user_mobilelogo

Tagged in: sajtószemle

  • Beer Miklós: A valóság nem az... (2022. 04. 16.)

    Beer Miklós: A valóság nem az... (2022. 04. 16.)

    szemlelek.net

     

    Beer Miklós: A valóság nem az, hogy mi keresztény Magyarország vagyunk

    2022.04.01.

    Néhány éve meggyőződéssel vonult a békemenettel, most szerepet vállalt Márki-Zay Péter egyházpolitikai koncepciójának kidolgozásában.

    A választás hetére időzítve, Az én Magyarországom címmel indított közéleti beszélgetéssorozatot a Partizán, melynek első vendége Beer Miklós volt – a nyugalmazott katolikus püspök érzéseit, gondolatait osztotta meg egyházi és közéleti témákban.

     

    “Nagyon rosszul érzem magam. Ez az elvadult kampány nagyon távol áll tőlem. Ezek az eldurvulások, az egymást lejárató próbálkozások… Vasárnap arról beszéltem a nagymarosi templomban, hogy úgy szeretném, ha egyszer egy olyan világra ébrednék, ahol az emberek tisztelik egymást, nem bántják egymást, tisztelik egymás véleményét. Ez bánt engem, ugyanakkor meg nagyon remélem, hogy talán tisztul egy kicsit a világ. Talán ez a borzalmas háború is felébreszt minket – a járvány nem ébresztett fel.”

    “Megdöbbentünk attól, hogy mi magunk zártuk be a templomokat, és akkor kicsit megzavarodtunk, hogy ilyen húsvét, hogy nem lehetünk a templomban.

    Lassan kezdtünk rátalálni az online miseközvetítésekre, és akkor talán egy kicsit rádöbbentünk arra, hogy dolgunk van, éppen a gyászmunkában. Nem tudom, hogy ez elég volt-e.”

    “Ha egy forrásban lévő fazék [vízbe] beledobnak egy békát, az azzal a lendülettel ki is ugrik. De ha langyos vízbe teszik a békát, jól érzi magát, és nem is veszi észre, hogy már forr a víz. Ezt a hasonlatot szoktam alkalmazni a mi mai egyházi helyzetünkre. Nagyon jól éreztük magunkat. Lassan tudomásul vettük, hogy a kormányzat preferálja a mi egyházi jelenétünket, és mind a mai napig látjuk, hogy anyagilag nagyon nagy támogatást kapunk – szinte már arra is kapunk pénzt, amire nem kérünk. Ez még inkább elaltatott bennünket. Ez nagyon nagy veszély.

    Az egyháznak nem ez a dolga, hogy élvezze az állam támogatását, pátyolgatását. Az egyház és az állam szétválasztásának kérdése napjainkban nagyon időszerűvé vált.”

    “A közelmúltban a Szemlélek készített egy felmérést, közvéleménykutatást az egyház mai helyzetéről, az egyház és az állam kapcsolatáról. Sajnos a válaszokból az a véleményem kapott megerősítést, hogy

    a templomba járó, vallásukat felvállaló emberek sem látják jó szemmel, hogy az egyház hallgat, nem szólal meg, amikor meg kellene szólalni.”

    “Az első megdöbbentő élményem a 2015-ös menekültválság ideje volt, amikor Rómából felhívott egy kedves kolléga, hogy tényleg igaz, amiről a pápa beszél, hogy egyes európai országok nem akarnak befogadni menekülteket? (…) Akkor éreztem egy olyan pontot, hogy mentek az események, és nem szólaltunk meg. Csak annyit kellett volna tenni, hogy igen, Ferenc pápa magatartása, felhívása nekünk irányt mutat, ő a főnökünk. És ott egy nagyon nagy hallgatás volt.”

    “Ha visszamegyünk a rendszerváltás idejére, nem voltunk felkészülve, nem tanultuk meg azt a viselkedéskultúrát, amit egy független országban kellene az egyháznak betöltenie. A kommunista diktatúra évei alatt nem szólalhattunk meg. Váratlanul ért bennünket rendszerváltás. Nem tanultuk meg, hogy az egyháznak függetlenítenie kell magát a mindenkori kormányzattól, de kötelessége, prófétai küldetése, hogy megszólaljon.”

    “Még nem mondanám, hogy annyira elfogytak a híveink, hogy ne tudnák eltartani a papjaikat. Az előbb idézett felmérésben jön elő, hogy a templomba járó híveinknek egészen kis töredéke támogatja anyagilag az egyházat. És megnyugtatják magukat, hogy az állam amúgy is támogatja az egyházat, ez már nem a mi dolgunk. (…) Olyan kényelmesen jönnek a mi híveink a templomba, örülnek, hogy szépen tataroztatta az állam a templomot, nekünk már semmi dolgunk nincs. Nehéz lesz ide visszajutni, de éppen ez hitelesítené a mi egyházunk társadalmi jelenlétét.”

    “Míg váci püspök voltam – ez 16 évet ölelt át – az alatt az idő alatt az egyházmegye papságának létszáma egynegyedével csökkent: 200-zal kezdtük 2003-ban, és amikor nyugdíjba mentem, már nem volt 150 papunk. Ez az egyik. Nincs utánpótlásunk. Az egyházközségek ugyanúgy igényelnék a papot, mint korábban, de ha nincs pap, akkor összevonunk falusi plébániákat, és 4-5-6 falut kap egy pap – mit csinál ott egyedül? Ez egy nagyon nagy kiszolgáltatottság. Amiről Hodász András őszintén beszél, a kiégésnek, az elmagányosodásnak a nagyon nagy a veszélye. A bajt abban látom, hogy nem beszélünk erről őszintén.”

    “A kötelező papi nőtlenség kérdéséről is olyan jó lenne őszintén beszélni! Úgy szoktam feltenni a kérdést, hogy ez a szép hagyomány – mert tényleg nagyon értékes, szép hagyománya a katolikus egyházunknak –, hogy ez a fontosabb, vagy a közösségeink élete?”

    “Felhígult ez a fogalom, a keresztény jelző. Néha hallok olyan megfogalmazást, hogy a keresztény kultúrörökség – és akkor azt mondom, rendben van: a műemlékeink, a zene, képzőművészet, építészet, ezek csodálatosak, de hogy ezeket világosan elkülönítenénk a hitben élő ember Krisztust követő magatartásától… Annak idején, amikor a főiskolánkon tanítottam, egy ilyen megkülönböztetést olvastam, hogy felhasznált vallás vagy megélt hit. Ezt jó lenne most is végiggondolni! Hogy felhasznált vallás az, hogy ezt tetszik nekem, ebből esetleg érdekem is van, és akkor mondom, hogy keresztények vagyunk, de amikor valami nem tetszik, akkor félrerakom. (…)

    De a megélt hit, az egészen más! Az nem harsány, az nem provokatív, és főleg nem kirekesztő.”

    “A valóság nem az, hogy mi keresztény Magyarország vagyunk. (…) Vannak nekem zsidó barátaim, most már muszlim barátaim is, meg a nem hívők emberekre is gondolok, ők is magyar állampolgárok – milyen alapon mondjuk mi az ő nevükben is, hogy ez keresztény Magyarország?” ('Felelet: szerintem attól még mondhatjuk...)

    “Ha egymás között, négyszemközt beszélgetünk, akkor igazat adnak, de amikor már nagyobb nyilvánosság előtt vagyunk, akkor mindenki elhallgat. Ez is jelzi azt, hogy ez nem egy normális állapot, ez nem egy szabad egyház. Ez a függőség megbénít.”

    A kötelezően válaszható hittan nagyon nagy hiba volt. És ez is körülbelül jelzi a mi mostani állapotunkat, hogy meg voltunk hatódva, hogy az iskolában újra hittan lesz, és kötelezően… Feladtuk a jól működő plébániai hittancsoportjainkat. Ez nagyon nagy hiba volt. És ahogy a papjainkkal beszélek, visszaigazolják, hogy elvesztettük a gyerekek nagy részét. Ott vannak az iskolában, ha szerencséjük van, jó hitoktatójuk van, ha nincs, végigkínlódják, de a templomig már nem jutnak el.”

    “Márki-Zay Pétert régóta ismerem: az én falumban, Zebegényben szoktak nyaralni, onnan ismerem még őt. Örültem, hogy van egy tényleg vallását gyakorló katolikus ember, aki fel meri vállalni ezt a nagyon nehéz szerepet, hogy az ellenzék élére áll. Most, választás előtt, baráti körben szoktam róla beszélni, hogy ez most már nem olyan egyértelmű, hogy vallásos, akkor a Fideszre szavaz. Ő is vallásos, akkor most hogy van ez?”

    “Kezdetben nagyon lelkesedtem, és nem szégyellem bevallani, hogy az első békemenetekre is elmentem, és nekem nagyon szimpatikus volt. (…) Ott döbbentem meg, hogy itt nem egészen adekvát a keresztény családvédelem és a politikai intézkedések ügye. Elsősorban azt látom, hogy a középosztálybeli családok mindent megkapnak, és a velük való találkozásnál sokszor hallom, hogy ilyen jó világ még sosem volt Magyarországon, mint most, mondják ők. De amikor nógrádi falvakban járok, és látom azt a sok nyomorúságot, nem is beszélve a cigányság helyzetéről, akkor elgondolkodom, hogy itt vajon mi lehet az igazi magyarázata annak, hogy ez a kormány ilyen családtámogatási rendszert alakított ki.”

    “Politikai kereszténység, amit ők képviselnek. Egy-két kivételtől eltekintve ez nem egy megélt hitű keresztény magatartás.”

    “Reménykedem, hogy egy kicsit megbékülünk egymással, elfogadjuk egymás véleményét, egymás gondolkodását, megtanuljuk egymást tisztelni. Nagyon reménykedem ebben.”

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Benzin, MOL, extraprofit (2022. 04. 14.)

    Benzin, MOL, extraprofit (2022. 04. 14.)

    V.ö. korábbi felelet írással: Benzinár, rezsicsökkentés (2021. 11. 15.)

    'Felelet'

    A kormánysajtó cikkei akaratlanul is mutatják a becsapásunkat: "Van fedezete a Molnak az ársapkára" Magyar Nemzet, 2022. 04. 13.

    "Az árfolyamkülönbségből adódó nyereségük napi 3,5 milliárd forint!, az árplafon okozta 'veszteség' 1 milliárd."

    Ebből, és egy korábbi írásukból, mely szerint a MOL legutóbb rendkívül nagy osztalékot fizetett (vajn' miből?) kiderül, hogy a velünk fizettetett 480 Ft-os üzemanyagár mellett óriási profitot tesz el a multicég. Épp a nemzetközi kartellben megemelt ár miatt. (Semmi nem indokolja az áremelkedést, pláne a drágán elkészült északi vezeték kidobását.) A vesztesek a magánkutak (magyar családi cégek?) és a magyar társadalom. Szóval az árbefagyasztás csak trükk. Magasabb árnál egyszerűen úgyis összeomlana a kereslet. Nyugaton nyilván a többszörös fizetésből könnyen fizetnek kicsit többet.

    Egy másik írásból (Közös gond az üzemanyag drágulása, Magyar Nemzet  2022. 04. 13.) is tudhatunk meg némi eddig eltitkolt igazságot.

     "reagált a magyar bioüzemanyag szövetség": Minden multinak és magyarellenes szervezetnek van szövetsége, lobbiszervezete, csak a magyar embereknek nincs.

    "a kormány szüneteltetné a biodízel, bioetanol bekeverési kötelezettséget"

    "2020. jan. 1-től "tankolhatunk" E10-zel" Vagy sokkal drágábban E5-tel, ami szintén ártalmas és káros, csak éppen feleannyira.

    "a bioetanol ára szinten maradt?" Azaz a 30 forint 200 forintos benzinnél is igaz.

    "előállítása nélkül nem keletkeznének mással nem helyettesíthető társtermékek: állati fehérjetakarmány, élelmiszer-, takarmány-, vegyi-, gyógyszer- papíripari alapanyagok..."

    Eddig nem reklámozták, hogy a ránk erőltetett 10%-os növényi benzin literenként 20-30  forint többletköltség, gondolom a vásárlónak. És még több, mert a készítőik extraprofitja és feltehetően állami támogatása is hozzáadódik. Mellesleg tönkremegy a sok műtrágyától a termőföld, az ivóvíz és elpusztulnak a méhek és kevesebb lesz az élelem... És a kocsik is elromlanak pár év alatt. És a traktorok se indulnak be télen ezzel, így mindenki keresheti a drágább alternatív forrásokat. A kisgépek, fűrészek is tönkremennek, porlasztók eldugulnak. Lehet újat venni... Sok idő és bosszúság. Nem választhatunk, ahogy a villanykörték/izzók betiltásánál sem. Tökéletes GDP növelő, multik extraprofitját emelő módszer. Csak mi fizetünk rá.

    De a legrosszabb hír a "társtermékek" köre. Szóval a vegyileg szennyezett melléktermékkel etetik az állatokat, azaz minket is. (Van helyettesítő, a fű és a széna!) És közvetlenül a bolti, éttermi menübe is bekerül a benzin mellékterméke? Jó étvágyat kívánok.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Biodóm méretű hazugságok (2022. 11. 28.)

    Biodóm méretű hazugságok (2022. 11. 28.)

     (korábbi írások: Társítás: Sztálin szobor, Néprajzi múzeum  Meglepő igénytelenség: az új Néprajzi   Toronyház vita   "Árokásás" a Zene Háza ürügyén )

     

    Az alábbi cikk appropóján:

    MagyarNemzet 2022. nov. 28.:

    Az államnak adná a főváros az üresen álló biodómot

    alcím: Tarlós István szerint a beruházás már tavalyra befejezhető lett volna

    Tarlós: "Aki...bizonygatja az állatkert dilettantizmusát, az ne felejtse el, hogy az intézmény vezetője, Persányi Miklós a Gyurcsány-kormány minisztere volt..."

    'Felelet':

    Tehát a Fidesz demokratilus kormánya Budapest építési törvényeit, a szakemberek tiltakozásait, tüntetéseket megalázva beépíti a Városligetet, a kontinens első igazi közparkját Európa egyik legbetegebb lakosságú, legkevesebb zöldet tartalmazó fővárosában. Az óriásberuházások, melyek ráadásul a reális ár többszörösét emésztik fel az állami korrupció miatt, inflációt indítanak, melynek (és a kormány által is megszavazott EU-s szankciók) hatására a magyar nép elveszíti megtakarításai értékének a felét mára. És a nyugdíjak, fizetések értékének is jókora részét.

    A parkot elfoglaló, szerintem kívülről behemót és csúf (az igénytelen megjelenésű műanyag háromszögekről nem hittem volna, hogy a véglegesek) épület az eredeti ár többszörösébe került, kerülne, belülről egy betontenger (akkor is ha beborítják növénnyel). Maga a koncepció is beteges, környezetellenes hatalmi gondolkodásmód megtestesítóje, Energia- és pénzfaló, mint a 4-es metró, melyet Tarlós büszkén befejezett. De ott se kapott a magyar nép nyilvános tanulmányt, számítást arról, hogy mi indokolta a befejezést, megtérül-e vagy örökre csak nyeli a pénzt, mint a hosszútávon leginkább az önkény ellen tiltakozó lakosságrész gettósítására alkalmas futball-arénák.

    Szóval hogy kell Tarlós fent idézett mondatát érteni? Persányi megbízható, mert miniszter volt, vagy megbízhatatlan, mert a hírhedt szemkilövőnek dolgozott?

    No de Tarlós meg szdsz-esként adta el a Római partot, Orbánt és csapatát "Soros" nevelte-pénzelte, jórészük MSZMP, KISZ kéder vagy utód. És Tarlós az alkotmányozó többséggel maga mellett nem oldotta meg az egységes parkolási rendszert, nem adta vissza a városnak a 2010 (Fidesz hatalom kezdete) óta kész, de a polgárok számára nem létező Rácz fürdőt se. Még egy buszsávot se tudott létrehozni, lásd a Budaőrsi úti fiaskót, míg a jelenlegi vezetés legalább a 8-as busz útvonalát járhatóvá tette. Teljes kudarc Tarlós működése.

    Örülnék a Biodóm mielőbbi elbontásának. A vázszerkezet talán alkalmas valamire egy vidéki nagyváros környezetében... A Városliget legtöbb új és régebbi épülete, a más parkokban, Dunaparton épített-épülő beruházások és a Metróállomások és panellakótelepek felének is ezt javaslom. És persze a felhőkarcolónak is.

    A vidámpark elpusztított vagy épp most tönkremenő néhány eredeti, kedves játékát meg kell menteni vagy vissza kell építeni.

     

     

     

  • Budaházy (2022. 10. 27.)

    Budaházy (2022. 10. 27.)

    magyarjelen.hu 2022. október 28., péntek

    Szolidaritási éhségsztrájkba kezdtek a Budaházy Bizottság tagjai
    Horváth Tamás

     

    Az akcióhoz bárki csatlakozhat.

    Szolidaritási éhségsztrájkba kezdtek a Budaházy Bizottság az Igazságtételért tagjai Budaházy György és társai szabadulásáért – olvasható a szerkesztőségünk részére eljuttatott sajtóközleményben.

    Mint írják, ennek jegyében 2022. október 26. (szerda) reggel 10 órától két-két teljes napon át a Hazatérés Templomában tartózkodnak, s ez alatt csak vizet vesznek magukhoz. A helyszínen orvos is jelen lesz.

    A közlemény szerint elsőként Budaházy György édesanyja és testvére, Budaházy Edda vállalkozott a szolidaritási éhségsztrájkra, valamint Varga Domokos György író, újságíró, a Szilaj Csikó főszerkesztője.

    Az akció célja ugyanaz, mint Budaházy Györgyé, aki így kívánja felhívni a figyelmet az ellene foganatosított eljárások és ítéletek égbekiáltóan jogtalan és igazságtalan voltára, valamint így kíván nyomatékot adni annak a kérésének és az egyre szélesedő társadalmi elvárásnak, hogy őt és társait mielőbb köztársasági elnöki eljárási kegyelemben részesítsék.

    A Budaházy Bizottság az Igazságtételért tagjai azt kérik, hogy szabadság- és igazságszerető honfitársaink közül minél többen nyilvánítsák ki együttérzésüket és támogatásukat Budaházy és társai ügyében a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen.

    Hozzátették, aki támogatja az ügyet, otthon vállalkozzon jelképes, szolidaritási éhségsztrájkra, vagy pedig személyesen vegyen részt és csatlakozzon a Hazatérés templomában (1051 Budapest, Szabadság tér 2.) 2022. november 4-éig folytatandó tiltakozáshoz.

    “Bízunk benne, hogy addig az ország vezetése, a köztársasági elnök asszonnyal egyetemben kinyilvánítja szándékát és akaratát a milliónyi magyar által vágyott kegyelmi igazságtételre” – zárul a közlemény.

    Egyre több közszereplő áll ki Budaházy mellett

    ('Felelet: jó emberek - lásd cikk címkéjét)

    Mint arról korábban a Magyar Jelen is beszámolt, Budaházy György október 24-től kezdett éhségsztrájkba mindaddig, amíg a vele kapcsolatos jogtalanságok fennállnak. A börtönben sínylődő hazafi levelét – amely többek között az éhségsztrájkról szóló részt is tartalmazza – testvére, Budaházy Edda olvasta fel a Mi Hazánk október 23-i megemlékezésén a Corvin közben.

    Néhány nappal korábban, október 21-én pedig arról az örömteli fejleményről tudtunk hírt adni, hogy Kondor Katalin kezdeményezésére megalakult a Budaházy Bizottság az Igazságtételért, melynek tagjai nemzeti elkötelezettségű, tekintélyes közéleti személyek és megbecsült szakemberek..

    A bizottság jelenlegi tagjai (a lista folyamatosan bővül):

    Kondor Katalin, dr. Csókay András, Petrás János, Korbuly Péter, dr. Kőrösi Mária, Duray Miklós, dr. Drábik János, Tőkés László, dr. Morvai Krisztina, Stefka István, Pongrátz András (’56-os szabadságharcos), dr. Petrányi-Szöőr Anna, dr. Gaudi-Nagy Tamás, ifj. Hegedűs Lóránt, Varga Domokos György, Budaházy Edda, Mikus Márton István, Szent-Iványi Ágnes, dr. Popély Gyula, Szamosi Tímea, Borbély Zsolt Attila, dr. Liebmann Katalin, Füssy Angéla, Szilágyi Ákos, Gonda László, dr. Galla János, Vass István Mátyás (’56-os szabadságharcos), Petrás Mária, Döbrentei Kornél, Gonda László, Gőbl György, Ágoston Balázs, dr. Papp Lajos, Szikora Róbert, Moys Zoltán, Skrabski Fruzsina, Barabás Géza, Beke István, Szőcs Zoltán, Mészáros Zoltán.

    A tiszteletbeli tag pedig a nemrég elhunyt ’56-os szabadságharcos, Wittner Mária.

     

     

     

     

  • Budapest Világörökségéért Alapítvány (2020. 12.06)

    Budapest Világörökségéért Alapítvány (2020. 12.06)

    A Magyar Nemzet LUGAS 2020. december 5-i száma alapján.

    'Felelet'

    Sok év semmitmondás és unalom után ebbe a lapszámba váratlanul sőt csodálandó módon érdekes és fontos írások kerültek bele.

    1: Nem csupán kirakat - A Budapest Világörökségéért Alapítvány  munkájáról - Tóth Ida

    2: Kevesebb gát, több lazac - folyami gátak bontásáról az USA-ban - Regényi Huba

    3: Hulhumale És Viligili - az üvegházhatás humbugságáról - Szarka László Csaba

    4., ráadás (érdekesség) Organikus vagy modernista - Szövényi Anna

    Az első három írás olyan témájú és tartalmú, mely legalábbis az elmúlt 26 év hatalmasságai által a tiltott kategóriába tartoznak. Nem is jelent meg ehhez hasonló írás évtizedek óta. Most miért?

    (Bár most sok minden történik, nem csak a vírus és a bevándorlás. Harminc év után kiderült, hogy egy, az egész országot vezető és Európában minket képviselő képviselő (Szájer) úr bennfentes társaival együtt hazudott az országnak. Csak mi tízmilliónyian nem tudtuk, kire szavazunk. És zsarolható is volt így mind itthon, mind külföldön - ki tudja miként módosította ez cselekedeteit. Ahogy a budai polgári-nemzeti környezetbe az MDF-es képviselők helyére beerőltetett Pokorni Zoltánról szép lassan, előbb (2002) kiderült, hogy apja kommunista ügynök, majd 2019-ben, hogy nagyapja nyilas volt. Sok-sok titok lassan fényre derül.)

     

    Ebben az írásban az első cikkről:

    A Budapest Világörökségéért Alapítvány munkáját nemigen ismertették eddig. Hiszen a mindenkori hatalmi-pénzügyi-helyhatósági érdekek épp ellentétesek a közösségével. A választott köztisztiselőink, minisztériumok helyett ők és más pár alig élő civil szervezet és a lakosság kell megvédje a várost, például a cikkben felsorolt SZOT szálló növelés vagy a Zeppelin tervtől. Persze közben másik száz rettenet elkészül a felhőkarcolótól a Városliget és sok más park beépítéséig.

    Korompay Katalinnal, a szervezet főépítészével készült a riport. Céljuk a előző százdfordulón kiépült 1200 hektáros eklektikus Budapesti városmag, 5000 bérház méltó megőrzése.

    "A száz kilométer hosszú utcafront a kirakat... hátul már akkor is korszerűtlen... szűkös, sötét lakásokat építettek...  a fővárosba tóduló vidéki munkaerőnek.

    'Felelet': Ez volt az a korszak, amire sokszor büszkén hivatkozunk. Épült-szépült-gyarapodott az ország, világkiállítással is. Valójában a vidék, a falusiak teljes tönkretételével gazdagították, építették föl Budapestet, az állam, az egyházak és a telekspekulánsok, bankok. A nincstelenné tett vidékiek közül milliók Amerikába menekültek, a többiek kényszerből Budapestre, ezekbe a nyomortanyákra. Nem csoda, hogy Trianon idején már nem volt erő és akarat megvédeni az országot.

    "Pontos leírást ad... Kosztolányi Dezső... egész nap égetnie kellett a lámpát..."

    'Felelet': Amit 1900 körül a spekulánsok elértek, hogy sötét lakásokba költözzön a napfényes mezőkről, tornácos házakból a magyar földmíves, kézműves nép (munkásnak, cselédnek), azt száz év után az ablak nélküli, neo-ledfényes, mesterséges levegőjű plázáival, irodaházaival, templomaival, iskoláival, bölcsödéivel, buszaival, vonataival, aluljáróival elérte a mai ingatlanos lobbi-kormányzat is, de már az egész magyarság számára.

    "Az 1980-as évek közepén... elindult az (építész) szakma által sürgetett rehabilitáció".

    'Felelet': Sajnos ebből a szempontból (is? sajnos?) jobb volt az előző rendszer, hiszen a kapitalizmusban már semmi jó nem történt ezen házakkal. A legszebbeket bankok, szállók szerezték meg, a magyar nép innen kiszorult, azaz például a gyönyörű mozikból. Ahol az emeletszámot meg lehetett sokszorozni, vagy parkolóházzal, plázával növelni a profitot, elbontották a gyönyörű és részleteiben is értékes házakat, egyben csúfítva az utcaképet is.

    "Mádl Ferenc... védnök" "Horváth János egykori elnök"

    Erről sem hallottunk az elmúlt sok évben a szájbarágó hírfolyam között.

    "a kötelezően előírt kezelési terv hiányzik a fővárosban"

    'Felelet': Ez azt jelenti, hogy Demszky 20, Tarlós 10 évig akadályozta, bojkottálta a város megmentését.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Buta újságírók? (2021. 10. 15.)

    Buta újságírók? (2021. 10. 15.)

     

    Magyar Nemzet országos napilap 2021. október 15. címlap cikk: "Norvégia a terror árnyékában"

    "Munkatársainktól"

    "Egy a lapunk által megkérdezett fegyvermester elmondta: értő kezekben az íj könnyen gyilkos fegyverré válhat."

     'Felelet'

    Apró példa az újságok züllésére. Nem tudom, hogy ennyire buta a maradék ott lévő újságíró, vagy így akarják teljesen butává tenni a magyar nép őket olvasó részét.

