user_mobilelogo

Tagged in: környezetvédelem

  • Benzinár, rezsicsökkentés (2021. 11. 15.)

    Benzinár, rezsicsökkentés (2021. 11. 15.)

    'Felelet'

    A kettő ugyanaz...

    2010 előtt a nemzetközi szolgáltatók a bankokkal, plázákkal együtt annyit vettek már el a magyaroktól, hogy hamar összeomlott volna a pénzszivattyújuk, azaz Magyarország. Így az új kormány kegyesen kicsit visszaengedte a korábban duplájára emelt rezsit. Épp akkorára, hogy a magyar nép tudjon fizetni.

    Ugyanez történt a Fidesz-Szdsz-Újrafidesz által bevezetett hitelekkel, uzsorakamatokkal. Többmillió magyart nem volt érdemes utcára tenni, hiszen a lakásaikat nem is lett volna kinek odaadni.

    Most meg a majdnem duplájára felfuttatott benzinárat már nem tudjuk fizeni, csökken a profit, napokon belül úgyis le kellett volna kicsit engedniük az árat. Ezért megbízták az általuk kinevezett-vezetett báb-kormányt, hogy ezen témában is, szokás szerint tegyen úgy, mintha harcolna a nép boldogságáért.

    Persze a 95-ös benzin árát csökkentik. A 10% szántóföldi adalék minden autó élettartamát csökkenti, de az idősebb (olcsó, egyszerű, javítható) autókat még hamarabb tönkreteszi. Azaz a szegényebb, valóban környezetvédő (drága, akkus, számítógépes autókat nem vásárló) állampolgárok fizettek eddig is 10%-kal többet a kevésbé ártalmas E5-ös (szuper) benzinért. Most még többet.

    Ez a tervezett avulás egy újabb ötlete: rontsuk el üzemanyaggal az állampolgárok kocsiját. A kátyús utak és a sózás is jó módszer erre. És persze a pocsék járművek gyártása.

    Sokféle haszna van a szántóföldi adaléknak: Drágítja az élelmészereket, rontja az ország önellátását, az átlagosnál is jobban vegyszerezett földek elszennyezik a vizeket is, elpusztulnak a méhek és megbetegszenek a szennyezett méztől az emberek. Államilag lehet támogatni a szántóföldi benzintermelők baráti társaságát.

     

     

     

     

     

  • Biodóm méretű hazugságok (2022. 11. 28.)

    Biodóm méretű hazugságok (2022. 11. 28.)

     (korábbi írások: Társítás: Sztálin szobor, Néprajzi múzeum  Meglepő igénytelenség: az új Néprajzi   Toronyház vita   "Árokásás" a Zene Háza ürügyén )

     

    Az alábbi cikk appropóján:

    MagyarNemzet 2022. nov. 28.:

    Az államnak adná a főváros az üresen álló biodómot

    alcím: Tarlós István szerint a beruházás már tavalyra befejezhető lett volna

    Tarlós: "Aki...bizonygatja az állatkert dilettantizmusát, az ne felejtse el, hogy az intézmény vezetője, Persányi Miklós a Gyurcsány-kormány minisztere volt..."

    'Felelet':

    Tehát a Fidesz demokratilus kormánya Budapest építési törvényeit, a szakemberek tiltakozásait, tüntetéseket megalázva beépíti a Városligetet, a kontinens első igazi közparkját Európa egyik legbetegebb lakosságú, legkevesebb zöldet tartalmazó fővárosában. Az óriásberuházások, melyek ráadásul a reális ár többszörösét emésztik fel az állami korrupció miatt, inflációt indítanak, melynek (és a kormány által is megszavazott EU-s szankciók) hatására a magyar nép elveszíti megtakarításai értékének a felét mára. És a nyugdíjak, fizetések értékének is jókora részét.

    A parkot elfoglaló, szerintem kívülről behemót és csúf (az igénytelen megjelenésű műanyag háromszögekről nem hittem volna, hogy a véglegesek) épület az eredeti ár többszörösébe került, kerülne, belülről egy betontenger (akkor is ha beborítják növénnyel). Maga a koncepció is beteges, környezetellenes hatalmi gondolkodásmód megtestesítóje, Energia- és pénzfaló, mint a 4-es metró, melyet Tarlós büszkén befejezett. De ott se kapott a magyar nép nyilvános tanulmányt, számítást arról, hogy mi indokolta a befejezést, megtérül-e vagy örökre csak nyeli a pénzt, mint a hosszútávon leginkább az önkény ellen tiltakozó lakosságrész gettósítására alkalmas futball-arénák.

    Szóval hogy kell Tarlós fent idézett mondatát érteni? Persányi megbízható, mert miniszter volt, vagy megbízhatatlan, mert a hírhedt szemkilövőnek dolgozott?

    No de Tarlós meg szdsz-esként adta el a Római partot, Orbánt és csapatát "Soros" nevelte-pénzelte, jórészük MSZMP, KISZ kéder vagy utód. És Tarlós az alkotmányozó többséggel maga mellett nem oldotta meg az egységes parkolási rendszert, nem adta vissza a városnak a 2010 (Fidesz hatalom kezdete) óta kész, de a polgárok számára nem létező Rácz fürdőt se. Még egy buszsávot se tudott létrehozni, lásd a Budaőrsi úti fiaskót, míg a jelenlegi vezetés legalább a 8-as busz útvonalát járhatóvá tette. Teljes kudarc Tarlós működése.

    Örülnék a Biodóm mielőbbi elbontásának. A vázszerkezet talán alkalmas valamire egy vidéki nagyváros környezetében... A Városliget legtöbb új és régebbi épülete, a más parkokban, Dunaparton épített-épülő beruházások és a Metróállomások és panellakótelepek felének is ezt javaslom. És persze a felhőkarcolónak is.

    A vidámpark elpusztított vagy épp most tönkremenő néhány eredeti, kedves játékát meg kell menteni vagy vissza kell építeni.

     

     

     

  • Boldog Karácsonyt kívánok (nincs cikk) (2021. 12. 23.)

    Boldog Karácsonyt (nincs cikk) (2021. 12. 23.)

     

     

     

     

  • Budapest 2019 program - saját elgondolás (2019.09.03. a honlap nyitó írása)

    Budapest 2019 program - saját elgondolás (2019.09.03. a honlap nyitó írása)

    BUDAPEST 2019

    Húsz pont a jobb közérzetű Budapestért.

    Miből lesz rá pénz? Nem kell több pénz, csak ésszerű, közérdekű döntések tisztességes végrehajtása. Sok pénzbe csak a dőlten szedett részek kerülnek.

     

    tartalom:

    1  kímélet  a kényszerítő reklámoktól
    2  felelős útkarbantartás, közműépítés
    3  jobb parkolás és közlekedés szabályozás
    4  sokféleség a taxis közlekedésben
    5  a közterületen élhessünk, ne csak rohanjunk
    6  a tisztálkodás alapjog?
    7  jó éttermek, szolgáltatások
    8  piacok
    9  fő helyen a fő dolgok
    10 fény és zajszennyezés, sugárzás, egészség
    11 neon, led, légkondi, wifi, nappali világítás
    12 közművek, telefon
    13 sajtó, nyilvánosság, tájékoztatás
    14 vendégek, turisták kedvére
    15 pláza adó távolság
    16 fürdők
    17 utcavásár, szemét ügy
    18 négy óra munka
    19 városközpont, városháza
    20 méltó élet
    21 ivóvíz

     

    1 – Kímélet  a kényszerítő reklámoktól 

    A stressz növelő, fölös-káros fogyasztásra és környezetszennyezésre ösztönző, látványa, mérete, hangja, fénye miatt kikerülhetetlen és zavaró, erőszakos reklámok megszüntetése.

    Csak a közművelődési és tájékoztató célú plakátok maradjanak meg úgy, hogy elolvasásukhoz közel kell menni, azaz kis méretben.

    Fokozatosan érvénybe léptetés: házméretű plakátok – óriásplakátok– villogó plakátok, kivetítők – megvilágított plakátok – hangos reklámok, reklámautók (kivéve erősítés nélkül, élőhanggal az őstermelők) – fél méteres méret fölötti plakátok – közterületről látható reklámos napernyők, hűtők, székek, alátétek stb.

    2 – Felelős útkarbantartás, közműépítés, szabályozás

    A közműcégek, útépítők és cégvezetőik ne okozzanak többet kényelmességből, butaságból közlekedési káoszt, dugókat. (Oldják meg a sávok félrehúzását, a forgalom intelligens irányítását, ezek folyamatos ellenőrzését.) A ma jellemzően az elvárhatónál öt-tízszer lassabban elvégzett munkák felgyorsítása. A beruházások egy nagyságrenddel tartósabbra készüljenek. (Így pl. a Nagykörutat a villamos-felújítás miatt nem 10, csak 50 évente kellene lezárni.) A takarékossággal a kivitelező ma nyer esetleg pár milliót, de a társadalom veszít százszor annyit. Két, együtt fokozott kárt okozó lezárás (pl. házépítés és közmű) ne kapjon egyszerre engedélyt. Intelligens és percre kész felügyeletet kell létrehozni. (Ma, a műholdak idején már igazán könnyű lenne gyorsan beavatkozni.) Azonnali intelligens közbelépés baj esetén, akár önkormányzati emberekkel is.

    3 – Jobb parkolás és közlekedés szabályozás

    Egységes és megfizethető parkolás, teljesen egyértelmű jelzésekkel. Különválasztva engedélyes lakók és többiek parkolóhelyeit. Kedvezőbb szabályzás (rugalmasan) a helytakarékos kiskocsiknak (japán Kei-car mintára kb. 3,40 méter hosszig). Gyorsparkolás vásárláshoz. Kisboltok működési lehetőségeinek javítása. Drága rendszerek mellőzése.

    Buta és drága közlekedési lámpák lecserélése a közlekedő ember képességeit felhasználó megoldásokkal (mint a körforgalom). Gyalogos a felszínre: aluljárókba autókat ereszteni. Kis belmagasságú, olcsóbb, szebb aluljárókat építeni, személyautók és városi ellátást biztosító kisteherautók számára.

    4 – Sokféleség a taxis közlekedésben

    A taxi szabályozás több évtizedes lemaradásban van. Rengeteg előírás csak a szolgáltatás drágítását szolgálja.  Az átlag polgár számára megfizethetetlen taxi túl nagy autóforgalmat, dugót, lakhatatlan várost eredményez. Különböző országokból össze kell válogatni a legegyszerűbb, legolcsóbb és legváltozatosabb lehetőségeket. Egyszerűbb, olcsóbb kocsi, kevesebb bürokrácia, engedély, adózógép, festés, kocsiméret, ajtószám, több utas felvétele egymás után, járművek a háromkerekűtől a minibuszig, iránybusz adott vonalon de tetszőleges megállással, gyorsabb kiszállás lehetősége (fizetés, megállási mód).

    „Uber” típusú rendszert bevezetni, de lehetőleg magyar (állami) alkalmazással, hogy a szervezés nyeresége ne külföldre kerüljön, és kiszolgáltatva se legyünk. A taxisok is jól járnának, és az utasok és a város is. A várost fűtő, környezetrontó légkondis járműveket emelten adóztatni.

    5 – A közterületen élhessünk, ne csak rohanjunk

    Azaz ne kelljen külföldi nyaralásba menekülni egy kis nyugalomért.

    Ma a „jó” (azaz a GDP központú, a munkaadóknak és kereskedőknek megfelelő) polgár csak rohan, autózik a munkahely és a pláza, a boltok, iskolák között. Nem él a városban, nem tölt értékes időt a városi közterületeken, köztereken. De Európában nyugatabbra és délebbre, vagy akár itthon a múltban másképp volt és van.

    Autómentes belvárosi hétvége (nagykörút és attól befelé, hidak, rakpart, külső városközpontok is; kb. reggel 8 - este 10-ig)

    Padokat. Ne az legyen a cél, hogy még az üldögélésért is fizetni kelljen valakinek. A sok csúf karó, korlát eltüntetése.

    Az ingatlan „fejlesztés” szabályzása: pl. ne lehessen az elbontott ház helyére annál több szinteset építeni. Fűre lehessen lépni, szökőkútba lehessen lábat lógatni.

    Ivó kutak elhelyezése, Parkok, sétányok visszaépítése, újak telepítése. Szökőkutak építése, a vízáramlás természetes szépségét zavaró elektromos vezérlés, fényszínezés nélkül.

    Ide tartozik a reklámmentesség, a közlekedés, a zaj és fényvédelem, a zöldterületek és sok más is.

     6 – A tisztálkodás alapjog?

     Azaz a természetes funkciót, mint minden kor minden élőlénye, a budapesti ember is ingyen, kényelmesen végezhesse.

    Belvárosba buszmegállónként (üzlethelyiségbe vagy föld alá, nem bódéba) ingyenes éjjel-nappali 1-1 tágas vécé és kézmosó létesítése. (Ha multicégek, plázák a mi pénzünkből meg tudják tenni, akkor az önkormányzat is.) Óránkénti ellenőrzés, tisztítás. Külvárosba ritkábban, térképes, táblás jelöléssel.

    Üzlethelyiségek, vendéglátóhelyek nyitvatartásuk alatt 1-1 fülkét betérő (nem vásárló) embereknek fenn kell tartsanak. (Alapterület szerint szabályozva, felmentés kérhető.) Kisállatoknak helyek kialakítása.

    Tiszta lenne a város.

    7 – Jó éttermek, szolgáltatások

    Az önkormányzat segítse (olcsó bérlet, szakmai, jogi támogatással) a helyi, egészséges alapanyagokból vegyszer, cukormentesen jó ételt készítő, multi gyártmányokat, eldobható palackot, ismeretlen összetevőjű italokat nem áruló családi üzemeltetésű éttermeket, ahol így az étel az állampolgároknak megfizethetővé válik.

    Hasonlóan segítse a kis cégek szolgáltatásait: tejbolt, cipész, üveges…

    8 – Piacok

    Építsünk könnyen elérhetően (azaz sűrűn) kis piacokat, igazi kistermelőknek, ingyenes fedett helyekkel. Tram-train (vasúti sínre is kifutó villamos) megoldással a falvakból közvetlen járatokat indítani a városi piacokhoz. A piachoz vegyszer, adalék ellenőrző berendezések és személyzet tartozzon.Az árus írja ki nevét, az étel pontos származási helyét (falu, hrsz.), a felhasznált vegyszereket (trágya, permet, csávázószer, betakarító szer).

    9 – Fő helyen a fő dolgok

    A főutak mentén és közelében a mindennapi természetes élet, egészséges élet, fenntartható élet velejárói legyenek. A pénzügyi cégek, bankok, nemzetközi ételláncok vonuljanak a mellékutcákba (pl. adó kivetésével ösztönözve). A műemlékszerű értékes középületek, (pl. elegáns egykori mozik) nyilvánosság számára elérhető árú,  méltó, kulturális használatára ösztönözni a tulajdonosokat.

    Közösségi és kulturális alkalmakhoz szép, egészséges épületek biztosítása. Polgárok számára évente 1-2-szer jutányosan bérelhető közösségi hely pl. házibulikhoz, amely zaja amúgy a szomszédot zavarná. (A plázák bezárása erre jó helyet biztosítana.)

    10 – Fény és zajszennyezés, sugárzás, egészség

    • kirakatok, telephelyek fényének korlátozása (fényerő, minőség, mozgás, vakítás)
    • esti, éjszakai fényerőcsökkentés (közvilágítás, díszvilágítás, kirakatok), alkalmanként teljes csillagnézős éjszaka éjféltől
    • erősítés nélküli élőzene támogatása (vagy hangszerfüggően akusztikus hangszernél nem hangosabb erősítés) Az üvöltő diszkók külvárosba terelésével a Belváros újra lakhatóvá válhatna.
    • mérsékelni a szirénázó járművek okozta zajt és stresszt
    • pénzbe kerülnek:
    • cukor és vegyszermentes közösségi étkezést
    • egészséges közvilágítást: fényminőség, lámpamagasság, káprázás és oldalvilágítás mentes kialakítás,
    • ivóvízhálózat külön kialakítása fokozatosan (ebbe vegyszermentes víz kerülne)

    11 – Neon, led, légkondi, wifi, nappali világítás

    Közösségi közlekedésre egészséges (azaz fénycső és led helyett wolfram-halogén izzószálas világítású, nappal csak természetes fényű, légkondi és wifi nélküli) járműveket vagy legalább járműrészeket, várókat.

    Oktatási intézményekbe (főleg mivel kötelező ott élni) hasonló kialakítást, vagy legalább választhatóan osztályonként. Azaz a szülő szándéka esetén a gyermeke se az osztályban, se a közösségi terekben ne legyen a fenti ártalmaknak kitéve.

    Energiafaló és egészségtelen, környezetszennyező mestersége hűtés helyett megfelelő épületeket használni: vastag fal, kevés üveg, fák között, ligetben megbúvó. Ésszerű idő-használatot (pl. szieszta, nyári szünet.) Végső esetben épületekben test/fal-hűtést, azaz nem a levegőbe fújt huzatos és baktériumos hűtést kell építeni.

    12 – Közművek, telefon

    Budapesten is (hát még falun) rengeteg közmű tárgy, oszlop, vezeték csúfítja az utcákat, tereket. Ezek cégeit kötelezni kell a vezetékek elsüllyesztésére, a trafók szépítésére, a zajos trafók hangszigetelésére. Ha a városé a közmű, akkor pláne meg kell tenni mindezt.

    A telefonszolgáltatóknál a vezetékes hívásrészeket segíteni a sugárzó adatátvitel adóztatásával. Vezetékes munkahelyi, otthoni, éttermi, utcai telefonokat telepíteni, melyek mellé a mobiltelefont lehelyezve sugárzásmentesen, azaz olcsóbban telefonálhatunk.

    13 – Sajtó, nyilvánosság, tájékoztatás

    Telefon, wifi, G5 stb. sugárforrások helye és megengedett értéke legyen nyilvános (világhálón és érintett kapukon kiírva, utcarészeken, plázákban, vonaton, irodákban is). Olcsón kölcsönözhető műszer, cirkáló önkormányzati mérőautók tetejükön kijelzővel segítsék az ellenőrzést.

    Boltok, cégek, irodaházak tulajdonosait (valós személy szerint, részvényest is) kiírni.

    Közteret figyelő kamerák tulajdonosait kiírni, kevesebb orwelli kamerát.

    Valós tájékoztatás. Pl.: A Metró üzemeltetése megéri-e? Mennyivel drágább a felszíni közlekedésnél?

    Inkább kormányzati feladat, de a helyi műsortovábbítókon keresztül önkormányzati is: műsormegszakító reklámok, a műsornál hangosabb reklámok tiltása. Gyógyszerreklámok tiltása.

    14 – Vendégek, turisták kedvére

    Fiatal és szegényebb, Budapestet meglátogató külföldiek és vidékiek kedvéért, vendégszerető udvariasságból, más világvárosok mintájára, olcsó szálláshelyeket létrehozni. Ezeket egy ember csak korlátozottan, évente legfeljebb egy hetet használhatná. Legyenek a belváros gyalogos közelségében. Egy kemping a Gellért-hegyen, és egyszerű, 1-6 ágyas (TV mentes, de kis közösségi térrel, reggeliző hellyel rendelkező, csendes szállodák a pályaudvaroknál.

    15 – Pláza adó távolság szerint

    A közlekedés és a városi élet újraélesztése és környezetvédelem névvel adóval lehet a nagyobb boltokat, a távolról (külföld, más földrész) beszállítókat feloszlásra ösztönözni, a lakóktól gyalogos távolságra lévő, jobban ellenőrizhetőbb, megbízhatóbb közeli terméket áruló boltokat segíteni, életre lehelni.

    16 – Fürdők

    Lehetővé tenni (a turisták mellett) minden budapesti családnak, hogy kb. heti kétszer kényelmesen, zsúfolásmentesen (neon, led, zaj, reklám és légkondi nélkül, természetes fényben), ingyen (mint a rómaiak) gyógyfürdőben, uszodában úszhasson, pihenhessen. Sok fürdőt kell építeni azért is, hogy pár perc sétával elérhetők legyenek. Kell legyen rá pénz, mert van olyan fontos, mint a metró és az autópályák.

    17 – utcavásár, szemét ügy

    Európai módon utcavásárokra lehessen a lomot (nem a szemetet) kivinni, ahol legelőbb a helyi lakók csereberélhetnének, a fémgyűjtők és más országos szervezetek mellőzésével. A végső maradékot viheti el a köztisztaság. (Ma büntetés jár annak a szülőnk, aki visszavisz egy véletlenül kidobott babát a gyerekének, a lom halmokat idegenek viszont lefoglalhatják főnökeiknek.) Szemétgyűjtés: Helyi adókkal korlátozni a műanyagpalackokat és az ételek, ipari termékek műanyag csomagolását. Az újra használható műanyagokra engedmény.

    A várost járó hulladékgyűjtő autókra vegyészmérnök tudású embereket alkalmazni, hogy minden hulladék azonnal jó helyre kerüljön. A lakók tegyék egy külön kis edénybe az alábbiakat: vegyszerek, festékmaradékok, éles fémhulladék, gyógyszerfélék, elemek: mindezeket összeöntés helyett azonnal válogassák szét.

    18 – négy óra munka

    Az országos szabályozással összeegyeztetve, az önkormányzat által fizetett munkahelyek nagy részében heti 20 órás „bentlét” elvárása. Részben 20 órás munka (az eddigi fizetésért, de feltehetően jobb teljesítménnyel, a fölös bürokrácia elhagyásával. Kis részben otthoni munkavégzés. Így együtt lehetnek a családok, a gyereket kevesebbet kell megőrzőbe adni vagy utcán hagyni, főzhet a család magának vagy ehet együtt kisétteremben. Szabadban sétálhat, sportolhat együtt, tornaóra és konditerem helyett.

    19 – városközpont, városháza

    Hasonlóan, vagy felhasználva, hogy átvezették Pestre (2019-ben, óriási munkával és dugók árán) a vizet Budáról, célszerű a Városháza rendezetlen terén egy új, szabadtéri, nagy gyógyfürdőhöz felhasználni. Ez egy új park dísze és a belváros hűtője, pihenőhelye lenne. A városházát, de legalább a belső szárnyait ehhez el kell bontani, az így talán csökkenő bürokrácia a kerületekhez és a kormányhoz költözhet. És máris lenne egy új közfürdő. A Városháza külső épületrészei lehetnének a kiszolgáló egységek, öltözők, kabinfürdők. A szomszédos Erzsébet teret is vissza kell adni a polgároknak, a városképet szégyenletesen csúfító, mindent elnyomó óriáskerék elbontásával. A két park összeköthető, a terület az úttest alagútba süllyesztésével (buszok maradnak fenn), a villamos meghosszabbításával rendeződne.

    20 – méltó élet

    Visszaadni a családnak és az egyénnek a méltóságát. Segítse a város a hátrányosan megkülönböztetett (állam által nem támogatott) természetes (otthoni, békés) szüléseket. Segítse az otthoni ápolást (hospice). Érjük el, hogy újra lehetséges legyen az otthoni ravatalozás, békés búcsúzás. Ez ma már mobil légkondival nyáron, lakótelepen is megoldható. Segítsük lehetővé tenni a templomi esküvőket és a családi temetést. Végül legyenek ingyenesek a sírhelyek. Ennyi jár, az ingyenes oktatás és utak mellett. (Legfeljebb az átlagos parkfenntartásnál esetleg magasabb költséget osszák szét.) Azaz a sok létesítendő park egy része legyen sírkert, temető, mely szintén alkalmas hétköznapi használatra, elcsendesedésre, sétára, a város hűtésére és látogatók gyönyörködtetésére (mint Korfun az angoltemető).

    21-Ivóvíz

    Elsősorban az iskolák, majd a családok ellátása lehetőleg forrásvízzel, ha az nincs az országban, kútvízzel. A Dunából jövő fogamzásgátlós klóros víz nem túl jó a népnek. Jól mosható nagy, csapos acél vagy üvegballonokban lehet a friss vizet forgalmazni. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy kétdecis műanyag palackban való szállításra kényszerítik az iskolákat gyümölcslével ellátó gazdákat. A most elkótyavetyélt hazai édesvízkészleteket törvénnyel elsősorban a helyi lakók és az önkormányzatok számára kell biztosítani.

  • cikkajánló - Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.)

    kapcsolódó cikk: Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.) tompos Ádám

     https://magyarhang.org/belfold/2020/04/09/mint-a-maffiat-elhagyni-interju-angyan-jozseffel/

    Tíz év óta az első igazi Ángyán interjú. Eddig kellett várni rá. Miért? Bárcsak sokakhoz eljutna. Bár ő vezetné az országot.

    Felelet.hu

    Részletek az interjúból:

    A bevezetőből:

    Ma is elmondaná Ángyán József ugyanazt a beszédet a Kossuth téren, amit a tizenöt évvel ezelőtti gazdatüntetésen. A második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumát lelkiismereti okokból elhagyó államtitkár szerint nem is sokan vennék észre, hogy most nem a balliberális kormányzat, hanem egy magát kereszténynek, nemzetinek mondó kabinet agrárpolitikáját ostorozza.

    Ángyán úr válaszaiból:

    A 2010-es választások fölényes megnyerése után az Orbán-rezsim a választási programjához képest 180 fokos fordulatot véve, vagy ami még rosszabb, eredetileg is tán ezt tervezve „a nemzeti tőke erősítése” jelszavával a bérmunkán és néhány növény iparszerű tömegtermelésén alapuló, kétes eredetű – gyakorta a nemzeti vagyon megrablása, az állami gazdaságok és szövetkezetek vagyonának rablóprivatizációja révén született – tőkés nagybirtokkal és agrároligarchákkal kötött stratégiai szövetséget. Az Orbán vezette Fidesz-kormányok tehát éppen azt a – Gyurcsány-kormány által is támogatott – tőkés nagybirtokot választották, amely ellen a gazdatársadalom 2005-ben fellázadt, és a későbbi szövetséges gazdaszervezet, a Magosz vezetésével még háromhetes, sikeres traktoros demonstrációt tartott Budapesten.

    Valószínűleg eredetileg sem tervezte a Fidesz korábbi választási programjaiban szereplő irány követését, azok csak „politikai termékek” lehettek. Ma már határozottan úgy vélem, hogy sohasem gondolhatta komolyan az általam képviselt vidékstratégia megvalósítását.

    Az akkor még erős gazdaszervezet, a Magosz elárulta a ténylegesen gazdálkodó családokat.

    ...a kis és közepes családi gazdaságok dominanciájára és összefogásuk erősítésére épülő európai agrármodell, a Közös Agrárpolitika... Ezeket Európa vidékfejlesztési kifizetéseknek nevezi, és nem a területhez, nem a „mit és mennyit termelsz” kérdéséhez, hanem a családok élethelyzetéhez és a gazdálkodás rendszeréhez köti... a családi gazdaságok fejlesztési lehetőségeit javítja a pályázható források alsó és felső határértékeinek e kisebb birtokok méreteihez igazítása, mint ahogy a birtokméret növekedésével csökkenő támogatások is e kör felé csoportosítják a forrásokat...

    Az agrárkörnyezet gazdálkodási kifizetések pedig azokat a rendszereket – például az ökológiai gazdálkodást – honorálják, amelyeknek a társadalom számára hasznos környezeti, minőségi élelmiszer-termelési, táplálkozás-egészségügyi és foglalkoztatási teljesítményei is jobbak, mint a csupán tőkemegtérülési szempontokat érvényesítő, tömegtermelő, iparszerű, erősen vegyszerezett, az embert a gazdálkodásból kiszorító gazdálkodási rendszereké.

    Rendkívül szomorú, hogy nemcsak a Gyurcsány-, de az Orbán-kormányok sem a gazdademonstráción követelt irányba terelik a folyamatokat.

    A magánvagyonok gyarapításának legegyszerűbb módja a közösségek által felhalmozott értékek és kasszák megrablása. Én az árverési adatok részletes feldolgozása alapján a „Földet a gazdáknak!” jelszóval indított állami földprivatizációt döntő mértékben ilyennek, intézményesített földrablásnak látom.

    Ezzel egy modern kori feudális, hierarchikus hűbéri rendszert épít. Így a közös érdek mentén egyfajta véd- és dacszövetség alakul ki az adományozó politika szereplői és a megadományozott gazdasági érdekhálózat tagjai, vezető oligarchái között, akik azután megfinanszírozzák és hatalmon tartják az érdekeiket törvényhozási, kormányzati és költségvetési intézkedésekkel is kiszolgáló politikát. Ebből az érdekközösségre és „közös bűnökre” épülő rendszerből kilépni éppen olyan kockázatos, mint a maffiát elhagyni. Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig a rablóbandák fogságába került állam esetében a maffiahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket.

