user_mobilelogo

Tagged in: környezetvédelem

  • *** 2020-as Ángyán József interjú, 24.hu-ról (2020. 05. 19. - 2020. 11. 14.)

    2020-as Ángyán József interjú, 24.hu-ról (2020. 05. 19. - 2020. 11. 14.)

     (előre sorolva a cikkek között, 2021. 01. 03.)

     

    Ángyán József: Viktor azt mondta, „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”

    Nagy József 2020. 05. 19. 11:18

    kiemelések: Felelet.hu

    Rendszerváltós Nagyinterjú a professzorral, aki nem kért a mézezett pórázból, és elhagyta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

     

    Tényleg családi feszültséget okozott egy önnel készült 2014-es interjúnk?

    Csak a címe: „Ángyán: A feleségem szerint negyvenéves Kádár-korszak jön”. Amikor megláttam, fogtam a fejem, hogy mit szól majd ehhez a párom. Nem akartam én politikai aktort csinálni belőle. Szerencsére megbocsátott, a kommenteken pedig jót nevettünk.

    Tényszerű volt az a cím, hiszen a cikkben az Orbán-rendszer tartósságát firtatva ön így fogalmazott: „A feleségem például azt mondja, most ismét egy újabb olyan negyven év következik, mint a Kádár-korszak. De én optimistább vagyok. Nem működtethető a végtelenségig egy ilyen korrupt, velejéig romlott rendszer.” Azóta hat év telt el, s az Orbán-rendszer köszöni, virul.

    No, mi a tanulság?

    Mi lenne?

    Az, hogy a végén általában a feleségemnek lesz igaza.

    Elég sok van vissza az újra negyven évből.

    Annyira azért talán nem lehet igaza a páromnak.

    A történelem számos példával bizonyította, hogy egy rendszer, ami fölszámolja az erkölcsi alapjait, törvényszerűen elbukik.

    A Római Birodalom, sőt, a kommunizmus is pont így múlt ki.

    A kommunizmus gödöllői kimúlásából, a rendszerváltásból ön is kivette a részét, de az országos politikától akkor még meghátrált.

    Szerencsém van Gödöllővel, hiszen ez a város ütötte ki az első téglát a hazai kommunizmus falából. A helyi MDF-csoport az 1988. októberi alakuló ülésén eldöntötte, hogy visszahívja a választókerület országgyűlési képviselőjét, Cservenka Ferencnét, aki az Országgyűlés alelnöke, Pest megye párttitkára, a Központi Bizottság tagja, Kádár János jobbkeze volt akkoriban. Csodálatos harc kezdődött, aminek nyomán 1989 szeptemberére a fórumos Roszik Gábor lett a képviselőnk, ő hazánk első szabadon választott honatyája. Az agráregyetem aulájában tartott forró hangulatú nagygyűlésen még a csilláron is lógtak, sokan felszólaltak, előttem Gémesi Gyuri, a mostani polgármester, aztán jöttem én. Felemelő volt. Másnap félrehívott az egyetem személyzetise, hogy „barátilag ajánljuk, Ángyán elvtárs, keressen másik munkahelyet”.

    Mire ön?

    Annyit válaszoltam, hogy én azért kivárnám, mi lesz ebből a rendszerváltós ribillióból.

    Belépett valamelyik új pártba?

    A kereszténydemokratákhoz. Ma is úgy gondolom, hogy kellene nálunk is egy tisztességes keresztény-szociális párt. Azzal vett rá Szakáll Ferenc professzor úr a belépésre, hogy háromezer fő kell a pártalapításhoz, és ehhez szükség van rám is. Csatlakoztam hát az alapítókhoz, de amint kezdődtek a veszekedések, nem kellett hozzá sokat várni, kimenekültem. Korábban győzködtek más pártok is, hogy legyek az országgyűlési képviselőjelöltjük. Idővel lényegében beadtam a derekamat, és azt mondtam nekik, hogy beszéljék meg a feleségemmel is, az akkor négy pici, közösen vállalt gyermek mellett erről csak együtt dönthetünk. Ám Ildi, hála Istennek, úgy elzavarta őket, csak úgy porzott a nyomuk. Így úsztam meg a rendszerváltást. És ezért maradtam életben. Nem vicc. Úgy jártam volna, mint szegény Csengey Dénes, akit azonnal elvitt a szíve. Olyan vagyok, hogy ha belelkesedem, csinálom kétszáz százalékon, s amikor szembesülök a gazemberségekkel és a tehetetlenségemmel, végem. Ezt én akkor ilyen világosan nem tudtam, a feleségem viszont igen. Vigyázott rám. Már akkor jobban ismert engem, mint én magamat. Tudta, némely kihívásra nemet kell mondanom, úgyis jön másik. Jött is, másfél évtizeddel később, azt se volt egyszerű túlélni.

    Ne rohanjunk annyira előre. Honnan lesz gödöllői agrárprofesszor az ember?

    Anyai nagyapám Somogyszob tanítója volt, az apai ág sarjai pedig, ameddig a szem ellát, siófoki jobbágyok, majd megbecsült parasztgazdák voltak. A nagyapám az ötvenes években kuláklistára került, úgy érte el a huszonöt holdas határt, hogy a törvény szerinti ötös szorzóval felszorozták a szőlejét. Mindent elveszített, amit a családja évszázadok alatt összerakott. Egy kis darabka földet, pár sor szőlőt és egy pincét hagytak meg neki, onnantól odakint töltötte a napjait, fogyasztotta a borát, be-behívta az arra járókat, este magától hazavitte a szekér. Úgy halt meg, hogy valamitől megriadtak a lovak, beesett közéjük, és bár kapaszkodott az istrángba, lába tört, amputálták, napokig agonizált. A fia, édesapám pedagógus lett, nyelvtanár, angol, német, latin és orosz, a kilencvenhetet töltötte nyáron. Én magam falun cseperedtem, osztatlan alsóban tanultam meg írni, olvasni, utóbb kitűnőre érettségiztem a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban, német és idegenvezetés tagozat, oroszból is van nyelvvizsgám.

    Kitűnő érettségivel nem volt szokás az agrárra menni.

    A vér valószínűleg nem válik vízzé, a génjeimben lehet a vonzódás a földhöz, a faluhoz, a vidékhez. És persze ott a családi kishitűség is. A kuláklét és az istenesség retorziójaként a kommunizmus beleverte a famíliába, hogy nekünk úgysem sikerülhet, ráadásul abban az évben a gödöllői agráron előnyt élveztek a somogyiak. A gimnáziumi tanáraim csodálkoztak, szerintük orvosi, ügyvédi vagy közgazdászi pályán lett volna a helyem. 1972-ben kezdtem az egyetemet, de nem sokat ültem Gödöllőn, jártam a világot, pályáztam külföldi tanulmányutakra, akkoriban kevés agrárhallgató beszélt idegen nyelvet. Mindemellett jól ment a tanulás, népköztársasági ösztöndíjas voltam. A végzés előtt írtam egy tudományos diákköri dolgozatot, lényegében térinformatikát csináltam a térinformatika előtt, vagyis egymásra helyezett fóliák segítségével elemeztem földterületeket. Megtetszett a dolog az akkori növénytermesztési tanszékvezetőnek, állást ajánlott az egyetemen. Menyhért professzor, későbbi mentorom mellett kezdtem gyakornokként, aztán tanársegéd, adjunktus, docens, az ezredfordulóra egyetemi tanár, professzor lettem. Doktoráltam, kandidáltam, habilitáltam, mindent, amit kínál és elvár a tudományos pálya.

    Szépen elvolt az államszocializmusban?

    Az első perctől kritizáltam, hogy az agrár-felsőoktatás nem foglalkozik a környezettel és az emberrel, kizárólag a termeléstechnológiát oktatja. Kimutattam, hogy ez a rendszer feléli a tájat, pusztítja az élővilágot, egészségtelen élelmiszert állít elő, ráadásul elszakítja az anyaföldtől a földművest, ipari munkást csinál belőle. Az agrár- és vidékstratégiai területen idővel nevet szereztem. A páromnak köszönhetően nem szippantott be a politika, a rendszerváltás után is koncentrálhattam a programom fejlesztésére, oktatására. Stefanovits professzor úrral, az Akadémia agrárosztályának akkori elnökével a gödöllői egyetemen megalapítottuk a környezetgazdálkodási agrármérnök szakot és az azt gondozó Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet. „Csikócsapatunk” minden teendőt ellátott, professzor úr pedig igazgatónkként megvédett minket az irigyektől és az ipari mezőgazdaság nagyhatalmú apostolaitól. A kilencvenes évek közepén vettem át tőle a stafétát. Tíz új tanszéket alapítottunk, természetvédelmi, környezetgazdálkodási, tájökológiai, nem sorolom, mindben az összefüggéseket, a különböző területek kapcsolatait kutattuk. Az a bajom a tudománnyal úgy általában, hogy szétszed, analizál, iszonyú mélyre ás, ám még a szomszédos „gödrökben” lapátolók sem értik egymást. Én viszont kifejezetten összerakó, szintetizáló alkat vagyok. Fenntartható mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégiákat dolgoztunk ki, világkonferenciát rendeztünk, ahová Mexikótól Indiáig jöttek a téma csúcselőadói. Nem agrártechnológusokat képeztünk, hanem agrárértelmiséget. Két évtized alatt kétezer diplomát adtunk ki, s adnánk ki ma is, ha nem kerültem volna szembe az eredeti programját megtagadó Fidesszel és vezetőjével.

    Merthogy csak beleártotta magát a politikába, igaz, jóval a rendszerváltás után.

    Másodjára már nem tudtam elugrani a közélet elől. Igazából boldogult Torgyán József tehet mindenről. Az EU-csatlakozás okán a gödöllői intézetünkben az ezredfordulóra kidolgoztuk a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot. Ennek kapcsán elég sokat jártam előadni, és egy bécsi konferencián összebarátkoztam vezető néppárti politikusokkal, Riegler osztrák alkancellárral, az Európai Ökoszociális Fórum vezetőjével, Molterer soros elnök agrárminiszterrel és Fischlerrel, az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési főbiztosával. Szerveztünk egy közös konferenciát Gödöllőre. Megígérték, hogy jönnek, ám a protokoll megkívánja, hogy hívja meg őket és legyen ott a magyar agrárminiszter is. Azt hittem, mi sem egyszerűbb ennél, de Torgyán nem ért rá. Sebaj. Amúgy is készítettünk egy hatrészes filmsorozatot a programhoz, bejelentkeztem hát hozzá riporterként. Na, erre ráharapott az öreg, Isten nyugosztalja, hiú ember volt. Az interjú során persze kiderült, hogy nem ismeri az általa jegyzett programot, így a vágás során alig sikerült összegereblyézni néhány értelmes mondatot. Az interjú végén fölvetettem a konferenciát. Kiszólt a titkárnőnek, hogy „hol leszek én akkor?”. Visszakiabál a hölgy, hogy „Dél-Amerikában, miniszter úr”. Erre kitalálta, hogy egy beosztottját küldi maga helyett, mert „az úgyis olyan egyetemi ember”. Győzködtem, hogy az alkancellárt és az EU-biztost nem fogadhatja egy osztályvezető, de tett rám magasról. Így viszont nem jöttek a nyugati nagyágyúk sem, hanem egy-egy munkatársukat küldték. A konferencia ezzel együtt lezajlott, de elhatároztam, hogy elkezdem járni azt a vidéket, Szabolcsot, Mátészalkát és környékét, ahonnét képviselőnek választották.

    Bosszúból?

    Az emberekkel akartam beszélni, ha már vele, a pesti ügyvéddel nem sikerült zöld ágra vergődni. Fórumokat tartottam, Pesten felültem a vonatra, útközben néztem a tájat, készültem, vártak az állomáson, elvittek a helyszínre, beszéltem, hazavonatoztam. Néha a párom is elkísért, volt rögtön visszajelzés, hol lehetnék pontosabb, ügyesebb, idővel akár ő is kiállhatott volna, ismerte minden gondolatomat. Gyorsan szót értettem az emberekkel, adtak kézről kézre a falvak. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségéhez, a Magoszhoz is eljutott a hírem, fölkértek szakértőnek, gyorsan bedolgoztam magam. Gyurcsány Ferenc volt kormányon, de nem úgy állt a gazdatársadalomhoz, a mezőgazdasághoz, különösen a támogatások kifizetéséhez, ahogy illett volna, ezért egy országos nagygyűlésen a gazdák és vezetőik úgy döntöttek, hogy traktorostul feljönnek tüntetni Budapestre, de nem ám csupán pár órára, hanem több napra. Elfoglalták a Felvonulási, majd a Kossuth teret is. 2005 februárjában én is mondtam két beszédet. Negyvenezer ember előtt!

    Izgult?

    Az elején igen, nem akármi volt a tét, ám minél nagyobb a tömeg, annál könnyebben találom meg a közös hangot, gyorsan egy hullámhosszra kerülünk.

    Itták a szavaimat, annyira tűzbe hoztam a közönséget, hogy ha azt mondom, irány a Parlament, tán be is törik az épület kapuját.

    Mi történt volna, ha betörik?

    Bevinni az embereket egy helyzetbe könnyű, de kihozni őket onnan kemény dió. A készenléti rendőrség alighanem bedózerolt volna minket a Dunába. De legalább megtanulta volna a politika, hogy tilos hülyének nézni azokat, akik az egész ország számára megtermelik a mindennapi betevőt.

    Tárgyalással, forgács és vér nélkül is célt értek.

    Mert három héten át megállás nélkül zajlott a demonstráció, miközben kitartóan egyeztettünk a hatalommal. Ráadásul közeledett március tizenötödike, és a kormányzó MSZP-sek, különösen Lendvai Ildikó, egyre idegesebbek lettek, hogy baj lesz abból, ha a parasztok fönt maradnak traktorostul Budapesten. Emiatt a végén hirtelen engedtek sok mindenben, sőt, hazahozták Gyurcsányt valahonnét Koreából, aláírni a kialkudott harminckilenc pontot. Emlékszem, vasárnap volt, Benedek Fülöp államtitkár vitt át bennünket kocsival a minisztériumból a Parlamentbe, a vezetők aláírták a megállapodást, aztán kisiettünk a Felvonulási térre, a mai Ötvenhatosok terére, amit akkorra már átneveztek Gazdák terére, és a nagy sátorban bejelentettük: sikerült! Elképesztő ováció kerekedett, euforikus hangulat, fantasztikus szeretet áramlott felénk ott és később szerte az országban. Hihetetlenül megnőtt az addig sem kicsi renomém, mert úgy jött le a gazdáknak, hogy az Ángyán professzornak sikerült sarokba szorítania a kormányt.

    Hárman képviselték a gazdákat, Jakab István elnök, Bagi Béla alelnök és ön.

    Pista volt a főtárgyaló, a vidékfejlesztési, költségvetési kérdéseket és az európai ügyeket én vittem, a nyomásgyakorló demonstrációs megmozdulásokat pedig Bagi Béla alelnök irányította.

    A Magosz már akkor a Fidesz kottájából játszott.

    Inkább az a helyzet, hogy Orbán a sikerrel zárult megmozdulást követően igyekezett rátelepedni a szervezetre, miután rájött, komoly politikai hasznot húzhat az együttműködésből. A Magosz százezreket ért el a falvakban, ahol úgy tekintettek a Fideszre, mint ami annyira távol áll a vidéktől, hogy az árvízi gátra is öltönyös palikat és tűsarkúban tipegő nőciket küld.

    Ön a Fidesz-Magosz együttműködésnek köszönheti, hogy a 2006-os országgyűlési választáson bejutott a parlamentbe.

    Öt helyet kapott a gazdaszervezet a Fidesz-listán, szabadon tölthette fel, és az egyik mandátumot nekem szánták. Én voltam a gumicsizmás professzor. Nincs túl sok a magamfajtából, ugyanis az akadémiai körökben, a tudomány magas várából nézve általában lealacsonyítónak tartják a nép közé vegyülést. Én viszont akkor érzem jól magam, ha látom a tekinteteket.

    A felesége mit szólt az ön magoszosodásához és a parlamenti képviselőséghez?

    Kemény meccs volt. Jakab Pista óriási pozőr, kijött a gödöllői családi házunkhoz, szó szerint térdre borult a feleségem előtt, arcán az állandó kényszermosolyával, hogy szükségük van rám. Még egy mobiltelefont is hozott, hogy azon tartsuk folyamatosan a kapcsolatot. Miután távozott, a feleségem azt mondta, össze ne álljak ezzel az emberrel. Á, mondom, félreismered, rendes gyerek ez a Pista.

    A 2006 és 2010 közötti ciklust ellenzékben töltötte a Fidesz s vele ön.

    De azért dolgoztunk keményen, továbbra is jártam az országot, rengeteg vidéki ember szavazatát köszönheti nekem a párt.

    A 2010-es választásokat kétharmaddal nyerte a Fidesz, önből kormánytagot, földművelési államtitkárt csinált Orbán Viktor.

    Amire a legkevésbé sem számítottam. Úgy kezdődött, hogy Fazekas Sándor, frakciótag, jogászgyerek, polgármester Karcagról, félrehívott egy szendvicsezésen, hogy „a Főnök kiadta, rakjak össze anyagot az agráriumról és a vidékről, kimennék hozzád konzultálni”. Mondtam, persze, gyere, mindössze harminc éve foglalkozom a témával. Kijött, és egy álló napon keresztül beszélgettünk.

    Egynapos gyorstalpaló elég, hogy alkalmassá váljon az ember mezőgazdasági miniszternek?

    Sanyi dicséretére legyen mondva, jogászhoz méltóan szivacsagya van, nem jegyzetelt, csak kérdezett, nézett, hallgatott és mindent megjegyzett.

    Diktafon a belső zsebbe, aztán a titkárnő begépeli.

    Na, ez eszembe se jutott.

    Hogy néz ki egy miniszteri tanrend?

