Magyarjelen: Gyurcsány vagy Orbán (2023. 01. 20.)

Egész tűrhető cikk.

Gyurcsány vagy Orbán – tényleg van érdemi különbség?  Magyar Jelen  2023. január 19.

A Fidesz-kormány nem akármilyen grafikával próbálja bizonygatni, hogy ők mennyivel jobban, mint elődjük, a Gyurcsány-kormány. Most abba ne menjünk bele, mekkora érdem az, ha valaki jobban teljesíteni ahhoz képest, amit az MSZP-SZDSZ koalíciója művelt 2002 és 2010 között. Az igazi kérdés az, mi van akkor, ha még ezt a lécet sem sikerül megugrani? Mit mond el a 13 éve kétharmaddal országot vezető elitről, ha nem állja ki az összehasonlítás próbáját?

Mert a Fidesz ezen bizony elbukott. Ráadásul egy saját maguk által felállított keretrendszerben. Akár azt is mondhatnánk, ők írták a szabályokat, ők szabták a kritériumokat, de még így is felsültek. Nézzük, mit állítanak nekünk a plakátokon?

Segély helyett munka?

Ez igazán szépen hangzik, de mégis ki kapott munkát? Azt a munkát mennyiért és milyen körülmények között kell végeznie? Egyáltalán mit jelent a Fidesz “munka alapú társadalma”? A dolgozók megbecsülését? Milyen megbecsülésről beszélhetünk, mikor a Covid-őrület kellős közepén a legfontosabb dolguknak érezték az amúgy is súlyos emberhiánnyal küszködő szakmákban dolgozók oltással való zsarolását? Nem elég, hogy egy tollvonással tették lehetővé a munkáltató számára az oltatlan dolgozók fizetés nélküli szabadságra küldését, de még példát is mutattak, és sorra küldték el a pedagógusokat, az ápolókat és más, állami szférában dolgozó magyar embert. Az se számított, ha valaki már 20-30 évet dolgozott náluk.

Ha nem kért a kísérleti vakcinából, útilaput kötöttek a talpára.

De az oltásterrort követően sem állt helyre a rend, hiszen a súlyos munkaerőhiány mellett a megalázóan alacsony fizetések továbbra is igen komoly feszültségek táptalaját képezik. Különösen igaz ez a közszférára, hiszen egy tanár sokszor még a diplomás minimálbért se kapja meg. Az elégedetlenkedő egészségügyi dolgozóknak és pedagógusoknak Pintér Sándor annyit üzent:

örüljenek, ha nem lesz elvonás.

Tegyék össze a kezüket, ha nem csökken a jövőben a fizetésük, nem hogy még emelkedjen… De a munkások se jártak sokkal jobban, ők Parragh Lászlótól tudhatták meg, versenyképességünk alapja az olcsó munkaerő. Így aztán ne is számítson senki jelentős béremelésre, hiszen

kormányunk nem a nyugati életszínvonallal kíván versenyezni, hanem a harmadikvilágbeli fizetésekkel.

Ennek fényében aligha meglepő, aki csak tehette, külföldre ment. Az égető munkaerőhiányra a Fidesz egy “frappáns” választ talált. Úgy módosították a Munka törvénykönyvét, mintha csak a multik mondták volna tollba: előbb jelentősen átalakították a túlóratörvényt, mely által még jobban ki lehet zsigerelni az amúgy is túlhajszolt munkavállalókat, majd lehetővé tették a munkáltatónak, hogy már a dolgozó kevés, megmaradt szabadságól is ő döntsön a munkás helyett. Sőt, a megváltozott munkaképességű alkalmazottat se kell már megtartania, egyszerűen, végkielégítés nélkül az utcára teheti.

Gyurcsány megüzente: el lehet menni. Orbán pedig hozzáteheti: hozunk helyetted mást. Miután már nem volt elég magyar munkás, akit három másik helyett lehet dolgoztatni, a Fidesz-korány egy rendelettel könnyítette meg a harmadikvilágbeli munkások behozatalát, hogy legyen, aki termeljen a multiknak. Nem egy helyről hallani, hogy a gyárakban alig foglalkoztatnak magyarokat, nagyrészt ukránokkal, filippínókkal, vietnámiakkal, meg ki tudja, még kikkel töltik fel a hiányt. Egyszerűbb, mint tisztességes fizetéseket adni, nem igaz?

Debrecenben már az építkezéseken is törökök dolgoznak, Hajdúnánásra pedig annyi bevándorlót hozott a Fidesz, hogy a helyiek azt hitték, itt az újabb migránsinvázió.

Orbán “munkaalapú társadalmában” a magyarok jelentős része ráadásul a saját jövőjét teljesen kilátástalannak tartja, és azt se hiszi, hogy megéli a nyugdíjkorhatárt. “Munkahelyről a tepsibe” – ahogy egyre több gyárban hallani a keserű mosollyal elmondott újkor közmondást.

Ügyeskedés és globalista üzletelés helyett patrióta gazdaság?

A Fidesz szerint a Gyurcsány-érában a “feketézés” és az ügyeskedés volt a jellemző, a gazdaságunk pedig globalista, idegenen érdekeket szolgált, ezzel szemben az ő “patrióta gazdaságuk” a vállalkozásokat és a magyarokat támogatja. De mégis hogyan? Előbb megalkották a KATA nevezetű vállalkozási formát, melynek köszönhetően a Wolt, a Foodpanda és még rengeteg külföldi cég mentesült a magyarországi járulékok fizetése alól. Egyszerűen csak rá kellett kényszerítenie az alkalmazottját, hogy válassza a katás vállalkozási formát, és akkor dolgozhat nekik. Mikor erre a problémára felhívták a kormány figyelmét, ahelyett, hogy kivédték volna a multik visszaélésének lehetőségét, inkább egy tollvonással ellehetetlenítettek 400 ezer magyar egyéni vállalkozót. Mintha ők tehettek volna róla, hogy a tőkeerős óriáscégek visszaéltek a kiszolgáltatott helyzetükkel.

De más magyar vállalkozók sem érezhetik magukat biztonságban. A kormány lezáráspolitikájának köszönhetően rengetegen verték adósságba magukat, vagy mentek teljesen tönkre. Akik valahogyan mégis túl tudtak élni, azokat a rezsimegszorítások végezték ki. Kaptak-e bármilyen támogatást a Fidesztől? – merül fel a jogos kérdés. A válasz erre az, hogy a magyar adófizetők pénze a kormány szerint jobb helyen van a külföldi tulajdonú óriáscégeknél.

Nem véletlen, hogy még év végi összesítőjükben is arra voltak a legbüszkébbek, mennyivel tömték ki a multikat.

Csak pár példa:

A Sisecam aszódi fejlesztésre 650 millió forintot kapott a kormánytól. Ezért a 650 millióért 100 új munkahelyet kaptunk, amit vagy magyarok fognak betölteni, vagy nem. A REHAU-Automotive Kft. 2022-es terjeszkedését a magyar kormány 7 milliárd forinttal támogatta, a Kínából érkező Chevron Auto 5,3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kapott az induláshoz, melyet újabb 4 milliárd forint követett.

A rendkívül környezetszennyező kínai akkumulátorgyár, a CATL 87,7 milliárd forintos állami támogatásból mérgezheti meg a Debrecen környéki magyar termőföldeket. Az ő esetük azért is kirívó, mivel a cég érdekében a kormány még jogszabályt is módosított, hogy a környező gazdákat gond nélkül kisemmizhessék a minél zökkenőmentesebb terjeszkedés érdekében.

És akkor még nem említettük a győri Audit, mely 2022 nyarán ismét kapott egy 8,5 milliárdos támogatást. A BMW előzte csak be az újabb 14 milliárd forintjával, amihez még hozzá kell adnunk a cég debreceni beruházását, melynek összértéke 135 milliárdra(!) rúg, ami 2022 novemberében újabb 27 millió forinttal emelkedett.

A Bosch Automotive Steering Kft. csak a zalaegerszegi beruházására 2022 szeptemberében 1,2 milliárd forint állami támogatást kapott. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen ha egy multi feltűnik a színen, a Fidesz-kormány máris ugrik, és adja a magyar adófizetők milliárdjait. Így működik szerintük a “patrióta gazdaságpolitika”. Az Orbán-kormány 2021-re jutott el odáig, hogy háromszor annyi pénzzel támogatta a multikat, mint elődei. Ehhez vegyük hozzá a 2022-es adatokat. Hiszen, mikor a magyarok a “válság” és “háború” miatt csak megszorításokat kaptak, a multiknak akkor is jutott a magyar adófizetők milliárdjaiból.

Hajbókolás helyett nemzeti kiállás?

A Fidesz igen büszke a Brüsszellel folytatott “szabadságharcára”, mely a gyakorlatban sajnos kimerül a milliárdokból folytatott plakátkampányban. Vegyük például a háborút. Orbán – nagyon helyesen – azt állítja, Magyarországnak érdeke kimaradni a háborúból. Ennek ellenére mégis magyar felségjelzésű gépekkel szállítják a fegyvereket Ukrajnába sőt, a legnagyobb médiacsend közepette folyamatosan érkeznek a NATO-csapatok hazánkba. Orbán rendelete értelmében ráadásul a NATO számára biztosítani kell a polgári munkaerőt, az anyagi javakat, az ingatlan és ingó dolgokat, valamint a gazdasági és anyagi szolgáltatást. Röviden:

az ide érkező idegen csapatok csettintenek, a lakosságnak pedig kötelessége engedelmeskedni. Ez ám a nemzeti érdekért való kiállás!

S miközben nyilatkozatokon és plakátokon bírálják az Oroszországgal szemben hozott szankciókat, addig az EU-ban valahogy mindig, mindet megszavazzák. Csak úgy, mint az Ukrajnának nyújtandó 18 milliárd eurós támogatást. Itt ráadásul Orbán még az uniós álláspontnál is messzebb ment, ő hitelek helyett a magyar adófizetők pénzéből támogatná a soviniszta ukrán vezetést.

Az EU-s pénzekért bemutatott hasoncsúszás is megér egy misét. Mikor a “nemzeti kiállás” olyan magasságokba emelkedik, hogy a forrásokért való pitézés közben még olyan feltételeket is elfogad és teljesít a magyar kormány, melyekkel deklaráltan nem ért egyet.

Miután minden olyan kérdésben, ahol eddig viták voltak, a bizottság álláspontját elfogadtuk, ezért úgy gondoljuk, hogy a technikai lezárása van csak hátra a megegyezésnek és utána a megállapodás aláírható

– fogalmazott a Kormányinfón Gulyás Gergely. Lefordítva: bármilyen őrültséget követeljen is az Unió, teljesítjük, mert nagyon kell a pénz.

Tállai Andrástól még azt is megtudhattuk, a tavaly nyáron bejelentett megszorításokat is Brüsszel nyomására vezették be.

Ezek után csoda, hogy a brüsszeli bürokraták így felbátorodtak, és minden teljesített követelésre válaszul három újabb elvárást fogalmaznak meg?

Migránsok helyett magyar gyerekek?

Ezt a részt aligha kell ragozni, hiszen a születési adatokból egyértelműen látszik, a magyarság megállíthatatlanul fogy. Mivel a KSH nem vezethet etnikai alapú statisztikákat, így csak találgathatunk, hogy a születésszámokban a cigányság aránya mekkora, de a látottak és tapasztaltak azt mondatják velem, riasztóan magas. Független elemzések szerint miközben a magyarság generációként megfeleződik, ők alsó hangon megduplázódnak. Vagyis ezen utolsó állítás sokkal inkább így szólhat: külső migránsok helyett belső migránsok. Kapnak majd Győzikét, Kis Grófot, rendőri védelmet, meg nevetségesen enyhe bírói ítéleteket, miközben szépen, csendben átvehetik a helyünket.

Ezek ugyanazok 

Íme hát a Fidesz által alkotott összehasonlítás, melyen csúnyán elbuktak. A fenti állításokat egyesével vizsgával, azokat nem a kormány kommunikációjához, hanem tetteihez mérve egyértelműen látszik, semmivel sem különbek elődjeiktől, pusztán ügyesebben építik az alternatív valóságot, mellyel milliókat tévesztenek meg. Tisztességes, nemzeti érzelmű magyar embereket, akik nyugodtan ülnek a fazékban, s nem veszik észre, a langyos víz már igencsak forr alattunk.

Gyebnár Dávid

Magyarország 0,4 ezreléke erdő még (2022. 08. 15.)

Cikkajánló:

Heti válasz - Van elég tűzifa természetrombolás nélkül is – egy veszélyes és felesleges rendelet teljes háttere

Az eredeti cikk képekkel itt.

'Felelet':

Számok, számítás a cikk alapján:

Két millió hektár fával borított (vagy éppen tarra vágott) terület az ország 20%-a.

Ebből

- "magas természetességű fokú" 200 ezer hektár, az ország 2,5 %-a.;

- legalább 100 éves, erdőnek tűnő terület 120 ezer hektár;

- a 63 erdőrezervátumban (részben150 éves fákkal) 3,6 ezer hektár. az "erdők" két ezreléke, az ország 0,4 ezreléke.

Idősebb erdő NINCS. (500 év lenne a minimum, hogy teljes értékű erdőről beszéljünk, a 150 éves olyan, mintha az országban nem élne 30 évesnél idősebb ember.

A kormány dömping-vélemény-emberei például a 2022. aug. 15-i Hír TV-s "Vezércikk" adásban azzal nyugtatnak: Látták, hogy egy kivágott erdő hat év után már újra erdő volt. És: Az a normális, hogy az erdőt kivágják, felhasználják, újraültetik. Azaz ezek az emberek nem hazudnak, hanem tényleg ennyire buták. Megérdemlik a fizetésüket, így hitelesen, őszintén hazudnak.

És egy jó cikk az ügyről:

Van elég tűzifa természetrombolás nélkül is – egy veszélyes és felesleges rendelet teljes háttere

Zsuppán András·2022.08.12

Minél tovább van érvényben a kormány tarvágási rendelete, annál nagyobb károkat okozhat. Legnagyobb veszélyben a legértékesebb, természetközeli, öreg erdők vannak, miközben a tűzifaigényt biztosítani lehetne természetrombolás nélkül is. Mivel a rendelet gyakorlatilag kikapcsolta a természetvédelmet, minden az erdészek szakmai felelősségérzetén múlik: az erdőkért aggódó rengeteg ember legfeljebb bizakodhat, hogy jövő ilyenkor sem lesz kopasz a fél Mátra meg a Börzsöny. Az ökológusok szerint a helyzet eddig is messze volt az ideálistól, de attól tartanak, most 50 évet csúszhatunk vissza az időben.

Rég váltott ki olyan heves ellenhatást kormányzati intézkedés, mint az a kormányrendelet, amielyaz energia-veszélyhelyzetre hivatkozva felpuhította a fakitermelésre vonatkozó szabályokat. Ma délután tüntetés lesz az Agrárminisztérium előtt az erdők tarvágása ellen, és az esemény Facebook-oldalán eddig 48 ezren jelezték, hogy érdeklődnek, 8 ezren pedig részt is vennének a demonstráción. Lehet, hogy végül jóval kevesebben lesznek, de ettől még tény: ötvenezer ember fejezte ki ezen a módon, hogy nagyon aggódik a magyar erdőkért. A tüntetést az LMP szervezte, de a párt politikai súlyát ismerve bizonyára nem miattuk, hanem az ügy miatt ilyen nagy az érdeklődés. Hogy ne csak párt által szervezett tiltakozás legyen, augusztus 17-re újabb demonstrációt hirdetett három zöld civil szervezet (a Greenpeace Magyarország, a 10 millió Fa és a Jane Goodall Intézet) az MTA épülete elé, a WWF Magyarország pedig öt másik civil szervezettel együtt petíciót indított, nyílt levélben kérve Orbán Viktor miniszterelnököt a rendelet visszavonására. Ehhez eddig 60 ezer ember csatlakozott.

Vihar van tehát. A kormány részéről Nagy István agrárminiszter jó előre rágalomhadjáratnak, tudatos negatív hangulatkeltésnek vagy hozzá nem értésnek minősítette a zöld szervezetek és az ellenzék tiltakozását. Pedig az erdők féltése, a természet szeretete tényleg független a pártszimpától és a világnézettől, tulajdonképpen a hazaszeretet legtisztább megnyilvánulása. Nem véletlen, hogy a kormány nem azt kommunikálja, hogy „kell a tűzifa, ezért kivágunk mindent, az erdők védelme a hanyatló nyugat hóbortja” – a kormányzati narratíva az, hogy nincs semmi veszély, minden a legnagyobb rendben lesz, az erdőket nem fenyegeti semmi.

Nagy István miniszter ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a tűzifa kitermelése továbbra sem jár erdőirtással, nem csökkenti az erdőterületet, és nem rontja az erdők természeti állapotát sem!” Ez első hallásra teljesen értelmetlen, hiszen józan ésszel mindenki tudja, hogy a valóság ennek pontosan az ellenkezője, de a három állításból kettő formailag igaz: az erdőtörvény véghasználatnak nevezi a szabályosan végrehajtott fakitermelést, ami után az erdő jogilag nem szűnik meg, hanem felújítják (újratelepítik vagy hagyják természetes módon megújulni, amennyiben képes rá). Erdészeti szempontból ez nem erdőirtás, hiszen nem azért vágják ki az erdőt, hogy ott szántó vagy stadion legyen. Nagy István harmadik állítása viszont egyáltalán nem igaz:

a rendelet által a védett területeken is engedélyezett tarvágás igenis rontja az erdő természeti állapotát, mégpedig súlyosan. Ha nem így lenne, nem lett volna eddig korlátozva.

Mivel a miniszer a hozzáértést hiányolja a tiltakozásból, fontos fejlemény, hogy az ELKH Ökológiai Kutatóközpontja is közzétett egy állásfoglalást, amely határozottan károsnak mondja az intézkedést: „a rendelet alapján Magyarország legszebb, legértékesebb erdeit veszélyeztetjük, […] a klímaváltozás enyhítése és az élővilág védelme szempontjából kulcsfontosságú a meglévő természetes élőhelyek fenntartása. Amellett, hogy a megnövekedett tűzifa igényre választ kell adni, ehhez nem az őshonos fafajú védett erdőket kell feláldozni.” Az ELKH vagyis a korábbi akadámiai kutatóintézet annak ellenére állt ki ebben az ügyben, hogy állami fenntartású tudományos műhelyről van szó; nyilván olyan súlyosnak ítélték ökológiai szempontból a veszélyt, hogy nem hallgathattak.

Kisebb tarvágásos folt egy mátrai bükkösben (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)

Az elmúlt napokban a kormányzati kommunikációban egy új motívum is megjelent: eszerint a rendelet csak lehetőségeket ad az erdészeteknek, de ha nincs tűzifahiány, akkor ezeket nem kell kihasználni, maradhat minden a régiben. Zámbó Péter erdőügyi államtitkár a Magyar Nemzetnek már azt mondta, „az új, veszélyhelyzeti kormányrendelet nem utasításokat, hanem lehetőségeket tartalmaz, […] amennyiben ilyen vészhelyzet nem következik be, a hazai erdőgazdálkodás – benne a fakitermelés – az eredeti 2022-es tervek szerint zajlik.” Szó szerint ugyanazt mondta Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő is, ami felfogható egyfajta óvatos visszavonulásnak.

A baj az, hogy ettől még a rendelet érvényben van, és ezzel a pusztítás lehetősége is nyitva áll. Bár már nagyon sokan megtették, röviden mégis érdemes sorra venni, hogy mi van az ominózus kormányrendeletben. (Akit a téma mélyebben érdekel, érdemes elolvasni ezt a kérdezz-felelek formájú összeállítást a WWF Magyarország oldalán.)

--------

Mit tartalmaz a rendelet?

(1) a fakitermelés tilalmi időszakára vonatkozó korlátozásokat nem kell alkalmazni

Kommentár: a tiltakozók attól tartanak, hogy a fészkelő madarak vagy röpképtelen madárfiókák alól is kivágják majd az erdőt, Zámbó Péter államtitkár szerint viszont csak az a célja, hogy az aszály miatti kemény talajon korábban meg lehessen kezdeni a faanyag szállítását, mert ez egy-két hét nyereséget jelent augusztusban. De ha ez volt a cél, miért nem ezt írták? Amennyiben a rendelet tavasszal még érvényben lesz, és fészkelési időszakban is lehet fát kivágni, borzasztó károk keletkezhetnek az élővilágban, most ősszel viszont még nincs túl nagy jelentősége.

(2) védett területen sem szükséges többé idegenhonos állomány kitermelése után fafajcserés szerkezetváltást végezni

Kommentár: a rendelet célja világos, ha egy védett területen kitermelnek mondjuk egy akácost, a helyére nem kell tölgyet, kőrist, gyertyánt telepíteni, ismét akác nőhet fel a területen. Az államtitkár ezt konkrétan ki is mondta: ezeken a területeken átmenetileg újra akácerdők növekedhetnek. A probléma az, hogy az átmenetiség az erdőgazdálkodásban 20-30 évet jelent, ennyi időre lehetetleníti el egy ilyen lépés, hogy egy védett területen ahhoz illő, őshonos erdő alakuljon ki, miközben az idegenhonos állományok fokozatos felszámolása nagyon fontos lenne.

(3) mostantól szabadon lehet tarvágást végezni védett területeken, állami tulajdonú erdőkben, őshonos állományban is, az ezzel kapcsolatos korlátozásokat (pl. hogy legfeljebb 3 hektáros területen volt ez engedélyezett) feloldották

Kommentár: ez a rendelkezés a legijesztőbb, mivel lehetőséget ad az ökológiai szempontból legértékesebb erdők tarvágására.

(4) kisebb erdészeti földutakat (ezt hivatalosan közelítőnyom-hálózatnak nevezik) hatósági engedély nélkül ki lehet alakítani

Kommentár: erdészeti utakra nyilvánvalóan szükség van, a természetvédők által pártolt örökerdő üzemmód esetében is, de nem mindegy, hol: a hatósági engedélyezés pont azt a célt szolgálta, hogy a csapások olyan helyeken vezessenek, ahol kevésbé okoznak eróziót, nincsenek annyira értékes élőhelyek stb. Most az ilyen megfontolások nem érvényesülnek.

(5) a tölgy- és cserfa erdők esetében is engedélyezett a sarjról történő természetes felújulás tarvágás után

Kommentár: ez eddig csak gyorsan növő fafajok (akác, nyár, fűz, éger) esetén volt megengedett, és silányabb, homogén életkorú erdők alakulnak ki utána, mostantól ez az értékesebb tölgyesek esetében is így lesz, a rendelkezés tartós (30-40 évre szóló) károkat okoz. Az erdőtörvény egy másik passzusát is hatályon kívül helyezték, ami a jobb erdőminőséget hozó, mageredetű felújítást írta elő.

(6) az agrárminiszter az állami erdészeti cégek számára bármilyen, az erdőtervben nem szereplő fakitermelést engedélyezhet

Kommentár: a tarvágást felszabadító passzus mellett ez a másik igazán rémisztő rendelkezés, mert nem világos, hogy ha Nagy István egy reggel arra ébred, hogy márpedig ő kivágatná a kékesi erdőrezervátumot, mi gátolhatná meg ebben. Ilyen valószínűleg nem lesz, olyan viszont nagyon is lehet, hogy az erdőgazdálkodásban is megjelenik a normális hatósági folyamatokat felülíró kivételes, ad hoc kormánydöntések rendszere. Az építésügyben ez a kiemelt projektekkel már megtörtént, és általában önkényes és kártékony beavatkozásokhoz vezet.

--------

Azt a kormányzati állítást, hogy a rendelet nem veszélyezteti a védett erdőket, maga a jogszabály cáfolja: a rendelkezések többsége kifejezetten a védett területekkel foglalkozik, és azt a célt szolgálja, hogy könnyebb legyen fát kitermelni ezekből az erdőkből. Azt is mondhatnánk, hogy az esetleges idei tűzifahiányra hivatkozva a kormány az erdőkben felfüggesztette a természetvédelmet. Pedig ha a mostani helyzet valóban átmeneti, akkor a józan lépés pont az ellenkezője lenne: a védett területek megkímélésével máshonnan kellene biztosítani a többlet tűzifát. Ez annál is inkább megtehető lett volna, mert jóval több az olyan erdő, ami nem védett, mint ami védelem alatt áll.

Senki nem tudja, hogy idén mennyi tűzifára lesz szükség. Közismert, hogy a frissen vágott fa nedvességtartalma 40-60%-os, ezért a felhasználása előtt másfél-két évig szárítani kell, hogy jó fűtőértékű tűzifa legyen belőle. A most kivágott többletet tehát nem is nagyon lenne szabad ezen a télen felhasználni, a nedves fa elégetése ráadásul nagyon rontja a levegőminőséget, és a kályhának sem tesz jót. Kétségtelen, hogy előállhat olyan nehéz helyzet, amikor még a nedves fa is jobb a semminél. Vajon ilyen télre készül a kormány, és a rendelet a legrosszabb forgatókönyv végiggondolása miatt született meg? Legyen kivágható bármennyi erdő, csak a biztonság kedvéért? Láttunk már példát hasonlóra, amikor a koronavírus-járvány alatt a kormány 16 ezer lélegeztetőgépet vett Kínából – azóta tudjuk, hogy még közelítőleg sem volt szükség ilyen sok eszközre, a magyar állam nagyon rossz üzletet kötött, és a többségük azóta is raktárban porosodik. A erdőgazdálkodásnál a veszély még ennél is nagyobb, mert a tét nem egy fölösleges költés, hanem akár 50-100 évre szóló károkozás az ország természeti értékeiben.

Farakások egy erdei út mentén a Bakonyban. (fotó: MTVA/Farkas Melinda )

Kétségtelen, hogy jelen pillanatban készlethiány van tűzifából a tüzépeken és több erdőgazdaságban is, az árak pedig rekordmagasak, a tavalyihoz képest akár 20-40%-kal is nőhettek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy tényleg nem lesz elegendő tűzifa, csak annyit jelent, hogy pánik van. Mint amikor elkapkodják a vécépapírt a polcokról, mert mindenki a legrosszabbtól tart. A tűzifa lehetséges hiányáról szóló hírek önmagukban is arra ösztökélik az embereket, hogy próbálják jó előre megvenni a tüzelőt, ráadásul a rezsicsökkentés kivezetése és a brutálisan elszállt gázár miatt ezen a télen valószínűleg tényleg többen fognak fával fűteni, mint korábban. Sokan tartanak attól is, hogy átmenetileg vagy tartósan megszakad az orosz gázszállítás.

Az elmúlt két évtizedben az ország évente kb. 3-3,5 millió köbméter tűzifát termelt (a nettó fakitermelés kicsit több mint a fele tűzifa, a másik fele iparifa), és ebből mindig jutott exportra is. Az exportot a kormány idén megtiltotta, ami teljesen racionális lépés, hogy ennyivel is több fa maradjon az országban. Zámbó Péter államtitkár szerint az idén csak az állami erdőgazdaságok még mintegy 1,3 millió köbméter tűzifa kitermelésére rendelkeznek engedéllyel, vagyis nagyon valószínű, hogy bármiféle lazítás nélkül is nagyobb lett volna az idei tűzifatermelés, mint a tavalyi. A kereslet persze szintén nő, de nem a végtelenségig. A háztartásoknak ma körülbelül a 30 %-a fűt fával (ez arány fokozatosan csökkent, 2015-ben még 40% volt), és biztos, hogy sokan (vissza)váltanának. Piaci hírek szerint nagyon megugrott a kereslet a kandallók, vegyes tüzelésű kazánok, kályhák iránt, és a Vatera bejelentése szerint a forró nyár kellős közepén a top tíz keresőszó közé került a cserépkályha meg a sparhelt, amire még sosem volt példa. Mindenesetre a fatüzeléshez szükség van infrastruktúrára, ami messze nem mindenhol teremthető meg, a többemeletes városi házakban például eleve nincs már általában használható kémény, a modernebbekben nem is volt soha.

undefined" width="638" height="453" />A fakitermelés alakulása Magyarországon a rendszerváltás óta (MTI grafikon)

És valójában sokkal több fa van annál, hogy az egyelőre nehezen megjósolható mértékű igénynövekedést a védett erdőkből kelljen pótolni statáriális intézkedésekkel. A kormány is beszél arról, hogy létezik zöld tartalék, mivel évtizedek óta kevesebb fát használunk, mint amennyit az erdők teremnek. Összességében az erdők évente 13 millió köbméter növedéket produkálnak, miközben fakitermelés 2005 óta évente 7-8 millió köbméter volt (ebben a cikkben az ötödik grafikonon látszanak a számok, és kiderül, hogy egyenként az értékesebb fafajtákra is igaz, hogy nagyobb volt a gyarapodásuk, mint a kitermelésük, ez alól az egyedüli kivétel a nemesnyár). Vagyis Magyarország valóban nem folytatott rablógazdálkodást az erdeivel, és van tartalék, amihez hozzányúlhat, bár a fenti számokban természetesen a védett területek is benne vannak.