    Ha nem is érkeztünk még meg Dél-Amerikába, ahol az elüldözött gazdacsaládok földjeit multinacionális tőkés társaságok szerezték meg, ám a változás iránya nálunk is erre mutat. Ezt jól jelzi például, hogy az utóbbi másfél-két évtized alatt mintegy hétszázezer kisebb termelő adta fel a gazdálkodást, a birtokok száma drasztikusan lecsökkent, és a hazai birtokszerkezet Szlovákia és Csehország mögött a harmadik legkoncentráltabb az EU-ban. Ennek egyik súlyos következménye az, hogy a termőföld eltartó képessége, foglalkoztatási kapacitása jelentősen lecsökken. Ha ugyanis a bérmunkán kívül az egyéni, családi gazdaságokra – mint általában a kisvállalkozásokra – alapvetően jellemző önfoglalkoztatást is figyelembe vesszük, akkor ugyanaz a földterület hazai tényadatok alapján családi gazdálkodás esetén négyszer annyi embernek ad munkát és megélhetést, mint a kizárólag bérmunkára alapozott tőkés nagybirtok.

    A birtokkoncentráció könnyen sérülékennyé teszi a helyi gazdaságot és közösségeket, erőteljes elvándorlás indul, ami egyrészt a vidéki térségek kiürüléséhez, „gyárcsarnokká” válásához, másrészt a városok körül az elvándorló népességből verbuválódó nyomornegyedek kialakulásához vezethet. E súlyos gazdasági és társadalmi hatások mellett az iparszerű, sok vegyszert használó, környezetterhelő, tömegtermelő nagybirtokról származó élelmiszerek fogyasztása jelentős humánegészségügyi kockázatokkal is jár.

    A társadalmi –vagy úgynevezett külső – költségek a termékek önköltségében nem jelennek meg, ezért is tűnhetnek az ezeket a rendszereket működtető nagybirtokok versenyképesebbnek, jobb hatásfokúnak. 2011-ben, államtitkárságom idején az akkori egészségügyi államtitkárral, Szócska Miklóssal kezdeményeztük e külső – társadalmat terhelő – költségek egy szeletének ráterhelését az azokat okozók termékeire... Egyes multinacionális és hazai ital- és élelmiszer-előállító „stratégiai partner” cégek az Orbán-kormányoknál elérték, hogy a termékeikre nem, vagy csak igen jelképes mértében vetették ki ezt az adót. Az árat tehát már régóta és ma is mi fizetjük azért, hogy a multinacionális és hazai tőkés társaságok nagybirtokainak, nagyvállalatainak profitja még nagyobb lehessen.

    ...Ahhoz azonban, hogy az elmúlt 30 évben megduplázódott – ma mintegy 900 ezres – lélekszámú cigányság körében egy ilyen program sikeres lehessen, ahhoz hagyományaiból kell kiindulnunk, és a mezőgazdaság ehhez illeszthető formáira lenne szükség.

    Ehhez viszont a fenntartható, emberléptékű, élőmunka-igényes, a tájhoz, termőhelyhez alkalmazkodó, minőségi mezőgazdaság – így az ökológiai és biogazdálkodás – rendszereire van szükség, amelyek kifejezetten igénylik az ember részvételét, munkát és megélhetést adhatnak a vidéki népesség jelentős része számára. A tőkés, iparszerű, tömegtermelő nagybirtokrendszer, amely felé ma haladunk, erre teljességgel alkalmatlan, hiszen éppen arra törekszik, hogy a termelést automatizálva minél kevesebb drága élőmunkaerőt foglalkoztasson, ráadásul ehhez a rendszerhez a hagyományos kézműves foglalkozások sem társíthatók. Terjedésével a vidéket olyan szociális és környezeti katasztrófa fenyegeti, amely a helyben maradó és arányaiban egyre növekvő cigány népességet még súlyosabb helyzetbe hozza, és a társadalmi stabilitást is komolyan veszélyezteti.

    Szándékaink szerint a földet a vállalkozó szellemű családok örökbérletbe kapták volna, utódaik pedig mindaddig örökölhették volna, míg ők is megfelelnek a programban lefektetett feltételeknek.

    A programot 200 ezer hektár olyan állami tulajdonú földterület bevonásával terveztük megvalósítani, amelyeket – gyakorta nem is magyar tulajdonú – tőkés társaságok – sok esetben 50–100 forintos, vagy még alacsonyabb hektáronkénti bérleti díj fejében – béreltek. Kirívó példaként említhető a vadászó német bankárok tulajdonában lévő Hubertus Agráripari Bt-vel kötött szerződés, amelynek keretében az állam 99 évre, évi 10 forintos hektáronkénti díjért bérbe adta a volt Balatonnagybereki Állami Gazdaság közel 8.000 hektárját.

    A megpályázható birtokok mérete a tervek szerint 10 hektártól 300 hektárig terjedhetett volna.

    A program tervezetét az egyetememen is teszteltem, és hallgatóim, tanítványaim körében igen népszerűnek mutatkozott, érdeklődve várták. Ma már világosan látom, hogy ezeket a földeket az Orbán-kabinet nem a fiataloknak, hanem – a lemondásomat követően nemsokára megindult „feudális hűbéri birtokadományozó” állami földbérleti majd földprivatizációs programok keretében – saját holdudvarának szánta, így esélye sem volt a program elindításának.

    A magyar demográfiai mutatók – különösen a külső vagy belső perifériákhoz tartozó vidéki térségekben – rendkívül riasztóak, és egyes térségek kiürüléssel, illetve súlyos munkanélküliséggel járó szociális gettókká válással fenyegetnek. Ezen túlmenően a gazdálkodásból élők átlagéletkora is folyamatosan emelkedik, s ha nincs utánpótlás, a hazai élelmiszer-termelés is végleg kicsúszhat a kezünkből, ami az egész társadalom élelmezési és élelmiszer-biztonságát is veszélybe sodorhatja.

    A 2011-ben kidolgozott demográfiai földprogramot, az azt tartalmazó teljes Nemzeti Vidékstratégiával (NVS) együtt a kormányzati internetes oldalról is – mint zavaró mementót, emlékeztető jelet – nyomtalanul eltüntették.

    Az emberiségnek meg kell állnia, körül kell néznie, és meg kell alaposan vizsgálnia, hogy a mai őrült rohanás, az emberek, szolgáltatások és áruk értelmetlen föl-alá hurcolászása vajon több előnyt jelent e számára, mint amennyi környezeti, energetikai vagy éppen humánegészségügyi, járványügyi hátránnyal, kockázattal, fenyegetéssel jár.

    ...Az élelmiszereket értelmetlen ezer kilométereken át fel-alá hurcolni, miközben megalapozott vizsgálatok meggyőzően bizonyították, hogy azok 80-90 százaléka helyi termelésre és termékekre alapozva 50 kilométeres körzetből biztonságosan és ellenőrizhetően jó minőségben beszerezhető. De történelmi példák is arra hívják fel a figyelmünket, hogy azok a társadalmak voltak sikeresek és hosszú távon is működőképesek, amelyek élelmiszer-ellátásukat „belülről kifelé” szervezték, azaz előbb maguknak, azután a közeli városnak, a térségnek majd az országnak termelték meg a szükséges élelmiszereket, és csak az került exportra, amely adott évjáratokban e fölött maradt.

    ...mondjuk például a Föld túlsó oldalán ellenőrizhetetlenül gyártott tejpor importálása nagy ostobaságnak fog tűnni, ha közben azok a helyi gazdák, akik „tehénből származó”, friss, egészséges tejjel és abból helyben előállított termékekkel tudnák ellátni a teljes népességet, tönkre mennek.

    Az exportvezérelt tőkés nagybirtokaink tömegtermékeinek elhelyezése érdekében külgazdasági miniszterünk is föl-alá rohangál a világban, miközben e birtokok a hely, a táj termőképességét jelentősen meghaladó, erőltetett, csúcsra járatott termelésükkel talajainkat tönkre teszik, vízbázisainkat elszennyezik, a parasztságot földjéről elüldözik, és a vidéket gyárcsarnokká, tevékenységük alapanyag-termelő hátsó udvarává silányítják.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Családbarát ország - tervezet (2020. 09. 01.)

    Családbarát ország - tervezet (2020. 09. 01.)

    (Felelet)

    Avagy mi segítené valóban a magyar népesség erősödését, növekedését

    1

    Megengedni az anyáknak a stresszmentes, férfiuralom-erőszak nélküli, milliós kórházi kényszerkiadást feleslegessé tevő, szelíd, természetes otthonszülést. Így elmarad a műtét, annak lelki vagy testi következményei nem okoznak elmaradó további gyermekáldást, a szoptatás is menni fog, a gyerek se fogja üvöltésével tönkretenni a szülők kapcsolatát és környezetének békéjét.

    2

    Megengedni az újszülötteknek a természetes születést, a békés bizalmas kapcsolatot édesanyjával gépek, üvöltő többi csecsemő, cukros tea helyett.

    3

    Megengedni a csecsemőknek, hogy a természetes szülés és az anyatej alakítsa egészségessé immunrendszerüket, és ne az bizonytalan, hosszú távon teljesen ismeretlen hatású, emberkísérletnek mondható "védő" oltások rontsák le azt, egyben sokféle veszélyt, hiperaktivitást, diszlexiát, autizmust,  allergiát stb. hordozva.

    4

    Megengedni az anyának, hogy gyermekével és családjával maradjon, élhessen. Ne kelljen napi nyolc órát "munkahelyen" töltenie csak azért, hogy bankok, milliárdosok hasznát, a fegyverkezést, a pazarló életmódot növelje, a bürokráciát fokozza, a saját gyermeke állam általi drága nevelését és a saját idős szülei állam általi drága elfektetését fedezze.

    5

    Megengedni a családnak, hogy egyben maradjon, együtt lehessenek, tölthessék el idejüket, hogy óvodás és nagyobb gyermekét is maga nevelje, ahelyett hogy az adójukból épített drága óvodákból pár hét után már trágárul beszélő, tv-t, telefont istenítő, gyermeklelket ölő rajzfilsorozatokat drogként fogyasztó idegen (szelleművé formálódó) gyereket kapjanak vissza.

    6

    Megengedni a gyereknek, hogy ne terhet jelentsen szüleinek, akit hozni-vinni kell iskolába, előkészíteni-bepakolni-kikérdezni, ezzel, a stresszel, rohanással, az iskola által elvárt, nem a gyereknek való dolgok kényszerítésével elrontva a közös estéket, reggeleket, vasárnapokat, hogy a napi nyolcórás tanulási-iskolai robot helyett (vagy egy része helyett) otthon segíthessen a gyerek családjának - ahogy ez tízezer éven át normális volt, és közben játszva és dolgozva megtanulta a szükséges dolgokat és szokásokat.

    7

    Megengedni a családnak és környezetének, rokonoknak, barátoknak, hogy a gyermek az ő példájukat lássa, tőlük kapjon kedvet valamihez, ők nevelhessék saját értékrendjükben az állami tanárképzők és tankönyvek rendszerenként változó elvei helyett.

    8

    Megengedni a fiataloknak, hogy a ma már csak népdalokból ismert "édesanyjuk kenyerét" egyék az egyen-egészségtelen menzakoszt helyett, ezzel is kötődve családjukhoz és a kisközösség által termelt készített ételekhez a kólakultúra helyett.

     

    (Ez csak egy gyors-hiányos vázlat az iskolakezdés alkalmából...)

  • Csillebérc üdülőtelep - építészet (2024. 03. 23.)

     

    Csillebérc üdülőtelep - építészet (2024. 03. 23.)

     

     

    Csillebérc üdülőtelep - építészet (2024. 03. 23.)

    ’Felelet’: Végre valahol az állam rugalmasan ésszerűen próbál segíteni. Erre, azaz a jellemzően túl szigorú, a hivatalok-közműcégek kényelmét biztosító szabályoktól való eltérésre még a régebbi törvényeknél is volt lehetőség eltérni. (Én is intéztem volna ilyet 20 éve egy falu rendezési tervéhez, de a közöny és a korrupció meghiúsította.) Most külön törvényt csinálnak, ami jó lehet más helyek problémáinak megoldására.

    Az 50 éve érvényes hazai, főleg közmű szabályok szerint Olaszország, Franciaország minden szép régi kisvárosát le kéne bontani, képesek voltak itthon falusi rendezési terveken 10-20 méter széles utakat kijelölni...

    Persze a fákat közben ugyanezen cégek tönkreteszik, a föld alatt a gyökereket, fent a vezérágat vágják el a vezetékek kedvéért. Ehhez jön az útkezelő az aszfalttal, sózással és más vegyszerekkel.

    A cikk kiemelésekkel, megjegyzésekkel:

    https://hegyvidekujsag.hu/kozelet/lakossagi-egyeztetes

    2024. 03. 12.

    Lakossági egyeztetés kezdődött Csillebérc rendezéséről

    A Hegyvidéki Önkormányzat kezdeményezésére törvény és új szabályozási terv készül a csillebérci üdülőtelepre azzal a céllal, hogy elősegítse a terület kusza tulajdonviszonyai, valamint ezzel összefüggésben számos probléma rendezését. Milyen változást jelentenének az új szabályok a csillebérciek számára? Egyebek mellett erről beszélgettünk Szabó-Kalmár Évával, a polgármesteri hivatal városrendezési és főépítészi irodájának vezetőjével.

    • Mi az oka, hogy épp a csillebérci üdülőterület küzd hosszú évtizedek óta a rendezetlen tulajdonviszonyok miatti problémákkal?
    • Országosan is egyedülálló a csillebérci üdülőtelep helyzete. Az 1930-as, 40-es évek zsidótörvényei miatt egészen apró méretű parcellákat alakítottak ki a területen, osztatlan közös tulajdonban. Ez a tulajdonjogi helyzet ma is fennáll, több száz tulajdonosa van az öt helyrajzi számon lévő területnek. A tulajdonviszonyok rendezetlensége számos probléma forrása, sok örökösödési vita is emiatt zajlik. További nehezítő körülmény, hogy a közterületként használt ösvények, szűk utak is részei a nagy, közös tulajdonú területeknek, ám a keskeny kialakításuk miatt egyes házakat nem lehet megközelíteni gépjárművel, valamint új közművek – például a környékről hiányzó csatornahálózat – kialakítását sem teszik lehetővé a jelenlegi szabványok.
    • Hogyan lehet rendbe tenni ezt a bonyolult tulajdonjogi helyzetet?
    • Számos jogszabály alól felmentést kell kérni ahhoz, hogy önálló, 1/1-es tulajdonú ingatlanokként lehessen bejegyezni a kialakult, 200-300 négyzetméteres használati egységeket, továbbá a közműszolgáltatók által is elfogadott magánútként létezhessenek a közös területeken található keskeny utak, ösvények, lépcsők. A felmentést egy új jogszabály adhatja meg, aminek a megalkotását évekkel ezelőtt az önkormányzat kezdeményezte. A minisztériumokkal történő hosszas egyeztetési folyamat eredményeként elkészült a törvénytervezet normaszövege és ehhez kapcsolódóan a kerületi rendezési terv, amiket egyeztetni szeretnénk a csillebérciekkel.
    • Kerítések, támfalak vagy egyes épületek bontását előírná az új rendezési terv?
    • A korábbi terv a szabványoknak megfelelő, széles utakat jelölt ki, ám ezek kiépítése a meglévő kerítések, támfalak nagyarányú bontását, sőt, több helyen házak eltüntetését igényelte volna. A tervezett új szabályok szerint viszont a létező kerítések, támfalak nagyrészt megmaradhatnának, épületet pedig egyáltalán nem kellene bontani. A célunk az, hogy a nem beépíthető területrészeken magánutak alakulhassanak ki. Ezek szélességét korábban 5–5,5 méterben határozta meg a rendezési terv, a továbbiakban viszont – a támfalakhoz, kerítésekhez igazítva – 3–3,5 méterre csökken a minimális szélesség. Fontos tudni, hogy a magánutak tényleges kiépítéséről maguk a tulajdonosok dönthetnek majd, így ezek akkor valósulnak meg, ha a költségeket is vállalni tudják.
    • Mi lesz azokkal a házakkal, amik engedély nélkül épültek?
    • A tulajdonjogi rendezetlenség egyik következménye az is, hogy sok illegális építkezés indult meg a területen. Az illegálisan kialakított épületeket nem szeretnénk legalizálni, ez semmiképpen sem célja a terület rendezésének, de valahol meg kell húzni a határt.A törvény és a rendezési terv a 2019-es állapotokat tekinti majd kiindulási alapnak. Ekkor ortofotó készült a területről, valamint geodéziai felméréssel pontosan meghatároztuk az összes kerítés, támfal, épület helyzetét. Öt évvel ezelőtt változtatási, később építési tilalmat is elrendeltünk az üdülőterületre, így azok az építkezések, amiket ezek megsértésével végeztek, a törvény erejénél fogva nem kapnak automatikusan fennmaradást. Az építési tilalom az új rendezési terv hatálybalépéséig marad meg.

    ’Felelet’: Ezt nem értem. Az öt évnél régebbi épületek mégis legálissá válnak? Ha az össze szomszédot, a környéket agyonnyomják, akkor is? Ha valaki 100%-os beépítéssel toronyházat épített, akkor is? Nyilván az átlagos beépítést kéne utólag megengedni, a sokkal zavaróbbakat a szomszédok, a teljes közösség kárpótlására, kivásárlására vagy bontásra kényszeríteni, egyenként igazságosan és nyilvánosan megokolva, megtárgyalva. Ez összefügg a cikk itt következő kérdésére adott válasszal is.

    • Változna a terület övezeti besorolása, beépíthetősége?
    • Nem, az adottságai miatt üdülőterület marad a környék, és az építési paraméterek is a korábbi szabályozási terv előírásait követik majd. A környéken élők igényei alapján nem szeretnénk, ha alapvetően megváltozna a terület használata, az a cél, hogy megőrizzük a hely nyugalmát és csendjét. Fontos, hogy ne nőjön a kis forgalmú utak terheltsége, ne alakulhasson ki átmenő forgalom, ezzel védve a környező lakóterületeket is.
    • Amennyiben a lakosság támogatja az új törvényt és az építési szabályzatot, és ezek hatályba lépnek, mit kell tenniük az érintetteknek, hogy önálló tulajdonosokká váljanak az általuk használt területen?
    • A tulajdonosok koordinálásának feladatát az önkormányzat magára vállalja, ezzel együtt a jogi feltételek megteremtése mellett is szükség lesz az itt élők összefogására, együttműködésére. A tulajdonostársak többségének alá kell majd írnia a telekalakítási vázrajzot, ami lehetővé teszi, hogy a saját tulajdonukba kerüljenek az általuk használt területrészek. Mivel ezt korábban akár egyetlen tulajdonostárs is meghiúsíthatta – a tulajdonközösség megosztására tett egyik próbálkozás 1985-ben éppen így nem valósult meg –, ezért az a törvényalkotó szándéka, hogy olyan jogszabály készüljön, ami alapján nem szükséges a tulajdonosok 100%-ának hozzájárulása. A részletszabályokat a parlament elé kerülő törvényjavaslat, valamint az annak végrehajtását szabályozó kormányrendelet tartalmazza majd.

    ’Felelet’: Ehhez valóban törvény kellett. Ugyanilyen nehézségek voltak vannak a bérház tulajdonos közösségeknél is, és a földterületeknél. Lám, Csillebérc ügyében 40 év után lép az állam! Hány százalék kell majd?

    • Hogyan véleményezhetik a csillebérciek az új törvény és az építési szabályzat tervezetét?
    • Az önkormányzat honlapján külön felület áll rendelkezésre a csillebérci üdülőterülettel kapcsolatos anyagok megismerésére. Írásban a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címre lehet eljuttatni az észrevételeket, továbbá a terveink között szerepel, hogy személyesen, egy fórum keretében is elmondhassák véleményüket az érintettek.

    Továbbiak, előzmények:

    https://hegyvidek.hu/csilleberc

    https://www.csilleberc.hu/category/csilleberc-rendezes/

    https://www.csilleberc.hu/kerdesek-a-rendezes-kapcsan/

    Kérdések a rendezés kapcsán

    Szeretnénk összegyűjteni a rendezés kapcsán a tulajdonosokban felmerülő kérdéseket, melyeket összegzünk,  rendezünk és a téma szerint illetékesnek (akár az Önkormányzat, akár valamelyik közszolgáltató cég lesz az) az első adandó alkalommal eljuttatunk. Elképzelhető, hogy az első ilyen lehetőség épp az Önkormányzat részvételével szervezett lakossági fórum lesz, így jó lenne, ha – összhangban a korábbi hírben olvasható jegyzői “felkéréssel”, a résztvevők már ezekre a kérdésekre felkészülve érkezhetnének.

    Ezért tehát bárkiben (tulajdonosban, természetesen) bármiféle konkrét kérdés bujkál, ne habozzon azt megírni, és a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre elküldeni.

    Tekintve, hogy a végleges tervezet részletei még mindig nem ismertek, leginkább olyan kérdésekre számítunk, melyek a konkrét levélírónak fontosak (pl. nagy telkek lesznek “megosztva”, vagy 1/1, lesz-e csatorna, mi lesz az utak sorsa, mi lesz a beépíthetőségi százalék, stb.), de természetesen bármilyen kérdés felmerül, örömmel fogadjuk.

    1.  

    Kovács Árpád 2021.06.02. at 11:40

    Reply

    Mekkora lesz a
    – minimális telekméret?
    – Maximális beépíthetőség?
    – maximális épület magasság ?
    Ugye lebontják az engedély nélküli túlépített ingatlamokat?
    Ha a minimális telekméretnél kisebb a telek, akkor mi van a meglévő telken lévő házzal?
    Ha a ház mérete nem haladja meg a beépíthetőség mértékét, akkor ugye fel lehet újjítani?

    1.  

    jlbjr 2021.06.02. at 12:09

    Reply

    – Ha jól emlékszem, a “kiválás”, vagyis az önálló 1/1-es tulajdon bejegyzésének a kezdeményezése mindenkinek saját döntése lesz; ez továbbra is így van?
    – Aki nem akar 1/1-es tulajdont, az mind az “osztatlanban” marad – hogy tervezik, minden egyes alkalommal újraszámolják majd a tulajdoni hányadot, és mindenki újra köti majd a szerződését, ahányszor valaki kiválik? Vagy van erre valami terv, hogy ez hogy fog zajlani? Ez megint kismillió széljegyet tudhat generálni…

    1.  

    Fekete Orsolya 2021.06.02. at 12:17

    Reply

    Sziasztok!
    Az én kérdéseim első körben:
    – Mindegyik út közterület lesz? Az ösvények is?
    – Mi lesz a Csillebérc közepén lévő, jelenleg közös, de rendezetlen terület sorsa?
    – Milyen sors vár az erdőre, ami most osztatlan közös tulajdon?
    – Mi lesz a telep határában fekvő zöld, erdős területekkel, amik a térképen fel vannak parcellázva?

    Köszönöm!

    1.  

    Egyesület Csillebércért 2021.06.07. at 07:52

    Reply

    A rendezéssel kapcsolatos kérdéseket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen gyűjtjük. A felmerülő konkrét kérdéseket anonim formában a weboldalon is közzétesszük.

    KÉRDEZŐ 1
    – a saját telkem 1/1 tulajdoni hányad arányban kerül a tulajdonomba?
    – belterületté nyilvánítják az Üdülőtelepet?
    – sor kerül-e kisajátításra, amennyiben igen az mit érint, érinti-e a telkeket?
    – saját helyrajzi számot kap valamennyi telek vagy alátöréssel oldják meg a rendezést?
    – milyen beépíthetőségi arányokat határoznak meg az egyes telkeknél?
    – tervezik-e a Magas út csatornázását? Amennyiben igen, mikor kerülhet rá sor?

    KÉRDEZŐ 2
    – 1/1, utak, közművek problémája
    – van mód lakóövezeti adó kivetésére a rendezés után?

    KÉRDEZŐ 3
    – kell-e majd az utakat szélesíteni?
    – ha csatorna készül, felújítják az utat utána?
    – mi lesz a házszámok sorsa, maradhatnak a jelenlegi formában?

    1.  

    Szabó Zsóka 2021.06.08. at 13:12

    Reply

    Kérdésem:
    Az ösvények 5 m-re kiszélesítése szerepel a rendezési tervben. Ahol ez valóban lehetséges mi lesz a meglévő támfalak visszaállításával? Önkori intézi vagy saját ktsg.?

    1.  

    Egyesület Csillebércért 2021.06.09. at 11:04

    Reply

    Sajnos személyesen nem fogom tudni megkérdezni, de úgy tudom, hogy elég brutális úthálózat fejlesztés is akarnak.
    Szélesíteni, és ezzel jelentősen növelni az átmenő forgalmat, ami már reggelente így is borzasztó.
    Erről, ha megtudhatnák esetleg többet.

    1.  

    Kinga Haraszti 2021.06.14. at 06:51

    Reply

    Jó lenne kapni egy világos és konkrét összefoglalást az üdülőterület és lakóterület kritériumairól, előnyeiről és hátrányairól. Nem tudom, ez a lakossági fórum kompetenciája-e, de jó lenne oda már tájékozottabban érkezni, így nagyon örülnék, ha ebben a témában esetleg előre lehetne információt kapni – akár egyesületi berkeken belülről, de ott (a lakossági fórumon) mindenképpen fontos lenne egy összefoglaló.

     

     

     



  • Divide et impera (2020. 09. 03.)

    Divide et impera ,oszd meg és uralkodj (2020. 09. 03.)

    István és Koppány ezer éve, kuruc és labanc a Rákóczi szabadságharctól kezdve, oláh és magyar a 18. századtól, városi és vidéki (20. század), értelmiségi és munkás, templomjáró és párttag, cigány és magyar, természetgyógyászat és kórházi orvoslásban való hit, békés szülés és császár, oltás és természetes immunrendszer, családi közösségben növekedés és nyolc órás iskolarendszer, hun-magyar és finn származásunk...

    Hosszú sor, és a végtelenig folytatható.

    A legtöbb felsorolt esetben fontos volt, hogy az egyik félt a hatalom támogatta, akár fegyverrel is, vagy gyülekezés, csoportosulás, szabad véleményközlés (alkotás) tiltásával. (Magyar énekek tiltása Bach-korszakban és Románia alatti Erdélyben, templomlátogatás tiltása kommunizmusban, víruselmélet kritizálása vészhelyzetben.)

     

    Ki támogatott kit?

    Istvánt a németek (?)

    A labancokat a megszálló Habsburg hatalom.

    Az oláhoknak azért (is) kedvezett a Habsburg fél, és azért telepítette, uszította ellenünk, hogy a magyar fél gyengüljön.

    A város-vidék ellentétnél legalább a kiegyezés óta, mindmáig a várost támogatja az állam (pénzzel, de a szocializmusban még építési tilalomal is, manapság például a vasúti vonalak megszüntetésével). Kialakult a földművesek körében a "nadrágosok" (városi ügyvéd stb.) elleni bizalmatlanság. Pénz, hatalommegtartás volt általában a cél, de ez esetben országon belül.

    Az értelmiség elleni uszítás (például a különböző szolgálati idővel) a szocialista sorkatonaságnál volt jól kivehető. Ebben az esetben a szocialista állam mindkét csoportot gyengíteni akarta, egyiknek se kedvezett.

    Az utóbbi 25 évben a cigánysággal történik, amit régebben Erdélyben az oláhokkal. Ugyanaz a cél? (Félreértés elkerülése ellen: az oláh szót azért használom, mert egy előadásán személyesen hallottam az őket megbecsülő Domokos Pál Pétert, ahogy azt mondja, hogy ez a tisztességes és méltó valódi neve a népcsopornak.)

    Keresztény-muszlim. Itt is az ellenségkép és a félelem, a figyelemelterelés a cél. És a zavarkeltés, hogy például a katolikusok ne tudják, országvezetőjüknek vagy vallási vezetőjüknek higgyenek. Az is érdekes, hogy Nemeskürtyígy ír: a török volt a kisebb rossz hazánknak az akkoriak szerint (is?), az osztrákokhoz képest.

     

    Tehát:

    Félelem, ellenségkép, figyelemelterelés, összezavarás, (vallási) hit-vesztés, uszítás.

    Pénzért, hatalommegtartásért országon belül, vagy az ország gyengítéséért, kiszipolyozásáért, ha kívülről jön a támogatás.

     

    Ma, 2020-ban:

    Maszkos vagy maszktalan. A járványkezelésben, a vezetésében, a hírekben hívő vagy hitetlen.

    Ez talán még furfangosabb a régieknél.

    Az egyik országrész a másik szerint a közösségnek árt, közellenség, esetleg közveszélyes, hazaáruló.

    Mások szerint a nemzetközileg szinte egységes vezető kaszt szó szerint majmot csinál a polgárokból. Míg egy éve még az arcát eltakaró volt az Európába nem való, keresztényellenes, közellenség, arab, most hirtelen mindenkinek váltania kellett...