    Kezdtük az alapoknál, mennyi földünk van, abból mennyi az erdő, a szántó, milyen a birtokszerkezet. Aztán elővettem az iparszerű mezőgazdaság problémáit, és érvekkel alátámasztva megosztottam Sanyival a megoldást is: európai mintára a családi gazdaságokat kell támogassa az állam. Mert a családi gazdaság tradíció, megtartja a népességet, a helyi közösségeket, munkát, megélhetést ad, és képes megőrizni a tájat, a környezet értékeit, az élhető világot. Beszéltünk a mozaikos, színes gazdálkodási szerkezet előnyeiről, a fenntartható, környezetéhez alkalmazkodó mezőgazdaság alapelemeiről, a hagyományos állattartás fontosságáról, az istállótrágya szerepéről a talaj szerkezetének és termékenységének fenntartásában, és sok egyébről. Azt is átvettük, hogy a versenyképesség miatt sem kell aggódni, mert az okos családi gazdák szövetkeznek, együtt vásárolnak vetőmagot, gépet, együtt dolgozzák fel és együtt értékesítik a termékeiket, csak ebben segítenie kell őket az államnak. A nap végére eljutottunk addig, hogy törvénykezéssel hogyan mozdítható helyes irányba a rendszer. Illően megköszönte, hazament. Eltelt pár hét, amikor is hívott Szijjártó Péter, Orbán táskahordozója voltakkoriban, ma külügyminiszter, hogy menni kéne a Főnökhöz Felcsútra ekkor meg ekkor. Nézem a naptáramat, mondom, az nekem nem jó, elígérkeztem Mosonmagyaróvárra, egy fórumra, nem csaphatom be őket. De csak erősködött, hogy átérek a fórumra, megoldják, majd ők átvisznek. Beleegyeztem, azt hittem, Viktor búcsúzásképpen meg akarja köszönni az ellenzékben végzett munkámat. Fazekassal együtt érkeztünk, egyszerű parasztház ízlésesen felújítva, és akkor még stadion sem volt, ami kitakarná.

    Viktor szívélyesen fogadott, meg voltam fázva, kapart a torkom, hallotta a hangomon, hogy nem az igazi, kérdezte, főzzön-e egy teát. Biccentettem, mire meglepetésemre odaállt a sparhelt mellé, fával szépen betüzelt, látszott, nem először csinálja, jó teát készített, megittuk a faragott asztal mellett.

    Aztán a közepébe vágott: „Professzor úr, ő lesz a miniszter.” És Sanyira mutatott. „Remélem, nem haragszol, hogy lesz főnököd” mondta mosolyogva, majd hozzátette, hogy „téged hívlak mellé államtitkárnak”. Azt is megjegyezte, hogy ő csak a minisztereivel tárgyal, de én más vagyok, végigküzdöttem vele az elmúlt négy évet, és kéri, segítsek. Néztem, mint a moziban. Kérdem, mi lenne a program. Mire felsorolt néhány fontosabb dolgot, láthatóan felkészítették belőlem, majd Fazekashoz fordulva: „Sándor, oszd meg a professzor úrral a programot!” És ő, ha izgulósan is, de visszamondta ezen a vizsgán a tanultakat, méghozzá jelesre, a családi gazdaságokat, szövetkezésüket és a környezetgazdálkodást állítva a középpontba. Az összes hívószavamat tudta, Orbán végig elégedetten bólogatott, időnként ráerősített. Azt pedig már maga a Főnök nyomatékosította, hogy a családokkal akar szövetséget kötni, nem a multikkal.

    Ön is kérdezhetett?

    Kérdeztem is. Például azt, hogy mi lesz a Fidesz liberálisaival. Azt felelte nevetve, hogy külföldre küldte mindet, „azért vannak kint, hogy ne legyenek itthon”. Érdeklődtem, mit tesz a párt földügyes könyöklőivel, hisz mind azt hiszi, hogy miniszter meg államtitkár lesz belőle. Azt mondta, erre ne legyen gondom, jóllakatja mindet, az egyikük mögött nincs senki, elüldögél a parlamentben, a másikat meg föltesszük egy magas polcra, ahonnét semmibe nem szólhat bele”. Azóta is országgyűlési képviselők, egyikük házalelnök, jó magas pulpituson, nulla hatáskörrel.

    Turi-Kovács és Jakab?

    Mindegy a név. Fontosabb, hogy ott, Felcsúton, a mosonmagyaróvári fórum miatt a táskámban lapult a vidékprogramom vázlata, tizenöt oldal, átadtam Viktornak azzal, hogy ha tetszik a kottám, megpróbálkozhatunk a koncerttel, ha nem, biztosan talál őhozzá jobban passzoló karmestert. Hétfőn azzal kaptam vissza a paksamétát, hogy rendben, tetszik, meg van véve. Tényleg végigolvasta, a margón kézírással a megjegyzései, olyanok például, hogy neki nem a tőkével van baja, hanem csak a spekuláns tőkével.

    A széljegyzetekkel győzte meg önt?

    Azokkal is. Meg azzal, hogy zseniálisan megérzi, kit mivel vehet le a lábáról.

    Önt mivel?

    Engem a rendkívül hihetően és szinte szó szerint elmondott, számomra fontos hívószavakkal, no meg a közvetlenséggel, a sparhelttel, a betüzeléssel meg a saját kezűleg készített teával.

    Felcsút estéjén mit mondott otthon?

    Letudtam a mosonmagyaróvári fellépést, majd lelkesen meséltem a páromnak, micsoda fantasztikus ember ez a Viktor, és hát az lesz a program, amit én a legjobbnak találok, csodálatos, megmentve a vidék.

    Mire a felesége?

    Csóválta a fejét. Tudta, nem fogom találni a helyem a fiúk között.

    Ön megbánta, hogy bement a kormányba?

    Végül is nem. Több lettem azzal, hogy belülről is körbenéztem a nagypolitikában. És nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy mindent megpróbáltam.

    Orbán viszont megbánta az ángyános frigyet, hiszen elég hamar összetűzésbe kerültek. Mit kalkulált el önnel kapcsolatban?

    Tán azt hitte, ha már bent vagyok, megfognak az előjogok, a szolgálati autó, a sofőr, a titkárság, az, hogy államtitkár uraznak, és mindezekért cserébe majd csak engedek az elveimből, a szakmai, vidék- és gazdacsaládpárti elkötelezettségemből.

    Nyilván azt is számításba vette, hogy köztudott: aki egyszer elszegődik hozzá, büntetlenül nem szegülhet szembe.

    Kezdettől lehettek kétségei velem kapcsolatban, jelét is adta, de bizonyára nem akartam észrevenni ezeket.

    Milyen jeleket?

    Beszédes példa az az eset, amikor mindketten felléptünk egy magoszos nagygyűlésen. A szocik agrárminisztere, Gráf József volt a fő műsorszám, alapvetően tisztességes, jó szakember, eljött meghallgatni őt egy komplett fideszes sor, Orbán, Varga Miska, Matolcsy Gyuri, Font Sanyi. Nem tudtuk, miről beszél majd Gráf, és nekem az volt a feladatom, hogy hozzászóló magoszosként tegyem helyre a minisztert. A közönség frenetikus ovációval fogadta a beszédemet. Ezután Orbán azzal kezdte a mondandóját, hogy „ha valamit kérhetnék az életemben, az lenne, hogy ne kelljen Ángyán miniszter úr után színpadra lépnem”. Igen, minisztert mondott! Pedig hol voltam én akkor még az államtitkárságtól is! Jakab Pista mesélte utóbb, hogy a Főnök úgy dicsért a hátam mögött, hogy „jó nagyon a professzor úr, csak nehogy palotaforradalmat csináljon”. Utólag úgy ítélem meg, hogy Orbán nemigen tűri a párton belüli rendetlenséget, a belső bandaháborút, ezért lép föl tűzzel-vassal a renitensek ellen, nem mellesleg megfojtva így a kreativitást. Csak azt nem értem, hogy nem látta előre, hogy hiába visz be a kormányába, ha gazemberséggel találkozom, nem hagyhatom szó nélkül! Hát én az emberek szemébe kell nézzek!

    Lehet, 2010 tavaszán Orbán még a családi gazdaságokban hitt, s menet közben jött rá, hogy kifizetődőbb, ha a mezőgazdaságban is a nemzeti burzsoáziát építi.

    Lehet így is, de lehet másképpen is. Utólag egyre inkább az az érzésem, hogy eredetileg sem gondolta komolyan az általam képviselt és az ellenzéki Fidesz által folyamatosan hirdetett agrár- és vidékprogram végrehajtását.

    Mikor ment neki először Orbánnak?

    2011 nyarán rádöbbentem, hogy megvezettek. Elkészült az előterjesztés arról, mi legyen a sorsuk a rövidesen lejáró állami földbérleti szerződéseknek. Behozták elém az anyagot, átolvastam, s láttam, hogy ez bizony nem a családi gazdaságokhoz, hanem ahhoz a bizonyos „nemzeti” tőkéhez irányítja a termőföldet.

    Száznyolcvanezer hektárról volt szó, a teljes magyarországi mezőgazdasági terület, az 5,3 millió hektár mindössze bő három százalékáról.

    Üzenetértéke volt a dolognak. Értékválasztás! Száznyolcvanezer hektárral több ezer családi gazdaságot lehetett volna megerősíteni, a demográfiai földprogramban gazdálkodni akaró fiatal párokat elindítani, vidéken tartani. E helyett azt a száznyolcvanezer hektárt odaadták a haveroknak. Pontosan értik a fiúk, hogy a termőföld stratégiai cikk: a globális felmelegedés és az elsivatagosodás miatt egyre kevesebb van belőle, enni viszont muszáj, ráadásul egyre több az éhes száj. Termelsz rajta, plusz folyamatosan nő az ára, spekulálhatsz rá. Spekulálnak is. Szerintem viszont a politikusnak nem az a dolga, hogy spekuláljon a saját zsebére, hanem az, hogy szolgálja a népét.

    Az előterjesztést kézbe véve verte az asztalt?

    Előbb még én, naiv azt hittem, hogy tévedés, kihúztam a szöveg felét, beleírtam a jót, visszaadtam, elvitték, eltelt pár nap, s megkaptam ismét az eredeti verziót. Szó szerint. Még a látszatra sem ügyeltek, arra, hogy azt hihessem, van közöm ahhoz, ami az államtitkárságom illetékességi területén történik. Miniszterhelyettesként alig volt beleszólásom abba, hogy a következő húsz évben ki használja az állami földet.

    Mit tett?

    Abban a félévben épp Magyarország látta el az EU soros elnöki tisztét. Fazekassal megegyeztünk, hogy ő jár külföldre, én pedig tartom itthon a frontot. Jobbára én mentem kormányülésre is. Mondom egyszer Sándornak, hogy „te, ezt a földügyet felvetem a miniszterelnöknek”. Azt feleli: „Ne tedd!” „De hát nem ebben egyeztünk meg.” „Akkor se tedd, azt tanácsolom.” Ráhagytam. És persze már a soron következő kormányülésen előálltam azzal, hogy mi ez az irány, hová kerül a föld, nem erről volt szó, elveszítjük a vidéket, kisemmizzük a családokat. Megfagyott a levegő. Orbán egy előttem addig ismeretlen arcát mutatta, rideg, elutasító lett, helyretett.A kormányülés után rákérdezett, hogy mi volt ez, azt feleltem, hogy én ezt az egészet nem tudom megemészteni. „Máskor, ha problémád van, hívj föl” – válaszolta kurtán. A következő hónapokban lett pár problémám, hívtam, kerestem, de sose értem el. Megértettem: szó sincs félreértésről, azt a szöveget tették elém a minisztériumban, amit a kormányfő rendelt.

    A parlamenti folyosón és kormányüléseken aztán is találkoztak sokszor.

    Formális és fagyos volt mind. Ahogy a sajtóba is kikerült, a kormányülések úgy zajlottak, hogy Viktor érkeztére fölálltunk. Nem zavart, tudomásul vettem, hogy itt ez a szokás. Körbement, mindenkivel kezet fogott, ám amikor hozzám elért, ugyan nyújtotta a kezét, de nem nézett a szemembe, a tekintete már a sorban utánam következőt kereste. Csinált ilyet korábban is. Lakiteleken vettünk részt egy rendezvényen, és a szűk körű vacsorán a házigazda Lezsák Sándor úgy ültetett le bennünket, hogy jobbján Csurka Pista bátyám, balján én, mellettem a feleségem, vele szemben pedig Orbán. A párom szúrta ki, hogy amikor olyasmiről beszélt Viktor, ami nyilvánvalóan nekem szólhatott, akkor sem rám nézett, hanem Csurkára.

    Miért?

    Freud azt mondaná, tudat alatt az járt a fejében, hogy jól átvertem én ezt a szegény Ángyánt. Nincs jobb magyarázatom.

    Ön egyre üzengetett a párton és a sajtón keresztül Orbánnak, míg végül 2012 januárjában lemondott az államtitkárságról. De még hónapokkal ezután, áprilisban is így fejezett be egy interjút: „Egy valami nagyon bánt. Felcsúton a tea mellett még azt kérdezte, „ugye nem haragszol, ha lesz főnököd?”, aztán a lemondásom utáni frakcióülésen már úgy fogalmazott, nincs szüksége kis miniszterekre az államtitkári posztokon. Én úgy érzem, kínosan – tán időnként a kelleténél is jobban – ügyeltem arra, hogy ne tévesszek szerepet. Én azért jöttem, mert hívott, és azért, hogy segítsek. Segítsek az általa kiválasztott miniszternek, és segítsek mindenekelőtt neki úrrá lenni a nehézségeken, és végrehajtani egy valódi néppárti rendszerváltást. Amely végre felemelkedést hozhat a gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék számára. Sajnálom, hogy ezt a törekvésemet másképp értelmezte. Kérem őt, térjünk vissza oda, ahonnét indultunk: a néppárti politikához, segítsük földdel és minden egyéb lehetséges eszközzel a vidéki közösségeket, a helyi gazdacsaládokat és a fiatalokat. És tényleg tartsuk távol a gazdasági érdekcsoportokat a döntéshozataltól. Ha elszánja magát, engem Gödöllőn megtalál. Ebből a harcból én sem akarok kimaradni. Ha erre hív, jövök. Életem vége felé közeledve még egy ilyen kalandba, azt hiszem, belevágnék.” Miben bízott még ekkor is?

    Abban, hogy mégis meggondolja magát Viktor. Aki, mint kiderült, szintén békét akart velem, illetve próbált hallgatásra bírni. Lázár Jánosra, az akkori frakcióvezetőre bízott, gondolom, olyasmi szöveggel, hogy „kösd le az Ángyán nevű elszabadult hajóágyút”. Minden héten beszélgettünk Jánossal, és egy alkalommal azzal állt elő, hogy a miniszterelnök úr szeretne egy, a Miniszterelnökség égisze alatt működő nemzetstratégiai intézetet, amely összehangolná a tárcák stratégiáit és programjait, egységes fazont és irányt adva a kormányzati munkának. Amit egyébként korábban én vetettem föl Orbánnak. Ezt bízták volna rám: kitalálni, felállítani, működtetni.

    Hozzátette, csinálhatom akár Gödöllőn, mindent megkapok hozzá, épületet, ötven státuszt, és egyúttal lehetnék az egyetem rektora is. Ügyes húzás, tudták, mekkora bánatom, hogy üldözik az embereimet, márpedig ebbe az intézetbe kimenthettem volna jó párat.

    Megkérdeztem Lázártól, mire jó egy ilyen hivatalt vezetni, ha a kormányzati irány pont az ellenkezője annak, mint amit én helyesnek ítélek, ám ő egyre csak azt hajtogatta, hogy „hidd el, ez egy nagyon-nagyon jó ajánlat, ilyet nem dob föl bárkinek a Főnök”.

    És?

    Nem sokat gondolkodtam: nem kértem a mézezett pórázból. Így érkezett el 2013 februárja. A tavaszi parlamenti szezon előtt többnapos kihelyezett frakcióülésre utaztunk, itt vált véglegessé és egyértelművé a szakítás. Napirendre került a földtörvény parlamenti megvitatása, amihez utóbb hetven módosító indítványt nyújtottam be a tatabányai fideszes képviselőtársammal, Bencsik Jánossal közösen, mondanom sem kell, hogy mindet leszavazták. Na, szóval a frakcióülésen szót kértem, sejtettem, ez itt a búcsú, ennek megfelelően előadtam minden bánatomat. A föld- és birtokpolitikai ügyek mellett megvilágítottam azt is, mi a különbség az alaptörvény-módosítás által preferált integrátorok és a családi gazdaságok létrehozta szövetkezetek között: az előbbi rátelepszik a fürtre, s kiszívja a hasznot, az utóbbi alulról szerveződik és visszaoszt a gazdáknak. Fazekas akart válaszolni, ám Orbán ingerülten magához ragadta a szót. A lényegről, a szövetkezetről meg az integrációról nem beszélt, viszont szinte kiabálva olyanokat vágott a fejemhez, hogy kútmérgező vagyok, és a saját fészkembe piszkítok. Itt hangzott el az azóta sokat citált, a maffia gondolkodásmódját idéző mondata, hogy „aki tisztességesen viselkedik, ha megsebesül is a csatatéren, kihozzuk, de aki nem, arra mi is lőni fogunk”. Értsd: a kritika tilos és életveszélyes. Lesütött szemmel hallgatták a frakciótagok, sose látták ilyennek. Megdöbbentek a megfélemlítés ilyen nyíltságán. Amit aztán maximálisan igazolt az idő: az olyan hepciáskodókkal, mint én, kegyetlenül leszámolt Orbán, viszont azokat a „tisztességesen viselkedő” fideszeseket, akik akár milliárdos köztörvényes bűncselekményeket követtek el, zömmel kimentette az igazságszolgáltatás keze közül.

    Mengyi Voldemort börtönben, Simonka György bíróság előtt, Boldog István alatt billeg a sámli. Pedig az ő lojalitásukra nem volt panasz.