    1: Felelőtlenség.

    Egy ilyen érdektelen cikket nem mer névvel vállalni az írója?

    2: Semmitmondó, az olvasót óvodássá nyilvánító álinformáció.

    Szakértő "fegyvermester" nélkül nem tudja az újságíró, hogy az íj veszélyes lehet? Az olvasó tudja, minden óvodás is. Sőt, éppen hogy avatatlan kezekben sokkal veszélyesebb lehet, könnyen véletlen halálos balesetet is okozhat, mint egy rosszul vezetett jármű is. A profi íjász legfeljebb messzebbről talál el egy célt.

     

     

     

     

  • C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok (könyvajánló) (2020. 08. 31.)

    C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok (könyvajánló) (2020. 08. 31.)

    Európa, (1987), 2006

    - Erinnerungen, Traume, Gedanken, 1961 -

    Carl Gustav Jung élt 1875-1961, Svájc

     

     

    ... embertársára sértő, ha olyasmiról beszél vele, amiről annak fogalma sincs... (142.o.)

    ... mindennap építettem... közben kitisztultak a gondolataim (227.o.)

    ... az okkult jelenségek... megnőtt tőlük a világ mélysége és háttere... diáktárasaim... védekező tartózkodásuk mintha félelemből fakadt volna... a városi világ szellemileg korlátolt... (138.és 93. o.)

    ... állás, házasság, külső siker és pénz... boldogtalanok maradnak akkor is, ha elérték mindazt... életüknek nincs elegendő tartalma, értelme... amint sikerül szélesebb körű személyiséggé fejlődniük, legtöbbször megszűnik a neurózisuk is... feltételezi a hívő ember eleven részvételé... (187.o.)

    (Bollingen, a Torony)...lemondtam az elektromosságról, és magam fűtöm a kályhát... (290.o.)

    ...egy nagy üstöt tettem fel a tűzre... az üst dalolni kezdett... mintha sokszólamú zenekar játszana...  (294.o.)

    ...A hittanórák kimondhatatlanul unalmasak voltak, a matematikaórától pedig határozottan féltem... rémülettel és iszonyattal töltöttek el.

    ...félelmem a kudarctól és létem kicsinysége a környező világ nagyságához képest nemcsak elkedvelenített, hanem egyfajta csöndes kétségbeesésbe is sodort, úgyhogy szívből meggyűlöltem az iskolát. (47.o.)

    Hasztalanul bizonygattam ártatlanságomat... (91.o.)

    ... Íme, az összeütközés a valósággal... Mi vitt rossz útra? Az egyedüllét iránti szenvedélyem... (50.o.)... az időben élek és egy meghatározott helyen, ahol meg kell keresnem a kenyeremet (116.o.)

    ... én kiálltam amellett, hogy nem orvosok is tanulhassanak pszichoterápiát... (182.o.)

     

     

     

  • Carlo Maria Viganò érsek beszédet mond (2021. 10. 11.)

    Carlo Maria Viganò érsek beszédet mond (2021. 10. 11.)
     
    (A fordítás nem tökéletes)

    kapcsolódó olaszul:

    ansa.it - Viganò says COVID doesn't exist, Paglia dismayed - 10 November 2021

    Visione TV - visionetv.it - Carlo Maria Viganò: "Contro il golpe globale è tempo di organizzare una coalizione internazionale

     
     

    A mi “Ariadné fonalunk” a család, a nemzet társadalmi és vallási szövetének, kultúránknak a védelme, amely megkerülhetetlenül keresztény, katolikus és római.

    Carlo Maria Viganò érsek beszédet mond a Velencei Dokumentum konferencián

    2021. október 11. (LifeSiteNews) (wikipedia)

    https://www.lifesitenews.com/

    Viganò cikkei itt és itt

    jelen cikk itt:  Abp. Viganò: the ‘pandemic Sanhedrin’ is spinning a ‘labyrinth’ of COVID lies

     

     

     

    – Az alábbiakban Carlo Maria Viganò érsek szombaton Rómában és szerte Olaszországban összegyűlt olasz néphez intézett beszédének fordítása olvasható.

    Önök ma összegyűltek Rómában, a Piazza del Popolon és Olaszország számos más terén, ahogyan világszerte emberek százezrei fejezik ki ellenállásukat a globális zsarnokság létrehozásával szemben. Minden nemzet polgárainak milliói, a média süket csendje mellett, kiáltották a saját “Nem!” szavukat. Hónapok óta: Nemet a világjárványos őrületre, Nemet a zárlatokra, a kijárási tilalomra, a védőoltások előírására, Nemet az egészségügyi útlevélre, az elit által rabszolgasorba taszított totalitárius hatalom zsarolására.

    Majdnem két év telt el a bolygó rémálmának kezdete óta. Lépésről lépésre beléptünk egy labirintusba. Kezdetben a beltéri maszkok voltak; aztán jöttek a zárlatok önigazolással; majd a kijárási tilalom … emlékeztek? Minden alkalommal, amikor szembesültünk egy olyan visszaéléssel, amely a vészhelyzet miatt indokoltnak tűnhetett, elfogadtuk, hogy hagyjuk magunkat megfosztani egy kis szabadságtól. Lépésről lépésre. Megakadályozták, hogy templomba menjünk, elhagyjuk a házat, dolgozzunk, iskolába járjunk, meglátogassuk szeretteinket, sőt, még a kórházban haldokló rokonokat is. Lépésről lépésre. Egy bizonyos esti órában az utcáinkon csak az Amazon és a JustEat szállítmányok lovasait láttuk: A Nagy Újraindítás új áldozatait, a Rendszer új rabszolgáit, sok kisvállalkozóval, üzletek, bárok és éttermek tulajdonosaival együtt, akiket abszurd, törvénytelen és kontraproduktív szabályok miatt csődbe kényszerítettek.

    Nem is beszélve arról a lelki összeomlásról, amely sokunkat érintett, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig: egyeseket megfosztottak minden társadalmi kapcsolattól, a többieket kezelés nélkül bezárták az RSA-ba, és egy miniszteri protokoll alapján halálra ítélték őket. Lépésről lépésre hozzászoktunk a gondolathoz, hogy egy műszaki-tudományos bizottság dönthet – legalábbis nekünk azt mondták -, hogy a vírus csak este 6 óra után terjed, vagy hogy a bárokban álló és nem ülő vendégeket is érint, hogy a templomokban vagy múzeumokban fertőz, de nem az ingázó vonatokon vagy a diákokkal teli buszokon.

    Lépésről lépésre elhitették velünk, hogy egy szezonális influenza, mint bármely más koronavírus, emberek ezreit ölheti meg, anélkül azonban, hogy elmondták volna, hogy a háziorvosoknak és a kórházi osztályoknak megtiltották a kezelést, várva, hogy a betegség súlyosbodjon. Nem mondták el nekünk, hogy a COVID-ot az egészségügyi hatóság ajánlása alapján tüdőbetegségként kellett kezelni, miközben keringési eredetű volt; nem mondták el, hogy a boncolásokat betiltották, és a holttesteket elhamvasztották, hogy megakadályozzák a betegség okainak feltárását és a gyógyítás módjának megértését.

    De közben megmutatták nekünk Figliuolo tábornok katonai teherautóit, megrakodva holttestekkel; és vigyáztak arra, hogy ne magyarázzák el, hogy ezek a teherautók néhány koporsót tartalmaztak, amelyeket Bergamóban halmoztak fel egy olyan időszak után, amikor a temetkezési vállalatot megakadályozták a holttestek összegyűjtésében és a temetésük megszervezésében. De micsoda hatással volt az egész lakosságra, amely otthon, a televízió előtt ült, hipnotizálva a médiaterrorizmustól, amelyet a propaganda legcinikusabb elvei szerint tudományosan megterveztek!

    Gondoljunk az idősekre, akik távol vannak szeretteiktől, megfosztva minden vigasztalástól, még a lelki vigasztalástól is – még a papoknak is megtiltották, hogy belépjenek, hogy elvégezhessék az extrém kenetet! – kénytelenek elszenvedni ezt a mindennapos kalapálást, látni ágyszomszédjukat meghalni, szemtanúi lenni a náluk is magányosabb emberek kétségbeesésének. Ma már kiderült, hogy a propofol, a farmakológiai kóma előidézésére használt altatószer beadását nemcsak az önkéntes gyilkosságért letartóztatott Montichiari Primarius alkalmazta, hanem az összes kórházban bevett gyakorlat volt, amint azt a Primarius elnöke egy interjúban megerősítette, és mint dr. Rock.

    A gyakorlatban a legnagyobb nyugalommal közlik velünk, hogy tavaly a Covid súlyos betegeit, mielőtt intubálták volna őket, Propofollal nyugtatták, annak tudatában, hogy ez a halálukat okozta volna. És azért mondják ezt ilyen szemtelenül, mert nyilvánvalóan meg vannak győződve arról, hogy egyikünknek sem lesz kifogásolni valója, hogy egyetlen bíró sem fog aktát nyitni, hogy egyetlen újságíró sem fogja feljelenteni ezt a legújabb botrányt, hogy egyetlen politikus sem meri majd kritizálni a miniszterelnököt vagy az egészségügyi minisztert.

    Lépésről lépésre eljutottunk oda, hogy kénytelenek vagyunk – hogy ne veszítsük el a munkánkat, és hogy normális tevékenységet végezhessünk – bemutatni egy olyan dokumentumot – a zöld igazolványt -, amely igazolja a fertőző és fertőző oltásokkal és lényegében megbízhatatlan maszekok egészségi állapotát. Mert mint tudjuk, a vakcina nem véd a fertőzés ellen, és a maszkok nem garantálják, hogy az eredmény megfelel a valóságnak. Miért? Egy olyan influenzára, amely gyógyítható lenne – és amelyet sok esetben dokumentált sikerrel gyógyítottak is, ahol hagyták -, de amelynek gyógyíthatatlannak kellett lennie, hogy legitimálják a vakcinák tesztelését a hétköznapi szabályoktól eltérően.

    És mindig ezekben a napokban – amikor az igazság egyre inkább napvilágra kerülni látszik – megtudjuk néhány orvos nyilatkozataiból, hogy a tamponok, amelyek alapján a házba zártak minket, vagy nevetséges és kimerítő karanténra kényszerítettek; a tamponok, amelyeket ránk kényszerítettek, hogy kimutassák a pozitív eseteket, hogy felhasználhassák a híres szakértői statisztikákhoz, megbízhatatlanok. És ma büntetlenül mondják nekünk, miután tönkretették egy egész nemzet gazdaságát, társadalmi szerkezetét, pszichofizikai egyensúlyát. De ha ezekre a tamponokra ma nincs szükség, akkor tegnap sem volt rájuk szükség; és ezt nemcsak az “összeesküvés-elméletek” mondták, hanem saját feltalálóik is, azt állítva, hogy nincs diagnosztikai hasznuk. De mivel ma a maszkokat azért kell delegitimálni, mert ezek jelentik az egyetlen – bár drága – alternatívát a kísérleti génszérum beoltásával szemben, mágikus módon már nem megbízhatóak, míg korábban törvény szerint azok voltak. Kicsit olyan, mint a COVID este 6 után.

    Nemrég említettem a labirintust, amelybe beléptünk. Pontosabban: Egy labirintus, amelyben azok nyomában találtuk magunkat, akik azt ígérték, hogy kijutunk, jól tudva, hogy nincs kijárata. Minden egyes lépéssel, amit megtettünk, belépve ennek a labirintusnak az útvesztőjébe, eltévedtünk és eltévedtünk.

    Mert ez egy labirintus. Az áltudományos állítások, a logikai ellentmondások, az apodiktikus kijelentések, az új COVID papok, a pandémiás Szanhedrin által hirdetett dogmák kusza szövevénye.

    Semmi következetes és racionális nincs abban, amit mondanak nekünk, és éppen azáltal, hogy elhisszük, hogy amit mondanak nekünk, annak van értelme, egyre beljebb és beljebb megyünk a labirintusba. “Oltassuk be magunkat, hogy megmentsük a gyengéket és az időseket, akiket nem lehet beoltani” – mondták nekünk, miközben beoltották a gyengéket és az időseket. “Oltassuk be magunkat, hogy levehessük a maszkot, és újra elkezdhessünk élni”, és nem sokkal később rájöttünk, hogy nemcsak a maszkot kell viselnünk, hanem hogy egy adag szérum már nem elég, de még kettő sem, sőt talán három sem.

    Eközben a gyengék és az idősek még a dupla adag után is belehalnak a COVID-ba, és ha túlélik, az azért van, mert a kórházakban – tagadjátok meg, ha tudjátok – egy ideje a COVID-betegeknek az azitromicint adják, amit a bélparaziták elleni gyógymódnak állítanak be, de nagyon jól tudják, hogy a vírus ellen használják. Azért, hogy ne ássák alá a vakcinák hitelességét, és természetesen nem a betegek egészségének érdekében.

    Ki kell jutnunk ebből az útvesztőből, kedves barátaim. De nem juthatunk ki belőle azzal, hogy egyszerűen csak tiltakozunk a zöld útlevél ellen, amely csak az elnyomás legújabb eszköze, és bizonyára nem az utolsó. Természetesen: A zöld útlevél egy jogi tévedés, egy gyűlöletes zsarolás, a világjárványriadó ürügyének bizonyítéka; de ha a zöld útlevelet is visszavonjuk, akkor maradna az az abszurditás, hogy egy gyógyítható vírust halálosnak tartunk, amely nem okozott több halálesetet, mint az elmúlt néhány évben; az az abszurditás, hogy olyan maszkokat viselünk, amelyek nem csak haszontalanok – a “szakértők” saját bevallása szerint -, hanem éppen ellenkezőleg, súlyos tüdőbetegségeket és agyi patológiákat okoznak; az abszurditás, hogy egy “vakcinát” olyan gyógyszernek tekintsünk, amely nem a védettséget szolgálja, és amelyről bebizonyosodik, hogy olyan súlyos mellékhatásai vannak, hogy az elmúlt tíz év összes vakcinájának halálos áldozatát az alkalmazás néhány hónapja alatt meghaladja; az abszurditás, hogy hagyjuk beoltani magunkat egy olyan kísérleti gyógyszerrel, amely a DNS-ünkre hat, és genetikailag módosított organizmusokká tesz minket; az abszurditás, hogy olyan utasításokat és protokollokat követünk, amelyeket mintha varázslók és nem lelkiismeretes orvosok írtak volna, tekintettel az ellenutasítások sorozatára, amelyek mostanra szánalmasak lettek.

    Az abszurditás komolyan és higgadtan cáfolni olyan botrányos és hamis állításokat, amelyek nem érdemelnek választ. Draghié: “Aki beoltatja magát, az megmenekül, aki nem oltatja be magát, az meghal” hazugság; azt mondani, hogy “A beoltottak nem halnak bele a Covidba” hamis, mint ahogy az is hamis, hogy a COVID halálos betegség, hiszen csak akkor válik azzá, ha nem kezelik. És hamis az is, hogy nincs kezelés, mert ezeket a sokat hangoztatott kezeléseket az európai hatóságok most megelőző céllal alkalmazzák az afgán menekülteken, akiket néhány hete fogadtunk be.

    Ez mind hamis. Hamis adatok a COVID halálesetekről. A tamponok hamis megbízhatósága. A vakcinák hamis hatékonysága és veszélytelensége. Hamis felvételek az intenzív osztályon. Az oltottakat érintő “hirtelen megbetegedések” hamis “nem korrelációja”. Hamis híradások, hamis szórakoztató műsorok hamis szolgáltatásai, amelyekben a szokásos “szakértők” és virostarok közreműködnek, hamisak a statisztikusok előrejelzései. Lépjünk ki a labirintusból!

    Elutasítjuk a média narratíváját, talán úgy döntünk, hogy kikapcsoljuk a televíziót, amely mára pokoli tabernákulummá változott. Szakítsuk meg azoknak a logikai rövidzárlatát, akik még akkor is a beleegyezésünket követelik, amikor szemérmetlenül hazudnak. És ahhoz, hogy kijussunk a labirintusból, kedves barátaim, olyan szemmel kell nézni a dolgokat, amely nem korlátozódik egyetlen tényre, hanem mindezt egy tágabb keretben látja, amelyben a járvány egy olyan társadalmi mérnöki eszköz, amelyet művészien provokáltak azzal a céllal, hogy elvezessenek minket a zöld hágóhoz, a teljes ellenőrzéshez, a természetes és alkotmányos szabadságjogok korlátozásához egy olyan Nagy Újraindítás nevében, amelyet egyikünk sem akar, amelyet soha senki nem kért meg minket arra, hogy megszavazzuk, amely a hatalmat és a vagyont egy elit – a Gateshez és Soroshoz hasonló “filantrokapitalisták” – kezében összpontosítja, akik az emberiség többi részét rabszolgák és vásárlók tárházának tekintik, akiknek oda kell adniuk azt a minimális – a semmiből létrehozott és adósságként rájuk nehezedő – pénzt, amely arra szolgál, hogy megvásárolhassák az elit által előállított árukat; természetesen olcsó munkaerővel előállított árukat, akiket arra kényszerítenek, hogy mindent megtegyenek a túlélésért. Miközben arra készül, hogy eladja nekünk a levegőt, a vizet és a napfényt, talán a zöld vészhelyzet ürügyén és Greta Thunberg nevetséges Fridays for Future-jének nyomására.

    Kilépünk a labirintusból, felismerve, hogy a hatalommal van probléma: a polgári hatalom, amely nem törekszik a polgárok közjójára, és a vallási hatalom, amely nemcsak hogy nem törődik már a hívek örök üdvösségével, hanem egy pokoli sárkány torkába szolgáltatja őket. Úgy jutunk ki a labirintusból, hogy megtanulunk kritikusan ítélkezni, nem hagyjuk magunkat megtéveszteni azoktól, akiknek ilyen visszaélések, hazugságok és bűnök vannak a tarsolyában, hogy ne feltételezzük, hogy velünk szemben másként fognak viselkedni. A labirintusból annak tudatában lépünk ki, hogy egy világháború van folyamatban, amelyet nem valódi fegyverekkel, hanem nem hagyományos fegyverekkel vívnak, mint például az információ cenzúrázása, az orvosok rabszolgasorba taszítása, a politikusok, a bírák és a bűnüldöző szervek cinkossága; egy olyan háború, amely ártatlan áldozatokat hagy maga után, amely tönkreteszi a társadalmat, amely az embereket még a testük előtt a lelkükben érinti, amely mindaz ellen lett meghirdetve, ami civilizációnkra, kultúránkra, hitünkre, értékeinkre emlékeztet. Egy háború a fény és a sötétség, a jó és a rossz között. Fel kell ismernünk, hogy ha idáig jutottunk, azt nagyrészt a hitetlenségünknek köszönhetjük, annak, hogy hagytuk, hogy mások döntsék el Isten helyett, mi a helyes és mi nem, hogy a tolerancia nevében megengedtük, hogy a természetjog megsértését és a keresztény erkölcs elfajulását, a gyermekek méhen belüli meggyilkolását, a betegek és idősek megölését, a gyermekek és fiatalok megrontását.

     

     ANGOL EREDETI AZ ÚJSÁGBÓL

    Our ‘Ariadne's thread’ is the defense of the family, of the social and religious fabric of the nation, of our culture which is inescapably Christian, Catholic and Roman.

    Mon Oct 11, 2021 - 2:19 pm EDT

    (LifeSiteNews) — The following is a translation of Archbishop Carlo Maria Viganò’s address to the Italian People gathered in Rome and throughout Italy on Saturday.

    You have gathered today in Rome, in Piazza del Popolo, and in many other squares in Italy, as hundreds of thousands of people around the world manifest their opposition to the establishment of a global tyranny. Millions of citizens of every nation, in the deafening silence of the media, have been shouting their own “No!” For months: No to pandemic madness, No to lockdowns, curfews, the imposition of vaccinations, No to health passports, to the blackmail of a totalitarian power enslaved by the elite.

    Almost two years have passed since the beginning of this planetary nightmare. We entered a labyrinth step by step. At the beginning it was the masks indoors; then came the lockdowns with self-certifications; then the curfew … remember? Each time, faced with an abuse that might seem justified by the emergency, we have accepted to let ourselves be deprived of a bit of freedom. Step by step. They prevented us from going to church, leaving the house, working, going to school, visiting loved ones and even dying relatives in the hospital. Step by step. At a certain time of the evening, in our streets, we saw only the riders for the Amazon and JustEat deliveries: New victims of the Great Reset, new slaves of the System, together with many small entrepreneurs, owners of shops, bars and restaurants, forced into bankruptcy by absurd, illegitimate and counterproductive rules.

    Not to mention the psychological breakdown that has affected many of us, from the youngest to the oldest: some deprived of any social contact, the others confined in the RSA without treatment, condemned to die by a ministerial protocol. Step by step, we got used to the idea that a Technical-Scientific Committee could decide — so at least we were told — that the virus circulated only after 6 p.m., or that it hit standing and not-sitting patrons in bars, that it infected in churches or museums but not on commuter trains or buses full of students.

    Step by step, they made us believe that a seasonal flu like any other coronavirus could kill thousands of people, without however telling us that general practitioners and hospital wards had been forbidden to administer treatment, waiting for the disease to worsen. They did not tell us that COVID, on the recommendation of the health authority, had to be treated as a lung disease, while it was of circulatory origin; they did not tell us that autopsies had been prohibited and that the corpses were cremated, to prevent them from discovering the causes of the disease and understanding how to cure it.

    But in the meantime they showed us General Figliuolo’s military trucks, loaded with corpses; and they were careful not to explain that those trucks contained a few coffins, accumulated in Bergamo after a period in which the funeral home had been prevented from collecting the bodies and organizing their funerals. But what an impact, on the entire population, confined at home in front of the television, hypnotized by media terrorism, scientifically planned according to the most cynical principles of propaganda!

    Think of the elderly, far from their loved ones, deprived of any comfort, even spiritual — even priests were forbidden to access to administer Extreme Unction! — forced to suffer this daily hammering, to see their bed neighbor die, to witness the despair of people even more lonely than them. Today we discover that the administration of Propofol, an anesthetic used to induce pharmacological coma, was not only practiced by the Primary of Montichiari arrested for voluntary murder, but was common practice in all hospitals, as confirmed in an interview by the President of the Primaries and as Dr. Rock.

    In practice, they are telling us with the utmost tranquility that last year the seriously ill of Covid, before being intubated, were sedated with Propofol, in the knowledge that this would have caused their death. And they tell us so brazenly, because they are evidently convinced that none of us will have anything to object, that no magistrate will open a file, that no journalist will denounce this latest scandal, that no politician will dare to criticize the Prime Minister or the Minister of Health.

    Step by step, we have come to see ourselves forced, in order not to lose our job and to be able to carry out normal activities, to present a document — the green pass — which certifies the state of health of contagious and contagious vaccinated and substantially unreliable masks. Because, as you know, the vaccine does not protect against infection and the masks do not guarantee that the result corresponds to reality. For what? For a flu that could be cured — and which in many cases has been cured with documented success, where they left it — but which had to be incurable, in order to legitimize the testing of vaccines in derogation from ordinary rules.

    And always in these days — days when the truth seems to come more and more to light — we learn from the statements of some doctors that swabs, on the basis of which they confined us to the house or forced us to ridiculous and exhausting quarantines; the swabs they imposed on us to detect positive cases to use for the famous expert statistics are unreliable. And they tell us today, with impunity, after having ruined the economy, the social fabric, the psychophysical balance of an entire nation. But if those swabs aren’t needed today, they weren’t needed yesterday either; and not only the “conspiracy theorists” said so, but their own inventors, claiming that they had no diagnostic use. But since today masks need to be delegitimized because they are the only alternative — albeit expensive — to the inoculation of the experimental gene serum, they are magically no longer reliable, whereas before they were by law. A bit like COVID after 6 p.m.

    A little while ago I mentioned the labyrinth into which we have entered. More precisely: A labyrinth in which we found ourselves following those who promised us to get out, knowing full well that it has no exit. With every step we have taken, entering the maze of this labyrinth, we have strayed and lost.

    Because this IS a labyrinth. A tangle of pseudoscientific affirmations, of logical contradictions, of apodictic proclamations, of dogmas proclaimed by the new COVID priests, by the pandemic Sanhedrin.

    There is nothing consequential and rational in what we are told, and it is precisely in believing that what they tell us makes sense, that we go further and further into the labyrinth. “Let’s get vaccinated to save the frail and the elderly who cannot be vaccinated,” they told us, while vaccinating the frail and the elderly. “Let’s get vaccinated to be able to take off the masks and start living again,” and shortly after we discovered that not only should we have to wear the masks, but that one dose of serum was no longer enough, and not even two, and perhaps not even three.

    Meanwhile, the frail and the elderly die of COVID even after the double dose, and if they survive it is because in hospitals — deny me, if you can — for some time the patients of COVID have been given azithromycin, making it appear as a cure against intestinal parasites but knowing full well that it is used against the virus. In order not to undermine the credibility of vaccines, certainly not for the health of patients.

    We have to get out of this maze, dear friends. But we cannot get out of it by simply protesting against the green pass, which is only the most recent tool of repression, and certainly not the last. Of course: The green pass is a legal aberration, a hateful blackmail, a proof of the pretext of the pandemic alarm; but if also revoking the green pass, there would remain the absurdity of considering a curable virus deadly that has not caused more deaths than those of the past few years; the absurdity of wearing masks that are not only useless — by the very admission of the “experts” — but which, on the contrary, cause serious lung diseases and brain pathologies; the absurdity of considering a “vaccine” as a drug that does not serve to give immunity and that proves to have such serious side effects, to overcome the deaths of all vaccines in the last ten years in just a few months of administration; the absurdity of letting us inoculate an experimental drug that acts on our DNA, making us genetically modified organisms; the absurdity of following directions and protocols that seem written by sorcerers and not by conscientious doctors, given the series of counter-orders that have now reached the pathetic.