    Nagyon érdekes.

     

    (korábbi írások vírus témában itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt,)

  • Eszetlen okosítás (Magyar Nemzet 2020. 07. 22.)

    Eszetlen okosítás (Magyar Nemzet 2020. 07. 22.)

    Magyar Nemzet cikk, Pintér Balázs

      (Felelet: Az okos szókezdést O-val helyettesítem, mert a manapság használt értelemben szerintem romboló és hazug, eleve butító jelentésű.)

     idézetek a cikkből:

    Ootthon . a kifejezés a lakásépítések legújabb kori ciklusában hívószó lett.

    Oredőny, Oporszívó, Omegoldások..

    Az Omegoldások egyfajta kényelmi jelleggel bírnak, azt az illúziót keltve, hogy a lakás tulajdonosának semmi más dolga nincs, mint lehuppanni a fotelbe és bámulni az Otévét.

    ... a (lakás)fejlesztő árába be van építve az Odolgok pluszköltsége... "buta" lakás alig épül... jelentősen olcsóbb lehetne...

    Miért nem épül (normális) ház? Mert a vásárlók az Omegoldásokat keresik. Vagyis egy jól felépített trükkel (1) (Felelet: csalással, becsapással) állunk szemben: reklámokkal, ügyesen elhelyezett, izgalmas cikkekkel mesterségesen felkeltjük az igényeket, majd azokat kiszolgálva, a termékünket sokkal drágábban adhatjuk el.

    "Az internetre kapcsolt ostoba Oeszközök lesznek a jövő informatikai azbesztje". Ezt Mikko Hyppönnen, az F-Secure kiberbiztonsági cég vezető munkatársa fogalmazta meg tavaly.

    ...(az azbesztet) ámulattal figyelték és használták, mint az Omegoldásokat manapság. Csakhogy aztán kiderült, rákot okoz..

    Mikko Hyppönnen ehhez hasonlítja az Oeszközöket - szerinte úgy szabadulunk majd tőlük néhány év múlva, mint ma az azbeszttől.

     

    Felelet:

     Bátor kis eldugott írás. A rendszer egy lényegi tulajdonságát említi meg.

     (1) Ugyanezzel a módszerrel/indokkal szüntették meg (kb 1994 óta) a színvonalas TV, rádió műsorokat, színházakat. Hogy a nép bulvárt, trágárságot akar. Ezt állították, és mindent meg is tesznek, hogy valóra váljon.

     Most a járványkezelés ürügyén ügyesen kényszerítették a kisgyerekeket is a számítógéphasználatra.

      Az építőipar, a politikai vezetés segítségével, hasonlóan, például, a jó minőségű fa ablakok, parketták mérgező műanyagra cserélésével, a házak környezetszennyező műanyag szigetelésbe csomagolásával is a fenti módszert használja.

      Meg klímát tesznek buszba, metróba, lakásba, munkahelyre, színházba - ablak, jó levegő, parképítés helyett.

       Most látom, az Indexmár tavaly írt erről...

    Továbbicikkek róla...

     

  • Fidesz: 4+10 év (2020.03.29.)

    fidesz: 4+10 év (2020.03.29.)

    2020

    Négy plusz tíz év Orbán-Fidesz kormányzat.

    2010-ben kezdtem írni a (szerintem! remélem tévedek) jó és rossz eredményeket. Akkor a jó túlsúlyában reménykedtem, mint sokan, nyolc év várakozás után.

    Aki hisz a kormányban, az ne is olvassa tovább, legfeljebb a „JÓ” rovatot. Ők a boldogok. A kiábrándultak rövidtávon reményvesztettek is lettek, hiszen ma politikai alternatíva sincs. (Bár váratlanul gyorsan változhat a helyzet, az évtizedek (évszázadok?) alatt részben sikeresen elbutított tömegek is rejtett bölcsességet mutathatnak fel.)

    Persze a Fideszben és a mai (politikai, gazdasági) hatalomban is rengeteg jószándékú, tisztességes, okos ember tevékenykedik. A rendszer mégis a jó kezdeményezéseket is visszájára fordítja. Végül, jobb híján, leginkább mindenki magát védi.

    A lista nem végleges, és főleg nem teljes.

    1. a nemdohányzók védelme zárt helyeken, kis dohányboltok pártolása
      de: régi tulajdonosok kitúrása, energiaital árusításának megengedése, a szót lealacsonyító nemzeti elnevezés. Ez az ügy rejtélyes, mert szinte az egyetlen, hogy hatalmas ipari lobbiérdekek ellenében tettek kormányok, külföldön is.
    2. az Erkel színház épületének megmentése, az előző kormány bontás és parkba plázaépítés terve helyett
    3. Budapest, Uránia nemzeti filmszínház szép épületének egyedül moziként megmentése - nem lett bank… (még 1. Orbán kormány)
        de: a csőtörés (2015) óta nem tették rendbe az alagsori termeket – mégse fontos a színvonalas filmek vetítése?
    4. Fölszállott a páva népzenei TV műsor bevezetése
        de: a látvány legalábbis ide illetlenül, primitív ízléstelen kereskedelmi, a rangsorolás rossz ötlet volt

    JÓ LETT VOLNA, FÉLIG JÓ

    1. Szerencsejátékok, falusi pénznyelők megszüntetése. De: a nagy játékbarlangok helyzete visszás.
    2. Zeneakadémia, Népzene tanszék megalakulása (2007, 2009) ja, ez nem is Fidesz idő!
        de: nem taníthatnak a jelenlegi tanárokat egykor oktató, tankönyveket író régi mesterek (buta bürokrácia, papírmánia)
    3. Budapest, A Várbazár felújítása
        de: picit rozsdás, a belső terem pedig háborús pince jellegű
    4. vasárnapi zárás a multik dolgozói, a családi élet, a bibliai és emberi minimális pihenőnap védelmében
      de: visszavonták az első lehetőségnél (kivételesen egyedüli módon ellenzéki kezdeményezésre, félve vagy örülve a felvetett népszavazásnak)
    5. Kétmillió forintos havi állami bérplafon 2010-től
        de: 2015-ben visszavonták (ekkor vette át az irányítást az ország fölött a kapzsi  de alkalmatlan fideszes felső-középvezető réteg, vagy eleve csak a választók becsapása volt a cél?) Tényleg, havi 2 millióért nem dolgozik Magyarországon tehetséges, alkalmas ember?

    BETARTATLAN 2010-ES FIDESZ VÁLASZTÁSI ÍGÉRETEK:

    1. Ángyán félreállításával az élő falu, kisgazdaságok, jó élelem-re szavazó állampolgárok becsapása
    2. a többször ígért bürokrácia csökkentés helyett a valaha volt paragrafusszámnak sokszorosát ontják, így csak a zavarosban halászók járnak jól; ahol egyszerűsödött volna valami (építési engedély), valójában ott is bonyolultabb, drágább, átláthatatlanabb lett minden
    3. állampolgárság, de: 2005-ben a Fidesz miatt nem lett meg az igenek elegendő mennyisége (csak kényszerűségből álltak mellé, nem kampányoltak, mint bármely más ügyben); és az eskü (szöveg) mint olyan furcsasága, pláne egy idős székely vagy csángó esetében.
    4. vonatok, szárnyvonalak (megígérték a 2010-es kampányban az újranyitást, nem tették…)
    5. kisiskolák (megígérték a 2010-es kampányban az újranyitást, nem tették…)
    6. vidéki posták (nem tudom, hogy ígérték-e, de azokat is előtte szüntették meg.)
    7. járhatatlan örök kátyús utak (pl. Nógrád megye. De Budapest is nagyon zötyögős, pl. 2019/2020 telén a Szilágyi ErzsébeT fasoron még veszélyes kátyúk is voltak, pedig erre tényleg az uralkodó réteg jár, és tél se volt.)
    8. lakásfelújítási ígéretek, de már az első Fidesz kormány is az új építést támogatta (ők kezdték), ezzel felújítás híján rombadöntve a 100 éves lakásállományt, lenyomva a használtlakás árakat, tönkretéve a felújító kisvállalkozókat, segítve a lakótelep-építőket, az ingatlan-spekulánsokat mind a belvárosi házak lebontásával, mind a zöldbeépítésével, tönkretéve a zöldterületeket vagy arra alkalmas részeket, elszabadítva a hitelezést segítve a bankokat.
    9. A mindennapos testnevelés ígéretét sajnos betartották. Ez épp a családok elleni intézkedés, mint a kötelező óvoda. Persze ha a közösségeket, nem élsport-jellegű klubokat nem támogatják, a Rómait és a Városligetet is beépítik, akkor a családok valóban nem tudnak együtt mozogni, maradnak a büdös drága egészségtelen légkondis terek, a családi együttlét nélküli gyerekmozgatás.

    JÓNAK INDULT DE CSALÓDÁS A VÉGE, ÉS FÉLIG JÓ DOLGOK:

    1. Csurka vezetésével színház, (elvették tőle, bele is halt, ha jól emlékszem?)
    2. „jobboldali” új vezetésű színházak: jobbat vártunk, nagyrészt gyenge darabok, trágárság itt is
    3. KATA adó: viszonylag egyszerű, bár a rengetek összevissza szabály miatt nálunk ehhez is könyvelő kell. Bevezetéséhez tönkre kellett tenni az EVA-t a mértéktelen emelésével. A KATA talán szándékos hibája, hogy pár hónapos bevételkiesés tönkreteheti az embert, és túl magasra (havi 1 millió) emelték a felső határt, így már igazságtalanul kedvez a leggazdagabbaknak. Azaz számukra Európa legkisebb adója, az átlag polgárnak a legmagasabb. 150 ezer havi bevételnél 30%.

    KÖZPÉNZ, KÖZLEKEDÉS, DEMOKRÁCIA, KÖZÖSSÉG, DÖNTÉSEK, NYILVÁNOSSÁG, IGAZSÁG:

    1. M4 metró: Nem árulták el nekünk, pedig átláthatóságot is ígértek, miért kellett befejezni (titkolt tanulmányok?), és főleg, hogy miért-kikért kezdték el, milyen hamisításokkal, mesterséges dugókeltéssel, járatmegszüntetéssel indokolva szükségességét. mennyit loptak rajta és kik. Azt se tudjuk, most mennyibe kerül az üzemelése.
        Most (2020) meg még egy metrót kezdenek tervezni(!), szintén a Duna alatt átkelőt.
    2. nevetséges témájú népszavazások, a valóban fontos kérdésekről tilos, lehetetlen (Kádár népe nem Svájc lakossága? Nekünk vezetés kell, nem tudunk jól dönteni? Csak vezetőválasztásra vagyunk alkalmasak?
    3. teljes hiteltelen, ellenőrizhetetlen, irányított kérdéssorú kormányzati közvéleménykutatások
    4. állami lopás:
      • törvényessé tételével az állam, az igazságszolgáltatás, a remény nevetségessé tétele
    5. Választások, pártok:
      • Az lenne a minimum, ha demokráciának nevezzük ami van (és már a számítógépkor előtt is megoldható lett volna, ha nem akar a mindenkori hatalom és ellenzék? csalni), hogy mindenki visszaellenőrizhesse a saját szavazatát.
      • valódi ellenzéki gondolkodás felszalámizása, megszüntetése (MDF, kereszténypárt, parasztpárt, környezetvédő párt), megfélemlítés (pl. ha nem kapja vissza a jelölt a kiadott aláírólapokat, pénzbüntetés…), az 5% alatti pártok esetén elvesző szavazatok ügye (messze nem demokratikus; szavazatátirányítással más kis pártra új párt is születhetne)
      • Ángyán személyének kihasználása a kétharmadhoz, aztán hátbatámadása
      • bátran kiállók, fontos hiteles példamutató személyek megsemmisítése:
        • NAV ügy Horváth András 2014
        • Ángyán (Bencsik) föld 2012, élelem, élhető Magyarország / zenélő óriás-zárt géntehenészet (lásd)
        • Sándor Mária „fekete” nővér, egészségügy, 2015
        • Geréb Ágnes, békés egészséges szülés-születés
    1. A Fidesz soha ellenzéki kezdeményezést nem fogad el, bármilyen jó. Néha később, mint sajátjukat, végrehajtják. (Az állampolgársági ügy is hasonló. ne a Világszövetségé legyen az érdem, ezért nem támogatták.)
    2. A károsult állampolgár az utolsó, előbb a bank, adóhivatal stb. kap pénzt. Még az Olaszliszkán agyonvert tanár esete után se módosították a sorrendet, családjának sem fizetett legalább valamely milliárdos fideszes. Közben máig fidesz törvény alapján 10 milliárd jutott börtönlakóknak és ügyvédeiknek.

    KULTÚRA, ALKOTÓ KÖZÖSSÉGEK, KORÁBBI EREDMÉNYEK TÖNKRETÉTELE:

    1. Duna TV szisztematikus, az Szdsz-szel vállvetve történő lassú tönkretétele, beolvasztása
    2. Katolikus rádió nem kapott országos frekvenciát, helyette rengeteg népbutító reklámadó
    3. kereskedelmi csatornák mindkét „oldalon” ugyanazzal tömik az emberek fejét
    4. Játék és muzsika műsor megszüntetése
    5. nemzeti népzenei adó egyedül nálunk nincs tán az egész világon – Kodály országa? (cigány adót valamiért csináltak)
    6. múzeumok tönkretétele, pénzelvonás, helyette látvány óriás beruházások

    TÚLFOGYASZTÁS, SZÁNDÉKOS NÉPBUTÍTÁS

    1. reklám:
      • házméretű reklámok 2010 utáni elterjedése (a mögötte lakókkal is embertelen és megalázó)
      • TV reklámok továbbra is üvöltenek a műsorokhoz képest
      • műsort megszakító reklámokat, reklámidők összehangolását sem tiltották meg
      • reklám a közadókon is
    2. propaganda:
      • még rosszabb mint Antall idején az akkori ellenzéké, most már trágár is, ugyanúgy agresszív hazug, vita, ellenvélemény nincs
      • figyelemelterelés állandóan: pl. átvándorlók a népességfogyás, cigány és kínai valós problémák helyett
    3. fidesz kereskedelmi adó, TV, újságok. Végtelen szajkózás, mint az egykori kommunista propaganda.
    4. elnevezéseket, szignálokat se adták vissza:
      • rádió szignál
      • Rádió énekkar neve
      • TV csatornák jelei, főleg Duna TV hulláma
    5. Nemzeti Színház közösségének és közönségének megalázása a név elvételével (2000-ben)

    MAGYAR IPAR, NEMZETBIZTONSÁG, ÉLELEM

    1. külföldi buszok, vonatok stb. behozatala (az utóbbi pár évben kis változás)
    2. „stratégiai partnerek”, multik támogatása a magyar kisebb-nagyobb cégek helyett
    3. nem kapható hal, főleg nincs egészséges, élővizi - egykor elláttuk Európát
    4. nincs magyar
      • közösségi oldal (volt!)
      • telefontársaság
      • bank (talán a Magnetbank részben? De tudni semmit nem lehet ezekről, hogy mi kié?)

    ADÓSSÁG

    1. valójában titkolt elhazudott növelés, kölcsönfelvétel PAKS-ra, állampolgársági üzlet (külhoni magyaroknak megalázó is, hogy azok kaphatnak)

    EMBER- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM

    1. Paks: az egész régió létének kockáztatása, valamint minden forrás elvétele erre.
    2. környezetvédő bebörtönzése (Audi, 2010), ezzel jeladás a félelemre, pénzelvonás környezetvédelmi civilszervezetektől, minisztérium megszüntetése
    3. parkok megsemmisítése, Városliget, Kossuth tér, József Nádor tér stb.
    4. Továbbra is alig van gyógyfürdő, talán csak a turistáknak elég, nekünk megfizethetetlen. de drága esztelen kapukkal tele vannak.
    5. Úszni, sétálni se lehet. Uszodák, szabad strandok, folyók, tavak használata, sétányok, ligetek? Velencén a szabad strandot egy pláza kedvéért egy választás másnapján tarolták le. Klór van.
    6. napelemre még Romániában is kaptak támogatást a családok, de nálunk csak óriáscégek telepíthetnek

    CSÚNYA KÖZTEREK, ÉLHETETLEN VÁROS

    1. lakáskiadás kezelése (megengedett zajjal vandalizmussal elüldözött belvárosi lakók, az így leesett árú lakásokat felvásárlók megszerezték, ügyes)

    BANKÁROK

    1. teljhatalom bankoknak és végrehajtó maffiának, az állítólagos adósmentés (árfolyamgát hazugság) is az ő érdekükben, garantált hosszú fizetés
    2. nincs magyar bank
    3. rongálás
    4. Vidámpark (főleg még meglévő régi játékok)
    5. utak:
    6. kapu tényleg nincs, viszont így elbújtatták az Áfa és egyéb adók mögé a nagyon drága kifizetéseket.
    7. Római part, tiltakozók megalázása

    REMÉNY

    1. A remény elvétele az országtól, amit 2010-ig sokan vártak, kiderült, hogy nagyjából ugyanazt teszik a nemzettel, mint elődeik 1994-től.
    2. előző rendszer legrosszabb embereinek alkalmazása (tanácsadó), barátsága (Gergényi),

    ORWELL, EMBER TRAGÉDIÁJA

    1. kötelező óvoda. iskolában 3 nap, Geréb Ágnes bebörtönzése, otthonszülési törvény csak a szülészmaffia érdekében (azaz lehetetlenné teszi, ami tízezer évig lehetséges volt, még Kádár alatt is)

    EGYÉB

    1. hálapénz ellen semmi, a szülési hálapénz ellen szóló miniszter (Mikola István) eltüntetése
    2. rossz beruházások: Ferenciek tere betonrengeteg, Moszkva tér szintén, stb.
    3. Ígért igazságszolgáltatás elmaradása: 2006-os rendőrbűnözők, miniszterek stb.
    4. közbiztonság: csak az állampolgári önvédelmet szüntették meg (gárdának „pofon”)
    5. magyar családi gazdaságok, élhető város, emberi kapcsolatok ellen:
      • elektronikus pénztárak (idő, pénz), mint végső csapás tönkretett sok kisiparost
      • bürokratikus terhek
      • hivatalok zaklatása
      • cégóriásoknak kedvező gyakorlat (ugyanannyit kell költeniük egy bürokratikus előírásra, ami a kicsit tönkreteszi, a nagy meg se érzi)
    6. közlekedés:
      • taxi: Budapesten sárga, most (2020 járvány) is ők kaptak először adófelmentést, de Antall idején szinte kormány döntöttek, Uber olcsó közlekedést is megakadályozták, a reptéri maffia a reptéri metrót is 30 éve gátolja, garantált magas árak, fölös költségek, csak a gazdagok tudják megfizetni
      • légkondi mániákus népszerűsítése és bevezetése, miközben drága, környezetszennyező, egészségtelen és ellenőrizhetetlen, állíthatatlan, a helyi közösség kiszolgáltatott egy ismeretlennek
    7. ujjlenyomat: nemrég még a magyar elnök tiltakozott ellene, ma már itthon is kötelező
    8. autópálya, autóút, elkerülő út: kis utak, városi utak pocsékok, elkerülő utak alig épülnek; egyetlen jó, hogy legalább Kaposvárra nem autópálya épült, hanem egyszerűbb út

     

  • Gátat vetni (Római-part) - Magyar Nemzet Lugas (2020.02.15.)

    Gátat vetni (Római-part) - Magyar Nemzet Lugas - Bertók T. László: Gátat vetni (2020. 02. 15.)

     felelet.hu: Bár megmenekülne a Római part az ingatlanspekulánsok további rombolásától! Hátha a politikai munkamegosztás, az állampolgárok akaratát is kivételesen figyelembe véve, nem teszi tönkre a helyet. Budapest nagyrésze mára elromlott, beépítve, lakhatatlan, csúf. Ha most az ingatlanlufi kipukkad, a gazdasági csőd közeleg, talán nyugalmunk lesz egy ideig a beépítési szándékoktól.

    A cikk egyes mondatairól:

    "közösségi tervezés - még nem volt példa rá" Bár tényleg ilyen történne egyszer! Óriási, történelmi dolog lenne. Érdemes kicsit jobban lelkesedni. Persze az esély 5%. Hiszen még igazi, érdemi témájú, nem elcsalt népszavazás sem volt nálunk.

    egy jó mondat: "A beruházói lobbi nyomulásával szemben civil ellenállás" Ezek a tüntetések voltak, melyek (főleg családos, gyerekes) részvevőit Tarlós polgármesterünk mélyen megalázó-becsmérlő jelzőkkel illette. Tényleg: Tarlós úrnak nincs köze az említett lobbihoz?

    "Ezer ottlakó érdeke a hullámtér védelme" Ez nem igaz! Pont a barátságos környezet miatt költöztek oda, kockáztatva az árvizet. Ha a terület beépülne, lakásaik értéküket is vesztenék. Ismerek ott élőket.

    "az étterem és sporlétesítmény tulajdonosok érdeke is" Ez se igaz, legfeljebb ha régi csőnakházuk telkét el akarják adni százszoros áron kaszinónak. Az ott működőknek a barátságos part az érdeke. Perszer rendbetéve kicsit. Például ingyenes nyilvános vécékkel, mint a Normafán.

    "a Királyok útja két méterrel magasabban húzódik" Érdekes, a gátépítők ezt sose árulták el / hangsúlyozták, pedig elég nyomós érv a nyomvonal mellett.

    "fő kérdés: közösségi rekreációs funkció a kétmillió budapestinek, vagy túlzsúfolt rideg ingatlanpanama óriási hotelekkel, kaszinókkal a külföldi tulajdonosok és turisták számára" (Átfogalmaztam a kérdést. Attól függ, ki válaszol. Az ingatlanosoknak van saját jól pénzelt álcivil szervezetük...)

    Miért kéne konszenzus? Mert a lobbi olyan erős, hogy mindenképp kell neki valami juss?

    A felelet.hu szerint a lényeg: a 60-as évek közösségi életének és barátságosságának visszaállítása. Ami mellesleg unikum egész Európa nagyvárosai között. És iskolai, a családokat szétszakító drága tornatermi rosszlevegőjű ledlámpás tornaóra helyett a családok dunai evezésének támogatása az újranyitandó csónakházakban.

     

     

     

  • Gelencsér - Lányi - túlélés (2022. 11. 15.)

    Gelencsér András - Lányi András - túlélés (2022. 11. 15.)

    Három újságcikk:

    Lányi András: Az emberiség túlélése nem technikai, hanem politikai kérdés

    Válaszonline·2022.11.10

     A független magántulajdon helyébe a befektetők, részvényesek és hitelezők közötti szövevényes viszonyok léptek. A piaci alku szerepét a piacon kívüli, lényegében politikai természetű befolyásolás és nyomásgyakorlás változatos eszköztára vette át. A parlamenti demokrácia üres formalitássá züllött, üzlet és politika a felismerhetetlenségig összefonódott. A hagyomány az emlékezetpolitika játékszere lett. Az autonóm egyénről kiderült, hogy autonómiáját csakis azoknak a közösségeknek a keretei között védelmezhette volna meg, amelyek a globalizáció áldozatául estek.

    Mi, úgy tűnik, jó szokásunk szerint utolsó csatlósai leszünk a technikába vetett vakhit, a növekedésmánia és az erőforrásokat esztelenül pazarló tömegfogyasztás rendszerének is.

    A globális hálózatokban és a rajtuk élősködő helyi parancsuralmi rendszerek kezén olyan mértékű hatalom összpontosult (hatalom = vagyon, fegyver, információ, technológia, jog), ami példátlan az emberiség történetében.

    Tény tehát, hogy a Földet aránylag kevesen szeretnék megmenteni. Ezzel szemben a saját kis földecskéjük elvesztése, életlehetőségeik beszűkülése, otthonuk elcsúfítása időnként mozgósítja a helyi társadalmat, ahol még létezik. Mármint helyi társadalom. (Magyarországnak jóformán már csak lakossága van.)

    Hozzuk haza a gazdaságot! Hozzuk haza a politikát! Mert minél távolabb születik egy döntés az érintettektől, rendszerint annál kártékonyabb. Az emberi lépték helyreállítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyi, munkahelyi, szakmai és kulturális közösségek újraéledjenek és részt követeljenek maguknak a sorsukat érintő döntésekből. Egy ilyen alulról építkező rendszer, a civil társadalom autonómiájának legalább részleges helyreállítása azonban létében fenyegetné a központosítás és gépies hatalomgyakorlás jelenlegi rendszerét.

     

     „Már nem tudjuk visszafordítani ezeket a folyamatokat, a civilizációnk néhány évtizeden belül összeomlik”

    24.hu Balavány György 2022. 06. 10.

     , az energetikai célú intenzív növénytermesztés csökkenti a biodiverzitást, és a bioetanol előállításának majdnem akkora az ökológiai lábnyoma, mint a kőolajfinomításnak. Energetikailag is nonszensz, hiszen föl kell szántani a földet, traktor kell, műtrágya kell hozzá, de azt is fosszilis alapanyagból állítjuk elő. A talajokat a mikroelemek tekintetében már így is kizsigereltük. Egy intenzív művelésbe vont talaj nyomelemtartalma már csak töredéke a természetesnek, persze a növények is jóval kevesebbet tartalmaznak mindenből, de egyelőre még nőnek. A talaj is erőforrás, több ezer éves, véges és érzékeny rendszer, aminek a képződési sebessége nagyon lassú, és most minden tápanyagát kiszipolyozzuk az egyirányú anyagforgalommal

    A műanyag azért árasztotta el a világot, hogy kényelmesebb és olcsóbb legyen az életünk, gyártunk mindent, ami fölösleges és eldobható. És csodálkozunk, hogy a tengerek tele vannak szeméttel. Több százmillió tonna műanyagot állítunk elő évente és ennek nagy része fölösleges.

    hibáztunk, mert amikor a ’60-as években eljutottunk a Holdra, és elértünk a csúcstechnológiákig, nem kellett volna tömegesíteni mindent. Akkor kellett volna azt az elvet rögzíteni, hogy minden tartós és javítható legyen.

    Évente új telefonra, több autóra, mindig a legújabb okosórára senkinek nincs szüksége. Ezt a jóléti igényt, az örökös kütyüzést és a megunt dolgok kidobálását, amitől valójában senki nem lesz boldogabb, mesterségesen teremti meg a marketing.

    Vannak jó kezdeményezések, de ezek sporadikusak. Például, hogy a cégek a termékek helyett inkább szolgáltatást adjanak el. Amszterdamban a Schipol repülőtér nem lámpákat vesz egy cégtől, hanem fényt. Azt mondja, ennyi és ennyi lument kérek, ennyit fizetek érte. Amint a cég oldja meg az izzócserét, érdekeltté válik abban, hogy hosszú élettartamú legyen az izzó, vagy javítható legyen a reflektor.

    Ha még újra lehetne konfigurálni a társadalmat, azt a mesterséges igényturbózás megszüntetésével kezdeném, hogy tényleg mindenki csak azt vegye, amire szüksége van. Mert van itt egy durva paradoxon: minél jobban élünk, annál rosszabbul élünk; egyre többet kell dolgozni, hogy meglegyen a pénz arra, ami miatt azt gondoljuk, hogy jobban élünk, de közben tönkretesszük magunkat, a világunkat, a gyerekeink meg az unokáink jövőjét.

     

    „Az emberiség többsége számára az életfeltételek jelentős szűkülése kikerülhetetlen”

    24.hu Balavány György 2022. 10. 26.

     Nem a szelektív hulladékgyűjtés a megoldás, hanem az, ha nem csinálunk feleslegesen hulladékot. A „zöld növekedés” meg a „zöld fogyasztás” illúziói szemben állnak a legelemibb természettudományos törvényekkel.

    Akkor nem jó cél, hogy elérjük a karbonsemlegességet 2050-re?

    Ez így rendkívüli demagógia. Az az elbeszélés hamis, amelyben az éghajlatváltozásnál a varázsszó a szén-dioxid, és ha azt visszafogjuk, a gyorsvonat megáll. Eleve kétséges azt állítani, hogy vissza tudunk fordulni, amikor még lassítani sem tudtunk eddig. Én ezt egybites illúziónak nevezem: leszűkítjük a problémát egyetlen változóra, aminek persze van szerepe, de messze nem ilyen egyszerű a történet.

    ha holnaptól durván visszanyessük a fogyasztást, azzal kinyírunk egy-két milliárd embert. A fogyasztás tartja életben a társadalmat. Az egyik abból él, hogy előállítja, amit a másik meg akar venni, és ez így megy oda-vissza, körbe-körbe. 