    Tán a megengedettnél jobban dolgoztak saját zsebre. És rajtuk is lehet demonstrálni. Vagy pechjükre az történt, hogy nyomozott egy-egy ügyben az ügyészség, s mire kiderült, hogy a képviselő urak is benne vannak, akkora halom papír gyűlt össze, annyian tudtak róla, hogy lehetetlen volt elsikálni az ügyet. Orbán egy ponton túl nem kockáztatja a politikai tőkéjét. Ám ilyenkor is dacos: nem akkor enged, amikor napvilágra kerül a szélhámosság, és akkor sem, amikor bírálják miatta, hanem később, amikor lecsendesedik az ügy. A „juszt is” mentalitás irányítja. Támadják az emberemet? Juszt se küldöm el. Ha bírálják a felcsúti kisvasutat, megépíti Bicskéig, és ha folytatják a bírálatot, kis túlzással arra ébredhetünk egy reggel, hogy Berlinig fut a sínpár.

    Juszt is, juszt se. Őt nem lehet falhoz állítani. Ő nem szenvedhet vereséget. Ő mondja meg, kiből mi lesz.

    Politikai hiba esetén is ez a képlet. A volt egészségügyi miniszter, Mikola István a szinglihordázásával a 2006-os kampányban leverte a biztosítékot, Orbán hátravonta, öt évvel később kiküldte Párizsba az OECD-hez, manapság meg Canberrában nagykövet. Az Orbán után legtehetségesebbnek tartott fideszes, Lázár János miniszterként húzott, mint az igásló, Európában is meg tudott szólalni, megjegyzem, egyszer akár utód is lehet belőle, bár belső körökben nem túl népszerű, ráadásul leszélhámosozta Csányi Sándort, ami nálunk szintén nem sok jót ígér a karrier szempontjából, na, szóval ő meg azt a hibát követte el, hogy túlerősödött. A Főnök azonnal leszedte, mehetett vissza Hódmezővásárhelyre meg a parlament leghátsó sorába.

    Azon a 2013. februári kihelyezett frakcióülésen őszintének tűnt Orbán dühe?

    Ma se tudom eldönteni, mennyi volt belőle a műsor. Miután elhatározta, hogy megszabadul tőlem, adta magát, hogy példát statuáljon rajtam. Hadd suttogja a had, hogy „te, ha az Ángyánt, akit ő hozott ide, így kivégzi, mit tesz velem, ha lépést tévesztek?!” A képviselők többségének nincs alternatív egzisztenciája, ha kirúgja alóluk a parlamentet, nincs hová visszavonulni. Pláne kartácstűzben.

    Ön még ezt követően is maradt a Fidesz-frakcióban, egészen 2013 júniusáig. Miért?

    Hittem, képes leszek megszólítani pár fideszes képviselőtársamat.

    Sikerült?

    Esélyem sem volt rá. A tatabányai Bencsik János is kihátrált mellőlem, mögülem, miután rájött, hogy vannak még tervei az életben. Pedig jólelkű ember, ahogy a frakciótagok többsége is az, „piszoárbeszélgetéseken” kiálltak mellettem.

    Mi hangzik el piszoárbeszélgetéseken?

    „Professzor úr, de jó neked.” „Miért, Józsikám?” „Te vagy az egyetlen szabad ember a frakcióban.”

    Megérti őket?

    Inkább sajnálom. Szegények, ők csak a piszoárban élték meg a szabadságot. Konkrét beszélgetést idéztem! Az illető 2014 után magas állami pozícióba került, távol a frakciótól.

    Orbán hogyhogy nem lökte ki önt azonnal a képviselőcsoportból?

    Magam sem értem. Talán akkor nem akart ezzel a lépéssel politikai kockázatot vállalni. A kihelyezett frakcióülésen mindenesetre azt mondta, hogy „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”.

    Az utolsó parlamenti évét függetlenként ülte végig. De aztán a 2014-es országgyűlési választásra több ellenzéki párt, köztük az LMP és a Jobbik is hívta a listájára. Mindenkit elhajtott. Miért?

    Mert addigra teljesen kiábrándultam a parlamenti munkából, végtelenül értelmetlennek éreztem az egészet. Mondtam is az LMP-s Schiffer Andrásnak, hogy a fideszes fiúk úgyis átnyomnak, amit akarnak, az ellenzék jobban tenné, ha távol tartaná magát a Háztól, mert csak a demokratikus paravánt biztosítja a trógerségekhez. Szóval nem volt kedvem üldögélni odabent a semmiért.

    Azért csak a nevét adta azon a választáson egy parlamenten kívüli, alig ismert erő, az Élőlánc Magyarországért támogatására. Miért?

    A barátaim csinálták, csupa tisztességes ember, felkértek, hogy a választáson támogassam őket, így, bár sem egyéni, sem listás jelöltjük nem voltam, nem tehettem meg, hogy ne segítsek. És az alapötlet is tetszett, ami tulajdonképpen az általam kezdeményezett Tisztesség és Emberség Szövetsége mozgalomtól származott: a százhat egyéni választókerületben ne a pártfőnök által kijelölt gombnyomogató bábuk induljanak, hanem keressünk helyben megbecsült embereket, akiket az életük hitelesít a helyi közösség előtt, akiket még nem sarazott össze a politika, akik mögött szakmai és emberi teljesítmény áll. Velük tényleges, korrekt vitákra, értelmes konszenzusokra képes szakértői parlamentet lehetett volna összeállítani.

    Az Élőlánc csúnyán leszerepelt.

    Mert nem volt se médiája, se pénze. Semmije se volt. Tán kilenc körzetben sikerült összeszedni a szükséges számú ajánlócédulát, így nem lett országos lista, nem jutottak el a választókhoz. Sok hasznomat már csak amiatt sem látták, mert 2013 nyarán műtöttek pajzsmiriggyel, év végére álltam talpra, pár hónapom maradt az országjárásra.

    A választási kudarc után visszament az egyetemre.

    Pár hónapra. Az akkor friss dékán, Gyuricza Csaba a tanítványom volt, az én kezemből vette át a diplomáját. Ennek ellenére a 2014-es választások után az első dolga volt indoklás és jogutód nélkül megszünteti a közel negyedszázados intézetünket. Meg is kapta érte a Júdás-pénzt, hamarosan a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal államtitkári rangú vezetője lett, ma pedig a mezőgazdasági kutatóintézeti hálózatot összefogó Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója.

    Én pedig szomorúan nyugtáztam, hogy Viktor beváltja az ígéretét: leradírozza az életművemet, nem engem, hanem a környezetemet teszi tönkre.

    Nem volt elég megszüntetni az intézetemet, továbbmentek: a volt munkatársaimat ellehetetlenítették, a felsőoktatási törvényben törölték az alapszakok közül a vezetésemmel alapított és a régióban elsőként indított környezetgazdálkodási agrármérnöki szakot, és még csak az sem érdekelte őket, hogy ezzel ártanak az országnak és számos egyetemének, ahol időközben megtelepedett ez a képzés.

    Ebben az időben az ön barátjához, Balog Zoltán emberminiszterhez tartozott az oktatásügy. Beszélgettek?

    Inkább felebarátomnak mondanám Zolit. Keresztény ember, már csak ezért sem voltunk rosszban. Annak idején tiszteltük és becsültük egymást. Nincs és nem is volt vele elintéznivalóm. Inkább neki lehet elintéznivalója a lelkiismeretével, és nem csak velem kapcsolatban. Azt hiszem, szép hosszú beszélgetés elé néz az Úristennel.

    Kért bárki politikustól segítséget? Legalább annyit, hogy közvetítsenek ön és Orbán között?

    Csak „összeángyánoztam” volna olyanokat, akiket nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni. Távozásom óta az a beszéd a Fideszben pont elég az ellehetetlenüléshez, hogy „te, ez szokott társalogni a proffal”.

    Kishantos is odalett.

    Az az orbáni bosszú számomra legfájdalmasabb fejezeteinek egyike. Kishantoson huszonegy éven át működött az államtól bérelt 452 hektáron egy világviszonylatban egyedülálló biogazdaság és egy nemzetközi rangú népfőiskola. Létrehozásában egyetemi tanárként annak idején magam is részt vettem, államtitkárként segítettem a működését. 2013-ban kellett volna meghosszabbítani a bérleti szerződést, amit annak ellenére megfúrtak, hogy az Orbán által formálisan elfogadott, széljegyzetelt államtitkári programomban nevesítve szerepelt a kishantosihoz hasonló tudásközpontok létrehozása. Az ország legjobb, biogazdálkodással feljavított termőterülete fideszes haveroké lett. És mi volt az első dolguk? Megszórták műtrágyával a bioföldet. Ez nálam a hazaárulás kategóriája. Két barátom, Ácsné Éva és Bolye Feri vitte a hátán a gazdaságot, Feri belehalt a sokkba. Engem ellehetetlenítenek, kit érdekel? De ez! Végtelenül kegyetlen. És pitiáner. A Főnök elvárásai szerint a földdel tesznek egyenlővé mindent, ami velem kapcsolatos. Aztán felhintik sóval, Kishantost történetesen pétisóval.

    Ön szerint mi mozgatja a miniszterelnököt?

    Általában jellemző rá, hogy mást mond, mint amit tesz. Nyugatra üzente sok éve valamelyik balhé után, hogy „ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek”. De, tartok tőle, még ennél is „ravaszabb” a helyzet: nem azt mondja, amit gondol, és nem azt teszi, amit mond. Vagyis teljesen mindegy, mit mond, az csak „politikai termék”, a gondolatai és a tettei is teljesen mások, mint a duma.

    A liberális oldalról a Fideszhez sodródott Petri Lukács Ádám nyilatkozta a minap a Válasz Online-nak a koronavírusos felhatalmazási törvény kapcsán: „Ha az ember sportoló, mondjuk kosaras, akkor csinálhat bármit, ha labda kerül a kezébe, megpróbálja bedobni. Ilyen a politikus is. Nem hagyja ki a ziccert. Legyen ez bármilyen cinikus, én ezt tehát sporteredménynek látom. Orbán átlátott egy helyzetet és ki is használta.”

    Egyetértek abban, hogy Orbánt mindenekelőtt a politikai haszon érdekli, és az érdekei szerint ügyesen használja ki az adódó lehetőségeket. Mély nyomot hagyott bennem az, amikor egy Putyin-látogatás apropóján szembesítették az újságírók az akkori kormányszóvivőt, Giró-Szász Andrást azzal, hogy a nyugati szövetségesek nem örülnek Orbán és az orosz elnök összekapaszkodásának. Giró-Szász valami olyasmit felelt, hogy egyes uniós országok értékalapú politikát folytatnak, mások érdekalapút, és mi az utóbbiakhoz tartozunk. Lefordítom: ennek a társaságnak igazából nincsenek elvei, értékei, melyek vezetnék őket az életben és politikában, következésképpen, ha az érdekek úgy kívánják, szívfájdalom nélkül félreteszik a fennhangon hirdetett értékeket, és akár az ellenkezőjét mondják, teszik, mint előző nap. De ha nincs érték, mi marad belőled? Ki vagy te értékek nélkül? Semmi. Váz. Gyakran szónokolnak a családról is, és valóban családokat képviselnek, ám sajnos csupán néhány konkrét famíliát. Őket nevezik nemzeti tőkéseknek. Amikor államtitkárként soroltam a miniszteremnek a disznóságokat, egyre azt szajkózta, hogy „meg kell egyeznünk a nemzeti tőkével”. Azt feleltem felindultan, hogy: „Sándor, ezek gazemberek, szétlopják a nemzeti vagyonunkat, egy részük már a rendszerváltás óta hordja haza a cuccot. Ez a nemzeti tőke? Egy ilyen züllött kompániára milyen nemzet épülhet, mi lesz velük belőlünk?!” A másik vérforraló duma a keresztény értékekre és azok védelmére való örökös hivatkozás. Miközben a magát kereszténynek valló kormányunk naponta szegi meg a tízparancsolat szinte minden pontját, különösen a paráznaságra, a hazugságra és a lopásra vonatkozó tételeket. Itt van például a migránsozás, ami a fenyegetettségre, a háborús pszichózisra alapozott kommunikáció szempontjából zseniális, csak épp összeegyeztethetetlen a keresztény erkölcsökkel. Nagy bánatom, hogy a magyar püspöki kar, a saját pápáját megtagadva asszisztál ehhez az erkölcsi mélyrepüléshez, egyedül a volt váci megyéspüspök, Beer Miklós atya szólalt föl ellene, ki is közösítették.

    Ön beengedne minden menekültet, migránst?

    Szó sincs róla, ám Viktorék hülyének nézik és hülyítik a népet, úgy uszítanak a menekülők ellen, hogy évek óta alig látni migránst a magyar határon, és az a pár száz fő is nyugatra tart. Másrészt napnál világosabb, hogy Európával közösen kell megoldást találni a menekültkérdésre, hiszen, ha majd a klímaváltozás és a háborúk hatására tényleg százmilliók indulnak el, nincs az a kerítés, ami megállítja a szerencsétleneket. Harmadrészt: nyilván szigorú felső határa van a kontinens befogadóképességének, és csak az jöhet, aki hajlandó együttműködni, integrálódni. A csibészeket ki kell szűrni, a szabályokat be kell tartatni, a renitenseket haza kell zsuppolni. Ez összefér a kereszténységgel. Az viszont nem, hogy nőket, gyerekeket hagyunk vízbe fúlni, és azok elé is szögesdrótot húzunk, akik a lebombázott falujukból menekülve próbálják menteni a családjukat. Amúgy meg mi is migránsok vagyunk, a Jóisten áldja meg! Kipcsakok! És ha valaki nem tudná, pont azzal igázható le egy vallás, ha a hívei nem képviselik, csak hirdetik a tanokat. Ajánlom Szent István intelmeit Szent Imre herceghez: légy barátságos az idegenekkel, fogadd be őket. Ezt üzeni az államalapítónk. Olyat viszont nem olvastam tőle, hogy bocsáss ki letelepedési kötvényeket, tedd zsebre ezek milliárdos hasznát, és mosolyogva ereszd európai szövetségeseidre a maffiózókat. És olyan keresztényi ideáról sem hallottam prédikálni, hogy akinek pénze van, jöhet, akinek nincs, az pusztuljon. Mit keresett itt a macedón szélhámos exminiszterelnök, akit a hazájában börtönre ítéltek?! A kormány hozta be állami kocsival, szabadon flangálhatott, lejárt vásárolni a boltba, el sem dugták a nép szeme elől. Még szavazhatott is az itteni önkormányzati választásokon! Azt mondta rá Orbán, hogy a barátunk. Hát, nekem ugyan nem a barátom ez a Gruevszki nevű politikusbűnöző.

    Az mitől van, hogy ön is csak akkor emelte föl a hangját az orbáni világ ellen, amikor az önnek fontos területen, a földügyben mohósodott meg a fideszes nemzeti burzsoázia? Korábban nem zavarták a mészároslőrincek?

    Az elejétől láttam gazemberségeket, de azzal hessegettem el a kételyeimet, hogy a fő irány azért jó. Azon az ominózus felcsúti, kormányába meghívó beszélgetésen azt is mondtam Viktornak: „Nézd, elfogadom, hogy nem lehet mindig nyílegyenesen a szent cél felé tartani, különösen nem egy miniszterelnöknek, ám azt nem szeretném megérni, és ahhoz nem fogok asszisztálni, hogy az ellenkező irányba haladunk.” Azt felelte, hogy „professzor úr, tökéletesen megértelek és egyetértek veled”.

    Végzetesen naiv voltam, hogy hittem neki. Tán kezdettől az volt a cél, amit én „csupán” mocskos eszköznek hittem: a hatalom bármi áron történő megszerzése és megtartása.

    Aminek egyik lába a nemzeti burzsoázia kitenyésztése és fölhizlalása, csak hogy legyen, aki állja a politikai cecheket.

    Pár éve még ön is azt nyilatkozta, hogy Orbán a foglya a helyzetnek.

    Tévedtem: nem a foglya, hanem az irányítója.

    Ön pedig Gödöllő foglya. Fél évtizede lényegében remeteként él itt.

    A remete tán túlzás, de való igaz, hogy túl sokat nem mozdulok ki. Amint elértem a korhatárt, vagyis 2015 márciusában, kértem a nyugdíjazásomat. Önkéntes, belső száműzetésben élek, kapcsolatomat a külvilággal minimalizáltam.

    Nem tanítana inkább?

    Tán tanítanék, bár korábbi egyetemi teljesítményeim minden lenyomatát eldózerolták. Ráadásul az összes magyar egyetem rektorát és kancellárját a kormány nevezi ki. Melyikőjük merne katedrát adni nekem? Tavaly augusztus huszadikán díszpolgárává választott Gödöllő. Ennek örültem. Annak kevésbé, hogy noha a hír fölkerült az egyetem honlapjára, három óra múltán levették, nyoma se maradt, észbe kapott a „vétkes”, remélem, nem állították szőnyegszélre.

    Megél a nyugdíjából?

    Az országgyűlési képviselőség majd az államtitkárság megdobta az alapomat, így a nyugdíjam tisztes megélhetést biztosít, és sose voltak nagy igényeim.

    Mire is kéne több? Lövessem ki magam a Holdra? Minek gyűjtögetni, harácsolni? A halotti ruhán nincsen zseb – tartja a mondás. Amúgy nem olyan rossz ám remetének lenni.