Az elegendő tűzifa biztosítását az idei évre valójában nem a természetvédelem akadályozza, hanem a munkaerőhiány: ahhoz kéne ember, hogy országosan valamivel több akácos legyen idén kitermelve, és ezen nem segít, ha hisztérikusan kivágjuk az utolsó ősbükköst.

A hazai erdőkről a legtöbb embernek hamis képe van. Még akik sokat járnak a természetbe, azok is a Börzsöny, a Visegrádi-hegység vagy a Mátra erdeit látják maguk előtt. Ezek azok a védett területek, nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, amelyekről a jelenlegi vita folyik. Az erdők több mint fele azonban eleve gazdasági rendeltetésű, ahol senki nem kifogásolja a bevett, általában tarvágásos rendszerű erdőgazdálkodást (és senki nem is járkál az erdészeken és a vadászokon kívül).

(’Felelet’: gondolom azok a fa-ültetvények, melyeknél a fasorok között több irányban át lehet látni, az egykorú fákon kívül SEMMI nincs az ültetvényben. Tényleg nem erdő. De meg kéne tiltani ezek fenntartását, azaz békén hagyni őket, hogy erdővé válhassanak.)

A védett területek legjava a 63 erdőrezervátum, azok a csodás, nagyrészt érintetlen, öreg erdők, amelyeknek az ökológiai értéke a legmagasabb, mert a természetes folyamatok zavartalanul érvényesülnek. Nem őserdők ezek sem, mivel többségük korábban szintén gazdasági célokat szolgált, de elég rég magukra vannak ahhoz hagyva, hogy közelítsenek a természetes állapotokhoz. A 63 szép magas szám, de a rezervátumok művelés alól kivont magterületeinek nagysága mindössze 3600 hektár, a teljes hazai erdőterület 0,18 %-a. Mindössze néhány aprócska, véletlenül ottfelejtett folt az, ahol a természetvédelem ténylegesen az elsődleges tényező.

Katasztrófasújtotta övezet: tönkretett, haldokló bükkös a Vércverés hegyen, a Mátrai Tájvédelmi Körzetben, a tarvágás tíz éve történt, de az élőhely nem tud regenerálódni (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)

Sokkal jobban néz ki az a statisztikai adat, hogy az elsődlegesen természetvédelmi rendeltetésű erdőállomány kiterjedése 422 ezer hektár: ezek a védett területek értékesebb erdői (az uniós Natura2000 területeket is hozzávéve a szám körülbelül a kétszeresére nő). Csakhogy Magyarországon a természetvédelem soha nem volt olyan erős, hogy a nemzeti parkokban és a tájvédelmi körzetekben az erdőgazdálkodást háttérbe szorítsa vagy a metodikáját alapvetően megváltoztassa. A védett területeken ezért továbbra is intenzív erdőgazdálkodás folyik, döntően a 22 állami tulajdonú erdőgazdaság részéről, és csak nagyon lassan kezdett az elmúlt évtizedekben terjedni a természetvédelem által kívánatosnak tartott örökerdő-gazdálkodás, ami azt jelenti, hogy a drasztikus vágások helyett folyamatos erdőborítottságot biztosítanak, az erdei életközösségek sokkal kevésbé sérülnek, az erdőművelés szalánként vagy kis csoportokban történik. Az örökerdő-gazdálkodás során is van fakitermelés, az erdő hasznot hajt, de közben valódi erdő marad, soha nem gyalulják le, mint a vágásos üzemmódnál.

(’Felelet’: Ha jól tudom, nagyobb hasznot hajt, több és jobb fa jön ki belőle, de persze később! De a kapitalizmus a vedd el magadnak most elméletével működik.)

A módszer alkalmazásában élen jár az a két erdészet, amelyek a Budapesthez legközelebbi, nagy turistaforgalmú erdőterületeket kezelik: a Pilisi Parkerdő és az Ipolyerdő. Az előbbi már 22 ezer hektáron, területének 40%-án folytat ilyen gazdálkodást, az utóbbi a Börzsöny egyre nagyobb részén. Országosan körülbelül 70 ezer hektáron folytatnak szálalásos jellegű gazdálkodást az erdészetek, de nyilvánvaló, hogy a védettségnek akkor lenne értelme, ha ez idővel minden védett és Natura2000 területre kiterjedne. Ilyen maximalista igényekkel azonban ma még senki nem áll elő.

(’Felelet’: Én és sokan előállnánk. még többel is.)

Van viszont körülbelül 200 ezer hektár magas természetességi fokú erdő, aminek a békén hagyását vagy legfeljebb természetvédelmi célú kezelését kívánatosnak tartanák az ökológusok az élőhelyek védelme érdekében. Ez a teljes hazai erdőterület mindössze 10 százaléka: nem látszik túlzó igénynek, de a kormányrendelettel minden eddiginél messzebb került a megvalósítástól.

A hazai védett területek annak ellenére is lehangoló állapotban vannak, hogy a 2009-es erdőtörvény a korábbinál szigorúbb kötelezettségeket írt elő az ezeken folytatott erdőgazdálkodásra. Mégis rengeteg az elrettentő példa, három éve például egy 180 éves bükköst vágott ki az Egererdő Zrt. a Bükki Nemzeti Park területén; ezt erdészeti szakszóval fiatalító vágásnak nevezték, de a képek magukért beszéltek: ha mindez szabályosan, erdőterv szerint, hatósági engedéllyel történt, akkor a védettség értelmezhetetlen fogalom Magyarországon. A WWF Magyarország a tarvágásos kormányrendelet elleni petícióhoz is egy olyan fényképet csatolt, amit a szervezet erdőprogramjának vezetője, Gálhidy László készített a Tar-kő tetejéről. Jól látszik rajta, hogy a tájat mindenhol erdőirtások durva foltjai tarkítják. Ez ma egy kiemelten értékes nemzeti park látványa Magyarországon – és ehhez képest gondolta úgy a kormány, hogy még lazítania kell a szabályokon.

Kilátás a Bükkre: így néz ki ma egy magyar nemzeti park (fotó: Gálhidy László / WWF Magyarország )

„A drasztikus, vágásos erdőgazdálkodás hosszú távon rontja az erdők fenntarthatóságát, különösen a klímaváltozás korszakában. Vannak olyan erdőtípusok, amelyek a mai körülmények között egy tarvágás után már egyáltalán nem tudnak megújulni, ilyen a bükkösök jelentős része vagy például a kiszáradástól sújtott Alföldön a homoki tölgyesek. Ez a gazdálkodás fokozottan kifárasztja az erdő talaját, és sok vágásterület esetén az egész tájegység klímája romlik. A terület kiszárad, melegebb lesz, az özönvízszerű esőket nem fogja meg a növényzet, romlik a vízmegtartó képesség, felgyorsul az erózió. Ebből szempontból az erdészeti utak is rendkívül kártékonyak lehetnek, árvízcsatornaként működnek” – magyarázza Gálhidy László, a WWF Magyarország erdőprogramjának vezetője. „A vágásos, különösen a tarvágásos gazdálkodás romboló hatása jól dokumentált, az ilyen módon átalakított állományok homogén életkorúak, egyfajúak, és sokkal kitettebbek a tűz-, a szél, a jég- és a rovarkárnak, az egyre gyakoribb ónos esőnek, mint a természetesebb erdők. Az elővilág hosszú távon elszegényedik, mert sok faj nem tud alkalmazkodni ahhoz a durva beavatkozáshoz, hogy a tarvágással néhány évtizedenként az egész ökoszisztéma lekerül egy területről. A rendelet egy eddig is rossz helyzetet rontott tovább azzal, hogy a természetvédelmi szempontok a védett területeken is teljesen háttérbe szorulnak. Az elmúlt tizenöt évben elindult egy nagyon lassú szemléletbeli változás az erdőgazdálkodásban, és attól tartunk, hogy ez most visszájára fordulhat, teljesen eluralkodik az erdészek által is sokszor vetés-aratás rendszernek nevezett módszer.”

Gálhidy László különösen az öreg erdők miatt aggódik: az intenzív erdőgazdálkodás miatt ezekből nagyon kevés maradt meg Magyarországon, hiszen egy bizonyos életkort elérve az erdőt mindig letermelik, de ökológiai szempontból ezek kiemelkedően értékesek, mert az idős fák, a sok korhadó holtfa olyan fajoknak biztosítanak otthont, amelyek egy fiatalabb erdőben nem élnek meg. 2020-as adatok szerint mindössze 120 ezer hektár száz évesnél idősebb erdő van az országban, legnagyobb részben tölgyesek. 150 évnél idősebb erdőből mindössze néhány ezer hektár van. Valódi katasztrófa lenne, ha most ezek megsérülnének a rendelet miatt, miközben az innen kinyerhető tűzifa mennyisége csekély.

A rendelet arról sem vesz tudomást, hogy az egyes fafajok a klímaváltozás miatt eltérően reagálnak a tarvágásra. Bár a módszer mindenhol rombol, bizonyos életközösségek, elsősorban a bükkösök és az alföldi homoki tölgyesek különösen nagy veszélyben vannak. „A bükk rosszul bírja az aszályt, a hűvös, csapadékos klímát kedveli, ezért visszaszorulóban van, de óvatos gazdálkodással, fokozottabb védelemmel még sok helyen megmaradhatna, mert egy háborítatlan bükkös erős mikroklímát teremt magának. Tarvágás után egy ilyen erdő a jelenlegi körülmények között lehet, hogy egyáltalán nem tud már regenerálódni” – mondja Aszalós Réka erdőökológus. „A bükkösök pusztulásával eltűnnek a hozzájuk kötődő növény- és állatfajok is, hiszen minden erdő egy komplex, sajátos életközösség. A legmagasabb hazai hegyvidékek montán bükköseiben számos olyan növény található, amelyek egyedül ezekben az erdőkben élnek, Magyarországon valódi ritkaságnak számítanak. És talán szubjektív szempontnak tűnik, de lényeges: az emberek imádják a bükkösöket, nagyon erős az érzelmi kötődés ezekhez az erdőkhöz, és ezek adják a legszebb túraútvonalakat. Könnyen lehet, hogy az unokáink már nem nagyon fognak bükkerdőket látni Magyarországon, miközben a tarvágásokkal elérhető gazdasági haszon eltörpül az ökológiai károkhoz és a rekreációs érték sérüléséhez képest.” Az erdők az identitásunkhoz is hozzátartoznak: Magyarország nem lenne ugyanaz a hegyvidékek – immár nagyon sérülékeny – bükkösei nélkül.

Az Országos Kéktúra útvonala is átvezet a mátrai Vércverés kivágott bükkösén. Jól látszik, hogy még a meghagyott erdőfolt is folyamatosan pusztul, mert a szárazságnak és az erős szélnek kitett szélső fák sorra tönkremennek (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)

Az ökológus szerint a másik különösen sérülékeny erdőtípus az alföldi és a hegylábi tölgyeseké, mégpedig az idegen eredetű fafajok erős inváziós nyomása miatt. Ezeken a területeken egy tarvágás után már nem az őshonos erdő regenerálódik, hanem feljön az akác, a zöld juhar, az ostorfa, a bálványfa – az utóbbiaknak az akáccal ellentétben még a fája is teljesen értéktelen. „Az eredeti erdőssztyepp-tölgyesek 90-95%-a elpusztult a mezőgazdasági területek növekedése és a nagyüzemi erdőgazdálkodás miatt, a keményfás ligeterdők több mint 90 %-a is hiányzik. A maradékra nagyon kéne vigyázni, de bőven akad példa arra, hogy az alföldi erdészetekben ilyen állományokat is kivágnak. A jelenlegi vízhiányos viszonyok között ezek nagyon kevéssé tudnak természetes módon megújulni egy vágás után” – teszi hozzá.

Hogy mi fog történni, mennyi kárt okoz a rendelet, azt egyelőre csak találgatni lehet.

Igazán nagy baj akkor lesz, ha a rendelkezés nem átmeneti, hanem befagy, és akár évekre érvényben marad.

Ez egyáltalán nem életszerűtlen felvetés: a koronavírus-járvány is jóval hosszabbnak bizonyult annál, mint azt 2020 elején bárki feltételezte volna, a veszélyhelyzet két évig érvényben maradt. Egyáltalán nem úgy tűnik, hogy az orosz-ukrán háború a közeljövőben véget érne, az elemzők inkább elhúzódó konfliktusra számítanak, és ha télre csillapodnak is a harcok, könnyen lehet, hogy nem lesz formális fegyverszünet. A nyugati szankciók kivezetésére belátható időn belül egyáltalán nem lehet számítani, ezért az energia-veszélyhelyzet is sokáig fennállhat. Ebben az esetben a kormányrendelet tartósan az erdőgazdálkodás fő szabályozója lesz, és lassanként „elrontja” az állami erdőgazdaságokat, negatív szemléletbeli változásokat okoz.

A lakossági felháborodással valamelyest számolnia kell a politikának, de csak a nagyon szem előtt lévő erdők esetében. A kormánypárti polgármesterek közül Cser-Palkovics András, aki az átlagnál több önállóságot szokott megengedni magának, már bejelentette, hogy Székesfehérváron nem vágnak ki városi tulajdonú erdőket, és a környék erdeit kezelő állami erdőgazdasággal, a Vadex Zrt-vel is egyeztetett az ügyben. „A természetvédelmi területeinken húzódó, jóval idősebb, felbecsülhetetlen értékű erdők (pl.: Sóstó és környéke) kivágása sem megengedhető. Megint: a természetvédelmi, klímastratégiai, valamint szakmai szempontokat figyelembevéve az önkormányzat és a kormány milliárdokat invesztált ezeknek az értékeknek a megmentésébe, fejlesztésébe, melyeknek jelentősége generációkon átívelő” – fogalmazott a fehérvári polgármester. Ez a megállapítás persze országos érvénnyel is igaz.

Valójában azonban a hazai védett erdők egyetlen reménye a következő hónapok vagy rosszabb esetben évek átvészelésére, hogy az erdészek szakmai lelkiismerete ellenáll a kísértésnek, és nem változtatnak az eddigi gyakorlatokon negatív irányba. Az elmúlt évtizedekben minden állami erdőgazdaság igyekezett a sima erdőgazdálkodáson túl megerősíteni az általa kezelt erdők közjóléti funkcióját, egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a természet védelmére, a turisztikára, az ökológiai nevelésre. Nagy különbségek vannak abban, hogy ezt hol mennyire vették komolyan, de a szándék mindenhol megvan, és az erdészeti képzésben is egyre nagyobb teret kapott a korszerű, kíméletesebb gazdálkodási módok oktatása. A Pilisi Parkerdő szóvivője lapunk kérdésére megerősítette, hogy a kormányrendeletben foglaltakat kizárólag abban az esetben kívánják alkalmazni, ha veszélyhelyzet alakulna ki a túzifaellátásban, amennyiben ez nem következik be, a fakitermelés az eredeti tervek szerint zajlik. „Mindezek az intézkedések olyan lehetőségeket tartalmaznak, amelyeket vészhelyzet esetén, hatósági kontroll mellett, a hazai erdőgazdálkodás szakmai elvei és fenntarthatósági gyakorlata alapján alkalmazunk, egyelőre azonban az éves tervek szerint folytatjuk gazdálkodási tevékenységünket.” Csak abban bízhatunk, hogy ezt a legtöbb helyen így gondolják majd.

Nyitókép: tízéves tarvágás a Mátrában a Vércverés nevű hegyen az Országos Kéktúra mellett (fotó: Válasz Online / Zsuppán András

Magyarország kivégzése akkugyárakkal (2023. 02. 21.)

(169. cikk vírusosok nélkül)

Schiffer András: Hét csapás a globális autóipar legvidámabb barakkjára

 2023. február 20.  index.hu

 A cikk:

Az akkumulátor-nagyhatalmi lázálmok kapcsán az alábbiakban két illúzióromboló állítást szeretnék megfogalmazni. Az elektromosautó-gyártás nem fogja magával hozni a zöldfordulatot a bolygón. Szijjártó Péter davosi víziója pedig – a helyi környezet-egészségügyi aggodalmakon túlmutatóan – sokszorosan sérti Magyarország hosszú távú érdekeit.

Sohasem voltam az elektromosautó-gyártás lelkes híve. Akkor sem ünnepeltem, amikor éppen a német Zöldek adták át Thüringiában a kínai CATL első európai akkumulátorgyárát. Elcsatornázásnak tartottam évekkel ezelőtt is a klímaváltozás kiszakítását az ökológiai válság kontextusából, és zöldre festésnek az elektromosautó-fétist. A szkepszisre jó okom van.

Az elektromos járművek karbonsemlegessége több ponton is vitatható. Az elektromos járművek akkumulátorai elég gyakran olyan rendszerről tölthetők, amelyik maga is fosszilis tüzelőanyagokkal működtetett erőművekből táplálkozik. Ennek a szkepszisnek a mértéke azonban talán csökkenthető a megújuló energiaforrások térnyerésével. 

Az elektromos autó előállítása legalább kétszer akkora szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a dízelautóé:

legyártása azért annyira klímakárosító, mert az akkumulátorhoz felhasznált elemeket ki kell bányászni, az érceket szállítani, az akkumulátorgyárakat pedig üzemeltetni kell. Egy amerikai tanulmány szerint az elektromos autók akkumulátorának gyártása nagyobb kibocsátást eredményez, mint egy személygépkocsi előállítása, azonban ezeket a magasabb környezeti költségeket idővel ellensúlyozza az elektromos járművek energiahatékonysága. Így lehet az, hogy az Európai Unió 27 országának energiamixét tekintve az elektromos autók több mint 60 százalékkal kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki. Az elektromos járművek tehát nem csodafegyverek az éghajlatváltozás mérséklésére: az autók számát kellene tömegesen csökkenteni, a közösségi közlekedést pedig ösztönözni.

Az elektromos autók teljes életciklusára vonatkozó kutatások egyelőre túlságosan is a gyártás és üzemeltetés szén-dioxid-kibocsátásra fókuszálnak. Nem számolnak az autók egyéb járulékos szennyezéseivel, mint például az alkatrészellátással vagy a kenőolajok előállításával járó szén-dioxid-kibocsátással, illetve az elektromos autók akkumulátorainak a kidobásával járó környezeti hatásokkal (jelenleg az újrahasznosítás aránya nagyon alacsony). Az akkumulátorgyártás negatív externáliái között ott vannak továbbá az emberekre gyakorolt közvetlen behatások (zaj, bűz), a talaj- és vízbázisminőséget érintő kockázatok, a felhasznált vízmennyiség, a kivont termőföldterület akkor is, ha ezek összességükben eltörpülnek az olajkitermelés negatív externáliái mellett.

Az elektromos autók zöldre festői szemérmesen hallgatnak arról, hogy az akkumulátorgyártáshoz – többek között – lítiumra és kobaltra is szükség van. Bolíviában találjuk a világ egyik legnagyobb lítiumtartalékát. A Bloomberg News 2018-ban már arról írt, hogy Bolívia hihetetlenül fontos ország lesz a következő évtizedben. Az erőltetett lítium-kitermelés miatt a Poopó-tó – a hatalmas ország második legnagyobb tava – már kiszáradt. Evo Morales elnök 2019. november 4-én mondta fel a német ACISA-val kötött 2018. decemberi megállapodást. Az ACISA-megállapodás felmondása megnyitotta a kaput az újratárgyalás előtt olyan feltételekkel, hogy a nyereség nagyobb része a térség lakosságánál maradjon, de felmerült a bolíviai lítiumkitermelő ipar teljes államosítása is. 

Pár nap múlva Moralest lemondatták, a német kormány elsők közt gratulált a puccsistáknak, a megválasztott elnököt lemondásra kényszerítő katonai fellépést a német Zöldek is üdvözölték.

Az ACISA akkumulátorokat szállít a Tesla számára, így nem meglepő, hogy a Tesla részvényeinek értéke a puccs hírére rögtön növekedni kezdett. Az elektromos autók akkumulátorainak gyártásához szükséges másik nyersanyag, a kobalt bányászatánál kiemelt probléma a gyermekmunka alkalmazása. Kongó az egyik fő kobaltexportőr a világon, amely az elektromos autók akkumulátorainak fontos alapanyaga, ahol gyakran kiskorúak hozzák elő éhbérért a profitot termelő ásványt. Az elektromosautó-ipar tehát mint cseppben a tenger mutatja be: a Globális Dél kifosztása, kizsákmányolása és elszennyezése árán zöldül a Globális Észak.

A hazai akkumulátorgyártás eddigi tapasztalatai nem csupán a szkepszisre, hanem az állampolgári aggodalmakra is alapot adnak. Gödön, Komáromban érzékelhető érdeksérelem éri az ottaniakat az akkumulátorgyártás irányából az üzem környezetében terjengő szúrós szag, a betemetett mérőkutak, a folyamatos zaj, az ivóvízben talált oldószerek miatt. A komáromi SK Battery akkumulátorgyár extra vízigénye miatt a térségi ipari célú karsztvízfelhasználás hamarosan szintet lép, ennek pedig főként azok a 20 kilométerrel arrébb fekvő tatai karsztforrások – s persze a tatai Öreg-tó – ihatják meg a levét, amelyek vízszintje az elmúlt években a klímaváltozás hatásait is kezdte megsínyleni.

A Samsung SDI gödi üzemének már ma is nagyobb az egynapos vízfelhasználása, mint Kecskemét városának. A gödi Samsung-bővítésnél új környezeti hatástanulmányt sem kell végezniük a befektetőnek, a gödi talajvízben pedig megjelent az NMP nevű anyag, ami magzatkárosító hatású, és az akkumulátorgyártás során használják oldószerként. A hatóságok nem adják ki a vállalat saját méréseinek egy részét, mondván, azokban üzleti titok is található, s az is kiderült, hogy a szennyezés egyébként éves rendszerességgel kötelező mérését a cég korábban elmulasztotta. A tervezett beruházások helyszínein, Nyíregyházán és Debrecenben tartott viharos közmeghallgatásokon a beruházók, az önkormányzatok, illetve a szakhatóság képviselői sem válaszoltak érdemben például a beruházással okozott környezeti terheléssel, a majdani telephelyen tárolandó mérgező anyagokkal és a szennyvízelvezetéssel kapcsolatban feltett konkrét kérdésekre sem. A debreceni CATL-beruházás kapcsán a kormánypropaganda előszeretettel hivatkozik a kínai beruházó – már említett – thüringiai üzemére. A párhuzam azonban több ponton sántít. A CATL Debrecenbe tervezett gyára hétszer többet termelne, háromszor nagyobb lenne, továbbá három és félszer annyian dolgoznának benne, mint a thüringiaiban. Azon kívül Thüringiában – tartományi és szövetségi szinten egyaránt – működik olyan ellenőrző apparátus, amely képes és hajlandó a beruházót rákényszeríteni a környezetvédelmi szabályok betartására.

Szijjártó külügyminiszter néhány hete Davosban felvázolta kormánya Magyarország-vízióját: Magyarország a nyugati és keleti cégek találkozási pontjaként rendkívül lényeges szereplőjévé vált az elektromosautó-iparnak, a világ tíz legnagyobb elektromosakkumulátor-gyártója közül hét kínai, termékeikre pedig a nyugati autómárkáknak is nagy szükségük van. A következő napokban Dömötör államtitkár berúgta a propagandagépezet motorját. Diadaljelentésében ismertette, hogy hazánkban eddig 17 településen jelentek meg zömében ázsiai akkumulátorgyártók, összesen 20 cég több mint 2800 milliárd forintot fektetett be, ehhez pedig mintegy 300 milliárd forintnyi állami támogatást kaptak. A debreceni beruházás kapcsán megjegyezte: „Ha a tervezett beruházások megvalósulnak, 10 milliós országként is képesek lehetünk arra, hogy 2030-ra a 3. helyen legyünk akkumulátorgyártásban. Ez sok ezer új munkahelyet jelent, és fontos hídfőállásokat a jövő iparágában.”

A Mediaworks gazdasági alegysége egyenesen felturbózta a szijjártói látomást: „A jelenleg ismert tervek alapján kijelenthető, hogy a 2027-es ciklus végére Magyarország világviszonylatban a negyedik legnagyobb akkumulátorgyártási kapacitással fog rendelkezni Kína, az Egyesült Államok és Németország után. Egészen »brutális« együttállás ugyanis, hogy a nagy német autógyártók és a nagy kínai akkumulátorbeszállítók itt találkoznak, ami páratlan helyzetet teremt. Ezért Magyarország lehet az egyik legnagyobb akkuklaszter Európában, de világviszonylatban is olyan hely lehet, ahol előszeretettel fognak a következő évtizedekben megjelenni mind a járműgyártók, mind pedig az akkumulátorgyártó-kapacitások.” Az elmúlt napok bejelentései alapján a történet ott tart, hogy Magyarország kormánya további több tucat akkumulátorgyárat tervez Németh László Kert-Magyarországról szőtt álmának helyébe. A kabinet a maga narratíváján belül tulajdonképpen teljesen logikusan viselkedik.

A NER 2010 után nem egyszerűen átvette, áramvonalasította is a rendszerváltás utáni kormányok összeszerelő modelljét: Magyarországot tette meg a német autóipar legvidámabb barakkjává.

Az összeszerelő ország rémképét annak idején jómagam is visszatérően elhibázottnak tartottam, Szijjártó külügyminiszter pedig nem véletlenül vállalta fel a német autóipar brüsszeli szócsövének dicstelen szerepét, amikor négy éve kijelentette: „Magyarország nem támogatja, hogy Brüsszel az autóipar versenyképességét a környezetvédelemre hivatkozva észszerűtlenül korlátozza.” Mivel időközben az Európai Unióban döntés született arról, hogy 2035-től a belső égésű motorok gyártása befejeződik Európában, az Orbán-kormány ösztönösen nyúlt a német autó- és kelet-ázsiai akkugyártók közötti konnektorszerep után. Körülbelül úgy, mint amikor valaki padlógázzal menekülne előre egy zsákutcában. Van valami ironikus abban, hogy a „szabadságharcos” kormány éppen a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) „Deglobalizáció vagy reglobalizáció?” című panelbeszélgetésén vezeti elő korrigált jövőképét.

Orbán Viktor kormánya újólag egyértelművé tette, hogy a reglobalizáció vs. relokalizáció dilemmájában a rendező Klaus Schwab szervezetével azonos oldalon áll. Ebben persze semmi meglepő nincsen, hiszen a magyar miniszterelnök már évekkel ezelőtt letette a hűségesküt a szabadkereskedelmi világrendre: „A szabad kereskedelem kiterjesztése a glóbuszon bizonyítottan az emberiség javát szolgálná.”

Tételezzük fel egy pillanatra, hogy a debreceni és nyíregyházi kérdésekre kielégítő válaszokat kapunk, és a helybéliek életminőségét a beruházók valóban meg fogják óvni. Fogadjuk el továbbá, hogy Lánczi Tamásnak és a megafonosoknak lehet igazságuk abban, hogy az Orbán által kinézett konnektorszerep számos külföldi gazdasági-geopolitikai érdeket sért. A lényeges kérdés azonban ekkor sem az, hogy a tiltakozás kinek állhat még érdekében: hanem az, hogy ami a tiltakozás célpontja mögött húzódik, a Szijjártó által Davosban felvázolt konnektorszerep Magyarország hosszú távú érdekeit szolgálja-e?

Orbán Viktor stratégiája viszonylag egyszerűen összegezhető: „ügyes” (ld. még: „sajátos észjárás”) becsatlakozás a nagy globális ellátóláncokba, és siker a lefelé tartó globális bér- és környezetszabályozási versenybe. Ha az utóbbi kapcsán egy külföldi befektető esetleg az EU túl szigorú környezetvédelmi szabályai miatt aggódna, Orbán úgy ajánlhatja fel a belépést az uniós piacra, hogy közben három irányba is kikacsinthat.

Egyrészt a „regálé jogot” szerzett multinacionális befektető számára biztosítja a Gyurcsány-kormány idején feltalált kiemelt beruházási szabályozást, aminek lényege éppen a közösségi ellenőrzés lazításában rejlik. Másrészt a meglévő rendelkezéseket sem tudják ellenőrizni az állami ellenőrző apparátusok, amelyek létszámát az utóbbi években folyamatosan nyirbálták: a német és a magyar határértékek ugyanis hiába hasonlóak, ha például a gödi Samsung-gyárnál évekig nem mérték rendesen ezeket, vagy a Nemzeti Akkumulátor Stratégiához egyszerűen nem készítették el az amúgy roppant eurokonform környezetvédelmi törvényben előírt stratégiai környezeti vizsgálatot és így tovább. Harmadrészt az eljáró hatóságok a befektetők által benyújtott hatásvizsgálati dokumentumokat simán – és persze a környezetvédelmi törvény, valamint az aarhusi egyezmény előírásait megszegve – üzleti titoknak minősítik, s így a kör bezárul. Magyarország üzleti titokba bújtatva válhat Európa hulladéklerakójává.

Mandiner újság - nem ajánlom (2024. 04. 16.)

Mandiner újság - nem ajánlom (2024. 04. 16.)

6. évf 12. szám III 21-27

Mily tömény unalom!

A mai újságíróknak is két lehetősége van, mint az ötvenes években. Pártpropagandát írni (szándékosan hazudva vagy lelkes elbutítottként), vagy teljesen mindentől semleges témákat találni.