    The absurdity of seriously and calmly refuting statements so scandalous and false that they do not deserve an answer. Draghi’s: “Whoever gets vaccinated is saved, whoever doesn’t get vaccinated dies” is a lie; to say “The vaccinated do not die from Covid” is false, just as it is false to say that COVID is a deadly disease, since it becomes such only if it is not treated. And it is false that there are no treatments, because those much discredited treatments are now used by the European authorities for preventive purposes on the Afghan refugees we welcomed a few weeks ago.

    It is all false. False data on deaths from COVID. False reliability of the swabs. False efficacy and non-dangerousness of vaccines. False admissions in intensive care. False “non-correlation” of “sudden illness” affecting the vaccinated. False news alerts, false services of entertainment programs in which the usual “experts” and virostar intervene, false the predictions of statisticians. Let’s get out of the maze!

    We reject the media narrative, perhaps deciding to turn off the television, which today has turned into an infernal tabernacle. Let’s break the logical short circuit of those who demand our consent even when they lie shamelessly. And to get out of the labyrinth, dear friends, it is necessary to look at things with a look that is not limited to single facts, but sees them all in a broader framework, in which the pandemic is a social engineering tool artfully provoked with the aim to take us to the green pass, to total control, to the limitation of natural and constitutional freedoms in the name of a Great Reset that none of us want, that no one has ever asked us to vote, which concentrates power and wealth in the hands of an elite — that of the “philanthrocapitalists” like Gates and Soros — and who consider the rest of humanity as a reservoir of slaves and customers, to whom to give that minimum of money — created out of nothing and which weighs on them as a debt — that it serves to allow them to buy the goods that this elite produces; goods produced with cheap labor, of course, forced to do everything to survive. While he prepares to sell us air, water and sunlight, perhaps under the pretext of the green emergency and under the pressure of Greta Thunberg’s ridiculous Fridays for Future.

    We leave the labyrinth, recognizing that there is a problem of authority: civil authority that does not pursue the common good of citizens, and religious authority that has not only stopped caring for the eternal salvation of the faithful, but delivers them into the jaws of an infernal dragon. We get out of the labyrinth by learning to use critical judgment, not to be deceived by those with a record of such abuses, lies and crimes, so as not to let us assume that they will behave differently with us. We leave the labyrinth realizing that a world war is underway, fought not with real weapons, but with unconventional weapons, such as censorship of information, the enslavement of doctors, the complicity of politicians, magistrates and law enforcement agencies; a war that leaves innocent victims in its path, that destroys society, that affects people in the soul even before the body, that has been declared against everything that recalls our civilization, our culture, our faith, the our values. A war between light and darkness, between good and evil. We must recognize that, if we have come to this point, we owe it in large part to our infidelity, to letting others decide for God what is right and what is not, to allowing that in the name of tolerance allowed the violation of natural law and the degeneration of Christian morality, the murder of children in the womb, the killing of the sick and the elderly, and the corruption of children and young people.

    What is happening today is the poisoned fruit of decades of dissolution, of rebellion against the Law of the Lord, of sins and vices that cry out for vengeance in the sight of God. Providence shows us how the world can become, when it abandons the Lordship of Jesus Christ and places under the bondage of Satan.

    Mine are not apocalyptic words — as some say — but a severe warning, as a Pastor, to return to God, to recognize that where Christ the King and Mary Queen do not reign, the cruel and ruthless tyranny of the devil reigns, which promises universal brotherhood, while he wants only your destruction on earth and your eternal damnation.

    Jesus Christ is King and Lord of History, in His hands are the fates and destinies of each of us, of the States and of the Holy Church. He will not allow us to succumb to the onslaught of the enemy of mankind. Return, let us all return to him, with the trust of the prodigal son who humbly asks his father to forgive him and to welcome him back into his home. Let us go back to being Christians, proud of our Faith and of the civilization that Religion has built up in the course of two thousand years of history. Let’s go back to defending in civil and political commitment those non-negotiable values that today we see denied and trampled on. But above all — I beg you, I implore you — let us go back to living in the Grace of God, to frequent the Sacraments, to practice the virtues, to be Christians consistent with the promises of Baptism, authentic witnesses of Christ.

    To get out of the labyrinth, it is necessary to retrace the path taken backwards: our “Ariadne’s thread” is the defense of the family, of the social and religious fabric of the nation, of our culture which is inescapably Christian, Catholic and Roman.

    We Italians are not racists! In the name of Charity that over the centuries has represented one of the pride of Christian Europe, we can welcome those who are persecuted and proscribed by their country, but we cannot be responsible for the exploitation of millions of migrants, under the pretext of hospitality. We know that their immigration to Europe was planned by the elite to destroy our civil, cultural and religious identity; it serves the elite to create social chaos, to introduce underpaid labor, to foment wars among the poor and to deprive the countries they come from of their young people.

    To get out of the labyrinth, we must resist with courage and firmness, as our fathers were able to oppose the dictatorships of the last century. Civil disobedience, coordination of protest actions, contacts with the movements of other states, union in an anti-globalist alliance that ensures help and support against the authorities subservient to the system. A serene resistance, nourished by the awareness that the world envisaged by the Great Reset is not our world, since it is founded on an ideology of death, on an anti-human and anti-Christic thought, and which is based only on the strength of weapons or on blackmail towards those who cannot rebel.

    They forget, these wretched servants of the New Order, that theirs is a utopia, indeed a hellish dystopia, which is repugnant to all of us precisely because it does not consider that we are not made of electromagnetic circuits, but of flesh and blood, of passions, of affections, of acts of heroism and generosity. Because we are human, made in the image and likeness of God, endowed with intelligence and free will. But this, the demons cannot understand: for this they will fail miserably.

    And so that this day on which you publicly and courageously manifest your opposition to the impending tyranny does not remain sterile and devoid of supernatural light, I invite you all to recite with me the words that the Lord has taught us. Let us do it with fervor, with an impulse of charity, invoking the protection of Our Lord and His Most Holy Mother on all of us, on our families, on our homeland and on the whole world: Our Father, who art in heaven …

     

     

     

     

     

     

  • cikkajánló - Frank Füredi interjú - Magyar Nemzet 2020. 04. 06. (2020.04.06.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet - "Sosem voltunk annyira..." Frank Füredi interjú (Csekő Imre) - Magyar Nemzet 2020. 04. 06.

     Érdekes beszélgetés a félelemről, az erről írt könyvről. (Kár, hogy János pápa első mondatát, "Ne féljetek", nem említik itt. Talán a könyvben.)

    "Annyira féltjük a gyermekeinket, hogy már semmilyen önállóságot nem engedünk nekik."

    "a félelem kulturális fegyverré válik"

    És meglepő módon olyan véleményt olvashatunk (és belekerülhetett a kormánylapba), amit kimondani manapság szinte veszélyes, mert a hazai, államilag elfogadott, kizárólag jónak tartott járványkezelés elleni propagandának, szinte szándékos emberölésnek, büntetendő rémhírterjesztésnek is felfogható.

    "a védekezést úgy kellett volna alakítanunk, hogy... nem állítjuk le a társadalmat..."

    "Svédországban és Hollandiában is inkább így védekeznek..."

    "arra is gondoljunk, hogy mi lesz a járvány után"

    "A járvány nálunk arra is rávilágított, hogy az embereknek nem olyan fontos a szabadság, mint kellene."

     

    más:

    Volt a napilapban még egy értékes cikk, április 4-én a szombati Lugas mellékletben.

    "Icipici vörös zászló sem..." Koltay Gábor interjú (Ozsda Erika)

    Sok jót olvasunk Nemeskürty Istvánról.

    Új filmet láthatunk június 4-én "Hétköznapi Trianon" címmel.

     Felelet.hu

     

     

     

  • cikkajánló - Lányi András: Történelmünk legveszedelmesebb pillanatait éljük - volt Heti Válasz (2020. 04. 03.)

    kapcsolódó cikk: Lányi András: Történelmünk legveszedelmesebb pillanatait éljük 2020. 04. 03. valaszonline.hu

     Az író, filozófus megítélésünk szerint kulcsszöveget alkotott arról, mit tett a vírus Európával és a Nyugattal, s külön arról, milyen állapotban találta Magyarországot.(valaszonline.hu)

     

    "Az elodázás forgatókönyve: az államok és a bankok minden pénzü(n)ket beleölik a termelés/fogyasztás felpörgetésébe."

    "Fizetnek tehát az adófizetők, s fizetnek az emberek az egészségükkel, a romló életkörülményeikkel és emberi jogaikkal – mert ne legyenek kétségeink, fizetési hajlandóságunkat a kormányok egyre kíméletlenebb eszközökkel fogják biztosítani. Erőfeszítéseik nem is lesznek hiábavalók: a gazdaság ismét virulni fog – egy egyre betegebb világban. A jövedelem fő forrása azonban nem az új hozzáadott érték lesz. Már jó ideje nem az. Hanem a rohamosan amortizálódó természeti és társadalmi tőke."

    "kifejezetten jót tenne, ha megszabadulna a globalizáció által főbüntetésként rámért növekedési kényszertől, valamint a hatékonysági hajsza mellékhatásaitól: a monokultúráktól, a rossz minőségtől, a kezelhetetlen hulladékok és káros kibocsátások növekvő tömegétől, a túlzott digitalizációtól. Idővel az is kiderülne, hogy teljesítmény címén nem azt kellene mérni, amit az újratermelési folyamat során elhasználunk (anyagban, energiában, emberi életben), hanem amit hozzáteszünk a világhoz. És akkor föltalálhatnánk a valóban gazdaságos – azaz takarékos – gazdaságot."

    "...emberek százmilliói, akiket a szegénység vagy a gazdagság idáig arra kényszerített, hogy egyik kontinensről a másikra vándoroljanak megélhetést keresve, vagy épp azért, hogy megszabaduljanak pénzüktől és szabadidejüktől, felfedeznének egy kisebb világot, amit a magukénak mondhatnak és otthonossá tehetnek; egy világot, amelynek nem fogyasztói, hanem alkotói. Benne társakat, akik nem versenytársaik."

     

    "A Fidesz vezetői két évtizeden keresztül a saját bőrükön tapasztalhatták a magyar politika kiszolgáltatottságát a gátlástalanul kapitalizálódó egykori szocialisták és a nekik falazó liberálisok szövetségének, illetve külföldi támogatóiknak. A késő Kádár-kori elit és üzletfelei tartották a kezükben a gazdasági és a kulturális élet, valamint az államigazgatás kulcspozícióit, s elrekesztették mindenki más elől az újrapolgárosodás útját. Orbán Viktor későbbi lépéseit ez a traumatikus tapasztalat teszi érthetővé. Nem hitte el, hogy a civil társadalom támogatásával békés úton is megszabadulhat ellenfeleitől; ezért a napi érdekekhez igazított jogszabálygyártás fedezete alatt lényegében erőszakkal fosztotta meg őket erőforrásaiktól, kapcsolataiktól és jogosítványaiktól.

     Az eszköz bemocskolta a célt: a jogsértő intézkedésekhez, a kormánypolitikává lett harácsoláshoz, megfélemlítéshez és korrupcióhoz csak egyre rosszabb minőségű végrehajtókat talált, s a szétzilált, vak parancsteljesítésre idomított államapparátus tehetetlensége szinte rákényszerítette a teljes kézivezérlésre, minden hatáskör, információ és pénz összpontosítására a saját közvetlen környezetében. Orbán kiváló politikus: mesterien bánik a hatalom megszerzésének és megtartásának eszközeivel, így ahhoz is ért, hogy kormányzását a többség szemében sikeresnek tüntesse fel. Azonban tehetségtelen államférfi: az út, amelyre hatalomféltés és bosszúvágy vezette, az ország számára tévútnak, a maga számára kényszerpályának bizonyult. Minden további lépés ezen az úton romlásunkat sietteti."

    "A helyzet ma ismét polgárháborús: nincs olyan közös cél vagy meggyőződés, amely felülírná a pártfelekezetek egymás elleni gyűlöletét, nem számít se jog, se emberélet."

    "A jelenlegi rendszertől pedig azért kell sürgősen megszabadulnunk, mert példátlan mértékben bénítja a magyar társadalom alkotóképességét az élet valamennyi területén, és ezt többé nem engedhetjük meg magunknak. Az államapparátust a Fidesz-kormányzat megfélemlítette..."

    "Az elmúlt évek magyar gazdasági sikerei többnyire csak papíron léteznek, valójában a kiadásainkat könyveltük el bevételként."

    "Az építőipar száguldó teljesítményének nincs felső határa, mert a szemérmetlen túlszámlázás az állami megrendeléseknél nem lehetőség, hanem követelmény. A betonba-acélba ölt milliárdok társadalmi haszna elenyésző, gazdaságélénkítő hatásuk nulla, fenntartásuk majdani költsége nyomasztó."

    "...igazság szerint nem is egykönnyen tudnánk gazdaságunkat egészséges, új alapokra helyezni, mert ezeket az alapokat harminc éven keresztül romboltuk vagy elhanyagoltuk: az élelmiszer-önrendelkezés és a minőségi agrárkivitel alapját képező kis- és középvállalkozást, a maga tájadottságokhoz alkalmazkodó, munkaintenzív, változatos termékkínálatával, valamint a rövid élelmiszerlánc sokféle előnyének ehhez kapcsolódó kiaknázását..."

    "...újragondolhatnánk a prioritásokat. Ezt azonban ugyanúgy akadályozza majd a globális szabadkereskedelem haszonélvezőinek messzire ható befolyása, mint a hazai párthűbéri rendszer érdekviszonyai."

     

     

     

     

  • cikkajánló - Miért lettünk a császárok országa? - Magyar Hang (2020.03.07.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Hang - "Miért lettünk a császárok országa?" Bodacz Péter írása (2020. 03. 06.)

     Egy ritka írás, mert tabutémáról szól. Hiszen  a hazai rendszer inkább bebörtönzi az otthonszülőket és segítőiket. Kritizálni tilos.

     

    https://magyarhang.org/belfold/2020/03/07/miert-lettunk-a-csaszarok-orszaga/

     

    Egy év alatt egy százalékkal emelkedett a hazai kórházakban a császármetszések aránya, tíz év alatt pedig 9 százalékos az emelkedés. Tavaly a szülések 42,3 százaléka végződött császármetszéssel, ez 83 750 szülésből 35 431 eset.

    a legmeghatározóbb a defenzív medicina és az információhiányos várandósfelkészítés.

    Hiába van elvileg egységes protokoll december óta, ami a természetes szülést támogatja

    Az intézmények, fogadott orvosok számára a programozott szülés kényelmesebb is, hiszen az anyák műtéti időpontokra érkeznek

    elterjedt felfogás, hogy a császármetszés viszonylag fájdalommentes, és általában nem jár komolyabb szövődményekkel. Arról viszont kevés szó esik, hogy később milyen esetleges testi-lelki nehézségekkel kell szembesülni az anyukáknak

    Arányaiban legkevesebb császármetszés 2019-ben a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórházban történt, ám a szülések 23 százaléka itt is hasi műtéttel végződött. Hasonló az arány az egri Markhot Ferenc oktatókórházban, illetve Budapesten, a Szent Imre kórházban is.

     

  • cikkajánló - Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.)

    kapcsolódó cikk: Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.) tompos Ádám

     https://magyarhang.org/belfold/2020/04/09/mint-a-maffiat-elhagyni-interju-angyan-jozseffel/

    Tíz év óta az első igazi Ángyán interjú. Eddig kellett várni rá. Miért? Bárcsak sokakhoz eljutna. Bár ő vezetné az országot.

    Felelet.hu

    Részletek az interjúból:

    A bevezetőből:

    Ma is elmondaná Ángyán József ugyanazt a beszédet a Kossuth téren, amit a tizenöt évvel ezelőtti gazdatüntetésen. A második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumát lelkiismereti okokból elhagyó államtitkár szerint nem is sokan vennék észre, hogy most nem a balliberális kormányzat, hanem egy magát kereszténynek, nemzetinek mondó kabinet agrárpolitikáját ostorozza.

    Ángyán úr válaszaiból:

    A 2010-es választások fölényes megnyerése után az Orbán-rezsim a választási programjához képest 180 fokos fordulatot véve, vagy ami még rosszabb, eredetileg is tán ezt tervezve „a nemzeti tőke erősítése” jelszavával a bérmunkán és néhány növény iparszerű tömegtermelésén alapuló, kétes eredetű – gyakorta a nemzeti vagyon megrablása, az állami gazdaságok és szövetkezetek vagyonának rablóprivatizációja révén született – tőkés nagybirtokkal és agrároligarchákkal kötött stratégiai szövetséget. Az Orbán vezette Fidesz-kormányok tehát éppen azt a – Gyurcsány-kormány által is támogatott – tőkés nagybirtokot választották, amely ellen a gazdatársadalom 2005-ben fellázadt, és a későbbi szövetséges gazdaszervezet, a Magosz vezetésével még háromhetes, sikeres traktoros demonstrációt tartott Budapesten.

    Valószínűleg eredetileg sem tervezte a Fidesz korábbi választási programjaiban szereplő irány követését, azok csak „politikai termékek” lehettek. Ma már határozottan úgy vélem, hogy sohasem gondolhatta komolyan az általam képviselt vidékstratégia megvalósítását.

    Az akkor még erős gazdaszervezet, a Magosz elárulta a ténylegesen gazdálkodó családokat.

    ...a kis és közepes családi gazdaságok dominanciájára és összefogásuk erősítésére épülő európai agrármodell, a Közös Agrárpolitika... Ezeket Európa vidékfejlesztési kifizetéseknek nevezi, és nem a területhez, nem a „mit és mennyit termelsz” kérdéséhez, hanem a családok élethelyzetéhez és a gazdálkodás rendszeréhez köti... a családi gazdaságok fejlesztési lehetőségeit javítja a pályázható források alsó és felső határértékeinek e kisebb birtokok méreteihez igazítása, mint ahogy a birtokméret növekedésével csökkenő támogatások is e kör felé csoportosítják a forrásokat...

    Az agrárkörnyezet gazdálkodási kifizetések pedig azokat a rendszereket – például az ökológiai gazdálkodást – honorálják, amelyeknek a társadalom számára hasznos környezeti, minőségi élelmiszer-termelési, táplálkozás-egészségügyi és foglalkoztatási teljesítményei is jobbak, mint a csupán tőkemegtérülési szempontokat érvényesítő, tömegtermelő, iparszerű, erősen vegyszerezett, az embert a gazdálkodásból kiszorító gazdálkodási rendszereké.

    Rendkívül szomorú, hogy nemcsak a Gyurcsány-, de az Orbán-kormányok sem a gazdademonstráción követelt irányba terelik a folyamatokat.

    A magánvagyonok gyarapításának legegyszerűbb módja a közösségek által felhalmozott értékek és kasszák megrablása. Én az árverési adatok részletes feldolgozása alapján a „Földet a gazdáknak!” jelszóval indított állami földprivatizációt döntő mértékben ilyennek, intézményesített földrablásnak látom.

    Ezzel egy modern kori feudális, hierarchikus hűbéri rendszert épít. Így a közös érdek mentén egyfajta véd- és dacszövetség alakul ki az adományozó politika szereplői és a megadományozott gazdasági érdekhálózat tagjai, vezető oligarchái között, akik azután megfinanszírozzák és hatalmon tartják az érdekeiket törvényhozási, kormányzati és költségvetési intézkedésekkel is kiszolgáló politikát. Ebből az érdekközösségre és „közös bűnökre” épülő rendszerből kilépni éppen olyan kockázatos, mint a maffiát elhagyni. Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig a rablóbandák fogságába került állam esetében a maffiahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket.

    Ha nem is érkeztünk még meg Dél-Amerikába, ahol az elüldözött gazdacsaládok földjeit multinacionális tőkés társaságok szerezték meg, ám a változás iránya nálunk is erre mutat. Ezt jól jelzi például, hogy az utóbbi másfél-két évtized alatt mintegy hétszázezer kisebb termelő adta fel a gazdálkodást, a birtokok száma drasztikusan lecsökkent, és a hazai birtokszerkezet Szlovákia és Csehország mögött a harmadik legkoncentráltabb az EU-ban. Ennek egyik súlyos következménye az, hogy a termőföld eltartó képessége, foglalkoztatási kapacitása jelentősen lecsökken. Ha ugyanis a bérmunkán kívül az egyéni, családi gazdaságokra – mint általában a kisvállalkozásokra – alapvetően jellemző önfoglalkoztatást is figyelembe vesszük, akkor ugyanaz a földterület hazai tényadatok alapján családi gazdálkodás esetén négyszer annyi embernek ad munkát és megélhetést, mint a kizárólag bérmunkára alapozott tőkés nagybirtok.

    A birtokkoncentráció könnyen sérülékennyé teszi a helyi gazdaságot és közösségeket, erőteljes elvándorlás indul, ami egyrészt a vidéki térségek kiürüléséhez, „gyárcsarnokká” válásához, másrészt a városok körül az elvándorló népességből verbuválódó nyomornegyedek kialakulásához vezethet. E súlyos gazdasági és társadalmi hatások mellett az iparszerű, sok vegyszert használó, környezetterhelő, tömegtermelő nagybirtokról származó élelmiszerek fogyasztása jelentős humánegészségügyi kockázatokkal is jár.

    A társadalmi –vagy úgynevezett külső – költségek a termékek önköltségében nem jelennek meg, ezért is tűnhetnek az ezeket a rendszereket működtető nagybirtokok versenyképesebbnek, jobb hatásfokúnak. 2011-ben, államtitkárságom idején az akkori egészségügyi államtitkárral, Szócska Miklóssal kezdeményeztük e külső – társadalmat terhelő – költségek egy szeletének ráterhelését az azokat okozók termékeire... Egyes multinacionális és hazai ital- és élelmiszer-előállító „stratégiai partner” cégek az Orbán-kormányoknál elérték, hogy a termékeikre nem, vagy csak igen jelképes mértében vetették ki ezt az adót. Az árat tehát már régóta és ma is mi fizetjük azért, hogy a multinacionális és hazai tőkés társaságok nagybirtokainak, nagyvállalatainak profitja még nagyobb lehessen.

    ...Ahhoz azonban, hogy az elmúlt 30 évben megduplázódott – ma mintegy 900 ezres – lélekszámú cigányság körében egy ilyen program sikeres lehessen, ahhoz hagyományaiból kell kiindulnunk, és a mezőgazdaság ehhez illeszthető formáira lenne szükség.

    Ehhez viszont a fenntartható, emberléptékű, élőmunka-igényes, a tájhoz, termőhelyhez alkalmazkodó, minőségi mezőgazdaság – így az ökológiai és biogazdálkodás – rendszereire van szükség, amelyek kifejezetten igénylik az ember részvételét, munkát és megélhetést adhatnak a vidéki népesség jelentős része számára. A tőkés, iparszerű, tömegtermelő nagybirtokrendszer, amely felé ma haladunk, erre teljességgel alkalmatlan, hiszen éppen arra törekszik, hogy a termelést automatizálva minél kevesebb drága élőmunkaerőt foglalkoztasson, ráadásul ehhez a rendszerhez a hagyományos kézműves foglalkozások sem társíthatók. Terjedésével a vidéket olyan szociális és környezeti katasztrófa fenyegeti, amely a helyben maradó és arányaiban egyre növekvő cigány népességet még súlyosabb helyzetbe hozza, és a társadalmi stabilitást is komolyan veszélyezteti.

    Szándékaink szerint a földet a vállalkozó szellemű családok örökbérletbe kapták volna, utódaik pedig mindaddig örökölhették volna, míg ők is megfelelnek a programban lefektetett feltételeknek.

    A programot 200 ezer hektár olyan állami tulajdonú földterület bevonásával terveztük megvalósítani, amelyeket – gyakorta nem is magyar tulajdonú – tőkés társaságok – sok esetben 50–100 forintos, vagy még alacsonyabb hektáronkénti bérleti díj fejében – béreltek. Kirívó példaként említhető a vadászó német bankárok tulajdonában lévő Hubertus Agráripari Bt-vel kötött szerződés, amelynek keretében az állam 99 évre, évi 10 forintos hektáronkénti díjért bérbe adta a volt Balatonnagybereki Állami Gazdaság közel 8.000 hektárját.

    A megpályázható birtokok mérete a tervek szerint 10 hektártól 300 hektárig terjedhetett volna.

    A program tervezetét az egyetememen is teszteltem, és hallgatóim, tanítványaim körében igen népszerűnek mutatkozott, érdeklődve várták. Ma már világosan látom, hogy ezeket a földeket az Orbán-kabinet nem a fiataloknak, hanem – a lemondásomat követően nemsokára megindult „feudális hűbéri birtokadományozó” állami földbérleti majd földprivatizációs programok keretében – saját holdudvarának szánta, így esélye sem volt a program elindításának.

    A magyar demográfiai mutatók – különösen a külső vagy belső perifériákhoz tartozó vidéki térségekben – rendkívül riasztóak, és egyes térségek kiürüléssel, illetve súlyos munkanélküliséggel járó szociális gettókká válással fenyegetnek. Ezen túlmenően a gazdálkodásból élők átlagéletkora is folyamatosan emelkedik, s ha nincs utánpótlás, a hazai élelmiszer-termelés is végleg kicsúszhat a kezünkből, ami az egész társadalom élelmezési és élelmiszer-biztonságát is veszélybe sodorhatja.

    A 2011-ben kidolgozott demográfiai földprogramot, az azt tartalmazó teljes Nemzeti Vidékstratégiával (NVS) együtt a kormányzati internetes oldalról is – mint zavaró mementót, emlékeztető jelet – nyomtalanul eltüntették.

    Az emberiségnek meg kell állnia, körül kell néznie, és meg kell alaposan vizsgálnia, hogy a mai őrült rohanás, az emberek, szolgáltatások és áruk értelmetlen föl-alá hurcolászása vajon több előnyt jelent e számára, mint amennyi környezeti, energetikai vagy éppen humánegészségügyi, járványügyi hátránnyal, kockázattal, fenyegetéssel jár.

    ...Az élelmiszereket értelmetlen ezer kilométereken át fel-alá hurcolni, miközben megalapozott vizsgálatok meggyőzően bizonyították, hogy azok 80-90 százaléka helyi termelésre és termékekre alapozva 50 kilométeres körzetből biztonságosan és ellenőrizhetően jó minőségben beszerezhető. De történelmi példák is arra hívják fel a figyelmünket, hogy azok a társadalmak voltak sikeresek és hosszú távon is működőképesek, amelyek élelmiszer-ellátásukat „belülről kifelé” szervezték, azaz előbb maguknak, azután a közeli városnak, a térségnek majd az országnak termelték meg a szükséges élelmiszereket, és csak az került exportra, amely adott évjáratokban e fölött maradt.