    Bár néha eszembe jut, hogy odafönt majd bizonyára számon kérik rajtam, miként gazdálkodtam a tálentumommal, és azon az égi kollokviumon tétel lehet az is, hogy szabad-e önként kilépni közéletből, tanításból, amikor lenne még mondanivalója az embernek. Azzal nyugtatom magam, hogy ezen a mostani terepen tehetetlen vagyok. Aztán, ha netán fordul a világ, előbújhatok, ha még kellek. Ha nem, úgy is jó. A családommal próbáljuk átmenteni magunkat boldogabb időkre.Van egy csodálatos feleségem és öt felnőtt gyermekünk, nyolc unokánk. Az elsőszülött fiam Péter harminchét éves, igazi bölcsész, gimnáziumi tanár, de egy évvel ezelőtt, miután megszületett a harmadik gyermekük, a túlterheltség és a megélhetési nehézségek miatt pályaelhagyó lett, de azért „tanár urazzák” a cégénél. Ildikó lányunk tanító, februárban szülte a nyolcadik unokánkat, Katalin lányunk nálunk, a mi szakunkon végzett az egyetemen, otthon van a gyerekeivel, közben pályázatokat ír egy cégnek, és gazdálkodnak a tanyájukon. Rita lányunk a kertészetit végezte, második gyermekével ő is gyesen, Tamás fiunk pedig tavaly nősült mérnök-informatikus. Két fiú között három lány, ez a mi „családi szendvicsünk”. Szóval, ami engem illet: családapaként tisztességgel hozzátettem a részem a mi közösségünkhöz, a magyar nemzethez, ám bevallom, lelkiismeret-furdalásom van azért, hogy túlságosan sokat voltam távol a családomtól, foglalkoztam sok, ma már haszontalannak tűnő dologgal. Az pedig, hogy az úgynevezett rendszerváltásból csak annyit hoztunk ki, amennyit, tán nem csak az én bűnöm.

    Mennyit hoztunk ki belőle?

    Sokkal kevesebbet, mint lehetett volna. Beszélni lehet szabadon, ez jó, most is elmondhatom a véleményemet, csakhogy annyit ér, mintha a Hyde Parkban hangzana el: semmi hatása. És az is jó, hogy kinyílt a világ: mehetsz és vissza is jöhetsz.

    Ha megy az ember, utóbb érdemes visszajönnie?

    Amikor ezt a kérdést teszi föl egy-egy volt hallgatóm, azt felelem: nézd, nem tudok ma olyat mondani, amivel visszatarthatnálak. Ha én lennék annyi idős, mint te, én sem akarnám iszapbirkózásban felőrölni az erőmet, az éveimet, nekiindulnék, aztán, ha ránk köszönt az a tisztességesebb világ, visszajönnék. Hallom, az uniós pénzből már nem húsz-harminc százalékot kell visszazsugázni „alkotmányossági díjként” a párthoz és ügyintéző főkorifeusaihoz, hanem ötvenet. Kell ez egy értelmes fiatalnak? A szakterületemen a java elment. A minisztériumokban, tisztelet a kevés kivételnek, olyanok maradtak, a kutyámat nem bíznám rájuk, nemhogy az országot. A kontraszelekció ma tán súlyosabb, mint a Kádár-rendszerben, bár igaz, hogy ott a lezárt határ tartott itthon sokakat. És tényleg, mit is mondhatnék arra, hogy „professzor úr, olyan nyert előttem egy pályázaton, akiről tudom, hogy sokkal gyengébb anyagot adott be, mint én, viszont fideszes”? Ami itt megy, annak semmi köze a nemzetépítéshez. Én nem ilyen társadalmat képzeltem. Hanem keresztényt és szociálisat. Vagyis szolidárisat. Ez nagyon nem az. Most van egy szűk milliárdos, urizáló, pökhendi réteg, mely bármit megengedhet magának, és alatta egy széles, leszakadó roncstársadalom, melyben egyre csak gyűlik az elkeseredés és a feszültség. Az államtitkárságról pár héttel előttem lemondott tatabányai képviselőtársamnak annak idején sikerült megkérdeznie Orbántól, hogy mi erre a helyzetre a Fidesz válasza, mi lesz, ha a feszültség robbanáshoz vezet. És tudja, mit mondott a miniszterelnök? Azt, hogy „majd a Pintér elintézi”. Ismétlem: majd a belügyminiszter elintézi. És csak remélem, de igazából nem hiszem, hogy a közmunkára gondolt, s nem a hagyományos karhatalmi eszközök bevetésére.

    Mivel telt a tegnapi napja?

    Utolsó lelkiismereti vállalásaim egyikeként dolgozom a fideszes állami földprivatizáció, vagyis az intézményesített földrablás dokumentálásán. Megyénként publikálom a vizsgálódásaim eredményét, s ha a gondviselő ad nekem időt a végére érni, egyberendezem, kortörténeti dokumentumként kiadható könyv készülhet belőle. Üdítőbb elfoglaltság, hogy gondozom a kertemet, s közben olykor órákon át lesem a madarakat. Megnyugtatnak, helyesek, összeütöttem nekik és rendszeresen feltöltök három etetőt. A minap például éppen azon álmélkodtam, hogy a csuszka a fa törzsén fejjel lefelé is képes kienni belőle a magot. Ha jobban belegondolok, van itt nálam parlament: madárparlament. Igaz, ezek is feszt azon ügyeskednek, ki kit csap el az etetőtől.

     

     

     

     

     

  • A "Magyar konyha" folyóirat 34.évf. 1 száma - Molnár B. Tamás interjú (2010.! - 2020. 02. 28.)

    Magyar konyha folyóirat 34/1 szám, 2010.! jan. "A magyar gasztronómia lelkiismerete" cikkismertetés: 2020. 02. 28.

    Véletlenül talált újság és jó cikk a Magyar Gasztronómiai Egyesület és a Bűvös Szakács blog alapítójával, Molnár B. Tamással.

    "Az általános igénytelenség és beszűkültség nemcsak egészségügyileg, hanem gazdaságilag is katasztrófához vezet."

    "ha lennének jó alapanyagaink"

    (itthon azelőtt) " vajjal főztek... ettek teknősbékavagdaltat... vaddisznófejet, békacombot... rákkal"

    "elterjedt volt az alaplé használata..."

    "Sokkal dúsabb, gazdagabb, vizesebb természet vett körül bennünket"

    "sokkal több halat ettek az emberek... vadat, csigát..."

    "volt pacsirta, fürj, fogoly"

    "a borjúpaprikáshoz nem lehet valódi borjút kapni"

    "az ipari tejföl..."

    a magyar vendégszeretet hírét "lehúzós vendéglők, hiénataxisok lerombolják"

    "volna ehető kenyerünk, burgonyánk, jó vajunk, sajtunk, savanyú káposztánk"

    "az élelmiszer-minősítés ma Magyarországon az ipari lobbik martaléka" (!)

    "jogos elvárás, hogy az élelmiszereket ne külföldről hozzuk be"

    "beszálltunk a tömegtermelés versenyébe"

    "Létfontosságú érdekünk, hogy a mindenkori kormány hosszú távon a kézműves termékek felé orientálja a mezőgazdaságnak legalább egy részét. Hogy ezeknek a termékeknek minőségét független intézmény ellenőrizze és garantálja. Hogy létrejöjjön végre egy minőséggarancia rendszer. Hogy az ilyen termékek mögött megjelenjen végre a hitelesség. Mivel a magyar állam évtizedeken át tevékenyen részt vett az étkezési kultúra rombolásában, értelemszerűen részt kell vennie most az újraépítésében is.

     

    Okos, kemény mondatok. Ellentmondanak ugyanakkor a mai sikerpropagandának, a szabadságharcos országnak. Érdemes összevetni az Ángyán féle, a hatalom által kidolgoztatott de soha el nem fogadott Vidékstratégiával. Csoda, és öröm, hogy egy drága szép újságban megjelenhetnek. Köszönet, feltételezem, a szerkesztőbizottság elnökének, Lévai Anikónak.

    JAVÍTÁS! Mivel az újságnak sem a címlapján, se oldalain nem találtam dátumot, azt hittem, friss, 2020-as. Most egy benne talált hirdetésből megtudtam, hogy 2010-es! Így már minden érthető. Akkor még szabad volt kritizálni. Sajnos ma is helytálló a cikk minden mondata. Bár ne volna.

     

    A 'Felelet' kérdezi:

    Miért nem kerülhet egy kis családi étteremben egy ebéd annyiba, mint otthon? Hiszen a beszerzés, a főzés még olcsóbb is így, csak a kis helyiség fenntartása lenne a többlet.

    (Megoldás: adók, bürokrácia, ellehetetlenítő előírások, ellenőrzések, csakazértis büntetések, melyek persze az óriáscégeket nem érintik.)

    A vevő is ellenőrizhetne sok mindent, ha az ehhez szükséges eszközök, segítő szakemberek a piacokon, boltokban rendelkezésünkre állnának.

    A mai minőség, a nagytermelők, multik inkább a háborús idők katonák tönkretételén meggazdagodó hadiszállítóira emlékeztetnek.

    Halakról:

    A lapszám 16. oldalán "Fogas kérdés" címmel a halakról írnak sok érdekeset. Például, hogy 99%-ban nem élővízből kerülnek az asztalunkra. Hogy nagyrészt becsapnak bennünket a halfajtával (is).

    Jó lenne olvasni arról is, hogy ez a 99% mennyi mérget, ipari hulladékot és gyógyszert tartalmaz, hogy ma már a tengerben is így tenyésztik a halakat, hogy miért nem akarja a mindenkori hatalom visszaállítani a "fokos" vízmegtartó ártéri rendszert, amit a folyószabályozás, az akkori gazdagok akkori föld- és pénzéhsége kétszáz év alatt megszüntetett. Miért drága a hal, miért nem ehetünk balatoni halat.

     

  • A felforrt József nádor tér - Magyar Nemzet Lugas (2019.09.07.)

    A felforrt József nádor tér - Magyar Nemzet Lugas (2019.09.07.)
    kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet Lugas 14.o. Máté Enikő: Felforrt epe (2019. 09.07.) valamint az 1. és 3. oldal írásai Budapestről, mint legjobb úti célról

    Évtizedes hagyomány, hogy a Magyar Nemzet mellékletében jó írások bújnak meg. A belvárosi tér átalakításáról szóló cikk szerzője két óvatos bekezdés közé helyezi el értékes, őszinte véleményét. A szem előtt lévő mondatok: „Az eredmény – felemás” és „rendezték, ami jó, de meghittebbé is lehetett volna varázsolni”. Az elrejtett részek: „egyre elviselhetetlenebb budapesti nyarak… egyértelmű: a városnak … több fára van szüksége… tarvágást csináltak faltól falig… csak évtizedek múltán lesz lombsátor… sivár, napsütötte, lekövezett katlan… a díszkút … egy plázát zavartalanul díszíthetne… a kecses kutakat, újabb képzavarként, masszív padok veszik körbe…” (Nem ír arról, hogy a polgárság védő-tiltakozása itt is reménytelen volt. Pontosan várható volt a megvalósult lesújtó eredmény.)

    Öröm, ha egy-egy igaz, őszinte cikket olvashatunk, és remélem, Máté Enikő további értékes, bátor írásaival gyakran fogunk találkozni.

    Valaki elmagyarázhatná a politikai, gazdasági, közműveltségi folyamatot, ami a parkot tönkretette, hogy okulhassunk belőle az ország javára, megelőzve a hasonlókat.

    Ötletek kellenek (a hibákat már egész jól összefoglalta), hogyan lehet jóvátenni a történteket. A kutak, padok, lámpák, korlátok, oszlopok, burkolatok könnyen áthelyezhetők, lecserélhetők, módosíthatók. A fák esete nehéz. Esetleg vidéki mezőkről helikopterekkel 100 éves fákat áttelepíteni. A költséget a tarvágásból hasznot húzó cégek és személyek fizethetnék.

    Érdekes lenne, hogy témánk hogyan egyeztethető össze az ugyanezen lapszámban címoldalon kifejtett hírrel, miszerint Budapest a legélhetőbb kelet-európai város és a legjobb úti cél. Újra kelet vagyunk, de ott legalább a legjobb, mint Kádár idején? Mi alapján értékelt minket az Economist?

  • A gyertyától a ledig (2020. 10. 17.)

    A gyertyától a ledig (2020. 10. 17.)

    (Felelet:)

    "Pallérozott kristályból tizenkét lámpások

    Benne sorba függtek, nagy vólt ragyogásuk;

    A viaszgyertyáktól esett villámlások,

    Szememet sértették a sok súgárzások."

       Gvadányi József: Egy falusi nótáriusnak budai utazása

     

    Gazdag ország vagyunk, dacára az 500 éve tartó megszállásoknak, háborúknak. Nemcsak lakásállományunkat cseréljük le 50 évente, szemben a szegény svájciakkal, franciákkal, angolokkal, hanem a mesterséges világítást is.

    Berlinben az utcai lámpák harmada máig gázlámpa. A fénye is szebb, kevésbé zavar, kápráztat, vakít, és anyagilag is jobban jártak. Nálunk például az iskolákban a 80-as évektől lecserélték az olcsó üveggömb izzólámpákat drága (rút) fénycsőre, majd kompaktra, majd ledre. Persze a csere is drága, az újabb fényforrások is sokkal többe kerültek, de energiát se spóroltunk, és a hálózatot is át kellett építeni, sőt atomerőművet is akarnak, mivel a cserék közben az egykori 60 lux fényerőt 1000 (ezer!) luxra növelték. (iskolákban mért adatom)

    Így hiába fogyaszt kevesebbet (az amúgy előállítása, eldobása és használata közben is mérgező) modern termék. Tizenötszörösére nőtt a fényerő, és emiatt már 100 lux ablakon bejövő fénynél is felkapcsolják a lámpát, hisz sötétnek tűnik nélküle. Hozzájönnek a nulladik órák, a délutánra úgyfelejtett lámpák, és az egyre inkább ablak (de legalábbis megfelelő nagy és magas ablak) nélkül épülő oktatási épületek. (Nem beszélve a teljesen ablaktalan munkahelyekről, plázákról, egyetemekről.) Azaz az 50 évvel ezelőtti napi átlag egy órás mesterséges fény helyett az iskolákban is 10 órát világítanak. Ezt a 15-ször 10-es, azaz 150-szeres növekményt kéne a ledeknek megtakarítaniuk.

    A sok fény, erős fény, vibráló, természetellenes fény, a sok munkafüzeti, számítógépes, mobilos munka (beszélgetés, előadásra figyelés, játék helyett) tönkreteszi a gyerekek szemét. Szerencsére a sok szemüveges növeli az orvosipar hasznát és a GDP-t.

    Persze ez már száz éve kezdődött a fény-ipar-kapitalizmusban is, az izzók élettartamának globális lerontásával. (Izzólámpa összeesküvés c. film, 53 perc itt felirattal) index cikk, magyar nemzet cikk, (reklám, terveztett avulás, hitel - a három alap...)

     Ne féljünk, a ledek vagy autó xenon fényforrások se fognak tovább működni, mint az izzók. De sajnos addig is tűrnünk kell a hatóságok közönye miatt a szembevakító, a hagyományos 65 wattos izzóhoz képest erősebb, fehérebb, kékebb, kisebb pontból jövő és ezért is vakítóbb, közlekedést veszélyeztető fényét, valamint városban a mögöttünk álló magas fényszórójú tankok (SUV), vagy előttünk féklámpát égető, ezzel vakító többtízmilliós autók zavarását.

     

     

     

     

     

     

     

  • A Királydomb (Magyar Patrióták, filmajánló, 7 perc) (2020. 08. 21.)

    A Királydomb (Magyar Patrióták, filmajánló, 7 perc) (2020. 08. 21.)

    A film.

    És egy korábbitájékoztatás.

    Évszázadokon keresztül szolgált a magyar országgyűlések központi helyszínéül a jelenleg Budapest X. kerületében fekvő Királydomb. Az első gyűlést 1277-ben, IV. (Kun) László király idejében tartották itt, az utolsót pedig 1540-ben, majd a török hódoltság megszakította ezt a hagyományt. Az utóbbi évszázadokban azonban szinte teljesen kikopott a köztudatból ez a jelentős helyszín, és a Királydomb nagyrészét mára lakóházak borítják.

     

  • A Mandiner hetilap harmadik számáról (2019.10.01.)

    Mandiner, harmadik szám, 2019. októver 1.

    Tisztelt szerkesztőség!

    Az első benyomás kellemetlen volt.

    A címlap a trágársággal kacérkodik, mint a „konzervatív” újságírók egy része már harminc éve. És ugyanez a „bátor”, polgárpukkasztó(?) kifejezés a belső címben és a cikkben is megismétlődik. A beszélgetés második kérdése (harmadik sor!) pedig már igazán gusztustalan. Persze a „jobboldali” újságok általában az idézés mögé bújtatták trágár, újító hajlamaikat. Mert akkor nem ők a tettesek, csak bátran idéznek. Az olvasók kedvéért, mint más művészek a színházlátogatók és mozifilm nézők „kedvéért”. Én nem kérek ebből, még akkor sem, ha a „keresztény, nemzetmentő” kormány fő TV-s (sóhajtozó) szószólója percenkért trágárkodik tízezrek előtt. Persze Márai szerint a polgárság a mindenkori ellenség, és az erkölcs és a nyelv rombolása fontos igénye egyes hatalmaknak. ("Hallgatni akartam" kötet, kettő/3. fejezetrész)

    Más kérdés, hogy miért épp egy trágár újságíró az egyetlen alternatív főpolgármester jelölt a szocialista mellett? Őt választani a kisebb rossz választása, és éppen ezt ő is ellenzi. Gyanús az újság, hogy valójában cseles kormányjelölt-propaganda. Megszólaltatni az ellenzéket, de rögtön ellenszenvessé tenni. A bőrfejű címlap póz (lefelé hajtott fej, mintha öklelni akarna), a sötét-fekete szín, a vallásosokat sértő idézet, a trágárság, és az erős mondanivaló kifejtetlensége, ami így hazugságnak, butaságnak tűnhet. Persze az, hogy az első számokat a kormánylappal együtt ingyen dobták a postaládákba, már megmutatja az újság megbízóját. A megszüntetett Heti Válasz helyett egy ellenzékpótló újság létrehozása, hadd olvassa ezt, aki vágyik többféle véleményre.