    Akkor át kell állni másra, a termelés helyett szolgáltatásokra. Aki a turizmusban dolgozott, annak át kell szokni valamire, ami nem igényel annyi erőforrást; lehet, hogy ápoló vagy idősgondozó lesz. És aki eddig gyártotta a dolgokat, ezután inkább javítani fogja. Szolgáltatásokra mindig van igény. Tudom, hogy ezt mondani könnyű, és nem hangzik elegánsan, de muszáj alkalmazkodni a túlélés érdekében. A végén még akár boldogabb is lehet a társadalom, mint amilyen most. Mert az, hogy mindig a legújabb autónk és bármilyen kütyünk legyen, nem tesz boldoggá, azt csak a reklámok hazudják. Egy kicsit visszatérve a kávéra: reggeli kávé nélkül sokan el sem tudják képzelni az életüket, pedig a nagy ültetvények, monokultúrák, rengeteg csomagolás és szállítás mind erőforrás-pazarlás, és a kávéra sincs igazán szükségünk. Ha abbahagyjuk, egy kicsit rossz, de egy-két hét után nem is hiányzik. És egy csomó dolog van az életünkben, amiről azt gondoljuk, hogy szükséges, mert megszoktuk. Versenyt fogyasztunk, és az emberek a szociális médiában büszkén kiposztolják a rengeteg fölösleges holmit, amire sikerült szert tenniük, mint megannyi trófeát. A reklámokat például betiltatnám. (Felelet: ez utóbbi mondat az álmom nekem is, végre valaki nyilvánosságra tudta hozni.)

     Fenntartható fejlődés?

    Nem. Méltóságteljes, fenntartható visszavonulás. Működőképesnek kell maradni, de visszavonulni. Nem összeomlani, nem anarchiába fordulni: visszalépni, ahogy egy vesztésre álló hadsereg rendezetten visszavonul a háborúból, nem pedig fejvesztve menekül. A visszavonulás komoly stratégiai művelet, amit körültekintően meg kell tervezni és végrehajtani mihamarabb, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. Előre már nem vezet út.

     

    A három cikk:

    Lányi András: Az emberiség túlélése nem technikai, hanem politikai kérdés

    Lányi András·2022.11.10

    Létforrásaink megőrzésének jámbor igyekezete rendszeridegen, a zöldek politikája éppen ezért nem lehet más, mint radikális – írja Lányi András többek között Takács-Sánta Andrásnak a Válasz Online-on megjelent írására reagálva. A filozófus szerint védekezni, intézményes változásokat elérni csak politikai úton lehetne. Az első lépés ezen az úton a kitűzött célok jóságának felülvizsgálata volna, a társadalmi együttélés rendjét igazoló téves előfeltevések és alaptalan hiedelmek leleplezése. Vélemény.

    Örkény vagy Beckett tollára méltó abszurd: a szakadék felé száguldó vonat utasai azon vitatkoznak, hogy túlélhetik-e a katasztrófát. Ahelyett, hogy megállítanák a szerelvényt.

    Gelencsér András professzor a 24.hu weboldalán tudóstól szokatlan egyértelműséggel nyilatkozott a közelgő ökológiai katasztrófa kilátásairól, és ezzel sikerült a téma iránt érdeklődést keltenie. A megszólalók többsége nem cáfolni, csak árnyalni, pontosítani igyekezett a természeti rendszerek összeomlásával, a források kimerülésével kapcsolatos megállapításait. Komolyabb ellenkezést legfeljebb az ő baljós prognózisa váltott ki.

    Bírálóinak két fő érve volt. Az egyik egyfajta technooptimizmus. Ez azzal biztat, hogy a kimerülő ökoszisztéma-szolgáltatásokat a műszaki-tudományos haladás vívmányai pótolhatják, hiszen eddig is pótolták. Ez részben tévedés, mert az úgynevezett haladás mindeddig az igénybe vett források egyre gyorsabb ütemű kiaknázásához vezetett, részben pedig az egyszeri öngyilkos logikájára emlékeztet, aki a hetedik emeleti ablakon kiugorva a második emelet magasságában megállapítja, hogy lám, eddig nem történt semmi baj. Aki ma új technikai csodáktól reméli az emberiség megmenekülését, az túl sok sci-fit nézett. A zöldek által sürgetett áttérés a megújuló erőforrásokra és kíméletes technológiákra létkérdés ugyan, de az adott keretek között, a gazdálkodás jelenlegi célrendszerében nem vezetne áttöréshez, sőt, nem is lehetséges.

    A vitában szóba is került olyan társadalmi változások igénye, amelyek elhárítanák az életmód- és technológiaváltás útjában álló akadályokat, s így megelőzhetik az ökoszisztéma összeomlását és enyhíthetik az emberiségre váró példátlan megpróbáltatásokat. Ezek lehetőségével biztatott a Válasz Online-on legutóbb Takács-Sánta András remek írása. Nem az a kérdés, hogy léteznek-e ilyen megoldások, mert lassan könyvtárnyira duzzadó irodalom számol be róluk, hanem hogy akar-e, képes-e élni velük a ma élő nemzedék. (A következő nemzedéknek már csak e lehetőségek jóval kisebb része áll majd a rendelkezésére, az azután következőnek még annyi sem.)

    De ez már nem tudományos kérdés. A természettudósok megmondják, hogy mi történhet, de hogy mit kellene tennünk, abban nem illetékesek. Hogy én mihez kezdek, erkölcsi kérdés. Hogy együtt mit teszünk, az politikai kérdés. Politika – ez az a szó, amely kedves kollégám és barátom, Takács-Sánta András cikkében egyszer sem szerepel.

    Márpedig eredményesen védekezni, intézményes változásokat elérni csak politikai úton lehetne. Az első lépés ezen az úton a kitűzött – egyéni, illetve közös – célok jóságának felülvizsgálata volna, a társadalmi együttélés rendjét igazoló téves előfeltevések és alaptalan hiedelmek leleplezése. Ez elsősorban azoktól várható, akik azt állítják magukról, hogy rendszeres tudással rendelkeznek az emberi viszonyokról; társadalomtudósok, írók, bölcsészek, művészek, filozófusok hivatása. Nálunk azonban e tudásnemek képviselői általában tartózkodnak attól, hogy bekapcsolódjanak a túlélésünkről szóló nyilvános vitába. Más országokban e magatartás korántsem általános. Az úgynevezett szellemi elitek körében már a múlt század hetvenes éveitől kezdve terjed a felismerés, hogy az ökológiainak nevezett válság nem egyéb, mint a késő modern ipari civilizáció válsága; a természetben zajló folyamatok ennek a válságnak csupán indikátorai.

    A modernitás nagy paradoxona, hogy az egyén felszabadításának jelszavával indult átalakulás világszerte az egyén példátlan kiszolgáltatottságához vezetett. A Nyitott Társadalom a zárt technológiai rendszerek működéséhez alkalmazkodik, és öntörvényűnek vélt piaci mechanizmusok logikájának engedelmeskedik.

    A természeti szükségszerűség felett aratott diadal a társadalmi szükségszerűségnek való alávetettségünket fokozta a végtelenségig. A nyers hatalmi erőviszonyok személytelen automatizmusok, információs hálózatok közvetítésével érvényesülnek, az egyszerű halandó számára láthatatlanul.

    A független magántulajdon helyébe a befektetők, részvényesek és hitelezők közötti szövevényes viszonyok léptek. A piaci alku szerepét a piacon kívüli, lényegében politikai természetű befolyásolás és nyomásgyakorlás változatos eszköztára vette át. A parlamenti demokrácia üres formalitássá züllött, üzlet és politika a felismerhetetlenségig összefonódott. A hagyomány az emlékezetpolitika játékszere lett. Az autonóm egyénről kiderült, hogy autonómiáját csakis azoknak a közösségeknek a keretei között védelmezhette volna meg, amelyek a globalizáció áldozatául estek.

    Nem áll módunkban többé, hogy ellenőrizzük és befolyásoljuk a rendszer működését. Nem a közöny és nem a kényelem: ez a magyarázata döbbenetes tehetetlenségünknek a magunkra szabadított ökológiai katasztrófával szemben.

    A hiteles tájékozódás és tényleges politikai cselekvés eszközeitől megfosztott tömegek azután kapva kapnak a leegyszerűsítő magyarázatokon és összeesküvés-elméleteken. Aki frusztrációikat ismeri, könnyen terelgetheti őket az álidentitás, a fantom-ellenség iránti gyűlölet jobb- vagy baloldalinak mondott karámjába.

    Valami különös oknál fogva azonban ezek a jól ismert összefüggések nem részei az ökológiai diskurzusnak. Márpedig helyes diagnózis híján nem valószínű, hogy a hatásos terápiára rátalálnánk. Marad a sopánkodás, a rossz lelkiismeret és a klímaszorongás.

    Nem a globális előrejelzéseken, hanem a helyi válaszokon kellene már régóta vitáznunk. Mert a válság ugyan globális, a következményei azonban az egyes országokat aszerint sújtják majd enyhébben vagy súlyosabban, hogy milyen megoldásokkal próbálkoznak. Ezért nem mindegy, hogy az önvizsgálatra és az önkorrekcióra mikor kerül sor. Mi, úgy tűnik, jó szokásunk szerint utolsó csatlósai leszünk a technikába vetett vakhit, a növekedésmánia és az erőforrásokat esztelenül pazarló tömegfogyasztás rendszerének is.

    A nyugat túlélési esélyeit elvileg nagymértékben javítja demokratikus öröksége, hogy ott a közös tennivalókról nyilvános vita folytatható, és a bírálatnak, a vizsgálódás szabadságának semmi sem szab gátat. Javítaná is, ha helyreállítanák a politikai diskurzus eredeti értelmét, hogy a nyilvános vetélkedés ne a javak és jogok elosztása, hanem a jó célok megállapítása körül forogjon. Egyidejűleg biztosítaniuk kellene a közösségek tényleges ellenőrzését a hatalmat gyakorló apparátusok és intézmények felett. Ettől ma meglehetősen távol állnak ők is.

    Ázsia és Afrika népei pedig olyan kulturális mintákra támaszkodhatnának, amelyek egy nem is olyan távoli múltban a természeti adottságokhoz rugalmasabban alkalmazkodó életformát biztosítottak számukra. Támaszkodhatnának, mondom, ha ezt az örökséget szellemi és fizikai értelemben le nem rombolta volna a modern technikai civilizáció brutális behatolása. Utóbbi tette lehetővé olyan parancsuralmi rendszerek kialakulását világszerte, amelyek természeti forrásaikkal még a nyugatiaknál is felelőtlenebb módon bánnak. (De ne feledjük, hogy a kínai kommunisták és iszlám terroristák tetteiben a nyugati típusú modernizáció mintái és következményei köszönnek vissza.)

    Mégis, hogyan lehetne megmenteni az emberhez méltó élet természeti feltételeit bolygónkon? Mindenekelőtt ki kellene végre mondani, hogy bármennyire tiszteljük a modern liberális, szocialista és konzervatív politika alapértékeit – jobban talán, mint állítólagos híveik –, a későmodern ipari társadalom előtt álló kihívás értelmezésére eredeti formájukban ezek nem alkalmasak. Így vagy úgy feltételezik ugyanis, hogy intézményeik működését az emberek – a választópolgárok, a fogyasztók, a hagyományos közösségek, az öntudatra ébredő tömegek vagy legalább a kiváltságos osztály tagjai – ellenőrizni és alakítani tudják. De többé nem ez a helyzet. A globális hálózatokban és a rajtuk élősködő helyi parancsuralmi rendszerek kezén olyan mértékű hatalom összpontosult (hatalom = vagyon, fegyver, információ, technológia, jog), ami példátlan az emberiség történetében. Ebben, nem másban rejlik mostani helyzetünk riasztó újdonsága.

    Az új típusú totalitárius rendszerek gyakorlatilag megdönthetetlenek. Talán egyetlen nép sincs többé abban a helyzetben, hogy urait a maga erejéből elkergesse, legyen szó az üzleti hálózatok kulcspozíciói köré szerveződő nemzetközi pénzarisztokráciáról, terrorállamokról, posztkommunista birodalmakról vagy Kelet-Európa és Közép-Ázsia kisstílű diktátorairól. A felsoroltak közös vonása elemi érdekeltségük az erőszakos központosításban, valamint a technológiafüggő, erőforráspazarló növekedés fenntartásában, alattvalóik engedelmes és falánk fogyasztóvá (esetleg ádáz harcossá, gyilkológéppé) idomításában.

    A Föld menthetetlen: akik véghez vihetnék, azok a legkevésbé érdekeltek a szükséges változásokban. Hatalmuk annak a rendszernek a fenntartásához fűződik, amelyben a sikert és a gyarapodást azon mérik, hogy ki tudja a természet kincseit másoknál sebesebben átalakítani hulladékká.

    A másik hét-nyolc milliárd pedig nem tudja, de nem is akarja megmenteni a bolygót. Az ökoszisztémák összeomlása, a jövő nemzedékek iránti felelősség számukra túlságosan elvont, távoli. Nem számít, hogy az orruk előtt, sőt, velük történik: egy lassú katasztrófa az ő szemükben nem vetélkedhet a napi szenzációkkal vagy a megélhetés gondjával. Tény tehát, hogy a Földet aránylag kevesen szeretnék megmenteni. Ezzel szemben a saját kis földecskéjük elvesztése, életlehetőségeik beszűkülése, otthonuk elcsúfítása időnként mozgósítja a helyi társadalmat, ahol még létezik. Mármint helyi társadalom. (Magyarországnak jóformán már csak lakossága van.)

    Mintha a zöldek is elfelejtették volna, hogy az ökológia kifejezés a görög oikoszból ered, ami házat, háztartást, otthont jelent. Az ökológiainak nevezett politika kiindulópontja nem lehet más, mint a lokalizáció. Hozzuk haza a gazdaságot! Hozzuk haza a politikát! Mert minél távolabb születik egy döntés az érintettektől, rendszerint annál kártékonyabb. Az emberi lépték helyreállítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyi, munkahelyi, szakmai és kulturális közösségek újraéledjenek és részt követeljenek maguknak a sorsukat érintő döntésekből. Egy ilyen alulról építkező rendszer, a civil társadalom autonómiájának legalább részleges helyreállítása azonban létében fenyegetné a központosítás és gépies hatalomgyakorlás jelenlegi rendszerét.

    Létforrásaink megőrzésének jámbor igyekezete ezért rendszeridegen. A zöldek politikája éppen ezért nem lehet más, mint: radikális.

     

     „Már nem tudjuk visszafordítani ezeket a folyamatokat, a civilizációnk néhány évtizeden belül összeomlik”

    Balavány György

    2022. 06. 10. 10:58

    A folyamatban lévő fenntartható technológiaváltás valójában nem fenntartható, mert nincs meg a nyersanyag-fedezete. Így ahelyett, hogy segítene, gyorsítja a rendszer összeomlását. Az elektromos autó, a nap- és szélerőmű zsákutca, akár a bioetanol. Ráadásul végképp kifogynak az élelmiszerkészleteink, miközben a klímaváltozás már nem megállítható. Gelencsér András vegyész-légkörkutató, a Pannon Egyetem rektora szerint még mindig mítoszokkal és politikai lózungokkal áltatjuk magunkat, miközben a valóság az, hogy elkéstünk: a civilizációnk a túlfogyasztás miatt elkerülhetetlenül összeomlik néhány évtizeden belül.

    Szinte minden életfeltételünkkel kapcsolatban azt halljuk, hogy válságban van: nyakunkon az energiaválság, a vízválság, a nyersanyagválság, a klímaválság. A 2010-es évek második fele óta masszív krízishangulatban élünk, és ez egyre fokozódik. Ön vegyészként és légkörkutatóként általában nem túl optimista jövőképet vázol fel…

    A tudománynak nem az a dolga, hogy optimista vagy pesszimista legyen, hanem az, hogy világossá tegye a tényeket. Egyébként az úgynevezett klímapánik már a 2000-es évek elején beköszöntött: a 2003-as európai hőhullám rázta fel először a közvéleményt, mert annak nagyon sok halálos áldozata volt. 2008-ra megérkezett a pénzügyi válság, aztán a migrációs válság, de az sem választható el a klímaváltozástól, mert a nagy migrációs hullámhoz vezető folyamatok a 2000-es évek elején már megkezdődtek a Közel-Keletet sújtó rekordmértékű aszály és a terméskiesés miatt.

    A 2015-ös migrációs krízis után jött a Covid, most meg a háború. És ennek nyomában a totális válság, amelyben nagy döbbenetünkre minden baj összeadódik.

    Ezt az eszkalációt a tudomány már előre látta. Ha nincs is ez a háború, egy bő évtizeden belül a nyersanyaghiány akkor is utolért volna minket. Mit nem tudtunk? Miért vagyunk megdöbbenve? Tudtuk, hogy az erőforrások egyenlőtlenül vannak elosztva, hogy egyre rosszabb minőségű ásványkincseket tudunk egyre nagyobb ráfordítással kitermelni, miközben egyre több kellene belőlük; főleg a csillagháborús fejlesztési tervekhez, amelyekkel sem a kitermelés, sem a logisztika nem tudja tartani a lépést.

    Amikor arról beszélünk, hogy klímaválság van, Covid-válság van, háborús válság van, gazdasági válság van, többnyire elfelejtjük, hogy ezek ugyanannak a globális válságnak a különböző megjelenési formái.

    Mint egy gyógyíthatatlan rákos betegség: a rák az alapprobléma, az pedig már csak a következmény, hogy hol jelenik meg éppen egy áttét.

    Tehát nem úgy néz ki a dolog, hogy ha legalább az egyiket megoldjuk, akkor megmenekültünk.

    Nem, ráadásul még egyiket sem oldottuk meg. Többnyire a válság egy új formája írja felül az előzőt, és akkor az már kevésbé lesz fontos a köztudatban. A migrációs válságot megnyugtatóan megoldottuk? Vagy a terrorizmust, a klímaproblémát, a járványokat?

    A legégetőbb kérdés most a nagypolitikában, hogy milyen alternatív forrásból szerezzünk gázt, kőolajat, valamint milyen más úton jussunk azokhoz az élelmiszerekhez és nyersanyagokhoz, amelyek főexportőre Oroszország, vagy éppUkrajna. Sokak szerint eljött az idő, hogy átálljunk fenntartható és megújuló energiára. Végtére is épp elég energiát sugároz a Nap, minek nekünk kőolaj?

    Ekkora rendszert nem lehet gyorsan átalakítani. Ráadásul nagyon kihegyeztük az erőforrásokat. Mindenhol a „just-in-time” szemlélet uralkodott el, a cégek minden tevékenységet a logisztika mitikus tévedhetetlenségére alapoztak. Annyira optimalizálták a költséget a profit érdekében, hogy minden biztonsági tartalékot elhagytak. Abban bíztak, hogy a rendszer hiba nélkül, az örökkévalóságig fog működni. Először a Covid kapcsolta be az ébresztőt, amikor a logisztika egyszer csak elakadt, mert a kínaiak zártak, a konténerek nem jöttek, meg keresztbe állt a teherhajó a Suezi-csatornán.

    És megmutatta a rendszer, hogy mennyire sérülékeny.

    Igen, de a Covid mégsem szüntetett meg fizikailag infrastruktúrát. Lecsengett a járvány, visszamentek az alkalmazottak a gyárakba dolgozni. A háború viszont nagyon komoly erőforrásokat semmisít meg. Gondoljon bele, lebombázták Európa egyik legnagyobb acélgyárát Mariupolban, és nincs tartalék. Évekre előre megvoltak a rendelései a gyárnak, le voltak kötve ezek a kapacitások, és ezek most évekig nem fognak rendelkezésre állni.

    Ráadásul több millió tonnagabonáról is beszélünk.

    Persze, a háború az élelmiszert is érinti, de a tömegáruk termelését is. Lehetne elvileg valamilyen helyettesítő módszerben gondolkodni, de ez nem megy egyik napról a másikra, és óriási költség- és erőforrás-vonzata volna. Persze, Indiában még van az acélgyáraknak kapacitása. Csak hát India jóval arrébb van, és az acél elég nehéz.

    Ráadásul van egy csomó elektronikai eszköz, ami kell az életünkhöz, hiszen gyors adatáramlás nélkül nem működhet a civilizáció…

    Pedig ezek beszerzése is egyre nehezebb lesz, már most is akadozik. A bajt tetézi, hogy fogytán van a homok, nem lesz elég az épületek, ipari létesítmények, utak létrehozásához. És ez nem a távoli jövőben fog megtörténni, ez már most is probléma.

    Nincs elég homok a Szaharában?

    Dehogynincs, csak az nem jó semmire. A betonozáshoz folyami homok kell, amit a víz koptatott, mert a folyami homok szemcséinek olyan az alakja, hogy a betonnak megfelelő szilárdságot biztosít. A szaharai homokot a szél koptatta, legömbölyített, nem használható a belőle készült beton. Ezért volt az, hogy amikor Dubajban építettek egy mesterséges szigetet felhőkarcolókkal, és kellett a sok beton, nem a szomszédos sivatagból szedték ki a homokot, hanem Ausztráliából szállítottak oda százötvenmillió tonnát, hajókon.

    De a chipekhez nem kell sok homok, azok kicsik…

    A félvezetőgyártás ilyen értelemben inkább kémiai történet, ott a szilíciumot a kvarcból lehet megfelelő tisztaságban előállítani, és ez nem áll rendelkezésre mindenhol. A szennyezettség miatt nagyságrendekkel több technológiai lépésre van szükség.

    Ezek a technológiák egymásra vannak utalva, és ha a szisztéma bármelyik elemét kivesszük, az egész borul. Nem tudok áttérni másfajta erőműre, ha nem tudok betonozni.

    És ha nem tudok betonozni, akkor nem tudok gyárat építeni, sem acélt gyártani, tehát a civilizáció működésben tartásához szükséges technológiák összeomlanak, és nincs helyettük másik. Ha nem tudok betonozni, nem tudok felállítani egy szélkereket sem. Ráadásul az egész modern civilizáció villamos energiával működik, és ez annyira kiszolgáltatottá és sérülékennyé teszi, hogy globális és tartós áramszünet esetén gyakorlatilag rövid időn belül összeomlana. Ha csak a Facebook lefagy egy pár órára, már az több milliárd dolláros kárt okoz.

    Mi a helyzet a megújuló energiával?

    El kell, hogy oszlassak egy mítoszt: megújuló energiaforrás nincs. Persze, a primer energiaforrás maga megújuló, mert a szél fúj, a nap süt. De a napból nem a számunkra hasznos formájú energia jön, azt át kell alakítanunk. A busmanoknak megfelel a nap úgy, ahogy van, de nekik nem kell áramot termelni; valóban fenntartható módon élnek, vadásznak, meg gyűjtögetnek, és elvannak azzal az energiával, ami a napból érkezik: a növények hasznosítják, ők meg begyűjtik. De nem tud és nem is akar visszatérni ehhez az életformához közel nyolcmilliárd ember.

    De ha az energetikai átmenet azt jelentené, hogy a fosszilis erőművek helyett fotovoltaikusak lesznek…

    Az elektromos áram előállítása akkor sem megújuló formában történik. A napelem nem energiaforrás, abban nulla energia van. Ráadásul 20-30 évig működik jobb esetben, utána már olyan kémiai átalakulást szenved, hogy nagyon nagy ráfordítással lehet csak újrahasznosítani az alkotórészeit. Ha 25 évig működik egy napelem, akkor az első hat évben csak azt az energiát termeli vissza, amit a gyártása során elhasználtak. És annak az energiának a nagy része, amit a napelem gyártásába be kell fektetnünk, szintén fosszilis. Szóval bezárult a kör. A kelenföldi kapcsolt hőerőmű, ami hőenergiát és villamosenergiát állít elő, 500 megawattot termel. Ha ezt napelemmel akarnánk Magyarországon megvalósítani, ahhoz ezer hektáros napelemparkot kéne létrehozni. És ezt általában olyan helyre kell tenni, ahol süt a nap, tehát ahol a növények is szívesen éldegélnének. Ráadásul a napelemekhez szükséges anyagokat tiszta formában előállítani, ez iszonyatos energiamennyiséget emészt fel. A szilícium gyakori elem a Földön, a kőzetekben van, de nagyon ragaszkodik az oxigénhez. Elképesztő energia kell ezeket a kötéseket elszakítani, és speciális technológia szükséges hozzá. Az alumíniummal hasonló a helyzet.

    Szokták úgy is definiálni a fenntartható vagy zöld energiát, hogy nem fokozza az üvegházhatást. Ilyen a szélerőmű.

    Nem ilyen, mert a hozzá szükséges betonalapzathoz már kibocsájtottunk irgalmatlan mennyiségű széndioxidot: egy tonna cement széndioxid-ekvivalense ugyancsak egy tonna. Tehát minden tonna cementből ugyanannyi széndioxid kerül a levegőbe a gyártás közben. És amikor a vasat az acélszerkezethez előállították, szintén a légkörbe jutott rengeteg széndioxid, nem is szólva arról, amikor a műanyaglapátokat legyártották kőolajból. Mire feláll egy szélerőmű, már majdnem annyi fosszilis energia van benne, mint amennyi energiát pár évig termelni fog. A szélerőmű a fosszilis energia szobra. A szennyezés már ott van a légkörben, és a lapát még meg sem mozdult.

    De aztán azért csak megmozdul, és elkezdi termelni az energiát anélkül, hogy füstölne.

    Igen, de annak az energiának, amit bele kell tenni, egész élettartama alatt csak a néhányszorosát tudja előállítani. Ez bődületesen rossz energiahatékonyság. Ez a hatékonysági szorzó a hagyományos nyersanyagok, mondjuk a lignit, vagyis a szén esetében körülbelül negyven. A kőszén, a kőolaj és a gáz is nagyon tömény energiaforrás, és a hőerőművi hasznosítása a veszteségek ellenére még mindig a leggazdaságosabb. Ha egy ilyen erőmű dolgozik negyven évig, ezalatt negyvenszer annyi energiát termel, mint amennyit a létrehozása és működtetése felemészt.

    Viszont a fosszilis erőművek, miközben energiát termelnek, folyamatosan szennyezik a légkört. És ez nem igaz például az atomerőműre. Értem a problémát a betonnal, de ha azt egyszer legyártják, utána már nem szennyez.

    Az atomerőműnek se rossz a hatásfoka, mert elég nagy az energiasűrűség, és ezek hosszú élettartamú erőművek. Urán viszont kell hozzá, és az szintén nem megújuló. Az urán hasadóanyag, a radioaktív bomlása természeti folyamat, a radioaktív bomlás tart a világegyetem kezdete óta, nem tudjuk se lassítani, se gyorsítani, de uránból véges készletünk van.

    Mennyi idő alatt fogy el?

    Legfeljebb kilencven év. Persze ha átállítanánk erre az egész globális áramtermelést, akkor sokkal rövidebb ideig tartanának ki a készletek.

    Nem lehet, hogy vannak rejtett urántartalékok valahol?

    Ez nem valószínű, a radioaktivitás elég jól detektálható.

    Miért nem találunk valami hatékonyabb módot a napenergia hasznosítására ahelyett, hogy a fosszilis anyagokat égetjük?

    A kőszén, akár a kőolaj, szintén a napenergiát tárolja. Úgy jött létre, hogy a földtörténeti múltban az a rengeteg növény begyűjtötte a napenergiát, elpusztult, eltemetődött, lesüllyedt, átalakult. Ma pedig ezek hatalmas energiasűrűségű, koncentrált napenergia-konzervek. Amikor hasznosítjuk, kibontjuk a konzervet. Csak hát az a gond, hogy húszezer év termését bontjuk ki egyetlen hét alatt. Százmillió évek alatt keletkeztek a kőolaj- és földgázmezők, amiknek most egy-kétszáz év alatt a nyakára hágunk.

    De olajból újabb lelőhelyeket találnak.

    Azért ez nem ilyen egyszerű. A ’70-es években kongatta meg a vészharangot a Római Klub, akkor volt divatos elmélet az olajhozamcsúcs; azt mondták, hogy nem lesz több kőolaj, és keresni kell alternatívákat.

    Aztán mégis megoldották, és most mindenre azt mondják, hogy majd megoldják. De ez a valósághajlítás tipikus esete. Ugyanis az elmélet helyes volt. Akkor volt vége a könnyen hozzáférhető olajnak, amit viszonylag egyszerű technológiával, gazdaságosan, koncentráltan, hosszú ideig ki lehet a föld alól nyerni.