    ...mondjuk például a Föld túlsó oldalán ellenőrizhetetlenül gyártott tejpor importálása nagy ostobaságnak fog tűnni, ha közben azok a helyi gazdák, akik „tehénből származó”, friss, egészséges tejjel és abból helyben előállított termékekkel tudnák ellátni a teljes népességet, tönkre mennek.

    Az exportvezérelt tőkés nagybirtokaink tömegtermékeinek elhelyezése érdekében külgazdasági miniszterünk is föl-alá rohangál a világban, miközben e birtokok a hely, a táj termőképességét jelentősen meghaladó, erőltetett, csúcsra járatott termelésükkel talajainkat tönkre teszik, vízbázisainkat elszennyezik, a parasztságot földjéről elüldözik, és a vidéket gyárcsarnokká, tevékenységük alapanyag-termelő hátsó udvarává silányítják.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Családellenes szülészet (2022. 05. 26.)

    Családellenes szülészet (2022. 05. 26.)

    válaszonline.hu cikk (régi Heti Válasz)

    'Felelet:' Kivételesen egy bátor, igaz újságcikk, nagyon kényes, talán a legfontosabb témában. Egyetlen nagy hibája, hogy az otthonszülésről, annak Fidesz alatti, népszerűsítés helyetti ellehetetlenítéséről nem szól. Szerintem a cikk is bizonyítja, hogy a keresztény-családbarátnak álcázott kormányzás valójában népirtás.

    a cikk:

    Eltűnnek a családbarát állami szülészetek, tarolnak a magánkórházak

    Élő Anita – Thuróczy Piroska

    2022.05.24

    Alaposan átrendezte a fővárosi szülészetek forgalmát a hálapénz tavaly januári kivezetése. A lapunk által készített ábrákból kiderül: vannak olyan közkórházak, amelyek forgalma 15-20 százalékkal esett vissza, a legfontosabb tb-finanszírozású kivétel a Szent Imre Kórházé, ahol 14 százalékkal több baba született. Tarolnak a magánkórházak, tavaly akkorát nőtt a forgalmuk, hogy megtörtént az elképzelhetetlen: több nagy közkórházat is leköröztek. A paraszolvenciával ugyanis a választott orvos rendszere is megszűnt, ezért a családbarát születésélményre vágyó nők inkább intézményt választanak, ha már szülészt nem tudnak. A szocializmus maradékát fel kellett számolni, de a fürdővízzel együtt a gyereket is sikerült kiönteni: a családbarát szülészet intézményi formája is megszűnt Magyarországon.

    – Amikor kiderült, hogy kisbabát várok, a magánrendelésen azt mondta az orvosom: nem tud bejönni a szülésemhez, mint az első gyerekemnél. Sajnos nem lehet. Megdöbbentem, főleg, amikor azt mondta: nemhogy nála, még a kórházában sem szülhetek. Nála azért nem, mert már nem lehet orvost választani a közkórházak szülészetein, a kórházban pedig azért nem, mert három kerülettel arrébb lakom, és nem tudnak területükön kívüli beteget fogadni. Így átjelentkeztem egy barátnőmhöz a XI. kerületbe. Most már szülhetek a Szent Imre Kórházban – meséli a 32 éves, ötödik hónapban járó tanárnő, Kovács Zsófia, milyen hatással van a személyes helyzetére az egyébként a szülészeteken is rengeteg torzulást okozó hálapénz megszüntetése. 

    Esete nem egyedi. Noha tavaly mintegy két százalékkal csökkent a 11. kerületi lakosok száma, az ott született kisbabáké 19 százalékkal nőtt, és 44 százalékkal megugrott azoké, akik a gyerek két hónapos kora előtt elköltöztek Újbudáról – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és Lehoczky Péter Gábor, a kerületi védőnői szolgálatot felügyelő újbudai Szent Kristóf Szakrendelő főigazgatójának adataiból. Jórészt az utóbbiak közül kerülhetnek ki azok, akik vélhetően csak szülni jelentkeztek be a kórház ellátási területére.

    Milyen okok vezettek oda, hogy az egyébként is érzékeny életszakaszban lévő várandós nők a hivatalos lakcímük megváltoztatására kényszerülnek? 

    2021 januárja nagy változást hozott a magyar egészségügyben, innentől a Büntető Törvénykönyv (Btk) súlyosan szankcionálja a hálapénz adását és kapását. A szülészet világát a döntés különösen erősen érintette. 

    Tavaly – ettől persze függetlenül – a fővárosban öt százalékkal csökkent a születések száma a KSH adatai szerint. Budapesten tíz közkórházban lehet szülni, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) lapunk által kikért adatai szerint ezek közül hatban öt százaléknál nagyobb mértékű volt a visszaesés, előfordult 15-20 százalékos csökkenés is. Egyes intézményeknél – például a Dél-pesti Centrumkórház esetében – ezt indokolhatta a koronavírusos betegek ellátásában vitt kiemelkedő szerep. 

    Szembeötlő azonban a Szent Imre Kórház kiugró, 14 százalékos növekedési adata. A nagy mozgást elsősorban a természetes születést kereső nők tudatos intézményválasztása okozta. 2018-2020 között évente hozzávetőlegesen 2500-2600 kisbaba született a Szent Imrében, a 2021-ben közel 2900. 

    – A Szent Imre Kórház szülőszobáján térdeltem a földön, a felsőtestemmel az ágyra borulva vajúdtam. Hallottam, ahogy az orvos megbízza a szülésznő gyakornokot; vizsgáljon meg. Megijedtem, nem bírom ki, ha most hanyatt fektet az ágyon, a háton fekvés elviselhetetlen fájdalommal jár. A szülésznő nem tudta, mit tegyen, az orvos azonban közbeszólt: ne mozgasson, alkalmazkodjon az én helyzetemhez – érzékelteti Nagy Anna egygyermekes anya, miért fontos a szülő nőknek a családbarát szülészet, ahol alapelv, hogy a szülés kísérői igazodjanak az ő igényeikhez, és nem nekik kell a fájások közben felvenni azt a pozíciót, ami a legkényelmesebb az orvosnak vagy a szülésznőnek.

    Szülés lakcímváltással

    Hogyan történhetett meg, hogy a Szent Imre orvosai 300 babával többet segítettek világra, mint az előző években? Az érintett nőket kérdezve hamar körvonalazódik a válasz:

    – Az előző babámat hanyatt fekve kellett megszülnöm, iszonyú nehéz volt. Azt hallottam, a Szent Imrében bármilyen pozícióban lehet szülni; de nem ennek a kórháznak a körzetéhez tartozom, ezért felmerült bennem, ha indul a szülés, és oda megyek, akkor talán már nem küldhetnek el – mondja a harmadik gyermekét váró, tolmácsként dolgozó, harmincas évei végén járó Szabó Eszter. (Cikkünkben az anyák nevét kérésükre megváltoztattuk.)

    – Vágyom arra, hogy minél kevesebb orvosi beavatkozással szülhessek. Úgy tudom, a Szent Imrében nyitottak a természetes szülésre – fogalmazott lapunknak Horváth Rebeka, aki a Szent Imrében szülök/szültem Facebook-csoportban kért tanácsot az átjelentkezéssel kapcsolatban. 

    – Egy barátnőm mesélt róla, milyen jó élmény volt kádban szülni, mennyire ellazította, segítette a meleg víz. Én is szeretnék valami hasonlót átélni – indokol Kiss Judit, harminc körüli építész.

    Közös pont, hogy ezek a kismamák alacsony kockázatú terhesség után medikális beavatkozástól mentes szülésre vágynak. Ám ez az érzés korábban is sok magyar nőben megvolt. Miért most alakítja át ez ilyen jelentősen a szülészetek forgalmát? Korábban, ha a kismamák találtak egy-egy természetes szemléletű szülészorvost, hálapénz ellenében megfogadhatták, és családbarát ellátásban részesülhettek. Ám az orvosválasztásnak ez a lehetősége tavaly január óta megszűnt. 

    „Hölgyem, ne az orvosban bízzon, hanem a kórházban” – mondogatják azóta a szülészek a várandósoknak. A jogalkotók alapelve ugyanis az volt, hogy a „beteg” ezentúl személyek helyett intézményekbe helyezze a bizalmát. Ám a szülészetek esetében ez nem olyan egyszerű,

    itthon ugyanis egy-egy kórházon belül is óriási különbség tapasztalható az orvosok szemléletében. Ugyanazon a szülészeten az egyik orvosnál szabad állva vajúdni, másiknál nem, és esetleg a szülés elengedhetetlen része a gátmetszés. 

    – A nők egyre nagyobb része vágyik a családbarát születésélményre, és ez növelheti a a később vállalt gyermekek számát – erősíti meg Bálint Balázs országos szülészeti szakfelügyelő főorvos. – Ám azt kapják, ami van, ami jut. Valószínűleg sok kórházban dolgozik egy-két olyan kolléga, aki ezeket az elveket a gyakorlatban is alkalmazza. A szülő nők egy része mindent megtesz, hogy olyan intézményben szüljön, ahol több ilyen orvos és szülésznő dolgozik.  A fővárosban például megnőtt azoknak a várandós nőknek a száma, akik „kaparnak maguknak egy kórházhoz közeli lakcímet”, rokonokhoz vagy barátokhoz jelentkeznek be, hogy a kiszemelt kórház ne küldhesse el őket – mondja a főorvos. 

    Műtét nélkül 

    A választásra a családoknak jó okuk van, például ha egy ikerterhességnél szeretnék elkerülni a „kötelező” császármetszést – Magyarországon két kézen megszámlálható azoknak a szülészeteknek a száma, ahol császármetszés után hüvelyi szülés levezetésére vállalkoznak.

    – A harmadik gyermekemet októberben szültem – meséli Németh Katalin, aki szintén a 11. kerületbe jelentkezett át. – Az első babám császármetszéssel jött világra, a második gyermekemet viszont természetes úton szültem. A lakóhelyemhez tartozó kórház protokollja szerint császármetszés után csak újabb császár jöhetett volna, hiába volt már közben egy másik szülésem. A Szent Imrébe azért mentem, mert ott megpróbálhattam ezt, és szerencsére sikerült. 

    Az intézményválasztás tétjét érzékelteti, hogy a Szent Imre Kórházban a császármetszés aránya 2021-ben 22 százalék volt; a második legalacsonyabb mutatójú Dél-pesti Centrumkórházban már 32 százalék, míg három kórházból ötven százalék feletti (Péterfy, Honvéd, Semmelweis) adatot jelentettek. 

    Ha viszont egy kórház a kapacitásai határához ér, nem köteles ellátni a területén kívülről érkezőket. Így jön a képbe, hogy bejelentkeznek egy 11. vagy 22. kerületi ismerőshöz, a kórház kötelező ellátási területe ugyanis erre a két fővárosi kerületre terjed ki. A jelenség nem új, de a hálapénz megszüntetésével gyakoribbá vált. Ám hogyan történhet meg az, egy magát családbarátnak hirdető országban egy nő a szüléssel kapcsolatos alapvető vágyait ennyire nehezen érheti el? Bálint Sándor szülészorvos, az első magyarországi alternatív szülőszoba létrehozója szerint

    „a népek sorsa a szülőszobán dől el”. Miközben Magyarországon a kormányzat pénzbeli támogatások sorával igyekszik ösztönözni a gyermekek megszületését, az első és legalapvetőbb problémával a családok magukra maradnak. 

    Számtalan nő él át rossz, megalázó, sőt sok esetben traumatikus szülést. Az Ablak a világra szülészeti adatbázis az anyák visszajelzései alapján működik, nem reprezentatív, de 12 ezer nő adatait rögzíti. A kérdőívet kitöltők kétharmadánál alkalmaztak gátmetszést (az Egészségügyi Világszervezet, a WHO ajánlása 10 százalék), a szülések harmadát indítják hormon adagolásával vagy más beavatkozással (WHO ajánlás 10 százalék), a szülések több mint felénél repesztik meg rutinszerűen a magzatburkot (a WHO nem javasolja), a szülések közel felénél alkalmazzák a hasba könyöklést (a WHO nem javasolja). A NEAK adatai alapján 2021-ben a hazai szülések 41 százalékánál végeztek császármetszést, miközben a WHO 10–15 százalékot tart indokoltak.

    Másállapotot a szülészetben! mozgalom anyai beszámolói alapján is siralmas összkép bontakozik ki. Rendszeresen visszatérő motívum a nő megkérdezése nélküli beavatkozás, a megalázás, a bizonytalanság, a meztelenül várakoztatás és a csecsemő anyától való elkülönítése.

    Pedig az örömteli szülést átélt nők könnyebben lesznek magabiztos anyák, nagyobb arányban szoptatnak. Az egészséges anya-gyermek kötődés korai kialakulása egész további közös életükre pozitív hatással lesz, és az apa is jó élményként raktározza el gyermeke születését. A traumatikus szülés ezzel szemben nyomasztó terhet helyez az anyára, a babára és a szülőszobai eseményeket tehetetlenül szemlélő apára egyaránt. Egy családbarát országban a nulladik lépés lenne a gondtalan várandósság és a családbarát szülés biztosítása. Úgy tűnik, a hálapénz fontos és jóindulatú kivezetése tovább nehezített a helyzeten, holott ez, valamint a magánpraxisok és az állami ellátás szétválasztása fontos és jó lépés. A hirtelensége, részleteinek átgondolatlansága viszont számos problémát okozott a szülészeti ellátásban, a legtöbb kórház ugyanis úgy döntött, megszünteti a választott orvos rendszerét, és csak az ügyeletes orvosnál való szülést teszi lehetővé a kismamák számára.

    A szülés természetes folyamatában jártas szakemberek szerint a szülés körülbelül nyolcvan százalékban lelki, és csak húsz százalékban testi folyamat. A szülés testi és lelki értelemben is intim esemény, amelynek alapfeltétele, a nő és a szülést kísérők jó, bizalmon alapuló kapcsolata. Sok nő pittyegő gépek, gyógyszerek és kék ruhás emberek között érzi magát komfortosan; ők jó helyzetben vannak ma Magyarországon, a medikális szemléletet gondosan átadják az egyetemeken és az ország minden kórházában számtalan jó szakember alkalmazza ezt.

    Szép számmal vannak viszont azok, akik természetes, medikális beavatkozástól mentes szülésre vágynak. A „háborítatlan”, vagy alternatív szülésnek is nevezett szemléletben dolgozó orvosok és bábák a női test saját, működő rendszerében bíznak. Fő feladatuknak tekintik, hogy a szülő nőt támogassák, kísérjék a saját útján, miközben folyamatosan figyelik az eseményeket és csak akkor avatkoznak közbe, amikor valóban szükséges. A nőt és az ő igényeit helyezik a középpontba, nem ők akarják irányítani a szülést.

    2021 januárja előtt még volt némi esélyük arra, hogy a hazánkban dolgozó maroknyi alternatív szemléletű orvost vagy szülésznőt megkeressék, de ők tavaly januártól a törvény szerint nem ígérhetik meg a várandós nőnek, hogy jelen lesznek a szülésénél, ezzel a természetes szülésre vágyó kismamák esélyei jelentősen romlottak.

    – Ha észreveszek egy kisebb-nagyobb elváltozást a nőgyógyászati magánrendelésemen, akkor azt szoktam mondani: „Kedves asszonyom, én vagyok az egyetlen orvos Magyarországon, aki egy állami intézményben nem operálhatja meg” – érzékelteti a helyzetet Bálint főorvos. – Ugyanez történik a várandósgondozáson megjelentekkel is, a saját orvosuk nem mehet be hozzájuk levezetni a szülést. Egy kivétellel: ha éppen ő az ügyeletes, mert akkor a magánbetege gyermekét is segíthet világra hozni. A szigornak persze oka van: így próbálják a döntéshozók bezárni a kiskapukat a hálapénz előtt. 

    Hirtelen láthatóvá vált az orvoshiány

    A paraszolvencia megszüntetésének nemkívánatos hatásaként kiderült, milyen nagy a munkaerőhiány a szülészeteken. A probléma nem új, de eddig nem látszott, mert a kórházak „ingyen” munkaerőhöz jutottak, hiszen az ügyeletes orvosok, szülésznők mellett mindig bent volt még kettő-négy-nyolc vagy még több választott szülész is az éjszakai, hétvégi időszakokban. 

    Most az ügyeleteket egy-két orvos és esetleg bába viszi el. Nemhogy az optimális, „egy szülő nőhöz egy szülésznő” elvet nem tudják tartani, de a nagyobb forgalmú osztályokon előfordul, hogy négy-öt-hat szülő nőre jut egy bába, miközben az orvosoknak a nőgyószati pácienseket is el kell látniuk. Ez már önmagában gátja a természetes szemléletnek, hiszen hogyan tudnák a szülőszobák között rohangálva figyelemmel kísérni egy vajúdó nő testi, lelki változásait? 

    – Magyarországon a családbarát ellátás intézményesen gyakorlatilag megszűnt létezni, mert nincsenek meg a személyi feltételei – állítja az országos szakfelügyelő főorvos, aki szerint sürgős változásokra van szükség. 

    Az orvosválasztás megszűntével gyakran a szemlélet megválasztása is ellehetetlenül. Hiába megy be a kismama a kórházba a szülésével kapcsolatos vágyakkal, hiába szerepelnek azok a 2019-ben kiadott családbarát szülészeti alapelvek között, ha az éppen jelenlévő orvos nem járatos ezen a területen, és ezen nem könnyű változtatni. 

    – Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy magyar sofőrt hirtelen beültetnek egy londoni autó volánja mögé. Bár tud kocsit vezetni, fogalma sincs, hol merre kell kanyarodni, ami nem túl biztonságos. Aki orvostanhallgató kora óta csak medikális módszerekkel, háton vezetett szülést látott, nem tudja, mit kell kezdeni függőleges testhelyzet esetén, vagy hogyan működik a női test magától, gyógyszerek nélkül. Az orvos ilyen esetben ugyanúgy nem tud megfelelő biztonságot nyújtani, mint a másik autót vezetni – fogalmaz Bálint Balázs. 

    A főorvos látott már példát arra, hogy egy kizárólag medikális eszközökkel dolgozó orvos, megismerve a természetes szemlélet hatékonyságát és biztonságosságát, maga is változtatni kezdett a módszerein. Ha sikerülne megfelelő továbbképzési rendszerrel elérni a szemléletváltozást, sokat javulhatna a helyzet. Addig, akinek nem tetszik, hogy annál szül, aki éppen jut, mehet a magánklinikára, és fizetheti a több százezer, esetenként millió forint feletti díjat. És sokan meg is teszik.

    Korábban elképzelhetetlen lett volna, ami történt: tavaly a tíz legnagyobb forgalmú szülészetből kettő fizetős volt. Ábránkon a 2019-es utolsó „békeévhez” képest mutatjuk meg, hogyan rendeződött át a szülészetek forgalma:

    2021-ben a TritonLife Róbert Magánkórház a 7. legjelentősebb fővárosi szülészetté vált, alig maradva le az egyik legnagyobb fővárosi intézménytől, a Szent János Kórháztól. A Maternity Magánklinika szintén bekerült a legnagyobb forgalmú osztályok közé, olyan közintézményeket utasítva maga mögé, mint az Uzsoki kórház. Jól látszik tehát, hogy nemcsak a fővárosi születések számának 2021-es csökkenése miatt esett a közkórházak forgalma, hanem azért is, mert egy-két év alatt több mint 1200 szülés tűnt el a közfinanszírozott rendszerből, és áramlott át a magánszektorba. 

    Mit kellene tehát tenni?

    Bálint főorvossal ezeket is sorra vettük:

    1. Hozzá kell nyúlni a közkórházak finanszírozási rendszeréhez, anyagiakkal is motiválni kell az intézményeket arra, hogy az alternatív szülészeti módszereket részesítsék előnyben. (Ma például egy kórház több pénzt kap a császármetszésért, mint a hüvelyi szülésért.) 

    2. Sürgető a szülésznők bérének rendezése, az ő fizetésük ugyanis a hálapénz kivezetésekor inkább csak jelképesen nőtt. Márpedig a szülészet az a terület, ahol a történelmi jelentőségű béremelés ellenére csökkentek a jövedelmek. 

    3. Június elseje után megszűnik a koronavírus-járvány miatt bevezetett felmondási tilalom az egészségügyben. Félő, hogy a szülésznők nagy számban áramolnak át a magánszülészetekre. Az ideális az volna, ha megemelnék a bérüket, és ezzel együtt több felelősséget kaphatnának. A kockázatmentes, rendben zajló szülések kísérését egy jól képzett, gyakorlott bába is tökéletesen el tudja látni, az orvos csak a biztonságos hátteret nyújtja. 

    4. Német mintára mindenütt meg kellene honosítani a behívós rendszert: ha kettőnél több szülő nő jut egy szülésznőre, akkor sürgősséggel munkába kellene állítani egy készenlétes dolgozót. 

    5. Lehetővé kellene tenni a biztosítottak számára a szabad orvosválasztást. A várandós nő egy előre meghatározott összeg kórházi pénztárba történő befizetésével választhatná meg, kik legyenek jelen a szülőszobán, ha ez fontos számára. Ma erre a közkórházakban nincs lehetősége.

    ×××

    Központi intézkedésekre lenne tehát szükség, annál is inkább, mert a kormány által korábban megígért új, családbarát szülészeteknek nyomuk sincs. Még 2016-ban jelentették be, hogy a két egyházi kórház – a református Bethesda Gyermekkórház és a katolikus Budai Irgalmasrendi – közös, természetes szemléleten alapuló szülészetet indít. Az új épület alapkövét 2018 márciusában le is rakták, de az építkezés még nem indult el. 

    Nehéz helyzetben vannak tehát az anyák. A cikkünkben már megszólaltatott Szabó Eszter, akinek már csak hat hete van a szülés várható időpontjáig, így éli meg ezt: 

    – Nincsenek bonyolult vágyaim. Nem a fájdalomtól félek, hanem a bizonytalanságtól. Szeretném zavartalanul átadni magam az élménynek, hogy gyermekem születik, de másfél hónappal a szülés előtt még mindig nem tudom, hova menjek, ahol ezt az egyszerűnek tűnő kérésemet teljesíteni tudják.

     

     

    a cikkben hivatkozva:

    A születést nem lehet megállítani – Bálint Balázs vírusról, lombikról és hálapénzről

    Borbás Barna·2020.11.18

    Napi halálozási adatokra, megtelt hullaházakra, bezárt osztályokra figyel az ország, miközben van az egészségügynek egy szeglete, ahol az életet semmilyen veszélyhelyzet sem állíthatja meg. Bálint Balázs országos szülész-nőgyógyász szakfelügyelő a Válasz Online-nak azt mondja: a járvány az ő munkájukat is elérte, tartalékaik fogyóban, de a szülés nem az a műfaj, „amit esetleg el lehet halasztani”. A budai Szent Imre Kórház egyik legismertebb orvosát, a Keresztény Anyasági Központ programvezetőjét a járványhelyzet értékelésén túl az elmúlt időszak legforróbb, szakmájába vágó vitáinak – lombik, hálapénz – kommentálására kértük. Bálint Balázs elmondja: van gondja az új egészségügyi törvény megfogalmazásával, hívő orvosként nem ítéli el a lombikprogramot, a szülészeti hálapénz pedig szerinte valójában nem is hálapénz. Nagyinterjú.

     „A Szent Imre Kórházban dolgozom, emellett hol a Bethesdában szeretnék szülészetet, hol az Irgalmasrendiben nőgyógyászatot szervezni, néha cserkészvezető, néha presbiter vagyok.” Egy idézet bizonyítékul, hogy Bálint Balázs nem unatkozik. Ráadásul a legkeresettebb szülész-nőgyógyászok egyike, az úgynevezett természetes szemléletű szülészet úttörője. Hogy utóbbi mit jelent? Varga Katalin pszichológus-professzor frappáns megfogalmazásában: fantasztikusan csinálni a semmit. A „háborítatlan szülés” elve szerint a szakemberek szükség esetén avatkoznak közbe, egyébként hagyják, hogy a női test folyamatai a maguk természet adta ütemében történjenek.

    Beszélgetésünket eredetileg az asszisztált reprodukciós eljárások – köznevesülten: a lombik – körül kirobbant vitától indítottuk volna, de a durvuló járványhelyzet miatt a vírussal kezdjük.

    „Fogyóban a tartalékaink”

    – Mit éreznek a rendkívüli helyzetből?

    – A szülés nem epeműtét, amit esetleg el lehet halasztani. Veszélyhelyzet ide vagy oda, a baba elindul. Ebből a szempontból tehát nem nagyon változott az életünk. Egyelőre az érvényben levő látogatási és szüléskísérési protokoll sem sokkal drasztikusabb, mint az influenzajárványnál. Egyedül talán a szigorú maszkviselés a különbség. Persze igazolt COVID-os szülő nő esetében azért más a helyzet.

    Maszkban vajúdnak a kismamák?

    – Elvben igen, azonban ez nem könnyű, a szülés nehezítő körülmények nélkül is komoly fizikai teljesítmény, amihez ügyesen kell lélegezni. Mi, orvosok is rosszabb helyzetben vagyunk, hiszen nem látunk arcokat, nehezebb a kommunikáció. Szerencsére az apás szülés engedélyezett, csak a látogatások nem. Jobb is, ha mindenki otthon van, nem a kórházban. Nem csak járványszempontból.

    – Hanem?

    – Most, hogy nincsenek látogatók, kiderült, milyen sok idejük van az anyukáknak. A látogatás kedves gesztus, de sokszor zavarja az anya-gyermek kapcsolatot. Nálunk a kórházban előfordul, hogy a nap folyamán több vendég is érkezik a váróba egy édesanyát meglátogatni és a babát megnézni. Erre most nincs lehetőség. Az anyák „jobb híján” a kicsikkel foglalkoznak. Nem is látok síró gyereket. Már csak az okostelefont kellene valahogy hátrébb szorítani a fontossági sorrendben.

    – Átvezénylés vagy intézményi fertőzés sújtja önöket?