A címlap a divatos háború téma. Mily öröm, hogy van miről írni. A feladat: úgy tenni, mintha ellene volnánk, közben belelovallni, rászoktatni a népet a háborúra, ellenségképre.

Vezércikkben a másik hálás téma, a”bukott” belügyminiszter férje. Aki veszekedett a feleségével! Gondolom, minél inkább ellenségesen ír erről egy fideszes politikus, újságíró, annál inkább csúnyán veszekszik ő maga otthon családtagjaival. Amúgy itt a Fidesz megint kitermelt a társadalom számára egy fidesz számára kellemes ellenzékit, egy tipikus fideszes gyenge de beképzelt karaktert. Épp ezek jellemzik és teszik tönkre a fideszt már legalábbis 1998 óta. Persze mindig új fiatalok. Szóval ő nem igazi ellenzék, hanem egy a fészekből kipottyant fidesz fióka. Fő, hogy ne igazi jellemek legyenek a fidesz ellen. Azokat rég elnémították vagy külföldre üldözték. (Az Ángyán színvonalú embereket.)

11.o.: ilyen agresszívan olvasóbutítónak szánt cím: „Felsejlik a kapcsolati erőszak”. A fidesz köreiben vajon mi minden sejlik fel? A családok/munkatársak/munkaadó-beosztottak között hány százalékában nem sejlik fel soha erőszak?

25. o., kormányhirdetés

Bővítették Makovecz makói fürdőjét. Jó... Talán csak a helyi választás miatt segített ebben a kormány? De Budapesten 13 év fidesz uralom után sincs méltó épülete. Van a hirdetésben két jellemző mondat. Lázár János fogalmazása:... a város nagyot fog dobbantani”. A fidesz fő emberei (és az újságírók) nagyon szeretnek oda nem illő szlengeket, utcai stílust, börtönnyelvet használni és trágárkodni, de azt még csak páran mernek nyilvánosan. A magyar nép megrontása a nyelvén keresztül. Másrészt: egy jó országban elsősorban a városlakóknak, aztán a körzetben élőknek épül egy fürdő. Teljes lényegtelen, sőt rossz, a várost élhetetlenné tevő a túlzott idegenforgalom. (Lásd Velence, Barcelona.) Persze nálunk az egészséges fürdők se a magyarok egészségéért vannak, mi szedjük a multik gyógyszereit közpénzből támogatva, reklámokkal megsokszorozva. A budai Rudasba 9000 (kilenc ezer) forint a belépő. Nem is magyarok látogatják. Makón (csúszdával, szaunával) 10.000 Ft. Ez olyan, mint az áram és üzemanyagár. Ha nyugaton dolgozik egy magyar, a munkájából negyedannyiba kerül mindez. Itthon viszont, hiába az olcsó paksi áram, annyit fizetünk, mint a sokszorosát kereső nyugatiak. Szóval az ország nem nekünk van fenntartva.

https://hagymatikum.hu/jegyek/

56.o. „Mitől lehet okos az otthonunk? Böjtös Gábor.

Ez egy közönséges reklámcikk a technika nemzetközi birtoklói és a szép új világot bevezetni szándékozó hatalmak céljaira.

„Fontos és izgalmas aspektus a biztonság, amivel a biztosítás költségén is faraghatunk.” Meg se említi, hogy ez a biztonság (belső kamerák, automaták) könnyen ellenünk fordíthatók. Az meg primitív, hogy egy ilyen milliárdos házban épp a biztosítás ára lenne érdekes. Ami amúgyis csak nő a technikával, hiszen azt is biztosítani kell.

„Vannak már okositatók és okosetetők a házi kedvenceknek.” No, ettől lesz jó egy ház! És a kutya dolga, mert eteti egy etetőgép. (Még annyi se marad neki, hogy legalább egy ismerős meglátogassa, amíg magára hagyták.) A kedvenc is egy rettentő szó, olyan mint a „megérdemli a tested”. Meg a „kisfiú vagy kislány a kutyuli?” beszéd. Egyre távolodjunk az emberitől, normálistól, keverjük össze a segítséget az automatával, az emberkölyköt az állattal, az emberi biztonságot a világcégek orwelli uralmával.

„Nem állíthatjuk, hogy az okosotthon mindenképpen szükséges... az egészségünkért is felel...”

Szóval a hatalom még csak reklámozza, nem kötelez rá. (Mert még nem kivitelezhető.) Az egészségünkért felel: azaz majd ellenőrzi, bevettük-e a napi pirulát, kovid oltást, a levegőbe a légkondival majd kábítószert kever stb.

58.o.

Vannak tűrhető cikkek is, itt a Misztrál énekesével.

https://mandiner.hu/kultura/2024/03/nincs-jobb-hely-mint-a-fold-heinczinger-mika-a-mandinernek

Márai: Hallgatni akartam (könyvajánló) (2020. 08. 30.)

Helikon, 2013

A felvidéki bevonulás:

...  a felvidéki zsidóság... az utolsó húsz esztendőben elhatározó hűséggel tartott ki amagyar kisebbség mellett... (88.o.)

... a mindennapos élet gyakorlatában a magyarság... demokratikus életfeltételek között élt.

Ezen a napon nemcsak az elszakított országrész tért haza Magyarországra, hanem visszatért a "méltóságos úr" is a Felvidékre, visszatértek a kísértetek, a magyar félmúlt megdöbbentő, elevenen maradt árnyai, a műveletlen és orrhangon tárgyaló, pecsétgyűrűs bíró, adóhivatalnok... Visszatért a szigorúan úr-cseléd társadalomra tagolt Magyarország ellenszenves hangja, a hajbókolós köszongetés divatja, a "kérlek alássan"...

A közigazgatási... rendszer, melyet hoztunk, úgy rendezkedett be ezen a területen... mint... valamilyen gyarmati területre, ahol korbáccsal, pálinkával és kereszttel kell a benszülötteket móresre tanítani.

... a visszacsatolt erdélyi országrészen megismétlódtek e tünetek...

... okosabb lett volna a közigazgatást az öslakosok kezén hagyni.

A gyarmatosok büntetőexpedíciójának csatakiáltásával vonult be az új, trianoni szellemben nevelt magyar hivatalnoki... társadalom... (92.o.)

Hogy ez a megvadult, elnácisodott, fejét vesztett hivatalnoki és katonai szellem kegyetlenségben és öngyilkos elvetemültségben hová fajulhat, azt megmutatták néhány évvel később az újvidéki események... Ez a szörnytett megmutatta, miféle erők önállósodtak a hivatalos, a méltóságos, a tekintélytartó Magyarország színfalai mögött.

 A Vitézi rend:

... az elgondolás értelme, megteremteni a nemzet értékes, bátor, helytálló egyéneiből egy új nemességet, nem volt helytelen... Két évtized alatt a vitézek rendje átalakult ... a vitézi cím előjogot jelentett a versenytárgyalásoknál, állások elnyerésénél,... kivételezettséget jelentett az egyetemen, a vizsgáknál is.

  Sajtó:

... a pillanattól, amikor a náci nagynémet közelség megnövesztette a hazai jobboldaliság taraját, kóros sarjadzással nőttek elő a magyar szellemtestből az uszító hangú, minden ízlést, tárgyilagosságot nemesebb vitahangot megtagadó termékek.

 ... amilyen értékben elfelejtettek újságot írni a magyar újságírók, olyan mértékben tanult meg újságot olvasni a magyar közönség... (106.o.)

 Polgárság:

... mintha a polgári szerepkör igazibb ellenfél lenne... mindig marad egy ellenállási arcvonal... a polgári életérzés, világszemlélet...

Bethlen:

... jobban féltette a magyarságot a szlávság felőrlő faji erejétől, mint a bolsevizmustól...

ó mindkét találkozó alkalmával megígérte, hogy fegyverszünetet kér... (148.o.)

Mattias Desmet: A totalitarizmus pszichológiája (2024. 01. 18.)

KÖNYVAJÁNLÓ

Mattias Desmet: A totalitarizmus pszichológiája

Kárpátia Stúdió kiadó, 2022

The Psychology of Totalitarianism

Chelsea Green Publishing, 2022

https://www.chelseagreen.com/product/the-psychology-of-totalitarianism/

https://www.magyarmenedek.com/products/17928/A_totalitarizmus_pszichologiaja_-_Mattias_Desmet.htm?gad_source=1&gclid=EAIaIQobChMIpOH--ojogwMVsoVoCR0OrQxjEAAYASAAEgKZjPD_BwEű

https://www.amazon.com/Psychology-Totalitarianism-Mattias-Desmet/dp/1645021726

https://brownstone.org/articles/my-book-is-being-burned/

https://www.tabletmag.com/sections/arts-letters/articles/psychology-of-totalitarianism

tartalmi kivonat - gondolatok

Előszó: Szakács Árpád: Ki irányít minket

(15.o.) Hamvas Béla írja „A Bor filozófiája”-ban: “A szcientifizmusra jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz rohan, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de a vizet nem tudja megmosni semmivel.”

Más ide vonatkozó művek : Molnár Tamás Lélek és gép, Herbert Markuse: Az egydimenziós ember, David Rieseman: A Magányos tömeg, Sprenglet: Ember és gép, Chesterton: A józan ész nevében.

Ezt a társadalmat maga a társadalom építi fel félelmével. Minél nagyobb a félelem, annál jobban várjuk a szigort. Ennek eredménye, hogy embertársaidra nem rezonálsz többé. A társadalomban szabadon lebegő félelem a kulcs. Mindennek az alapja, hogy egymás gyengeségeire fókuszáljunk.

I rész: A tudomány és annak lélektani hatásai

1.fejezet        A tudomány ideológiává tétele

Az értelem legnagyobb eredménye, hogy saját határait eléri. Schrödinger: Ha valamire nézünk, az megváltoztatja azt. A dolgok lényege nem közelíthető meg csak logikával. A tudomány átment azon az átalakuláson, amin sok minden: dialógusként indult, ma viszont dogmává lett. A tudományra hivatkozva lehet manipulálni. Tarthatatlan a holt univerzum képe. Az univerzumban van irány és akarat.

A tudományos diskurzus ideológiává lett és hitelt vesztett. Erre példa a “megismételhetőségi válság”. 2005 -ben számos csalásra derült fény. A Nature-ben jelent meg egy cikk (Baker, M.: Is there a reproducability crisis? 2016.) Daniele Fanelli írja, hogy a kutatók legalább 72 % -a hajlandó torzítani az eredményeket azért, hogy a saját állítását igazolja. A megismételhetőségi válság egy ismeretelméleti krízisre utal. Az minősül tudományos ismeretnek, ami megismételhető, adatolható kísérletekre épül. Mára a mérhetőség alap kérdéséhez jutottunk. A pszichológia is azáltal nyerte el a tudományosság ismérvét, hogy tesztekkel adatokat, mérhetőséget produkált. A Covid járvány idején a PCR tesztek megbízhatósága körüli viták is hasonlóak voltak. Amikor az ember számokat lát eleve objektív igazságoknak éli meg az adatokat. Erre példa az amerikai halálra ítélt gyilkosok számának adata. Első megfigyelésre több fehér kapta ezt az ítéletet. Második megfigyelésre, nagyobb eséllyel ítéltek el valakit, aki fehéret ölt meg, és minden egyes megfigyelés megváltoztatja az adatsort.

A tudomány ideológiává, dogmává fajult. Megerősítette azt, hogy az ember a maga szubjektív dimenziójában is a középpontban áll. A számok és a tények összekeverednek. Ha a médiában egy “jelentős” ember nyilatkozik valamiről, az illető grafikonokat alkalmaz, akkor az valóság és tény.

2.fejezet        A tudomány gyakorlati alkalmazása - elidegenedés

Az emberek nem találkoznak azzal, akitől valamit vásárolnak. A „Másik” eltűnt mellőlem fizikai értelemben. A munka szubjektív értelme eltűnt: gépezetté vált. Ezáltal értelmetlenné vált a munka, hiszen a másik hálás tekintete a valódi értelem. David Graeber: Bullshit munkák c. művében kifejti, mennyi olyan feladatot végeznek az emberek, amelyek csak pótolják az emberek közötti űrt: Szakértők, ellenőrök stb. A munka értelmét igazán az emberi kapcsolatok adják.

Hannah Arendtatomizált szubjektumnak mondja az embert, aki a felvilágosodás óta abban az optimizmusban él, hogy uralja a világot. Valójában kicsúszott a vezetés a kezéből, az értelmetlenség tapasztalata miatt elerőtlenedett, ugyanakkor pusztító potenciálok vannak a kezében.

3.fejezet        A mesterséges társadalom

A mesterségesen előállított dolgok sosem pontos másai a természetesnek. Még akkor sem, ha nem látható a különbség egy nyomtatott hús és egy valódi között. Ugyanígy a digitális kapcsolat nem azonos a testi megjelenésében megvalósuló találkozással. Példa erre az anya és a csecsemő kapcsolata, intuitív-testi kapcsolódása. (Hanglejtés, színek stb.)

A depresszió és a digitalizáció között szoros kapcsolat van, mivel a másik, szeretett lény passzivitása okozza a tehetetlenség érzést stb. A Covid válság legalizálta a digitális kommunikációt. A digitalizáció dehumanizálja a beszélgetést. A digitális térben válunk atomizált szubjektumokká. Ez a totális állam alapegysége.

Érdekes módon a környezetvédelmi mozgalmak is úgy akarják megmenteni a természetet, hogy elszigetelik tőle az embert. A megújuló társadalmi vízió összekeveredik a transzhumanizmussal, azaz, hogy az ember összeolvad a technikai eszközökkel. De ezek a mechanisztikus ideológiák mindig hitelből élnek: a jövőben, amikor a tudás majd tökéletes lesz, akkor jó lesz. Az életet megkönnyebbítik, de a létezés értelmét elfedik.

A folyamat lényege ez: Elveszítjük a mennyet, megszállottak leszünk a tudomány eredményeibe vetett hitünkben, és lépdelünk a mesterséges paradicsomba, a totalitarizmusba. A tudomány bálvány léte a folyamat egyik eredője.

4.fejezet        A nem mérhető univerzum

A modernitás alap ideológiája, hogy racionalitás nélkül abszurd borzalom lesz a világ. Ha szubjektiv történetekre alapozzuk világ látásunkat, akkor boszorkányokat fogunk égetni a végén.

A koronavírus járványban pedig azt láttuk, hogy a döntéseket racionális számokra alapozták. Ezek transzparensek, logikusak, objektívek. Számos példa van arra, hogy a számok nem tények. Mindig a tények igazolására vannak. Nem készültek adatsorok arra nézve, hogy a covid intézkedések miatt hányan haltak meg, nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a gyógymód jobb vagy rosszabb volt, mert senki sem nézte a statisztikákat, csupán egyetlen egy érdekből.

A feszültségek, félelmek, ideológiai nézeteltérések azok, amik nyugvópontra juttatják vagy polarizálják a társadalmat. Az a fő kérdés, hogy úgy nézünk-e az emberre, mint biokémiai gépezetre, amelyet technológiailag ellenőrizni kell. Vagy egy olyan lény, amelynek sorsát a másikkal való misztikus rezonanciában és a természet formanyelvében találja meg.

Ha kiválasztok a saját előítéleteimnek megfelelő számokat, akkor azok mindig megerősítik fikciómat. Az a szinte ellenállhatatlan illúzió, hogy a számok tényeket képviselnek, az győzi meg az embereket leginkább, hogy a saját fikciójuk valóság.

A számok befolyásolnak, és amikor nyomás alatt vagyunk, nem vesszük észre, hogy amikre reagálunk, azok nem tények, hanem a tények köré épített fikció. A szubjektív hatások nagyon erősek a számok megalkotásakor. A kutatás végeredménye általában megerősíti a kutató preferenciáját.

A mechanisztikus ideológia egy olyan technokrata társadalmat hoz létre, amelyet objektívnek tűnő információk vezérelnek. Ebben a szubjektivitás a hatalommal való visszaélésnek tűnik. A tömegmédia szintén számokat mutat be, ebben a lakosság hisz. A határok elmozdulnak, miközben elvben a teljes objektivitást nézzük.

5.fejezet        A mester iránti vágyakozás

Az emberi nyelv tele van félreérthetőséggel. Minden szó egy másik szó által nyer értelmet. Mindig hiányzik a következő szó ahhoz, hogy értelmes legyen az előző. A nyelvnek van egy belső, áthághatatlan hiányossága. Az ember soha nem tudja egyértelműen átadni üzenetét. Az embert a tudás állandó hiánya gyötri. Van bennünk egy eredendő nárcizmus. 6-7 éves korban belenéz a gyerek a tükörbe, és örül saját magának. Én vagyok. A Jó az anya, a Másik számomra van. Ha túlságosan azonosulunk ezzel a képpel, akkor nem tudunk rezonálni a másikkal. A mai társadalom egyre inkább a külső ideális kép iránti megszállottságot mutatja. Személyes kapcsolataink bizonytalanok, a belső üresség, a másikkal való versengés felemészti az embert.

Emellett a szabályok száma óriásira nőtt. 1840 és 2010 között 20-ról 80 százalékra nőtt meg az adminisztrációs állások száma. A túlszabályozás egyre kevesebb teret enged a szubjektív döntésnek. Maga a társadalom válik kíméletlen géppé. Az életet logikába szorítjuk.

A totális társadalom az emberi szorongást és félelmet kihasználva „megoldja” az életet.

Miért nem tudta a felvilágosodás megvalósítani álmát? Egy makacs kísérlet volt ez arra, hogy mindent a logikába szorítson. Ezzel elfojtotta a szimbolizmust, a misztikát, a költészetet, azaz azt a képességet, amivel a bizonytalanságokra alkotással, rezonanciával reagálunk. A bizonytalanság ezért félelemmé változott. A félelem leküzdésére egyetlen válasz lehetőség maradt: a nárcizmus és az egyre erőteljesebb szabályozási mechanizmus. Amikor beszélünk, mindig keressük a legvégső, mindent megmagyarázó szót, de ilyen nincsen. Ezért átfordul a folyamat önmaga ellentétébe: szabadságvágyunk helyett az abszolúte uralkodóhoz fordulunk, a “Mesterhez”. majd kimondja az utolsó szót, a “tuti”-t. Ugyanez a folyamat zajlik le a me too, a környezetvédelmi mozgalmak ideológiáiban: óriási a gond, kell valaki, aki leveszi ezt a terhet, helyettünk dönt.

II. rész: A tömegképződés és a totalitarizmus

6.fejezet        A tömeg felemelkedése

A totalitarizmus a tömegképződésen alapul. 20. század elején kialakult új államforma: diktatúra: a szólásszabadság, önrendelkezési jog megszüntetése. A fizikai terrortól való félelmen alapulnak. A diktátor egyoldalúan kikényszeríti a társadalmi szerződést. Ma a biztonsági szolgálatok beavatkozásaink növekedését éljük át. Láthatatlan technokraták lesznek a diktátorok, már nem bandavezérek. Először a mechanisztikus ideológiával kell a társadalom lelkiállapotát olyan helyzetbe hozni, hogy értelmetlen és elszigetelt legyen az élete. Utópisztikus technológiákban kell bíznia. A közszférát el kell uralnia a statisztikáknak. A fikció és a tény határvonala mosódjon el a számok tényekként való közlésével. Gustave Le Bon leírja, hogyan alakul ki a tömegben egy új fajta embertípus. Egyéni lélek helyett a csoportlélek. Korábban a tömegnek rövid ideig tartó hatása volt.

Négy feltétel kell ahhoz, hogy tömegformálódás nagy mértékben megvalósuljon:

-Általános elmagányosodás Ez az iparosodással van összefüggésben.

-Az élet értelmének hiánya A modern, munkába járó ember nem elkötelezett abban, amit tesz.

-Általános szorongás, félelem Belgiumban 300 millió adag antidepresszánst adnak el évente.

-Nagyfokú frusztráció és agresszió A belső feszültségek levezetést keresnek

A fenti négy feltételhez hozzájárul, hogy a Médián keresztül a félelem tárgyát is folyamatosan megadják, pl. a zsidók Hitler világában, Kovid válságban pedig az oltás kérdése volt ilyen. Ennek következtében széles társadalmi egyetértés születik. Másrészt a félelem tárgya kezelhetővé teszi a szorongást, az ellenség ellen lehet küzdeni. A társadalom minimális koherenciát talál ebben. Felszabadulást, megelégedettséget ad, hogy van kit gyűlölni. Ez a tömeg számára mámort ad, pl. futball eredmények. Itt az együttes erő a fontos, közösen dalol, illetve gondolkodik. A racionalizmusra épített társadalom hirtelen önmaga ellentétébe fordul, irracionálisan kollektivista lesz. Nietsche:Dionussos egy csapásra megdönti Apollon diktatúráját. Az összetartozás újfajta érzését keltik, de ennek tartalma másodlagossá lesz. Sőt, minél abszurdabbak a korlátozások, annál jobban betöltik a rituálé szerepét, annál lelkesebben követik. A közösségnek alávetem magam: ez mindig egy szimbolikus cselekedet, egy rítus. A társadalmi narratívák lényege: a csoportnyomás.

Pl. Asch kísérlete: a pálcikákat 75-ban mindenki hosszabbnak gondolta tömegnyomásra. Van egy kör, amely elhiszi a csoportnyomás üzenetét. Van egy kör, amely szótlanul követi, és egy harmadik, amely nem hiszi és nem követi. Gustave Le Bon 1895-ben leírta, hogy a tömegformálódás hasonlít a hipnózishoz. Általában hang hatása alatt születik. Általában a naponként sujkolt propaganda a fő eleme. Hangmonopólium. Szó szerint a totális vezetők hangjának rezonanciája az alapja. Minden más rezgést kiiktatnak. A szuggesztív üzenet a valóság egy nagyon korlátozott elemére irányítja a figyelmet. Beszűkítés a fő cél. A korona válság idején ez fő jellemző volt, más betegségek szinte eltűntek ehhez képest. Csak azokat a számokat láttuk, amelyek alátámasztják az ideológiát. Az áldozatok statisztikai adattá válnak, nem váltanak ki empátiát, inkább félelmet. A hipnotizáló történet a valóság egy kis spektrumára irányít minden figyelmet, és a társadalom elfogadja a fájdalmakat. A lakosság végtelen toleranciára tesz szert. Kollektív hallucinációk is születhetnek. Ugyanez a tömeg szélsőségesen intoleráns azzal, aki másként látja ugyanazt. Antiszociálisak, fenyegetőek, visszataszítóak, frusztráló. tehát el kell ítélni azt, aki ellenáll. Le Bon szerint a tekintélyelvűség és az intolerancia a tömegformálódás alapvető ismérvei.

7.fejezet        A tömeg vezetői

A vezető figyelme még beszűkültebb, mint a tömegé. Általában fanatikusok. Van akik vakon bíznak bennük, és akik bizalmatlanok velük szemben, úgy gondolják, tudatosan valami nagy gonosz tervet hajtanak végre. Mindkettőre igaz: abszolút tudást tulajdonít a vezetőnek. Vagy a vezetőt csak a pénz mozgatja. Nem igaz: Például a náci vezetők közül kizárták a korrupcióra hajlamosakat. A klasszikus bűnöző öröme a szabály átlépése, itt azonban épp a szabályrendszerhez való ragaszkodás. A gonosz banalitása (Arendt) Épp a gondolkodás nélküli ragaszkodás az alap. A meggyőződések összeolvadnak a valósággal. A beteges ideológiai hűség a lényeg. Az elszántság vezet a vaksághoz. Az Eichmann perben Eichmann meg volt győződve jószándékáról. A tömegesedés nem ok az etikai határok átlépésére ugyanúgy, amint a hipnózisban is az ember megtesz olyat, amit éber állapotában nem tenne. Itt a tömeg csak fedezék arra, hogy az egyén saját késztéseinek engedjen. Ideiglenesen elrejti a tömeg az etikai elvek hiányát. A tömegek a valódi erkölcsöt mutatják meg.

A vezetők is egyfajta hipnózisban vannak. Vakon bíznak abban az ideológiában, amit erőltetnek. A tömeg mindig meg is bocsát a vezetőnek. “lehet, hogy aljas, de okos.” Megfelelő körülmények között a legelképesztőbb állításukat is igaznak látjuk. Nem hagyják el az áruló vezetőt, hanem a taktikai érzéküket fényesítik. A vádak beismerése a kommunista tribünökön megdöbbentő, felébredni épp a halál előtt fájdalmasabb. A végső cél egy ideológiai fikció megvalósítása. Jellemző az is, hogy a totalitárius rendszerek saját gazdaságukat pusztítják el. A totális vezető egy álmodozó, radikális fanatikus. A korona válság idején az intenzív osztályokkal ment ez az állogikus hadjárat: Ne legyen tömeg az intenzíven ezért zárjuk el a társadalmat. Arendt azt írja: ez a logika mindig végighalad, A-tól C-ig, nem lehet félbehagyni. Minden ész érv és etikai határ eltolódik a végén.

A módszer mindig egy új jelrendszer bevezetése, mint pl. a Gulágon Auschwitzban is tetovált jelek voltak. A jelek kiosztása a megsemmisítés első lépése. A jelek egyértelműek, és megölik a nyelv kétértelműségét. Az állatoktól épp ez a jelrendszer különböztet meg! Az állati jel nagyon rögzített, míg az emberi nyelv vagyon színes és szereplőktől függően dekódolható. A totalitarizmus lényege, hogy ezt a bizonytalanságot megszüntesse.

A totalitárius rendszer logikája folyton változik. A lényeg: félelmet keltsen és a rettegőket beazonosítsa. Pl. korona válság: Először a járványgörbe ellaposodása volt a cél. A lassítás. Crush the curve! Később a fertőzéseket kellett 0-ra csökkenteni. Majd a megelőzés lett a fontos. Az ideológia mindig biztos volt. Kérdések nincsenek, kritikai hang nincs.

A totalitárius rendszer mindig megsemmisíti önmagát. A félelem-agresszió dinamikája nélkül a folyamat leáll. Amikor sikerült minden ellenzéket elhallgattatni, akkor megszűnik ereje is. Alternatív gondolat nélkül nem életképes. A tömeg önpusztítás kezd. A szörnyeteg széttépi gyermekeit. (Arendt) Ez a saját ideológia ellen fordulás mindig bekövetkezik: pl. bolsevikok el akarták törölni a halálos ítéletet, majd gyilkolásba kezdtek. Néhány év alatt 600 ezerre emelkedett a halálos ítéletek száma.

Az ideológiák uralnak minden, ezek közben senkihez sem tartoznak. Mindenki játssza a szerepét, de a forgatókönyvet senki sem ismeri.

8.fejezet        Összeesküvés és ideológia

“Bárcsak léteznének gonosz emberek, akik valahol alattomosan gonosz tetteket követnek el, s csak őket kellene elválasztani a többiektől és elpusztítani. Ám a jót a rossztól elválasztó vonal minden ember szívén szel át, és ki akarná elpusztítani a saját szívének egy darabját?” (A. Szolzsenyicin)

A Sierpinszki háromszög jó példa arra, hogy ha három biztos pontot lerajzolsz, biztosan egy alakzatot kapsz. A történelem folyamán azokat, akik tömegeket alakítottak, az emberek szemében összeesküvők voltak. Legjobb példa Cion bölcseinek jegyzőkönyve. Oroszok alakítottak át egy francia iratot: Párbeszéd Montesquieu és III. Napóleon között, az antiszemitizmus felszítására. A világ történéseit egy gonosz mesterkedéseire redukálni - régi történet. Ezek vérbeli összeesküvés elméletek. Ma azonban átalakult az összeesküvés elmélet jelentése. Valójában három eleme van: tervezett gonosz törekvés, titkos jellege van, ártó céllal. Ma azonban néha a globális árnyékkormányra vonatkozik a bankvilágra, média struktúrára is alkalmazzák. Stigmává lett a kifejezés. A tömeg, ahogyan Le Bon születését leírja, eleve azt a benyomást kelti, hogy erősen szervezett. Azt látjuk, hogy szisztematikus irányítás alatt áll. Nikolaas Tinberger: szuperindividuumnak nevezi a seregélyeket, rajként működnek. Úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a sejtek. A tömeg egyfajta fizikai egységet képez. a tömeg erő, ellenőrizni is akar. Elias Canetti írja ugyanígy a tömeget. Egyfajta fizikai egység jön létre, ami lenyűgöző. A tömeg jellemzője, hogy egyre nagyobb kontroll felé tart A mechanisztikus ideológiába beleillik, és az egyre logikusabb igazolványok felé vezet. Harrari írja le azt a társadalmat, ahova ez vezet (Homo Deus 2015.) Az érzékelők majd mindent tudnak rólunk, még a hangulatunkat is. Az ember fanatikusan vágyik arra, hogy valakit hibáztathasson. Minél több bennünk a harag, annál inkább feltételezzük a rossz indulatot. Az összeesküvés-szemlélet ugyanazt a funkciót tölti be, mint a tömegformálódás (255.o.) A világ többé nem abszurd, hanem logikus. tudjuk, ki az ellenség, kin élhetjük ki frusztrációnkat: magunkat felmentjük. Pszichikai mágnesként mindent magába szív. Az iránya is egyre abszurdabb. Két világ alakul ki az emberi elmében, és a fősodrat egészen biztos hazugság. Az elit a vegytiszta gonosz. Túlbecsüli az emberi hatalmat. az egész világot biztosan kézben tartja. A vélt ellenséggel szemben teljes a tehetetlenség. Ezért önpusztító is egyben ez a látásmód.