    Zalában még mindig vannak ilyen himbás kutak, és van, amelyik még mindig működik. Ez viszonylag egyszerű, gazdaságos, mert kis befektetéssel dolgozik. Amit most olajforradalomnak neveznek, és a politikusok szerint Európát ki fogja segíteni, a palaolaj és palagáz kitermelése. Ez úgy működik, hogy a mélyebben fekvő rétegekbe belefúrnak, és utána nagy nyomással vizet, meg mindenféle vegyi anyagot pumpálnak be, hogy kiszorítsák az olajat. Igen ám, de egy fúrás nyomán három-négy hónapig lehet csak olajat termelni, aztán a hozam visszaesik, és újat kell fúrni. S ennek a repesztéses technológiának úgy néz ki az energiamérlege, hogy a megtérülés a befektetett energiának csak néhányszorosa. Ráadásul a palaolaj és a palagáz kitermelése sokkal nagyobb környezetszennyezést okoz. Persze a végén a benzinkútnál ugyanolyan vagy jobb minőségű üzemanyagot tankolunk, mint az 1970-es években, de jóval nagyobb anyag- és energiabefektetéssel. Vagy ott az olajhomok Kanadában, ami talajszerű, mint a sötét humuszos föld, el kell szállítani, fel kell melegíteni több száz fokra, hogy ki lehessen belőle nyerni az olajat. Ezek nagyon rossz energetikai hatékonyságú folyamatok.

    De akkor miért nem bányászunk mégis inkább szenet? Az legalább van. 

    Sőt, ott fordított a helyzet, javul a szénbányászat hatékonysága, főleg, ha megnyitják a külszíni fejtéseket. Ott a korszerűbb, nagyobb eszközökkel fajlagosan kisebb költséggel és energiabefektetéssel tudunk energiahordozót kitermelni.

    De nem ég olyan jól, mint a gáz…

    Viszont kevesebb energiával jutunk hozzá, ráadásul szénből még több száz évre elegendő, könnyen hozzáférhető készletek vannak. Cserébe a szén égetése nemcsak nagy széndioxid-kibocsátással jár, hanem rengeteg kormot juttat is a légkörbe. A korom pedig ugyebár fekete, ezért elnyeli a napsugárzást, és tovább melegíti a légkört.

    Mi a helyzet a biomasszával?

    A biomassza a fotoszintézisen alapul, aminek nagyon kicsi a hatásfoka, egy százalék alatti. És a hasznosuló energiatartalma még kisebb, tehát ha a háztartások az energiát energiaerdőből akarnák nyerni, akkor körülbelül két hektárnyi erdő kéne minden ház mellé.

    Most a karbonsemlegesség a jelszó: kivezetjük a szén-, illetve biomassza alapú tüzelést, helyette például földgázzal termelünk áramot, mondván, hogy az nagyobb hatásfokú, és kevesebb szén-dioxidot termel. 

    Valós az éghajlatváltozás, és hatalmas benne a szén-dioxid szerepe, de csak erre az egyre koncentrálni a fenntarthatóság szempontjából zsákutca, és sajnos az uniónak ez a politikája. Az éghajlatváltozás is komplex rendszer, aminek nem a széndioxid-kibocsátás az egyetlen oka. De ha csak ennél maradunk: a földgáz, vagyis a metán ugyanúgy fosszilis anyag. Csakugyan nagyobb a hatékonysága, de azért termel szén-dioxidot, ráadásul mire eljut az égetés helyéig, egy része elszökik. A szivárgás miatt körülbelül 10 millió tonna metán kerül a légtérbe évente globálisan. Ez ráadásul közvetlenül üvegházhatású gáz, és erősebb a légkört melegítő hatása, mint a szén-dioxidé.

    Van egyáltalán olyan energiaforrás, amit globálisan hasznosíthatnánk úgy, hogy ne szennyezze a légkört, ne fokozza az üvegházhatást, és ne pusztítsa le a bolygót néhány tíz éven belül?

    Van egy ilyen megoldás, a vízerőmű. Annak a legjobb az energetikai hatásfoka.

    És ezen a ponton kezdenek kommentelni a környezetvédők, hogy micsoda környezetromboló őrültség ez… Ma a zöldmozgalom hőseinek számítanak azok, akik Bős-Nagymarost megakadályozták.

    Pedig az a 700 megawatt hiányzik ám. Többet tudna stabilan termelni, mint Paks egy blokkja. Persze, vannak mellékhatásai, és nem is lehet mindenhol megcsinálni.

    A zöldeknek abban teljesen igazuk van, hogy ez csakugyan megváltoztatja az ökológiai rendszereket, lokális szinten átalakítja a természetet. Ráadásul ennek is van üzemeltetési költsége. Meg aztán a víz elég kiszámíthatatlan tud lenni.

    Ha jég van, az is baj, meg az is, ha csökken a vízhozam, ami mostanában előfordul; ha aszály idején alacsony a Duna vízszintje, akkor az erőmű nem fog a névleges teljesítményén termelni. Tehát olyan külső tényezőktől függ a termelése, ami nem szabályozható.

    És a vízerőmű létrehozása nem jár rengeteg betonozással?

    Dehogynem, csak az utána megtérül, szemben a napenergiával. Szóval, ha az a kérdés, hogy mi az, ami tényleg fenntartható és nagy hatásfokú, mégiscsak az a válaszom, hogy a vízerőművet egyszer kell megcsinálni, és utána nagyon hosszú, évszázados nagyságrendű az élettartama. És a víznek elég nagy a sűrűsége, és ha olyan az esése, meg a hozama, akkor az a hatékonysági mutató, ami a napelemnél három, a hőerőműnél meg negyven, az a vízerőműnél száz fölötti.

    Az átlagos hírfogyasztó rendre arról értesül, hogy történnek jelentős előrelépések a fenntarthatóság felé. Európa márátállt például a bioetanol-tartalmú benzinre, mondván, hogy ezzel jót teszünk a bolygónak.

    Nem teszünk jót, az energetikai célú intenzív növénytermesztés csökkenti a biodiverzitást, és a bioetanol előállításának majdnem akkora az ökológiai lábnyoma, mint a kőolajfinomításnak. Energetikailag is nonszensz, hiszen föl kell szántani a földet, traktor kell, műtrágya kell hozzá, de azt is fosszilis alapanyagból állítjuk elő. A talajokat a mikroelemek tekintetében már így is kizsigereltük. Egy intenzív művelésbe vont talaj nyomelemtartalma már csak töredéke a természetesnek, persze a növények is jóval kevesebbet tartalmaznak mindenből, de egyelőre még nőnek. A talaj is erőforrás, több ezer éves, véges és érzékeny rendszer, aminek a képződési sebessége nagyon lassú, és most minden tápanyagát kiszipolyozzuk az egyirányú anyagforgalommal. És amikor betakarítjuk a termést, az az energiamennyiség, ami végül kijön belőle, kevesebb annál, mint amit befektettünk. A bioetanol zsákutca, ahogy a tervezett léptékben számos más zöldnek látszó kezdeményezés is az.

    Szinte félve kérdezem, hogy az elektromos autóval mi a helyzet… 

    Erőforrások értelmetlen pazarlása a köbön. Ott pihennek a garázsokban a 800 kilós akkumulátorokkal az elektromos autók, bennük a rengeteg kritikus kémiai elem, lítium, kobalt, amelyek készletei kimerülőfélben vannak. Fenntartható meg zöld jövőnek tekinteni, hogy mindenki elektromos autót vegyen, hát erre nincsenek jelzők sem. Ugyanis az erőforrások közül az anyag oldaláról sokkal keményebb korlátaink vannak, mint az energia oldaláról. Ha lenne végtelen mennyiségű anyag, nem lenne gond az energiával sem. Tudniillik az energia áramlik folyamatosan, de az anyag mennyisége a bolygón véges, ebből a szempontból zárt a rendszer. És a kémiai elemeket nem lehet egymásból átalakítani, ezt már általános iskolában megtanulja mindenki. Nem úgy működik a világ, hogy ha nincs elég lítium, akkor gyártunk lítiumot. Több milliárd éve a Napunknál sokszorta nagyobb csillagok belsejében és szupernóvákban létrejöttek ezek az anyagok, ennyi van, és kész. Itt a Földön ezeket nem tudjuk előállítani, sem máshonnan beszerezni. Az autóipari lobbi a politika támogatásával kitalált egy divatos irányt, aminek mentén újra lehet gazdasági növekedést és extraprofitot produkálni. A szabályozást úgy módosítják, hogy még az is kénytelen legyen igazodni  hozzá, aki nem ért vele egyet.

    Ennek a technológiaváltásnak az erőforrások oldaláról nincs meg a fedezete. Ha az úgynevezett fenntarthatóságra való átállás jegyében, amit 2050-ig meg akarnak csinálni, valóban megvalósítjuk az elképzeléseket, beleértve az elektromos autót, meg a „megújuló” energiatermelést, akkor az ehhez szükséges kritikus elemek ismert készleteit gyakorlatilag már az évszázad közepére kimerítjük.

    Rengeteg tudományos cikk foglalkozik már ezekkel a korlátokkal, de valahogy a politika meg a gazdasági lobbi egyszerűen nem hajlandó ezekről tudomást venni.

    És ha valami csoda folytán minden szempontot figyelembe vennénk, legalább az éghajlatváltozás visszafordítható lenne? Vagy legalább megállítható?

    Nem. Több százmillió tonna széndioxid és metán szabadul ki csak a permafrosztból már évente. Tudja, ez az állandóan fagyott talaj, a tundra, ami rohamosan olvad. Olvad a sarki jég, és elnyeli a napsugárzás energiáját a sötét víz ahelyett, hogy a jég visszaverné. Nem lehet itt már megállítani semmit. Ez egy hatalmas komplex rendszer, tele nagyléptékű öngerjesztő folyamatokkal, mint az említett példák, ezekkel már nincs mit tenni. A jég és a friss hófelszín 60–80 százalékát visszaveri a nap sugárzásának, a sötétkék vízfelszín pedig mindössze 6 százalékát. A különbözet hozzáadódik a Föld energiamérlegéhez, és gerjeszti tovább az olvadást. Több millió négyzetkilométer kiolvadt jéggel mit kezdünk? Visszafagyasztjuk?

    És emberi tevékenység nélkül ez nem történne…

    Nincs olyan eleme az éghajlati rendszernek, a Napból érkező sugárzást és a Föld pályaelemeit kivéve, amit ne módosított volna máris jelentős mértékben az emberiség. Például már a középkorban kivágtuk az erdők jó részét Európában, őserdők jószerével azóta sincsenek, ezzel máris megváltoztattuk a felszín sugárzás-visszaverő képességét. Sőt még korábban, más kultúrák is komoly hatást gyakoroltak, azután ami meg a második világháború után történt, az már a turbófokozat. És persze a háború sem környezetbarát, de gondoljon bele, ha vége lesz valaha, az újjáépítés mennyi energiát és nyersanyagot fog felemészteni: újrabetonozni mindent, újraépíteni a gyárakat, lakóépületeket, utakat…

    Ha nincs ez a háború, akkor lehet, hogy tovább alszunk. Lehet, hogy most felébred a világ.

    Lehet. Elvileg van még valamennyi erőforrás, tehát ha normalizálódna valahogy a helyzet, akkor azért még lenne mihez nyúlni. Csakhogy a gazdaságot és a politikát szinte kizárólag a rövidtávú gazdasági érdekek mozgatják.

    Most már rövid a táv.

    De mindenki csak az aktuális évet, pénzügyi időszakot, választási ciklust akarja túlélni. A műanyag azért árasztotta el a világot, hogy kényelmesebb és olcsóbb legyen az életünk, gyártunk mindent, ami fölösleges és eldobható. És csodálkozunk, hogy a tengerek tele vannak szeméttel. Több százmillió tonna műanyagot állítunk elő évente és ennek nagy része fölösleges.

    Mik azok az anyagok, amik a jelenlegi életformánkhoz szükségesek, de már mindjárt elfogynak?

    Pár kivétellel majdnem az egész periódusos rendszert felsorolhatnám.

    Pedig hát az anyag nem vész el…

    És hogy van tovább?

    Átalakul.

    Hát ez az. Az anyagmegmaradás nem azt jelenti, hogy végtelenek a felhasználható készleteink. A felhasználás során átalakítjuk, szétszóródik, és többé nem tudjuk összegyűjteni. Hiába van meg, ha számunkra nem használható. Ha kibányásszuk az ezüstércet, kinyerjük az ezüstöt és felhasználjuk mondjuk több milliárd elektronikai eszközben, az utána meglesz máshol, csak annyira szétszórva és kis koncentrációban, hogy azt képtelenség technológiailag értelmezni. De a legkritikusabb helyzettel a foszforkészletek kapcsán kell majd szembenéznünk. A periódusos rendszerben azért vannak az elemek éppen ott, ahol, mert speciális tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy-két tulajdonságukat ki lehet váltani, és néhány anyag más anyagokkal helyettesíthető, de a foszfor nem. Az egy evolúciós termék. A csontjaink alapanyaga kalcium-foszfát. Az ön szervezetében is van 800 gramm foszfor, az aminosavakban, a DNS-ben is. A foszfor életfontosságú elem, ezért ez a műtrágyák egyik komponense.

    És mi történik, ha elfogy?

    A modern, intenzív mezőgazdaságra szükség van ahhoz, hogy ennyi ember táplálékhoz jusson. Régen szépen megtermelték a növényt, az állat legelt, a trágyáját visszahozták a földre, a maradványait elásták, így visszajutott a foszfor, és maradt a földnek termőereje. Most már jórészt egyirányú a folyamat.

    A nagyüzemi mezőgazdaság megtermeli az élelmiszert, elszállítjuk a nagyvárosba, megesszük, a foszfor kiürül az emberi szervezetből, megy a csatornába, a folyóba, az óceánba, és volt, nincs. Régen a guanót, a madarak ürülékét használták foszforpótlásra azokon a mezőgazdasági területeken, ahol már kimerült a talaj. Hatalmas guanótelepek léteztek, már a 19. században háborúztak is értük, csakhogy ezeket mára kitermeltük.

    Már csak foszfátkőzetek vannak, 90 százalékuk Marokkóban. A készlet talán az évszázad végéig kitart.

    Tehát nem lesz kaja.

    Ennyi biztosan nem, talán a fele sem. És itt nincs B-terv. Nincs olyan, hogy kitalálunk más biológiai szabályokat, ha ezek nem tetszenek. Az ATP-molekulát, ami a fotoszintézis és a sejtlégzés folyamataiban energiaforrásként szerepel, nem lehet mással helyettesíteni, és a DNS-ben sem fogjuk kicserélni a foszfort, ahogy a csontjainkban sem, mert ezek nagyon hosszú evolúciós folyamat termékei. Igen, ez azt jelenti, hogy néhány évtized múlva az emberiségnek nagyon súlyos problémái lesznek az élelmiszerellátással. Persze lehet, hogy ebbe már most a háború kapcsán belekóstolunk. Az energiatermelés válsága is súlyos probléma lesz, de ehhez képest szinte eltörpül.

    Az egész modern technikai civilizációra nagyon büszkék vagyunk, eljutottunk a Holdra, és az egész arra épült, hogy fosszilis energia, elektromosság…

    Csakhogy hibáztunk, mert amikor a ’60-as években eljutottunk a Holdra, és elértünk a csúcstechnológiákig, nem kellett volna tömegesíteni mindent. Akkor kellett volna azt az elvet rögzíteni, hogy minden tartós és javítható legyen.

    Nem a szándékoltan elavuló, profitmaximalizáló irányba kellett volna fordulni, hanem megmaradni az anyag- és energiatakarékos szemlélet mellett.

    Gyerekkoromban a suszter megcsinálta a cipőt, a háztartási eszközöket megjavították, kicserélték benne az alkatrészt, az autókat is lehetett javítani, megbecsülték és újrahasznosították az anyagot. Szinte körforgásos gazdaság volt.

    Értem, hogy a ’60-as évek után kellett volna más irányba indulni, csak hát az emberi természet is adottság, ahogy a foszfor mennyisége is. Mitől változott volna meg az emberi természet a ’60-as években? Van bennünk egyfajta önzés, mának élés, kényelemszeretet.

    De ez az ember gyermeki énje, a kütyüzés, ami még a felnőtteket is elragadja; sokan az autójukat is státuszszimbólumnak tekintik, aztán egy nem is elég belőle, ha megengedhetik maguknak.

    A gyűjtögető és szerzési ösztön, a prosperitás vágya evolúciósan is bennünk lehet, hiszen kellett a túléléshez.

    De a szerzés és raktározás azokra a dolgokra irányult, amelyekre tényleg szükségünk volt. Évente új telefonra, több autóra, mindig a legújabb okosórára senkinek nincs szüksége. Ezt a jóléti igényt, az örökös kütyüzést és a megunt dolgok kidobálását, amitől valójában senki nem lesz boldogabb, mesterségesen teremti meg a marketing.

    Csakhogy a végeken, a harmadik világ üzemeiben emberek tömegei mégiscsak abból élnek, hogy legyártják ezeket a kütyüket. Nem mondhatjuk, hogy srácok, most jó útra fogunk térni, tehát bezárjuk a gyárat, ne dolgozzatok.

    Így van, mert az a társadalom is erre épült fel.

    Nincs remény?

    Vannak jó kezdeményezések, de ezek sporadikusak. Például, hogy a cégek a termékek helyett inkább szolgáltatást adjanak el. Amszterdamban a Schipol repülőtér nem lámpákat vesz egy cégtől, hanem fényt. Azt mondja, ennyi és ennyi lument kérek, ennyit fizetek érte. Amint a cég oldja meg az izzócserét, érdekeltté válik abban, hogy hosszú élettartamú legyen az izzó, vagy javítható legyen a reflektor. Ha egy cég bérbe adja a mosógépet vagy a telefont, nem kell megvennem. Fizetek a szolgáltatásért, és nem az én gondom, ha elromlik; innentől a cég abban érdekelt, hogy az eszközök strapabírók és hosszú élettartamúak legyenek. Teljesen megfordulna a piac logikája. Most az az érdeke, hogy évente vegyél újat, akkor meg az lenne az érdeke, hogy húsz évig ne kelljen ránézni sem. Nekem a városi roller egyébként tetszik. Nem az, hogy szétszórják a járdán, de filozófiájában előremutató, hiszen nem birtoklom, nem viszem be a hálószobába, hanem használom, és a rendszer ezt szolgáltatásként biztosítja. És amikor nem én használom, használja más.

    Reggel elmegyünk a munkahelyre, ott áll a méregdrágán vett autó egész nap, este hazamegyünk vele, megint egész éjjel áll a fűtött garázsban. Ehelyett a közösségi autózást kéne bevezetni?

    Persze, és nem kéne ennyi autó, ennyi parkolóhely. Csak hát ezek a „sharing economy” elképzelések nagyon gyerekcipőben járnak, és a tulajdonosi szemléletet, meg a spájzolási ösztönt nagyon nehéz az emberekből kiirtani, hiszen státuszszimbólum is az autó. Pedig ennek az erőforrás-igénye töredéke volna annak, mint amire a mostani világ fel van építve. Ugyanakkor a szolgáltatásnak ugyanúgy megvan a munkaerő-igénye, csak másfajta kompetenciák kellenek. És itt nem kéne csodákat művelni, tehát egy ilyen modell akár működőképes lehetne globálisan is.

    A modern élet, a civilizáció ebben a formájában meddig tartható fent? Borúlátó, ha arra gondol, hogy mi lesz az emberiséggel 30-40 év múlva?

    Nincs annyi idő sajnos.

    Húsz éven belül katasztrófa várható. Talán hamarabb. Nagyon sokan látják ezt a tudományos világban, és nagyon kevesen a politikában és a gazdaságban.

    Pedig ez nem valami extra tudás: az, hogy a Föld zárt rendszer az anyag szempontjából, és szinte kifogytak a nyersanyagaink, nagyon könnyen belátható. Az a baj, hogy kommunikációval, lózungok hangoztatásával mindent el lehet fedni, és az emberek elhiszik az összes hazugságot, ami rájuk dől. Pedig hiába írjuk az óriásplakátra, hogy nagyon jó lett a termés, ha nem lesz élelmiszer. Ilyet már megéltünk egyszer, akkor sem működött. A világ beleragadt az alternatív valósággyártásba, de a fizikai valóságot ez egyáltalán nem érdekli. A pénzügyi válságot valamennyire lehetett úgy kezelni, hogy nyomtattak egy kis pénzt, megmentettek egy-két bankot…

    De a pénz absztrakt, az értéke egy kollektív megegyezéstől függ.

    Ezért lehet manipulálni. A valóság viszont, amit a természettudományok eszközeivel tudunk leírni, ilyen módon manipulálhatatlan. Ha nincs homok, nincs foszfát, nincs nyersanyag, akkor nincs elegendő táplálék, és ennyi ember számára nincs élet. Már több mint harminc kritikus elem van, aminek a koncentrált forrásai hamarosan elapadnak.

    Talán nem a nagy cégektől meg a politikai csúcsvezetőktől várhatjuk a változást, hanem a saját háztartásunkon belül kell elgondolkozni, hogy mi az, amiről le tudunk mondani. Talán sokat lehet tenni olyan apróságokkal, hogy nem cserélem le ezt a mobiltelefont, amíg működik…

    Ha még újra lehetne konfigurálni a társadalmat, azt a mesterséges igényturbózás megszüntetésével kezdeném, hogy tényleg mindenki csak azt vegye, amire szüksége van. Mert van itt egy durva paradoxon: minél jobban élünk, annál rosszabbul élünk; egyre többet kell dolgozni, hogy meglegyen a pénz arra, ami miatt azt gondoljuk, hogy jobban élünk, de közben tönkretesszük magunkat, a világunkat, a gyerekeink meg az unokáink jövőjét.

    De ha el is indulna egy ilyen kollektív belátás, egy új hozzáállás, akkor is sok mindennel elkéstünk. Ez a féktelen növekedés és jólét legkésőbb 2040-ig véget ér, a modern civilizáció súlyos válságba kerül. Ha más nem, a mostani háború világossá tette, hogy itt erőforrás-válság lesz.

    Marokkónak van foszfora szinte egyedül, de mi van, ha a marokkói kormány ezt már nem adja oda senkinek? Ugyanúgy az oroszoknál van egy csomó nyersanyag, ami sokat számít a világkészletben. Lehet embargózni, de ezzel néhány év alatt kölcsönösen lehetetlen helyzetbe hozzuk egymást. A brutális erőforrásválság, ami úgyis eljött volna a túlhasználat, a hígulás, a készletek kimerülése miatt, az most a háborúval előre ugrott tíz-húsz évet, vagy harmincat. Ennek az egyenletnek a valós számok halmazán már nincs megoldása.

    De azért lesz levegő és napfény?

    Persze, azzal nincs gond. A Föld alapvető életfeltételeit nem tudtuk elrontani. Egyedül valami nagyon extenzív nukleáris katasztrófa lenne képes erre. Ha az nem következik be, nem lesz olyan mértékű változás, ami a földi életet lehetetlenné teszi. Csak épp a modern társadalom, a mi világunk omlik össze. Akik eddig sem használtak villamos energiát, és nem a szupermarketben vették az ennivalót, azoknak mindez ezután sem fog kelleni. Vannak olyan törzsi kultúrák a Csendes-óceáni szigeteken, vagy az Amazonas esőerdőinek a belsejében, akiknek szinte mindegy, hogy a modern technikai civilizáció összeomlik. Ők túl fogják élni. De a nagyvárosokba zárt modern társadalmaknak nincs B-terv, ott technológia és energia nélkül egyszerűen nem lehet majd életben maradni. Az Amazonas-menti őserdőben csak annyit fognak észrevenni az egészből, hogy jé, eltűntek azok a villogó és mozgó csillagok és fura hosszúkás felhők az égről…

     „Az emberiség többsége számára az életfeltételek jelentős szűkülése kikerülhetetlen”

    Balavány György

    2022. 10. 26. 15:03

    Gelencsér András környezettudós, a Pannon Egyetem rektora nyáron azt nyilatkozta a 24.hu-nak, hogy a jelenleg ismert emberi civilizáció a klímaváltozás hatásai és a nyersanyaghiány miatt néhány évtizeden belül véget ér. Szerinte a helyzeten a megújuló, illetve zöld technológiák csak rontanak. Azóta lapunkban is több kutató vitatta az állításait és következtetéseit; volt, aki szerint szembe megy a tudományos konszenzussal, és voltak, akik szerint rossz adatokkal dolgozik. Összegyűjtöttük a legfontosabb ellenérveket, és megadtuk a lehetőséget Gelencsér Andrásnak, hogy reagáljon rájuk. Interjú.

    A lapunknak adott júniusiinterjú nyomán számos kritikát kapott, különösen a megújuló-, illetve a zöld energiát bíráló mondatai miatt. Többekszerint rosszul kalkulál, amikor azt mondja, hogy a napelemek hat évig csak a beléjük fektetett energiát termelik vissza, hiszen a napelem ma már fél, de legfeljebb két év alatt visszatermeli a befektetett energiamennyiséget, és nem is lesz belőle olyan gyorsan hulladék, mint ön állítja. Ugyanígy vitatták a szélerőművekre vonatkozó megjegyzéseit. Mit szól ezekhez a felvetésekhez?

    Nagyon rossz érveléstechnikának tartom, amikor az összes közül kivesszük a teljes rendszer egyik elemét és hozzá a legjobb technológiát, miközben nem vesszük figyelembe a rendszert a maga egészében. A napelemnek például nem elég a celláit legyártani, amire ezek a kedvezőbb értékek vonatkoznak: azokat alumíniumkeretbe kell tenni, felszerelni, rögzíteni, kiépíteni a vezetékhálózatot, vezérlőegységeket, hogy csak néhány nélkülözhetetlen elemet említsek. Ráadásul ezeknek tartósan ellen kell állniuk a napnak, szélnek, viharnak is, és ehhez nem akármilyen anyagok kellenek. De még ha kiragadjuk is magát a panelt a rendszerből, a rövidebb megtérülési idő akkor is csak olyanokra igaz, mint a kadmium-tellúr napelem. A tellúr az egyik legritkább elem a földön (háromszor ritkább az aranynál), ezért ennek fogynak ki leghamarabb a készletei, tehát ha erre akarnánk alapozni a jövőt, akkor annak igen hamar vége lenne. Egy friss tanulmány szerint ez azt jelentené, hogy 2060-ig a most ismert készleteink 12-szeresét felhasználnánk, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Tehát akkor számolunk jól, ha a ténylegesen működő, komplett rendszerek teljes energia- és erőforrásigényével kalkulálunk.

    Viszont a hatékony működéshez szükséges napsütésnek, úgy tűnik, egyre inkább bővében vagyunk. Tehát mintha az éghajlatváltozás is kedvezne a napelemeknek.

    Valóban akkor működik a fotovoltaikus rendszer, ha süt a nap. Ugyanakkor a napelem roppant hőérzékeny: minél magasabb a hőmérséklet, annál inkább romlik a hatásfoka, minden egyes Celsius-fokkal 3 tized százalékot. Amikor a tetőn elhelyezett panelek hőmérséklete a 70–80 fokot is eléri, ami pedig nem ritka, nagyon leromlik a hatékonyság. Ha a termelési átlagot havi bontásban nézzük, a napelemek nem a nyári hónapokban termelik a legtöbbet, hanem májusban, áprilisban és szeptemberben. Már olyan technológiai fejlesztés is van, amikor hűtik a napelemeket, de az újabb energiafelhasználással és anyagbevitellel jár. Az előrejelzések szerint a világ alumíniumtermelésének felét 2050-re a napelemekhez szükséges szerkezetek gyártása fogja lekötni. Az alumínium roppant energiaigényes: nagyon magas hőmérsékleten, bonyolult eljárásokban lehet csak előállítani. És megint ott tartunk, hogy

    rengeteg nyersanyagot kell kibányászni és fosszilis energiát kell felhasználni ahhoz, hogy elkészítsünk egy úgymond fenntartható rendszert, amitől azt reméltük, hogy kiváltja a fosszilis energiát. Csöbörből vödörbe.

    De arról is hallani, hogy az alumíniumnak jók a visszanyerési lehetőségei, vagyis könnyen újrahasznosítható.

    Persze, de ha új napelemparkokat létesítünk folyamatosan, mert bővítjük a kapacitást, akkor jó darabig nincs visszanyerés, csak felhasználás. Ha ezeket hozzávesszük a történethez, és rendszerszemléletű mutatókkal számolunk, akkor pont azok a megtérülési adatok jönnek ki, amiket mondtam.

    Viszont ha e tényeket összevetjük azzal – és ez az érv is megjelent a kritikák közt –, hogy a szénerőműnek nemcsak a létrehozásához kell fosszilis energia, hanem teljes üzemidejében szennyezi a légkört és fokozza az üvegházhatást, akkor a mérleg egyértelműen a megújulók javára billen. Nem?

    A szén-dioxid vonatkozásában ez igaz, de ezért szajkózom, hogy rendszerben kell gondolkozni. A naperőmű arányaiban kevesebb energiát termel, mint a szén- vagy a gáztüzelésű, cserébe a gyártása rengeteg anyagot és energiát emészt fel, aminek kizárólag gyorsan kimerülő forrásai vannak.