    – Egyelőre nálunk nincs emberhiány, de semmi kétségem, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Több kollégánkat már átvezényelték COVID-ellátásba.

    – Orvosokat?

    – És bábákat. Ugyanannyi munkára kevesebben vagyunk, de az ellátás ebben a pillanatban nincs veszélyben. Viszont előfordult már, hogy egy kolléga családi okból szeretett volna műszakot cserélni, de rövid úton kiderült, hogy erről legfeljebb saját magával tud egyezkedni. Fogyóban vannak a tartalékaink. Ezért is kell nagyon óvatosnak lennünk, nehogy megfertőződjünk. Bár, ahogy nézem a tendenciát, minket is utolér a járvány, nincs mese.

    – Biztos benne?

    – Oké, hogy van maszk, oké, hogy odafigyelünk, de mégis csak kórházban dolgozunk, szoros kontaktban. Ha nem a vírus ér utol, akkor az átvezénylés. Ha holnap jön az utasítás, hogy nekem is mennem kell, akkor nincs mit tenni, ez szükséghelyzet. De egyelőre nem ezen gondolkodom, hanem azon, hogy gond nélkül fenn tudjuk tartani az ellátást.

    „Nem ítélem el a lombikot”

    – „A lombikprogramot teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból” – Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke október végén ezt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak. Szavait nagy felhördülés követte, és a témában megnyilvánult Novák Katalin családügyi miniszter is, aki határozottan kiállt a lombik mellett. Ön nemrég felszólalt volna a Katolikus Szeretetszolgálat és az EMMI által Természetes gyermekáldás címmel szervezett, a járványhelyzet miatt elhalasztott konferencián, ahol az „egyházi tanítás szerint elfogadható” módszereket mutatták volna be. Hívő orvosként kinek ad igazat: a püspöknek vagy a miniszternek?

    – Könnyű dolgom van, mindkét oldalt meg tudom érteni. Mi több: bizonyos szinten egyet is tudok érteni mindkét oldallal.

    – Hogyan?

    – Az összes keresztény egyház bibliai alapú tanítása, hogy az élet kezdete a fogantatás. Nem a születés, nem az első ultrahangkép: a fogantatás. Ebből az következik, hogy a lombikban, mesterségesen megtermékenyített petesejtet is emberi életnek kell tartanunk. Azt is, amit nem „használnak fel” – és éppen ez a probléma a lombikkal bibliai alapokról szemlélve. Egészségügyi szempontból ugyanis muszáj annyi petesejtet megtermékenyíteni, amennyit lehet, ám végül nem feltétlenül az összeset ültetik az anyaméhbe. Hívőként az ezzel kapcsolatos erkölcsi problémát megértem. Ugyanakkor az orvostudomány hatalmas vívmánya a lombik, melynek segítségével rengeteg olyan családban született baba, ahol másként nem sikerülhetett volna. És tegyük hozzá: ők ugyanolyan teljes értékű gyerekek, mint a nem-lombikosok.

    A gyerekszám-növelésben érdekelt államnak valójában mindegy, hogy hogyan fogannak a babák. Éppen ezért nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a kormányzat azt mondja: erkölcsi okból mégsem támogatja a lombikot. Így viszont az egyház és az állam közti elvi ellentét feloldhatatlan.

    – Ön tehát nem ítéli el a lombikot, mégis olyan szülészeti centrum építésében vesz részt, ahol nem végeznek ilyen megtermékenyítést?

    – Nem ítélem el, mert tudományosan nem tudom elvetni. Ugyanakkor az etikai dilemmát sem tudom feloldani. Én nem végzek lombikos beavatkozást, de ha van olyan páciensem, aki sok próbálkozás után ezt választja, akkor megértem őt, nem fogom meggátolni, a döntés az övé.

    – Ezzel csak egy probléma van: ha Veres Andrást komolyan veszem, akkor ön hívő orvosként ennyit sem mondhatna. „Az élet kezdete a fogantatás”…

    – A lombikkal kapcsolatos álláspontot nem Veres püspök úr találta ki: VI. Pál pápa Humanae vitae című, 1968-as enciklikája óta ezt tanítja a katolikus egyház, vagyis ez komoly alapon nyugvó álláspont. Református emberként pedig bátran állíthatom, hogy lényegét tekintve ugyanazt mondja a lombikról a többi keresztény egyház is, habár az álláspontját nem jeleníti meg ennyire erőteljesen. Én is ezt az irányt képviselem, miközben értem és tudom, hogy tudományos szempontból a lombik lehetősége komoly eredmény.

    – A lombik mellett érvelők indulatukban sokszor mondják, hogy nekik gyermektelen papok ne írják elő, mit és hogyan lehet csinálni. Lát arra esélyt, hogy az egyházak változtatnak az élet kezdetéről szóló álláspontjukon? Sok várandósság például ikerterhességnek indul, ám végül egy baba lesz belőle, mégsem mondjuk, hogy a kettő között gyilkosság történt.

    – Nem hiszem, hogy az egyházi álláspont változni fog. Fentebb épp arról beszéltünk, hogy az élet kezdetéről szóló tanítás a Szentírásból származik, vagyis minden korszakban megállja a helyét. A megoldás az, ha a két rendszer békésen működik egymás mellett. És ha az állam és az egyház képviselői le tudnak ülni beszélni. Novák Katalin miniszterasszonyt és Veres András püspök urat is személyesen ismerem, két értékes emberről van szó, ha egy asztalhoz ülnének, valószínűleg hamar közös nevezőre jutnának.

    – Mit ért egymás mellett békésen működő rendszereken?

    – Hogy hozzunk létre olyan termékenységi központot, ahol – az összes keresztény egyház tanításának és elvárásának megfelelően – művi beavatkozások nélkül is eredményesek tudunk lenni, és amelyet az állam ugyanúgy támogat, mint a már létező központokat.

    – Ez lenne az épülőKeresztény Családi Centrum, melynek ön a vezetője. Már működnek? Ha igen, milyen struktúrában?

    – Több szálon dolgozunk 2016-17 óta, csak sajnos lassan forognak a kerekek. A kormánydöntés úgy szólt, hogy a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza kiegészül egy szülészeti osztállyal, és ehhez társult a Budai Irgalmasrendi Kórház, akik pedig azt mondták, szívesen megcsinálnák ennek a nőgyógyászati részét. Két külön intézmény, mégis egy projekt, és mindkettő szakmai programjának én vagyok a felelőse. A kettőt együtt Keresztény Anyasági Központnak neveztük el. A Bethesda esetében új épületbe kellett kezdeni, az Irgalmasrendi nőgyógyászati osztálya, illetve annak épülete felújítás alatt áll – mondanom sem kell, hogy világjárvány nélkül is körülményes folyamatok ezek. Reméljük, hogy legkésőbb másfél év múlva meg tudjuk nyitni ezt az osztályt, és vele párhuzamosan, ha csökkentett módban, ideiglenes jelleggel is, de elindulhat a szülészet.

    – Vagyis a Keresztény Anyasági Központ együtt lesz a Bethesda szülészete és az Irgalmasrendi Keresztény Családi Centruma, benne a lombikmentes meddőségi ellátással?

    Termékenységi ellátással. Nem szeretem a „meddőségi” szót, akkor sem, ha az a hivatalos megfogalmazás. Mégis csak a termékenység a cél.

    – Valóban. És mit kínálnak a lombik helyett?

    – Két, az Egyesült Államokban kifejlesztett protokollt használunk. Az egyik a Fertility Education & Medical Management (FEMM), a másik a NaPro Technológia melyeknek az a lényege, hogy nem művi, sok ráhatást alkalmazó kezelés után kapjuk meg az érett petesejtet, hanem a pácienst mélyebben kivizsgálva, szigorúbb protokollokat használva, az egészséget állítjuk helyre, mely után a megtermékenyülés létrejön.

    „Ez nemzetstratégiai kérdés”

    – Az új Bethesda-szülészet beharangozójában a következő jelzőket lehet olvasni: alternatív, családbarát, anyaközpontú. Vagyis 2020-ban is kuriózumként tálalnak valamit, ami nyugatabbra már alapvető: hogy az esetek 50 százalékában nem császármetszéssel „kapják ki” a gyereket, hogy lehet kádban vajúdni, hogy hagyják az aranyórát – és még sorolhatnánk. Meddig kell ezt még idehaza alternatívnak nevezni?

    – Csupán a régies szóhasználat miatt alakult így, de valóban, ideje lenne ezt már normálisként kezelni. Tavaly sikerült elfogadtatni az új, családbarát alapelvekre épülő szülészeti irányelvet, mely legalább rögzít egy sor ellátást, amely ebbe a körbe tartozik, így ma már nem nézik feltétlenül csodabogárnak azt, aki nem hanyatt fekve akar szülni. Ezzel együtt még mindig elmaradunk a nyugaton bevett hasonló irányelvektől. Van továbbá az EMMI által kiírt Családbarát Szülészet Pályázati Program, egy 10 milliárd forintos keret. Több lépcsőben lehetett pályázni, hogy a kórházak új, modernebb szülőszobákat alakíthassanak ki.

    – A szülőszoba fontos, de ez mit javít az orvosok szemléletén?

    – Tényleg az a kulcs, de azért az infrastruktúra sem utolsó. Gondoljon bele: van olyan kórház, ami azért pályázott, hogy legyen egyágyas szülőszobája. Mert eddig nem volt! Magyarországon, 2020-ban. Visszatérve a szemlélethez: jó hír, hogy a minisztérium a pályázati pénz utolsó etapját csak azzal a feltétellel adta oda, ha az intézmény vállalta, hogy beiskolázza a dolgozókat – szülészorvosokat, bábákat, csecsemős nővéreket, gyermekgyógyászokat –, méghozzá kötelező jelleggel. Olyan kurzust kell elvégezniük, amelyen új szemléletű előadásokat hallgatnak. Ahol szembesülhetnek azzal, hogy lehetséges az, hogy tíz szülésből nem nyolc zajlik epidurális, vagyis gerincközeli érzéstelenítéssel, amikor az asszony kis túlzással azt sem tudja, mikor szült meg.

    – Idehaza ráadásul a szülések majdnem fele műtéti úton, császármetszéssel ér véget. Részben – valljuk be – kényelmi okból, holott ez a babának és az anyának sem jó.

    – Csak az a probléma, hogy ez sok orvos szemében nem evidencia. Még ma sem. Több modulelőadást tartottam már, és

    előre mindig azt hittem, hogy amiről beszélni fogok, nem újdonság, hogy a csapból is ez folyik. Ehhez képest végtelenül aranyos kollégák és kolléganők csak néztek, és az arcukon látszott a döbbenet. Háborítatlan szülés? Ilyen van?

    – Jól fogadták?

    – Többen kérték, hogy menjek hozzájuk főorvosnak. Komolyra fordítva: ezek az előadások, tudásmegosztások nagyon fontosak, csak sajnos most a COVID miatt nem tudjuk megtartani ezeket.

    – Szülészet és nőgyógyászat területén ön a Nemzeti Népegészségügyi Központ által megbízott országos szakfelügyelő. Az ember úgy képzeli, hogy ilyen minőségben nem oktatgat, hanem odapörköl.

    – Csak a gond az, hogy nem lehet évtizedes berögzöttségeket parancsszóra, egyik napról a másikra megváltoztatni. Nem várhatom el a szülésorvostól vagy a bábától, hogy csak azért, mert az új szülészeti irányelvben le van írva a vízben szülés, akkor ő holnaptól vízben szüléseket kísérjen. Ennek idő kell, először is a fejekben. Amikor nagyjából egy évvel ezelőtt megkaptam a szakfelügyelői kinevezésemet, Kásler Miklós miniszter úr behivatott négyszemközti beszélgetésre. Nem vagyok sem osztályvezető, sem professzor, meg akart hát nézni magának. Azzal bocsátott el, hogy a legfőbb cél a császármetszések arányának leszorítása.

    – Ezt ön mivel tudja elérni?

    – A már említett szemléletváltással. Ezen felül javasoltam egy vizsgálati metódust, melynek segítségével az országos tisztifőorvos hivatalán keresztül meg lehet nézni, hogy egy-egy intézményben miért kirívó a császármetszések esetszáma. Nehéz ügy, mert mindennek az alapja, hogy az orvosok félnek a perektől. Legyen műtét, mert ha túl vagyunk rajta hamar, akkor biztosan nem lesz a szülésből orvosi per. Van olyan kolléga, aki ebből a megfontolásból nem is vállal hüvelyi szülést. Hozzáteszem: szerintem ez mélyen etikátlan hozzáállás.

    – Szakfelügyelőként nyilván ennél többet is mondhat.

    – A jogköröm ugyan leír bizonyos jogosítványokat, de kicsi porszem vagyok az államigazgatásban.

    – Ezt hogy érti?

    – A háttér hiányzik mögülem ahhoz, hogy én azt mondjam bármelyik szülészeti osztály vezetőjének, hogy kedves barátom, nagyon örülök, hogy dolgoztok, de szerintem itt vagy ott nem csináljátok jól.

    A szakfelügyelő ad absurdum azt is javasolhatja a tisztifőorvosnak, hogy ideiglenesen zárjanak be egy osztályt. A jogkör megvan, az erős közigazgatási hátteret, ezáltal a valódi súlyt – na, azt már nem látom. Bár ennek most talán a COVID lehet az oka.

    – Az egyik legfontosabb kormányzati cél, hogy legyen több gyerek. Márpedig nincs gyerek szülés nélkül,és a traumatizált első szülés meg is akadályozhatja a második-harmadik gyerek világra jöttét.

    – Ez pontosan így van: évtizedes kutatások támasztják alá, hogy azok a nők, akik jónak tartják az első szülésélményt, később átlagosan közel kétszer annyi gyereket szülnek, mint azok, akiknél ugyanez az élmény rossz volt. Ez tehát nemzetstratégiai kérdés. Sok beadványban megírtam ezt már több miniszternek.

    „Ez nem hálapénz”

    – Az új Bethesda-szülészet amellett, hogy alternatív és családbarát, vállalt céljuk szerint hálapénzmentes is lesz. Akinek van gyereke, pontosan tudja, hogy összességében százezreket kell leszurkolni Magyarországon, csupán a „normális” szülésért. Nem illúzió itt teljes paraszolvencia-mentességet hirdetni?

    – Mindjárt az elején szögezzük le: a szülészeti hálapénz nem hálapénz. Hálapénz az, amikor az embernek – például – vakbélgyulladása lesz, kórházba kerül, és a folyamat végén fizet a sebésznek. A szülész és a bába esetében azt kell megfizetni, hogy ők bármikor, akár a vasárnapi ebédtől felállva, az éj közepén az ágyból kikelve rendelkezésre állnak. Ez extra munka költsége. Tudom, hogy bennünket sokan utálnak, főleg az orvoskollégák, mert hogy micsoda pénzeket keresünk. Pedig a kórházi parkolóban nem én tűnök ki a nyolcéves Opelemmel.

    – Az imént hálapénz helyett „extra költséget” említett, de valahogy azt is ki kell fehéríteni, hogy vége legyen a borítékos korszaknak. Általánosságban jó az az út, amit a kormány a hálapénz kriminalizálására választott?

    – A céllal egyetértek, azonban csak remélni tudom, hogy a törvény megfogalmazása nem végleges. Azt írja ugyanis, hogy ha az orvos egyszer nem-állami keretek között már ellátta a páciensét, akkor ugyanazzal a betegséggel, ugyanazt az embert állami keretek között már nem láthatja el. A cél, ugye, a magán- és az állami egészségügy szétválasztása. És ez nagyon rendben van, hiszen tiszta vizet kell önteni a pohárba. De a szülészetben ez egyszerűen nem működik, mégpedig a személyhez kötöttség miatt.

    – A jelek szerint a szülészet meg is kapja a kivételes státuszt a készülő egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényben.

    – Szerintem pedig nem a szülészetet kellene külön kezelni, hanem mindenkire azonos elveket alkalmazni. A személyhez kötöttségnek ugyanis nem csak a szülészetnél van pozitív hatása. Mi van akkor, ha valaki, aki epekőműtétre vár, azt mondja, nem mindegy, ki lesz az orvosa, ő Kovács doktort szeretné? Az egészségbiztosító nem azt fizeti, hogy pont Kovács doktor végezze el a műtétet, hanem azt, hogy a beteg megkapja az ellátást. És ha a beteg ennek ellenére is Kovács doktort akarja? Semmi akadálya: a megfelelő összeget tessék befizetni a kórházi pénztárnál, és Kovács doktort kapja. Ezen az alapon az összes szakterület orvosára érvényes lehetne a „választott orvos” rendszer, beleértve a szülészetet is.

    – Radikális forgatókönyv. Bárki mondhatja, hogy ez elhozza a szegények kórháza – gazdagok kórháza világot.

    – Igaza van, és nem is tudom feloldani ezt a dilemmát. De ne legyünk szemforgatók: így van ez most is. Ugyanezt a világot éljük, csak a befizetés feketén megy, és hálapénznek hívják.

    – A törvénnyel kapcsolatos észrevételeit jelezte a kormány felé is?

    – Igen, a javaslataimat igyekeztem eljuttatni a döntéshozóknak, beleértve az érintett minisztériumokat és még az Orvosi Kamarát is. Meglátjuk, hogy kezdenek-e ezzel valamit, hiszen lássuk be, ez az apró változtatás láncreakciót is kiválthat, amely lehetővé és egyben akár szükségessé tenné a teljes egészségbiztosítási rendszer átgondolását.

     

     

    Vágás futószalagon: soha nem volt még ennyi császármetszés itthon, de a rossz tendencia megfordítható

    Borbás Barna·2019.11.14

    A minap nyilvánosságra került adatok szerint drámaian nőtt a császármetszéssel végződő szülések aránya Magyarországon. A Válasz Online országos összesítést végzett, a helyzet értelmezéséhez pedig szülésznő és klinikai szakpszichológus segítségét kérte. A konklúzió világos: csak a hosszú évek óta késlekedő szülészeti irányelv és a kommunikációs forradalom képes megfordítani a rossz tendenciát. Egészségügyi mélyfúrás és párhuzamos interjú.

    Szeptember végén egy Nők Lapja-cikknek köszönhetően váltak elérhetővé a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő legfrissebb, 2018-as számai a magyarországi császármetszések és gátmetszések arányáról, kórházankénti bontásban. Ebből derült ki, hogy akad olyan szülészet, ahol három év alatt tíz százalékponttal nőtt a műtétek aránya. Országosan több mint egy tucat kórház van, ahol a szülések fele (45–50) százaléka végződik császármetszéssel.

    Néhány példa: a váci Jávorszky Ödön Kórházban és a Tolna Megyei Balassa János Kórházban 45, a nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórházban 50, a balassagyarmati Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézetben 48 százalék volt a császármetszési arány 2018-ban. A fővárosi csúcstartó továbbra is a Honvéd Kórház (56) és a Semmelweis Egyetem (54).

    Lapunk összesítette az adatokat, és kiderült: a műtéti szülések aránya országosan átlépte a 40 százalékot – egészen pontosan: 40,08 – és a tendencia egyértelműen emelkedő.

    A magyar arány nemzetközi összehasonlításban extrém magas: a vonatkozó OECD-statisztika szerint az EU-tagállamok közül arányaiban csak a lengyelországi kórházakban végeznek több császármetszést. A 35 államot tömörítő OECD-sorban pedig Magyarország hátulról a negyedik. Az alábbi ábrán az EU-tagállamok sora látható, élénk kékkel Magyarország pozíciója. A sor elején Hollandia és Finnország, középmezőnyben a csehek és a spanyolok.

    A császármetszések száma az EU tagországaiban, 1000 főre vetítve, 2017-es vagy a legutóbbi elérhető adatok alapján (forrás: OECD Health Statistics, Health care utilisation)

    Pici eltérés van az OECD és az Egészségbiztosítási Alapkezelő számaiban. A 40 százalékos arány előbbi szerint 2017-hez képest közel 3, utóbbihoz képest 1 százalékpontos romlást mutat. Mindkét mutató finanszírozási adatokon alapul, mely a szakemberek szerint ugyan torzíthat, de a tendencia megállapítására kétségtelenül alkalmas. Az pedig világos: 2006-ban még csak a szülések 29 százaléka volt császármetszéses Magyarországon, a 2010-es évekre meghaladta a 35 százalékot, most pedig a 40-et.

    Ezek után két kérdésre kell válaszolni: miért baj ez, illetve magyar sajátosság-e az emelkedő császárfrekvencia? Utóbbi ügy egyszerűbb: szerte a nyugati világban romlanak a számok, hiszen a nők egyre idősebb korban vállalják az első gyereküket, ami kihívás elé állítja a szülészeket. És ahol az első szülés műtéttel végződik, ott nagyobb eséllyel azzal fog a második is. A hatvanas évekig leginkább az anya életének megmentése érdekében végeztek császármetszést, majd a veszélyben levő baba miatt fordultak ehhez a módszerhez. Aztán megjelent a harmadik tényező: a tervezhetőség. A műtét biztosabb megoldásnak tűnik nőnek és orvosnak is.

    És mi a baj vele?

    A műtéti útnak szövődményei lehetnek, megnehezíti a következő gyermek vállalását és a már otthon lévő nagyobbak ellátását is. Ennél is súlyosabb probléma, hogy valójában sokkal kevesebb nő akar császármetszéssel szülni, mint ahogy az ma Magyarországon és szerte a világban jellemző.

    Az ellátás ilyen mértékű medikalizáltsága azt mutatja, hogy nem a nők és a családok szempontjai az elsők a szülészeti ellátásban. A jól támogatott, minél inkább a maga természetes medrében zajló szülés számos pszichés és fiziológiai előnnyel jár. Persze emellett nehezen kiszámítható, időigényes, és ezért tervezhetetlenné teszi a nőgyógyászok életét, ezért is programoznak és rövidítenek le annyi szülést.

    A G7 portál szeptember elején statisztikákkal és ábrákkal mutatta be, hogy Magyarországon harmadával kevesebb gyerek születik hétvégéken és ünnepnapokon, mint egy átlagos hétköznap. A különbség folyamatosan nőtt az utóbbi évtizedekben. „Az eltérést nem magyarázhatják természetes tényezők, hanem egészségügyi intézményi okok állnak mögötte” – írták. Más szavakkal: az ellátórendszernek kényelmetlenebb a hétvégi működés, ezért amit lehet, inkább „beprogramoznak” hétfőtől péntekig. Inkább kiveszik műtéttel a gyereket.

    Nem önmagában a császármetszéssel van tehát probléma – nagyjából a szülések 12 százalékánál abszolút indokolt –, hanem a szülészeti ellátás szemléletmódjával. Magyarországon sok szó esik a tervezett, de meg nem született gyerekekről. Nincs statisztika, amely megmutatná, hány gyerek „marad bent” kifejezetten a traumatizált vagy szövődményekkel terhelt első szülés miatt, de nyilvánvalóan komoly szerepe van a meg nem születéseknél.

    ×××

    Hogy a feltárjuk az emelkedő császárfrekvencia okait és a javítási lehetőségeket, szakemberekhez fordultunk. Párhuzamos interjút készítettünk az egyik legjobb hírű szülésznővel és az ellátás reformját szorgalmazó legaktívabb civil szerveződés képviselőjével.

    Nováky Rita: „Ez az egész társadalmat érintő kérdés”

    „Vannak csoportjaim, amelyekbe kifejezetten olyan császármetszés utáni kismamák járnak, akik a második babájukat természetes úton szeretnék világra hozni. Nap mint nap látom: van igény a szülésélmény-feldolgozásra, mindenhonnan, a legkülönbözőbb kórházakból és élethelyzetekből jönnek hozzánk” – kezd beszélni munkájáról Nováky Rita szülésznő. Perinatális (magyarul: a szülés időszaka körüli) tanácsadóként, mentálhigiénés szakemberként is dolgozik, és minden tevékenységében a „háborítatlan szülés” iskoláját követi, melynek lényege, hogy a szakemberek csak szükség esetén avatkoznak a szülésbe, egyébként hagyják, hogy a női test folyamatat a maguk ütemében történjenek.

    Ennek az iskolának a császármetszés nem mumus, hanem – mint Nováky Rita fogalmaz – orvosi eszköz, amelyet akkor használnak, ha – komplikáció miatt vagy a baba biztonsága érdekében – feltétlenül indokolt. A szülésznőt arra kértük, segítsen értelmezni az Egészségbiztosítási Alapkezelő friss adatait, az okokkal és javítási lehetőségekkel együtt.

    – A magyar császármetszés-adatok szerint hatalmas eltérések vannak város és város, kórház és kórház között. Mitől függ, hogy egy intézmény jobb vagy rosszabb értékeket produkál?

    – Az adott szülészeti osztály vezetőjének szemléletétől.

    – Vagyis teljesen esetleges.

    – Igen. Rögtön a lényegnél vagyunk:

    Magyarországon semmilyen érvényes, fölsőbb szakmai szintről származó szabályozás, irányelv sem létezik arra, hogy minek kell történnie a szülőszobákban.

    Helyette vannak „alulról jövő” intenciók: a főorvosok szemlélete, szocializációja, neveltetése a döntő. Nemcsak a császármetszésekben, a szülés többi folyamatánál is.

    – Azokban az országokban, ahol van szakmai irányelv, ott kevesebb a császármetszés?

    – Vegyük az angol példát: a szigetországbeli szülészetek erősen szabályozottak, és a protokollok nagy részét évente felülvizsgálják. Jobbak is a statisztikáik: Magyarországon a szülések 40 százaléka torkollik műtétbe, Nagy-Britanniában 27.

    – Tehát megvan a „csodaszer”: a felülről szabályozás.

    – Egyértelmű, hogy szükség van rá. De távolról sem ez a magas császárfrekvenciák egyetlen oka.

    – Mi még?

    – Három okot említek: 1) az orvosi perektől való félelem; 2) az egészségügyi személyzet, vagyis az orvos, szülésznő és a segítők társadalmi elismertsége, megfizetettsége; 3) az orvoslás feudális rendszere.

    – A másodikat nem szükséges magyarázni. De a perek súlya ilyen nagy?