Pl.-2021-ben statisztikusok találkozója, akik teljesen megvakultak, manipulálódtak a számoktól. (258.o.) Néha hallgatólagos nyomás nehezedett az újságírókra. A politikusok sem akartak eltérni más országok intézkedéseitől. Legtöbbjük az árral úszik. A tömegmédia manipulációs eszközök tárháza. De irányítása alapvetően személytelen. Az ideológia irányít. Desmetről, a könyv írójáról is terjesztettek mindenféle összeesküvés elméleteket mindkét oldalról.

De jellemzően az irányítás személytelen természetű. Az uralkodó ideológia irányít, ami mechanisztikus. A gépek megoldják az életet, az orvostudományt, végül a halált is. A racionális megérzés illúziójának mindig áldozatul esett az ember. A fejlődés útja mindenképpen a hiperellenőrzés felé tart. A mechanisztikus világban mindig a szakértőé az utolsó szó. (A nyelvben valójában nincs ilyen.) Erre példa a Rockefeller Lockstep forgatókönyve, B. Gates alapítvány Event 2010-Klaus Schwab Grate reset könyve (2020) - ezek nem titkos szándékok. Ráadásul a szakértők tele vannak félreértésekkel, visszavonásokkal. Nem egy tervezett, rosszindulatú és titkos tervről van szó. De minden döntés a technológiailag és orvosbiológiailag irányított társadalom felé vezet. Az ideológia választja ki, hogy ki kerül kulcspozícióba, mert ebben a vonzástérben mozog az illető. A végső úr tehát az ideológia és nem az elit. A terveket nem kényszerítik, mert a félelemben az ember mindig szabályozottságot vár. Az emberek megérzik, hogy a vezetők mire vágynak, és opportunista módon ehhez igazítják magukat, saját vágyaikat. Mint a hajó, aminek az orrában ül egy gyerek, és amikor a hajó elfordul, ő is fordít egy ordibálással a játékkormányán. Példa a Digikosmos c. film, tudatosan úgy alakították át, hogy úgy tűnjön, már előre tudták, mi fog történni. Igy aztán elhisszük, hogy ők kormányoznak.

A koronaválság előtt nagy átszervezések voltak, pl. a világjárvány definíciójának megváltoztatása a WHO-ban, a szervezet átírta a halálesetek kalkulálásának a számítási rendszerét is. Ezek mind egy összeesküvés felé mutatnak, azonban inkább az igaz, hogy amikor akár egy vállalatnál nagy átalakítások vannak, akkor mindent megtesznek azért, hogy a megfelelő emberek legyenek a megfelelő pozícióban: a kívánt modellt alkalmazzák a környezetre. Egy ponton ezek a gyakorlatok olyasmivé válnak, amik az összeesküvés szerkezetét mutatják. Egy nagy intézmény is pl. megkérdőjelezhető stratégiát alkalmaz azért, hogy “technologizáljon”. A valóság az, hogy ezen a technikai csúcson nem nagyon lehet csalások, korrupció nélkül fennmaradni. Ennek a folyamatnak előrehaladtával minden szervezet úgy néz ki, mint egy titkos társaság. A holokauszt jó példa erre, amely mind az elkövetőket, mind az áldozatokat elvakította.

Mindig is jelen volt a világban az a gondolat, hogy bizonyos népek, csoportok ne szaporodjanak. Az eugenika doktrínája a 20. században világszinten sterilizált embereket. Később szociálbiológiára változtatták ezt a szót. A hatalmon lévők ezzel valószínűleg nem hagynak fel.

A mai kor veszélye az, hogy a társadalmi légkörben nincs hely arra, hogy ezeket elítéljek. A tömeg felemelkedésének épp ez a veszélye: paradox módon az összeesküvés inkább hozzájárul ehhez a problémához. Gátolja a hatalom részletesebb elemzését, szinte lehetetlen felmérni a rosszindulatú manipuláció mértékét. Vagy figyelmen kívül hagyja, vagy mindenütt azt látja. E két ellentét vonzása kezdetben érzelem vezérelt, végül általában egy kis csoportnak sikerül kiszabadulni az erőterek öleléséből, amely árnyalt és kifinomult. (272.oldal)

Általában a két csoport közötti polarizáció felerősödik, és kialakul egy nagy csoport, amely a fősodratot teljes mértékben követi, legyen az bármilyen abszurd. A két szélső csoport azonban egyre távolodik egymástól. Pl. Rubin vázája, vagy arcokat lehet látni, vagy vázát, de a kettő egyszerre soha. A náci propaganda sok tekintetben csak másolata korábbi összeesküvés elméleteknek (Cion bölcseinek jegyzőkönyve) A tömegek abszurditása okozta, hogy nem a zsidó elit, hanem kisemberek estek ennek áldozatul. Igy az összeesküvés elmélet egyrészt egy válasz a tömegformálódásra, másrészt maga is lehet oka a tömegformálódásnak.

A legtöbb társadalmi változás egy bizonyos dimenzióból konspiratív. A hatalmon levőknek nincs más választásuk, mint egy ajtó mögött bizonyos dolgokat kieszelni. De ezt könnyen túlbecsüljük.

Van tehát egy kormányzó és szervező hatalom, de ez nem összeesküvőkből áll, amely tervszerűen irányítja a világot. Charles Eisenstein: Az eseményeket valóban az egyre nagyobb ellenőrzés irányába hangszerelik, csakhogy a hangszerelő hatalom maga a korszellem, egy ideológia… egy mítosz.” (2020 A konspirációs mítosz) Az egész társadalom részt vesz ezekben a folyamatokban.

Mi a megoldás?

Nem lehet a “gonosz elit” felszámolásával megoldani, mert a visszásság lényege a tömegdinamika. A vezetők mindig könnyen pótolhatóak. valójában “csak” a tömeg funkcionáriusa. Az erőszakos belső ellenállás szintén kontra produktív: születik a tömeg számára egy újabb ellenség. Hannah Arendt megfigyelése szerint az erőszakmentes ellenállás sokkal sikeresebb.

A tömegeket és a vezetőket egyaránt egy narratíva ragadja el. Egyiket hipnotizálják, a másik önhipnózisban van. De a tömeg általában 30-30-ban három csoportra oszlik. Egyik valódi hipnózisban van, a másik nem megy szembe a tömeggel, és a harmadik ellenáll: 10-30 százalékban.

A harmadik csoport számára a legfontosabb, hogy hallassa a hangját. Azért, hogy a hipnotikus hang rezonanciája ne legyen uralkodó. A modern totalitarizmusban ez egyre nehezebb, az ellenállókat leirtják az internetről pl. De a lehetőség soha nem szűnik meg teljesen. Le Bon azt fogalmazza meg, hogy a tömeghipnózist általában nem lehet megtörni, csak csökkenteni. Ha akár a náci vezetők között valaki kitartóan, nem dühhel, de határozottan felemelte a hangját, sikerre tudta vinni szándékát. Ha az ellenzék hallgat, akkor válik szörnyeteggé a totalitarista állam. Illúzió, hogy a hallgatás a legjobb. Az ellenzéknek érvelnie kell, mert a második csoport ezt hallja meg (akik félnek szembe szállni). De az érv sohasem lehet az, hogy visszatérünk a régi normális kerékvágásba. Ez ellenkező hatást fog kiváltani. Az ellenérvek ereje a szervezettség és fegyelmezettség.

A beszéld azért is fontos, mert az értelem és a létezés élményét adja. nem lehet taktikusan szólni, hanem az igazság hiteles kimondása ad esélyt csak. Pl. Szolzsenyicin kitartása a Gulágon a beszéld és az írás mellett.

A legfontosabb, hogy a beszédről, a nyíltságról nem szabad lemondani. Kevésbé fontos, hogy hol történik ez a beszéd. Nem nagy csoport, aki ezt teszi, mégis ezt formálja át lassan a tömeget a megfelelő időben. A nonkonformista csoportnak tudnia kell, hogy a tömeg önpusztító. tehát a totalitárius rendszert nem pusztítani kell, hanem túlélni.

A tömegformálás oka mindig valamilyen szabadon lebegő félelem. Ezt sokszor úgy oldják fel, hogy egy sokkal nagyobb félelmet kínálnak a tömegnek. Ezzel át lehet rendezni a félelem struktúrát. De ha ez a módszer túl erőteljes, ugyanazt a folyamatot indítjuk el másik irányban.

A lényeg az, hogy a mechanisztikus ideológián túllépjünk, mert mindennek az alapja. A fő kérdés: Hol vannak a lyukak a mechanisztikus ideológia védőpajzsán.

III rész: Túl a mechanisztikus világképen

9.fejezet        Az élő és élettelen univerzum közötti különbség

A térmegformálás és a totalitarizmus valójában a mechanisztikus ideológia tünetei. A társadalom egészében ugyanúgy, mint egy embernél: elszigeteltség, fölöslegesség stb. - betegségelőnyt jelentenek. Azaz pszichológiailag kiprovokálja az egyén a betegséget, mert ezzel tud túlélni. Szorongás helyett a “segítésben” megkapja a kapcsolatmámort. A problémát azonban nem oldja meg.

Ezért nem a gyakorlat szintéj, hanem az értelem szintjén kell megváltozni.

A mechanisztikus ideológia a világot céltalan de logikus és megismerhető, kiszámítható, irányítható folyamatnak tekinti. Ez egyetlen tudományos nézőpontként állítja be magát. Ez a világnézet egyidős az emberrel, pl. atomisták: Démokritosz és Leukipposz. A felvilágosodás nagy ideológiája az ősrobbanás elméletet generálta, hatalmas láncreakció minden. Laplace: ha létezne egy olyan intelligencia, amely az adott pillanatban képes lenne ismerni az anyagra ható összes erőt..., akkor képes lenne átfogni minden mozgást…” Ezzel szemben pl. Russel elmondta ennek paradoxonát. Heisenberg: az elemi részecskékről nem lehet egyértelműen beszélni. Minél jobban kutatják az atomot, és még tovább, annál érthetetlenebbek…

Mandelbroth a káosz elmélet alapítója - IBM -nél telefonos zajt tapasztalt. Véletlenszerű hatások, pl. páratartalom okozta. Nincs szabályszerűség. De tovább kutatott, és mégis talált egy mintázatot. A telefonvonalak zaja mintha magától szerveződne. Robert Shaw a vízcsap csöpögésében találta meg ugyanezt. Nem összefüggő tényezők mégis rögzített mintázathoz vezetnek. Egyszerű rendszerek rendetlen viselkedése kreatív folyamatként működik. Meinhardt a kagyló mintákat vizsgálta. A Lorenz féle vízikerék - determinisztikus kiszámíthatatlanság elve. Lorenz-attraktor keletkezett a vizsgált esetekből. Platon elvéhez érkeztünk? Az anyag legkisebb egysége nem is tárgy, hanem forma, idea.

Pointcaré már 1914-ben megmondta, hogy nem feltétlen szükséges logikai megértés az intuitív megértéshez. Ha beleéljük magunkat a kerékbe, ha ráérzünk a mozgásra, akkor érzékeljük a kis mozgások mögötti kreatív harmóniát.(303.o.)

Az emberi élet hasonló, igazából fel kell fedezni az élet időtlen alapelveit. Ha ezt érzékeljük, eljutunk a legnagyobb rendezőhöz.

A túlságosan opportunista elvek, amikor “okosan” döntünk, az élet értelmének sorvadásához vezetnek. Ugyanez igaz a társadalomra: Ha a kollektív jó érdekében az egyén kezdeményezéseit elnyomja, akkor káosz és abszurditás lesz. A tisztán mechanisztikus gondolkodásra lehetetlen etikai elveket alapozni. Itt nem etikusnak, hanem rátermettnek kell lenni. Objektív tudása alapján kell, hogy a legjobb helyzetben legyen. A totalitarizmus ellenszere tehát az élethez való hozzáállás: kapcsolatba kerülni a megnyilvánulások mélyén rejlő elévekkel.

A mechanisztikus ideológia mindent, ami él, élettelen, logikai folyamatokra kényszerít. Gleick káoszelméletről szóló könyvében a vitalizmus világnézetét javasolja. A természetben látszik egy végső, formális ok, időtlen és magasztos eszme van minden mögött.

10.fejezet     Anyag és szellem

Minden pszichés tapasztalat elvben egy materiális, biokémiai eredőhöz vezet. Pedig feltételeznünk kell, hogy a tudat és az anyag között kölcsönhatás van. Körkörös elvben. A kvantummechanika szerint az anyagot befolyásolja maga megfigyelés, az anyag alapvetően szubjektív. A tudat maga kezdi meghatározni az anyagot. Vannak emberek p, akiknek agya csak 5-ban működik, és teljesen normálisok. A megmaradt csekély mennyiségű agyszövet átvette az elhalt szövetek funkcióit. Pl. kísérleti egerek sokkal hamarabb meghalnak stressz hatása alatt egy betegségben. U.n. primitív társadalmakban a sámán átka alatt meghalnak emberek. Pszichogén halálnak nevezik. Henry Ellenberger írja le: fontos, hogy az egész közösség higgyen a sámán erejében. Placebo hatás néven nevezi ezt ma az orvostudomány. De ismert a nocebo hatás is., ennek ellentéte.

A koronaválság szempontjából fontos, hogy a tömeg hiedelmei olyan hatással vannak az egyénre, mint a hipnózis. Luis Pasteur mondata: A mikróba semmi, a környezet az, ami számít. A vizuális reprezentációk önmagukban hatnak. Pl. galamb nem képes termékennyé válni, ha nem látja a galamb társát. (Chauvin) Lévi Strauss ír a szimbolikus hatékonyságról. Pl. sámánok, amikor varázsolnak, régi mítoszokkal kötik össze a testet.

ma is mítoszban élünk, ez a mechanisztikus szemlélet. Ma az orvosszekértő a tekintély abban a világban, amely olyan, mint a fogaskerekek. Az orvos rituálét végez, rendbe teszi a testet. De nem ezoterikus vergődésben kell vizsgálódni, hanem tudományosan. Olyan tudományra van szükség, amely nem elvakult.

11.fejezet     Tudomány és igazság

A nácizmus és még inkább a sztálinizmus volt eddig a legmesszemenőbb totalitárius kísérlet. A földi paradicsom volt a cél, de az eszköz nem számított. Ez a gondolkodás mindig két lábon áll: a mesterséges földi paradicsom képe az egyik, másrészt a félelmet kihasználva magát hirdeti probléma megoldásának.

Az elmúlt évtizedekben, amikor megjelent a szorongás tárgya, pl. terrorizmus, ez a folyamat előre lépett. Ellenőrzés kell, és a magánélet egyre nagyobb luxus. Nincs alternatíva: az emberiségnek egy testté kell alakulnia. Aki nem a technológiai fejlődés mellett dönt, az naiv és tudománytalan. Az egészséged nem a te ügyed. Pedig a tudás nem az emberé, hanem egy tágabb rendszerbe illeszkedik. Az igaz mindig az egész. (Hegel) A tudomány a dolgok irracionális magjához vezet el. A valóságot lehetetlen mechanisztikus sémák alapján megismerni. Max Planck fejtette ki legerőteljesebben, hogy az anyag kutatása feltétlen a Szellemhez vezet. Otthagyta racionalista világnézetét nem csak ő, a legtöbben, mert a tudományos folyamat a teljes szerénységhez vezet.

A gyermek a másik vágyának alanyává akar lenni kezdetben, majd elfogadja, hogy ez nem lehet, és ebben az űrben önmagára talál, kreatív lesz. Nyitva lesz a nem logikus nyelvhasználatra: kapcsolódni tud. A tudomány ugyanazzal az útelágazással találkozik most, mint minden gyerek: a másikkal kapcsolatban nem létezik az aza alapvető rejtettség, biztonság. Erre lehet még nagyobb ellenőrzési igénnyel is fellépni. Ez az út vezet a totalitarizmushoz. A másik lehetőség, hogy elfogadjuk a bizonytalanságot. Akár a gyerekeknél, a logikai hozzáférhetetlenség elvezethet egy nagyobb érzékenységhez, a tárggyal való rezonanciához (Szemlélődő ima)

A végső tudás az embereken kívül van. A művészet elsajátítása lehet példa: A szabályokat megtanulva, meghaladja azokat, miközben egyfajta tapintás érzék alakul ki. Sokáig meg kell tartani a művészet szabályait, hogy majd megszegjük őket. A technikák elhagyása nehezebb, mint azok betanulása. (örvényből szeretet) A testünkkel való kapcsolat, az érzékelés képessége fontosabb, mint bármilyen tudás. Emberként akkor létezünk, amikor valamit átadunk magunkból - olyan beszédre vagyunk képesek, amely összerezonál a másikkal. Ha túllépünk egónkon, tapasztalati világunkon, túl és túl, akkor a halál is más értelmet nyer.

Michel Foucault: a retorika és az igazság egészen más. Az utóbbi időben eluralkodott a retorika. Mindenki meggyőz. A megvalósítandó változás, hogy az igazság legyen a vezérelv. Négy formáját írja le: prófécia, bölcsesség, techné és parrhesia.

A racionalizmus csak álarc. Pl. naponta több ezer gyerek hal meg a világon feleslegesen, de ez senkit sem zavar. Viszont aki felismeri elméje határait, kevésbé lesz gőgös. Amikor az elme abbahagyja sikoltozást, meghallja az élet dolgait.

Még vírus - 41. írás (2021. 03. 16.)

'Felelet'

Lejjebb két hivatkozott írás található, semmi extra újdonság, de elég jó részbeni összegzés, és sok hasznos hivatkozást tartalmaznak.

De előbbre hírek:

Végre egy esküjéhez hű, önálló véleményalkotásra kész, bátor, tisztességes háziorvos (az első?)

Erdőkertes (Veresegyháza mellett, Pest megye), KISS CSABA.

Természetesen a többiek nagy része is tisztességes, mivel feltételezhetően őszintén hisznek az általuk az egyetemen és azóta tanultakban, a nemzetközi kutatóintézeteknek, sajtónak, hivataloknak. A hazugságokra nem áll rá a fülük, nem akarják észrevenni azokat. Így biztonságos és kényelmes, és a lelkiismeretnek is egyszerű.

Kiss Csabát mai hír szerint 1 millióra büntetik. Masz-"bűnözők" alkalmanként 30 ezret, tüntetők 500 ezret, kinyitó éttermek és vasárnap nem oltó háziorvosok 5 milliót fizetnek. Egyszerű, kiváló módszer. Rákosiék az Andrássy utat használták, a szemkilövő szemkilövést. Most az adóhivatal hatékonyabban tönkretesz bárkit. Mármint aki nem a felső, gazdag tízezer családtagja.

AstraZeneca: külön úton járunk, de jó úton vajon?

Portugália is felfüggeszti az AstraZeneca használatát 2021.03.16

Kedden Portugália is felfüggesztette az AstraZeneca-vakcina használatát elővigyázatossági intézkedés gyanánt. Lettország és Svédország is bejelentette, hogy nem folytatja az AstraZeneca vakcinájának alkalmazását.

Ausztriában felfüggesztették az oltást az AstraZeneca egy adagjával 2021. március. 07.

Ausztriában átmenetileg nem oltanak az AstraZeneca egy bizonyos adagjával, miután egy ember meghalt, egy másik pedig megbetegedett az oltását követően – közölte a Reuters.

AstraZeneca-oltás: az óvatosság indokolt, a pánik nem a szakemberek szerint

2021. március. 16.

Folytatja az oltást az AstraZeneca oltóanyagával Magyarország, de egyre több európai állam dönt úgy, hogy elővigyázatosságból felfüggeszti a vakcina használatát. Az oltási program leállítását sem az Európai Gyógyszerügynökség, sem az Egészségügyi Világszervezet nem támogatja…

egyes országokban az oltóanyag beadása után több embernél mélyvénás trombózist vagy tüdőembóliát jelentettek, ami egyes esetekben halálhoz vezetett.

Az első aggasztónak tűnő hírek vérrögképződéses esetekről Ausztriából érkeztek, ahol egy ápolónő meghalt, egy pedig kórházba került. Az osztrákokat követte Dánia, ahol egy 60 éves nő vesztette életét, a norvégoknál pedig négy súlyos vérrögképződéses esetet regisztráltak, egy ember elhunyt. A fenti országok után hétfőre már több nagy uniós ország egészségügyi hatósága is úgy döntött: jelenleg nem használják az oltóanyagot Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Szlovéniában, Bulgáriában, Hollandiában, Írországban, Svédországban és Lettországban sem.

Az EMA véleményét veszi figyelembe Magyarország is, az operatív törzs közlése szerintitthon tovább folytatják az oltást az AstraZeneca vakcinájával. Müller Cecília országos tiszti főorvos megismételte a gyógyszerügynökség adatait, eszerint az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban eddig beoltott 17 millió emberből került ki 15 trombózisos és 22 tüdőembóliás eset.

Az EMA véleményét veszi figyelembe Magyarország is, az operatív törzs közlése szerint itthon tovább folytatják az oltást az AstraZeneca vakcinájával. Müller Cecília országos tiszti főorvos megismételte a gyógyszerügynökség adatait, eszerint az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban eddig beoltott 17 millió emberből került ki 15 trombózisos és 22 tüdőembóliás eset.

A dán gyógyszerügynökség mindenesetre levelet küldött mindenkinek, aki az elmúlt 14 napban kapta meg az AstraZeneca vakcináját, melyben arra kérik őket, hogy figyelje az esetleges gyanús tüneteket, ami vérrögképződésre utalhat, ilyen például a bőr vagy a nyálkahártya vérzése, vagy szokatlan, apró piros foltok a bőrön.

('Felelet' hozzáfűzi: Ilyen egy FELELŐS kormányzat. Számít nekik minden emberélet!)

A szakember úgy fogalmazott: az irodalmi adatok szerint, tehát oltás nélkül, a tüdőembólia előfordulása – kerekítve – 1/1000 fő évente. Azaz, ha 100 ezer embert vizsgálunk, közülük 100 tüdőembóliás eset fordul elő egy év alatt, átlagot nézve egy hét alatt kettő.

Ha tehát az oltás beadása után eltelt egy hetet tartjuk a gyanús időszaknak, akkor abban az esetben, ha az oltóanyagnak nincs semmi ilyen mellékhatása, 100 ezer oltott után két tüdőembóliás esetet várhatunk, tízmillió után kétszázat.

A gyártó adatai szerint ugyanakkor eddig 17 millió beoltottból 22 ilyen esetet regisztráltak.

„Az a gyanús, hogy hogyan lehet ilyen alacsony” – tette hozzá Ferenci Tamás, aki szerint valószínűleg nem is mindegyiket jelentették.

A harmadik probléma, hogy fontos lenne azt is tudni, hogy a trombózis melyik fajtája, súlyossága érintette a betegeket. Ha például halálos esetekről beszélünk, akkor azok előfordulása természetesen rögtön alacsonyabb, mint a fenti szám. A másik figyelemfelhívó jel, hogy Németországban 7 vénás sinustrombózist is jelentettek, ami viszont, szemben általában a trombózissal, egy nagyon ritka betegség. Nem ezerből, hanem inkább százezerből egyszer fordul elő, vagy még annál is ritkábban, így rögtön aggasztóbb a helyzet – mondta Ferenci Tamás

Olaszországban is felfüggesztették az AstraZeneca oltás használatát – Hárman meghaltak- 2021-03-12

A szirakúzai ügyészség vizsgálatot indított egy elhunyt olasz katona ügyében. Az ügyész azt nyilatkozta: “Nincs riasztás, és kerüljük a tömegpszichózist”. Néhány nappal korábban egy cataniai csendőr is életét vesztett az oltás után, de az elvégzett boncolás eredménye alapján kizárható, hogy a férfi a vakcina miatt halt meg. Már hárman haltak meg rejtélyes körülmények között.

A szicíliai Szirakúza ügyészsége vizsgálja az AstraZeneca vakcina tárolásával és felhasználásával kapcsolatos körülményeket. Egy 43 éves katonát, aki a haditengerészet egyik altisztje volt hétfőn oltották be a brit/svéd oltással, aki 24 órával a vakcina beadása után a mentősök kezei között hunyt el szívrohamban. Az ügyészség elrendelte, hogy a csendőrök egész Olaszországban foglalják az AstraZeneca 2856 szállítmányának összes fioláját, amíg nem derül ki, hogy a vakcina hozzájárult-e a fiatal katona halálához. A helyi ügyész kijelentette: “Nincs riasztás, és kerüljük a tömegpszichózis kialakulását. Ez lehet véletlen egybeesés is. Csak a boncolás fogja tisztázni a halál okát. Néhány órával az első haláleset után elmentem a helyi oltóközpontba, hogy beoltassam magam az AstraZeneca első adagjával. Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen a bizalom az oltási kampányban ahhoz, hogy leküzdjük a vészhelyzetet.”

Néhány nappal korábban egy 54 éves csendőr parancsnokhelyettes hunyt el az AstraZeneca vakcina beadása után. Az ő esetében a boncolás már megtörtént, ami kizárta azt, hogy a férfi halálát az oltás okozta volna. A csendőr több mint 48 órával az oltás után szintén szívrohamban hunyt el. Jelenleg még folynak a szövettani vizsgálatok, de a Trapani ügyészség állítja, hogy a semmi köze az oltásnak a halálához.

Sajnos a gyanús körülmények között elhunytak listája itt nem ér véget, hiszen múlt héten egy 50 éves katona szintén életet vesztette az oltás felvétele után. Ő 12 nappal a már említett szállítmányból származó AstraZeneca vakcina beadását követően trombózisban halt meg, csakúgy, mint a már fentebb említett katonák is.

A három esettel kapcsolatban már nyomozás is indult ismeretlen tettesek ellen emberölés vádjával.

Woman who died after AstraZeneca shot had 'highly unusual' symptoms, officials say

Jacob Gronholt-Pedersen – Reuters Staff Published Tuesday, March 16, 2021

It said the woman had a low number of blood platelets and clots in small and large vessels, as well as bleeding.

Italy opens manslaughter case after teacher dies hours after getting AstraZeneca vaccine -

By Lee Brown March 16, 2021

Prosecutors in Italy have launched a manslaughter investigation after a music teacher there died hours after getting the controversial AstraZeneca COVID-19 vaccine. Sandro Tognatti, 57, got jabbed in his hometown of Biella on Saturday afternoon and went to bed that night with a high fever, his wife, Simona Riussi, told Italian media. She called an ambulance the next morning but the clarinetist could not be saved, she said.

Egymás után állítják le az AstraZeneca-vakcina beadását az európai országok 2021. 03.16.

Melyik döntés növeli jobban a vakcinák iránti bizalmat?

Jens Spahn német egészségügyi miniszter elmondta, hogy a felfüggesztésről az oltóanyagokat ellenőrző hatóság, a Paul Ehrlich Intézet tanácsára döntöttek. A hatóság azt javasolta, hogy a további alkalmazás előtt vizsgálják ki alaposabban azt a hét esetet, amikor az AstraZenecával való beoltás után agyi vérrögök képződtek.

Michael Head, a Southamptoni Egyetem globális egészséggel foglalkozó kutatója zavarba ejtőnek nevezte az AstraZeneca-vakcinák felfüggesztéséről szóló döntéseket. Szerinte súlyos következményekkel járhat, ha egy világjárvány közepén állítják le a vakcinálást, hiszen az emberek védelme napokat késik, az elbizonytalanító hírek pedig növelik az oltásokkal kapcsolatos általános bizalmatlanságot.

A német egészségügyi miniszter szerint azonban a bizalmat leginkább az átláthatósággal lehet növelni, éppen ezért náluk az első és a második adag beadását is felfüggesztik, amíg a vizsgálatok nem tisztázzák a helyzetet. A Németországba eddig beérkezett több mint hárommillió adag AstraZeneca vakcinának eddig mintegy a felét adták be. Az országban arra biztatnak mindenkit, hogy ha négy nappal az oltás után is erősödő tüneteket tapasztal, például tartós fejfájást vagy pontszerű hámsérüléseket, forduljon orvoshoz.

Szlávik János: Nyugodtan beadható az AstraZeneca vakcinája  2021.03.16.

Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológusa válaszolt a hallgatói kérdésekre a Kossuth rádió kedd délelőtti műsorában. Aki már megkapta, nyugodtan fogadja el másodszorra is. A gyógyszergyártók persze óvatosak, de eddig semmilyen jel nem utal arra, hogy aggódni kellene bárkinek is, ha csak normális oltási reakciói voltak, azaz láz, fejfájás vagy fáradékonyság. Magyarország egyelőre úgy döntött, hogy nyugodtan beadathatja magának mindenki a második oltást is.