    Másfelől a cikkben elhangzanak valóban rendkívül fontos, sehol meg nem jelenő, bár itt sem kifejtett gondolatok. (Miért nem kérdezett rá az újságíró? Az olvasók helyett? Nem ez a dolga?) Ezek:

    1.: Orbánt a maffia irányítja, például a parkolási. Akkor feltehetjük, hogy fontosabb dolgokban még inkább? Paks? Földek? Ángyán? Stratégiai partnerek?

    2.: „háztáji ellenzék fenntartása” (két helyen is említve). Akkor az is lehetséges, hogy a valódi ellenzékét a Fidesz számolta fel? MDF? Keresztények? Jobbik?

    3.: „Gyurcsány nélkül nem lenne kétharmad.” Akkor ezért szerepeltetik 2006 óta állandóan? Beszélnek róla állandóan? Mossák vele össze az összes ellenzéket? Ezért nincs börtönben sem ő, sem a bűnös rendőrök?

    Még az utolsó bekezdés érdekes, arról jobb lett volna többet kérdezni (a zöld, élhető város). Hisz az a lényeg, a valóság, a cél, a program, a cikk többi része csak a politikai harc.

    A Kárpátalja-film cikk jó lehetett volna. Nagyon fontos téma. Az embernek meghozza a kedvét a filmhez, egészen az utolsó bekezdés elolvasásáig. Ott kiderül(?), hogy a film állást foglal a háborús történésekben az oroszok ellen. (Az amerikai bábkormány mellett?) Kár a filmért. Szánalmas az a rész is, ahol egy „erős, sérült” katona akart az orosz főtanácsos ellen „igazságot” szolgáltatni. A másik fél nem mondhatja el a véleményét? A film hazudhat ezreknek?

    Igazán jó, érdekes, tartalmas cikket keveset találtam. (A pécsi cikknél érdekes lett volna kitérni az eladósodott városok 2013-as adósságátvállalására. Mert az rettentő igazságtalan volt, hasonlítható az 1947 és 1962 közötti magántulajdonnal kapcsolatos történésekhez. A becsületesen gazdálkodó közösségek fizessék a pazarlók közösségek adósságát? Vagy ha a városvezetés sikkasztotta el a pénzt, akkor az ő gazdagodásukat fizesse az egész ország?)

    1.: Váratlanul értékes cikk a Vincent Liegey interjú. Nagyon jó! Ráadásul épp a 25 éve (1994) semmibe vett környezetvédelemről, városi életről szól.

    2.: Örültem a Dresch interjúnak is. Jó lenne ezután egy Somogyi Győző beszélgetés a valóban legfontosabb kérdések cenzúrázása nélkül. És a magyar népzenei közösség tagjaival is lehetne egy sorozat. Vagy akár egy visszaemlékezés a Kalamajka együttes korán meghalt zenészeire.

    3.: Tetszett még Patak Márta írása a szennai skanzenről, a hagyományos életről. Főleg egy mondata: „még árnyékát sem tudja visszaadni skanzen vagy hagyományőrző sokaság” (és itt a mai iskolákra, erdei iskolára is gondol). Erről lehetne sokat írni, sokakkal beszélgetni: A mai élet, az ezt kierőszakoló folyamatok, törvények, iskolarendszer.

    4.:  Tartalmas és fontos Böszörményi Nagy Gergely „Analóg bosszú” írása. (A cím számomra mesterkélten figyelemfelhívó.) A „luddita” szó jelentését tudni kéne? Az utolsó mondat a technológiai lobbiról (annak hatalmáról) és az oktatásról rendkívül fontos. Folytatható téma.

    Összegzés.

    Hatvanhat oldalon volt négy jó cikk, és egy érdekes, de gyanús választási írás. A sok fölösleges, gyenge, időt rabló cikk miatt pedig az olvasó esetleg egy jóba már bele se kezd, sőt ki se nyitja az újságot. Nem tudom, ajánlható-e.

    Persze másfelől az is ritkaság, hogy 4-5 jó, érdekes, fontos írást találjon az ember valahol. A tévékben, rádiókban már 30 éve legfeljebb éjszaka elrejtve jelenik meg valami jó, mint minap egy tavalyi Sára Sándor beszélgetés újrajátszása (Kettesben, Szabó Anett, 2018. május 20., Echo/HírTV).

     További örömteli újságírást kívánok

    Sámsondi Kiss Gergely

  • Balaton, pénzemberek - Káli Híradó 2020 augusztus (2020. 05. 22.)

    Balaton, pénzemberek - Káli Híradó 2020 augusztus- Somogyi Győző (2020. 08. 22.)

    http://www.kalihirado.hu/

    Pénzemberek, befektető és ingatlanfejlesztő cégek sokasága repült rá idén a Káli-medencére és az északi balatonpart még beépítetlen kis darabjaira. Ezek a tájat nem ismerik, nem szeretik. Csak mint pénztermelő forrást akarják "fejleszteni" - azaz teleépíteni nagyméretű tájidegen szállodákkal, lakóparkokkal, szórakozóhelyekkel, yachtkikötőkkel. Kihasználva azt, hogy ezt a tájat mindeddig sikerült megőrizni és ezzel vonzóvá tenni.

    Nem törődnek azzal, hogy óriási ronda épületeik, autóparkolóik, a túlgerjesztett turistatömeg megfosztja jellegétől és vonzerejétől a tájat és az az idegenforgalom is összeomlik, amiből ők hasznot húzni akarnak.

    Sajnos a kormány "idegenforgalom fejlesztés" jelszóval minden káros építkezést milliárdokkal támogat, ezért a nagy üzlet maga a beruházás tekintet nélkül arra,hogy a jövőben működik vagy sem.

    A Balatont csak... szigorú építkezési stop mentheti meg...

    Felelet:

    Némi bontás is ráfér a Balatonpartra. A szocializmusban Siófoknál elétöltöttek a villasoroknak, hogy a nép tudjon fürödni. Ezt a területet az utóbbi évtizedekben megintcsak beépítették, óriási csúf épületekkel...

     

  • Budapest 2019 program - saját elgondolás (2019.09.03. a honlap nyitó írása)

    Budapest 2019 program - saját elgondolás (2019.09.03. a honlap nyitó írása)

    BUDAPEST 2019

    Húsz pont a jobb közérzetű Budapestért.

    Miből lesz rá pénz? Nem kell több pénz, csak ésszerű, közérdekű döntések tisztességes végrehajtása. Sok pénzbe csak a dőlten szedett részek kerülnek.

     

    tartalom:

    1  kímélet  a kényszerítő reklámoktól
    2  felelős útkarbantartás, közműépítés
    3  jobb parkolás és közlekedés szabályozás
    4  sokféleség a taxis közlekedésben
    5  a közterületen élhessünk, ne csak rohanjunk
    6  a tisztálkodás alapjog?
    7  jó éttermek, szolgáltatások
    8  piacok
    9  fő helyen a fő dolgok
    10 fény és zajszennyezés, sugárzás, egészség
    11 neon, led, légkondi, wifi, nappali világítás
    12 közművek, telefon
    13 sajtó, nyilvánosság, tájékoztatás
    14 vendégek, turisták kedvére
    15 pláza adó távolság
    16 fürdők
    17 utcavásár, szemét ügy
    18 négy óra munka
    19 városközpont, városháza
    20 méltó élet
    21 ivóvíz

     

    1 – Kímélet  a kényszerítő reklámoktól 

    A stressz növelő, fölös-káros fogyasztásra és környezetszennyezésre ösztönző, látványa, mérete, hangja, fénye miatt kikerülhetetlen és zavaró, erőszakos reklámok megszüntetése.

    Csak a közművelődési és tájékoztató célú plakátok maradjanak meg úgy, hogy elolvasásukhoz közel kell menni, azaz kis méretben.

    Fokozatosan érvénybe léptetés: házméretű plakátok – óriásplakátok– villogó plakátok, kivetítők – megvilágított plakátok – hangos reklámok, reklámautók (kivéve erősítés nélkül, élőhanggal az őstermelők) – fél méteres méret fölötti plakátok – közterületről látható reklámos napernyők, hűtők, székek, alátétek stb.

    2 – Felelős útkarbantartás, közműépítés, szabályozás

    A közműcégek, útépítők és cégvezetőik ne okozzanak többet kényelmességből, butaságból közlekedési káoszt, dugókat. (Oldják meg a sávok félrehúzását, a forgalom intelligens irányítását, ezek folyamatos ellenőrzését.) A ma jellemzően az elvárhatónál öt-tízszer lassabban elvégzett munkák felgyorsítása. A beruházások egy nagyságrenddel tartósabbra készüljenek. (Így pl. a Nagykörutat a villamos-felújítás miatt nem 10, csak 50 évente kellene lezárni.) A takarékossággal a kivitelező ma nyer esetleg pár milliót, de a társadalom veszít százszor annyit. Két, együtt fokozott kárt okozó lezárás (pl. házépítés és közmű) ne kapjon egyszerre engedélyt. Intelligens és percre kész felügyeletet kell létrehozni. (Ma, a műholdak idején már igazán könnyű lenne gyorsan beavatkozni.) Azonnali intelligens közbelépés baj esetén, akár önkormányzati emberekkel is.

    3 – Jobb parkolás és közlekedés szabályozás

    Egységes és megfizethető parkolás, teljesen egyértelmű jelzésekkel. Különválasztva engedélyes lakók és többiek parkolóhelyeit. Kedvezőbb szabályzás (rugalmasan) a helytakarékos kiskocsiknak (japán Kei-car mintára kb. 3,40 méter hosszig). Gyorsparkolás vásárláshoz. Kisboltok működési lehetőségeinek javítása. Drága rendszerek mellőzése.

    Buta és drága közlekedési lámpák lecserélése a közlekedő ember képességeit felhasználó megoldásokkal (mint a körforgalom). Gyalogos a felszínre: aluljárókba autókat ereszteni. Kis belmagasságú, olcsóbb, szebb aluljárókat építeni, személyautók és városi ellátást biztosító kisteherautók számára.

    4 – Sokféleség a taxis közlekedésben

    A taxi szabályozás több évtizedes lemaradásban van. Rengeteg előírás csak a szolgáltatás drágítását szolgálja.  Az átlag polgár számára megfizethetetlen taxi túl nagy autóforgalmat, dugót, lakhatatlan várost eredményez. Különböző országokból össze kell válogatni a legegyszerűbb, legolcsóbb és legváltozatosabb lehetőségeket. Egyszerűbb, olcsóbb kocsi, kevesebb bürokrácia, engedély, adózógép, festés, kocsiméret, ajtószám, több utas felvétele egymás után, járművek a háromkerekűtől a minibuszig, iránybusz adott vonalon de tetszőleges megállással, gyorsabb kiszállás lehetősége (fizetés, megállási mód).

    „Uber” típusú rendszert bevezetni, de lehetőleg magyar (állami) alkalmazással, hogy a szervezés nyeresége ne külföldre kerüljön, és kiszolgáltatva se legyünk. A taxisok is jól járnának, és az utasok és a város is. A várost fűtő, környezetrontó légkondis járműveket emelten adóztatni.

    5 – A közterületen élhessünk, ne csak rohanjunk

    Azaz ne kelljen külföldi nyaralásba menekülni egy kis nyugalomért.

    Ma a „jó” (azaz a GDP központú, a munkaadóknak és kereskedőknek megfelelő) polgár csak rohan, autózik a munkahely és a pláza, a boltok, iskolák között. Nem él a városban, nem tölt értékes időt a városi közterületeken, köztereken. De Európában nyugatabbra és délebbre, vagy akár itthon a múltban másképp volt és van.

    Autómentes belvárosi hétvége (nagykörút és attól befelé, hidak, rakpart, külső városközpontok is; kb. reggel 8 - este 10-ig)

    Padokat. Ne az legyen a cél, hogy még az üldögélésért is fizetni kelljen valakinek. A sok csúf karó, korlát eltüntetése.

    Az ingatlan „fejlesztés” szabályzása: pl. ne lehessen az elbontott ház helyére annál több szinteset építeni. Fűre lehessen lépni, szökőkútba lehessen lábat lógatni.

    Ivó kutak elhelyezése, Parkok, sétányok visszaépítése, újak telepítése. Szökőkutak építése, a vízáramlás természetes szépségét zavaró elektromos vezérlés, fényszínezés nélkül.

    Ide tartozik a reklámmentesség, a közlekedés, a zaj és fényvédelem, a zöldterületek és sok más is.

     6 – A tisztálkodás alapjog?

     Azaz a természetes funkciót, mint minden kor minden élőlénye, a budapesti ember is ingyen, kényelmesen végezhesse.

    Belvárosba buszmegállónként (üzlethelyiségbe vagy föld alá, nem bódéba) ingyenes éjjel-nappali 1-1 tágas vécé és kézmosó létesítése. (Ha multicégek, plázák a mi pénzünkből meg tudják tenni, akkor az önkormányzat is.) Óránkénti ellenőrzés, tisztítás. Külvárosba ritkábban, térképes, táblás jelöléssel.

    Üzlethelyiségek, vendéglátóhelyek nyitvatartásuk alatt 1-1 fülkét betérő (nem vásárló) embereknek fenn kell tartsanak. (Alapterület szerint szabályozva, felmentés kérhető.) Kisállatoknak helyek kialakítása.

    Tiszta lenne a város.

    7 – Jó éttermek, szolgáltatások

    Az önkormányzat segítse (olcsó bérlet, szakmai, jogi támogatással) a helyi, egészséges alapanyagokból vegyszer, cukormentesen jó ételt készítő, multi gyártmányokat, eldobható palackot, ismeretlen összetevőjű italokat nem áruló családi üzemeltetésű éttermeket, ahol így az étel az állampolgároknak megfizethetővé válik.

    Hasonlóan segítse a kis cégek szolgáltatásait: tejbolt, cipész, üveges…

    8 – Piacok

    Építsünk könnyen elérhetően (azaz sűrűn) kis piacokat, igazi kistermelőknek, ingyenes fedett helyekkel. Tram-train (vasúti sínre is kifutó villamos) megoldással a falvakból közvetlen járatokat indítani a városi piacokhoz. A piachoz vegyszer, adalék ellenőrző berendezések és személyzet tartozzon.Az árus írja ki nevét, az étel pontos származási helyét (falu, hrsz.), a felhasznált vegyszereket (trágya, permet, csávázószer, betakarító szer).

    9 – Fő helyen a fő dolgok

    A főutak mentén és közelében a mindennapi természetes élet, egészséges élet, fenntartható élet velejárói legyenek. A pénzügyi cégek, bankok, nemzetközi ételláncok vonuljanak a mellékutcákba (pl. adó kivetésével ösztönözve). A műemlékszerű értékes középületek, (pl. elegáns egykori mozik) nyilvánosság számára elérhető árú,  méltó, kulturális használatára ösztönözni a tulajdonosokat.

    Közösségi és kulturális alkalmakhoz szép, egészséges épületek biztosítása. Polgárok számára évente 1-2-szer jutányosan bérelhető közösségi hely pl. házibulikhoz, amely zaja amúgy a szomszédot zavarná. (A plázák bezárása erre jó helyet biztosítana.)

    10 – Fény és zajszennyezés, sugárzás, egészség

    • kirakatok, telephelyek fényének korlátozása (fényerő, minőség, mozgás, vakítás)
    • esti, éjszakai fényerőcsökkentés (közvilágítás, díszvilágítás, kirakatok), alkalmanként teljes csillagnézős éjszaka éjféltől
    • erősítés nélküli élőzene támogatása (vagy hangszerfüggően akusztikus hangszernél nem hangosabb erősítés) Az üvöltő diszkók külvárosba terelésével a Belváros újra lakhatóvá válhatna.
    • mérsékelni a szirénázó járművek okozta zajt és stresszt
    • pénzbe kerülnek:
    • cukor és vegyszermentes közösségi étkezést
    • egészséges közvilágítást: fényminőség, lámpamagasság, káprázás és oldalvilágítás mentes kialakítás,
    • ivóvízhálózat külön kialakítása fokozatosan (ebbe vegyszermentes víz kerülne)

    11 – Neon, led, légkondi, wifi, nappali világítás

    Közösségi közlekedésre egészséges (azaz fénycső és led helyett wolfram-halogén izzószálas világítású, nappal csak természetes fényű, légkondi és wifi nélküli) járműveket vagy legalább járműrészeket, várókat.

    Oktatási intézményekbe (főleg mivel kötelező ott élni) hasonló kialakítást, vagy legalább választhatóan osztályonként. Azaz a szülő szándéka esetén a gyermeke se az osztályban, se a közösségi terekben ne legyen a fenti ártalmaknak kitéve.

    Energiafaló és egészségtelen, környezetszennyező mestersége hűtés helyett megfelelő épületeket használni: vastag fal, kevés üveg, fák között, ligetben megbúvó. Ésszerű idő-használatot (pl. szieszta, nyári szünet.) Végső esetben épületekben test/fal-hűtést, azaz nem a levegőbe fújt huzatos és baktériumos hűtést kell építeni.

    12 – Közművek, telefon

    Budapesten is (hát még falun) rengeteg közmű tárgy, oszlop, vezeték csúfítja az utcákat, tereket. Ezek cégeit kötelezni kell a vezetékek elsüllyesztésére, a trafók szépítésére, a zajos trafók hangszigetelésére. Ha a városé a közmű, akkor pláne meg kell tenni mindezt.

    A telefonszolgáltatóknál a vezetékes hívásrészeket segíteni a sugárzó adatátvitel adóztatásával. Vezetékes munkahelyi, otthoni, éttermi, utcai telefonokat telepíteni, melyek mellé a mobiltelefont lehelyezve sugárzásmentesen, azaz olcsóbban telefonálhatunk.

    13 – Sajtó, nyilvánosság, tájékoztatás

    Telefon, wifi, G5 stb. sugárforrások helye és megengedett értéke legyen nyilvános (világhálón és érintett kapukon kiírva, utcarészeken, plázákban, vonaton, irodákban is). Olcsón kölcsönözhető műszer, cirkáló önkormányzati mérőautók tetejükön kijelzővel segítsék az ellenőrzést.