    – A per általi fenyegetettség meghatározó az orvosok között. És ne feledjük: azért még soha sem marasztaltak el orvost, mert császármetszést csinált. Azért viszont igen, mert nem csinált. Laikusoknak furcsán hangozhat, hiszen mégiscsak egy műtétről van szó, de a szüléseknél a császármetszés a „tutibb”, tervezhetőbb megoldás – még ha nagyobbak is szövődmény-kockázatai. Az osztályvezető pedig mondhatja: inkább rontsuk az OECD-statisztikát, de legyen nyugi nálunk.

    – Mit ért az orvoslás „feudális rendszerén”?

    – A magyarországi szülőszobákat a hierarchia gyakrabban határozza meg, ritkábban a csapatmunka. Hadd lépjek vissza egyel, mert ez az egész társadalmat érintő kérdés: első osztályos korunktól, sőt már óvodától fogva abban szocializálódunk, hogy van fölöttünk egy hatalommal bíró személy, akinek a döntése megkérdőjelezhetetlen. Ez a hatalommal bíró személy az iskolában a tanár, a műtőben az orvos, akinek a szülésznő és az anyuka is aláveti magát. Nincs kérdés; alámegyünk a tekintélynek. Olyan esetekben is, amikor kérdezni, ellenvetni kellene. A szülésznőnek és az orvosnak pedig csapatban dolgozni, egyenrangú felekként.

    – Az orvos és a szülésznő egyenrangú?

    – Sok nyugati országban szülésznői kompetencia önállóan szülést vezetni. Az orvost akkor hívják, ha szükség van rá.

    – Összefoglalva: az alulfinanszírozottság, a szabályozatlanság és a rossz társadalmi minták az okai a rossz magyar császármetszési adatoknak?

    – Hadd hozzak be még egy szempontot. Talán „spirituálisan” hangzik, de minden egyes kórházi dolgozónak, aki a szülés folyamatait kíséri, van saját születésélménye, erre rakódva pedig rengeteg, már a szakmai életében megszerzett tapasztalata és nyilván sok kudarca is. Ezek mind-mind meghatározók. Ha egy orvos óvatos és biztosra megy, abban szerepe lehet akár a saját születésélményének is. És ne feledjük, anyáink és nagyanyáink hogyan szültek… Olyan lelki szempont ez, ami csak nagy odafigyeléssel, érzékenyen kezelhető, javítható.

    – Mit kellene tenni azért, hogy a tendencia megforduljon, és kevesebb császármetszés legyen Magyarországon?

    – Az első: a kommunikáció. Az előbb beszéltem a feudális rendszerekről, az alávetettségről – ezen legtöbbet a kommunikáció javíthat. A szakmai döntéseket a szülőszobában is a szakma képviselőjének kell meghozni. Ha én azt mondom, hogy adott beavatkozásra szükség van, akkor azt a legjobb tudásom szerint mondom, de semmi sem történhet úgy, hogy ne értené az édesanya vagy a család, hogy miért van szükség arra a döntésre. Ha elégtelen a kommunikáció, jön a bizalmatlanság. Előfordul, hogy a kismamák percre lebontott szülési tervet hoznak elém. Mennyi-mennyi félelem van ezekben! És persze mindig látszik, melyik internetes fórumról másolták. Az efféle szülési terv tünet: jelzi, hogy valami korábban nem volt rendben a kommunikációval.

    – Ezt sorolta első helyre. Mi van még?

    – A szakmai protokoll elengedhetetlen. Hogy összeüljön végre egy szakmai grémium, fogja az összes „evidence based”, vagyis a statisztikailag igazolt, tudományos bizonyítékokra épülő adatot, és megalkosson egy szülészeti szabályrendszert. Nem tíz évre – háromra. Legfeljebb. Mert aztán felül kell vizsgálni. Csak így lehet elhagyni az esetlegességeket, a „így szoktuk” típusú szülészeti megoldásokat. És itt nem csak azokról van szó, amelyeknek közvetlenül a császárfrekvenciákhoz van köze. Kiemeljük a rendszerből a császármetszést, mert megragadható mutatókkal, történetekkel, miközben csak egyetlen elem a sok közül.

    – Milyen elemekre céloz?

    – Mondok mást, ami jól megfogható: bőrkontaktus, vagyis a születés után azonnal az anyára tett újszülött. Sokszorosan bizonyított a jótékony hatása. A születés hatalmas küzdelem a gyermeknek, és csak az anyára téve nyerhet vissza energiát. Mégis van szülészet, ahol két perces érintkezést „engedélyeznek”, aztán elviszik a gyereket. Le kell hát írni, szabályozni, hogy az „aranyóra” tényleg egy óra, addig nem visszük el a gyereket.

    ×××

    Nováky Rita biztos abban, hogy az országos szülészeti protokoll tudásfeltételei adottak, hiszen a konszenzus a legtöbb kérdésben rendelkezésre áll. Döntés kérdése, hogy a minden egyes lépést szabályozó brit mintát követjük-e, vagy pedig a németet, ahol léteznek szövetségi és tartományi szintű protokollok. A szülésznő szerint kulcskérdés az is, hogy minden kórházban legyen egy olyan főorvos, aki meg is követeli a munkatársaitól a szakmai normákat, mert „minden szabályozás pontosan annyit ér, amennyire betartatják”.

    Roszik Linda: „A rossz szervezeti kultúra a legjobban képzett embert is magával sodorja”

    „Az amerikai szülésemkor értettem meg, milyen, ha nem vagyok orvoshoz kötve, mégis biztonságban érzem magam. Adott volt egy osztály, ahol a szakemberek hasonló szemléletben dolgoztak, így kisebb volt a jelentősége annak, hogy éppen ki kíséri a szülésemet, mert mindenkinek fontos volt, hogy úgy történjen az ellátás, ahogy nekem jó. A számomra fontos kísérőim korlátozás nélkül velem lehettek. Ma Magyarországon két szélsőséges álláspont van: ragaszkodj az orvosodhoz, akkor nem érhet meglepetés, vagy menj ügyeletbe szülni, és legfeljebb kicsit üvöltöznöd kell a jogaidért. Szeretném hinni, hogy van más opció is” – magyarázza motivációját Roszik Linda. A klinikai szakpszichológus a Másállapotot a Szülészetben! Mozgalom aktivistája, mely az elmúlt években szakmai egyeztetésekkel, vitairatokkal, kampányokkal és anyai beszámolókkal hívta fel a figyelmet a szülészeti ellátás hiányosságaira.

    – Facebook-oldalukon több alkalomról is beszámoltak, amikor Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár egyeztetésre hívta önöket a készülő „családbarát szülészeti szakmai irányelv” tartalmáról. Ez vethet véget a teljes szabályozatlanságnak?

    – Jó hír, hogy valami készül, a baj az, hogy lassan, nem átlátható folyamatként, és egyelőre csak remélhetjük, hogy a nők szempontjai is meg fognak jelenni benne. A szakma és a közelmúltig a minisztérium is szemet hunyt afelett, hogy a magyar szülészeti ellátás esetlegességeken alapul. Ez nagyon nincs rendben. Egyszer hallottam szakorvostól konferencián a mikrofonba mondani, hogy „nekünk ez kényelmes”. Máig sem tudom eldönteni, viccelt-e.

    – A kormány tavaly meghirdette a Családbarát Szülészet Programot. Ez megoldás?

    – Jelen pillanatban ez elsősorban pályázati rendszert jelent, melynek segítségével az intézmények korszerűsíthetik a szülészeti osztályokat. Ez rendben is van; fontos, hogy legyen például légkondicionáló a szülészeteken. (’Felelet: Szerintem az éppen veszélyes. Inkább földszintes parkos épület kell.) De önmagában ettől egyetlen anya sem kap jobb ellátást. Most, a második fordulóban jönne az igazán lényeges rész: a szemléletformálás.

    – Ez lenne, ugye, a „családbarát szülészeti szakmai irányelv”. Láttak már ebből konkrétumot?

    – Több szövegváltozattal is találkoztunk. Államtitkár-asszony valóban megkért minket, hogy más szervezetek mellett mondjuk el a véleményünket. Nem tudjuk, hol tart a folyamat. Amit eddig láttunk, arról azt tudjuk mondani, hogy kerültek bele nagyon jó dolgok és 30 éve meghaladott elemek is.

    – Mik a jó dolgok?

    – Az aranyóra, vagyis a születés utáni folyamatos bőr-bőr kontaktus az anya és a baba között az a terület, ahol talán leginkább elindult a változás. Ez látszott az eddigi irányelv-változatokon, és ez nagyon jó dolog. De amíg nincs végleges szöveg, nehéz értékelni. Egy biztos: társadalmilag támogatott irányelv csak akkor fog születni, ha bevonják az egyeztetési folyamatba a nőket képviselő szervezeteket, mozgalmakat, és beépítik a nők, családok igényeit.

    – Mi az, amit hiányolnak?

    – A szülést és a születést nem lehet pusztán orvosi-biológiai történéssé egyszerűsíteni. Az ellátás – és így az irányelv – részét kell, hogy képezze az informált döntéshozatal, a támogató jelenlét és az empatikus kommunikáció. Ezen kívül valamiféle értékelő-visszajelző rendszer beépítése elengedhetetlen. A szülészeti ellátás meghatározó eleme a nők, az apák, a családok megélése; nem elég a gátmetszés- és császármetszés-statisztikákat böngészni, ha az ellátás minőségéről akarunk információt szerezni. Kevés az érdemben elemezhető adat, nincs utánkövetés, monitorozás. Mondok mást is: jelenleg nincs semmilyen nyomás a kórházakon, szülészeteken, hogy visszaszorítsák a császármetszések számát.

    Portugáliából ismert a gyakorlat, hogy kórházanként meghatározzák, mi az a százalékos arány, ameddig kifizetik a császármetszések utáni állami támogatást. Bizonyos szint fölött egyszerűen megvonják a központi forrást.

    – Azért ez durva.

    – Lehet vele vitatkozni, de világosan kifejez egy irányt, és hatni tud a tendenciákra. Portugáliában ehhez ráadásul képzés és erőteljes kampány is kapcsolódott. Ha valaki nem szereti a drasztikus eszközöket, kezdetnek elég átvenni a nemzetközi szakmai szervezetek legfrissebb állásfoglalásait. A WHO mellett ott van az egy évvel ezelőtt útnak indított Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés (International Childbirth Initiative, ICI), amelyben minden mérvadó szakmai szervezet globálisan érvényes ajánlásokat fogalmaz meg.

    – A magyar tendenciákat látjuk. Mi az a pont, ahol elsődlegesen javítani kell?

    – Nehéz megmondani, de a lényeges pontok között említendő az első császármetszés megelőzése. Mert ha az első szülés műtéttel ért véget, akkor lasszóval kell szakembert fogni, aki vállalja, hogy a második alkalommal hüvelyi szülést kísér.

    – Ha a rossz magyarországi császárfrekvenciák okát három pontban kellene meghatározni, mit mondana?

    – Fontos, hogy ez nem kizárólag magyarországi jelenség, és a hirtelen növekedés elég újkeletű. Vagyis nem egyszerű megválaszolni a kérdést. Ami biztos, hogy sokat nyom a latban: 1) a szakmai-szervezeti kultúra; 2) az orvosképzés hiányosságai; 3) a szülésznők alárendelt szerepe.

    – Mit ért alárendelt szerepen?

    – A bábai modell hiányát. A magyar ellátás „főszereplői” az orvosok. A szülésznő gyakran, mint egy asszisztens van jelen a szülésnél, nem hozhat valódi döntéseket, mert nem is várják el tőle. Ne legyen félreértés: nem vagyunk, én magam sem vagyok sem orvos-, sem beavatkozásellenes. Egyszerűen a külföldi adatok azt mutatják, hogy ahol a szülésznő nagyobb szerepet kap a szülő nő folyamatainak támogatásában, ott kevesebb műtétre van szükség, kisebb a császármetszések aránya. A komplikáció nélkül lezajló szüléseknél tulajdonképpen nincs is szükség orvosra.

    – Amikor rossz „szakmai-szervezeti kultúráról” beszél, mire gondol?

    – Hiába kapnak az orvostanhallgatók jó képzést, ha utána bekerülnek egy kórház napi „darálójába”, és azt látják, hogy a szülő nő szempontjai sokadlagosak. A rossz szervezeti kultúra a legjobban képzett embert is magával sodorja.

    – Hogy érzi, ma közelebb van az egységesen anya-, baba- és családbarát szemléletű magyar szülészetek kora?

    – Közelebb, mint 5 éve volt. Ma ez már társadalmi téma. A szakma és a politika sem tudja félretenni.

    ×××

    Beszélgetéseink alapján világos: mindenekelőtt a hosszú évek óta késlekedő, részletes szülészeti irányelv és a minden félre ható kommunikációs forradalom képes megfordítani a rossz tendenciát. A császármetszésekről szóló három évvel ezelőtti írásunk konklúziója ez volt: jó volna elkerülni, hogy úgy tekintsünk a szülésre, mint ami csak abban különbözik egy másik operációtól, hogy nem daganatot vagy vakbelet, hanem magzatot vágnak ki az anyából. Ma sem tudunk jobb végszót.

     

     A G7 cikkből:

    G7_cikk_hétvégi_szülések.jpg

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • CSOK - Kit támogat a kormány? (2020. 10. 01.)

    CSOK - Kit támogat a magyar kormány? (2020. 10. 01.)

    (Felelet:)

    A 2015. júliusától bevezetett 10plusz sokmilliós "családi otthonteremtési kedvezmény" valós hatásai, feltehetően (nagyrészben) eredeti céljai. A lent felsoroltak ellenére gondolom és remélem, hogy a program kezdeményezői túlnyomó részt valóban jót szerettek volna tenni Magyarországgal, a magyar családokkal.

    1.

    Propaganda, ezzel és a befolyó pénzzel, egyéni gazdagodással, kiszolgált nemzetközi hatalmak hálájából is következő hatalmon maradás, ezzel élve (sajtó birtoklása stb.) a más gondolatok megjelenésének, terjedésének gátolása, épp az adott témában is.

    2.

    A (főleg nemzetközi) bankok (és más "kormányzati stratégiai partnerek") nyereségének közpénzből való hosszútávú növelése, biztosítása egyfelől a családok ügyféllé tételével, másrészt a közpénzből való kamattámogatással.

    3.

    A magyar családok adósrabszolga státusba irányítása legalább további 25 évre. Akinek fizetnie kell havi 100-200 ezret törlesztésre, másképp elveszti otthonát, (és következésképp esetleg családját is), az (a milliárdosokat leszámítva) szabadon nem változtathatja életmódját, gondolkodását, munkáját, nemigen sztrájkolhat, vonulhat utcára, vitatkozhat a munkaadójával, nem közölheti véleményét sem riportban, sem levelezésben.

    4.

    Az elsősorban nemzetközi, kisebbrészt magyar milliárosokhoz köthető építőanyag gyártás, kereskedelem, és nagy építőipari vállalkozások hasznának nagymértékű növelése. (Duplájára nőtt anyagárak, sokszorosára nőtt építkezésszám.)

    5.

    Az árfelhajtással lényegileg a megtakarítások elvétele. Amely család hosszan gyűjtött házépítésre, azt vehette észre, hogy a duplájára nőtt árak miatt a megtakarítás fele elveszett.

    6.

    A más szektorokra (lásd bérlakás, élelem árak, zöldség árak) is átgyűrűző építőiparból kiinduló áremelkedés végül általános inflációt hoz a köznépet érintő kategóriákban (élelem árak, de nem a helikopter árak), ami egyfelől minden átlagos magyar család megtakarítását elveszi, másrészt a nehezen megemelt állami és magán bérek értékét is csökkenti.

    7.

    Az előző pont következtében a megtakarító családok is, akaratuk ellenére, banki, állami kölcsönt kell felvegyenek, törlesztéssel terhelve életüket.

    8.

    A korábban az előző ingatlanválság, munkanélküliség, banki behajtások, a budapesti Belvárosan a hatóságok által szabadon az ottélők nyakára eresztett airbnb-s, az életet elviselhetetlenné tevő bulituristák következtében a magyar nép által kényszerből olcsón eladott lakások magyar milliárdos és külföldi felvásárlói most (az árfelhajtás után) többszörös áron adhatják el/ki a megszerzett ingatlanokat.

    9.

    A családi életbe és a gyermekáldásba, a lelki életbe és vallási életbe való durva állami beavatkozás. A pénz mindenható voltának, ennek tudatának erősítése a társadalomban.

    10.

    Mint általában a nem mindenkinek elérhető, nem mindenki által megnyerhető támogatások, pályázatok, ez az ügy is az adókkal elvett pénz közpénzként, központi visszaosztásával a hatalom "paternalista" jellegét erősíti az egyéni, családi, helyi, közösségi önálló felelősségteljes döntések helyett.

    11.

    Mint általában a nem mindenkinek elérhető, nem mindenki által megnyerhető támogatások, pályázatok, ez is növeli a korrupciót.

    12.

    Mint általában a nem mindenkinek elérhető, nem mindenki által megnyerhető támogatások, pályázatok, ez is növeli az igazságtalanságot és annak érzetét is, amikor hasonló családok közül az egyik kap a közpénzből 10-20 milliót, a másik nem. (Például mert épp kicsit előbb építkezett saját pénzből.)

    13.

    A társadalom szoktatása és erőltetése a gyermekáldás helyettesítő, jórészt embertelen és drága, nagyrészt eredménytelen művi eljárásokra, ezzel az orvosipart, gyógyszeripart általában is erősítve, gazdagítva. (Ha nem születik meg a banknak-kormánynak megígért gyerek, vissza kell fizetni a milliókat.) Miközben az ivóvizeink vegyszerrel, gyógyszermaradvánnyal és fogamzásgátlóval fertőzöttsége révén is gyengülő nemzőképesség ügyét a hatóságok és a sajtó teljességgel figyelmen kívül hagyja.

    14.

    A még megmaradt, közjó céljára használható, az egészséghez és élhető városhoz szükséges, amúgy is kevés városi zöld vagy szabad területek további beépítése főleg lakóparknak hazudott silány, zsúfolt lakótelepekkel. (Dunapart. Miközbem a Városligetet és más más tereket, parkokat kormányzati vagy banki célból tarolnak le.)

     

     

    Pár, a világhálón is csak ritkán található kritikus írás:

    keresztenykultura.blog.hu

    Prém Alexandra, református teológus: Mibe kerül ez a gyerek? Avagy a CSOK árnyoldalai

    "A CSOK-igénylés feltételei között ezért kifejezetten etikátlan lehet az a kitétel, amely egy sokak szerint talán éppen a vallási meggyőződésük miatt megkérdőjelezhető, egyben igen költséges módszert tesz kötelezővé a hitelfelvevők számára."

    "Az eddig leírtakon kívül teológiailag a legproblematikusabb pontja a rendszernek, hogy a házasságot idegen célokkal terheli meg. A keresztyén református teológiai etikában a házasság öncél. Önmagáért van, és arra szolgál, hogy benne az élet és a felek kiteljesedjenek. Méltatlan a házassághoz, hogy azt anyagi vagy más céllal megterheljük, akár a gyermeknemzéssel. A keresztyén értékrend szempontjából nem házasodhatnak anyagi haszonszerzés céljából  a párok, sem pedig azért, mert mondjuk az egyik fél mindenáron gyermeket szeretne. Magáért a házasságért kell házasodni, azért, mert én a választott társammal, és csak vele házasságban akarok élni. Mert elköteleződöm mellette. Amennyiben valaki anyagi megfontolásból házasodik, az már nem házasság, hanem sokkal inkább üzlet. Hasonló megítélés alá eshet, ha valaki azért vállal egynél több gyereket, mert azért magasabb támogatás jár. Persze a többség egyébként is akár gyereket, gond akkor van, ha tényleg a pénzért vállal többet – ez azon gyermekkel szemben etikátlan és méltatlan, akit „pénzért szültek”."

    https://www.thermo-block.hu/rejtett-csapdak-igy-koppanhat-oriasit-a-csok-kal

    https://azenpenzem.hu/cikkek/beveti-a-kormany-a-csok-bombat-a-valasztasra/4755/

    https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/nagyot_kaszalhatnak_a_gazdagok_a_csokos_hitelen.679139.html

     

     

     

     

     

     

  • Demokrata újság - nem ajánlom (2024. 04. 06.)

     

    Demokrata újság - nem ajánlom (2024. 04. 06.)

    Demokrata újság - nem ajánlom (2024. 04. 06.)

    vezércikk, Bencsik András

    ’Felelet’:

    (Ő szerepel beszél beszél azt hiszem állandóan a TV-ben Gajdics Ottóval stb. Olyan kár értük. Nyilván azt hiszik, jót tesznek, igazat mondanak... Rettenetesebb a műsoruk mint az Antall kormány alatti hírhedt heti hetes. Pedig nem hittem volna, hogy lehet rosszabb annál. Uszítás, gonoszkodás, miegyéb.)

    Szerinte akik most rokonszenveznek a fidesz nyelvhasználattal „bukott” Fidesz belügyminiszter volt férjével, vagy csak jobb híján az ő fellépésétől remélnek valami jóirányú változást, hiszen senki más nincs, minden normális embert kikészített, elüldözött, megfélemlített a fidesz... azok Bencsik szerint:

    1. az emberi mértéket és erkölcsöt nem ismerő vagy megvető patkánylelkű tömegemberek
    2. a gyűlölt rend ellen vannak

    Szóval aki nem hódol Orbán, vagy épen Kádár, Sztálin (de rengeteg nyugati vezetőt is írhatnék) hatalmi rendjének, az szerinte ilyen. Orbán rendje az érték, aki azt nem szereti, az nyilván kommunizmus féle rendet vagy rendetlenséget akar.

    Lényegében aki nem fideszhű, az patkánylelkű és káoszt akar.

    A magyar nép nagyobb része.

     

     

    ’Felelet’: Mai ügyek:

    Ez a mostani új „ellenzéki” (a „bántalmazó férj”, ahogy van „bukott miniszterelnökjelölt” is a sajtó szerint), akit úgy szid a jobboldali sajtó, a fidesz terméke, stílusa, színvonala is pontosan megfelel a fidesz felső rétegének. Onnan jön családostul. Más, jobb ember nyilván nem kaphatna semmi nyilvánosságot, segítséget. Most ezt a műsort találtuk ki nekünk, hogy lássuk, Orbán alternatívája nem csak a szemkilövő lehet, hanem ez az ember is. Ezt választhatjuk. Antall, Ángyán színvonalú ellenzék nem jár a magyar népnek.

    Egyébként épp most van (április 6. délután) a Kossuth téren valami nagy tüntetés, bár egy TV sem közetíti. A ’Paláver’ HírTVműsor szerint ők tudják, mit kell közvetíteniük, miről kell a magyar nép tudjon. Ilyesmiről nem. Mert a szégyen az, hogy olyan rossz, magyarellenes Orbán rendszere, hogy még egy ilyen hiteltelen ember is tízezreket tud megmozgatni a kormány ellen, annyira kétségbe van esve az ország nagyobb (nem kivételezett vagy teljesen elbutított) része a 29 éve tartó megszálló hatalom ténykedése miatt.

    Hogy lehet belügyminiszter, aki zsarolható saját bevallása szerint is?

     

     

    14. o. Jeszenszky Zsolt interjú

    „hiányzott az Antall kormányból a profi politikusi mentalitás”

    ’Felelet’: Azaz, én úgy gondolom, a hazugság, csalás, gerinctelenség, hazaárulás, önzés, arrogancia, beképzeltség, gazdagságra vágyás, valódi igaz, nem álszent hit hiányzott, mindaz ami a fideszben tényleg bőven megvan.

    „kutya fülét se értek el (Antall kormány 1990-1994”

    ’Felelet’: Valóban, a Soros nemzetközi bankemberek és a fidesz szdsz társaság miatt keveset. Amit elértek, pl. Duna TV, azt a fidesz megsemmisítette. Elég sértő ilyen mondani Antall és édesapja kormányára. Persze lehet, hogy az újság hazudik.

    „Csurka akkor lehetetlennek tűnő gondolatait – karakán önálló ország, világpolitikai tényező, konfrontáció a nyugattal is - Orbán megvalósította.”

    ’Felelet’: Csak hát mindez csak minket ámító hazugság. Persze aki elhiszi, az most boldog lehet. Ha tényleg azt akarná Orbán, ha egyáltalán lenne lehetősége önállóan ténykedni, gondolkodni, már megölték volna rég. Csak egy színész, ahogy az ukránok is azt kaptak.

    ’lengyeleket, cseheket megvették”

    ’Felelet’: Minket bezzeg nem. Csak 30 milliárd dollárt vett fel a fidesz 10 év alatt, aztán most a vírus ürügyén mégannyit. Csak egy kis rövid Szerbia felé tartó vasúti felújítás 2 milliárd forint. fele ennyit (1 milliárd) költött Kádár, abból csináltak a bankok 20-at, ezzel zsarolták az Antall kormányt. Ceaușescu visszaadta a hiteleket, meg is ölték büntetésből. A fidesz vezetőségét is megvették a 60 milliárd dollárral (is).

    „ pénz jön: akkugyárak, logisztikai központok és autógyárak formájában”

    ’Felelet’: Amennyi jön, annak többszöröse azonnal távozik is, illetve az okozott kár nagyságrendekkel nagyobb. Társadalmi, gazdasági, természeti károk. De van más előny is a kormány számára: Önálló magyar gazdaságok helyett kiszolgáltatott rabszolgák lettek a magyarok.

    „elviszik feldolgozás nélkül az állatot, terményt: ezzel egyetért, hogy ez hiányosság”

    ’Felelet’: Ez és még ezer hasonló dolog. Ami épp egyenlő az ország felszámolásával.

    „központosított kommunikáció lenne a kormányoldalon”

    ’Felelet’: Azonnal és kizárólag az ellenzék sajtójáról beszél kizárólag. A fidesz legalább 13 éve tartó módszere. Sose arról beszél, amiről szó van.

    „a fiatalok borzasztóan befolyásolhatók”

    ’Felelet’: És régen nem? És most mért épp a fiatalok befolyásolhatók? A reklámipar, politika a középkorúakat nem befolyásolja?