Corona-Impfung mit Astrazeneca ausgesetzt - Bei diesen Symptomen zum Arzt

Cikkek az 'Orvosok, Tudósok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért' honlapról

Ha kevesebb mint 400 a COVID halott – akkor mitől nőtt meg a halálozás közel 10.000-el 2020. végén?

Orvosok, Tudósok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért - Dr. Tamasi József 2021-02-07

részletek:

A KSH adatok alapján 2020-ban főként a negyedik negyedéves adatoknak köszönhetően 139.541-en haltak meg szemben a 2019. évi 129.603-al. Ez azt jelenti, hogy minden lezárás, kijárási tilalom, maszkhordás ellenére, valamint annak ellenére, hogy influenza teljesen eltűnt az országból(erről itt, itt, itt és ittis lehet olvasni) (ugyanezt jelenti a CDC, az amerikai járványügyi hivatal is), hiszen ez szokta tizedelni a lakosságot és annak ellenére is, hogy Müller Cecília szerint kevesebb mint 400-an haltak meg COVID-ban, mégis összességében tavaly az előző évhez képest növekedett az elhalálozottak száma közel 10 ezerrel.

Ha ez nem COVID miatt van, nem az influenza miatt van és maximálisan védekeztünk, akkor csakis arra tudok gondolni, hogy épp a bevezetett intézkedések nyomán alakult ki kollaterális károsodásként a többlet halálozás, amelyre elég sok szerző felhívta az elmúlt hónapokban a figyelmet, amelyekből néhány példát itt, itt, itt és itt olvashat. Kollaterális károsodásnak nevezzük azt, hogy a bevezetett járványügyi intézkedések, lezárások (lock down), átszervezett egészségügy miatt ellátatlan betegek (nehezebb hozzáférés a szokásos orvosi szolgáltatásokhoz, gondozás, szűrés elmaradása) maradnak, depresszió, öngyilkosság növekszik, a hibás terápiás sémák, lélegeztető gépek nem kellően indokolt alkalmazása okoz károsodást vagy haláleseteket.

Nehéz azonban tisztán látni, hiszen épp a tisztánlátáshoz szükséges boncolásokat szüntette meg a hatalom. A halálokot tényszerűen akkor lehetne ugyanis megállapítani, ha a halál után patológusok állapítanák meg, hogy mi volt az elhalálozás kórbonctani oka. Ilyen vizsgálatok nem történnek, így marad a zavarosban halászás. Számtalan esetet hallok ugyanis a betegeimtől, dokumentálhatóan is, hogy az illető minden COVID tesztje negatív volt, semmilyen COVID tünettel nem rendelkezett, mégis a zárójelentésére COVID pozitív eredményt írnak és karanténra kényszerítik, mondván ő úgyis most kell pihenjen alapbetegsége miatt, így semmiben nem károsítja a COVID pozitív megjelölés. Azt is hallani, hogy az orvos rábeszéli a páciensét, hogy engedje meg, hogy COVID pozitívat írjanak rá a papírjaira, mert az nekik 100 ezer forint plusz bevételt jelent. Tudjuk, hogy minden országban így zajlottak az adatgyűjtések, hiszen maga a WHO írta elő az erőszakos COVID pozitív adatgyűjtést, így nem csoda, ha százezer és millió számra növekedett a “COVID betegek” és “COVID halottak” száma.

Nyilvános válasz egy ismeretlen nagyokos kollégának
Orvosok, Tudósok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért - Dr. Tamasi József 2021-03-14

...eddig egyetlen évben sem játszotta az ország ezt a nyomorba döntő hisztériát, amelynek te most lelkes asszisztenciájává váltál. Egyetlen évben sem jártunk haláltáncot, mert közeleg az influenza és rögtön meghalunk.

ismert közlemények, statisztikák, mind egy manipulált hazug kiindulópontra vezethetők vissza és ennek elfogadásával a magyar orvostársadalom közreműködik ennek az előtte elképzelhetetlen bűncselekménynek a kivitelezésében. Ha fogalmad sincs, akkor néhány nyomot itt, meg itt, meg itt, meg itt, meg itttalálsz elindulni.

Tudjuk, hogy a hagyományos influenza védőoltások hatékonysága sem haladja meg az 14-20 % eredményt, vagyis rosszabb, mint egy feldobott pénz eltalálása. Na most akkor honnan veszed, hogy ezek a sebtében összetákolt „védőoltások” ennél jobb eredményt képesek adni a COVID-nak csúfolt 2021-es influenza szezon halálos áldozatainak csökkentésében. Tudjuk azt is, hogy a simán átvészelt betegség sokkal több rétű (az ellenanyagok mellett T és B sejtes) és tartósabb immunitást generál, mint a védőoltás, melynek a hatása – még ha létezik is – vélhetően néhány hónap alatt lecseng. A természetes fertőződés nyomán kialakuló immunitás legalább is nem kevesebb, mint a jelentős rizikóval és bizonytalan hatással járó védőoltás nyomán kialakult ellenállóképesség. Azt is tudjuk, hogy az oltások nyomán is kialakul a tüdőpatológia, amellyel leginkább szeretitek riogatni az embereket és azt is, hogy megbetegedéseket súlyosbítják e vakcinák.

Tudod – orvosként, aki felesküdött az emberek megmentésére – rendkívül elszomorítónak találom azt a helyzetet, hogy nincs egyetlen megbízható figyelő rendszer sem, amely képes az oltások rövid és hosszú távú mellékhatásait felderíteni, közte a sok halálesetet, amelynek csak töredékét (konkrétan kevesebb, mint 1 azaz egy %-át) tartalmazza a VAERS, vagy a hasonló EU és UK adatbázis. (Jelenleg a VAERS 1500 halálesetet mutat, szorozd meg százzal kérlek a reális képhez és néggyel, mivel ez most háromhavi eredmény és az egy éveshez ez kell!! és ez csak az USA). 600.000 halott egy évre viszonyítva a védőoltások nyomán, amelyekből persze eddig egyetlen esetet sem ismertek el. Szerinted miért nincs ilyen megfigyelő rendszer? Csak nem azért, hogy nehogy kiderüljön, hogy tömegével kerülnek most az intenzív osztályokra és temetőbe az oltás mellékhatások miatt páciensek? Milyen etikára tudod alapítani ennek figyelmen kívül hagyását? Nem lenne helyes megfontolni azokat a közleményeket, amelyek arról szólnak, hogy a védőoltás miatt többen halnak meg, mint magától a COVID-tól, vagy amelyek arról szólnak, hogy az oltás nem biztonságosabb, mint maga a betegség?

Na de a legfontosabb kérdés, hogy mi a hatás? Tudjuk, hogy a beoltottak is fertőznek, és a beoltottak is megfertőződnek, erről még itt is olvashatsz, meg itt is, meg itt. Vegyünk két csoportot. Egyik az egészséges ember, akinek nincsenek súlyos betegségei és mondjuk nem több, mint 60. Ha ő a védőoltás után is megfertőződhet és megfertőzni képes, minden influenza szerű megbetegedést némi megpróbáltatás után simán átvészel, COVID oltás nélkül nem is terjeszti a kórt,akkor neki mit tud kivédeni, vagy életéhez hozzáadni ez a “védőoltás”? A másik csoport a súlyos betegségekkel küzdők és az idősek. Nos az ő beoltásuk nyomán létrejött tömeges elhalálozások (idősotthonok), meg itt, meg itt, a vakcinák időseken való soha nem volt tesztelése egy kritikusan és nem fanatikusan gondolkodó orvost el kéne gondolkoztassonak, hogy vajon az oltás okoz-e nagyobb veszélyt, vagy ez a “rettentő kórkép”, aminek ugye a mibenlétét, a differenciálását sem írta le senki, csupán a pánikot terjesztik, hogy nagyon kell tőle félni. Az idős ember az, akinek a védőoltás valóban veszélyes, hiszen neki minden veszélyes, ami az immunrendszerét kikezdheti.

jól ismerem a bács megyei kórházak “túlterheltségét”. Én azt látom, hogy

1. Egész kórházi osztályok vannak bezárva, mert az átszervezésekkel és vírushisztivel, értelmetlen hamis tesztelésekkel ellehetetlenítik az osztályok működését, így üresen állnak. Egy német magán klinika hálózat beszámol a valós számokról.
2. Érthetetlen módon titkolják a valós híreket, valós betegforgalmi számokat, a kórházakat katonákkal, fegyveres őrökkel „védik” az avatatlan szemek és közreműködők ellen.
3. A betegek sehová nem tudnak bejutni, hacsak nem az intenzív osztályra és a COVID osztályra, így azok „túlzsúfoltságát” fokozzák.
4. Az emberek indokolatlanul félnek és a náthára farkast kiáltanak, mert az ilyen hozzád hasonló orvosok halálra stresszelik őket és rohannak be az intenzív ellátásért.
5. Az intenzív ellátás során kuruzslás szintű kísérletezgetés folyik különböző seregnyi mellékhatással járó gyógyszerrel, indokolatlan lélegeztető gépre helyezéssel, az ellátás covidra való hívatkozással való késleltetésével. Így valóban kialakulnak súlyos állapotok.  

Elmondanám neked, hogy nem védőoltásoktól lehet csupán immunitásunk, hanem a COVID elleni T sejtes immunitással a lakosság 80 %-a rendelkezett már évekkel ezelőtt. Ezekről olvashatsz itt meg, itt, meg itt, meg itt, meg itt.

A legtermészetesebb, legerősebb, leghosszabban tartó ellenállóképesség az, amelyet a szervezet a vírusokkal és baktériumokkal való természetes találkozása nyomán alakít ki. Ennek értelmében leszünk minden évben ellenállóbbak a téli influenza szerű megbetegedések elszenvedése nyomán. Az idén sincs ez másként, nincs tudományosan megdönthetetlen igazolása annak, hogy a COVID-ra keresztelt idei légúti betegségek súlyosabbak lennének, mint az előző évek influenzái. A súlyos krónikus betegségek rosszabbodásának megelőzése elsősorban életmód, természetes gyógyító módszerek, gyógyszerbeállítás függvénye és nem védőoltásoké, mert egy kiszolgáltatott szervezetet ezek a szerek olyan súlyos helyzetbe is hozhatnak, amely akár a halálával járhat. A védőoltások mellékhatásaiért te magad is felelsz, nem csak akkor, ha beadod, hanem akkor is, ha felelőtlenül arra biztatsz másokat, hogy vegyék azt fel.

Meghalt Sára Sándor, oda a Duna Televízió (2019.09.23.)

„Sára Sándor hét éven át, 1993 és 2000 között volt a Duna Televízió elnöke” – írja a Magyar Nemzet.

A Duna volt az Antall kormány legsikeresebb kezdeményezése az óriási belföldi (Fidesz-SZDSZ-államfő-sajtó) és nemzetközi ellenszélben. A határon kívüli magyarok számára különösen nagy örömöt okozott. Itthon az egyetlen polgároknak való, a népet értelmesnek feltételező, azaz értelmes embereknek készített, nem népbutító, nem népzüllesztő célú TV volt. 2000-ben az első Fidesz kormány elérte, hogy ne vezethesse tovább a TV-t Sára Sándor. És mára, 25 év kitartó munkájával (1993-2019) a mindenkori Fidesz-SZDSZ szellemiségű kormányakarat lényegileg beolvasztotta, tönkretette a Dunát, alkotóközösségeivel egyetemben. Nem illettek a pártirányítású, a magyarságot szamárrá tévő műsorokat igénylő rendszerbe. Sára Sándor más munkáira, filmjeire sem kapott támogatást a jelen nemzeti kormánytól sem. Rossz lehetett végignéznie, ahogy megsemmisítették az általa vezetett, részben általa megalkotott adót.

Halála kapcsán az hangzott el a kormány HírTV-s szept. 23-i erőshangú, kacagós sóhajtozós sajtóklubjában: Az ő életműve már elavult, fölösleges, majd a mai kihívásokra új emberek fognak válaszolni.

Sajnálom és bocsánatot kérek, hogy 1988 tavaszától 1990 tavaszáig munkámmal és lelkesedésemmel a Fideszt segítettem.

Meglepő igénytelenség – az új Néprajzi (2022. 06. 19.)

Cikkajánló:

Lenyűgöző látványépítészet és meglepő igénytelenség – az új Néprajzi kívülről-belülről

Zsuppán András 2022.06.17

Válaszonline

Hosszabb, mint az Országház, versenyre kel a Hősök terével, lepipálja a Nemzeti Múzeumot: az új Néprajzi Múzeummal kétségtelenül meghatározó épület született. Nem kis teher ez egy közepes jelentőségű múzeum számára, amelynek élettel kellene megtöltenie a rengeteg vita után felépült, gigantikus házat. Amely felemásra sikerült: a kétoldalt mesterséges hegyként tornyosuló szárnyak nagyon fotogének, belső terei viszont a túlzó méretek ellenére sem monumentálisak. Sőt. Helyenként egy mélygarázs nívóját is alig haladják meg. A múzeum 150 év hányódás után mindenesetre révbe ért, és egészen merész kiállításokkal várja azokat, akiket a tartalom is érdekel.

Ha késő este kisétálunk a Városligetbe, az új Néprajzi Múzeum földből kiemelkedő szárnyainak tetején mindig látunk nézeledő embereket. Az ég háttere előtt a betonmellvéd mögül kiemelkedő fejek a magasban aprócska foltoknak tűnnek. Akármit gondoljunk is az idáig vezető, éles, elmérgesedett vitával terhelt útról, megállapíthatjuk: itt valami nagyon működik. Aztán ha másnap a fölhajló épületvégek alatt megnyíló bejáratokon át bemegyünk a házba, megállapíthatjuk azt is, hogy valami más viszont nagyon nem. Kétarcú épület, és a jobbik része van a föld fölött.

Nem könnyű az új Néprajzi Múzeumról írni, mert az épület megítélését erősen befolyásolja a világnézeti és politikai elkötelezettség, akárcsak a közeli Magyar Zene Háza esetében, ráadásul az eredmény is nagyon ellentmondásos. Sokaknak már évekkel azelőtt határozott, karcos véleménye volt, hogy a markoló először beleharapott a Felvonulási tér betonjába. Érdemes azonban négy kérdéskört szétválasztani:

• Jó helyen van az épület?
• Építészeti szempontból mennyire jól sikerült alkotás?
• Mit jelent az új otthon a múzeum mint intézmény számára?
• Mivégre van néprajzi múzeum a 21. században, és mit kínál a látogatóknak?

Az épületről szóló viták többnyire az első két téma körül forognak, pedig múzeumokat nem csak azért építünk csilliárdokért, hogy politikai rendszerek emléket állítsanak maguknak, és az átadás után egy hétig nagyokat hüledezzünk és ámuljunk építészeti furcsaságokon – „Jé, ez a ház olyan formájú, mint egy gördeszka! Ez meg olyan, mint egy sajtreszelő! Húha, ennek fel lehet menni a tetejére!” –, hanem azért is, hogy a nemzeti és az egyetemes kultúra egy fontosnak tartott szeletét ott meg lehessen ismerni.

A helyszín: neuralgikus pont, mint a Liget-projekt összes építkezése esetében. Lehet amellett érvelni, hogy rossz helyszínre, olyan helyre, ahova nem lett volna szabad semmit építeni, nem is lehet jó alkotást tervezni. A Liget-projekt ellenzői következetesen képviselték ezt az álláspontot, amely szerint a Városliget Budapest és Európa egyik legrégebbi történeti közparkja, kiemelkedő érték, amelynek zöldterületeit meg kell újítani, az utólag beleépített, lebetonozott részeket vissza kell zöldíteni. Ilyen utólag lebetonozott rész volt a Felvonulási tér is, amelyet 1951-ben hoztak létre azért, hogy a kommunista diktatúrában katonai díszszemléket, tömegfelvonulásokat tartsanak. A rendszerváltás után parkoló lett belőle.

Ezzel szemben Baán László, a Liget-projekt ötletgazdája úgy érvelt, hogy a Városliget már a dualizmus időszakában elkezdett átalakulni zöldbe ágyazott múzeumi, szabadidős és szórakozónegyeddé, az új intézmények idetelepítése ezt a folyamatot folytatja, de csak a már leburkolt részekre kerülnek épületek, és a zöldterület szerény mértékben még növekszik is. Az egykori Felvonulási tér középső szakaszát, ahol a Városligeti fasor a Ligetbe torkollik, Baán kezdettől fogva természetes építési helynek látta, ahol az első (2014-es) koncepció szerint még az Építészeti és a Fotómúzeum került volna a helyén hagyott 56-os emlékmű két oldalára. A Néprajzi Múzeumot akkor még a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor sarkára szánták. A sztoriban aztán jött egy sor fordulat, az Építészeti és Fotómúzeum kikerült a projektből, a Néprajzi Múzeumot átcsúsztatták ide, az első tervpályázaton nyertes francia építésziroda közutálatnak örvendő, rideg és hűvös tervét kidobták, és 2016-ban kiválasztották helyette Ferencz Marcel és társai sokkal izgalmasabbnak tűnő koncepcióját. Ez épült meg mostanra.

A terv érdemének lehetett betudni, hogy megpróbált reagálni a Liget-projekt ellenzőinek érveire: az épület közepét, a teljes épülettömeg 60 százalékát lesüllyesztette a föld alá, így nem falazta el a mögötte fekvő városrészektől teljes hosszában a parkot, tetejére pedig zöldterületet álmodott facsoportokkal, cserjékkel, rétekkel, mintha csak az épület teteje a Liget két végén fölkunkorodó szalagja lenne. Ettől még az új múzeum lehetetlenné tette a Városliget egykori főbejáratának, a platánokkal szegélyezett Rondónak, vagyis a 80 méter átmérőjű gyepes, kör alakú térségnek a helyreállítását. Ez volt a 19. századi angolpark leglátványosabb tájépítészeti eleme 1951-ig, amikor a Felvonulási tér kialakításakor a felét elpusztították, a maradék pedig a monumentális dísztribünön álló Sztálin-szobor mögé került, és elvesztette egykori kapuszerepét. (Az utólag szabálytalanul beültetett fák miatt ma már a formáját is nehezen lehet kivenni, de az egykor a közepét díszítő szökőkút medencéje csak a mostani építkezés során tűnt el.)

Ha a Városligetet történeti kertnek tekintjük – és teljesen indokolt lett volna annak tekinteni –, akkor a Néprajzi Múzeum ideépítése bevégezte a hetven évvel ezelőtt elindított rombolást: a park történelmi főbejáratát elépítették, egykori kiterjedését tartósan megcsonkították, a szélén körbefutó körsétány, az angol mintájú perimeter walk is megszakad, nem rekonstruálható. Eszmeileg is nehezen érthető, hogy az a kormány, amely a Budai Várban és a Kossuth téren a kommunizmus idején végrehajtott rombolások jóvátételét hirdette meg célként, és ennek érdekében egész épületeket, szoborcsoportokat állított vissza a semmiből, itt az 1951-es betonozást tette meg hivatkozási alapnak, és a visszafordíthatatlanná tette a Liget megcsonkítását.

Az új épület a közepén valóban lesüllyed, így a fasor felől nem takarja ki a parkot, viszont két magasra emelkedő része egyenként is 75-75 méter hosszú, így a Ligetet részben mégis csak elzárja a várostól. Igaz, hogy ezen a területen az építkezés előtt sem voltak fák (néhányat azért a park széléről át kellett ültetni a gödörásás miatt), de el is veszett a jelentősebb léptékű visszazöldítés lehetősége. Az új épület olyan hatalmas, hogy a találkozása a Ligettel a csonka Rondó felőli oldalon szoros és ellenséges, a szélső fákat mindenhol le kellett gallyazni, hogy az ágaik ne legyenek túl közel a homlokzathoz. Fudzsimoto Szú Zeneházával ellentétben az új Néprajzi Múzeum nem simul bele a parkba, hiányoznak a jó köztes terek az épület és a Liget között. Nem zöldbe ágyazott ház, hanem befelé és felfelé, a saját tetőkertje felé forduló. Mindegy számára, hogy mögötte egy közpark kezdődik.

Némi zöldterületi növekmény létezik a ház oldala melletti hosszú sávban és a Műcsarnok melletti egykori parkoló helyén, de pont ez mutatja, hogy egy parkban a százalékok önmagukban keveset számítanak. A csekély növekedés nem értelmezhető ugyanis a park valódi bővüléseként. Az épület elhelyezkedése miatt még azt az egyenes Promenádot sem sikerült tovább vinni, amelyet a Felvonulási tér másik szakaszán, az új mélygarázs fölött elindítottak. Most elindul egy hasonló, egyenes sétány a Hősök terétől az új múzeum felé, de nem esik egy vonalba a múzeum utáni, másfél éve megépült szakasszal: az épület még az új, kortárs tájépítészeti koncepcióba sem illeszkedikharmonikusan (ami a tájképi kerttől egyébként idegen).

Az egykori Rondó helyén létrejött egy új, már-már a Hősök teréhez fogható kaputérség, elsőre igen hasonló elrendezéssel: egy sugárút (a Városligeti fasor) végében nyílik, közepén emlékmű áll, két oldalán egy-egy múzeum, pontosabban egy múzeum két szárnya emelkedik. A fasor vége ezzel erős városszerkezeti hangsúlyt kapott, vagy mondhatjuk, hogy kapott vissza, hiszen valaha nem véletlenül volt itt eredetileg az egész park főbejárata. A helyén hagyott 56-os emlékmű kifejezetten jó viszonyban van az épülettel, a hatalmas méretek miatt elég szabad tér van körülötte. Megőrződött a felhasadozó, kockaköves burkolat is, ami megidézi az eltűnt Felvonulási teret, és szükséges az emlékmű értelmezéséhez.

A Hősök teréhez képest azonban térként ez az átnyíló zóna kevésbé működik: míg a Millenniumi emlékműnél a múzeumok a közép felé fordulnak, itt bejárataik az épületszárnyak túloldalán nyílnak, a múzeum egyébként a lábunk alatt rejtőző központjába innen le sem tudunk jutni. Mindez az épület különös formájának következménye, és látva a megépült házat, a következtetés mégis csak az: ez nem volt igazán alkalmas építési hely. Az épület középen valóban átjárást enged, ami az elfalazó hatást enyhíti, de a történelmi park rekonstrukciójával, és a múzeum más helyszínen való felépítésével jobban jártunk volna.

Ettől még mondhatnánk rá azt, amit a Magyar Zene Házára mondtunk: hogy jó épület rossz helyen. Ahogy felsétálunk a tetejére, az épületvégeknél 22 méter magasan létrejött kilátóteraszokra, ahonnan szokatlan és különös kilátás nyílik az egyik oldalon a városra, a másikon a magasba lendülő, égbe futó lépcsős-zöld térre a túlsó szárny tetején, az embert elfogja az az érzés, amit a nagyon izgalmas, különleges épületek szoktak kiváltani. Hasonlóan izgalmas a két bejárat is, ahol az épület szinte kirobban a föld alól, és teljes súlyával fölénk magasodik, miközben az ajtókhoz közelítve akár meg is érinthetjük a fejünk fölött az óriási tömeg alját.

Turistaként találkozva a múzeummal egy idegen városban, mit sem tudva előzményekről, Ligetről, Rondóról, a zöld iránti reménytelen pesti éhségről – lenyűgöző épületnek mondhatnánk.

Ellentétben a korábbi francia tervvel, a Néprajzi Múzeum homlokzatára felkerült díszítés utal a múzeum identitására. A homlokzatoktól acélszerkezettel eltartott alumínium árnyékolórácsot népművészeti minták díszítik, ehhez a múzeum nyolcvan műtárgy fotódokumentációját adta át a tervezőnek. „Elemeztem a mintákat, amelyeket aztán a kettős varrottas hímzés formanyelvére átültettem, vagyis digitális láncsorokra kódoltam ezeket, majd pixelizáltam az összeset, végül az alumíniumhálóba helyeztem a pixelekből kirakott motívumokat. Látni kell. Olyan, mintha az egész világ körbe fonná az épületet ezekkel a jelzésekkel, kulturális mintagénekkel” – nyilatkozta a tervezési folyamatról Ferencz Marcel építész. (A hivatalos sajtóanyag szerint húsz magyar és húsz nemzetközi motívumból állt össze a minta.) Jó, hogy az épület megkapta ezt a borítást, ami karaktert ad a háznak, és tagoltabbnak, részletgazdagabbnak mutatja, bár az első látványterveken a borítás kevésbé tűnt szürkének, ipari-high-tech hatásúnak. Közelről a mögötte lévő vastraverz és a szerkezet alatti holt tér sem olyan vonzó látvány, mint a nagyobb távolságról készült fotókon. Ebből az épületből hiányzik a Zene Háza finomsága, a legapróbb részletekben is megnyilvánuló, érzékeny szépség. Itt csak a nagy gesztusok működnek.

Ezzel együtt az új Néprajzi Múzeumnak a külseje és a teteje látványos kortárs építészet. Valójában ezzel a házzal érkezett meg Budapestre az ezredforduló sztárépítészeti hulláma, sokkal inkább, mint a Mol Campus érdektelen tucatfelhőkarcolójával. Pedig Ferencz Marcel (NAPUR Architect) nem nyugati sztár, csak – most már mondhatjuk – a NER-korszak legfontosabb (nem rekonstrukciós jellegű) állami presztízsberuházásainak alkotója. Három meghatározó épülettel hagyja rajta a kezét a város látképén: a siváran technikai Duna Arénával, a nyugati landmark vagy ikonépítészet mintáit követő Néprajzi Múzeummal és a Gellért-hegyre tervezett, a magyar harmadik út sajátosságait kereső Mathias Corvinus Collegiummal. Érdekes, hogy mindhárom egész más irányzat, csak az óriási méretek jelentenek közös pontot.

Ilyen múzeumok mindenesetre vannak a világban: inkább építészeti alkotásként vonzzák a turistákat, mint a gyűjteményeikkel. Hatalmas, drága, bravúros, pazarló, szokatlan megjelenésű – úgynevezett landmark-épületek. Az egész Liget-projekt valójában a Bilbao-effektusnak nevezett jelenségre akart építeni, amit egy ilyen múzeumról, Frank Gehry zseniális bilbaói Guggenheim Museumáról neveztek el. 1997-ben adták át, és egyik napról a másikra „feltette Bilbaót a térképre”. Városok tucatjai törekedtek a következő évtizedekben a Bilbao-hatás megismétlésére több-kevesebb sikerrel, és már a 2010-es évekre, amikor a Liget-projekt gondolata összeállt, kezdett világossá válni, hogy a landmark-épületek erre egyre kevésbé képesek. De azért épülnek tovább ma is, Abu Dhabitól Szucsouig.

A Néprajzi Múzeumot igazán érdekessé az teszi, hogy a legfontosabb homlokzata a bejárható tető, amely a közeli park irányába tett gesztusként zölddel borított (de persze egyáltalán nem érződik a park részének). Kézenfekvő párhuzam a 21. század első évtizedének egyik legfontosabb épülete, a Snøhetta oslói Operaháza, amely az épület tetejére felkúszó köztér és a mesterséges épülethegy trendjét elindította a nemzetközi kortárs építészetben. Oslónak akadtak látványos követői, zöldtetővel is, a mesterséges épülethegy gondolatát pedig a dán BIG építésziroda feszítette a végsőkig a CopenHill nevű szemétégető-hőerőművel, amelynek tetejére és meredek oldalára sípályát, zöld rétet, túraösvényt terveztek.

Budapesten a két földből kiemelkedő épületszárny egy-egy mesterséges hegyet alkot, ezekre az utcaszintről felsétálhatunk, mégpedig kétféleképpen. A lépcsős-ligetes, emelkedő felszínre körülbelül a magasság háromnegyedéig jutunk fel, ide mindkét oldalon egy-egy emeleti kijárat is vezet az épület belsejéből (az egyik oldalon a konferenciateremé, a másikon egy kávézóé), és intim hangulatú, süllyesztett kertek szolgálják a dolgozók (járókelőktől elkülönített) levegőzését a műhegy gyomrába mélyítve. A peremen lévő kilátóteraszokra viszont csak oldalról jutunk fel, az épületet burokként övező acélszerkezet tetején futó lépcsőkön (tériszonyosoknak lenézni nem ajánlatos). Nem túl praktikus, hiszen természetes igény, hogy középről is felmenjünk a legtetejére: nem lenne meglepő, ha az emberek ösvényeket taposnának a köves rétegre ültetett díszfüvek közé. Nem praktikus abból a szempontból sem, hogy az egész tetőkertet rengeteg pénzbe kerül majd fenntartani, de az ehhez hasonló múzeumok egyébként is a mértéktelen pazarlás emlékművei, egy végtelen energia-, pénz- és anyagbőségben élő civilizáció piramisai.