    Boltok, cégek, irodaházak tulajdonosait (valós személy szerint, részvényest is) kiírni.

    Közteret figyelő kamerák tulajdonosait kiírni, kevesebb orwelli kamerát.

    Valós tájékoztatás. Pl.: A Metró üzemeltetése megéri-e? Mennyivel drágább a felszíni közlekedésnél?

    Inkább kormányzati feladat, de a helyi műsortovábbítókon keresztül önkormányzati is: műsormegszakító reklámok, a műsornál hangosabb reklámok tiltása. Gyógyszerreklámok tiltása.

    14 – Vendégek, turisták kedvére

    Fiatal és szegényebb, Budapestet meglátogató külföldiek és vidékiek kedvéért, vendégszerető udvariasságból, más világvárosok mintájára, olcsó szálláshelyeket létrehozni. Ezeket egy ember csak korlátozottan, évente legfeljebb egy hetet használhatná. Legyenek a belváros gyalogos közelségében. Egy kemping a Gellért-hegyen, és egyszerű, 1-6 ágyas (TV mentes, de kis közösségi térrel, reggeliző hellyel rendelkező, csendes szállodák a pályaudvaroknál.

    15 – Pláza adó távolság szerint

    A közlekedés és a városi élet újraélesztése és környezetvédelem névvel adóval lehet a nagyobb boltokat, a távolról (külföld, más földrész) beszállítókat feloszlásra ösztönözni, a lakóktól gyalogos távolságra lévő, jobban ellenőrizhetőbb, megbízhatóbb közeli terméket áruló boltokat segíteni, életre lehelni.

    16 – Fürdők

    Lehetővé tenni (a turisták mellett) minden budapesti családnak, hogy kb. heti kétszer kényelmesen, zsúfolásmentesen (neon, led, zaj, reklám és légkondi nélkül, természetes fényben), ingyen (mint a rómaiak) gyógyfürdőben, uszodában úszhasson, pihenhessen. Sok fürdőt kell építeni azért is, hogy pár perc sétával elérhetők legyenek. Kell legyen rá pénz, mert van olyan fontos, mint a metró és az autópályák.

    17 – utcavásár, szemét ügy

    Európai módon utcavásárokra lehessen a lomot (nem a szemetet) kivinni, ahol legelőbb a helyi lakók csereberélhetnének, a fémgyűjtők és más országos szervezetek mellőzésével. A végső maradékot viheti el a köztisztaság. (Ma büntetés jár annak a szülőnk, aki visszavisz egy véletlenül kidobott babát a gyerekének, a lom halmokat idegenek viszont lefoglalhatják főnökeiknek.) Szemétgyűjtés: Helyi adókkal korlátozni a műanyagpalackokat és az ételek, ipari termékek műanyag csomagolását. Az újra használható műanyagokra engedmény.

    A várost járó hulladékgyűjtő autókra vegyészmérnök tudású embereket alkalmazni, hogy minden hulladék azonnal jó helyre kerüljön. A lakók tegyék egy külön kis edénybe az alábbiakat: vegyszerek, festékmaradékok, éles fémhulladék, gyógyszerfélék, elemek: mindezeket összeöntés helyett azonnal válogassák szét.

    18 – négy óra munka

    Az országos szabályozással összeegyeztetve, az önkormányzat által fizetett munkahelyek nagy részében heti 20 órás „bentlét” elvárása. Részben 20 órás munka (az eddigi fizetésért, de feltehetően jobb teljesítménnyel, a fölös bürokrácia elhagyásával. Kis részben otthoni munkavégzés. Így együtt lehetnek a családok, a gyereket kevesebbet kell megőrzőbe adni vagy utcán hagyni, főzhet a család magának vagy ehet együtt kisétteremben. Szabadban sétálhat, sportolhat együtt, tornaóra és konditerem helyett.

    19 – városközpont, városháza

    Hasonlóan, vagy felhasználva, hogy átvezették Pestre (2019-ben, óriási munkával és dugók árán) a vizet Budáról, célszerű a Városháza rendezetlen terén egy új, szabadtéri, nagy gyógyfürdőhöz felhasználni. Ez egy új park dísze és a belváros hűtője, pihenőhelye lenne. A városházát, de legalább a belső szárnyait ehhez el kell bontani, az így talán csökkenő bürokrácia a kerületekhez és a kormányhoz költözhet. És máris lenne egy új közfürdő. A Városháza külső épületrészei lehetnének a kiszolgáló egységek, öltözők, kabinfürdők. A szomszédos Erzsébet teret is vissza kell adni a polgároknak, a városképet szégyenletesen csúfító, mindent elnyomó óriáskerék elbontásával. A két park összeköthető, a terület az úttest alagútba süllyesztésével (buszok maradnak fenn), a villamos meghosszabbításával rendeződne.

    20 – méltó élet

    Visszaadni a családnak és az egyénnek a méltóságát. Segítse a város a hátrányosan megkülönböztetett (állam által nem támogatott) természetes (otthoni, békés) szüléseket. Segítse az otthoni ápolást (hospice). Érjük el, hogy újra lehetséges legyen az otthoni ravatalozás, békés búcsúzás. Ez ma már mobil légkondival nyáron, lakótelepen is megoldható. Segítsük lehetővé tenni a templomi esküvőket és a családi temetést. Végül legyenek ingyenesek a sírhelyek. Ennyi jár, az ingyenes oktatás és utak mellett. (Legfeljebb az átlagos parkfenntartásnál esetleg magasabb költséget osszák szét.) Azaz a sok létesítendő park egy része legyen sírkert, temető, mely szintén alkalmas hétköznapi használatra, elcsendesedésre, sétára, a város hűtésére és látogatók gyönyörködtetésére (mint Korfun az angoltemető).

    21-Ivóvíz

    Elsősorban az iskolák, majd a családok ellátása lehetőleg forrásvízzel, ha az nincs az országban, kútvízzel. A Dunából jövő fogamzásgátlós klóros víz nem túl jó a népnek. Jól mosható nagy, csapos acél vagy üvegballonokban lehet a friss vizet forgalmazni. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy kétdecis műanyag palackban való szállításra kényszerítik az iskolákat gyümölcslével ellátó gazdákat. A most elkótyavetyélt hazai édesvízkészleteket törvénnyel elsősorban a helyi lakók és az önkormányzatok számára kell biztosítani.

  • cikkajánló - Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.)

    kapcsolódó cikk: Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.) tompos Ádám

     https://magyarhang.org/belfold/2020/04/09/mint-a-maffiat-elhagyni-interju-angyan-jozseffel/

    Tíz év óta az első igazi Ángyán interjú. Eddig kellett várni rá. Miért? Bárcsak sokakhoz eljutna. Bár ő vezetné az országot.

    Felelet.hu

    Részletek az interjúból:

    A bevezetőből:

    Ma is elmondaná Ángyán József ugyanazt a beszédet a Kossuth téren, amit a tizenöt évvel ezelőtti gazdatüntetésen. A második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumát lelkiismereti okokból elhagyó államtitkár szerint nem is sokan vennék észre, hogy most nem a balliberális kormányzat, hanem egy magát kereszténynek, nemzetinek mondó kabinet agrárpolitikáját ostorozza.

    Ángyán úr válaszaiból:

    A 2010-es választások fölényes megnyerése után az Orbán-rezsim a választási programjához képest 180 fokos fordulatot véve, vagy ami még rosszabb, eredetileg is tán ezt tervezve „a nemzeti tőke erősítése” jelszavával a bérmunkán és néhány növény iparszerű tömegtermelésén alapuló, kétes eredetű – gyakorta a nemzeti vagyon megrablása, az állami gazdaságok és szövetkezetek vagyonának rablóprivatizációja révén született – tőkés nagybirtokkal és agrároligarchákkal kötött stratégiai szövetséget. Az Orbán vezette Fidesz-kormányok tehát éppen azt a – Gyurcsány-kormány által is támogatott – tőkés nagybirtokot választották, amely ellen a gazdatársadalom 2005-ben fellázadt, és a későbbi szövetséges gazdaszervezet, a Magosz vezetésével még háromhetes, sikeres traktoros demonstrációt tartott Budapesten.

    Valószínűleg eredetileg sem tervezte a Fidesz korábbi választási programjaiban szereplő irány követését, azok csak „politikai termékek” lehettek. Ma már határozottan úgy vélem, hogy sohasem gondolhatta komolyan az általam képviselt vidékstratégia megvalósítását.

    Az akkor még erős gazdaszervezet, a Magosz elárulta a ténylegesen gazdálkodó családokat.

    ...a kis és közepes családi gazdaságok dominanciájára és összefogásuk erősítésére épülő európai agrármodell, a Közös Agrárpolitika... Ezeket Európa vidékfejlesztési kifizetéseknek nevezi, és nem a területhez, nem a „mit és mennyit termelsz” kérdéséhez, hanem a családok élethelyzetéhez és a gazdálkodás rendszeréhez köti... a családi gazdaságok fejlesztési lehetőségeit javítja a pályázható források alsó és felső határértékeinek e kisebb birtokok méreteihez igazítása, mint ahogy a birtokméret növekedésével csökkenő támogatások is e kör felé csoportosítják a forrásokat...

    Az agrárkörnyezet gazdálkodási kifizetések pedig azokat a rendszereket – például az ökológiai gazdálkodást – honorálják, amelyeknek a társadalom számára hasznos környezeti, minőségi élelmiszer-termelési, táplálkozás-egészségügyi és foglalkoztatási teljesítményei is jobbak, mint a csupán tőkemegtérülési szempontokat érvényesítő, tömegtermelő, iparszerű, erősen vegyszerezett, az embert a gazdálkodásból kiszorító gazdálkodási rendszereké.

    Rendkívül szomorú, hogy nemcsak a Gyurcsány-, de az Orbán-kormányok sem a gazdademonstráción követelt irányba terelik a folyamatokat.

    A magánvagyonok gyarapításának legegyszerűbb módja a közösségek által felhalmozott értékek és kasszák megrablása. Én az árverési adatok részletes feldolgozása alapján a „Földet a gazdáknak!” jelszóval indított állami földprivatizációt döntő mértékben ilyennek, intézményesített földrablásnak látom.

    Ezzel egy modern kori feudális, hierarchikus hűbéri rendszert épít. Így a közös érdek mentén egyfajta véd- és dacszövetség alakul ki az adományozó politika szereplői és a megadományozott gazdasági érdekhálózat tagjai, vezető oligarchái között, akik azután megfinanszírozzák és hatalmon tartják az érdekeiket törvényhozási, kormányzati és költségvetési intézkedésekkel is kiszolgáló politikát. Ebből az érdekközösségre és „közös bűnökre” épülő rendszerből kilépni éppen olyan kockázatos, mint a maffiát elhagyni. Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig a rablóbandák fogságába került állam esetében a maffiahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket.

    Ha nem is érkeztünk még meg Dél-Amerikába, ahol az elüldözött gazdacsaládok földjeit multinacionális tőkés társaságok szerezték meg, ám a változás iránya nálunk is erre mutat. Ezt jól jelzi például, hogy az utóbbi másfél-két évtized alatt mintegy hétszázezer kisebb termelő adta fel a gazdálkodást, a birtokok száma drasztikusan lecsökkent, és a hazai birtokszerkezet Szlovákia és Csehország mögött a harmadik legkoncentráltabb az EU-ban. Ennek egyik súlyos következménye az, hogy a termőföld eltartó képessége, foglalkoztatási kapacitása jelentősen lecsökken. Ha ugyanis a bérmunkán kívül az egyéni, családi gazdaságokra – mint általában a kisvállalkozásokra – alapvetően jellemző önfoglalkoztatást is figyelembe vesszük, akkor ugyanaz a földterület hazai tényadatok alapján családi gazdálkodás esetén négyszer annyi embernek ad munkát és megélhetést, mint a kizárólag bérmunkára alapozott tőkés nagybirtok.

    A birtokkoncentráció könnyen sérülékennyé teszi a helyi gazdaságot és közösségeket, erőteljes elvándorlás indul, ami egyrészt a vidéki térségek kiürüléséhez, „gyárcsarnokká” válásához, másrészt a városok körül az elvándorló népességből verbuválódó nyomornegyedek kialakulásához vezethet. E súlyos gazdasági és társadalmi hatások mellett az iparszerű, sok vegyszert használó, környezetterhelő, tömegtermelő nagybirtokról származó élelmiszerek fogyasztása jelentős humánegészségügyi kockázatokkal is jár.

    A társadalmi –vagy úgynevezett külső – költségek a termékek önköltségében nem jelennek meg, ezért is tűnhetnek az ezeket a rendszereket működtető nagybirtokok versenyképesebbnek, jobb hatásfokúnak. 2011-ben, államtitkárságom idején az akkori egészségügyi államtitkárral, Szócska Miklóssal kezdeményeztük e külső – társadalmat terhelő – költségek egy szeletének ráterhelését az azokat okozók termékeire... Egyes multinacionális és hazai ital- és élelmiszer-előállító „stratégiai partner” cégek az Orbán-kormányoknál elérték, hogy a termékeikre nem, vagy csak igen jelképes mértében vetették ki ezt az adót. Az árat tehát már régóta és ma is mi fizetjük azért, hogy a multinacionális és hazai tőkés társaságok nagybirtokainak, nagyvállalatainak profitja még nagyobb lehessen.

    ...Ahhoz azonban, hogy az elmúlt 30 évben megduplázódott – ma mintegy 900 ezres – lélekszámú cigányság körében egy ilyen program sikeres lehessen, ahhoz hagyományaiból kell kiindulnunk, és a mezőgazdaság ehhez illeszthető formáira lenne szükség.

    Ehhez viszont a fenntartható, emberléptékű, élőmunka-igényes, a tájhoz, termőhelyhez alkalmazkodó, minőségi mezőgazdaság – így az ökológiai és biogazdálkodás – rendszereire van szükség, amelyek kifejezetten igénylik az ember részvételét, munkát és megélhetést adhatnak a vidéki népesség jelentős része számára. A tőkés, iparszerű, tömegtermelő nagybirtokrendszer, amely felé ma haladunk, erre teljességgel alkalmatlan, hiszen éppen arra törekszik, hogy a termelést automatizálva minél kevesebb drága élőmunkaerőt foglalkoztasson, ráadásul ehhez a rendszerhez a hagyományos kézműves foglalkozások sem társíthatók. Terjedésével a vidéket olyan szociális és környezeti katasztrófa fenyegeti, amely a helyben maradó és arányaiban egyre növekvő cigány népességet még súlyosabb helyzetbe hozza, és a társadalmi stabilitást is komolyan veszélyezteti.

    Szándékaink szerint a földet a vállalkozó szellemű családok örökbérletbe kapták volna, utódaik pedig mindaddig örökölhették volna, míg ők is megfelelnek a programban lefektetett feltételeknek.

    A programot 200 ezer hektár olyan állami tulajdonú földterület bevonásával terveztük megvalósítani, amelyeket – gyakorta nem is magyar tulajdonú – tőkés társaságok – sok esetben 50–100 forintos, vagy még alacsonyabb hektáronkénti bérleti díj fejében – béreltek. Kirívó példaként említhető a vadászó német bankárok tulajdonában lévő Hubertus Agráripari Bt-vel kötött szerződés, amelynek keretében az állam 99 évre, évi 10 forintos hektáronkénti díjért bérbe adta a volt Balatonnagybereki Állami Gazdaság közel 8.000 hektárját.

    A megpályázható birtokok mérete a tervek szerint 10 hektártól 300 hektárig terjedhetett volna.

    A program tervezetét az egyetememen is teszteltem, és hallgatóim, tanítványaim körében igen népszerűnek mutatkozott, érdeklődve várták. Ma már világosan látom, hogy ezeket a földeket az Orbán-kabinet nem a fiataloknak, hanem – a lemondásomat követően nemsokára megindult „feudális hűbéri birtokadományozó” állami földbérleti majd földprivatizációs programok keretében – saját holdudvarának szánta, így esélye sem volt a program elindításának.

    A magyar demográfiai mutatók – különösen a külső vagy belső perifériákhoz tartozó vidéki térségekben – rendkívül riasztóak, és egyes térségek kiürüléssel, illetve súlyos munkanélküliséggel járó szociális gettókká válással fenyegetnek. Ezen túlmenően a gazdálkodásból élők átlagéletkora is folyamatosan emelkedik, s ha nincs utánpótlás, a hazai élelmiszer-termelés is végleg kicsúszhat a kezünkből, ami az egész társadalom élelmezési és élelmiszer-biztonságát is veszélybe sodorhatja.

    A 2011-ben kidolgozott demográfiai földprogramot, az azt tartalmazó teljes Nemzeti Vidékstratégiával (NVS) együtt a kormányzati internetes oldalról is – mint zavaró mementót, emlékeztető jelet – nyomtalanul eltüntették.

    Az emberiségnek meg kell állnia, körül kell néznie, és meg kell alaposan vizsgálnia, hogy a mai őrült rohanás, az emberek, szolgáltatások és áruk értelmetlen föl-alá hurcolászása vajon több előnyt jelent e számára, mint amennyi környezeti, energetikai vagy éppen humánegészségügyi, járványügyi hátránnyal, kockázattal, fenyegetéssel jár.

    ...Az élelmiszereket értelmetlen ezer kilométereken át fel-alá hurcolni, miközben megalapozott vizsgálatok meggyőzően bizonyították, hogy azok 80-90 százaléka helyi termelésre és termékekre alapozva 50 kilométeres körzetből biztonságosan és ellenőrizhetően jó minőségben beszerezhető. De történelmi példák is arra hívják fel a figyelmünket, hogy azok a társadalmak voltak sikeresek és hosszú távon is működőképesek, amelyek élelmiszer-ellátásukat „belülről kifelé” szervezték, azaz előbb maguknak, azután a közeli városnak, a térségnek majd az országnak termelték meg a szükséges élelmiszereket, és csak az került exportra, amely adott évjáratokban e fölött maradt.