    „15 perces város... ha nem engedelmeskedsz, nem oltatod magad, nem hordasz maszkot, akkor véged”

    ’Felelet’: Jól összekeveri a dolgokat. A 15 perces város a szándékosan pazarlás növelő kapitalizmus előtti normális élet visszahozatala. Hogy ne kényszerüljön az állampolgár állandó autózásra. Ennek semmi köze az oltáshoz. Az Orbán kormány 15 perces város nélkül is 6 millió magyart beoltott, 3-at hazugsággal, 3-at fenyegetéssel. Mellesleg: Akkor Zsolt oltásellenes, azt orwelli dolognak tartja? Akkor miért nem állt ki ellene?

    "az új elitnek nincs kontinuitása... A frissen szerzett hatalomhoz, pénzhez nincs hozzászokva

    ’Felelet’: Orbán lényegében a putri életszínvonalról és kommunista munkásosztályből jutott el odáig, hogy minden családtagja milliárdos. Talán rá is igaz, amiról Zsolt ír. mértéktelen hatalom, nem népük érdekeit képviselik.

    „mi keresztények”

    ’Felelet’: Aki nem fideszes, az nem keresztény...

    „hazánknak Orbánra van szüksége”

    ’Felelet’: sajnálom...

                  

     

     

     



  • Dr. Flavia Groșan, Nagyvárad - remény a vírus ellen (2021. 03. 27.)

    Dr. Flavia Groșan, Nagyvárad - remény a vírus ellen (2021. 03. 27.)

    'Felelet'

     Megint Erdélyre irányul figyelmünk, mint az 1989-es temesvári események idején. Most is egy hasonlóan bátor, példa nélküli személy mutat utat, igazságot. Akkor egy lelkész, most egy orvos.

     Végre egy esküjéhez hű, önálló véleményalkotásra kész, bátor, tisztességes, nem félresöpörhető szakorvos (az első?)

    Köszönöm Dr. Flavia Groșan nagyváradi tüdőgyógyász-bronchológusnak!

    Ittlehetne megköszönni neki.

    Hol vannak a magyar társai?

    Egész más hír, de aktuális a magyar-román-cigány barátsághoz (erdely.ma 2021. március 26.): Marosvásárhely 1990: Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok! – Köztér viseli Puczi Béla nevét Budapesten

     

    ITT A GYÓGYMÓD LEÍRÁSA:

     

    Erdély ma újságból, 2021. március 19.: Nagyváradi orvosnő: pont a kórházakban alkalmazott Covid-protokoll öli meg a betegeket!

    a cikk:

    *********************************************************************************************

    „Egy román orvos csodákat művel, 100%-ban meggyógyította a covidos betegeit” – Ezzel a címmel jelent meg egy hosszabb írás a National című román országos napilapban. A nagyváradi orvosnő sikerének a titka, hogy a gyógyításban nem azt az orvosi protokollt használja, amit kötelezővé tettek szinte mindenhol.

    A Nationalban közzétett interjú magyarnyelven ezen az oldalon jelent meg, ahol egyéb olyan alternatív hírek vannak a járvánnyal kapcsolatban, amik a fősodratú médiában nem jelennek meg.Az oldalon található meglehetősen bőséges híranyag hitelességét nem állt módunkban ellenőrizni, a National című napilapban megjelent interjú fordítását viszont igen. A közzétett magyar nyelvű anyag egyezik az eredetivel. Íme tehát a magyar fordítás, amiben minimális stilisztikai javításokat végeztünk:

    Érdekes interjút közölt a national.ro hírportál, melyben egy nagyváradi doktornő beszél arról, hogy szembemenve a hivatalosan kiadott covid-protokollal, saját tüdőgyógyászi tapasztalata alapján, hagyományos módon kezeli a vírusfertőzés miatt tüdőgyulladást kapott betegeket, a covidosnak mondottakat is, és átütő sikerrel, betegei szinte 100 százalékban felgyógyulnak mindenféle kórházi kezelés nélkül.A doktornő szerint valójában a jelenleg használt covid-protokoll öli meg a betegeket a kórházakban.

    Dr. Flavia Groșan tüdőgyógyász-bronchológus Nagyváradon (Bihar megye). Azon orvosok egyike, ki nem ért egyet a jelenlegi, az Egészségügyi Minisztérium által bevezetett gyógyítási protokollal, ahogy a covid19 fertőzöttnek nyilvánított betegeket kezelik. Félretéve az előírt gyógyítási protokollt saját módszerével, orvosi tapasztalataira épülő tudásával gyógyítja a vírusfertőzött embereket és a jelek szerint nagyon jól csinálja, ugyanis az általa alkalmazott kezelés során csaknem 1000, különböző stádiumban lévő beteg ment át a SarS-CoV-2 fertőzésen. Betegei 100%-ban meggyógyultak, mindenféle kórházi kezelés nélkül.

    Groșan doktornő atipikus tüdőgyulladásként kezeli a SARS-CoV-2 vírus okozta állapotot. Arra is felhívta a figyelmet, hogy hatalmas hibákat követnek el a kórházakban, és hogy valójában a  Covid protokoll öli meg a betegeket.

    A Covid tüdőgyulladás, atipikus, de tüdőgyulladás, és ekként kell kezelni” – jelentette ki a doktornő.

    A világjárvány kimondásának kezdetétől az volt a célom, hogy egyetlen beteg ne jusson odáig, hogy intubálják, mert ez végzetes. Folytatom a klasszikus, olcsó gyógyszeres kezelésemet, amely magában foglalja a klaritromicint is, ami a makrolid antibiotikum csoport része. A makrolid osztályban csak három antibiotikum van, az eritromicin, amelyet mindenki ismer, az azitromicin és a klaritromicin. Nem szeretem az azitromicint, mert ez a klaritromicin gyengébb másolata. Nagyon érdekes tüdőgyulladással kapcsolatos klinikai vizsgálatokban vettem részt, ahol megtapasztaltam a klaritromicin gyulladáscsökkentő hatását, amely egyetlen más antibiotikumnak sincs.”

    A tüdőgyógyász felhívja a figyelmet arra, hogy a kórházakban beadott oxigén túladagolása agyi ödémát okoz, ez a betegek halálának egyik oka.

    Erről a következőket nyilatkozta:

    80% feletti oxigéntelítettség esetén nagyon kicsi oxigénadagokat adok a betegnek, percenként 2-3 litert és naponta rövid időszakra, csak 4-5 órára. Az oxigénfelesleg ugyanis gátolja az agyat, mert általában az agy irányítja a testet, az nem csak egy eszköz. Itt egyáltalán nem értettem egyet a kiadott covid-protokollal, az általuk beadott nagyon magas oxigéndózisokkal, 20 literrel acidózist, agyi ödémát idézett elő a betegeknél…ami aztán érthető módon a halálukhoz vezetett.”

    A Kaletra és a Codeine Covidos betegeknek történő beadását Flavia Groșan orvos nagy hibának tartja, mert ezek csak súlyosbítják a betegség tüneteit.

    Szerencsére volt néhány nővér, akiket valóban hősnek tartok, akik figyelték a betegeket, és figyelmeztették őkett, hogy ne vegyék be a Kaletra-t és dobják el a gyógyszereket. Aztán mikor az orvosok mentek és nézték a betegeket csodálkoztak, miért nincs hasmenésük, és miért érzik jól magukat. Azért, mert nem vették be a protokoll által előírt gyógyszereket. Ezek az ápolók igaziból így megmentették a betegek életét.”

    “A Codein alkalmazásakor a beteg ugyanis nem tudja felköhögni a váladékot a tüdőből s ez fojtja meg, nem vérrögök, hanem maga a felgyűlt váladék. Ilyenkor a betegek érthetően pánikba esnek, mert nem tudnak lélegezni, ezért benyugtatózzák és lélegeztető gépre teszik őket, s ezután isten irgalmazzon nekik!” – olvasható a doktornő által adott interjúban.”

    Anagyváradi doktornőt sikeres módszere és bátorsága egyből országosan ismertté tette. Rengeteg helyen számoltak be az általa használt gyógymódról. Ezen a videón inkább támadó jelleggel próbálja felelősségre vonni az egyik bukaresti tévécsatorna, ám a doktornő meglehetősen jól állta a sarat. A videóban elhangzott interjúösszefoglalója a következő:

    Saját protokoll alapján dolgozik a doktornő. Online konzultál a betegekkel és úgy kezeli őket, mintha atípusos tüdőgyulladásuk lenne. Volt egy olyan esete is, hogy egy 5 tagú családot gyógyított meg, ahol a legfiatalabb 37 a legidősebb 97 éves volt és olyan jól sikerült a kezelés, hogy a karácsonyt már együtt tudták tölteni. A betegek nagyon félnek, mindenki kórházba akar menni, pedig otthon maradva gyógyszerekkel meggyógyulhatnának – mondja. Egy orvos társa már feljelentette, hogy nem az előírt protokollt követi, de őt ez nem érdekli, mert látja, hogy az előírt protokoll helytelen, az ő protokollja pedig jó, aminek a lényege, hogy rögtön az első tünetek jelentkezésénél, a 37.1-es hőemelkedésnél már klaritromicin kúrába kezdenek a páciensei. Értetlenül áll azelőtt, hogy a tévében a szaktekintélyek a lakosságot ijesztgették, mert valahogy neki elsőre egyértelmű volt, hogy egy tüdőgyulladással van dolga és a kezelést is ennek megfelelően kell alkalmazni.

    **************************************************************************

    informatialibera.ro, 17/03/2021: A covid-protokoll öli meg a betegeket a kórházakban? – egy váradi tüdőgyógyász viszont sikeresen meggyógyítja betegeit

    lent idézve: Erdély.ma 2021. március 25.: A nagyváradi román doktornő esete az erdélyi magyar médiával – Szakács Árpád írása az Erdély.ma portálnak

    orvosokatisztanlatasert.hu: Dr. Wolfgang Wodarg beszél a vakcinák súlyos kockázatáról (feliratozva)

    erdély.ma 2021. március 26.: A világjárvány árnyékában újabb szintre lépett a totális megfigyelés: a németek kezdik átvenni a kínai modellt

    Az orrból vett minták elemzése ingyenes. Akinek a tesztje negatív, annak igazolást állít ki az önkormányzat, az úgynevezett tübingeni napijegyet, amellyel bizonyos kiskereskedelmi egységeket, szabadtéri éttermeket és színházakat látogathat. A jövőben mindenki, akit a város kilenc tesztállomásának valamelyikében teszteltek, egy QR-kóddal ellátott karkötőt fog kapni. A karkötő nem ruházható át és a QR-kódot okostelefonnal fogják leolvasni – például az üzletek bejáratánál.

     

     

    nyugatijelen.com 2021. március 21., Koronás boszorkányper avagy protokollum vs. orvoslásÍrta: Gáspár-Barra Réka

    Hétfőn etikai bizottság elé állítja a Román Orvosi Kamara dr. Flavia Groşan nagyváradi tüdőgyógyászt, aki koronavírusos pácienseinek kezelése során nem a minisztérium által előírt protokollumot alkalmazza és erről sajtónyilvánosság előtt is beszélt. Az orvosi kamara vezetője szerint a tüdőgyógyász fő bűne, hogy nyilvánosan megkérdőjelezte a hivatalos Covid-kezelési sémát, sőt azt merte állítani, hogy ennek egyes elemei kimondottan ártalmasak és nem segítik a gyógyulást, hanem súlyosbítják a páciens egészségi állapotát. Nevezetesen a rendkívül sok és súlyos mellékhatást okozó Kaletra nevű gyógyszer ellen szólal fel, amelyet alapjában a HIV-fertőzött betegek esetében alkalmaznak. Illetve a köhögéscsillapító Codein alkalmazását nevezi veszélyesnek, mert akadályozza a tüdő tisztulását. Továbbá a túlzott oxigén-adagolás veszélyeire is felhívja a figyelmet. Groşan doktornő egyszerű atipikus tüdőgyulladásként kezeli a koronavírust, a véleménye szerint hatékonynak bizonyult Klaritromicin nevű antibiotikummal és állítása szerint ezzel a kezeléssel nagymértékben megakadályozhatók a Covid-19 súlyos szövődményei. Minderről a doktornő egy országos napilapnak adott interjúban beszélt, amivel magára vonta a rendszer haragját.Természetesen laikusként nincs lehetőségem eldönteni, hogy a doktornőnek igaza van-e vagy sem. Hogy a hivatalos protokollum ártalmas és sokaknak halált hozó eljárás-e vagy sem. És az általa alkalmazott kezelés hatékonyságát sem tudom felmérni. Az objektív statisztikák persze nagy segítséget nyújthatnának e téren, de sajnos ilyenek mifelénk nem nagyon teremnek. Az úgy kering a köztudatban, hogy az intenzív osztályra kerülő koronavírusos páciensek körében minimális a túlélés, és a doktornő szakmai eredményeit az orvosi kamara is nyilvánosan elismeri...

    ...alapvető meggyőződésem, hogy egy orvos nem azért tanul keményen minimum hat esztendőt és utána egész életén át (sajnos ez alól is gyakori a kivétel), és nem azért teszi le a hippokratészi esküt, hogy azután a politikai és pénzügyi befolyás alatt álló minisztérium, bürokratikus útvesztőiben született protokollumait néma és alázatos szolgaként végrehajtsa. Természetesen lennie kell egy rendnek, keretnek, ami irányt ad. De minden bizonnyal valamennyien (akik az állami egészségügyi ellátásra kényszerültünk) megtapasztaltuk már, mit jelent az, amikor az orvos teljesen figyelmen kívül hagyva  sajátos egészségi állapotunkat, egyáltalán emberi voltunkat, a protokollumra hivatkozva mellékezel vagy gyógyszerek tömkelegét írja fel számunkra, melyeknek mellékhatásai újabb és újabb gyógyszerek állandó szedésére ítél bennünket, aláásva egészségi állapotunkat.

    A nagyváradi doktornő szakmai pályájára sincs pontos rálátásom, de azt tudni lehet, hogy évekkel ezelőtt lemondott intézményvezetői tisztségéről és néhány éve kizárólag magánrendelőben dolgozik, ami egy tüdőgyógyász esetében ritka és egyértelműen utal arra, hogy nem kíván a protokollumokkal terhelt rendszer része lenni, hanem meg szeretné élni orvosi hivatását és gyógyítani akar, mint ahogy ezt többször is hangsúlyozta az őt érő vádak kapcsán.

    Hogy a Groşan doktornő által alkalmazott kezelési séma milyen mértékben hatékony és hogy egy „egyszerű tüdőgyógyász" képes-e valóban szembeszállni a milliók életét követelő világjárvánnyal, nem tudom. De úgy gondolom, hogy ha egyáltalán megpróbálja használni tudását és tapasztalatát (amelyek mellesleg már sokezer páciens gyógyulásához vezettek) és nem bújik el fásultan a protokollumok kényelmes és gyakran ártalmas árnyékába, az mindenképp dicséretes. Akkor,  amikor a hivatalos protokollum alkalmazása mellett is naponta tízezrek vesztik életüket a járvány miatt, egy ilyen orvost nem etikai bizottság elé kell állítani, hanem meg kell hívni a minisztériumba, meghallgatni a szakmai véleményét és megteremteni tudományos igazolásának vagy elvetésének lehetőségét. Ha ezt az orvosnőt eltiltják szakmája gyakorlásától egyszerűen azért, mert megkérdőjelezte a nyilvánvalóan javításra szoruló hivatalos kezelési sémát, az nem egyetlen ember elleni vétség!

     

     

    hazai újságokban is előkerül a téma

    egeszsegkalauz.hu 2021. 03. 30.

    :

    más:

    Bogár László 12 kérdése a Covidról, amiről a döntéshozók nem akarnak beszélni

     

     

     

     

     

     


     

     

     

  • Drábik János előadása (2020. 09. 27.)

    Drábik János előadása az amszterdami COVID-19 tanácskozáson - 2020. 09. 11 (2020. 09. 27.)

    Drábik János előadása az amszterdami COVID-19 tanácskozáson: Az államok feletti hatalom terve a lakosság militarizált ellenőrzésére

     forrás: https://www.facebook.com/mvsz.sajtoszolgalat/posts/3243974539013852?hc_location=ufi

    A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) meghívást kapott Amszterdamba, az új koronavírus okozta orvosi és erkölcsi vészhelyzetről szóló nemzetközi tanácskozásra (MEED - Medical and Ethical Emergency Deliberation).

    Patrubány Miklós elnök Dr. Drábik Jánost, az MVSZ Stratégiai Bizottságának augusztusban újraválasztott elnökét kérte fel a 2020. szeptember 11-én, Amszterdam közelében megtartott tanácskozáson való részvételre, és egy rövid előadás megtartására.

    Dr. Drábik János angol nyelven megtartott előadását hosszan tartó vastapssal fogadták, majd ezt követően órákon keresztül válaszolt a kérdésekre.

    Alább közzétesszük előadásának teljes magyar szövegét.

     

    Dr. Drábik János

    Az államok feletti hatalom terve a lakosság militarizált ellenőrzésére

     

    2020. június 15-én már közreadta a Rockefeller Alapítvány a „National Covid-19 Testing Action Plan” nevű programját. Ebben megfogalmazza azt a stratégiát, hogy milyen lépéseket kell tenni a munkahelyek megnyitása és a közösségi élet újraindítása érdekében. Itt azonban nem egyszerűen egészségügyi intézkedésekről van szó, amit a terv elnevezése sugalmaz. Elkészítésében számos tekintélyes egyetem is részt vett, köztük a Harvard, a Yale, a John Hopkins és más neves intézmények. A szerzők egy hierarchikusan felépülő, erősen militarizált társadalmi modellt vázoltak fel.

    A hierarchia csúcsán található a Pandemic Testing Board, PTB (Világjárvány Tesztelési Bizottság), amely ahhoz hasonló lenne, mint a második világháború alatt létrehozott War Production Board, azaz a Haditermelési Bizottság. A PTB-ben részt vennének az üzleti világ, a kormányzat és a tudományos élet felelős vezetői. A terv elolvasásából az is kiderül, hogy nem a közérdeket képviselő és alkotmányosan is felelősségre vonható kormányzat képviselői játszanák a vezető szerepet, hanem elsősorban a pénzügyi és a gazdasági szektor bizalmi emberei. A szervezett magánhatalom front-szervezete lenne a tervbe vett federális bizottság.

    Ennek a felsőszintű tanácskozó testületnek a hatáskörébe tartozna a termelési és a szolgáltatási szektorra vonatkozó döntések meghozatala ahhoz hasonlóan, ahogyan az Egyesült Államok elnökét felhatalmazza a „Defense Production Act” (Védelmi Termelési Törvény) háború esetén. A Rockefeller Alapítvány által közreadott terv értelmében, kezdetben három millió amerikait tesztelnének COVID-19 diagnosztizálására hetente. Ez a szám hat hónapon belül heti harminc millióra növekedne. A cél, lehetővé tenni, hogy egy éven belül naponta lehessen harminc millió COVID-19 tesztet elvégezni. Valamennyi teszt elvégzéséért az állam piaci áron számítva, mintegy száz dollárt fizetne. Ehhez természetesen havonta több milliárd dollár közpénzre van szükség.

    A Rockefeller Alapítvány és a vele együttműködő pénzügyi partner-szervezetek, segítenek létrehozni egy olyan hálózatot, amelyek garantálnák a hitel feltételeket és aláírnák a szállítókkal kötött szerződéseket. Ezek azok a nagyvállalatok, amelyek előállítják a gyógyszereket és az egészségügyi felszereléseket. Az Akcióterv szükségesnek tart felállítani egy „Pandemic Control Council” elnevezésű szervezetet, amely fel lenne jogosítva arra, hogy létrehozzon egy „Pandemic Response Corps” testületet, amely egy különleges erőszakszervezet lenne százezertől háromszáz ezerig terjedő résztvevővel. Ennek a kényszerítő erőnek a tagjait a Peace Corps és az Americorps önkénteseiből toboroznák. Ezt kiegészítenék a Nemzeti Gárda tagjaiból toborzott személyekkel is. A Pandemic Response Corps tagjai átlagosan évi negyvenezer dollár fizetést kapnának, ami 4-12 milliárd dollárral terhelné meg az állami költségvetést. A Járványra Válaszoló Testület fő feladata a lakosság feletti ellenőrzés katonai jellegű technikákkal, digitális nyomkövetéssel és azonosítási rendszerekkel, mind a munkahelyeken, mind az iskolarendszerben, valamint a lakókörzetekben, a közösségi helyeken és a közlekedési rendszer egészében. A Rockefeller Alapítvány stratégiai terve meg is jelöli, hogy elsősorban az Apple-el, a Google-al és a Facebook-al működnének együtt.

    Kitér az Akcióterv arra, hogy milyen információkat gyűjtenének az egyes személyekről. Természetesen az egészségügyi állapotukra és a tevékenységi körükre vonatkozó adatokat gyűjtenék össze, de ezeket bizalmasan kezelnék, „amikor az lehetséges”. Ezeket az adatokat központilag összegyűjtve egy digitális platformon kezelnék és felügyeletüket a szövetségi állam és a privát vállalatok közösen végeznék. A Pandemic Control Council döntené el időről időre, hogy az Egyesült Államok mely régiójában kell elrendelni kijárási korlátozásokat és ezeknek a korlátozásoknak milyen hosszú ideig kell tartaniuk.

    A Rockefeller Alapítvány Akcióterve elsősorban az Egyesült Államok számára készült, de nyilvánvalóan a világ más államaira is alkalmaznák. Bármi is legyen a sorsa ennek az Akciótervnek, ha végrehajtanák, akár csak részlegesen is, az tovább központosítaná egy igen szűk hatalmi csoport számára a pénzügyi, gazdasági és politikai hatalmat. Egyértelműen az is kiderül, hogy a közérdeket és a közjót szolgáló közhatalom csak alárendelt szerepet játszana a felelősségre nem vonható szervezett-magánhatalom képviselőivel szemben.

    A COVID-19 az államok feletti hatalom kísérlete a világkormányzás bevezetésére. A járvány az első szakaszában Kína elleni kereskedelmi háború volt. A Második szakaszában a pénzügyi összeomlás veszélyét túlszárnyalta a félelem és a pénzpiac manipulációja. A harmadik periódusban kerültek előtérbe a korlátozások, a házi fogságban tartás és a világgazdaság megbénítása.

    Az első fázis nemcsak a kereskedelmi kapcsolatok felbomlasztását eredményezte Kínával, de részben az exportra termelő ipari szektort is leállította. Mindehhez Kína ellenes faji jellegű kampányok is kapcsolódtak. A járvány második szakaszában kibontakozott egy globális pénzügyi válság, amely 2020 februárjában érte el csúcspontját, és a pénzpiacok és a tőzsdék részbeni összeomlását eredményezte. A kőolaj világpiaci árának a drasztikus csökkenése rekord méretű volt. Mindez azonban nem spontán történt. A bennfentes kereskedelem és a beavatottak előzetes tájékoztatása a szakemberek számára tetten érhető volt. A tőzsdék és a pénzpiacok összeomlásában kulcsszerepet játszottak a félelemkeltést végző médiumok. 2020 februárjában mintegy hatezer milliárd dollár értékű részvény és értékpapír árzuhanása következett be. Igen sok kisjövedelmű amerikai megtakarítása ment veszendőbe, de tömegesen került sor vállalati csődökre is. A nagy intézményi befektetők számára ez viszont lehetőséget biztosított, hogy fedezeti alapjaik segítségével mélyen az értékük alatt vásárolhassák fel a fizetésképtelenné vált vállalatokat.

    A harmadik szakasz 2020 márciusában kezdődött. Ennek a célja, hogy a tömeges korlátozások bevezetésével leállítsák a világgazdaságot és azt az előre megtervezett irányban alakítsák át. Az egyes államokban bevezetett korlátozások nem csak az adott ország gazdaságát bénították meg, de destabilizálták a világkereskedelmet, a nemzetközi közlekedést és a globális beruházási tevékenységet is. Világméretű stratégia indult be az egész emberiség ellen, amely elvezethet nagymértékű globális munkanélküliséghez és elszegényedéshez. Ahhoz, hogy ez a stratégia sikeres legyen, az irányítóknak el kellett érniük, hogy az emberek elhiggyék, minderre a korlátozásra szükség van az egészségügyi válság leküzdéséhez.

    A politikusok és a pénzügyi oligarchia, köztük a „szupergazdag filantrópok” feladata, hogy végrehajtsák a világgazdaság globális újra strukturálását, amelyhez hozzá tartozik a gazdasági tevékenység világszintű befagyasztása. A demokrata pártiak Amerikában akadályozzák a gazdasági élet újraindítását, mert az nem szolgálja az elnökválasztási kampányban az ő érdekeiket. A „Big Money”-nak, Deep State-nek nevezett államok feletti hatalom ezért ambivalensen viszonyul a gazdasági élet újraindításához. A „Big Money” azt kívánta a politikusoktól, hogy ameddig lehet, tartsák az embereket karanténban, akadályozzák a mozgásukat és halasszák el a nemzetgazdaságok beindítását. Az emberek támogatását pedig a túldimenzionált félelemkampánnyal biztosítsák a maguk számára.

    Az államok feletti hatalmat kiszolgáló politikusokat a nyáj ösztön is vezérli. Talán még ennél is rosszabb, hogy egyesek maguk is elhiszik azokat a hazugságokat, amelyeket az államok feletti hatalom és a tulajdonában álló tájékoztatás azért terjeszt, hogy a közvéleményt, a „nyájat”, meggyőzzék. Szomorú tény, hogy a hazugság tömeges méretekben már igazságnak számít, és amikor politikusok engedelmesen végrehajtják az államok feletti hatalom utasításait, már maguk is elhiszik a saját hazugságaikat.

    Valójában nem járványról van szó, hanem egy megtervezett világméretű akcióról. Mike Pompeo, az Egyesült Államok külügyminisztere, elszólta magát, amikor kijelentette: a COVID-19 valójában egy élőben lefolytatott gyakorlat. Egy gondosan előkészített stratégia élőben való kipróbálására került sor. Szinte egyik része sem spontán vagy véletlen. A gazdasági visszaesés is meg volt tervezve. Részt vett a válság előkészítésében a Pentagon és a NATO vezetése, valamint a hírszerző szervezetek közössége. Nem csak Kína, Oroszország és Irán meggyöngítéséről van szó, de a vazallus Európai Unió gazdasági helyzetének a destabilizálásáról is.