    Viszont folyamatosak a fejlesztések a lehető legnagyobb hatékonyságú, és leginkább anyagkímélő megoldások irányába. A tíz kutató által aláírtvitacikkben szerepel, hogy tíz évvel ezelőtt még az elektromos autó is technológiai ritkaság volt, de ma már naponta találkozunk vele.

    Találkozunk, de azért azt nem mondhatnánk, hogy széles körben elterjedt. Hozzáteszem: szerencsére. Amúgy az a cikk kettős érvelést használ, mert azt mondja, hogy az újrahasznosítással megtámogatott nyersanyag-kapacitásunk elég ahhoz, hogy 2025-re akár 21 millió ilyen autót legyártsunk, aztán meg azt, hogy a fogyasztást vissza kell fogni; az utóbbival maradéktalanul egyetértek, csak ez nem fog menni úgy, hogy tízmilliószámra gyártjuk ezeket a járműveket. A fogyasztás visszaszorítása és a kereslet növelése nem működik egyszerre.

    Tudós létére nem hisz a tudományos fejlesztésekben?

    Ez nem hit kérdése. A technooptimizmus vagy inkább technofanatizmus, a műszaki fejlődés meg az innováció mindenhatóságába vetett vakhit nagyon káros. Ennek az a narratívája, hogy „majd csak megoldják a tudósok meg a mérnökök a problémákat.” Van ugyanis olyan probléma, amit nem tudunk megoldani. Nem megoldható, hogyha van valamiből tíz darabom, és mind a tízet elfogyasztom, még mindig maradjon három. Mindig elképedek, amikor tudományos területeken tevékenykedő emberek ilyen ábrándokat kergetnek. Egész életemben a tudományban dolgoztam, de mérnöknek is tanultam, és ott belénk verték, hogy fontos az elmélet, de a lényeg az, hogy mi működik a valóságban.

    Nem tudom, hogy akik az élenjáró technológiák laboratóriumi csúcseredményeit mutogatják, körülnéztek-e a világban, ami egy hatalmas katyvasz lett. Egyáltalán nem számít, hogy mi lesz jövőre a publikálható csúcstechnológia, amíg 1,3 milliárd autó van a világon, és azok nagy része Indiában és más hasonló országokban áll 12 sávos autópályákon a dugóban.

    Persze, hogy vannak jó hatékonyságú napelemtípusok is, de ezek a most használt napelemek töredékét teszik ki. Jelenleg az úgynevezett mono- és polikristályos szilícium napelemeket gyártják tömegesen, és van egy-két százalék, ami a korszerűbb és – tegyük hozzá – sokkal drágább technológiát képviseli. Hadd mondjak ismét egy autós hasonlatot: sokat hallunk arról, hogy milyen motorfejlesztések vannak, az Euro 7-essel már minimálisra csökkentjük az emissziót. És akkor boldogok lehetünk, mert az innováció megment minket, nemsokára jó lesz a levegő a városokban? Vessünk már a valóságra is egy pillantást! Kinek van Euro 7-es autója? Ahogy megyünk a nyugati határ felé, látjuk: Németországból trélereken jönnek be a leharcolt, tízéves, nagy teljesítményű dízelautók. És ezek még húsz év múlva is közlekedni fognak.

    Épp tavaly döntött úgy az unió, hogyszabályozza ezt a kérdést.

    Igen, de a szabályozás nem azt mondja, hogy ilyen autók nem futhatnak, hanem azt, hogy 2035-től már nem lehet őket újonnan forgalomba helyezni. A lényeg, hogy ha a technológia élmezőnyét akarjuk a világra leképezni, becsapjuk magunkat. A fogyasztói társadalomba már Kína, India, Kelet-Ázsia, Afrika egy része, Dél-Amerika is kőkeményen beletartozik. Sok milliárd ember él ott, ahol még lepukkantabb autók vannak, és ahol még kevésbé tartanak be bármilyen szabályt, tehát mikor valaki azt mondja, hogy „nyugi, mert fejlődik a technológia”, akkor én megkérdezem, hogy a csúcshatékony fejlesztéseket vajon ingyen fogják gyártani és osztogatni?

    Azért az erős érvnek tűnik, hogy az akkumulátorokban felhasznált fémeknek ma már akár 70–95 százalékos újrahasznosítási rátájuk is van, ahogy az említett vitairat mondja.

    Csakhogy ez elméleti lehetőség, nincs így a gyakorlatban. De ha még ilyen számot mondanánk is, azért a matematikai következményekről se feledkezzünk meg. Az egynél kisebb számoknak van egy olyan kellemetlen tulajdonságuk, hogy ha önmagukkal többször megszorozzuk őket, igen gyorsan közelítenek a nullához. Beszéljünk mondjuk egy 70 százalékos újrahasznosításról, hiszen az már igen szép. Számoljunk: a 0,7 néhányszor megszorozva 0,7-tel már nagyon kevés, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy anyag néhány ciklust így bejár, utána volt, nincs. Ráadásul ha rövid az életciklusa egy terméknek, mert hamar kidobjuk, akkor ezek a szorzások hamar bevégződnek, és pillanatok alatt vagyunk a nullán.

    Tehát az újrahasznosításoktól sem várhatjuk a nyersanyagválság megoldását?

    Óriási hiba lenne attól várni. Az, hogy egy anyagot valamilyen formában újra ki kell nyerni, ismét anyag- és energiaigényes. Nem is beszélve arról, hogy ezeket egy adott helyre kell gyűjteni, nyilván valami magas technológiai szinten működő üzembe. A vasúti síneket viszonylag könnyű újrahasznosítani, azok egyben vannak, nagy tömegben. De a felhasznált vas nagy része betonban van, és ott is megy tönkre, mert nem könnyű onnan kiszedegetni, ahogy a gumiabroncsban levő fémet sem. Az újítások az egyre bonyolultabb szerkezetek felé haladnak, de minél bonyolultabb egy szerkezet vagy készülék, annál nehezebb belőle kinyerni az anyagokat.

    Egy 15–20 évvel ezelőtti telefon még csak körülbelül húsz kémiai elemet tartalmazott, a mostani okostelefonokban akár 60 kritikus elem is jelen van, összekeveredve, műanyag- és üveg alkatrészekbe ágyazva. Ráadásul a telefonok szerteszét vannak a világban több milliárd embernél, és a típusaik is nagyon különbözők: mindegyikben más van, máshol, más arányokban. Tehát nem lehet homogenizálni a technológiát, ráadásul a legyártott készülékekben az anyagok kémiai átalakulást szenvednek a használat során, és választanunk kell, hogy milyen elemeket akarunk kinyerni belőlük. Ugyanez a helyzet az elektromos autók akkumulátoraival. A működőképes újrahasznosítás az volt, amikor gyerekkorunkban összegyűjtöttük az üveget, bevittük a boltba, kaptunk érte egy forintot üvegenként, akkoriban egy gombóc fagylalt árát. Az üvegeket betették rekeszekbe, visszavitték a gyárba, kimosták, megint megtöltötték, lekupakolták és forgalomba került. Sok ezerszer vissza lehetett forgatni a palackokat, és legfeljebb a végére már kicsit mattabb lett a csillogásuk. Ma különböző színű, minőségű üvegek keverednek mindenféle vegyi anyaggal, és elég komoly technológia kell hozzá, hogy ebből bármiféle használható dolog lehessen, ráadásul az újrahasznosított anyag minősége egyre rosszabb. A műanyagokból vagy gumiőrleményből készítenek például paneleket a játszótérre, hogy ne üssék meg magukat a gyerekek; ilyesmiket lehet csinálni, de alapvetően az eredeti, értékes funkcióját az anyag elveszíti. A végén, amikor már nincs más opció, el lehet égetni a papírt vagy a műanyagot, akkor az energiatartalmát még hasznosítjuk, de ott a vége.

    Antal Miklós, az ökológiai közgazdaságtan kutatójaazt válaszolta az ön állításaira, hogy a civilizációnk, ha okosan bánunk vele, fenntartható.

    A jelenlegi állapotában biztosan nem.

    És ha azt kérdezem, hogy egy szabályozott, korlátozott, átalakított fogyasztási struktúrával fennmaradhat-e?

    Arra azt mondom, hogy nem reménytelen.

    Ezen a ponton akkor egyetért a kritikusai többségével.

    Csak én talán szkeptikusabb vagyok. Vagy realistább. Számos lépést meg kellett volna már tenni, illetve számos olyanra volna szükség, amire a nemzetközi politikában még csak szándékot sem látok. A fogyasztás radikális mérséklésére van szükség ahhoz, hogy hosszabb távon tervezzük a jövőt. Szélenergia, napenergia, zöld autó, bioetanol – ezeknek a technológiáknak a fejlesztése és széles körben való elterjesztése nem tudja beváltani azt a reményt, hogy a civilizáció az évszázad végéig fennmaradjon.

    Tegyük fel, hogy holnap meghívják önt a világ legnagyobb államainak és vállalatainak vezetői egy kávéra, és azt mondják: professzor úr, megértettük, hogy ez nem jó irány, legyen kedves, javasoljon valamit helyette. Mit mondana?

    Lehet, hogy a kávétermesztés betiltásával kezdeném, bár én is szeretem a kávét. Vannak olyan kezdeményezések, mint a low-tech a high-tech helyett. Ma már azért tart ott az anyagtudomány, hogy azokat a dolgokat, amik egyszerűek és beváltak akár évezredes távlatban is, meg lehetne jobb anyagból, jobb hatékonyságú folyamatok révén csinálni. Mindenki ismeri a feketére festett hordót.

    Talán használt olajoshordó volt egy vasállványon. Sokan zuhanyoztak a hétvégi telkeken alatta.

    Igen. Ez egy tipikus low-tech dolog, folyik belőle a meleg víz, igaz, hogy csak nyáron. És nagyon sok olyan ötletük volt a régieknek, amit újra kéne gondolni. Csak sajnos a városiasodás meg az a társadalomszerkezet, ami ennek nyomán kialakult, arra a premisszára épült, hogy ez örökké így fog maradni, vagy ha változik is, legfeljebb fejlődni fog. Az nem volt bekalkulálva, hogy a globális piac összeomlik, mert a kereslet mesterséges felturbózásával tartja fenn magát, de eléri a korlátait, és senki nem tudja az alternatívát, ráadásul új fogyasztói társadalmak lépnek be a rendszerbe.

    Az összeomlást úgy kell elképzelni, hogy hatalmas kataklizma következik be, robbanások rázzák a felhőkarcolókat, és mindenki menekül?

    Az esetleg egy nukleáris katasztrófa forgatókönyve lehetne, ami ugyan nem kizárt, de nem is valószínű. Egyébként nem szeretem az összeomlás szót, pontosan azért, mert ilyen képzetek kapcsolódnak hozzá.

    Amiről én beszélek, az egy folyamat, ami már most is zajlik, lépésről lépésre: megfővünk, mint a békák a vízben. Ha nem jön közbe valami, és a magam részéről nem látom, hogy mi jönne közbe, akkor kábé húsz év lehet még hátra a történetből. Már ma is kifogy a benzinkútról a benzin. Élelmiszerválság van. Energiaválság van. A természeti katasztrófák egymást érik. Amit az elmúlt évtizedekben-évszázadokban tettünk, annak szépen beérett a gyümölcse. Miért gondoljuk, hogy a helyzet javulni fog?

    Például azért, mert egyszer véget ér a háború.

    A helyzeten a háború nagyon sokat ront, ez biztos. De a bajt nem a háború okozta, hanem a fenntarthatatlan, tudományosan megalapozatlan, vagyis hamis elképzelésekre épülő rendszer. Kívánom, hogy legyen vége a háborúnak, és valahogyan térjen magához a gazdaság és az energiaellátás újra, de ez hosszabb távon nem old meg semmit.

    A háború nem egy aszteroida, nem valami kívülről jött, előre nem látható csapás, hanem a rendszer része. A globális világ termelte ki, és termeli ki folyamatosan, és e szempontból mindegy, hogy aktuálisan ki a hibás.

    A Covid szintén nem külső tényező, mégis sokan úgy tekintettek rá, mint természeti csapásra. Lehet rá mutogatni, és azt mondani, hogy a járvány miatt vannak a bajok. Nem, a járvány van amiatt, hogy így élünk, így utazgatunk. A felfedezések kora előtt nem volt világjárvány. A világjárványok akkor kezdődtek, amikor az emberiség úgy érezte, hogy a kontinenseket kinőtte, és elkezdett utazni a különböző életterek között. Az utóbbi évtizedekben a tömegturizmus sok helyen szinte elviselhetetlen méreteket öltött.

    Talán nem kéne utaznunk?

    A mai volumenű turizmus nem biológiai szükséglet. Nyilván klassz dolog piramisokkal fényképezkedni, aztán hazautazni, de talán nem véletlen, hogy ilyet egyetlen állat sem csinál. Ha csak ezzel leállnánk, már attól sokat csökkenne a globális fogyasztás. A globalizációból egyfajta helyi értékteremtésre kellene váltani, ami most már persze nehéz, mert az erőforrások eloszlása egyenlőtlen. Gyerekkoromban a földrajzot úgy tanultuk, hogy vaktérképre kellett rajzolni, melyik nyersanyag hol van Magyarországon, de ma már ezeken a helyeken semmi nincs. Mindennek a nyakára hágtunk, ezért benne kell maradni valamiféle nemzetközi geopolitikai játszmában, hogy az erőforrásokhoz hozzá lehessen férni. Fenn kell tartani a legfontosabb anyagok valamilyen szintű kereskedelmét, de egyébként elérni, hogy mindenki maradjon veszteg, és próbáljon a saját környezetében boldogulni, vagy valamilyen alternatív rendszerben, munkamegosztással osztozni a maradék javakon. Csak tudja, mi a gond? Képzeljen el egy erre épülő politikai programot. Egy pártot vagy politikust, aki azzal kampányol, hogy vegyünk vissza a fogyasztásból. Ki támogatná?

    Rendkívül népszerűtlen volna, azt hiszem.

    És ez azt a kérdést veti fel, hogy a gyökeres életmódváltozásra mennyire képesek az emberek, mennyire tolerálják, hogy ami úgymond jár nekik, amit megszoktak meg amihez az életüket igazították, az nincs többé vagy nem abban a formában van. A másik kínzó kérdés pedig, hogy lesz-e elég idő az átállásra.

    Takács-Sánta András humánökológus, az ELTE docense szinténvitába szállt önnel. Szerinte is óriási, a történelemben példátlan a jelenlegi környezeti krízis, és azonnal cselekedni kell. Az ő javaslata az, hogy el kell kezdeni helyi közösségekből szépen, lépésről lépésre, demokratikus módon felépíteni egy másik világot. Bevásárlóközösségek, kistermelői piacok, ismeretterjesztés…

    Egyetértek azzal, hogy a kollektív belátás lenne az út a megoldáshoz, de nem hiszem, hogy ez puha és lassú építkezéssel elérhető volna. Ennek az optimizmusnak az alapjai szerintem okos, művelt és jóravaló értelmiségiek fejében léteznek, de nem a természetben, vagyis a minket körülvevő valóságban. Vannak nagyon előremutató lokális kezdeményezések, és ezek kétségtelenül hasznosak, de az efféle „lassú forradalomra” már biztosan nincs idő, meg egyébként globális szinten igény sincs. A társadalom épp az ellenkező irányba halad, ráadásul gyorsulva, anélkül, hogy bármiféle korlátozást képes lenne elviselni. Azt is képtelen volt tolerálni a rendszer, hogy a Covid részlegesen, kis időre lelassította a gazdaságot. Meg aztán a nagyvárosok struktúrája egy megváltozott fogyasztói szemlélet megvalósítására kevéssé alkalmas. Nagyon szép dolog a termelői piac, a bevásárlóközösség meg a ruhacsereprogram, de azért a 40 milliós Sanghajban nehezen tudom elképzelni, vidéken, falvakban sokkal inkább. Csakhogy az egész modern gazdaság és társadalomszerkezet a nagyvárosokat preferálja, ott vannak munkahelyek, hivatalok, iskolák.

    Sokak szerint kommunikációs szempontból káros és felelőtlen dolog, hogy ön a civilizációnk rövid időn belül bekövetkező végéről beszél mint valószínű forgatókönyvről. Magam is megkaptam, hogy miért kellett ilyen interjút készíteni, hiszen aki elolvassa, lelkileg lebénulhat. Nem volna mégis jobb a reményt fenntartani?

    Ez a József Attila-idézet sokat jár a fejemben: „az idő lassan elszivárog, / nem lógok a mesék tején, / hörpintek valódi világot, / habzó éggel a tetején.”A reményt fenntartani jó, de az illúziókat fenntartani nem szabad. Etikailag is elfogadhatatlannak tartom, hogy hamis reményt tápláljunk az emberekben, és arról beszéljünk, hogy az úgynevezett megújulók majd elhozzák a zöld jövőt, és meg leszünk mentve, csak most még vegyék meg a zöld autót, a környezetbarát mobiltelefont, fogyasszanak ugyanolyan tempóban, és a sok értelmetlenül keletkező hulladékot gyűjtsék szelektíven.

    Nem a szelektív hulladékgyűjtés a megoldás, hanem az, ha nem csinálunk feleslegesen hulladékot. A „zöld növekedés” meg a „zöld fogyasztás” illúziói szemben állnak a legelemibb természettudományos törvényekkel. Lehet kábítani az embereket, csak akkor húsz év múlva tessék a szemükbe nézni, hogy ezt propagáltuk, és mindenki megcsinálta, megvette, hazavitte, fölszerelte, mégis összedőlt a világ.

    Viszont ha elhessegetjük a hiú ábrándokat és szembenézünk a valósággal, akkor tiszta döntési helyzet van előttünk. Aki ezeket végiggondolja, dönthet arról, hogy ebbe az irányba akar vakon továbbmenni, vagy esetleg próbál másokkal közösen gondolkozva új utat keresni.

    Szeretnék több konkrétumot hallani arról, hogy mi az a másik út.

    Higgye el, én is. Nem tudok egyszerű megoldást, és ha valaki előáll azzal, hogy tud, akkor el kell kezdeni gyanakodni, ugyanis a probléma nagyon bonyolult. Csak arra tudok rámutatni, hogy amit megoldásként akarnak eladni nekünk, az hamis, mert tudományosan nem igazolható. Én azt tudom megalapozottan állítani, hogy az egész fenntarthatóságnak nevezett technológiai paradigma, meg a globális klímapolitika hatalmas sebességgel visz a szakadékba. Persze felállítják a környezetvédelmi munkacsoportokat, akik mondanak is értelmes dolgokat, például 14 kritikus elemet felsoroltak először 2011-ben. Csak aztán ezt senki nem gondolta tovább, nem kapcsolták össze a valósággal, hanem tovább beszéltek a gazdasági növekedésről. És felállítják a diagnózist, meg a faék egyszerűségű megoldást: erre a dátumra ennyivel kell visszafogni a szén-dioxid-kibocsátást, és minden rendben lesz.

    Nem kell visszafogni?

    De.

    Akkor nem jó cél, hogy elérjük a karbonsemlegességet 2050-re?

    Ez így rendkívüli demagógia. Az az elbeszélés hamis, amelyben az éghajlatváltozásnál a varázsszó a szén-dioxid, és ha azt visszafogjuk, a gyorsvonat megáll. Eleve kétséges azt állítani, hogy vissza tudunk fordulni, amikor még lassítani sem tudtunk eddig. Én ezt egybites illúziónak nevezem: leszűkítjük a problémát egyetlen változóra, aminek persze van szerepe, de messze nem ilyen egyszerű a történet.

    Van az uniónakmetánstratégiája is.

    Van, de egyrészt nem régóta, másrészt azzal is elég nehéz mit kezdeni, mert olyan dolgokat kellene leépíteni, mint a mezőgazdaság, amit még a fosszilis energiánál is nehezebb korlátozni. Illetve korlátozhatjuk, csak akkor sokaknak nem lesz mit enni. Egy tehén 60 kiló metánt ereget évente a levegőbe, de ha eltüntetjük a szarvasmarhákat, akkor nem lesz se hús, se tejtermék. A rizstermesztés során is ki fog jönni a metán, mert ez az árasztásos művelés velejárója. És akkor még ott van a földgázszállítással járó metánszivárgás, körülbelül két százaléka az ide-oda vándorló földgáznak a levegőbe kerül. A szénbányáknak is vannak olyan szellőztető rendszerei, amik ezeket a gázokat a levegőbe juttatják, és ezeket nem lehet megakadályozni. És a koromról akkor még nem is beszéltünk, ami szintén a melegedést fokozza, hiszen fekete. Az égéstől nem lehet elvárni, hogy ne termeljen több-kevesebb kormot.

    Antal Miklós azt mondja, hogy pillanatnyilag van egy tudományos konszenzus arról, hogy a globális felmelegedést vagy az éghajlatváltozást meg lehet állítani. Ő nem kevesebbet állít, mint hogy az ön érvelése tudománytalan, amikor azt mondja, hogy „nem lehet itt már megállítani semmit.”

    Nincs ilyen tudományos konszenzus.

    A legutóbbiIPCC-jelentés, ami rengeteg tudományos kutatás eredményét szintetizálja, szintén azt állítja, hogy a klímaváltozás még megállítható. A szakemberek, akik önnel vitába szálltak, mind hivatkoznak erre a jelentésre.

    Először is: az IPCC (Intergovernmental Panel on ClimateChange, Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) nem tudományos, hanem politikai szervezet. Egy percig sem vitatom, hogy a kutatások, amikre hivatkoznak, valósak. Az IPCC a jelentéseiben tudományos eredményekből válogat, de egyrészt erősen szűri őket, másrészt van egy jelentős késleltetési ideje. Hétévente adnak ki jelentést, ilyen időtávokban frissítik a tudást, és próbálnak konszenzusra törekedni a már korábban megjelent cikkek között is. Szóval egy IPCC-jelentés mindenképp érdekes, én is olvasom, csak épp nem kéne rá úgy tekinteni, mint a tudomány legújabb eredményeinek összefoglalójára. Nem a legaktuálisabb, nem a tudomány teljes spektrumát tartalmazza, ráadásul a politika eléggé meg is fésüli.

    Akkor hogyan lehet megtudni, hogy mi az igazi tudományos konszenzus? Mondjuk akár az éghajlat tekintetében.

    A tudományban soha nincs ilyen konszenzus. Vannak bizonyított tények, amiket minden kutató elismer, de attól még a tudomány világa dinamikus rendszer, ahol mindig folynak viták, ahol vannak mindig új eredmények, amik felülírják a régebbieket, tehát ahol van fejlődés. Amik alapján levonom a következtetéseimet, azokat én is csak olvasom. Nem megyek el a tundrára megmérni a kiolvadó talaj széndioxid-kibocsátását. De a legfrissebb adatokat naprakészen, top nemzetközi folyóiratokból, a szakma legjobb fórumain elolvashatom.

    Apropó, tundra: többek közt a permafroszt, vagyis az egykor fagyott, mára kiengedő talaj felmelegedésére hivatkozott, amikor azt mondta, a klímaváltozás visszafordíthatatlan.

    Képzelje el, hogy van egy nagy fagyasztóládája, tele mindenféle hússal és egyéb étellel, és ez meghibásodik, de nem veszi észre, csak amikor a háromhetes szabadságáról visszatér. Mi történik a hússal?

    Megbüdösödik, gondolom.

    Ugyanez történik ott, mindenféle állati tetemek olvadnak ki a jég alól, meg egy csomó egyéb szerves anyag. Nem tudjuk megakadályozni, hogy miután kiolvadtak, elbomoljanak. A bomlás azért kellemetlen szagú a számunkra, mert a bomló szerves anyag kiereszt mindenféle gázokat.

    És ezek üvegházhatású gázok.

    Hogyne, ráadásul a bomlás maga is hőtermelő folyamat, tehát a további olvadáshoz is hozzájárul. Ezzel nagyon kevesen foglalkoznak, és az IPCC-vel pont az a bajom, hogy ezeket a természeti visszacsatolásokat nem veszi figyelembe. Ha kiolvadt az a szegény csirke a fagyasztóban, csak idő kérdése, hogy el is bomoljon. Hogy milyen gyorsan bomlik el, az persze még egy csomó dologtól függ, és lehet rajta vitatkozni, de a lényeg, hogy az így keletkező gázok a légkörben fognak kikötni, és ezt megakadályozni már nem lehet.

    Az olvadás rendületlenül halad, a kiolvadt terület határa egyre északabbra húzódik, sajnos elég gyorsan. És ez nincs benne sem a kiotói, sem a párizsi klímaegyezményben. Pedig nagyon előkelő helyen volna az emissziós tényezők közt, ha nem hagynák ki a felsorolásból.

    De nem tudományos megfontolásból hagyják ki, hanem egyszerűen azért, mert nem lehet érte egy országot sem felelőssé tenni, tehát nem tud vele mit kezdeni a politika.

    Mind Takács-Sánta András, mind Antal Miklós azt mondta, hogy a jósolgatás nem helyes, mert ilyen bonyolult rendszerek esetében legfeljebb valószínűségekről lehet beszélni.

    Persze, ez igaz.

    Amikor azt állítja, hogy nem fogjuk tudni megállítani a folyamatokat, és a civilizáció ebben a formában nem fenntartható néhány évtizednél tovább, az nem jósolgatás?

    Én sem tudom konkrétan megmondani, hogy mi lesz az emberiséggel harminc év múlva. És a természeti rendszerekben van egy csomó bizonytalanság. Másfelől viszont vannak már megismert folyamatok, amiknek tudhatjuk a kimenetelét, mert vannak róla tudományos tapasztalatok. Mondok egy közismert példát: létezik egy megegyezés arról, hogy összesen másfél fokot szabad melegednie a légkörnek, mert különben nagy baj lesz. Ha sikerülne megállítanunk a felmelegedést a bűvös másfél foknál, akkor még nagyjából megúsznánk, bár egyes, ma még lakott vízparti területeket akkor is elönt a tenger. Pillanatnyilag 1,1 foknál tartunk, és semmi nem mutatja, hogy lassul a felmelegedés, dacára annak, hogy állítólag az úgynevezett megújulók már szép eredményeket értek el. Szóval az biztosan kijelenthető, hogy mi nem tudjuk másfél fokon megállítani a folyamatot. Az is kijelenthető, hogy ami már kiolvadt, azt nem tudjuk visszafagyasztani.

    Tehát biztos, hogy nagy baj lesz.

    Nagyon valószínű, de nem egészen biztos. Az, hogy valamikor valamiért lassulni fog a folyamat, a természetnek mindenféle, adott esetben még nem is ismert mechanizmusai miatt elméletileg lehetséges. Sok minden lehetséges, csak az nem, hogy mi, az emberiség, a jelenlegi tudásunkkal, módszereinkkel és hozzáállásunkkal ezt tudatosan és irányítottan meg tudjuk változtatni. Viszont még mindig csak a légkörnél tartunk, mintha a civilizációnak más problémája nem is volna. A légkör is a rendszer része, gyakorlatilag nem is létezik önállóan, csak kölcsönhatásban a többivel. Körülbelül olyan vékony a Földhöz képest, mint a boltban kapható asztali földgömbön a lakkréteg.

    A biológia ismer olyan átbillenési pontokat, ahonnan nincs visszaút, mondjuk egy-egy faj kipusztulásakor. A környezettudomány minden területén vannak ilyenek? Igazából arra vagyok kíváncsi, az egész rendszernek van-e olyan átbillenési pontja, ahonnan…

    Az a veszély nem áll fenn, hogy a bolygó lakhatatlanná válik. Az élet alapvető feltételeit nem tudjuk elrontani, az oxigént nem tudjuk elhasználni, még ha mindent elégetünk, akkor sem. Viszont nagyon durva változásokra, és az emberiség többsége számára az életfeltételek szűkülésére lehet számítani, ez szerintem már kikerülhetetlen.

    A vízszűkösség is egyre komolyabb probléma.

    Pedig a víz nem is tartozik a szűkös erőforrások közé, globálisan nézve a mennyisége stabil, nem párolog ki az űrbe, folytonos körforgásban van. Az aszály mégis komoly gond, sok helyen az ivóvízhez való hozzájutás sem megoldott, a talajvízszint lesüllyed, a kutak vagy a források elapadnak, a folyók vízhozama lecsökken. Tehát hiába van belőle globálisan rengeteg, mégsem tudjuk nyolcmilliárd ember ellátását biztosítani, mert olyan sok teret benépesítettünk a Földön, és ezzel kiszolgáltatottá tettük magunkat. De ha egy állandó mennyiségű erőforrással problémák vannak, mit gondoljunk azokról, amelyek nem korlátlanul állnak rendelkezésre?

    Azt mondta az interjúban, a foszfátkészlet is rohamosan fogy. És ha elfogy, nem lesz termőtalaj, és nem lesz táplálék. A Szkeptikus blog szerzői azzalválaszoltak, hogy valójában több száz évre elegendő a készlet.