Most éppen, 2022 nyarán nem tűnik úgy, mintha ez megfelelne a korszellemnek rekordmagas olajár, háború és száguldó infláció közepette, két év járvány után, egyre súlyosabb globális környezeti válság közepén. Olyan, mintha az új Néprajzi Múzeum egy előző, habzsoló és féktelen korszak elkésett darabja lenne, azé a korszaké, amely magasról tett a fenntarthatóságra. Az építészetben mostanában más trendek az igazán érdekesek: azok, amelyek az újrahasznosítást, a valós igényekhez igazodó léptékeket, a tényleges lokalitást helyezik előtérbe. Hogy ez tartós lesz-e, vagy átmeneti válságtünet csupán, ma még lehetetlen megjósolni. A landmark-építészetet sokan temették a 2008-as nagy gazdasági válság után, de néhány évnyi elbizonytalanodást követően teljes erővel tért vissza. Budapestre mindenesetre nagy késéssel érkezett meg, és talán a Néprajzi Múzeum az első olyan hazai épület, ami bármelyik ismert nemzetközi példa mellé odaállítható.

A külföldi turista elcsodálkozhat azon, hogy a magyar kultúrában a néprajz olyan kiemelt szerepet tölt be, hogy ekkora múzeumot építettek neki. Hosszabbat az Országháznál. Míg az 270 méter, az új Néprajzi Múzeum 297 méter egyik végétől a másikig. De ahogy annyi más landmark típusú múzeumnál, itt is igaz, hogy a cél inkább egy grandiózus kulturális létesítmény lehetett – szinte mindegy, miféle.

Még az alapozást ásták, amikor többen rácsodálkoztak: hogy lehet, hogy a hatalmas, 33 ezer négyzetméteres teljes hasznosítható területből mindössze 7000 négyzetméter a kiállítótér. Háromszor több, mint eddig az Igazságügyi Palotában, de mégis meglepően kevés annak fényében, hogy az új múzeumban nem kellett raktárakat és restaurátorműhelyeket elhelyezni, ezek a rengeteg helyet igénylő funkciók ugyanis a Szabolcs utcai új Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központba kerültek.

Mégis mi van akkor a házban?

A válasz erre mindig az volt, hogy az épületet az intézmény igényei szerint tervezték meg, és egy modern múzeumban a kapcsolódó funkciók – közösségi tér, múzeumpedagógia, étterem, kávézó, bolt, konferenciaterem – sokkal fontosabbak, mint a hagyományos 19-20. századi épületekben.

Ez az érvelés megállja a helyét, de az arányok ettől még teljesen torznak tűntek, és még mindig nem adtak arra magyarázatot, miért lett az épület ekkora. Most, hogy besétálhatunk a bejáraton, már tudjuk a választ: az óriási közlekedőktől.

A Néprajzi Múzeum belső tere az óriási, funkciótlan, üres folyosók, lépcsők, aulák tobzódása.

Az egyik aulának a Hősök tere felőli oldalon sikerült valamelyest funkciót találni azzal, hogy ideköltöztették a Városliget új látogatóközpontját, de valójában ez is csak arra jó, hogy befogadja az 1910-es Budapestjét ábrázoló, 55 m2-es, több mint 6000 épületből álló, virtuális valóságelemekkel kiegészített, nagyszerű városmakettet.

A belső tereket ennek alapján monumentálisnak, lenyűgözőnek gondolhatnánk, de nem azok. Egyszerűen csak nagyok. A különbségre Bojár Iván András is rámutatott az épületről szóló kritikájában: „Írjuk most a belakatlanság számlájára, hogy nem monumentális, hanem nagy csupán. […] Hatalmasnak lenni és monumentálisnak, nem ugyanaz.” A terek mérete ellenére a múzeum belsejéről már nem mondhatjuk el azt, amit a külsőről, hogy bármelyik nemzetközi példa mellé odaállítható. Tulajdonképpen megdöbbentő az esetlegesség, a belsőépítészeti tervezés már-már teljes hiánya, az anyagválasztások, álmennyezetek igénytelensége, a rengeteg rossz kiosztású lépcső, elhibázott hulladéktér. A legrosszabb esetekben az enteriőr egy pláza oldalfolyosójának szintjére süllyed, például a Zoom nevű kiállítótér mögötti átjáróban, amely pont olyan, mint azok a kedélytelen kijáratok, amiken át a multiplexek mozitermeit el szoktuk hagyni, csak a popcornos dobozokkal teli szemetesek hiányoznak. Az épület két végén lévő aulák sehova nem vezető, üvegkorlátokban végződő lépcsőtorzói az öncélúság bizarr szimbólumai, építészeti bakikat soroló internetes összeállításokban látni hasonlókat.

A kiállítóterek mind a föld alá kerültek, merthogy a természetes fénytől mentes, semleges, szabadon alakítható, egybefüggő tereket tartják manapság kiállítási célokra ideálisnak. A Néprajzi Múzeumnak évtizedeken át nagy nehézséget okozott, hogy az Igazságügyi Palota neobarokk pompája rátelepedett a kiállításokra, és szinte nevetségessé tette a múzeumot, ami mindig mintha ideiglenesen táborozott volna a pazar terekben. Ilyen probléma többé nincs: mostantól a félhomályos mélygarázs-feelinggel kell megküzdeni, amit fokoz az, hogy a ház közönségforgalmi terei sincsenek élő kapcsolatban a parkkal. A teljes befelé és lefelé forduláson lehetne enyhíteni a pazarlóan elhelyezett funkciók átszervezésével, és az Ajtósi felőli oldalon a bejárati aula átalakításával, kinyitásával a házból teljesen kizárt szabad levegő és a fény felé.

A belsőépítészeti koncepció kidolgozatlanságát mutatja, hogy a leglátványosabb elemnek szánt Kerámiatér, vagyis a két hatalmas, mintegy 4000 kerámiából készült műtárgyat felvonultató látványraktári vitrinfal milyen előnytelen téri helyzetbe került. Az első látványterveken ezek még a főlépcső melletti oldalfalat borították, a megvalósult épületben viszont mindkét vitrinfal lekerült a lépcső melletti, angolaknaszerű mélyedésekbe. Az egyébként csodálatos kerámiakollekcióra a lépcsőről így nincs jó rálátás, végig lefelé kell néznünk, hatásuk csak akkor érvényesül, ha bemegyünk a szűkös folyósókba. Még ez is működhetne, ha a folyosók fontos közlekedési útvonalak lennének, de nem azok: zsákutcaszerűen mellékes terekhez vezetnek (az egyik oldalon konkrétan a lifthez). A vitrinfal előtt állva az elhelyezés elhibázottsága mégis elfelejthető, annyira erős a nagy számban és változatosságban megjelenő, okos kurátori koncepcióval bemutatott, gyönyörű kerámiák hatása. És ez egyben kijelöli azt is, hogyan lehet segíteni a belterek igénytelenségén.

A hiányzó belsőépítészetet magának a múzeumnak kell pótolnia azzal, hogy a gyűjtemény kincseiből minél többet megmutat a közönségforgalmi terekben. Hely van rengeteg – a két kerámiafal mutatja, hogy hasonló installációkból a pazarlóan kialakított épületben még elférne néhány.

Az új Néprajzi Múzeum a rendszerváltás óta eltelt időszak talán legjelentősebb kulturális beruházása (legfeljebb a Művészetek Palotája mérhető hozzá). A helyszín és az építészet lényeges kérdés, de bármit gondoljunk is ezekről, annak egyértelműen örülhetünk, hogy 150 év hányódás után a Néprajzi Múzeum végre kifejezetten az intézmény számára tervezett otthont kapott, és ezzel lehetőséget is, hogy újra a közfigyelem középpontjába kerüljön. Az intézmény története az 1872-es alapítás óta mindig arról szólt, hogy valamilyen alkalmatlan helyen kellett berendezkednie átmeneti időre: az első húsz évben a Magyar Nemzeti Múzeum épületében annak egyik osztályaként, utána egy évig a Várkert Bazárban, 1893-tól egy Csillag utcai bérház egyik lakásában, 1906-tól a városligeti Iparcsarnokban, 1924-től a Könyves Kálmán körúti tisztviselőtelepi gimnázium üres épületében, 1975-től a Kossuth téri Igazságügyi Palota egyik felében (társbérletben az MSZMP Párttörténeti Intézetével). Egyik ház sem volt alkalmas múzeumnak, többnyire a legalapvetőbb adottságok is hiányoztak, és mindig nagyon távolinak látszott a lehetőség, hogy egyszer a Néprajzi is a többi országos múzeumhoz hasonló, méltó elhelyezést kap. Óriási eredmény, hogy ez végre megtörtént.

A beruházás járulékos nyeresége volt, hogy minden idők legnagyobb gyűjteményköltöztetése során körülbelül 250 ezer műtárgyat sikerült megmozgatni, lefényképezni, szükség esetén kártevőmentesíteni, és végül biztonságos, korszerű raktárban elhelyezni a korábbi pince-, padlás- és folyosóraktárak, külső depók helyett. Egy ilyen költöztetés egyben a teljes gyűjtemény alapos revízióját is jelenti: a Néprajzi szakemberei minden korábbinál jobban ismerik a hatalmas tárgyanyagot és a felbecsülhetetlen értékű fénykép-, film-, irat- és hangzóanyag-gyűjteményt. Ez a munka a közönség számára nem látható, de sok évtizedes lemaradást sikerült vele ledolgozni, és biztos alapot teremt a következő évtizedekben az intézmény működéséhez. Egy országos múzeum csak akkor tudja megőrizni a gondjaira bízott kincseket, ha azokat nem eszik meg a molyok és az egerek, hozzáférhetők, digitalizáltak, és csak akkor tud új tárgyakat gyűjteni, ha van tárolóhelye: a tartósan alkalmatlan elhelyezés hosszabb távon azokat az értékeket veszélyezteti, amelyek a múzeum létének értelmét adják.

A múzeum a Dózsa György úton egyelőre állandó kiállítás nélkül nyílt meg, de a tervezett tárlat Zoom nevű első egysége már látható, és egy időszaki kiállítás is ízelítőt ad (Megérkeztünk címmel) abból a gyökeresen új koncepció szerint készülő tárlatból, ami a tervek szerint 2023-tól várja a látogatókat.

A költözés ugyanis jó alkalom volt arra, hogy a Néprajzi Múzeum átgondolja, valójában mivel is foglalkozik. Ez a kérdés a legtöbb ember számára egyértelműnek tűnhet: a hagyományos paraszti kultúrával. Mint a Skanzen, csak éppen a bent a városban. Ezt az (tév)képzetet erősítette az is, hogy a Kossuth téren az állandó kiállítás 1991-től 2017-ig, vagyis negyedszázadig A magyar nép hagyományos kultúrája címet viselte, és szoros időbeli határok között, a 18. századtól az első világháborúig mutatta be a népi kultúra különböző aspektusait. Emlékezhetünk a bírósági szobákban elhelyezett szobarészletekre, népviseletes babákra, mesterségeket bemutató installációkra: a rendszerváltás idején még korszerű tárlat a bezárása idején már nagyon avíttnak tűnt.

Nyilvánvaló, hogy az intézmény a 19. században valóban elsősorban azzal a céllal jött létre, hogy a hagyományos paraszti kultúra emlékeit megőrizze. Mellette azonban kezdettől fogva legalább ilyen hangsúllyal szerepelt az európai és főként az Európán kívüli kultúrák tárgyainak gyűjtése. Az intézmény első vezetője, Xantus János etnológus és földrajzi felfedező volt, nem néprajzkutató. Amerikában és Kelet-Ázsiában vezetett expedíciókat, és gyűjteményét is a múzeumnak adományozta. A Néprajzi Múzeum neve ellenére a nagy európai etnológiai múzeumok sorába tartozik, páratlanul gazdag dél-amerikai, óceániai, ázsiai és afrikai gyűjteménnyel. Az Igazságügyi Palotában 1980-ban megnyílt első állandó kiállítás nem a magyar néprajzról készült el, hanem a nemzetközi gyűjteményt mutatta be Az őstársadalmaktól a civilizációkig címmel. Ezt 1995-ben műszaki okokból bontották le, és hamarosan új kiállítást akartak építeni, de ebből végül semmi nem lett, így mindössze négy olyan év volt a múzeum modern kori történetében, amikor a magyar és a nemzetközi anyag egyszerre volt állandó kiállításon látható, bár elkülönítve. Az azóta eltelt időben a közönség valószínűleg el is felejtette, hogy a Néprajzinak kezdettől fogva kettős kutatási területe volt.

Az etnológiai múzeumok a világban mindenhol súlyos identitásválsággal küzdenek, amit egyrészt az okoz, hogy témájuk a globalizáció és a modernizáció miatt egyre távolabb van az átlagember életétől (és egyre kevésbé létezik a jelenben, fakuló emlék), másrészt Nyugat-Európában és Észak-Amerikában ezek eredetileg a gyarmatosítás korszakának nagy múzeumai voltak, ezért hangsúlyossá vált a jóvátétel és a tartalmi dekolonizáció kérdése. Magyar szempontból a második kérdés nem annyira élesen vetődik fel, az első viszont igen. Nyugaton az elmúlt évtizedekben a legtöbb etnológiai múzeum a világkultúrák múzeumaként fogalmazta újra magát, sokszor ezt a nevet is vették fel a régi néprajzi (Völkerkunde) megnevezés helyett (például a kölni, a bécsi és a frankfurti múzeum), és nyitottak a kortárs témák, a közelmúlt és jelen mindennapjai, életmódja, szokásainak kutatása felé.

A Néprajzi névváltoztatás nélkül bár, de ugyanezt az utat járja. Ez azt is jelenti, hogy elfelejthetjük a jól ismert tisztaszoba-enteriőrőket és menyasszonyi ruhás babákat. Az új kiállításokban mindenhol teljesen vegyesen szerepel a magyar és a nemzetközi anyag, s kortárs szempontok is megjelennek. Néhol egészen merészen: a Megérkeztünk egyik tárlójában például helyet kapott egy fekete-szürke mintás muszlim kendő, amely a 2015-ös migrációs hullám idején akadt fenn a határkerítésen. A szekció a fej befedésének témájával foglalkozik a különböző kultúrákban, a muszlim hidzsáb illusztrálására pedig mi lehetne alkalmasabb, mint egy olyan kortárs ruhadarab, amely mindenkiben erős érzelmeket mozgat meg, és súlyos jelenkori dilemmákat idéz fel. A mellette lévő tárlóban pedig egy másik hasonló célú, a fej befedését szolgáló, vallási kötődést és tiszteletet kifejező ruhadarab látható: Grünbaum Gyula falusi tanító és műkereskedő imasálja, amelynek tulajdonosa a Néprajzi Múzeum zsidó eredetű tárgyainak egyik fő adományozója volt a 20. század elején. A párhuzamba állítás arra sarkallja a látogatót, hogy kényelmetlen kérdéseket tegyen fel magának vallásokhoz, kultúrákhoz való viszonyáról.

Olyan kiállítás ez, ahol egyszerre van helye a magyar cifraszűrnek, a cigány vajdajelvényeknek és a 2000-es évekbeli deszkás cipőnek (mint identitást kifejező tárgyaknak), vagy ahol a borról és a kenyérről szóló részben egymás mellett szerepel a népi szőlőprésorom Szekszárdról „Lásd meg Uram én ügyemet…” felirattal és egy pálmaboros kupa Torday Emil kongói gyűjteményéből. Újdonság az is, hogy minden tárgy, legyen az hétköznapi vagy művészi rangú, egyedi műtárgyként van bemutatva, mintha egy régi mester alkotása lenne egy szépművészeti múzeumban. A tárgyak nem régmúlt világot (többnyire iskolásan) megidéző enteriőrrészlet kellékei: kiemelt figyelmet és értelmezést kapnak, ezzel a múzeum végképp szakít a millenniumi időkig visszavezethető bemutatási hagyományával. Az új épületben a Néprajzi Múzeum átlépett a 21. századba. Ez elsőre valószínűleg sokaknak szokatlan, meghökkentő és az elvárásokhoz képest kissé idegen lesz, mégis: érdemes nyitottan közelíteni a változáshoz.

'Felelet': Nagyon jó írás. Annyi teszek hozzá, hogy:

1)

Az eredeti park és annak bejáratának tönkretétele, az 1956-os szabadságharcot megcsúfoló emlékmű kitüntetése ezzel a koszorúval inkább tűnik szándékosnak, mint véletlennek.

2)

Az is érdekes, hogy éppen két, a nemzetnek kellemetlen, igazi vadkapitalista multicéget hirdet a szomszédos divatos-modern irodaház.

3)

Ha a talajvízáramlás befolyásolásával nem okoz túl nagy kárt, a föld alatti részét akár meg is lehet tartani takarékosság címen, ott akár kiállítás is maradhat a jövőben. Az amúgy is haszonntalan, multik által kibérelt, vagy irodaházként használható felső rész helyett parkot szeretnék.

 4)

Az írásból kigyűjtve a Zene Háza dícséretét:

1 Fudzsimoto Szú Zeneházával ellentétben az új Néprajzi Múzeum nem simul bele a parkba, hiányoznak a jó köztes terek az épület és a Liget között.

2 …mondhatnánk rá azt, amit a Magyar Zene Házára mondtunk: hogy jó épület rossz helyen.

3 Ebből az épületből hiányzik a Zene Háza finomsága, a legapróbb részletekben is megnyilvánuló, érzékeny szépség.

Valóban, ha a Városligetet megtisztítanák például az Állatkert legtöbb régi és új épületétől, és visszanövelnék a vasúti sínen túli régi területeivel is, akkor a Zene Ház esetleg megmaradhatna benne.

Mérgező ételek a háború ürügyén (2022. 05. 10.)

Magyar Nemzet 2022 05 02, köpöncei Csilla:

Új utakra kényszerül a mezőgazdaság

alcím: Az élelmezési válságtól való félelem felülírja a környezet... védelmi törekvéseket

'Felelet':

Már a cím is álszent és hazug.

1 Nem kényszerül a mezőgazdaság új útra, minket kényszerítenek a hatalmak céljaik elfogadására.

2 Nincs félelem. A hatalmi körök használják ki a részben épp ezért generált háborút a mérgeik elfogadására, a hasznuk növelésére.

3 Minden van, Ukrajna termel, Magyarország is. Perzse nem kéne benzint drágító üzemanyagot készíteni Európa legjöbb termőföldjein...

részletek:

"úgy tűnik, az ukrán háború miatt most félre kell tenni a.... intenzív mezőgazdaság területének csökkentését."

"a tájvédelem alá eső földeket is bevonják a termelésbe (USA terv)"

"Brüsszel... és a magyar kormány átmeneti jelleggel enyhít a zöldítési követelményeken"

"magyar kezdeményezés: az öklológiai célterületként bejelentett parlagterületeken lehetőség lesz növényvédő szer használatára"

'Felelet':

Semmi új. 2010-től formálisan sincs magyar természetvédelem. A magyar földet és mezőgazdaságot is megmenteni kívánó Ángyán programot megsemmisítették. Még a méheket kipusztító vegyszerek és hasonló mérgek jószándékú EU-s betiltását is a magyar kormány szokta bátran megvétózni. Persze mindez csak rájuk (a magyar bábkormányra) rótt szerep, nem önálló gondolat eredménye.

Egy másik cikkben azon lelkendezik az újság, hogy Budapest belvárosában zárt épületekben, napfény és feltehetően élő talaj nélkül termelnek "friss" zöldséget:

Magyar Nemzet 2022 05 09, köpöncei Csilla:

Jól fogytak a növényvédő szerek / Kertészek a főváros szívében

"magyar startup forradalmasítaná a beltéri növénytermesztést"

'Felelet': bár megmenekülnénk ettől a forradalomtól!

"ipari egység, szenzorok, drónok, mesterséges intelligencia"

'Felelet': Tényleg már csak a madarok szabadok valamelyest. Az ezeréves magyar parasztot felváltja a drón. Mi emberek ülhetünk a virtuális valóságban.

'Felelet':

1

Már a növényvédő szer kifejezés is egy nagy hazugság. Élővilágot pusztító mérgekről van szó, ami esetleg egy növényt megkímél, ezerféle életet, a termőföldet, az ivővizet pusztítja.

2

Legjobb lenne a vegyszerek használatát lényegében megszüntetni, legalábbis az élelemtermelésben legalább tizedére, huszadára (10%-ra, vagy 5%-ra) csökkenteni.

3

Ez a két cikk nem az agrárlobbi vagy a vegyszerlobbi fizetett hirdetése?

Miért hagytuk, hogy így legyen? (2022. 04. 16.)

valaszonline.hu

Miért hagytuk, hogy így legyen? – a Jezsuita Kiadó igazgatóhelyettese az újabb kétharmadról

Végh Dániel·2022.04.14

A Jezsuita Kiadó igazgatóhelyettese csalódott, elkeseredett és aggódik a választások még a győztesek számára is váratlan végkimenetele miatt. Miért nem örül a kétharmadnak meggyőződéses jobboldaliként? Végh Dániel azt feszegeti, van-e helye a jobboldalon belül mérsékelt alternatívának, és hogy mi ma Magyarországon egy elégedetlen keresztény értelmiségi felelőssége és feladata.

a szép, lassú putyinizáció legfinomabb fogásai egyre nagyobb adagokban érkeznek majd: mérnökien legyártott újabb és újabb ellenségképek, sebészi pontosságú gyűlöletkampányok díszzsebkendős, gejl influencerek meg egyéb biorobotok előadásában. A maradék sajtó szuttyongatása. Sikerpropaganda. Szépen csomagolt hazugságok. Saját, ámde szerény tehetségű emberek kitömése pénzzel, paripával. Humortalan cinizmus. Agyrémek. Megélhetési hergelöncök. Polgári szalonnáculás. Csipkés, nagy összeesküvéselméletek hímzése a néplélekre: Belarusz-light, öröm lesz nézni. Mindeközben, ahogy szokta, a »baloldal« »megújul«.” Igen, én is attól tartok, hogy a kampányüzemmód az újabb, minden eddiginél „megnyugtatóbb” kétharmad ellenére folytatódik,  maradnak a végtelenül leegyszerűsítő és egytől egyig arrogáns sorosozó, brüsszelező, migránsozó, riogató plakátok, botrányok és  karaktergyilkosságok.

Nem szeretném, hogy így legyen.

elfogadhatatlannak tartom, hogy ne emeljünk szót az útjainkat elcsúfító, riogató, szitkozódó és egymást démonizáló plakátözön ellen, vagy a gyermekvédelminek nevezett, és végül érvénytelennek bizonyult népszavazás faramuci módon föltett kérdései ellen.

A mód, a forma, a megfogalmazás, ahogyan a nemes célból politikai eszköz lesz, számomra, és úgy veszem észre, sok jóérzésű jobboldali polgár számára: elfogadhatatlan. ('Felelet': Én úgy látom,sajnos nem!)

Miért fordítsuk félre a fejünket, nézzük és tűrjük szó nélkül, hogy állandósult gyűlöletbeszéd mind a kormányoldalon, mind az ellenzék retorikájában? Hogy számolatlanul pazaroljuk a pénzt az EU, a migránsok, a melegek, a civilek, az ukránok, a tudjukkik és a hatalmon lévőknek bármiben ellentmondani merészelők – a másik oldalról pedig a kormánypárt elleni uszításra? Hogy egyes közszereplők vagyonosodása hajmeresztő, de legalábbis a bérből és fizetésből élők számára utolérhetetlen mértéket öltött? Hogy elképesztően rossz Magyarország külföldi megítélése? Hogy százezrek hagyták el az országot?

Miféle nagyobb jóra hivatkozva lehetséges, hogy a legkisebb kritika vagy fenntartás megfogalmazása nélkül a kormány melletti voksolásra buzdíthat nem egy egyházi személy?

És miért kell, hogy főpásztora önmérsékletre intse, a kormányhű kommentelők pedig kicsinálják azt a papot, aki le merte írni, hogy nincs olyan politikai párt ma Magyarországon, akire nyugodtan szavazhatna Jézus? (Hodász András katolikus pap írásával zárul a Szemlélek újabb cikksorozata a Telexen.)

Nagyot csalódtam, mert úgy érzem, hogy semmit sem számít már a Fidesznek az a néhány százaléknyi szavazó, aki mindezt nagyon is igényelné, és olyan formációt keresne a szavazólapon, amely keresztény elveinkért és értékeinkért határozottan kiáll, és a nagy egész mellett a járulékos veszteségeket is szem előtt tartja. ('Felelet': A Fidesz-Szdsz hosszútávú célja, hogy egyre kevesebb ilyen ember legyen. Ezért nem volt a Duna tv-n idén keresztény ünnepi műsor.)

Miért nem Ángyán? (2022. 02. 14.) A 'Felelet' 100. cikke (vírusosok nélkül számítva)

Jó újságcikka Magyar Hang (hang.hu) újságból, amely a Magyar Nemzet mai kormányújság elődje

Miért nem Ángyán?    

Pauló Gergő     2022. február 14.,

A mindennapi közéleti diskurzus a politikai bulvár szintjén mozog, legfeljebb nyomokban tartalmaz érdemi mondanivalót. Folyamatosan olyan dolgokról olvashatunk és hallhatunk, hogy melyik politikus éppen milyen válogatott jelzőkkel illette a másikat, hogy a miniszterelnök az előre megbeszélt kérdések mentén hogyan játszotta el a nemzet megmentőjét, az erőskezű, hozzáértő, de szerény vezetőt pénteken a Kossuth Rádióban, vagy hogy a hét más napjain a cukrászdában, „spontán” családlátogatáson, disznóvágáson, óvodában hogyan építi az imidzsét a választásokra. Netán hogy Márki-Zay Péter milyen, finoman szólva nem szerencsés szavakkal fejezte ki magát a vasárnapi bejelentkezésében, hogy Jakab Péternek milyen színvonalon sikerült eljátszania a parlamentben a tükör előtt jól begyakorolt szónoklatát, vagy hogy Gyurcsány Ferenc hogyan öntötte ki a szívét a Facebook-oldalán. A narratívák pedig elmagyarázzák nekünk, hogy hogyan kellene kommunikálnia (még véletlenül sem gondolkodnia és cselekednie) a kormánynak és ellenzékének.

Nem tudom pontosan megmondani, hogy ez a felszínesség a társadalom mekkora részének tűnik fel, de ez biztosan nem lehet a nagy többség, ugyanis akkor nem lenne hatalomtechnikai szempontból kifizetődő stratégia ez a politikai reality show, amit a média közvetít felénk. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ennek semmi, de semmi köze nincsen a világunk lényeges folyamataihoz, amelyek kíméletlenül történnek a háttérben, akkor is, ha nem figyelünk rájuk, sőt, legzavartalanabbul akkor. A csilivili felszín alatt a valós események unalmasnak, lényegtelennek, figyelemre sem méltónak tűnnek, pedig valójában ezek határozzák meg a problémáinkat és boldogulásunk lehetőségeit, az egészségünket, a jóllétünket, illetve hogy bizakodva vagy éppen szorongva nézünk a jövőbe.

Egy unalmas történet

Talán mert se Orbán Viktor, se Márki-Zay Péter, se Jakab Péter, se Dobrev Klára nem beszél nekünk erről a politikai világot jelentő deszkákon, nem igazán tudjuk, vagy legalábbis nem csodálkozunk rá, hogy Magyarország szinte egésze kultúrtáj. Ez a kellemesen hangzó eufemizmus a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyrészt az élővilág szempontjából sivatagnak minősülő mezőgazdasági területekből, katonák módjára szabályos sorokba rendezett, jelentős részben idegenhonos, egyfajú és egykorú fákból álló kukoricaföldszerű ültetvényerdőkből, gátak közé kényszerített folyókból, lecsapolt vizes élőhelyekből és persze ember alkotta építmények tömkelegéből áll. Nem nagy felismerés, hogy ennek bizony (néhány, a kirándulók számára fenntartott, apró szelettől eltekintve) semmi köze nincsen az eredetileg itt található, élő és diverz természethez. De még ahhoz a hasonlóan kultúrtájhoz sem sok, ami 100-200 évvel ezelőtti mozaikosságával még a sokszínűség benyomását keltette, és amivel egyre inkább már csak képeslapokon vagy a turizmus fellendítését célzó országimázs-filmeken találkozhatunk. Mi pedig ebben a kultúrtájban élünk (túl), benne vagyunk, amikor dolgozunk vagy amikor pihenünk, ezt látjuk utazás közben a vonatból/autóból, innen származik az élelmünk, ebből vadásszuk le a túltartott, jelentős részt mezőgazdasági terményeken növekedett „vadállatainkat”, ide hordjuk az iparunk és fogyasztásunk hányadékát, ezt túrjuk fel, forgatjuk meg, fertőtlenítjük, gyomirtózzuk, locsoljuk, szárítjuk, szecskázzuk, vágjuk, aratjuk és fűrészeljük évről évre. Legfeljebb azért nem tűnik mindez sivárnak, mert már a viszonyítási alap (amiben szocializálódtunk) sem volt sokkal szebb, illetve a folyamat lassabb annál, minthogy nap mint nap szembesüljünk a változásokkal. Különben is, bármikor megnézhetünk egy jó kis természetfilmet a számítógépünkön anélkül, hogy kinéznénk a vonat ablakából.