    ...mondjuk például a Föld túlsó oldalán ellenőrizhetetlenül gyártott tejpor importálása nagy ostobaságnak fog tűnni, ha közben azok a helyi gazdák, akik „tehénből származó”, friss, egészséges tejjel és abból helyben előállított termékekkel tudnák ellátni a teljes népességet, tönkre mennek.

    Az exportvezérelt tőkés nagybirtokaink tömegtermékeinek elhelyezése érdekében külgazdasági miniszterünk is föl-alá rohangál a világban, miközben e birtokok a hely, a táj termőképességét jelentősen meghaladó, erőltetett, csúcsra járatott termelésükkel talajainkat tönkre teszik, vízbázisainkat elszennyezik, a parasztságot földjéről elüldözik, és a vidéket gyárcsarnokká, tevékenységük alapanyag-termelő hátsó udvarává silányítják.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Családbarát ország - tervezet (2020. 09. 01.)

    Családbarát ország - tervezet (2020. 09. 01.)

    (Felelet)

    Avagy mi segítené valóban a magyar népesség erősödését, növekedését

    1

    Megengedni az anyáknak a stresszmentes, férfiuralom-erőszak nélküli, milliós kórházi kényszerkiadást feleslegessé tevő, szelíd, természetes otthonszülést. Így elmarad a műtét, annak lelki vagy testi következményei nem okoznak elmaradó további gyermekáldást, a szoptatás is menni fog, a gyerek se fogja üvöltésével tönkretenni a szülők kapcsolatát és környezetének békéjét.

    2

    Megengedni az újszülötteknek a természetes születést, a békés bizalmas kapcsolatot édesanyjával gépek, üvöltő többi csecsemő, cukros tea helyett.

    3

    Megengedni a csecsemőknek, hogy a természetes szülés és az anyatej alakítsa egészségessé immunrendszerüket, és ne az bizonytalan, hosszú távon teljesen ismeretlen hatású, emberkísérletnek mondható "védő" oltások rontsák le azt, egyben sokféle veszélyt, hiperaktivitást, diszlexiát, autizmust,  allergiát stb. hordozva.

    4

    Megengedni az anyának, hogy gyermekével és családjával maradjon, élhessen. Ne kelljen napi nyolc órát "munkahelyen" töltenie csak azért, hogy bankok, milliárdosok hasznát, a fegyverkezést, a pazarló életmódot növelje, a bürokráciát fokozza, a saját gyermeke állam általi drága nevelését és a saját idős szülei állam általi drága elfektetését fedezze.

    5

    Megengedni a családnak, hogy egyben maradjon, együtt lehessenek, tölthessék el idejüket, hogy óvodás és nagyobb gyermekét is maga nevelje, ahelyett hogy az adójukból épített drága óvodákból pár hét után már trágárul beszélő, tv-t, telefont istenítő, gyermeklelket ölő rajzfilsorozatokat drogként fogyasztó idegen (szelleművé formálódó) gyereket kapjanak vissza.

    6

    Megengedni a gyereknek, hogy ne terhet jelentsen szüleinek, akit hozni-vinni kell iskolába, előkészíteni-bepakolni-kikérdezni, ezzel, a stresszel, rohanással, az iskola által elvárt, nem a gyereknek való dolgok kényszerítésével elrontva a közös estéket, reggeleket, vasárnapokat, hogy a napi nyolcórás tanulási-iskolai robot helyett (vagy egy része helyett) otthon segíthessen a gyerek családjának - ahogy ez tízezer éven át normális volt, és közben játszva és dolgozva megtanulta a szükséges dolgokat és szokásokat.

    7

    Megengedni a családnak és környezetének, rokonoknak, barátoknak, hogy a gyermek az ő példájukat lássa, tőlük kapjon kedvet valamihez, ők nevelhessék saját értékrendjükben az állami tanárképzők és tankönyvek rendszerenként változó elvei helyett.

    8

    Megengedni a fiataloknak, hogy a ma már csak népdalokból ismert "édesanyjuk kenyerét" egyék az egyen-egészségtelen menzakoszt helyett, ezzel is kötődve családjukhoz és a kisközösség által termelt készített ételekhez a kólakultúra helyett.

     

    (Ez csak egy gyors-hiányos vázlat az iskolakezdés alkalmából...)

  • Divide et impera (2020. 09. 03.)

    Divide et impera ,oszd meg és uralkodj (2020. 09. 03.)

    István és Koppány ezer éve, kuruc és labanc a Rákóczi szabadságharctól kezdve, oláh és magyar a 18. századtól, városi és vidéki (20. század), értelmiségi és munkás, templomjáró és párttag, cigány és magyar, természetgyógyászat és kórházi orvoslásban való hit, békés szülés és császár, oltás és természetes immunrendszer, családi közösségben növekedés és nyolc órás iskolarendszer, hun-magyar és finn származásunk...

    Hosszú sor, és a végtelenig folytatható.

    A legtöbb felsorolt esetben fontos volt, hogy az egyik félt a hatalom támogatta, akár fegyverrel is, vagy gyülekezés, csoportosulás, szabad véleményközlés (alkotás) tiltásával. (Magyar énekek tiltása Bach-korszakban és Románia alatti Erdélyben, templomlátogatás tiltása kommunizmusban, víruselmélet kritizálása vészhelyzetben.)

     

    Ki támogatott kit?

    Istvánt a németek (?)

    A labancokat a megszálló Habsburg hatalom.

    Az oláhoknak azért (is) kedvezett a Habsburg fél, és azért telepítette, uszította ellenünk, hogy a magyar fél gyengüljön.

    A város-vidék ellentétnél legalább a kiegyezés óta, mindmáig a várost támogatja az állam (pénzzel, de a szocializmusban még építési tilalomal is, manapság például a vasúti vonalak megszüntetésével). Kialakult a földművesek körében a "nadrágosok" (városi ügyvéd stb.) elleni bizalmatlanság. Pénz, hatalommegtartás volt általában a cél, de ez esetben országon belül.

    Az értelmiség elleni uszítás (például a különböző szolgálati idővel) a szocialista sorkatonaságnál volt jól kivehető. Ebben az esetben a szocialista állam mindkét csoportot gyengíteni akarta, egyiknek se kedvezett.

    Az utóbbi 25 évben a cigánysággal történik, amit régebben Erdélyben az oláhokkal. Ugyanaz a cél? (Félreértés elkerülése ellen: az oláh szót azért használom, mert egy előadásán személyesen hallottam az őket megbecsülő Domokos Pál Pétert, ahogy azt mondja, hogy ez a tisztességes és méltó valódi neve a népcsopornak.)

    Keresztény-muszlim. Itt is az ellenségkép és a félelem, a figyelemelterelés a cél. És a zavarkeltés, hogy például a katolikusok ne tudják, országvezetőjüknek vagy vallási vezetőjüknek higgyenek. Az is érdekes, hogy Nemeskürtyígy ír: a török volt a kisebb rossz hazánknak az akkoriak szerint (is?), az osztrákokhoz képest.

     

    Tehát:

    Félelem, ellenségkép, figyelemelterelés, összezavarás, (vallási) hit-vesztés, uszítás.

    Pénzért, hatalommegtartásért országon belül, vagy az ország gyengítéséért, kiszipolyozásáért, ha kívülről jön a támogatás.

     

    Ma, 2020-ban:

    Maszkos vagy maszktalan. A járványkezelésben, a vezetésében, a hírekben hívő vagy hitetlen.

    Ez talán még furfangosabb a régieknél.

    Az egyik országrész a másik szerint a közösségnek árt, közellenség, esetleg közveszélyes, hazaáruló.

    Mások szerint a nemzetközileg szinte egységes vezető kaszt szó szerint majmot csinál a polgárokból. Míg egy éve még az arcát eltakaró volt az Európába nem való, keresztényellenes, közellenség, arab, most hirtelen mindenkinek váltania kellett...

    Nagyon érdekes.

     

    (korábbi írások vírus témában itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt,)

  • Eszetlen okosítás (Magyar Nemzet 2020. 07. 22.)

    Eszetlen okosítás (Magyar Nemzet 2020. 07. 22.)

    Magyar Nemzet cikk, Pintér Balázs

      (Felelet: Az okos szókezdést O-val helyettesítem, mert a manapság használt értelemben szerintem romboló és hazug, eleve butító jelentésű.)

     idézetek a cikkből:

    Ootthon . a kifejezés a lakásépítések legújabb kori ciklusában hívószó lett.

    Oredőny, Oporszívó, Omegoldások..

    Az Omegoldások egyfajta kényelmi jelleggel bírnak, azt az illúziót keltve, hogy a lakás tulajdonosának semmi más dolga nincs, mint lehuppanni a fotelbe és bámulni az Otévét.

    ... a (lakás)fejlesztő árába be van építve az Odolgok pluszköltsége... "buta" lakás alig épül... jelentősen olcsóbb lehetne...

    Miért nem épül (normális) ház? Mert a vásárlók az Omegoldásokat keresik. Vagyis egy jól felépített trükkel (1) (Felelet: csalással, becsapással) állunk szemben: reklámokkal, ügyesen elhelyezett, izgalmas cikkekkel mesterségesen felkeltjük az igényeket, majd azokat kiszolgálva, a termékünket sokkal drágábban adhatjuk el.

    "Az internetre kapcsolt ostoba Oeszközök lesznek a jövő informatikai azbesztje". Ezt Mikko Hyppönnen, az F-Secure kiberbiztonsági cég vezető munkatársa fogalmazta meg tavaly.

    ...(az azbesztet) ámulattal figyelték és használták, mint az Omegoldásokat manapság. Csakhogy aztán kiderült, rákot okoz..

    Mikko Hyppönnen ehhez hasonlítja az Oeszközöket - szerinte úgy szabadulunk majd tőlük néhány év múlva, mint ma az azbeszttől.

     

    Felelet:

     Bátor kis eldugott írás. A rendszer egy lényegi tulajdonságát említi meg.

     (1) Ugyanezzel a módszerrel/indokkal szüntették meg (kb 1994 óta) a színvonalas TV, rádió műsorokat, színházakat. Hogy a nép bulvárt, trágárságot akar. Ezt állították, és mindent meg is tesznek, hogy valóra váljon.

     Most a járványkezelés ürügyén ügyesen kényszerítették a kisgyerekeket is a számítógéphasználatra.

      Az építőipar, a politikai vezetés segítségével, hasonlóan, például, a jó minőségű fa ablakok, parketták mérgező műanyagra cserélésével, a házak környezetszennyező műanyag szigetelésbe csomagolásával is a fenti módszert használja.

      Meg klímát tesznek buszba, metróba, lakásba, munkahelyre, színházba - ablak, jó levegő, parképítés helyett.

       Most látom, az Indexmár tavaly írt erről...

    Továbbicikkek róla...

     

  • Fidesz: 4+10 év (2020.03.29.)

    fidesz: 4+10 év (2020.03.29.)

    2020

    Négy plusz tíz év Orbán-Fidesz kormányzat.

    2010-ben kezdtem írni a (szerintem! remélem tévedek) jó és rossz eredményeket. Akkor a jó túlsúlyában reménykedtem, mint sokan, nyolc év várakozás után.

    Aki hisz a kormányban, az ne is olvassa tovább, legfeljebb a „JÓ” rovatot. Ők a boldogok. A kiábrándultak rövidtávon reményvesztettek is lettek, hiszen ma politikai alternatíva sincs. (Bár váratlanul gyorsan változhat a helyzet, az évtizedek (évszázadok?) alatt részben sikeresen elbutított tömegek is rejtett bölcsességet mutathatnak fel.)

    Persze a Fideszben és a mai (politikai, gazdasági) hatalomban is rengeteg jószándékú, tisztességes, okos ember tevékenykedik. A rendszer mégis a jó kezdeményezéseket is visszájára fordítja. Végül, jobb híján, leginkább mindenki magát védi.

    A lista nem végleges, és főleg nem teljes.

    1. a nemdohányzók védelme zárt helyeken, kis dohányboltok pártolása
      de: régi tulajdonosok kitúrása, energiaital árusításának megengedése, a szót lealacsonyító nemzeti elnevezés. Ez az ügy rejtélyes, mert szinte az egyetlen, hogy hatalmas ipari lobbiérdekek ellenében tettek kormányok, külföldön is.
    2. az Erkel színház épületének megmentése, az előző kormány bontás és parkba plázaépítés terve helyett
    3. Budapest, Uránia nemzeti filmszínház szép épületének egyedül moziként megmentése - nem lett bank… (még 1. Orbán kormány)
        de: a csőtörés (2015) óta nem tették rendbe az alagsori termeket – mégse fontos a színvonalas filmek vetítése?
    4. Fölszállott a páva népzenei TV műsor bevezetése
        de: a látvány legalábbis ide illetlenül, primitív ízléstelen kereskedelmi, a rangsorolás rossz ötlet volt

    JÓ LETT VOLNA, FÉLIG JÓ

    1. Szerencsejátékok, falusi pénznyelők megszüntetése. De: a nagy játékbarlangok helyzete visszás.
    2. Zeneakadémia, Népzene tanszék megalakulása (2007, 2009) ja, ez nem is Fidesz idő!
        de: nem taníthatnak a jelenlegi tanárokat egykor oktató, tankönyveket író régi mesterek (buta bürokrácia, papírmánia)
    3. Budapest, A Várbazár felújítása
        de: picit rozsdás, a belső terem pedig háborús pince jellegű
    4. vasárnapi zárás a multik dolgozói, a családi élet, a bibliai és emberi minimális pihenőnap védelmében
      de: visszavonták az első lehetőségnél (kivételesen egyedüli módon ellenzéki kezdeményezésre, félve vagy örülve a felvetett népszavazásnak)
    5. Kétmillió forintos havi állami bérplafon 2010-től
        de: 2015-ben visszavonták (ekkor vette át az irányítást az ország fölött a kapzsi  de alkalmatlan fideszes felső-középvezető réteg, vagy eleve csak a választók becsapása volt a cél?) Tényleg, havi 2 millióért nem dolgozik Magyarországon tehetséges, alkalmas ember?

    BETARTATLAN 2010-ES FIDESZ VÁLASZTÁSI ÍGÉRETEK:

    1. Ángyán félreállításával az élő falu, kisgazdaságok, jó élelem-re szavazó állampolgárok becsapása
    2. a többször ígért bürokrácia csökkentés helyett a valaha volt paragrafusszámnak sokszorosát ontják, így csak a zavarosban halászók járnak jól; ahol egyszerűsödött volna valami (építési engedély), valójában ott is bonyolultabb, drágább, átláthatatlanabb lett minden
    3. állampolgárság, de: 2005-ben a Fidesz miatt nem lett meg az igenek elegendő mennyisége (csak kényszerűségből álltak mellé, nem kampányoltak, mint bármely más ügyben); és az eskü (szöveg) mint olyan furcsasága, pláne egy idős székely vagy csángó esetében.
    4. vonatok, szárnyvonalak (megígérték a 2010-es kampányban az újranyitást, nem tették…)
    5. kisiskolák (megígérték a 2010-es kampányban az újranyitást, nem tették…)
    6. vidéki posták (nem tudom, hogy ígérték-e, de azokat is előtte szüntették meg.)
    7. járhatatlan örök kátyús utak (pl. Nógrád megye. De Budapest is nagyon zötyögős, pl. 2019/2020 telén a Szilágyi ErzsébeT fasoron még veszélyes kátyúk is voltak, pedig erre tényleg az uralkodó réteg jár, és tél se volt.)
    8. lakásfelújítási ígéretek, de már az első Fidesz kormány is az új építést támogatta (ők kezdték), ezzel felújítás híján rombadöntve a 100 éves lakásállományt, lenyomva a használtlakás árakat, tönkretéve a felújító kisvállalkozókat, segítve a lakótelep-építőket, az ingatlan-spekulánsokat mind a belvárosi házak lebontásával, mind a zöldbeépítésével, tönkretéve a zöldterületeket vagy arra alkalmas részeket, elszabadítva a hitelezést segítve a bankokat.
    9. A mindennapos testnevelés ígéretét sajnos betartották. Ez épp a családok elleni intézkedés, mint a kötelező óvoda. Persze ha a közösségeket, nem élsport-jellegű klubokat nem támogatják, a Rómait és a Városligetet is beépítik, akkor a családok valóban nem tudnak együtt mozogni, maradnak a büdös drága egészségtelen légkondis terek, a családi együttlét nélküli gyerekmozgatás.

    JÓNAK INDULT DE CSALÓDÁS A VÉGE, ÉS FÉLIG JÓ DOLGOK:

    1. Csurka vezetésével színház, (elvették tőle, bele is halt, ha jól emlékszem?)
    2. „jobboldali” új vezetésű színházak: jobbat vártunk, nagyrészt gyenge darabok, trágárság itt is
    3. KATA adó: viszonylag egyszerű, bár a rengetek összevissza szabály miatt nálunk ehhez is könyvelő kell. Bevezetéséhez tönkre kellett tenni az EVA-t a mértéktelen emelésével. A KATA talán szándékos hibája, hogy pár hónapos bevételkiesés tönkreteheti az embert, és túl magasra (havi 1 millió) emelték a felső határt, így már igazságtalanul kedvez a leggazdagabbaknak. Azaz számukra Európa legkisebb adója, az átlag polgárnak a legmagasabb. 150 ezer havi bevételnél 30%.