    Rosszul számolnak, amikor egyszerűen elosztják a készlet becsült mennyiségét a jelenlegi éves felhasználással. Ugyanis a népesség és a fogyasztás növekedését nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ez a prognózisok szerint kilenc és fél milliárd alatt nem nagyon fog megállni. Itt exponenciális függvénnyel kell számolni, mint a kamatos kamat esetében. Ezzel a növekedéssel és a foszforkészlet ilyen mértékű szétszórásával néhány évtized múlva a termőtalaj tápanyag ellátásának kérdése nagyon égető probléma lesz, és ez globális éhínséget eredményezhet.

    Mitől állhatna meg a népesség növekedése?

    Véges rendszerekben semmi nem terjeszkedik a végtelenségig. Elnézést a hasonlatért, de ha a Petri-csészébe beteszünk egy baktériumtenyészetet, ellátjuk tápanyaggal, a tenyészet elkezd növekedni. Aztán amikor elér a csésze széléig, akkor már nem növekszik, mindent felzabál, és nagyjából ott a vége. Tehát van önszabályozás a rendszerben, csak ez későn kapcsol be, és ezt nem kellene megvárni. Lassan elérünk a csésze széléig. Addig lehet róla még vitatkozni, meg filozofálni, de amikor elkezdünk felzabálni mindent, ami a csésze peremén belül van, vagyis elkezdünk megküzdeni egymással a táplálékért, az már nem a szép jövő víziója. Ezt jó lenne megelőzni.

    Farkas Norbert / 24.hu

    Viszont ha holnaptól durván visszanyessük a fogyasztást, azzal kinyírunk egy-két milliárd embert. A fogyasztás tartja életben a társadalmat. Az egyik abból él, hogy előállítja, amit a másik meg akar venni, és ez így megy oda-vissza, körbe-körbe. 

    Akkor át kell állni másra, a termelés helyett szolgáltatásokra. Aki a turizmusban dolgozott, annak át kell szokni valamire, ami nem igényel annyi erőforrást; lehet, hogy ápoló vagy idősgondozó lesz. És aki eddig gyártotta a dolgokat, ezután inkább javítani fogja. Szolgáltatásokra mindig van igény. Tudom, hogy ezt mondani könnyű, és nem hangzik elegánsan, de muszáj alkalmazkodni a túlélés érdekében. A végén még akár boldogabb is lehet a társadalom, mint amilyen most. Mert az, hogy mindig a legújabb autónk és bármilyen kütyünk legyen, nem tesz boldoggá, azt csak a reklámok hazudják. Egy kicsit visszatérve a kávéra: reggeli kávé nélkül sokan el sem tudják képzelni az életüket, pedig a nagy ültetvények, monokultúrák, rengeteg csomagolás és szállítás mind erőforrás-pazarlás, és a kávéra sincs igazán szükségünk. Ha abbahagyjuk, egy kicsit rossz, de egy-két hét után nem is hiányzik. És egy csomó dolog van az életünkben, amiről azt gondoljuk, hogy szükséges, mert megszoktuk. Versenyt fogyasztunk, és az emberek a szociális médiában büszkén kiposztolják a rengeteg fölösleges holmit, amire sikerült szert tenniük, mint megannyi trófeát. A reklámokat például betiltatnám.

    De ha nem lennének reklámok, ez az interjú sem készülhetne el. A független média a hirdetési bevételekből él.

    S ezt miért ne lehetne valahogy átalakítani? A tájékoztatás nagyon fontos dolog, de ha a társadalomnak van haszna belőle, finanszírozza a társadalom. Aki újságot akar olvasni, fizessen. Föl kell emelni a nem erőforrás-pazarlással járó, társadalmilag szükséges funkciókat, az ápolótól kezdve a tanáron, orvoson és a bébiszitteren át a hospice-szolgálatig. És ezek azok a funkciók, amiket ha rendesen megfizetnek, mindenki jól jár, csak ebből nem lehet profitot kicsatornázni. De nem is kell folyton egy harmadik fél, aki lefölözi a hasznot.

    A jelenlegi energiakrízis irgalmatlan fogyasztói számlákkal jár, és ami megmarad a rezsi kifizetése után, azt elveszi az áremelkedés. Ez a helyzet rákényszerít minden háztartást, sőt, minden céget arra, hogy kevesebbet fogyasszon. Lehet, hogy pont erre van szükség?

    Ezt a fenntarthatósággal szerintem ne keverjük össze, mert ez olyan kényszer, ami súlyos társadalmi igazságtalansággal jár: megint a végén, a legszegényebbeken csattan az ostor. A nagyvállalatok menedzsmentje meg a politikai elit nem fog rosszabbul élni és kevesebbet fogyasztani. Lehet, hogy környezeti károk szempontjából is súlyosbodik a helyzet, és nemcsak azért, mert újra beröffentjük a szénerőműveket, de ha a szegény embereknek nem lesz tüzelőjük, előveszik a hulladékot és elégetik, hiszen nincs más választásuk. Nem az ínség a fenntartható megoldás, hanem az, hogy a felesleges dolgokat engedjük el. De miért ne lehetne egy kicsit okosabb a társadalom, és miért nem csinálhatna valamit jól magától is?

    Talán a veszélyérzet tudja az embert sarkallni arra, hogy változtasson, hiszen alapvetően azért vagyunk életben, mert az evolúció során a veszélyérzetre mindig reagált a túlélőösztön. Vagy az évezredek alatt, amit a vadontól távol töltöttünk, túlságosan elkényelmesedtünk, és elaludt az életösztönünk?

    Hol van már az evolúció? Ki van kapcsolva, vagy legalábbis elment szabadságra. A modern világban az egyénen nincs szelekciós nyomás, hiszen aki összeesik az utcán, azt beviszik a kórházba. A természetes szelekció szerepét átvették a politikai, többnyire jóléti rendszerek. Ami nagyon jó, csak ahhoz kéne egy közgazdasági modellt alkotni, hogy ez valahogy működőképes is maradjon.

    Fenntartható fejlődés?

    Nem. Méltóságteljes, fenntartható visszavonulás. Működőképesnek kell maradni, de visszavonulni. Nem összeomlani, nem anarchiába fordulni: visszalépni, ahogy egy vesztésre álló hadsereg rendezetten visszavonul a háborúból, nem pedig fejvesztve menekül. A visszavonulás komoly stratégiai művelet, amit körültekintően meg kell tervezni és végrehajtani mihamarabb, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. Előre már nem vezet út.

     

  • Higgy Istenben és bízz önmagadban! - Géczy Gábor, Magfalva 2020. (2020. 11. 30.)

    Higgy Istenben és bízz önmagadban! - Géczy Gábor, Magfalva 2020. (2020. 11. 30.)

    'Felelet':

    A negyven perces filmből(elbeszélő előadásból) kiragadok pár számomra érdekes gondolatot:

    Az előadóról itt.

    Összevetésként, érdekességnek a Magyar Nemzet nov. 24-i cikke. Ceruzaelemek helyett a hálózati rendszer rabszolgái - Kultuszfilmek a világhálón · Larry és Andy Wachowski: Mátrix (1999) Csejk Miklós. Közös pont a Mátrix.

     

    3:20  öt év egyetemi tanulás hatására eltompult az agyuk... kötelező oktatás... Mária Terézia Ratio Educationis, valódi célja az engedelmes alattvaló...

    5:00  túl kényelmes ez a 'Mátrix'... megteheted azt, hogy egész nap fölösleges dolgokat csinálsz (a munkahelyen)

    6:50  Falun kiderül, hogy mennyi minden fölösleges... miért kell munkahely?

    9:40  Ha életed első kapcsolataiban sérülsz, elkezdesz álarcokat hordani (gyermekekkel való törődés módja) elkezdünk alakoskodni... elfelejtjük, kik vagyunk... Nincs már válaszunk, ha azt kérdezik, mi lelkesít, vagy mikor voltunk utoljára boldogok... Maszk nélkül szebb világ lenne.

    11:30  Az emberek 99%-a abból él, hogy átveri a másikat.

    13:50  teremtés modellje a nemezelés... (gyerekjátékok)

    14:25  odafönt elemi szálak vagyunk

    15:00  játék - kör kibogozása - mindig kör lesz (Isten jelképe)

    16:15  gyerek... amíg a felnőttek ki nem irtják... nem félnek...

    18:20  föld zsírján élősködünk - olaj dolgozik helyettünk - nem működünk együtt az élővilággal

    19:30 könyv fákról: Erwin Thoma: Láttalak ​felnőni

    (fákról másik könyv: A fák titkos élete - Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése - Peter Wohlleben)

    21:15  egy-egy mondásban több a bölcsesség... (torkig vagyok)

    21:50  hibás tudást/vezérlést lecserélni...

    22:40  megnyugtat a tudás, vagy?... Ha félelmet kelt, akkor az az én tudásom?

    33:20  aminek forrása vagy, annak nyelője is... amit teremtesz, az hozzád tér vissza... ahogy bánnak velünk a szomszéd népek, mi indíthattuk el...

     

     

    A témához kapcsolódó könyv: Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Idegen zaj Duna TV helyett (2022. 12. 23.)

    Idegen zaj Duna TV helyett (2022. 12. 23.)

    Magyar Nemzet 2022.12.23

    Ágoston Balázs: Magyartalanító lélekgyalu

    Keresztes hadjárat – Ideje fővárosunkban az új visszamagyarításnak, ideje az új honfoglalásnak


    'Felelet': Vannak jó részei az írásnak, de szokás szerint nem veszi észre, hogy a Fidesz áll a rombolás mögött. A Kólával kezdett stratégiai partnerséggel, a multik végnélküli támogatásával egészen az országromboló akkugyárakig, a Duna TV tönkretételéig, a pénzuralmat jelképező felhőkarcoló felépítéséig.

    jó részletek:

    Nemcsak valódi ünnepet ünnepelni felejtünk el lassan, nem csupán a Megváltó születése fölött érzett bensőséges örömöt úthengerelnék le a karácsonyi kiárusítások, hanem magyar önazonosságunkat is lúgozza-lúgozgatja Gazdaságkor, hogy jeles írónk, Czakó Gábor e találó kifejezésével éljünk.

    „A bevásárlóközpont és a plázakultúra nemzetidegen, de ne gondolja senki, hogy csak üzleti célokat szolgál. Igen, elsősorban és jelenleg még azt, de teljes feltöltődés után ezek a nemzetközivé lett város legfontosabb közterei lesznek.” 

    Csurka István írta ezt több mint húsz évvel ezelőtt Tízből tíz című igen fontos, ezért igen alaposan elhallgatott tanulmányában.

    Mert miközben az önrendelkezését a létező geopolitikai adottságok közötti lehetőségek maximumáig ('Felelet': ez jó fogalmazás, mert bármit jelenthet, a semmit is) visszaszerzett magyar állam, igen helyesen, kinyilvánítottan ('Felelet': ez igaz, ki van nyilvánítva) értékelvű nemzetépítő politikát folytat, legalábbis igyekszik ('Felelet': talán néhány fideszes tényleg szeretne) azt folytatni, a társadalmi hétköznapokba beleitta magát a rutinszerűvé vált idegenség. Ennek tobzódására szomorú példa akármelyik nagyobb üzlet, különösen, ha plázáról van szó. 

    Már önmagában az is idegborzoló, hogy jobbára elektronikus zörejekből összeeszkábált minimálzenével támadják az agyunkat, ráadásul gyakran a személyes integritást ostromló hangerővel. Ennél is bántóbb, hogy a mindent és bármit vásárlás e gigantikus, jellemzően külföldi tulajdonú csarnokaiban gyakorlatilag kizárólag idegen nyelvű zenét zúdítanak a látogatókra.

    Magyarországon sajnos az idegenség sulykolásával dolgozik a lélekgyalu. Valamely nyilvánvalóan idegen vagy idegen érdekű akarat következetesen igyekszik kiforgácsolni belőlünk magyarságunkat. Sajnos nem eredménytelenül, hiszen nem találkozni határozott tiltakozással ezen eljárás ellen.

    A terjeszkedő idegenség lassan eluralja Budapestet. A belvárosban se szeri, se száma az olyan vendéglátóhelyeknek, egyéb üzleteknek, ahol nincs magyar felirat, magyar nyelvű étlap, kínálat, netán termékekhez használati utasítás. Ez azt üzeni, hogy nem minket várnak a magyar fővárosban.

     

    'Felelet':

    Összevetésként:

    Tegnap este adtak át díjakat a "Duna TV 2012-es újjáalapításának évfordulójára".Valójában akkorra sikerült az SZDSZ-Fidesz csapatnak 20 év harccal megszüntetnie a valódi magyar értékes, Sára Sándor színvonalú Duna-TV-t.

    (lásd Wikipédia: A Duna Televízió 1992 és 2015 között önálló magyar állami műholdas televíziós intézmény volt... A közmédia 2012-es[1] átalakulása óta az első televízióadót Duna néven nevezik, a televízió kifejezést nem alkalmazzák. 2011-től ezeket gyakorlatilag az MTVA működteti.)

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Kinek a japán kormánya? (2022. 05. 19.)

    Kinek a japán kormánya? (2022. 05. 19.)

    Magyar Nemzet 2022 05 19, Scheffer Joakim

    A tengerbe öntenék a radioaktív vizet

    'Felelet':

    Egy érdekes mondat a cikkből:

    "A japán társadalom nagy része nem támogatja az atomenergiát,  a kormány a klímacélok elérésének érdekében jelenleg a nukleáris ipar bővítésén dolgozik."

    Azaz a japán kormány is valaki más érdekét képviseli, nem a japán népét. Vajon az országok hány százalékának van valódi saját kormánya? Szerintem 0-20% között lehet ez a szám.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Kinek épül a Galvani-híd? (2021. 03. 14.)

    Kinek épül a Galvani-híd? (2021. 03. 14.)

    Magyar Nemzet Lugas 2021. 03. 13. Hídélmény

    várostervezés, városépítészeti cikk Budapestről

    albertfalvai_es_galvani_hid.jpg

    Egy-egy rész a jó-rossz cikkből.

    Déry Attila BME:

    „a háború óta nem volt hosszú távú városfejlesztési terv”

    ’Felelet’: De a középtávú tervet is - ami Budapest parkjait védte, és Budapestet a felhőkarcolóktól - felszámolta a magyar kormány.

    „az ingatlanfejlesztők lobbiképességén múlik, mi épüljön és hova”

    ’Felelet’: Már ez a szó is hazugság. Nem ingatlanfejlesztő, hanem ingatlanspekuláns. Avagy zöldterületbeépítő, lakóövezetromboló, műemlékház lebontó. Sajnos már a 120 évvel ezelőtti időkben is komoly volt a hatalmuk, és manapság egyre jobban összenőnek a kormányokkal is.

    „a kölni Mülheimer híd hasonmása az új Erzsébet hidunk”

    ’Felelet’:  Szerintem vissza kéne építeni a szép régit. Ez esetleg máshol még felhasználható.

    „a korszellem volt, hogy átvezették a Belvároson az autópályákat… A 70-es években így tanították az egyetemünkön. Az akkori építészek ezt tanulták jónak. A mai oktatás szerint mindez a legrosszabb volt, fékezni, mérsékelni kell a forgalmat.”

    ’Felelet’: Ez a lényeg. Le se diplomázhatott, aki nem  adta vissza engedelmesen a tanítottakat: falurombolás, lakótelep építés, nagyüzemi sokemeletes állattartás, marxizmus… A tisztességesen gondolkodók általában nem lehettek szakemberek, ezért a rossz vezetők, döntéshozók generációkra rontják el az országot. Az alkalmatlan vezetők generációk után sem tűrhetnek maguk mellett tehetséges beosztottakat. Ez máig hat. Mert a forgalmat általában kell mérsékelni, azaz a tervezett nagy hidak is károsak lehetnek, mert növelik is a forgalmat, nem csak csökkentik. Azt kell elérni, hogy ne kelljen annyit kényszerűen közlekedni. Például az utóbbi évben láthattuk: Ha nem kell annyi gyereket iskolába hurcolászni, fölöslegesen munkába járni, rögtön élhető lesz a város.

    „Az Árpád híd ősbűne, hogy a levezető római romokra épült.”

    ’Felelet’: Ezen is lehetne javítani. A Margit szigeten meg csak egy szervizsáv-bicikliút menjen a szigetre. A szigetről nyugodtan le lehet bontani az épületek kétharmadát, alapvetően egy sétálós szabadidős parknak hagyva. Szálloda se kell, legfeljebb egy közösségnek olcsón elérhető gyógyfürdő.

    Domonkos Csaba hídtörténész:

    „félreértelmezett demokrácia – felhergelték a Hamzsabégi út lakóit… így nem lehetett teljes a Hungária körút renszere… józan kompromisszum, ellentételezés… így lett derékszögű kanyarral dél felé terelve… A Rákóczi út torzó, Buda felől lényegileg megközelíthetetlen…”

    ’Felelet’: Én ellenkezően látom, emlékszem. Végre először, az Antall kormány alatt, az emberi környezet védelme is számított a csőlátású szakemberi döntések mellett. Mely szakmai elvek, mint fent az építészetről írták, hibás tanításon alapultak. A túl éle kanyar már a szaemberek bosszúja volt az állampolgárok ellen. Majd úgyis továbbvezetjük az autópályát a lakóövezeten, a parkon! És tényleg, most is ezt tervezik, mint a cikkből kiderül. A hiányos kapcsolódások is a tervezők hibája. A továbbvezetést irányokra osztva sokkal kíméletesebben lehetett volna Kelenföld felé vezetni. Dél-Buda így is egy autóút rengeteg lett, négy párhuzamos észak-déli úttal.

    Az is az egyetlen, jelzésértékű változás volt, hogy az Antall kormány alatt először nem vágtak ki minden fát a külső körúton, volt hogy egyetlenegyet is kikerültek gondosan, és a korábbi 50 méteres aszfalt-por rengeteg helyett zöldsávot is terveztek.

    Vitézy Dávid BFK:

    „A déli körvasút 3. sínpárja épül a park rovására. A tiltakozásokat megelőzendő ezért törlik az autópálya parkon keresztüli tervét a szabályozási tervekből”

    ’Felelet’: Azaz máig benne maradtak, a szakma máig a zöldterületek rovására akar városi autópályákat építeni! Ugyanaz a gondolkodás, mint a 70-es években.

    „A Galvani híd előrehozását a környező barnamezős területek funkcióváltásának elősegítése… a cél”

    ’Felelet’: Magyarul, azaz igazat szólva: Az ingatlanlobbi érdeke, hogy parkok, élhető város helyett szörnyű lakótelepek, irodatelepek, felhőkarcolók épüljenek. Ehhez pedig közpénzből közlekedés, híd.

    A Rákóczi hídtól Nagytétényig töltik fel, építik be rettentő sűrű, élhetetlen módon a parti sávot. Mindezeket, felhőkarcolóstul, majd szépen le kell bontani, és a Budafoki út és a Duna között egy valódi, az életnek, az embereknek értékes, tágas, nem túlzsúfolt parkot lehet építeni természetes vízparttal, kis csónakházakkal, éttermekkel, Római parti hangulattal, de a vízparton többszáz méter széles, 99%-os zöldfelülettel.

    Bertók T László, a cikk írója, zárómondat:

    „Az új hidak nélkül… sem a belváros forgalomcsillapítása, sem a rozsdaövezetek újrahasznosítása, sem a városrobbanás megfékezése nem képzelhető el.”

    Dehogynem! A forgalomcsökkentésnek száz más módja van, és épp az út túlkínálat növelheti a forgalmat. A rozsdaövezet újrahasznosítása itt is hazugság. Egy parkhoz nem kell autópályahíd. Sőt annak zaja, mint az M§ hídnál is, tönkreteszi a part hangulatát. Persze a milliárdos, de továbbgazdagodni kívánó ingatlanmaffia a korrupt tisztviselőkkel együtt a parképítést, a közjót nem tartja „hasznosításnak”, csak a beépítést. A városrobbanást meg épp az új utak-hidak segítik elő. Egy mondatban három hazugság…

     

    A témához a világhálón találva:

    Horváth Gyula: Galvani, vagy Albertfalvai legyen a csepeli híd? 2017. július 10.

    Két csepeli híd terve: sárgával a csepeliek által rég várt  Albertfalvai, kékkel a kormányzat által favorizált, a semmiből a semmibe vezető Galvani híd tervezett nyomvonala. Vita nincs. Híd sincs, mert még csak hetven éve ígérik, tervezgetik...

    Mikor a kilencvenes évek végén fővárosi képviselő lettem gyakran rágtam Vajda Pál főpolgármester helyettes fülét, hogy az Ófalui térséggel szembeni kötelesség teljesítése miatt tervezzük be a főváros Dél Budapest számára nélkülözhetetlen Albertfalvai hidat. Pali nem támogatta, de nem is ellenezte a kérdést, csak jegelte! Már akkor, amikor teljesen lemondtam volna róla behívott és nagy lelkendezve mondta: épül híd Csepelen! Nem az általad preferált Albertfalvai, hanem feljebb, a Galvani úttal szemben!

    Aztán jöttek a tervek, mentek a tervek! Egyik-másikán, már mindkét híd szerepelt. /A papír bírta!/ A kis Duna (RSD) alá bujtatott utakkal, mélyvezetésű villamosjárattal, meg miegymással. Mind, mind illúzió, mert a főváros szeme mindig a belvárosra, és Észak Pestre szegeződött, kevéssé Délre, és Csepelre.

    ’Felelet’: Valóban, a helyszínrajzról valószínűsíthető, hogy nem az állampolgároknak épül a híd, hanem a környéket beépíteni akaró ingatlanmaffiának. Kis Kína, Kis New-York a terv.

     

     

     

     

     

     
     
     

     

     


     

     

     

  • Kockázat másképp - atomenergia, E. Schumacher (1980-as könyv, 2020. 04. 27.)

    Kockázat másképp - az atomenergia és a vírusveszély. Schumacher, A kicsi szép könyvévől (1980 - 2020. 04. 27.)

     (Közgazdasági kiadó 1991, 136. oldaltól)

     A közgazdaságtan vallása a gyors változás bálványimádását kívánja elterjeszteni...

    ...A bizonyítás terhét az ökológiai szempont híveire hárítják át...

    Az atomenergia úgynevezett békés felhasználása alkalmasint sokkal nagyobb veszélyt rejthet magában az emberiségre nézve. Aligha lehetne ennél világosabb példával szolgálni a közgazdaságtan mai diktatúrájának benutatásához... Az, hogy az atommaghasadás hihetetlen, hasonlíthatatlan és egyedülálló módon veszélyezteti az emberi életet, egyáltalán nem jön számításba...

    ... itt egy mindeddig ismeretlen dimenziójú kockázatról van szó...

    Hogyan lehet biztonságosan elhelyezni az atomreaktorok által termelt radioaktív hulladékot?

    Az országok nagy része hevesen ellenezte, hogy az amerikaiak és a britek az óceánokban helyezik el a hulladékot.

    Rengeteget vitatkoznak azon a jelentéktelen kérdésen, vajon a reaktorok élettartalma 20, 25 vagy 30 év. De senki sem beszél arról az életbevágó kérdésről, hogy... talán évezredekig ott kell hagyni őket... nem lesznek háborúk, zavargások... a jövő semmit sem számít a most elérhető legcsekélyebb gazdasági nyereséggel összevetve.

    ... olyan emberek, mint Albert Schweizer, nem hajlandók elfogadni ezeket a döntéseket...

    A sugárártalmak akár megfoghatatlanok is lehetnek, például az összes életjelenség (amilyen a mozgékonyság, termékenység, érzékszervek működése) hanyatlását idézheti elő.

    ... Bennünket, erőmű szakembereket... gyötör a bűntudat...

    Azt gondolná az ember, hogy önfenntartási ösztönünk védetté tesz bennünket a bűntudattól gyötört tudományos optimizmus vagy az anyagi előnyök bizonytalan igéreteivel szemben.

    Az utolsó 30 év tudományos és műszaki fejlődése egészen tűrhetetlen veszélyeket hozott létre...

    Einstein mondta: gazdaságilag szinte az össze tudós tökéletesen függő helyzetben van.

     

    A "Felelet" hozzáfűzése:

    A mai hatalmi gondolkodásmód ugyanolyan mint akkor, amit épp az atomerőműépítési akarata mutat (de az akkumulátor-villanyautó lobbi se különb). Tehát a jövő, a kockázat, az emberi élet nem számít, csak a pillanatnyi politikai, gazdasági haszon. De akkor vajon vírusügyben mi a titok? Ezzel a logikával ott se számít a súlyosan beteg idős emberek esetleges halála. Az esetleges nagyobb járvány több halála sem. Mi lehet a politikai-gazdasági célja a válságnak és kezelésének?

     

  • Könyvajánló: Bezárva (2024. 04. 12.)

    Könyvajánló: Bezárva (2024. 04. 12.)

    Noll-Szatmári Enikő: Bezárva (Minden, ami a fősodratú médiában a covidjárványról kimaradt)

    Prométeusz kiadó 2023

    idézetek:

    34.o.

    pereket nem tudtunk indítani, mert annyira szűk, nehézkes és korrupt a rendszer, és nem voltak ügyvédeink

    35

    gonosz dolog volt, ahogy megvezették a tiniket: nem mehettek bulizni, csak az oltottak

    zsarolták a sportolókat, nem engedték őket versenyezni, sokan az életükkel és egészségükkel fizettek

    Németországban nyugtatót tettek az ivóvízbe (?)

    36

    2023-ban bejegyeztettük a Vészharang egyesületet

    41

    a honvédség semmire semm reagál, ezzel leállították a katonák jogorvoslati lehetőségét

    45

    Németországban... Heinrich Habig... 16 hónapja van börtönben; oltási igazolásokat adott oltás nélkül... hősöknek tartják...

    „Felelet”: Magyarországon is volt legalább egy-két ilyen tisztességes embermentő, a terrorral szembeszálló igaz orvos. Szerintem még az se baj, ha pénzt kértek érte, hisz óriásit kockáztattak. Persze akik ingyen csinálták, az szebb. Biztos többen voltak, csak nem jött rá a rendőrség mindegyikre.

    47

    Csollány Szilveszter (olimpiai bajnok tornász) a kormány és a sajtó szerint oltatlansága miatt halt meg, pedig éppen hogy oltott volt. Nyilatkozott az oltás ellen, tehát kényszeroltott volt.

    „Felelet”:... lélegeztetőgépre tették. Egy hónapig! Akkor feltehetően azzal ölték meg. Sokáig kibírta. Természetesen sehol nem említik, hogy be volt oltva...

    47

    hirtelen tabu lett az oltottsági státusz...

    „Felelet”: Mert sorra kezdtek halni az oltottak, és ők kerültek kórházba, nem az oltatlanok!

    50

    2021. március 15.: a rendőrök 100-150 ezer forintra büntettek... lecsaptak egy-egy olyan emberre, ako magyar zászlót lobogtatott; ezeket jól meg is verték

    „Felelet”: itt is látszik, hogy a („jogfolytonos” Mária Terézia-...-Ferenc József -Kádár-Orbán) megszálló hatalom (bábja, ügynöke) igazából ugyanúgy utálja a magyar függetlenség jelképeit...

    51

    2021. március 15.: akiknek sétabotjuk, sportruhájuk volt, azok büntetését érvénytelenítették; hatalmi túlkapás volt a rendőrség részéről, felső utasításra

    „Felelet”: Épp mint 2006-ban, és hasonló céllal, valójában (titkoltan) ugyanazon hatalom részéről (lásd: Pintér-Gergényi barátsága)

    52

    2021. május 20: profi módon, hidegvérrel szétvertek egy sétát; aki beletette az idejét és energiáját... jó sokidegeskedéssel... végül megúszta (a százezres büntetést)

    tízezres tömeggel nem tudtak volna ilyen könnyen elbánni

    a példastatuálás, a rendőri brutalitás minden országban megjelent

    55

    2020 november elején volt egy Rendszerváltó tüntetés, másnaptól lezárások voltak

    56

    2021 július 31: egészségügyisek tüntetése... fizetésemelésért... fizették az utazásukat... az oltásellenek ellentüntetése... a fuvarozott tüntetők elmenekültek...

    61

    2021 elejétől már oltottak...

    71

    mind hazugság: a járvány, a média, klímahisztéria, élelmiszerválság, háború, infláció, gazdák ellehetetlenítése, készpénz kivonása, robotizálás, műhús. Az igazi cél a totalitárius állam.

    77

    Az oltásokat a MOK rendelte el. (orvosi kamra)

    „Felelet”: Nem csoda. Semmelweis idején is az a „szakmai” társaság követte el a tömeges anya és csecsemőgyilkosságokat.

    93

    2022. március 8-án egy tollvonással eltörölték a járványügyi intézkedéseket.