    Kibontakozóban van a globális kapitalizmusnak egy újabb szakasza. Az államok feletti hatalom a globális kormányzásnak egy olyan rendszerére tér át, ahol a pénzügyi érdekcsoportok, köztük a korporációként működő óriásalapítványok és a washingtoni agytrösztök, felügyelik a döntéshozatalt, mind az egyes országok szintjén, mind világszinten. Valamennyi nemzetállamot alá akarnak rendelni a globális kormányzást végző, informálisan működő világkormánynak.

    A koronavírus járvány átalakítja a világgazdaság szerkezetét. Világszinten meggyöngíti a kis- és közepes méretű vállalatokat, korlátoz egész szektorokat a globális gazdaságból, beleértve a légiközlekedést, a turizmust, a kiskereskedelmet, a fogyasztási termékek gyártását, egészen addig, amíg csődbe nem mennek. Vannak geopolitikai célkitűzései is. A koronavírus járvány érinti az Amerika és a NATO által viselt közel-keleti háborúkat Szíriában, Irakban, Afganisztánban és Jemenben. De célkeresztben van Irán és Venezuela is.

    Az elhúzódó korlátozások, a lakosság otthonmaradásra kényszerítése következtében az emberek nélkülözhetetlen erőforrásai elváltak a termelő folyamatoktól. Az értéket előállító reálgazdaságot sikeresen leállították hosszabb időre. Ez persze megbénította a gazdasági élet és a többi életfunkció normális reprodukcióját. Itt nem csak az olyan élethez szükséges javak előállításáról van szó, mint az élelem vagy az egészségügyi szolgáltatások, az iskolaügy, a lakhatás, de szó van a társadalmi viszonyok egészének, a politikai intézményeknek, a kulturális életnek és a nemzeti önazonosságnak is a reprodukciójáról. A világ népei megtapasztalhatták a világjárvány tetőzésekor, hogy nem csak a gazdasági élet bénult meg, de a társadalmi élet egész struktúrája, beleértve az állami intézményeket is. Kiderült, hogy az állami tevékenység privatizálását is meg akarja valósítani az államok feletti hatalom, amely szervezett magánhatalom.

    A főáramlatú tömegtájékoztatás kulcsintézményei, amelyek magántulajdonban vannak, nem számolnak be arról, hogy a szupergazdag pénzoligarchiák és a tulajdonukban lévő pénzrendszer intézményei egyre nyíltabban háborút viselnek az értékelőállító reálgazdaság ellen. Ebben a pénzügyi-gazdasági háborúban óriási előnyt jelent számukra az, hogy a magántulajdonukban lévő pénzrendszer hitelez mind az államoknak, mind a reálgazdaságban működő vállalatoknak. Ebből az is következik, hogy a „Big Money” oligarchái, akik természetesen a bankrendszernek is a tulajdonosai, a hitelezők, és az értékelőállító reálgazdaság szereplői pedig az adósok. Mindez lehetővé teszi a szupergazdag pénzoligarchák számára, hogy eltávolítsák az útból a kis- és közepes méretű vállalatokat. A megtervezett vírusjárvány segítségével azonban az államok feletti pénzhatalom sikerrel tudott megbénítani olyan világméretű cégeket is, amelyekhez tartoztak a legnagyobb légiközlekedési vállalatok, a nagy szálloda láncok, a hightech-laboratóriumok, a világszintű kereskedelmi hálózatok, az import-export cégek. Ezek most mind egy csapásra a csőd szélére jutottak.

    Az államok feletti hatalmat gyakorló elit szabadulni akar a nemzetállamoktól és demokratikusan ellenőrzött intézményeitől. A nemzetgazdaságokat olyan nyílt gazdasági térséggé akarja átalakítani, amelyben a globális hatalmi elit érdekei a meghatározóak. A helyi háborúk, mind ezt a stratégiai célt szolgálták. Ez a helyzet annyiban változott, hogy 2020-ban már nem kell feltétlenül hadosztályokat küldeni az egyes országokba. Elég, ha a szervilis helyi kormányzatok leállítják a gazdasági életet egészségügyi és humanitárius okokra hivatkozva.  Ezt a célt szolgálta korábban a „Responsibility to Protect” program, amikor közvetlen katonai beavatkozás nélkül számolták fel a nemzetállamok maradék önrendelkezését.

    2020 júniusára már valóság lett, hogy a világgazdaság több mint a fele megbénult. Ez is arra utal, hogy itt egy világszinten érvényesülő birodalmi stratégiáról van szó. A globális elit a nemzetállamok privatizálásával a világgazdaság tulajdonosa akar lenni. Ezt előkészítette a nemzetállamok tudatosan megtervezett és végrehajtott eladósítása. A  magántulajdonban lévő pénzrendszer legfőbb képviselői a Wall Street, a City of London, a katonai-ipari komplexum, a Big Pharma és a Big Oil. Ezt kiegészíti a magántulajdonban lévő tömegtájékoztatás és a digitális kommunikáció.

    2020 szeptemberében úgy tűnik, hogy jelentkezett a járvány második hulláma. Ma már látható, hogy az új-koronavírus által okozott világjárvány valójában egy birodalmi stratégia az emberiség egésze feletti kontroll létrehozására. Ezt a stratégiát egy szupergazdag pénzoligarchia csoport hálózata irányítja. A globális kapitalizmus leszámol a nemzeti kapitalizmussal. A korlátlan önzésen alapuló talmudista rendszernek sikerült létrehoznia a világtörténelem legszélsőségesebb vagyoni és jövedelmi viszonyait. Ezt a helyzetet a globális hatalmi elit be akarja betonozni.

    Olyan egy központból irányított világrend van kialakulóban, amely valamennyi nemzetállam gazdaságát és a világon működő valamennyi vállalatot az ellenőrzése alá akar vonni. Ha ezt a folyamatot le akarjuk állítani, akkor meg kell ismerkednünk az államok feletti hatalom irányítóival, mert csak így tudunk ellenállni nekik. Beazonosításukhoz nincs szükség a szupergazdag oligarchák megnevezésére. Ők irányítják a szervezett magánhatalom struktúráit és hálózatait, felrúgva a nemzetközi jog kialakult normáit. Ezen az államok feletti hatalmon belül is szüntelen folyik a nagyobb befolyásért való küzdelem. Abban azonban közösek, hogy valamennyi olyan egy pólusú világrendet akar, amelyben korlátlanul érvényesülhet a önző magánérdek.

    Sustainable Development nem lehetséges. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a kamattal működő pénzrendszer kényszernövekedésre van ítélve.Földünk viszont egy véges rendszer, amelyben semmilyen alrendszer nem működhet végtelenül. A környezetszennyezésnek pedig a legfőbb okozója a hadiipar és termékeinek a „hasznosítása”, a ’jó kis háborúk’. A környezet-szennyeződés leállítását a hadi ipari komplexum tevékenységének a korlátozásával, illetve a leállításával kellene kezdeni, mert a hadiipar létezése a legnagyobb környezetszennyeződés.

    Az Agenda 2021, amely az Agenda 2030 kiegészítőjének tekinthető, hivatalosan Davosban lesz meghirdetve 2021 januárjában. Ekkor teszi közzé a Világgazdasági Fórum The Great Reset című kiáltványát. Az itt meghirdetett világstratégia valójában 2020 januárjában kezdődött az új koronavírus világjárványnak a beindításával. Ezen a stratégián már több évtizede dolgoztak. Ennek az előkészítő munkának volt az egyik láthatóvá vált része a 2010-ben elkészült Rockefeller Report és a hozzá kapcsolható tanácskozás New York-ban 2019. október 18-án, amely az Event 201 elnevezést kapta.  

    Századunkban a bűnöző liberalizmus jutott világuralomra. Ez a liberalizmus már nem a szabadságot védelmezi mindenki számára, hanem a szabadsággal való visszaélés korlátlan szabadságát biztosítja a privilegizáltaknak. A degenerálódott liberalizmus segítségével a Globális Hatalmi Elit be akarja betonozni az általa létrehozott egypólusú világrendet. Ehhez tartozik a középosztály, az európai nemzetállamok felszámolása és a kevertfajú európai népesség mesterséges létrehozása. A talmudista államok feletti világbirodalom stratégiájának a része a megtervezett migráns-invázió, a klímahisztéria, a koronavírus-járvány, a Black Lives Matter anarchia és az Antifa terrorizmus. A cél világméretű káosz előidézése, hogy a globális nagytakarítás után a globális elit megszilárdíthassa a megfélemlített emberiség feletti uralmát. Az államok feletti hatalom olyan egypólusú világrendszert akar univerzális kényszer-kultúrával stabilizálni, amelyben az erős büntetlenül elkövethet mindent a gyengébbel szemben. A nemzeti kultúrájukhoz és identitásukhoz ragaszkodó népeknek ezért most fel kell állniuk és meg kell tagadniuk, hogy felvegyék ezt az univerzális szellemi kényszerzubbonyt.

    (kiemelések: felelet.hu)

    v.ö. https://www.rockefellerfoundation.org/national-covid-19-testing-action-plan/

     

     

     

     

     

  • Egy majdnem igaz kormánycikk (2022. 10. 27.)

    Egy majdnem igaz kormánycikk (2022. 10. 27.)

    Olyan mélyen van a karmányoldal és persze a másik sajtója is (a kettőt ugyanaz a hatalom mozgatja), hogy már egy ilyen cikk is említést érdemel, miközben nincs miről írnom, mert minden változatlan, ömlik a hazugság, teszi tönkre a kormány a családi gazdaságokat...

    Magyar Nemzet2022 okt. 26. Szentesi Zöld László: Trágárság helyett élet

    'Felelet':

    Végre valaki ír a trágárság, az uszítás ellen (a tanártüntetésen felszólaló trágár diák kapcsán), és a cikk első fele még igaznak is tűnik (azt hittem, hogy őszintén ír), aztán persze beleírja, vagy a Párt beleírja, beleíratja a cikkébe, hogy igazából a baloldal a hibás, a bűnös. Holott a sóhajtozó, 12 éve szinte naponta főműsoridőben trágárkodó, gyalázkodó főfideszes tevékenysége, vagy például az egyetlen kulturált adó, a Duna TV SZDSZ-Fidesz összmunkával való megszüntetése mutatja, hogy a magyar nép elbutítását, a nyelv tönkretételét a két külföldről támogatott erő (Szdsz és jelenlegi utóda, valamint álcázott utóda, a Fidesz) közösen végzi.

    Másképp fogalmazva a baloldalra utaló részek nélkül egy kiváló írás lett volna.

    Mellesleg Puzsér Róbert is a trágárságával lett felfuttatva, pedig nem lett volna szabad közölni azokat az írásait úgy. A két említett közíró műveit összességében nem ajánlom, a hölgynek csak most olvastam el írásait, korábban nem hallottam róla. A szokásos számomra: fele igaz, fele hazug.

    Az idézett cikk olvasása helyett talán érdemesebb a népzenei honlapunk böngészése: szépszerével.hu. Én is inkább ezekkel a dolgokkal töltöm az időmet. Lehetőség szerint kiválni az orwelli világból.

     

    A teljes cikk, kiemelve a szokásos kötelező hazugságot:

     

    Ha a hazai politikai publicisztikák legsajátosabb jellemzőjét szeretnénk meghatározni, valószínűleg a másik ember következetes verbális bántalmazását említenénk elsőként. Ebben talán világelsők is vagyunk, de hogy a szabadalom itthon széles körben nyomasztja a lelkeket, egy percig sem vitás.

    Minderről teljes őszinteséggel vallhatok, egykori bántalmazóként és bántalmazottként ismerem az ügyet kívülről-belülről. Valamikor úgy gondoltam, hogy az igazság teljes megvallásáért majdnem minden megengedett, és ha nem szimpatikus másként gondolkodók állnak az utamba, haladéktalanul rájuk kell ripakodnom. Láttam és tapasztaltam, hogy a baloldalon milyen szívós következetességgel gyűlölik azt, ami kitűnő, de nem az övék, és milyen konok szeretettel táplálják, ami pusztán az övék, pedig nem jó és nem szép. Akkoriban azt gondoltam, hogy nekünk is valamilyen protekcio­nista elfogódottsággal ki kell zárni mindent az életünkből, amit nem vallunk a sajátunknak, és ha néhány hírlapi pofon elcsattan, hát legyen, belefér. Úgy érzem, nemigen léptem át az illendőségi és minimális erkölcsi határokat, olykor persze sistergett a klaviatúra. Válaszként hasonlóan csípős üzenetek érkeztek, engem is elküldtek ide vagy éppen oda, ömlött a szidalmazás, a lekicsinylés, igyekeztek bebizonyítani, hogy villával eszem a levest és úgy gondolom, hogy Pakisztánban mindenkinek öt füle és négy orra vagyon.

    Jó néhány esztendő telt el, és mára rájöttem, hogy az állandóan perlekedő, kényszeresen beolvasó magatartás egyetlen gondolkodó emberhez sem méltó. Először is, a személyeskedésben, sértegetésben és megbélyegzésben eltöltött napok és órák megbénítják a cselekvőképességet. Legalábbis azt látom, tapasztalom, hogy akik állandóan személyeskednek, éppen a lényegről nem tudnak mit mondani.

    Elolvassa az ember Puzsér Róbertet, aki ideje száz százalékát mások cinkelésével tölti, majd feltesszük a kérdést magunknak: most akkor mi van? Haladt előrébb a világ egy tapodtat is, mert ez a furcsa ember díszes szóvirágokkal nekirontott a másiknak? Vagy Perintfalvi Rita, aki katedrálist épített magának különféle személyek kiszerkesztéséből, vajon képes lenne bármi mást, értelmeset, hasznosat, örömtelit írni? Aligha.

    Aki figyelmesen olvassa a Mandiner napi sajtószemléjét, hosszasan sorolhatja tovább a neveket, megszólalók tucatjaira érvényes, hogy reggel bekapják a gyűlölettablettát, majd felrobbant fejjel virtuális tőrt döfnek másokba. Utána persze semmi sem történik, hiszen az értelmiségi tollforgatók zöme csak a sértegetésben jeleskedik, felelősséget nem vállal, megoldást nem kínál, hiszen sokszor egyáltalán nem értünk ahhoz a témához, amelynek a kritikusaként momentán felhorkantunk. Olvasóinknak azonban sokszor nem is kell a feloldódás, bőven elegendő a bántás, manapság már ezt várja az elemzőtől, nincs igénye a tudásra, nem tartja tiszteletre méltónak az ekézés nélküli önálló gondolkodást.

    Sokan azt mondják, a Mandinernek nem szabadna szemléznie ennyi agymenést, hiszen terhes olvasmány ennyi terméketlen, értelmetlen hozzászólás. Másképp gondolom: remek, hogy a Mandiner szemezget a gyűlöletcunamiban, legalább tisztán látjuk a hazai baloldal szándékait.

    Nyilván a jobboldalon is akad elég indulat, meggondolatlanság, gyűlölet, de ember legyen a talpán, aki bebizonyítja nekünk, hogy a magyarországi baloldal születése első pillanatától nem vezeti az örökranglistát. (Nekik ugyanis Rousseau, Marx és a többiek nyomán mindig, mindenütt forradalmat kell szítani, nincs megnyugvás, nincs béke, nem szabad örülni semminek, valósággal kéjelegnek, ha mindent romosan festhetnek az olvasó elé. Néha úgy tűnik, ragaszkodás és szeretet nemigen létezik bennük, csak kritikának álcázott panaszáradat és bujtogató szándék.)

    Ezek után elérkeztünk a második fontos elemhez, ahhoz a fogós kérdéshez, hogy az íróféléknek akad-e bármiféle felelősségük a közbeszéd, a közízlés formálásában. Szerintem mindenképpen. Nézzük meg, hogy amióta a gonzó újságírás kibocsátotta a legmocskosabb szavakat, kifejezéseket, amelyeket még dramaturgiai okokból sem szabadna leírnunk, a közbeszédben és a virtuális térben elszabadultak az indulatok.

    Értelmes, tanult, művelt, alapvetően normális emberek úgy írnak, beszélnek, mintha szájöblítőnek a hírét sem hallották volna eleddig. Ennek az elharapózó közállapotnak a kikovácsolói – részben – mi, újságírók vagyunk, sőt csak tetézzük a bajokat, amikor azt sugalljuk, hogy a szellemi életet le lehet írni különféle b és p kezdetű szavakkal. A másik ember fejéhez vágni ugyanezeket pedig egyetlen következménnyel jár: az olvasó példát merít mindebből, és bátran, aggályok nélkül szintúgy nyakig merül a szenny­ben. Ha ez célnak elegendő, meg sem szólaltam. Csak halkan jegyzem meg – visszautalásként a bevezetőben írottakra –, hogy az igazság hirdetéséhez és megvallásához nem kell feltétlenül megtizedelni a hallgatóságunkat.

    Könnyen meglehet, hogy éppen az igazságtól tántorítjuk el azokat, akikben maradt még jóérzés, aggodalom a szellemi javakért.

    Miről álmodtunk tizenhat évesen, amikor a könyvtárban olvasgattuk kedvenc regényeinket? Nem arról, hogy másként gondolkodókkal kölcsönös sértegetések után ne maradjunk semmiben. Nem arról szól az igazság, az eszmék, a mindennapi emberség képviselete, hogy értéket teremtünk? Valami olyasmit, ami már nem pusztán a miénk, mint az ajkunkról elröppenő trágárság, hanem közkincs, bárki által birtokba vehető szép üzenet?

    Újságíróink miért nem írnak könyveket, értelmes cikkeket, tudományos közléseket? Valaha, a magyar hírlapírás fénykorában Mikszáth, Kosztolányi, Babits vagy Móricz nem pusztán lepötyögte írógépén a kötelező penzumot, de minden műfajban egyforma igényességgel máig eleven olvasmányokat hagyott hátra.

    Ha egy magyar újságíró megelégszik azzal, hogy kést ránt, de pusztán a mészárlás szándékával, akkor valamit nagyon rosszul tesz. Jelenlétünk ugyanis nem pusztán földi létünkre szól, a legjobbak és a legismertebbek közülünk ennek a kornak a maradandó alkotói. Minden szavunkkal, minden sorunkkal hozzáteszünk vagy elveszünk valamit a jelenlegi közállapotokból.

    Nem pusztán kínos, inkább szégyenletes, hogy a XXI. század elején politikai, közéleti publicisztikáink jelentős része nem érdemes arra, hogy azokból bármit a jövőbe is utaljunk. Részint a kibírhatatlan személyeskedések, az elemi gyűlölet, másrészt a gondolattalanság miatt. Valójában irodalmat kellene teremtenünk, ahogyan a régieknek, értékes, önálló gondolatokat összefűzni, kevesebbet törődni a másként gondolkodókkal, a politikai publicisztikában is megcsillantani más színeket, napsugarat mutatni, fényre vezetni, örömhírt hirdetni.

    Ostobaság volna mindez? Dehogy, csak már elfelejtettük, hogy a szó szinte cselekedet, a boldogság pedig nem teher. Ideje dolgozni, alkotni, alázatosabban élni és működni, valamiféle összképet alkotni, méltósággal, tartással, önbecsüléssel. Sorozatom címével együtt hirdetem: csendes órákra van szükségünk, hogy hangunk lehessen.

     

    Más:

    Puzsér érdekesen váltakozik szememben mint bunkó módon író, sokszor hamisságot, máskor meg másoktól nem hallható igazságokat kimondó személy. Miért nem lehet kulturált? Ez is valami számdékos nép félrevezetés?

    Egy mostani írásából:

    Bayer Zsolt mindössze felmérte, hogy ami az RTL-nek rossz, az neki meg a törzsének jó, és ennek megfelelően egyszer csak minden előzmény nélkül kirohanást intéz a kultúra huszonöt éve zajló kereskedelmi tévés elsorvasztása ellen. Felhívom Bayer Zolt figyelmét arra, hogy ebből a huszonöt évből tizenhat éven át az ő gazdája kormányzott, az elmúlt tizenkét év teljhatalma pedig pont elég jó lett volna arra, hogy felszámolja a kereskedelmi televíziózást Magyarországon – már ha az neki meg a kurzusának tényleg kultúra elleni irtóhadjárat volna, nem pedig szelep és erőmű.

    Hadd ne higgyem már el, hogy Bayer Zsoltnak a bulvárral van baja, hadd ne higgyem el, hogy Bayer Zsoltnak tényleg a kereskedelmi tévés dögvésszel van baja, amikor tudva tudja, hogy a TV2-n éppen ugyanez a szellem uralkodik, de az ellen valahogy nincs egy rossz szava se, hiszen az Mészáros Lőrinc tévéje: az nemzeti bulvárszórakoztatás, az népben gyökerező celebparádé, az hazafias típusú kulturális megrontás, hisz a Tények rémhíradója estéről estére hatalomra jogosító szavazatokat termel belőle az őt fényesen tartó koleszszobának.

    Bayer Zsolt, aki maga a magyar nyelven harsogó goebbelsizmus kígyóvállú csúszómászók, férgek és patkányok jelzős szerkezeteivel...

    Bayer Zsolt ezzel szemben most is, mint mindig politikai céllal kiszámított propagandatevékenységet folytat. Nincs véleménye. Szolgálata van.

     

     

     

     

     

  • Egy történelmi folyó újjáéledése (2020. 12. 06.)

    Egy történelmi folyó újjáéledése (2020. 12. 06.)

    A Magyar Nemzet LUGAS 2020. december 5-i száma alapján.

    'Felelet'

    Sok év semmitmondás és unalom után ebbe a lapszámban váratlanul sőt csodálandó módon érdekes és fontos írások kerültek bele.

    1: Nem csupán kirakat - A Budapest Világörökségéért Alapítvány  munkájáról - Tóth Ida

    2: Kevesebb gát, több lazac - folyami gátak bontásáról az USA-ban - Regényi Huba

    3: Hulhumale És Viligili - az üvegházhatás humbugságáról - Szarka László Csaba

    4., ráadás (érdekesség) Organikus vagy modernista - Szövényi Anna

    Az első három írás olyan témájú és tartalmú, mely legalábbis az elmúlt 26 év hatalmasságai által a tiltott kategóriába tartoznak. Nem is jelent meg ehhez hasonló írás évtizedek óta. Most miért?

    (Bár most sok minden történik, nem csak a vírus és a bevándorlás. Harminc év után kiderült, hogy egy, az egész országot vezető és Európában minket képviselő képviselő (Szájer) úr bennfentes társaival együtt hazudott az országnak. Csak mi tízmilliónyian nem tudtuk, kire szavazunk. És zsarolható is volt így mind itthon, mind külföldön - ki tudja miként módosította ez cselekedeteit. Ahogy a budai polgári-nemzeti környezetbe az MDF-es képviselők helyére beerőltetett Pokorni Zoltánról szép lassan, előbb (2002) kiderült, hogy apja kommunista ügynök, majd 2019-ben, hogy nagyapja nyilas volt. Sok-sok titok lassan fényre derül.)

     

    Ebben az írásban a második cikkről:

    "kaliforniai aranyláz idején... elterelték a vizet"

    'Felelet': Tehát az arany bálvány imádással kezdődtek itt a bajok?

     "1962-ig nyolc gát épület a folyón... négyet lebontanak... 650 kilométernyi egybefüggő folyószakasz jön létre"  "USA-ban eddig 1700 gátat távolítottak el"

     'Felelet': Nálunk a tudomány, a szakma, az egyetemi oktatás, a politika, a hivatalok még mindig gátakat akarnak építeni. (Most épp a maszkokkal és a kijárási tilalommal az emberek között építik azokat.) Ahogy az USA a Néma tavasz-ból (Rachel Louise Carson) ismert önirtás után talán kezd legalább ezen a téren megváltozni, mi mikor fogjuk újra értékelni és létrehozni az egykor az egész országnak "kenyeret" biztosító, Andrásfalvy Bertalan által is dícsért fokgazdálkodásirendszert?

     

    vesd össze:

    Elbontják Európa legnagyobb duzzasztógátját - Népszava, 2019. 06. 13.

     "Megbontották a franciaországi Sélune folyón található, 36 méter magas Vezins-gátat, ezzel megkezdődött Európa legnagyobb duzzasztógátjának eltávolítása.
    A gát eltávolítása egy hosszú távú projekt első lépése, amelynek célja, hogy a Sélune újra szabadon áramolhasson, és lazacok, angolnák és más vadon élő állatok képében visszatérhessen az élet a folyóba és az UNESCO világörökségi listáján szereplő, népszerű turisztikai látványosságba, a Mont-Saint-Michel-öbölbe - derült ki a WWF Magyarország közleményéből."

    "Európa-szerte már több mint 3500 gátat távolítottak el. 2018-ban Spanyolországban volt a kontinens eddigi legnagyobb gátelbontása, Észtországban pedig történelmi jelentőségű projekt keretében végeznek folyó-helyreállítást: 8-10 gátat fognak eltüntetni, így 3300 kilométernyi folyószakasz kapcsolódik majd újra egymáshoz."

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Egyetlen oltatlan olimpikon, Schmid Julia (2021. 07. 24.)

    Egyetlen oltatlan olimpikon, Schmid Julia (2021. 07. 24.)

    „A Magyar Olimpiai Bizottság elnöksége július 9-én döntött arról, hogy csakis Covid-19 ellen védett sportoló lehet a magyar csapat tagja a tokiói olimpián. Ezt követően a szlalom kajakban visszaosztott kvótával rendelkező Schmid Julia jelezte, hogy ezen okból lemond az olimpiai indulásról, így a Magyar Olimpiai Bizottság visszavonja nevezését a július 28-án kezdődő versenyre” – jelentette be szombati közleményében a MOB, amely jelezte: a témában további kommentárt nem kíván tenni.

    Schmid kiválásával jelenleg 173 fős a magyar csapat a jövő pénteken kezdődő tokiói olimpián.

    (MTI)

    'Felelet'

    Legalább egy van, akinek, mint sportolónak, fontos az egészség, az igazság, a példamutatás.

    Sajnálom a többit, hogy a részvételért fel kellett áldoznia a fenti erényeket és önmagát. Ha csak becsapódtak, akkor is.

    Bár lehet, hogy megoldották oltás nélkül az oltást.