És ez így van rendjén – mondják a szakértőknek beállított ideológusok –, hiszen nem lehet másként elegendő élelmiszert termelni, faanyagot előállítani, védekezni az árvizek ellen, versenyképesnek és sikeresnek lenni az európai és a világpiacon, és persze: növelni a GDP-t, ami valószínűleg a „ki a keresztényibb?” versenyben induló politikusaink szerint kiolvasható a Bibliából, hiszen ellenkező esetben nem kiáltották volna ki konszenzuálisan szent célnak. És természetesen nem gondolkodik másként minderről Raskó György, az összellenzék nemrégiben kinevezett mezőgazdasági szakpolitikai kabinetvezetője sem, akiből ellenzéki választási győzelem esetén alighanem minisztert csinálnak majd. Úgy tűnik, a zavaros és acsarkodó felszín alatt nagy egyetértésben hallgat a mély. A 2010-ben az Ángyán József nevéhez köthető radikális földreformot ígérő Fideszről azóta kiderült, hogy sosem gondolta komolyan a kis- és közepes (értsd: nem konyhakert méretű, hanem emberléptékű) gazdaságokra, azok szövetkezésére épülő, ökológiai és egészségi szempontokat érvényesítő mezőgazdasági politikát. Az alapvetésekben – úgy néz ki – nagy az egyetértés: az embereket (ahol lehet) technológiával kell helyettesíteni; minél nagyobb, összefüggő területeket kell egyben megművelni; az átlagos birtokméretet tovább kell növelni; diverz rendszerek helyett monokultúrákat (vagy csupán néhány növényből álló fajszegény kultúrákat) kell fenntartani; a természetes folyamatokkal ádáz küzdelmet folytató, intenzív, kemizált és gépesítésre alapozott mezőgazdaságot kell támogatni; hazánk minden megművelhető négyzetcentiméterét ki kell szipolyozni, hogy növeljük az exportteljesítményünket; az olcsó, környezetszennyező, munkaerő-kizsákmányoló dél-amerikai, délkelet-ázsiai és afrikai mezőgazdasággal kell versenyeznünk.

Ángyán Fidesz általi, választási célú felhasználása (2010-ben), majd elűzése a kormányból ugyanúgy ezt fémjelzi, mint Raskó György megbízása az ellenzék mezőgazdasági politikájának megalkotásával. Utóbbi szereplőről néhány gondolat. Ő az, aki szerint Ángyán „országos méretű szabadtéri skanzenné” akarja alakítani az országot. Ezt még 2012-ben, az Egyenes Beszéd című műsorban mondta az akkor éppen valamiért meglehetősen joviális Kálmán Olgával szemben. Raskó egyébként szakmai tapasztalatait olyan dél-amerikai országokban szerezte, amelyek mezőgazdasága soha nem látott sebességgel számolja fel a Föld utolsó biodiverz esőerdeit, hogy helyet csináljon a nagyüzemi szójatermesztésnek és marhatartásnak. Nem csoda, hogy hazánkba visszatérve sem vált a környezeti és egészségi szempontokra érzékeny politikussá. A génmódosított növények beengedését az EU-ba jó ötletnek tartja (amiben kivételesen nem egyezik a véleménye a kormánypártokéval), a klímaváltozást pedig (nyomon követhető megnyilvánulásai alapján) a szerint tartja éppen jó, vagy problémás jelenségnek, hogy az aktuális év időjárása hogyan befolyásolta az agrár-nagyvállalkozóként irányított többezer hektáros birodalmának gabonatermését. Azt hiszem ezt hívják egy-ügyűségnek.

Szóval Raskó György egy mezőgazdasági nagyvállalat irányítója (is), és hogy cinizmusban felveszi a versenyt a NER-elit bármely tagjával, azt az is bizonyítja, hogy a Népszavának adott interjújában elmondta: támogatná, hogy Ángyán Józsefnek a NER-éra első felében történt állami földbérlet-pályázatok visszásságait feltáró földjelentéseit kiadják egy úgynevezett Fehér könyv formájában. Ez aztán az elszámoltatás! A vicc az, hogy ezekben a jelentésekben az ő érdekeltségei is szerepelnek a somogyi földbérlet-pályázatok kapcsán a földek közel felét elnyerő három nagygazdaság egyikeként. Az interjú egyébként úgy kezdődik, hogy „A mezőgazdaság nagyjából rendben van...”. Kényelmes miniszterjelöltnek tűnik ő a Fidesz számára is.

Alapvető kérdések

De térjünk vissza az alapvető kérdésekhez. A magyar társadalom tagjaiként elhisszük-e, hogy ezeknek a pártszínezettől függetlenül egymással a mezőgazdaság terén (is) alapvetően egyetértő politikusoknak van igazuk, vagyis: minél kevesebb munkaerőt alkalmazó minél nagyobb gazdaságok, minél nagyobb összefüggő területeken, minél intenzívebb, kemizáltabb, gépesítettebb, automatizáltabb módon termelő, exportorientált mezőgazdaság kell nekünk, illetve, hogy nem is lehet mást választani? Elhisszük-e ezt annak ellenére, hogy Nyugat-Európában az átlagos földbirtokméret töredéke a magyarnak; hogy a szomszédos Ausztriában az ökológiai(bio)termesztés aránya a 30 százalékot közelíti, míg nálunk a 6-ot sem éri el? Elhisszük-e, hogy a magyar mezőgazdaság biztonságos és egészséges élelmiszert állít elő, miközben a magyar lakosság egészségi állapota tragikus, a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a rák emberek millióit érintik, és a halálesetek bőven több mint fele ezeknek köszönhető? Elhisszük-e, hogy az előbb említett úgynevezett civilizációs betegségeknek semmi közük ahhoz, hogy jellemzően természetidegen módon szinte kizárólag gabonán tartjuk a haszonállatainkat, a növényeink tápanyagtartalma pedig drasztikusan csökkent az intenzív mezőgazdaság hatására? Elhisszük-e, hogy a mezőgazdaságban használt kemikáliák az ember által meghatározott (és időnként változtatott) határértékeken belül ártalmatlanok az egészségünkre?

Elhisszük-e az ígéreteket, amik a növényvédőszerek, antibiotikumok és hormonkészítmények radikális csökkentéséről, az egyre inkább kimerülő talajok regenerációjáról és a CO2-kibocsátás csökkentéséről szólnak, miközben alapvető ökológiai ismeretekkel tudható, hogy száz és ezer hektárokon 1-2-féle növényt termesztve nem kerülhetőek el a kártevők pusztító növényvédőszerek nélkül, a szántással halottá változtatott talajok termőképessége nem tartható fenn energiaigényes műtrágyagyártás nélkül, az intenzív állattartásra jellemző zsúfoltságban nem lehet elkerülni a betegségeket antibiotikumok nélkül, a nagyüzemi mezőgazdaság magas gépigénye pedig nem működtethető masszív CO2-kibocsátás nélkül? Elhisszük-e, hogy a vidéki közösségek erősítse a cél, amikor a kistelepülések körüli földek távol élő nagygazdák vagy mezőgazdasági integrátor cégek tulajdonában vannak, akik olcsó külföldi bérmunkával műveltetik a földet, miközben a helyiek szinte kizárólag városokban találnak munkát, esetleg elköltöznek, vagy külföldön próbálnak boldogulni?

Összességében pedig elhisszük-e, hogy elsődleges feladatunk a gazdaság teljesítményének, a GDP-nek a növelése, hogy ez a siker kulcsa, maga a haladás, akárhogy is néz ki közben a környezetünk, akárhogy is érezzük magunkat a munkahelyünkön (ahol az életünk bő harmadát töltjük), akárhogy is alakul az egészségünk, a szociális kapcsolataink, és akármikorra is jósolják éppen a civilizációnk pusztulását.

Elkészült Ángyán József újabb jelentése az állami földprivatizációnak nevezett intézményesített földrablásról.

Sorolhatnám még az összefüggéseket a nagyüzemi mezőgazdaság és az ökológiai és egészségi problémák között, valamint az ellentmondásokat a politikai ígéretek és a valóság között, de végül úgyis eljutunk oda, hogy mi, a társadalom tagjaiként min tudunk és vagyunk hajlandóak elgondolkodni és változtatni. A politikai bulvár helyett érdekelnek-e bennünket valódi kérdések és dilemmák, valamint állampolgárként, illetve fogyasztóként hajlandóak vagyunk-e olyan döntéseket hozni, ami a jól felfogott szempontjaink szerint a kívánt irányba mozdítja a rendszert.

A mezőgazdaságot (és az azzal kapcsolatos területek széles tárházát) érintő politika terén – úgy néz ki – Raskó György kinevezésével az ellenzék nem képzett valós alternatívát számunkra a Fideszhez képest. Például Ángyán József választása erre a posztra az érdemi változás lehetőségét hordozta volna magában, ami viszont nem történt meg. Hogy megfordult-e ez bárkinek a fejében az ellenzéki oldalon, illetve hogy Ángyán elvállalta volna-e egyáltalán, ha felkérik, valószínűleg már soha nem fog kiderülni. Azon állampolgároknak pedig, akik ezen pártpolitikai fejlemények ellenére szeretnék a mezőgazdaságot egy fenntarthatóbb, emberléptékűbb, természetközelibb, egészségesebb irányba „tologatni”, (egyelőre legalábbis) nem maradt más a kezükben, mint a fogyasztói döntéseik, a vásárlói preferenciáik, mint a rendszert befolyásolni képes „szavazatok”.

A szerző a Karátson Gábor Kör önkéntese

MIndenki hazudik? (2022. 11. 06.)

Két műsor.

Az egyikbenaz önnállónak, nemzetmentőnek tűnő cseppnyi párt, a fidesz által átformált, felszalámizott Jobbik utódja, a MiHazánk politikusa, Torockai László beszél:

A nagy közösségimédia-kísérlet, 2022. nov. 3.

A másikbana kormánysajtóban (M5 TV) beszélgetnek (Horváth Szilárd vendégei: Bedő Imre, alapító, Férfiak Klubja; Megadja Gábor, eszmetörténész; Bauer Béla, vezető kutató, Századvég; Fricz Tamás, politológus, filozófus, Alapjogokért Központ elemzője:

Az új világrend működése – Ez itt a kérdés, 2022. november 4.

Az elsőből kiderül, hogy:

1. Torockaiék becsapták azokat az embereket, akik lelkesen regisztráltak egy magyar közösségi hálóra, hogy végre ne a rettentő fb-ot kelljen használni, mert csak információgyűjtés volt, eleve tudták, hogy nem fogják működtetni. Talán csak hiba volt. De ezt az információt akár a nemzetközi háttérhatalmak vagy nevükben a Fidesz is gyűjthette, hogy tudják, mekkora ellenállásra kell számítaniuk. (Ugyanez lehet az oltásellenes MiHazánk tüntetések oka is esetleg. Mindenesetre az első hónapokban a MiHazánk is lelkesen beállt a tiltások, távolságtartás mellé.)

2. Valójában a magyar (mint a megszüntetett iwiw) közösségi tér helyett most épp kit támogat? Kire bízzuk, mert nem cenzúráz most éppen, őszinte véleményünket? A 40 ezer műholdat fellövő milliárdosra, aki azokat a teljes megfigyelésen és irányításon túl akár az oltottak elleni fegyverként is működtetheti. És aki környezetszennyező, drága, távolról irányítható, felrobbantható, bekamerázott villanyautókba kényszerít minket.

A másik beszélgetésben hirtelen az ellenkezőjét mondják a fideszes szereplők, azt, amit eddig gonosz buta összeesküvéselméletnek mondtak. És meg se említik, hogy amiket felsorolnak mint gonoszságot, például a vírus ürügyén történő bezárást, számítógépre kötést, azt épp a fidesz kormány vitte végbe, azaz pontosan a gonosz hatalmakat szolgálta. Persze lehet, hogy bátor igazságra fordulók beszélgetését halljuk, akik kicselezik a fidesz éber cenzúráját a műsorral, de ennél többet nem mondhatnak.

Lehet, hogy mindkét politikai műsor valójában a nagy nemzetközi terv része valamiképp. Reméljük, mégsem.

Érdekes, hogy épp a fidesz fő, számomra igazmondásból rosszemlékű cége, a Századvég kutatója, Bauer Béla mondana valami fontosat arról, hogy konkrét módszert is kéne javasolni a társadalomnak a védekezésre, de ezt a fonalat nem folytatják.

Mintha drogot adnánk a gyerekeinknek (2022. 02. 19.)

Uzsalyné Pécsi Rita

Mintha drogot adnánk a gyerekeinknek

magyarnemzet.hu 2022. 01. 24.

Sokan azért adják oda a telefont, a tabletet a kisgyereknek, mert egyszerűen maguk sem tudják, mivel van dolguk – mondja Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, a Fejleszt vagy rombol? – Kulcs az okoseszközök okos használatához című könyv szerzője, aki hangsúlyozza, hogy az okoseszközök elektronikus drogként hatnak a kicsikre.

Említette a „fertőzetlen” iskolákat, és könyvében arról is ír, hogy például Franciaországban 15 éves korig alapvetően tiltják az iskolai mobilhasználatot. Ez az elvárás illúzió lenne nálunk?

– Hogy többek között a francia oktatás ide jutott, az annak köszönhető, hogy már sok tapasztalatuk felhalmozódott. Tarthatatlan helyzet alakult ki, az oktatás színvonala drasztikusan zuhant. Nálunk még nem érett meg az idő arra, hogy teljes állami szabályozás legyen. De megvan az igazgatók, az intézmények szabadsága. Ismerek több iskolát idehaza is, ahol médiamentes övezetet alakítottak ki. Mindig biztatom a szülőket is, hogy ezt bizony lehet kérni, ezért fel lehet lépni. De most a járványban azért rendesen a gép elé küldtük a gyerekeket…

– Azt mondják, hogy tíz évet léptünk előre a digitális oktatásban.

– Az lehet, de az iskola nem csak intellektuális oktatásra való. Egy ókori bölcs így fogalmaz: azt az oktatást, amely csak az észhez szól, nem lenne szabad tanításnak nevezni. És az online oktatás csak ezt a területet fedte le – ha lefedte egyáltalán. Sok problémával járt, s ha a tanárokat megkérdeznénk, hogy haladtak, nem kapnánk sok biztató választ. Ezek a gyerekek sokat veszítenek azzal, hogy most a képernyő elé szorultak. Vészhelyzet volt, amikor be kellett mindent zárni. De több igazgatótól hallottam már, hogy ha újból teljes lezárás lenne, akkor sem fognak az alsóban leállni, minden eszközzel megpróbálják a valóságos kapcsolatot fenntartani, és a gyerekeket a többórás képernyőkényszertől megvédeni. Valahogy megoldják – kis csoportokban, szétültetéssel. De tegyük hozzá, a 10–18 éveseknek is alapszükségletük a személyes kapcsolat.

Elektronikus drogként hatnak az okoseszközök

magyarnemzet.hu 2021.09.22.

"Úgy gondolta, nem lehet a gépet büntetlenül használni: a gép elvégez valami feladatot, és eközben gazdája, vagyis az ember veszít emberségéből. Hozzá nem nyúlt volna a mobiltelefonhoz vagy a számítógéphez! Az internetnek még a létét is tagadta: olyan nincsen! Vagy ha van, semmi értelme" – e szavakkal emlékezik Molnár Tamásra Barna Teréz, a filozófus asszisztense a Visszatekintés címmel nemrég megjelent kötetben.

Büntetlenül – főként kisgyermekkorban – bizonyosan nem lehet használni napjaink okoseszközeit – röviden így összegezhető Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató kedd esti előadása, amelyet a Pasaréti Közösségi Házban tartott.

az okoseszközöket technikának látszó, függőséget okozó szerekként írta le, hiszen a gépek használata a kábítószerekhez hasonlóan jelentős mennyiségű dopamint termel az agyban. Ráadásul „lelkiismeretlen iparágról” van szó, a kütyüket kifejezetten úgy fejlesztik, hogy maguk elé szögezzék az embert, s végső soron függőséget okozzanak.

Amerikai Pszichiátriai Társaság azt javasolja, hogy a gyerek hároméves kor alatt egy percet se legyen képernyő előtt.

A neveléskutató félreértésnek nevezte, amikor a szülő a képernyő előtt ülő gyerekéről büszkén mondja, hogy lám, hogy tud koncentrálni. Ez nem koncentrálás, ekkor a gyerek transzban van! Ez olyan, mintha drogozna a kicsi, s Uzsalyné Pécsi Rita külön hangsúlyozta, hogy nem újságírók, hanem a témával foglalkozó kutatók nevezik „elektronikus kokainnak” az okostelefont.

A túl sok képernyőzés három fő agyi területet sért, amelyekből egy is elég, hogy belássuk, mekkora károkat okoz: a gép előtt töltött idő károsítja az érzelmi folyamatokat, teljesen lerombolja a figyelemkoncentrációt és gátolja a gyermek döntéshozó képességének kialakulását.

Uzsalyné Pécsi Rita szerint nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a függőség elkerülésére a legjobb ellenszer a valóságos emberi kapcsolatok megléte. – Ha a gyermek alapszükségletei normális úton kielégülhetnek, a rászokás esélye a nullához közelít – mutatott rá. S hogy milyen megoldások vannak? Nem túl bonyolult a válasz, csak ma mintha az evidens dolgokat is magyarázni kellene: mind több valódi, kézzelfogható játék, képzőművészet, zene, sport és a talán legfontosabb, a természet, a kültéri programok. Uzsalyné Pécsi Rita hangsúlyozta,

a média kezelése tanult viselkedés, ezért a szülői minta a legerősebb. Ha minket is folyamatosan simogatni látja a telefont, és azt érzi, nincs időnk rá, akkor miért várjuk el, hogy ő később ne ezt tegye?

Vagy ha kamaszkorban korlátozzuk a géphasználatot, akkor annak a szülőre is vonatkoznia kell.

Uzsalyné Pécsi Rita úgy összegzett: kevesebb technika, érettebb agy. A mai, a digitális oktatás jelentőségét szinte mindenek fölé helyező korszellemre válaszul pedig rámutatott, tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy azokon a helyeken, ahol nincsenek digitális eszközök, a gyerekek tanulási képessége három-négyszerese a mindenféle kütyükkel tanulókéhoz képest.

a Szilícium-völgy neves fejlesztőinek gyermekei maguk alapította úgynevezett „fertőzetlen iskolákba” járnak, ahol semmilyen digitális eszköz nincs. S ma már például Franciaországban is terjed, hogy 12 éves korig nem használnak digitális eszközöket az iskolában. – Mert miről is marad le a gyerek? – tette fel a költői kérdést Uzsalyné Pécsi Rita. Ha a fentieket figyelembe vesszük, nyugodtan kijelenthetjük: semmiről – sőt sokkal gazdagabb lesz a gyerekkora kütyük nélkül.

 Felelet:

Ezek szerint a magyar kormány és oktatásügy az iskolai számítógéphasználat erőltetésével, kötelezésével, támogatásával a kötelező óvodával, iskolával, a vírus ürügyén kötelezett online oktatással a gyerekek és a magyar nép testi lelki egészségének tönkretételén ügyködik.

Nemeskürty: Elfelejtett évtized (könyvajánló) (2020. 08. 26.)

 Magvető, 1974

idézetek:

Lippát visszafoglalják. Lippa ismét magyar kézen van. (1551. november 13.)

Történelmi rejtélyeink, érthetetlen elhallgatásaink egyike, hogy ez a dicsőséges pillanat nem él a közvélemény tudatában... (Felelet: És a szemlézett könyvet is kiselejtezik ma, 2020-ban a könyvtárak, új kiadás sincs...)

... ez a diadal egy nemesi-nemzeti összfogásból született...

Ha Ferdinánd (Habsburg magyar király) nem gyilkoltatja meg György Barátot, ha nem ugrasztja szét erőszakkal ezt a nagy nehezen létrejött nemzeti egységet: megfordulhatott volna a magyar állam sorsa. A bíboros György Barátból szinte bizonyos, hogy esztergomi érsek és főkancellár lesz... a török megmarad az addig elfoglalt területen... Egységes maradt volna az ország.

Eger várát, a halálraszánt Dobó István vezetésével, a környező falvakból odamenekült parasztok védik meg. Nem a magyar királyon (Habsburg) múlott, hogy Eger nem esett el. Eger, mondhatni, a számítás ellenére maradt magyar kézen... Ezt az országot gazdája, I. Ferdinánd magyar, cseh, német király, osztrák főherceg veszni hagyta.

...nem lehetetlen, hogy talán nem is maga Ferdinánd tétette el láb alól a bíborost - ő is csak egy végrehajtó volt -, hanem Károly császár és kormánya. Mint láttuk, Károly császárnak semmiféle érdeke nem fűződött az önálló, független magyar állam létéhez; sőt, ellenkezőleg, Károlynak Magyarország megsemmisülése, hadszíntérré válása állt érdekében.

A pápa őszentsége megállapította, hogy a gyilkosságot Ferdinánd rendelte el... a pápa egy királyt nyilvánosan gyilkosnak nevezett...

Felelet:

Úgy tűnik az 500 évvel ezelőtt történtekből is, hogy amit a magyarokról tanítanak, hogy széthúzók vagyunk stb., az valójában csak ellenséges hatalmak ügyeskedésének, mindenkori alkalmas vezetőink meggyilkolásának következménye.

Neves kutatók álltak ki az oltási kényszer ellen (2020. 04. 24.) a Nebáncsvirág Egyesület honlapjáról 2018. 02. 09-i írás

https://nebancs.hu/34-hirek/275-franciaorszag-neves-kutatok-alltak-ki-az-oltasi-kenyszer-ellen.html

 Az elmúlt évben eddig példátlan kötelezési hullám söpört végig a világban a gyermekkori oltások terén. Németország, Svédország és Nagy-Britannia egyszerűen elutasította a szigorítási törekvéseket. Romániában, ahol közben egy valódi járvány is borzolta a kedélyeket, szintén nem sikerült elérni, hogy az állam a törvény teljes szigorával kényszerítse ki az oltásokat. Ez utóbbi esetben, a romániai ortodox egyház oldaláról is komoly ellenálás mutatkozott.

 Olaszországban sokkolta a közvéleményt az új törvény, amely súlyos büntetések kilátásba helyezésével kényszerítené a szülőket az újonnan bevezetett kötelező oltások beadatására.
A civilek tömegtüntetéseken való bátor kiállása miatt a kormány később engedményekre kényszerült az eredeti elképzeléséhez képest. Mind a kötelezni tervezett oltások számát, mind az azok elmaradását szankcionáló intézkedések súlyát mérsékelni kényszerültek.
Franciaországban annak ellenére született jelentős szigorításokat elrendelő törvény, hogy a lakosság jogos aggodalmait neves orvosok szakmailag alátámasztották. Ausztrália biztosra ment. Egyszerűen megtiltotta az egészségügyben dolgozó szakembereknek, hogy bármely – vakcinákkal kapcsolatos – aggályuknak hangot adjanak. Az intézkedés nyomatékosítására a kormány állásvesztést és börtönbüntetést is kilátásba helyezett.

Franciaországban valami gyönyörű csoda történik!

 Franciaország 2018. január elsejétől összesen 11-féle fertőző betegség elleni oltást tett kötelezővé, melyek beadatását két éves korig megköveteli. Idén júniustól az oltatlan gyermekeket kizárja a közösségekből, szüleiket pedig súlyos pénzbírsággal és akár börtönnel fenyegetik.
 Két neves professzor, Luc Montagnier, aki a HIV vírus felfedezéséért Nobel-díjat kapott, és Henri Joyeux, aki szintén nemzetközi díjjal elismert rákkutató, szakmai alapú kifogást emelt a kötelezés ellen. Állásfoglalásuk franciául itt olvasható. – Magyarra fordítva.

részlet ebből:

Íme, mitől lehet tartani:

Hirtelen csecsemőhalál, még ha ez ritka is (Bölcsőhalál)Az elkövetkező években súlyos és fogyatékossággal járó krónikus autoimmun betegségek, különösképp a legtöbb vakcinában jelen levő nagy mennyiségű alumínium adjuváns miattBizonyos fajta rákok kockázata a csontokat, izmokat, porcokat érintően... szarkómák, melyek végelenül súlyosak a kamaszokra és fiatal felnőttekre nézve, az alumínium adjuvánsos vakcinákat kapott állatoknál már bizonyítottan.

A gyermekek immunstátuszát illetően semmiféle észrevétel nincs megfogalmazva. Semmi nem hangzik el a szoptatás ösztönzésére –tiszteletben tartva az anya választási jogát –, holott ez a WHO ajánlása és ez biztosítja a legjobb természetes védelmet.[1] A szoptatás lehetővé teszi a vakcinálást 2 éves koron túlra, amennyiben a szülők egészségesek.A brutális növelést a kötelező oltások számában és a szankciókban a Szolidaritási és Egészségügyi Miniszter, Agnès Buzyn szorgalmazta „a franciák védőoltások irántibizalmának helyrehozatala” egyik eszközeként.Ez félreértelmezése a Közegészségügynek, melynek minisztere –a vakcinagyártók támogatását élvezve –a családokra kívánja hárítani a felelősséget.

A 11 vakcina 6.hetes és a 2 éves kor alatti gyerekek immunrendszerére gyakorolt hatása önmagában is sok kérdést vet fel, melyeket a Tudomány mindeddig nem válaszolt meg, különösképp a krónikus gyulladásos vagy autoimmun betegségek előfordulására vonatkozóan.

Röviden, a 11 vakcina kötelezővé tétele lehetővé teszi, hogy a vakcinákra vonatkozó törvénykezés összhangban legyen a gyártók által előírt állapottal, miután a gyógyszertárakban elérhetetlennétettékaz egyszerű DTP-t, anélkül, hogy a családok igényeit figyelembe vették volna.

Végül, azt állítják, hogy a hepatitisz B vakcina két éven belül nem okoz neurológiai károsodást, későbbi károsodás sem jósolható, miközben tudjuk, hogyévente 25-tel nő a szklerózis multiplex (SEP) esetek száma (összesen 700 ilyen gyermek van Franciaországban), kezdve a 6 év körüliektől és az átlagosan 11-12 év körüliekig.

2005-ben az Unesco 193 ország, köztük Franciaországegyetértésével, elfogadta a Bioetika és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez kimondja, hogy bármely orvosi beavatkozás csakis az érintett személy előzetes, szabad és elégséges tájékoztatáson alapuló beleegyezésével történhet meg.

Az oltásról való döntésnek az egyes orvosok és a családok felelősségi körében kellene maradnia, elkerülve azt a jelenséget, hogy figyelmen kívül hagyják az újszülött öröklött sajátságait, hajlamait, életkörülményeit és az egyes betegségektől való megfertőződés valódi kockázatát.Ezek azok az információk, melyeket az orvosnak kell beszereznie, és elképzelhetetlen, hogy ez ne történjék meg: nem lehet vakon/ vaktában oltani. Ez a norma a legtöbb európai országban,ahol nem fertőzöttebbek a gyermekek, mint Franciaországban, holott nem kötelező az oltás.

Tartottak (állam)pogári egyeztetést, de ellentétben azzal, amit ma a legtöbb média és a hatóságok állítanak, ez az egyeztetés nem az oltáskötelezés javára hangzott el.A Le Monde Diplomatique2018. januári száma felidézi, hogy a vakcinákról szóló polgári egyeztetés elnöke, Alain Fischer kollégánk „nem említette meg közérdekű nyilatkozatában, hogy 2013-ban kapott egy 100.000 eurós Sanofi-Pasteur Intézet díjat. Továbbá, a nyilvánosságra hozott következtetések nem az egyeztetés legfontosabb pontjait tükrözték.”

Amikor Agnès Buzyn, a miniszterasszony megnyugtatja a családokat, azt állítva, hogy ezt az adjuvánstmár 90 éve megelégedéssel használják, nem veszi számításba sem az injektált mennyiséget, sem a mellékhatásokat, melyek az allergiás reakciók erősödésében mutatkoznak meg. Ezek a mellékhatások korábban kevésbé voltak jegyezveés mérgező hatásuk csekélyebbvolt, mivel kevesebb alumíniumról volt szó. Nem beszélve a mostanában használt még ártalmasabb gyakorlatról, melynek során intramuszkulárisan injektálják az oltóanyagot.Ráadásul a környezetünkben bekövetkező jelentős változások is ( élelmiszereink vegyiszennyeződése a gyomirtószerek révén, az endocrin zavarok, és talán az elektromágneses szennyeződés is) meggyengíthetik a vakcinák által kiváltott immunreakciókat, miközben az alumínium behatolását támogatják csecsemők agyába.

-Az alumíniumot kivonták a kozmetikai termékekbőlbőrön át felszívódó természete miatt, mely növeli a mellrák kockázatát.Az állatokat, a szépészeti cikkeket szentesítették, de a gyermekek számára szóló vakcinákat nem, vagyis az alumíniumot közvetlenül izomba oltják , megkerülve a védelmüket (bélgát, bőr).

A csecsemők számára kötelezővé tett, izomba oltott 11 vakcina 3,8 mg alumíniumot tartalmaz, ami messze meghaladja a felnőttek számára engedélyezett normát.

Japánban, 1975-ben, 37 hirtelen halálesetet jegyeztek fel és hoztak kapcsolatba a vakcinákkal. 1975 és 1988 között a japán kormány beszüntette a két éves kor előtti védőoltásokat. A hirtelen csecsemőhalálról tett bejelentések eltüntek egészen addig, míg vissza nem tértek a 3 hónapostól 48 hónaposkorúak szabad vakcinálásához, és a hirtelen halálesetek száma ismét emelkedésnek indult.