    „Felelet”: Elérték, amit lehetett ezzel (6 millió magyar kényszeroltása és a társadalmi kísérlet és összeuszítás, valamit a családi gazdaságok tönkretétele. Új műsor következett, a háború.

    103

    H1N1... Elárulva és becsapva c. dán film... HPV oltások...

    sok gyereket beoltottak... kiközösítették az oltatlanokat...

    105

    D. Ákos budapesti diák két Pfizer oltás után meghalt.

    126

    az oltó orvosok nem írták oda a nevüket...

    két Moderna után öngyilkos lett...

    133

    2021 dec. kórházak...

    „Felelet”: Ismerős kórházigazgató árulta el, hogy miközben azzal ijesztgetett a hatalom, hogy színültig vannak a kórházak, szinte csak az igazgató volt bent. (Sok orvos otthon teniszezett magas fizetésért...)

    139

    Kanadai kamionosok... szolidaritás a társadalom részéről... brutálisan szétverték...

    147

    Kanadai kamionosok...: aki kitartott, még most is börtönben van (2023 november)

    hatalom taktikái:

    élére állni

    megtörni

    bírságok

    megfélemlítés

    csoportkonfliktusok kirobbantása

    lejáratás

    szélsőségesnek beállítás

    elhallgatás

    Vizi Csabát 2022 február 19-én tartóztatták le. megverték, csuklóját eltörték.

    utólag hozott törvények alapján 25 év börtönnel fenyegetik

    kanadai zászlót büntették

    „Felelet”: A szadista rendőrök és a hazaáruló állami vezetők ugyanolyanok... (v.ö. 2006)... Orbán meg 5 év börtönnel fenyegette azt, aki igazat mond a víruskezelésről

    161.

    Hollandia... 30 ezer farm bezárása a terv... majd folytatják a halászokkal, étteremtulajdonosokkal, minden vállalkozó sorra fog kerülni (162.o.) éles lőszerrel lőttek a tüntetőkre... lejárató propaganda... aki kritikus a kormánnyal, annak elveszik a munkahelyét, börtönbe zárják...

    163

    A covidos történet egy második Nürnberg (orvoskísérlet)

    165

    (covid alatt) egy kórházi beteg kihozása nem könnyű feladat... mindenhol kamera... maszkban benyugtatózva... orvos próbált meggyőzni...

    egy teljes napot töltött apám kórházban... otthon felépült (ha PCR-rel covidosnak azonosítják, valószínűleg bentmarad...)... sokan nem jöttek ki élve a kórházból... kórházban: Faripiravir és Remdesivirt

    Ivermectin tiltott lett

    elővigyázatosságból ment be... kórházi protokoll, oxigénmaszk... két és fél nap alatt meghalt

    nem volt orvosi ellátás, mert az orvosok vagy féltek, vagy kényelmesebb volt így nekik

    167

    közben táncoltak az egészségügyi dolgozók

    nem lehetett tudni, mi történik a kórházakban, csak a magatehetetlen betegeket engedték be (2021 Magyarország)

    2021-ben rácsodálkozhattunk ismerőseink jellemére

    ’Felelet’: Mi nagy szerencsével kihoztunk egy hozzátartozót, illetve magát kihozta a Szent Margitból. Becsületes volt az ügyeletes, nem játszott kivégzőosztagot. Bemenni nem lehetett.) Egy teljes más betegség miatt kihívtuk a mentőt (ezt tanácsolta a háziorvos). Azokkal hosszan kedélyesen beszélgettünk, aztán csináltak egy tesztet, amin volt egy halvány csík. Akkor kimentek, és űrhajósnak öltözve tértek vissza. Csak kovid osztályra mehettek mostmár. Ott persze a valós bajjal semmit nem csináltak, nem volt orvos se hozzá. Fűtetlen terembe tették télen. (Pár hete leégett és még nem javították meg a fűtést.) Éjszaka az egyik ágyszomszéd meghalt. Orvos, mindenki embertelen maszkban. Sikerült kimenekülnie, mielőtt begyógyszerezték és gépre tették volna.

    173

    egyes katolikus templomokban a szentelt víz helyett fertőtlenítő volt

    az egyház szorgalmazta az oltásokat

    ’Felelet’: Sajnos a pápa is. Ez pedig szememben felér egy népirtással, hiszen feltehetően tízmilliókat ő győzött meg.

    celebek szerepe...

    174

    Nem fogadom el, hogy rendőrrel büntettették meg egyesek a másként gondolkodókat; és hogy az orvosok nem gyógyították az oltatlanokat; elítélem, hogy oltottsági igazolvány kellett a koncertek látogatásához; az ebben részt vevő előadó, zenész emberként megbukott a szememben.

    ’Felelet’: Mi, a Szépszerével együttes nem vettünk részt ilyen rendezvényen. Ugyanakkor a résztvevők vagy elhitték az állam képviselői, Orbán, az orvosok, a körzetiorvosok véleményét, ami logikus sajnos. Vagy pénzért eladták magukat, ami szerintem is nagy baj.

    179

    vásárolj kisvállalkozónál, csak készpénzzel

    183

    Magyarországon az oltást sunyi módon és zsarolással tették valójában kötelezővé.

    184-185

    épeszű ember nem adta meg a valós adatát (nyugaton)

    példák a lezárás dolgaira... maszk hol igen, hol nem... vírus hol igen, hol nem

    a számítógépes nemzedékből kipusztult az életösztön

    2022 jan 31-én Angliában eltörölték az egészségügyi dolgozók kötelező oltását

    186

    a társadalom nem akar emlékezni

    187-

    utazások oltás nélkül

    189

    óvónő szertartásosan teszi a gyerekre a maszkot (!)

    191

    5G

    193...

     

    majd talán folytatom... (240. oldalig)

  • Kórházi szülésrend és egyéb népirtási gyakorlatok (2024. 02. 05.)

    Kórházi szülésrend és egyéb népirtási gyakorlatok (2024. 02. 05.) (2)

    Képmás folyóirat 2024/02 cikk apropóján

     

    6.o. Riport: Lackfi – Bárdos

    A beszélgetés egy részlet-témájából: „Szembesültem azzal, hogy a szüléseimnél - az évtizedekkel korábbi kórházi viszonyok között – semmi sem úgy történt, ahogyan kellett volna... a gyerekeim is, én is gyógyíthatatlan sebeket szereztünk...

    Felelet: Ezzel kapcsolatban írok újra.

    Kórházi szülésrend és egyéb népirtási gyakorlatok Magyarországon

    Ez a legfontosabb élet-rontási, magánéletbe beavatkozási ügye az orvostudománynak, orvostársadalomnak és most a Fidesznek is. Amikor arról beszélnek máshol (itt a Képmás újságban is!), hogy a nők félnek a szüléstől, a kisgyerektől, ezt sose emlegetik. Tiltott téma. (Egy-egy mondat néha elrejtve bekerülhet egy cikkbe.) Nagyobbrészt ezért csökken a népesség, és ezen nem segít, hanem ront, ha bankhitelekkel nehezítik (CSOK-gyerekek) tovább a családok életét.

    Családrontás mai állami módon:

    1. Egyenjogúság, gyári-irodai munkába állítás, munkaalapú társadalom kötelezése: a lányokat hosszas tanulásra kényszerítik a legjobb időszakukban. (Aztán karrierépítésre, felső vezetőknél a macskákhoz hasonlóan sterilizálásra.
    2. A műanyagipar (lásd épp itt is egy cikkben), vegyszeripar (háborús fegyvergyártás testvére), élelmiszeripar, gyógyszeripar is sokat tesz a termékenység ellen. (Vagy Afrikában: ételért cserébe védőoltásnak álcázott szerrel sterilizálják a lányokat.)
    3. Már várandóság alatt kötelező vizsgálatokkal tartják félelembe a nőket (és ki tudja mit tesznek a magzattal a félelemmel, szűrésekkel, ultrahanggal, vegyszerekkel). Az apáskodó gondoskodó terrorizáló állam nem enged választást, nincs se a nőnek, se a családnak döntési joga. „Kötelező, mert az állam jót akar, védi a magzatot a szülői felelőtlenségtől.”
    4. Általános meglátás: Persze utólag (10-100 év) lényegileg mindenről kiderül (főleg a mi kötelező), hogy az állam, a hatóság, az orvostudomány tévedett, hazudott, kárt okozott. (Pl. a szülési rendszer, a tápszer rendszer, az oltások. Ugyanígy van a vízgazdálkodás, fokgazdálkodás, vízlépcsők ügyében, ahol 100-200 év után jön vissza az igazság.)
    5. Lényegében kötelező (főleg a Fidesz óta) kórházi szülés megalázással, stresszel, műtéttel, vegyszerrel, cukros vízzel, anyától elszakítással, kórházi fertőzéssel, tömegjelenetekkel.
    6. A csecsemőt kapitalizmus függően vagy 2 hét után, vagy később elveszik az anyától. Rosszabb a helyzet, mint az Ember Tragédiájában. A Fidesz által bevezetett kötelező óvoda Mária Terézia művét betetőzve már három évesen attól is elveszi a gyerekét, akit a munkahelye nem kötelezne erre.
    7. A naponta és éveit tekintve is egyre hosszabbá váló kötelező (vagy a megéléshez kötelező) oktatási rend (amely valójában tudásátadásban kb. 1%-os hatékonyságú, valós célja a rendszerbe való engedelmes rabszolgává változtatás) is tovább romlott. A kötelező tornaórák már a közös szabadidős mozgást is elveszik a családtól. (E célból is jó beépíteni a budapesti parkokat, a Dunán a Római-partot, a kisvárosokat környező erdőket, nem csak az ingatlanspekuláció nyer, a totális állam is.) A Fidesz az otthoni tanulás lehetőségét is a szülők joga helyett kegyes eseti állami ajándékká változtatta.
      A Szabad Vonalzó honlapról:
      https://www.szavon.hu/2023/10/03/otthonoktatas-valodi-lehetoseg-vagy-nehezitett-palya/
      „Míg nálunk extremitásnak számít, ha valaki szabad akaratából otthon tanítja a gyermekét, az Egyesült Államokban több millió gyerek egyáltalán nem jár iskolába... a tengerentúli kutatások azt mutatják, hogy a jól megvalósított otthonoktatás semmilyen hátrányt nem jelent a diákok számára, sőt az így oktatott gyerekek még jobban is teljesítenek, és szociális készségeik is jobbak... mennyi idő felszabadult, amikor nem kellett oda-vissza utazni az iskolába, hogy mennyivel hatékonyabb tud lenni, ha egy gyerek a saját tempójában tanul, és hogy milyen jó is az, ha egy család nem csak a reggeli rohanásban és a vacsoraasztalnál van együtt”
      cikk az otthontanításról:
      https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/az-otthon-tanulas-gyakorlata-a-mult-a-jelen-es-a-jovo
    8. Jellemző, és számomra bizonyítja, hogy ez a legfontosabb bűnös törvény, hogy az oktatásról szóló vitákban SOSE merül fel a kérdés, még megemlítve se, hogy miért van, kell-e, jó-e a kötelező oktatás. Tabu, tiltott téma. Feltehetően nem is kérnek fel ilyen hozzászólókat, cikkírókat, vagy cenzúrázzák őket. Még valószínűbb, hogy az oktatók, szakemberek annyira részei az oktatási rendszernek (beleszülettünk, belenőttünk és az egyetemet is csak ezzel a viselkedéssel végezhettük el), hogy eszükbe se jut megkérdőjelezni (és ezzel saját létüket, munkájukat.) Talán a 30-as években szólalt fel utoljára egy író-képviselő az Országgyűlésben arról, hogy a kötelező oktatás megsemmisíti a magyar parasztságot.
    9. Már a hazai koszt egyéni, családi jellege, összekötő ereje (közös készítés, evés, ízvilág), a népdalokban megénekelt „édesanyám kenyere” sem létezhet ebben a rendszerben, az állam a munkahelyekkel az időbeosztás miatt a menzára is kötelez, egyen, választhatatlan, egészségtelen, a közpénzből, azaz saját adónkból fizetett drága ételszerűséggel. (Ezzel is a multikat, a vegyipart, az iskolai büfékkel a kólát támogatva, a kisgazdákat, bio termelőket tönkretéve.)
    10. Általános meglátás: Minden, ami ingyenes vagy támogatott, valamelyest kötelező is. A mi adónkból fizetik a méregdrága kórházi szülést, ezért persze nehéz kifizetni külön az otthonszülést is. Ugyanez igaz a közpénzből támogatott étkeztetésre, kórházi ápolásra stb.
    11. A család csak percekre lehet együtt (akkor is lelkileg kifáradva, TV elé omolva) a Kádár és Orbán által egyaránt erőltetett munkaalapú társadalomban (ez alkalmazotti, gyári, bürokrata munkát jelent, nem önálló gazdálkodást, ipart, kultúrát)
    12. A gyereknek az iskola a munkahelye, ő is holtfáradt, az iskola és tanár különböző szintű szabotálásával védekezik, manapság a számítógépes térbe menekül, vagy ha engedelmeskedik a követelményeknek, iskola és szülő egybehangzó elvárásának, akkor gyomorbajos lesz már kisgyerekként.
    13. Az együtt élő nagycsaládot kiirtotta a rendszer, és a városokba, lakótelepekre kényszerítéssel a természettel, állatokkal való együttélést is.)
    14. Félelem a családban a gyerekneveléssel kapcsolatban a hatóságoktól és a társadalom, iskola megszólásától, kezdve a védőnős korszaktól már. Akár, mert nincs melegvizes fürdőszoba, akár mert baleset történik, a gyereket elvehetik a családtól, a szülő börtönbe kerülhet. Csak az állam által elvárt nevelés megengedett, bármilyen veszélyes az más szempontokból a gyerekre, a társadalomra. (Semmi kockázat, természetes sport, de sok meleg ruha, sőt naponta más, új ruha, dezodor, műanyag, szőrtelenítés, melltartó, maszkviselés, kötelező oltás, kijárási tilalom, tornaórák családi és baráti együttlét helyett, javasolt fogamzásgátló, sok TV és számítógép, iskolai oktatásban is ajánlott és részben kötelező számítógép használat, drága napi-divat szerű öltözködés.) Jó példa erre az állami gondolkodásra, gondoskodásra, védelemre, terrorra, hogy Magyarországon lényegében tilos természetes vízben fürödni, úszni, és ivóvízként is csak a vegyszer adható. Vagy hogy pár éve az óvodai csoportrendezvényre szülő nem vihet házi süteményt.
    15. A nagyszülők, a szülők, a barátok, szomszédok kezéből ki van véve a tanítás, nevelés, példamutatás sőt az együttlét lehetősége a gyerekekkel. A mai munkahelyekre be se mehet a gyerek a szüleihez, de ha bemegy, akkor se tudja, mit csinál a szülő, sokszor a szülő se tudja. (Lásd: értelmetlen munkák, káros munkák (David Graeber: Bullshit munkák). Szinte semmi valós, értelmes tevékenységet nem lát maga körül. Csak a TV-mozi-számítógép-tankönyv által mutatott életet láthatja.
      https://www.atlantiszkiado.hu/konyv/bullshit-munkak/

     

     

     

     

     

     

     

    .

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     



  • Kötelező oltások (2024. 03. 12.)

     

    Kötelező oltások (2024. 03. 12.)

     

    https://orvosokatisztanlatasert.hu/a-kotelezo-oltasok-rendszere-magyarorszagon-egy-a-gyermekek-egeszsegere-karos-hagyomanyos-szokassa-valt/

    //substack.com/@angelikamihalik" style="color: blue; text-decoration: underline;">https://substack.com/@angelikamihalik

    https://angelikamihalik.substack.com/p/a-kotelezo-oltasok-rendszere-magyarorszagon?utm_source=profile&utm_medium=reader2

    A kötelező oltások rendszere Magyarországon egy, a gyermekek egészségére káros hagyományos szokássá vált

    aa.png

    A Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1991. évi LXIV. törvény 24. Cikk szerint a gyermeket megilleti a lehető legjobb egészségi állapothoz való jog. Ugyanezen jogszabályhely 3. pontja szerint a részes államok megtesznek minden alkalmas, hatékony intézkedést annak érdekében, hogy megszüntessék a gyermekek egészségére káros hagyományos szokásokat.

    Ezen a linken olvashatjátok el az Orvosi Hetilap 1869. évi kiadását, ennek a 30. száma a Mellékletében “védhimlőoltási ügy” kezeléséről írnak. Mi volt ez az “ügy”? A beoltott csecsemők meghaltak, megrokkantak, terjesztették a betegséget, felnőttek is elkapták tőlük, az oltottak közt megbetegedések és járványok voltak, szemben azzal, hogy az oltatlanokat nem érték ilyen dolgok.

    Az akkori oltáshívők szerint mi volt ennek az oka? Ezt írják:

    Fentebbiek szerint a védhimlő oltásnak igazsághűn elő sorolt kedvezőtlen következményei egyedül ez ügynek nem eléggé óvatos és hűtlen kezeléséből erednek, mire kiváltólag két körülmény szolgáltat okot és alkalmat: ezeknek egyike az oltó orvosok felette silány díjazása, másika pedig minden megbízható tényleges ellenőrzés hiánya.

    Ezeket a forrásokat, a Gyermekjogi Egyezményt és a 155 éves Orvosi Hetilapot ma használtuk, részlet egy ma készített keresetlevélből:

    [1]   Az oltóorvosok, az oltási ügyekben eljáró hatóságok és sok esetben még a bíróságok már 1869-ben kialakították azt, a gyermekek egészségére ártalmas hagyományos szokást, hogy úgy kezelik az oltásokat, mintha azok csak cukorkák lennének. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi törvénycikk 97. §-a szerint az oltó-orvos a – külön díjazottak kivételével – jó sikerrel beoltott egyének után az államkincstártól díjat kapott.

    [2]   És mintha a hatályos Eütv. 58. § (10) bekezdését is kivágták volna, holott eszerint az oltások halált, súlyos egészségkárosodást és megrokkanást is okozhatnak, ez egy olyan axióma, ami benne van a törvényben. Megismételjük: az Eütv. 58. § (10) bekezdése szerint az oltások halált, súlyos egészségkárosodást és megrokkanást okozhatnak.

    [3]   Ha kontraindikáció van, az magában foglalja azt, hogy várhatóan sérülést okoz a készítmény, az oltóanyag, de ez – látva a hatóságok gyakorlatát, áttekintve a kötelező oltásokkal kapcsolatos bírósági döntéseket – senkit nem érdekel, minden áron oltani kell, kerül, amibe kerül, áldozza fel a szülő a gyermekét az oltások totemoszlopán. Ez már hagyomány, káros szokás.

    [4]   Senki emberfia nem felel az oltáskárosodásokért, a sérült gyermekekért, a tönkrement életekért, ebben a hatósági eljárásban is van egy csomó ügyintéző, mindenféle orvosok, meg szakértői intézet került bevonásra, és nyilatkozgatnak. Ebből a sok emberből ki lenne a felelős, ha a tárgyként kezelt felperest, mint egy kutyát, erőszakkal beoltják és az egészsége megromlik, ha oltáskárosodása lesz? Felelnének az ügyintézők, a tárgybani határozatot hozók valamelyike ezért?

    [5]   Vagy ha ezt a keresetet a bíróság elutasítja, akkor a bírák felelnek azért, hogy a felperes oltáskárosodott lesz?

    [6]   Dehogy, mindenki, aki részt vesz ebben, nyugodtan aludna, a szülők meg szenvedjenek a sérült gyerekkel, a felperes meghalhat, allergiás lehet, autoimmun beteg lehet akár, a felperesen meg a szülein kívül mindenki azzal nyugtatgatná magát – ha egyáltalán érdekel valakit ebben a folyamatban a felperes egészsége –, hogy áh, biztosan nem attól van.

    [7]   Az, hogy kialakult ez a gyermekek egészségére ártalmas káros hagyomány abból is látható, hogy Európában Ausztriában, Cipruson, Hollandiában, Dániában, Észtországban, Görögországban, Finnországban, Norvégiában, Izlandon, Írországban, Lichtensteinben, Litvániában, Luxemburgban, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban és Svédországban egyetlen kötelező oltás sincsen. Ehhez képest a felperesnek úgy, hogy rendelkezik a betegségek elleni immunitással, az MMR esetén konkrétan a gyártó által adott alkalmazási leirat szerint kontraindikált nála az oltás, azon kell küzdenie a bíróság előtt az oltóorvosokkal és a hatóságokkal, hogy ne oltsák be egy teljesen indokolatlan, és az egyik esetében a gyártó által is kontraindikált oltással. Egy vesszőfutáson kell átmennie, elvárják tőle, hogy tegye kockára az életét és egészségét a szent nyájimmunitás érdekében, miközben immunis a betegségekre.

    [8]   Az is a gyermekek egészségére káros hagyományos szokás kialakulását támasztja alá, hogy az alperesek magatartása miatt a felperest azzal fenyegeti a „családvédelem rendszere”, hogy teljesen jogellenesen elveszik a szüleitől és akár a bicskeihez hasonló, pedofilok vezette „otthonba”, vagy a békésihez hasonló, szintén akár pedofil nevelőszülőkhöz, vagy soproni szadista nevelők kezei közé adják, a szüleit is óriási bírságokkal fenyegetik, mindezt a közegészségügy nevében. Ez nevetséges lenne, ha nem lenne halálosan komoly. Kiemeljük, hogy érdekes módon azokban az európai országokban, ahol nem kötelezőek az oltások, nem halt ki a lakosság kanyaróban, mumpszban, rubeolában, diftériában, pertussziszban és tetanuszban, nem omlott össze az egészségügy, hanem mind az egészségügy, mind az emberek – köztük a gyermekek – sokkal jobb egészségi állapotban vannak, mint Magyarországon. Amennyiben kívánja a T. bíróság, ezt dokumentumokkal és statisztikákkal bizonyítjuk.

    [9]   Tehát a kötelező oltásokkal kapcsolatos, minden szakmaiságot nélkülöző orvosi, hatósági és bírósági gyakorlat immár egy, a Gyermekjogi Egyezmény 24. Cikke 3. pontja szerinti, a gyermekek egészségére káros hagyományos szokássá vált ebben az országban, amiről már az Orvosi Hetilap 1869. évi 30. számában is olvashatunk. (F2 melléklet)

    Mint látható, legalább 155 éve nem változott semmi itt kérem szépen, a török hódoltsághoz közelít az az idő, mióta az oltástálibok vallása eluralkodott ebben az országban.

    Innen szép nyerni. A törököket is sikerült kizavarni 160 év után.

     

     

    https://angelikamihalik.substack.com/p/amikor-a-gyermekorvos-tenyleg-gyermekorvos

    orvosi.jpg

     

    https://angelikamihalik.substack.com/p/a-rendszer-gyermekeket-raboltat

    Most, pár perce feljelentést tettünk és azonnali védelmet kértünk a családvédelemnek nevezett hálózat munkatársai ellen.

    Az ügyfelünk a gyermeke oltása alóli mentesítése érdekében peres eljárást indított, hatósági eljárás is folyamatban van. Tehát nincs olyan jogerős döntés, semmi, ami alapján oltható lenne a gyermek.

    Ehhez képest a “családvédelem” emberei megjelentek náluk, a lakásukban, azt mondták nekik, ha nem működik együtt és nem ír nekik alá papírokat (hogy miket, azt nem tudja) akkor elveszik a gyereket. Erre ma reggelig kapott határidőt.

    Most néhány részlet a feljelentésünk szövegéből:

    A feljelentés a következő bűncselekmények miatt történt, azzal, hogy kértük az azonnali védelmét a gyermeknek:

    a Btk. 190. § (5) bekezdés szerinti, a Btk. 190. § (1) bekezdés a) pont szerinti, a (3) bekezdés a) pont szerint minősülő emberrablás előkészülete;

    a Btk. 222. § (3) bekezdés c) pont szerinti zaklatás vétsége;

    a Btk. 278. § (4) bekezdés szerinti kényszerítés hatósági eljárásban vétsége és

    a Btk. 306. § b) pont szerinti közfeladati helyzettel visszaélés bűntette miatt

    A tényállás:

    Miközben a gyermek oltás alóli mentesítésére vonatkozó hatósági és bírósági eljárás folyamatban van, 2024. február 20-án pedig már feljelentettük a gyámhatóság embereit hivatali visszaélés és egyéb bűncselekmények miatt, aközben a családvédelemnek nevezett szervezet emberei megjelentek, és zaklatják az ügyfeleinket, zsarolják őket, mert nem oltatta be a gyermekét, és a gyermeke elvételével fenyegetik, azt mondván, hogy akkor kapja vissza a gyermeket, ha beoltatja [Btk. 190. § (1) bekezdés a) pont szerinti, a (3) bekezdés a) pont szerint minősülő (14 év alatti sértett sérelmére elkövetett) emberrablás előkészülete].

    Ennek nincsen semmiféle jogszabályi alapja, hanem egy, a jogszabályok tiltott kiterjesztő értelmezésén alapuló, Alaptörvényellenes, a legsötétebb diktatúrákra emlékeztető hatósági gyakorlat, ami kezd úgy tűnni, hogy pedofiloknak hajt fel gyerekeket…

    https://angelikamihalik.substack.com/p/meg-egy-kicsit-a-csaladvedelemrol

    Lehet, hogy a gyereked azt mondja az óvodában, vagy az általános iskolában, hogy a transzneműség az normális, vagy az alsó tagozatban ezt mondja es ezért kiáll, és emiatt feljelent téged az óvónő, vagy a tanítónő, hogy veszélyezteted a gyereked, és mire észreveszed, már huss, elvitték a gyereked.

    Lehet, hogy azt mondja a gyereked, a homoszexualitás bűn, és az óvónő, iskolai tanár feljelent, hogy veszélyezteted a gyereked, mert rosszul neveled, és huss, már elvitték a gyereked.

    Politikai kurzusfüggō, milyen indokkal állítják, hogy veszélyezteted a gyereked, és szállnak rá a gyerekre meg rád.

    A "családvédelem" emberei mindig megtalálják az indokot, miért kell kiemelni a gyereked, ne aggódj.

    És minden határozat, minden nélkül vihetik a gyereked, majd utólag meghozzák a határozatot, ne aggódj, addig is belökik a rendszeren belüli, köztük lévő pedok közé, es mire megnyered a pert, 2-4-6 hónap múlva, addigra szerinted milyen gyereket kapsz vissza?

    Ez az úgynevezett családvédelem rendszere. Ahol középiskolát jó esetben 3 éves alapképzést, vagy okjt végzett "családvédelmi" szakemberek, meg a gyámhatóság ha SZERINTÜK sürgős szükség van, a TEK segítségével elviszik a gyereked, es odaadják olyan embereknek, akikről jó esetben fogalmuk sincs, hogy pedofilok, szadisták, abuzálók, rosszabb esetben meg tudják is róluk.

    Minden kontroll nélkül működnek ezek. Utólag van - esetleg - kontroll, szaladgálhatsz a bíróságra, közben a gyereked egy szadista pedo kezében.

    Ez a családvédelem. Es ezt akarja megerősíteni Pottyondi Edina es Orbán Viktor, Azariah es Bayer Zsolt, Perintfalvi Rita és Pintér Sándor, egy szólamban.

    A keresztények olyan szépen szervezik az aláírásokat, imaösszejöveteleket és imaláncokat, felszólalnak és protestálnak norvég és német, finn és francia szülők gyerekeiért, hogy jajelvittek, mert... Bezzeg az egy darab transzplantált veséjű, 16 éves kliensemért, akit ugyanazzal akarnak beoltani, ami miatt elszállt a veséje, azért nem imádkoznak, h el ne vigyék a születől, 16 évesen, es erőszakkal be ne oltsák, és meg ki tudja mit ne tegyenek vele, mielőtt megölik. Ezért a srácért nem imádkoznak, mert az oltás kötelező, és mindmeghalunk diftériában, meg kanyaróban, ha nem kapja meg a dTap-ott meg a többit ez a gyerek.

    Jo reggelt kívánok a Oltásésmindentalibánsztánból.

    https://angelikamihalik.substack.com/p/az-oltasi-rendszer-fantomjai-oltasi

    Az oltási rendszer fantomjai - oltási tanácsadók - közül az egyik ismét adott egy gyönyörű "szakvéleményt" - megosztom veletek

    Ismét kaptunk egy csodálatos írást a magyar oltási rendszer hatalommal bíró fantomjai egyikétől, egy “oltási tanácsadótól”. Ez a képecske teljesen hiteles, tényleg ez az igazság tanácsadókról, Müller Cecilia valóban ezt mondta róluk, forrás ezen a linken.

    A fantom szakvéleménye lényege, hogy azért, hogy a Földről kipusztuljanak az obligát vírusok, a 11 éves, tartósan beteg, kanyaró, rubeola és mumpsz ellen kimutatott védettséggel rendelkező felperesnek muszáj oltakoznia.

     

    müller.jpg

     

     MMR.jpg