A családok nagyfokú vonakodása a 11 kötelezővé tett oltás ellen azzal is magyarázható, hogy az Engedélyeztetéshez -a gyógyszerekhez hasonlóan -, a vakcinák is legyenek alávetve szigorú tesztelésnek.

Az egészségügyi hatóságok nem veszik figyelembe a vakcinákban rejlő –az általukelismertnél több és súlyosabb lehetséges komplikációt. Az autizmus, [14] a fibromyalgia, a krónikus fáradtság, a narcolepsia és más autoimmun betegségek eseteit tulajdonítják a betegek az oltással kapcsolatosnak, s számuk túl sok ahhoz [15], hogy határozottan kizárhatnánkőket.

 A velük elsőként egyetértő 120 francia orvos aláírásával megtámogatva felhívást intéztek az egészségügyben dolgozó szakemberek felé, hogy közös erővel térítsék az Egészségügyi miniszter asszonyt jobb belátásra. Kezdeményezésüknek mostanra közel 8 ezer szakmai támogatója van. https://www.11vaccinsobligatoires.com/appel-montagnier-joyeux/

Követeléseik a következők:

• Ne legyen kötelező az oltás a gyermek két éves kora előtt, kivéve, ha egy felelős orvos szükségesnek ítéli és előírja.
• Az oltás időpontjának kitolása érdekében legyen figyelembe véve az anyatejben lévő antitestek általi védelem, hogy az minél több gyermek hasznára lehessen (az anya szabad választása szerint), mint ahogy ez a WHO ajánlása is.
• Engedélyeztetéshez – a gyógyszerekhez hasonlóan - a vakcinák is legyenek alávetve szigorú tesztelésnek.
• A csecsemők hathetes korában felesleges hepatitisz B elleni oltási kötelezettség legyen eltörölve.
• Fejlesszenek ki nem-toxikus adjuvánst a vakcinákban, mint amilyen az ártalmatlan kalcium-foszfát, hiszen határozott tudományos bizonyíték áll rendelkezésre az alumínium toxicitására vonatkozóan.

 Gondoljunk tisztelettel ezekre a bátor szakemberekre, akik sem megtéveszteni, sem megfélemlíteni nem hagyták magukat, és ragaszkodnak a gyógyításra tett esküjükhöz! Őszinte kiállásuk segíthet visszaállítani az orvosokba vetett közbizalmat, és elérni, hogy a tudomány fejlődése valóban a jövendő generációk érdekeit szolgálja.

A Nebáncs honlap keretes írása:

 Hogyan lehetséges, hogy a közegészségügyi törekvések ellentmondásba keverednek a tudomány eredményeivel? Úgy, hogy a magánvagyon megtalálja a módját, hogy saját üzleti érdekeinek érvényt szerezzen a politikai döntésekben. Jótékony milliárdosok hatalmas összegeket adományoznak egészségügyi, oktatási vagy politikai célokra. De mi a különbség jótékonyság és befektetés, illetve adomány és vesztegetés között? Ezek az emberek a vagyonuk segítségével befolyást szereznek, ráadásul olyan területeken, ahol közpénzek elosztása is történik. Így biztosak lehetünk benne, hogy befektetésük busásan megtérül. Gyakorlatilag döntéshozókká válnak úgy, hogy senki nem választotta meg őket. Érthetetlen, hogy míg Soros György esetében ezt a kormányok felismerik és sérelmezik, Bill Gates hasonló ügyeskedése kevésbé zavarja őket. Pedig utóbbi GAVInéven közös vállalatot alapított a WHO-val, a vakcina gyártókkal, a szintén gyanús Világbankkal és kormányokkal, ahol együtt határozzák meg a globális egészségpolitika irányát.

• http://nepszava.hu/cikk/327142-bill-gates-peldat-mutat-a-vilagnak
• http://lovasistvan.hu/2017/04/20/india-betiltott-egy-bill-gates-altal-penzelt-egeszsegugyi-civil-szervezetet/
• És egy példa arra, hogy a kis(ebb) halak időnként lebuknak: http://www.secinfo.hu/archives/3007

Ha valaki nem gyógyszertárakat és orvosokat veszteget meg kisstílű módon, hanem magát a WHO-t, a bukás esélye minimális.

New York: visszaveszik az oltatlanokat (2022. 11. 1.)

Magyarjelen.hu:

A New York-i legfelsőbb bíróság kimondta: minden dolgozót vissza kell venni, akit azért rúgtak ki, mert nem oltatta be magát
Horváth Tamás - 2022. október 27., csütörtök

Sőt, visszamenőleg az elmaradt fizetésüket is meg kell kapniuk.

Valamiért mind a magyar kormánypárti média, mind a liberális-globalista világelit hazai üzenőfüzeteként működő ún. ellenzéki sajtó „elfelejtett” beszámolni arról a hírről, miszerint New York állam legfelsőbb bírósága hétfőn úgy döntött,

a munkáltatóknak vissza kell venniük minden olyan munkavállalót, akit azért bocsájtottak el, mert nem volt hajlandó beoltatni magát a covid ellen.

A Fox News cikkeszerint a határozat indoklásának fő pontja, hogy immáron tudományosan is bizonyítható:

a védőoltás nem akadályozza meg az egyént a koronavírus elkapásában és továbbadásában.

A bíróság döntése értelmében visszamenőleg az elmaradt fizetésüket is meg kell kapniuk a munkahelyükről kirúgott oltatlanoknak.

Foxnews.com:

New York Supreme Court reinstates all employees fired for being unvaccinated, orders backpay
State Supreme Court found that being vaccinated 'does not' stop the spread of COVID-19.

The court found Monday (okt. 24.) that "being vaccinated does not prevent an individual from contracting or transmitting COVID-19."

A New York state Supreme Court ordered all New York City employees who were fired for not being vaccinated to be reinstated with back pay.

Published October 25

Kuruc.info:

Egy hír, ami nem járta be a hazai sajtót...
Mégpedig egy olyan hír, amely igazság szerint kissé kellemetlen mind a kormánypárti, mind a balliberális politikai oldal számára. Ugyanis történetesen ebben (is) ugyanazt az álláspontot képviselték, amely röviden így foglalható össze: oltás, oltás, oltás.

2022. november 1.

kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet Lugas - Terján Nóra: Ökoláger (2020. 02. 15.)

Meglepóen bátor és jó cikk. Érthetetlen, hogyan jelenhetett meg, hiszen ellentmond az ugyanitt sorban megjelenő, minden más véleményt megalázó írásoknak.

Ugye már többször olvashattuk az utóbbi hónapokban, hogy a ketrecben a tyúk boldogabb, mint a szabadban. Védve van, állandóan ehet. Talán az ilyen gondolkodású döntéshozók próbálják az embereket is ketrecben tartani. Például Kádárék a lakótelepekbe tuszkolták a szabad és önálló! falusiakat...

Örültem a cikknek. Évek óta nem volt hasonló.

A z idézetek mellé írom az emberekre vonatkozó hasonlóságokat is. Mind (ember, állat, természet)  fontos lenne.

"évi hetvenezer majmot, kutyát, macskát 'használnak' fel tudományos célból. Mire? (Felelet.hu: Talán mesterséges járvány-fegyverek megalkotására? Amivel a kormányokat zsarolva jó drágán el lehet adni az ellenszérumot?

"jogunk van a tehenek (lovak, kutyák) mesterséges megtermékenyítésére" (Persze: ha a szabad természetes/egészséges/boldog (otthon) szülést/születést megtilthatjuk mindenkinek, vagy a drágán kiképzett női felsővezetőből kioerálják a női szerveit, akkor ezt is lehet...)

"ellopjuk a síró borját" (Az embernek meg szülés után vették/veszik el a síró csecsemőjét, beteszik a többi üvöltő közé, cukorral mérgezik anyatej helyett; sok helyen pár hét után munkába kell állni, lehetetlen szoptatni.; a 3-5 éves gyereket elvesszük ('kiemeljük') a családból az iskolarendszerbe...)

"a bolygón valóságos lágerekbe, nagyüzemi hizlaldákba és ketrecekbe zárva tartjuk az élővilágot"

"szabályozunk, kerítésekkel...." (Kerítéssel, zárakkal, tilos táblákkal bőven szabályozzuk az embereket is. A város, falu fő látható elemei a kerítések, közművezetékek, reklámok és csak mellesleg a házak is.)

 "Kapirgáló tyúkhoz jutni lehetetlen"

"a legtöbb hús dugig van antibiotikummal"

Köszönöm.

Olajügy - ezt már többször eljátszották (2022. 05. 10.)

könyvajánló: Pokol Béla: Globális uralmi rend 2. kötet

Kairosz kiadó, 2008

A mai olajhelyzetre (van olaj, de nem vesszük, van benzin, de mesterségesen drága, van új gázvezeték, de nem használjuk) nagyon emlékeztető korábbi eseményeket ír le a szerző.

53. o. II fejezet 5.1 és 6. rész:

Bilderberg csoport 1973-as terv: Olajár négyszeresére növelése, a haszon az amerikai bankoké és a dolláré, a kár Európáé.

137.o. VIII fejezet 6. rész

1981, USA által Németországra kényszerített olaj stb. embargó

Otthon esélyesebb, mint inkubátorban (2022. 12. 24.)

Magyar Nemzet 2022.12.24.cikk:

Tar Hajnalka: Megtanítjuk a szülőket újra hinni és bízni

Semmelweis Egyetem I.sz. gyermekgy. klinika koraszülött intenz. oszt. Szabó Miklós főorvos

'Felelet': Rokonszenves gondolatok, csoda hogy megjelenhetnek!

legfontosabb bekezdés:

"Kolumbiában csak azok a csememők kaphattak kórházi ellátást, akiknek szülei ki tudták azt fizetni. A többieket viszont azzal a tanáccsal küldték haza a születést követően, hogy próbálják a saját testükkel melegen tartani a koraszülötteket, és az anyatejet a szájukba csepegtetni. Egy bogotái orvost azonban nem hagyott nyugodni, hogy mi lett a szegény családok gyermekeinek a sorsa. Kiderült, hogy nagyobb arányban élték túl azok a koraszülött babák, akiket nem a kórházban és inkubátorban kezeltek, hanem otthon az édesanyjuk a saját testével melegített és ápolt, akár nagyon szerény körülmények között. Ezek a történetek hihetetlennek tűntek akkoriban az orvosszakmai körökben..." (kapcsolódó cikkeket lásd lent)

'Felelet':Ez egyértelmű, és megegyezik Széchenyi gondolatával (Önismeret, Atheneum, Budapest, 1875, OSZKitt): '1az orvosok átlagosan sokkal többet ártanak az embereknek, mint használnak.' Csak az a baj, hogy hatalmat kapnak mellé: a közpénzekből rengeteget (orvosi és gyúgyszertámogatás) és egyéb jogokat, pl. kényszeroltás vagy gyerek elvétele a családjától, vagy bárkinek az őröltekházába dugásával.

további idézetek:

"Az úszülöttekkel kapcsolatos orvosi tevékenység folyamatos alázatra int minket... régebben fel se merült bennünk, hogy a szülő bármilyen módon segíteni tudna..."

'Felelet': Igen. Ezen mérhetetlen orvosi önbizlom miatt altatják a szülő nőket (nem kellenek), tiltották ki a rokonokat, vették el az újszülötteket az anyjuktól. Bármely macska vagy kutya értelmesebben viselkedik, mint az utóbbi száz év hivatalos többségi orvostársadalma. Ezért tiltották ki most a kovidcirkusz alatt a betegek mellől a látogatókat, az öregotthonokból a rokonokat. Népirtás és Hitlert felülmúló emberkínzás mérhetetlen orvosi önbizalommal.

"megkérdőjelezhetetlen, hogy a szüleivel minél több időt töltő babáknak minden szinten jobb a gyógyulása: kevesebben kapnak kórházi fertőzést, hamarabb érik el, hogy megfelelő mennyiséget tudjanak enni, rövidebb a kórházi tartózkodásuk és jobb az idegrendszeri feljődésük..."

"meg kellett értenünk a babák valódi igényét, például azt, hogy mi, orvosok és ápolók lehet hogy folyamatosan látni akarjuk őket, hogy észlelhessük az állapotukat, ám ők a sötétet kedvelik."

'Felelet': A babák a halálukkal megmutatják az érdeklődő orvosoknak, hogy mit tesznek velük. Az óvodások, iskolások, a dolgozók a munkahelyi erős neon és ledfényben ugyanúgy megbetegszenek vagy tömeggyilkossá válnak, de a fény előírásokkal, a fényforrások fejlesztésével foglalkozók, az izzók betiltásáért felelősök nem jutnak ilyen visszajelzéshez, vagy túlteszik magukat rajtuk, mit a legtöbb orvos is a fenti témában említetteken.

"korábban a monitorok riasztása is hangos volt, hogy mindenképp felfigyeljünk egy kedvezőtlen élettani változásra, de a babák ötven decibel feletti zajszintet nem tolerálnak károsodás nélkül."

'Felelet': A reklámok hangja (otcán, otthon, plázában), a gépészet (belső klíma, szomszédot zavaró ventillátoros kazán, klíma külső) ugyanúgy betegít, pusztít, életet ront. Ki hajlandó észrevenni?

" Ma már tudjuk, hogy minimalizálnunk kell a beavatkozásokat."

'Felelet': Bár az orvoslás más területein is elhangzana, netán érvényesülne ez a gondolat. Jelenleg a drága, közpénzből elvégzett minél több vizsgálatra akarják rávenni az embereket, ami aztán végtelen orvosi, gyógyszeres vagy műtéti beavatkozást eredményez, nyilván sokkal több kárral mint haszonnal. Maga a vizsgálatok reklámainak hallása, az ijesztgetés, a vizsgálat megtörténése és igaz vagy téves, mindegy, eredményének közlése is rengeteg káros stresszt és betegséget okoz-  Egy példa erre a várandósvizsgálatok tömege (vajon milyen halálos betegsége van a magzatnak? vetessük el? szavazzanak a szülők és nagyszülők! ja, téves volt az eredmény), melyek után már neház az ellazult boldog természetes szülés, jöhet a gyerek kivágása sok pénzért.

'Felelet': Azért a bocsánatkérést nem találtam a cikkben az orvostársadalom nevében. Ők vették el a címben említett hitet a szülőktől, és alakították ki a "csak az orvostudomány számít" materialista gondolkodásmódot a társadalomban. Most saját hibájukat, bűnüket kéne orvosolniuk, ezt nevezik a szülők tanításának?

'Felelet': Egyébként persze rengeteg ember, a valóban figyelő orvosoktól az anyákon át a természetgyógyászokig, füvesemberekig, mindig is tudták ezeket a dolgokat, csak a világi hatalommal szövetkező akadémiai orvoslás tiltotta ezeket a gondolatokat. Haszonlesés (pl. oltásüzlet), a tévedések beismerésétől, a felelősségrevonástól való félelem lehetnek ilyenkor a háttérben.

'Felelet'

Sokkal nehezebb kérdés, hogy meddig és milyen áron (várható egészségi állapota) kell egy koraszülöttet életben tartani.  A kérdés része, a haldokló idősek kórházba cibálásával és megalázó meghalatásával.

Ennek könnyebb részkérdése:

Akár csak pénzügyileg. Mondjuk 10 milliárd forintért kaphat esélyt valaki továbbélésre (vagy emberként, vagy roncsként). Hány emberi élet mehet tönkre azért, ha a közpénzből ezt elvesszük? Vagy amíg a földön van ember, akinek a legdrágább kísérleti szérumot vagy műtétet nem fizettük ki, addig ne menjünk színházba, ne vegyünk ruhát, a nők ne szépítkezzenek? Erre könnyebb a válasz. Önkéntes adományok rendbe vannak (állami adomány esetleg, nagycéges nem, milliárdos adománya nem, mert az is közpénz), de az élet nem állhat le a mértéktelen gyomrú orvosipar étvágya miatt, még akkor sem, ha a cél szentnek állítódik be.

 nlc.hu

2013. Június 10. Bakóczy Szilvia
Az anyai test mint inkubátor – így maradhatnak meg a koraszülött babák

A koraszülött babák szinte az összes időt inkubátorban töltik, pedig van, ahol sokkal jobb helyen lennének: az édesanyjuk testén. Számos kutatás állítja, hogy azok a babák, akiket naponta a szülő mellkasára tesznek, sokkal jobban fejlődnek inkubátorban elhelyezett társaiknál.

A kengurumódszer Kolumbiából származik, ahol a nyolcvanas években a koraszülöttek halandósága a hetven százalékot is meghaladta. Inkubátorok híján az orvosok elkezdték kiadni a csecsemőket az anyáknak, akik ösztönösen betették őket a ruhájuk alá, innen ered a módszer neve. Az eredmények mindenkit megdöbbentettek, a halálozási arány ugyanis hamarosan a harmadára csökkent. Pedig a dolog egyáltalán nem bonyolult. Lényege mindössze egy nagyon szoros, intim, biztonságot jelentő testkontaktus a baba és az anya vagy az apa között, melyben bőr a bőrrel, mellkas a mellkassal érintkezik. Mindez kedvező hatással van – többek között – az általános életfunkciókra, a súlygyarapodásra, az alvásra és az idegrendszer fejlődésére. Ami a kihűlésre vonatkozó félelmeket illeti, a kutatások bebizonyították, hogy a baba testhőmérséklete az anya testén nem csökken, alacsonyabb viszont a fertőzések kockázata, ráadásául duplájára nő a szoptatás sikeressége.

„Ma már nem kérdés, hogy a kengurumódszernek kizárólag pozitív hatása van – erősíti meg Kulcsár Judit, a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület alelnöke.

Kulcsár Judit szerint a kedvező fizikai változások mellett ugyanilyen fontos a kengurumódszer hatása a baba-mama kapcsolatra. A módszer segíti ugyanis a korai kötődés kialakulását, melynek hiánya később csak nagyon nehezen pótolható. „Természetesen egy alig egy kilogramm súlyú újszülöttet először félve vesz kézbe egy szülő, ahogy bizonytalanok azok az intézmények is, melyekhez még nem jutott elég információ a módszer sikerességéről. Itthon tíz éve tudnak az eljárásról, ennek ellenére még a tájékozottabb kórházakban is előfordul, hogy elegendőnek tartják, ha hetente néhány alkalommal és mindössze fél órára biztosítják a testi kontaktust, pedig ez nem elég:

Dr. Nádor Csaba (osztályvezető, Honvédkórház ÁEK, újszülött intenzív osztály) blogjában a látogatási idő kontra kengurumódszer témában az alábbi bejegyzés olvasható: „Valódi sztori, hogy Levente nevű kis koraszülöttünk gyakran felejtett el levegőt venni, ami az 1000 gramm alatti babáknál nem számít ritkaságnak. Megfigyeltük, hogy amikor édesanyja az inkubátorához közeledett, jobban lett, amikor pedig kenguruzott vele, megszűntek a légzéskimaradások. Elmúlt egy óra, nincs apnoé, kettő, még mindig nincs, három, anyu jelezte, hogy neki már mennie kellene, de a nővérek kérlelték, hogy maradjon még, mert ezek Levi legbiztonságosabb órái. Végül öt órát maradt, félig ülő, félig fekvő helyzetben kenguruzva kisfiával. Ezt akarjuk elvenni holmi látogatási idő kitűzésével?”

koraszulott.com

 A szoros testkontaktus segíti a csecsemők fejlődését

2012-09-23 Hordozás, kengurumódszer

Korábbi kutatások rávilágítottak arra, hogy a 33. terhességi hét előtt született kisbabáknál gyermek- és kamaszkorban több és értelmi- és magatartásbeli probléma lép fel.

A kanadai Quebec városában működő Laval Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a képes-e a kenguru módszer megelőzni ezeket a problémákat.

Az eredmények megmutatták, hogy a serdülő korba lépett kengurus csoport hasonló volt, mint az időre születettek.

mellettedahelyem.hu

Rey és Martinez fejlesztette ki 1978-ban a kolumbiai Bogotában a kenguru-  módszert, az alacsony születési súlyú babák hagyományos ellátásának alternatívájaként az inkubátorhiány, a nozokomiális fertőzések magas száma és a csecsemőelhagyás problémáinak megoldására.

2003-ban a WHO kiadta az “Anyai gondoskodás kenguruzással” című irányelvét.

Lélegeztetett babáknál ugyanúgy alkalmazható, mint stabil állapotú koraszülötteknél.

hordozo.hu

A kenguru-módszer – koraszülött babával a kórházban

Az 1800-as évek végén jött a nagy ötlet, méghozzá a párizsi állatkertből. Ott a satnya csirkék fölneveléséhez meleg vízzel fűtött keltetőket használtak. Nem lenne jó egy ilyen a koraszülött babák kihűlése ellen? Dr. Budin francia orvos publikálta az ötletet, amit azonban a francia orvoslás nem fogadott jól. Annál nagyobb fantáziát látott benne egy amerikai orvostanhallgató, Martin Couney. Úgy döntött, hogy befuttatja az ötletet, és pénzt csinál belőle. Az 1896-os berlini világkiállításon mutatta be először, élő babákkal, nagy sikerrel. Azt már nem verte nagy dobra, hogy a babák, akiket az inkubátorban mutogatott, meghaltak. A berlini világkiállítás után Couney Amerikában roadshow-t szervezett az inkubátornak, és az ötletet befuttatta. Az inkubátort az 1940-es évek óta használják elterjedten – anélkül, hogy az inkubátornak a babákra gyakorolt hatásáról modern módszertanú kutatások készültek volna!

1970-es években, Dél-Amerikában, Kolumbia fővárosában, Bogotában Dr. Edgar Rey Sanabria és csapata azzal a problémával küzdött, hogy rendkívül mostoha körülmények között kevesen kellett, hogy folyamatosan ellássanak sok-sok koraszülött babát. Kevés volt az inkubátor, az orvos és a nővér, sok az icipici baba.Nagyon sok babát veszítettek így el. 1978-ban Dr. Rey úgy döntött, hogy változtat a gyakorlaton: azt javasolta, hogy az anyák a nap 24 órájában tartsák a koraszülött babájukat meztelenül a meztelen mellkasukon, és kizárólag, igény szerint szoptassák őket. Így felszabadultak a túlzsúfolt inkubátorok és volt, aki törődjön a babákkal a hiányos személyzet ellenére is. Azonnali, átütő eredmények születtek:

• drasztikusan javult a túlélési arány,
• kevesebb lett a súlyos betegség,
• csökkent a fertőzés kockázata,
• kevesebb lett a légzőrendszeri károsodás,
• hamarabb haza lehetett engedni a babákat,
• nőtt a kizárólagosan szoptatott babák aránya,
• a babák hosszabban (nagyobb korukig) szoptak,
• nőtt az anyák elégedettsége és magabiztossága.

Dr. Rey és csapata az eredményeiket először 1979-ben publikálták spanyolul, majd 1985-ben angolul, és a módszert kenguru-módszernek(Kangaroo Method) nevezték el. 1996-ban megalapították a kenguru-módszer nemzetközi hálózatát, és megalkották a kenguru-gondoskodás (Kangaroo Mother Care, KMC) kifejezést. Ezek az események már Dr. Nils Bergman nevéhez fűződnek.

Dr. Nils Bergman Svédországban született, Zimbabwében nőtt föl. Orvos, aki Dél-Afrikában egy szülőotthont vezetett 18 000 szülés/év forgalommal, teljesen a saját elvei alapján. Dr. Bergman a tapasztalatai és a kutatásai alapján azt állítja, hogy nincsen értelme élesen külön gondolkodni a koraszülöttekről és az érett újszülöttekről, mert pontosan ugyanaz kell nekik: az, hogy a születés pillanatától fogva folyamatosan, a nap 24 órájában testközelben legyenek. A különbség a koraszülöttek és az érett újszülöttek között „mindössze” ennyi: az érettek jobban túlélik, ha nem kapják meg azt, amire szükségük van – a korababáknak ez élet-halál kérdése! Angolul nagyon tömör és kifejező, amire a babáknak szükségük van, hadd írjam hát le így is: „zero separation”. Ez annyit tesz: egyáltalán ne tedd le, mindig tartsd a babát magadon!

Dr. Nils Bergman tapasztalatai és kutatásai szerint az inkubátor destabilizálja a babákat. Az ő és sok más kutató kutatásai szerint a bőr-bőr kontaktus azonban stabilizálja őket, és rendkívül jó hatással van a túlélésükön túl a gyarapodásukra, a fejlődésükre (nagyon sok téren), a szopási készségükre, a tejtermelésre, a szülő-gyerek kapcsolatra, a szülők hogylétére és a szülői gondoskodás minőségére is.

És mi a helyzet ma Magyarországon?

Sajnos, eléggé el vagyunk maradva. A legtöbb kórház gyakorlata a tudományos evidenciákkal szembe megy. A szülők jellemzően sokára és alig-alig jutnak hozzá a koraszülött babájukhoz, és akkor is csak felöltözve. Persze, a koraszülött-ellátás megváltoztatása nem kis feladat – de a tét sem kicsi, a lehetőségek pedig, amiket a változás hozhat, óriásiak!

Ma még kivételnek számítanak az országban azok a kórházak – és óriási tisztelet nekik –, ahol használják a kenguru-módszert a koraszülöttellátásban.

babamentes.hu

Dr. Szász Mária neonatológus főorvos: Új módszer a koraszülött babák gyógyításában

origo.hu

2012.10.05

A kenguru módszer - amely azt jelenti, hogy egy koraszülött, szoptatott baba a lehető legtöbb időt tölti az anya (esetleg az apa) mellkasán, közvetlen bőrkontaktusban - tartós pozitív hatással van az agy fejlődésére - tették közzé kanadai és kolumbiai kutatók az Acta Paediatrica gyermekgyógyászati szaklap októberi számában.

gyerekszoba.hu

 Biczó Gabriella
2021. Március 25.

Mit látnak, mit hallanak, és mit éreznek az újszülöttek az első életórában?
A születés utáni első életórának óriási jelentősége van, bármennyire is furcsa ezt elhinni egyetlen órácskáról. Dr. Szabó Miklós, neonatológus a Semmelweis Egészség Napok rendezvényén az újszülöttek első órájáról tartott előadást.
az aranyóra biztosítása.

ha bármilyen formában is megérzi az anya illatát, akkor éhségjeleket mutat. Ez is egy veleszületett képességünk.Az újszülött baba a magasabb tónusú, gyermek típusú hangokat preferálja.

Columbiában a szegény társadalmi státuszú családoknál korán hazaadták a koraszülött babákat, az orvosok az anyák lelkére kötötték, hogy tartsák minél többet a babákat a testükön, a mellükön és táplálják őket anyatejjel, ha szoptatva még nem megy a korababáknak, akkor pipettával vagy bármilyen más eszközzel, de kapják meg a lefejt anyatejet. Utánkövetéssel kiderült, hogy az 1500 gramm alatti, korán hazaadott koraszülött babák túlélése nemhogy rosszabb, hanem egyenesen jobb volt, mint azoknak, akik kórházban maradtak. Innen jött a kenguru-módszer alkalmazásának újrafelfedezése, hiszen a szoros testkontaktus, a bőr-bőr kontaktus anya és baba közötti fontossága évezredes múltra tekint vissza.M

minden érett újszülött kilenc ösztönös, programozott fázison megy keresztül élete első órájában. Ezek a fázisok: sírás fázis, relaxációs fázis, ébredési fázis, aktivizálódás, pihenési fázis, kúszás, ismerkedés, szopási fázis, alvási fázis. Ez nem más, mint az aranyóra fázisai. Akikkel megtörténik ez a kilenc fázis, vagyis háborítatlan lehet az aranyórájuk, azoknak a babáknak nem esik le a cukra, kevesebbet sírnak, jobban kötődnek, könnyebben adaptálódnak, stabilabb a hőháztartásuk, és sikeresebb lesz a szoptatásuk is. Utánkövetéses vizsgálatok alapján azok a babák és anyák, akik békében megélhették az aranyóra kilenc fázisát, egy évvel később jobban értették egymást,

Dr. Szabó Miklós kitért arra is, hogy korábban általános volt az alábbi gyakorlat az újszülött első órájában:születése után azonnal elvágták a köldökzsinórt

– azonnali légúti leszívás

– szárazra törlés

– Apgar-teszt

– fürdetés

– szárazra törlés

– szemcseppentés

– bepólyázás, felöltöztetés

– majd megmutatták a babát az anyának és elvitték, hogy az anya pihenni tudjon,

ma már tudjuk, hogy a kívánatos és követendő gyakorlat ez (kéne hogy legyen):- megszületés után azonnal az anyára helyezés

– köldökzsinór elvágása akkor, amikor már nem pulzál

– aranyóra

– csak ezután mérni az újszülöttet, hagyni, hogy mindvégig együtt legyen az anyával,

– nem kell megfürdetni

– együtt elhelyezni őket.Ha ez az egyórányi ráfordítás, odafordulás meg tud valósulni, akkor az újszülött könnyebben képes adaptálódni, egyértelmű vegetatív válaszokat adva.