    KÖZPÉNZ, KÖZLEKEDÉS, DEMOKRÁCIA, KÖZÖSSÉG, DÖNTÉSEK, NYILVÁNOSSÁG, IGAZSÁG:

    1. M4 metró: Nem árulták el nekünk, pedig átláthatóságot is ígértek, miért kellett befejezni (titkolt tanulmányok?), és főleg, hogy miért-kikért kezdték el, milyen hamisításokkal, mesterséges dugókeltéssel, járatmegszüntetéssel indokolva szükségességét. mennyit loptak rajta és kik. Azt se tudjuk, most mennyibe kerül az üzemelése.
        Most (2020) meg még egy metrót kezdenek tervezni(!), szintén a Duna alatt átkelőt.
    2. nevetséges témájú népszavazások, a valóban fontos kérdésekről tilos, lehetetlen (Kádár népe nem Svájc lakossága? Nekünk vezetés kell, nem tudunk jól dönteni? Csak vezetőválasztásra vagyunk alkalmasak?
    3. teljes hiteltelen, ellenőrizhetetlen, irányított kérdéssorú kormányzati közvéleménykutatások
    4. állami lopás:
      • törvényessé tételével az állam, az igazságszolgáltatás, a remény nevetségessé tétele
    5. Választások, pártok:
      • Az lenne a minimum, ha demokráciának nevezzük ami van (és már a számítógépkor előtt is megoldható lett volna, ha nem akar a mindenkori hatalom és ellenzék? csalni), hogy mindenki visszaellenőrizhesse a saját szavazatát.
      • valódi ellenzéki gondolkodás felszalámizása, megszüntetése (MDF, kereszténypárt, parasztpárt, környezetvédő párt), megfélemlítés (pl. ha nem kapja vissza a jelölt a kiadott aláírólapokat, pénzbüntetés…), az 5% alatti pártok esetén elvesző szavazatok ügye (messze nem demokratikus; szavazatátirányítással más kis pártra új párt is születhetne)
      • Ángyán személyének kihasználása a kétharmadhoz, aztán hátbatámadása
      • bátran kiállók, fontos hiteles példamutató személyek megsemmisítése:
        • NAV ügy Horváth András 2014
        • Ángyán (Bencsik) föld 2012, élelem, élhető Magyarország / zenélő óriás-zárt géntehenészet (lásd)
        • Sándor Mária „fekete” nővér, egészségügy, 2015
        • Geréb Ágnes, békés egészséges szülés-születés
    1. A Fidesz soha ellenzéki kezdeményezést nem fogad el, bármilyen jó. Néha később, mint sajátjukat, végrehajtják. (Az állampolgársági ügy is hasonló. ne a Világszövetségé legyen az érdem, ezért nem támogatták.)
    2. A károsult állampolgár az utolsó, előbb a bank, adóhivatal stb. kap pénzt. Még az Olaszliszkán agyonvert tanár esete után se módosították a sorrendet, családjának sem fizetett legalább valamely milliárdos fideszes. Közben máig fidesz törvény alapján 10 milliárd jutott börtönlakóknak és ügyvédeiknek.

    KULTÚRA, ALKOTÓ KÖZÖSSÉGEK, KORÁBBI EREDMÉNYEK TÖNKRETÉTELE:

    1. Duna TV szisztematikus, az Szdsz-szel vállvetve történő lassú tönkretétele, beolvasztása
    2. Katolikus rádió nem kapott országos frekvenciát, helyette rengeteg népbutító reklámadó
    3. kereskedelmi csatornák mindkét „oldalon” ugyanazzal tömik az emberek fejét
    4. Játék és muzsika műsor megszüntetése
    5. nemzeti népzenei adó egyedül nálunk nincs tán az egész világon – Kodály országa? (cigány adót valamiért csináltak)
    6. múzeumok tönkretétele, pénzelvonás, helyette látvány óriás beruházások

    TÚLFOGYASZTÁS, SZÁNDÉKOS NÉPBUTÍTÁS

    1. reklám:
      • házméretű reklámok 2010 utáni elterjedése (a mögötte lakókkal is embertelen és megalázó)
      • TV reklámok továbbra is üvöltenek a műsorokhoz képest
      • műsort megszakító reklámokat, reklámidők összehangolását sem tiltották meg
      • reklám a közadókon is
    2. propaganda:
      • még rosszabb mint Antall idején az akkori ellenzéké, most már trágár is, ugyanúgy agresszív hazug, vita, ellenvélemény nincs
      • figyelemelterelés állandóan: pl. átvándorlók a népességfogyás, cigány és kínai valós problémák helyett
    3. fidesz kereskedelmi adó, TV, újságok. Végtelen szajkózás, mint az egykori kommunista propaganda.
    4. elnevezéseket, szignálokat se adták vissza:
      • rádió szignál
      • Rádió énekkar neve
      • TV csatornák jelei, főleg Duna TV hulláma
    5. Nemzeti Színház közösségének és közönségének megalázása a név elvételével (2000-ben)

    MAGYAR IPAR, NEMZETBIZTONSÁG, ÉLELEM

    1. külföldi buszok, vonatok stb. behozatala (az utóbbi pár évben kis változás)
    2. „stratégiai partnerek”, multik támogatása a magyar kisebb-nagyobb cégek helyett
    3. nem kapható hal, főleg nincs egészséges, élővizi - egykor elláttuk Európát
    4. nincs magyar
      • közösségi oldal (volt!)
      • telefontársaság
      • bank (talán a Magnetbank részben? De tudni semmit nem lehet ezekről, hogy mi kié?)

    ADÓSSÁG

    1. valójában titkolt elhazudott növelés, kölcsönfelvétel PAKS-ra, állampolgársági üzlet (külhoni magyaroknak megalázó is, hogy azok kaphatnak)

    EMBER- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM

    1. Paks: az egész régió létének kockáztatása, valamint minden forrás elvétele erre.
    2. környezetvédő bebörtönzése (Audi, 2010), ezzel jeladás a félelemre, pénzelvonás környezetvédelmi civilszervezetektől, minisztérium megszüntetése
    3. parkok megsemmisítése, Városliget, Kossuth tér, József Nádor tér stb.
    4. Továbbra is alig van gyógyfürdő, talán csak a turistáknak elég, nekünk megfizethetetlen. de drága esztelen kapukkal tele vannak.
    5. Úszni, sétálni se lehet. Uszodák, szabad strandok, folyók, tavak használata, sétányok, ligetek? Velencén a szabad strandot egy pláza kedvéért egy választás másnapján tarolták le. Klór van.
    6. napelemre még Romániában is kaptak támogatást a családok, de nálunk csak óriáscégek telepíthetnek

    CSÚNYA KÖZTEREK, ÉLHETETLEN VÁROS

    1. lakáskiadás kezelése (megengedett zajjal vandalizmussal elüldözött belvárosi lakók, az így leesett árú lakásokat felvásárlók megszerezték, ügyes)

    BANKÁROK

    1. teljhatalom bankoknak és végrehajtó maffiának, az állítólagos adósmentés (árfolyamgát hazugság) is az ő érdekükben, garantált hosszú fizetés
    2. nincs magyar bank
    3. rongálás
    4. Vidámpark (főleg még meglévő régi játékok)
    5. utak:
    6. kapu tényleg nincs, viszont így elbújtatták az Áfa és egyéb adók mögé a nagyon drága kifizetéseket.
    7. Római part, tiltakozók megalázása

    REMÉNY

    1. A remény elvétele az országtól, amit 2010-ig sokan vártak, kiderült, hogy nagyjából ugyanazt teszik a nemzettel, mint elődeik 1994-től.
    2. előző rendszer legrosszabb embereinek alkalmazása (tanácsadó), barátsága (Gergényi),

    ORWELL, EMBER TRAGÉDIÁJA

    1. kötelező óvoda. iskolában 3 nap, Geréb Ágnes bebörtönzése, otthonszülési törvény csak a szülészmaffia érdekében (azaz lehetetlenné teszi, ami tízezer évig lehetséges volt, még Kádár alatt is)

    EGYÉB

    1. hálapénz ellen semmi, a szülési hálapénz ellen szóló miniszter (Mikola István) eltüntetése
    2. rossz beruházások: Ferenciek tere betonrengeteg, Moszkva tér szintén, stb.
    3. Ígért igazságszolgáltatás elmaradása: 2006-os rendőrbűnözők, miniszterek stb.
    4. közbiztonság: csak az állampolgári önvédelmet szüntették meg (gárdának „pofon”)
    5. magyar családi gazdaságok, élhető város, emberi kapcsolatok ellen:
      • elektronikus pénztárak (idő, pénz), mint végső csapás tönkretett sok kisiparost
      • bürokratikus terhek
      • hivatalok zaklatása
      • cégóriásoknak kedvező gyakorlat (ugyanannyit kell költeniük egy bürokratikus előírásra, ami a kicsit tönkreteszi, a nagy meg se érzi)
    6. közlekedés:
      • taxi: Budapesten sárga, most (2020 járvány) is ők kaptak először adófelmentést, de Antall idején szinte kormány döntöttek, Uber olcsó közlekedést is megakadályozták, a reptéri maffia a reptéri metrót is 30 éve gátolja, garantált magas árak, fölös költségek, csak a gazdagok tudják megfizetni
      • légkondi mániákus népszerűsítése és bevezetése, miközben drága, környezetszennyező, egészségtelen és ellenőrizhetetlen, állíthatatlan, a helyi közösség kiszolgáltatott egy ismeretlennek
    7. ujjlenyomat: nemrég még a magyar elnök tiltakozott ellene, ma már itthon is kötelező
    8. autópálya, autóút, elkerülő út: kis utak, városi utak pocsékok, elkerülő utak alig épülnek; egyetlen jó, hogy legalább Kaposvárra nem autópálya épült, hanem egyszerűbb út

     

  • Gátat vetni (Római-part) - Magyar Nemzet Lugas (2020.02.15.)

    Gátat vetni (Római-part) - Magyar Nemzet Lugas - Bertók T. László: Gátat vetni (2020. 02. 15.)

     felelet.hu: Bár megmenekülne a Római part az ingatlanspekulánsok további rombolásától! Hátha a politikai munkamegosztás, az állampolgárok akaratát is kivételesen figyelembe véve, nem teszi tönkre a helyet. Budapest nagyrésze mára elromlott, beépítve, lakhatatlan, csúf. Ha most az ingatlanlufi kipukkad, a gazdasági csőd közeleg, talán nyugalmunk lesz egy ideig a beépítési szándékoktól.

    A cikk egyes mondatairól:

    "közösségi tervezés - még nem volt példa rá" Bár tényleg ilyen történne egyszer! Óriási, történelmi dolog lenne. Érdemes kicsit jobban lelkesedni. Persze az esély 5%. Hiszen még igazi, érdemi témájú, nem elcsalt népszavazás sem volt nálunk.

    egy jó mondat: "A beruházói lobbi nyomulásával szemben civil ellenállás" Ezek a tüntetések voltak, melyek (főleg családos, gyerekes) részvevőit Tarlós polgármesterünk mélyen megalázó-becsmérlő jelzőkkel illette. Tényleg: Tarlós úrnak nincs köze az említett lobbihoz?

    "Ezer ottlakó érdeke a hullámtér védelme" Ez nem igaz! Pont a barátságos környezet miatt költöztek oda, kockáztatva az árvizet. Ha a terület beépülne, lakásaik értéküket is vesztenék. Ismerek ott élőket.

    "az étterem és sporlétesítmény tulajdonosok érdeke is" Ez se igaz, legfeljebb ha régi csőnakházuk telkét el akarják adni százszoros áron kaszinónak. Az ott működőknek a barátságos part az érdeke. Perszer rendbetéve kicsit. Például ingyenes nyilvános vécékkel, mint a Normafán.

    "a Királyok útja két méterrel magasabban húzódik" Érdekes, a gátépítők ezt sose árulták el / hangsúlyozták, pedig elég nyomós érv a nyomvonal mellett.

    "fő kérdés: közösségi rekreációs funkció a kétmillió budapestinek, vagy túlzsúfolt rideg ingatlanpanama óriási hotelekkel, kaszinókkal a külföldi tulajdonosok és turisták számára" (Átfogalmaztam a kérdést. Attól függ, ki válaszol. Az ingatlanosoknak van saját jól pénzelt álcivil szervezetük...)

    Miért kéne konszenzus? Mert a lobbi olyan erős, hogy mindenképp kell neki valami juss?

    A felelet.hu szerint a lényeg: a 60-as évek közösségi életének és barátságosságának visszaállítása. Ami mellesleg unikum egész Európa nagyvárosai között. És iskolai, a családokat szétszakító drága tornatermi rosszlevegőjű ledlámpás tornaóra helyett a családok dunai evezésének támogatása az újranyitandó csónakházakban.

     

     

     

  • Higgy Istenben és bízz önmagadban! - Géczy Gábor, Magfalva 2020. (2020. 11. 30.)

    Higgy Istenben és bízz önmagadban! - Géczy Gábor, Magfalva 2020. (2020. 11. 30.)

    'Felelet':

    A negyven perces filmből(elbeszélő előadásból) kiragadok pár számomra érdekes gondolatot:

    Az előadóról itt.

    Összevetésként, érdekességnek a Magyar Nemzet nov. 24-i cikke. Ceruzaelemek helyett a hálózati rendszer rabszolgái - Kultuszfilmek a világhálón · Larry és Andy Wachowski: Mátrix (1999) Csejk Miklós. Közös pont a Mátrix.

     

    3:20  öt év egyetemi tanulás hatására eltompult az agyuk... kötelező oktatás... Mária Terézia Ratio Educationis, valódi célja az engedelmes alattvaló...

    5:00  túl kényelmes ez a 'Mátrix'... megteheted azt, hogy egész nap fölösleges dolgokat csinálsz (a munkahelyen)

    6:50  Falun kiderül, hogy mennyi minden fölösleges... miért kell munkahely?

    9:40  Ha életed első kapcsolataiban sérülsz, elkezdesz álarcokat hordani (gyermekekkel való törődés módja) elkezdünk alakoskodni... elfelejtjük, kik vagyunk... Nincs már válaszunk, ha azt kérdezik, mi lelkesít, vagy mikor voltunk utoljára boldogok... Maszk nélkül szebb világ lenne.

    11:30  Az emberek 99%-a abból él, hogy átveri a másikat.

    13:50  teremtés modellje a nemezelés... (gyerekjátékok)

    14:25  odafönt elemi szálak vagyunk

    15:00  játék - kör kibogozása - mindig kör lesz (Isten jelképe)

    16:15  gyerek... amíg a felnőttek ki nem irtják... nem félnek...

    18:20  föld zsírján élősködünk - olaj dolgozik helyettünk - nem működünk együtt az élővilággal

    19:30 könyv fákról: Erwin Thoma: Láttalak ​felnőni

    (fákról másik könyv: A fák titkos élete - Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése - Peter Wohlleben)

    21:15  egy-egy mondásban több a bölcsesség... (torkig vagyok)

    21:50  hibás tudást/vezérlést lecserélni...

    22:40  megnyugtat a tudás, vagy?... Ha félelmet kelt, akkor az az én tudásom?

    33:20  aminek forrása vagy, annak nyelője is... amit teremtesz, az hozzád tér vissza... ahogy bánnak velünk a szomszéd népek, mi indíthattuk el...

     

     

    A témához kapcsolódó könyv: Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Kockázat másképp - atomenergia, E. Schumacher (1980-as könyv, 2020. 04. 27.)

    Kockázat másképp - az atomenergia és a vírusveszély. Schumacher, A kicsi szép könyvévől (1980 - 2020. 04. 27.)

     (Közgazdasági kiadó 1991, 136. oldaltól)

     A közgazdaságtan vallása a gyors változás bálványimádását kívánja elterjeszteni...

    ...A bizonyítás terhét az ökológiai szempont híveire hárítják át...

    Az atomenergia úgynevezett békés felhasználása alkalmasint sokkal nagyobb veszélyt rejthet magában az emberiségre nézve. Aligha lehetne ennél világosabb példával szolgálni a közgazdaságtan mai diktatúrájának benutatásához... Az, hogy az atommaghasadás hihetetlen, hasonlíthatatlan és egyedülálló módon veszélyezteti az emberi életet, egyáltalán nem jön számításba...

    ... itt egy mindeddig ismeretlen dimenziójú kockázatról van szó...

    Hogyan lehet biztonságosan elhelyezni az atomreaktorok által termelt radioaktív hulladékot?

    Az országok nagy része hevesen ellenezte, hogy az amerikaiak és a britek az óceánokban helyezik el a hulladékot.

    Rengeteget vitatkoznak azon a jelentéktelen kérdésen, vajon a reaktorok élettartalma 20, 25 vagy 30 év. De senki sem beszél arról az életbevágó kérdésről, hogy... talán évezredekig ott kell hagyni őket... nem lesznek háborúk, zavargások... a jövő semmit sem számít a most elérhető legcsekélyebb gazdasági nyereséggel összevetve.

    ... olyan emberek, mint Albert Schweizer, nem hajlandók elfogadni ezeket a döntéseket...

    A sugárártalmak akár megfoghatatlanok is lehetnek, például az összes életjelenség (amilyen a mozgékonyság, termékenység, érzékszervek működése) hanyatlását idézheti elő.

    ... Bennünket, erőmű szakembereket... gyötör a bűntudat...

    Azt gondolná az ember, hogy önfenntartási ösztönünk védetté tesz bennünket a bűntudattól gyötört tudományos optimizmus vagy az anyagi előnyök bizonytalan igéreteivel szemben.

    Az utolsó 30 év tudományos és műszaki fejlődése egészen tűrhetetlen veszélyeket hozott létre...

    Einstein mondta: gazdaságilag szinte az össze tudós tökéletesen függő helyzetben van.

     

    A "Felelet" hozzáfűzése:

    A mai hatalmi gondolkodásmód ugyanolyan mint akkor, amit épp az atomerőműépítési akarata mutat (de az akkumulátor-villanyautó lobbi se különb). Tehát a jövő, a kockázat, az emberi élet nem számít, csak a pillanatnyi politikai, gazdasági haszon. De akkor vajon vírusügyben mi a titok? Ezzel a logikával ott se számít a súlyosan beteg idős emberek esetleges halála. Az esetleges nagyobb járvány több halála sem. Mi lehet a politikai-gazdasági célja a válságnak és kezelésének?

     

  • Lányi András interjú - Magyar Hang (2020.03.06.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Hang - "Hatalmas sikereket értünk el, félig már elpusztítottuk a bolygót" Lányi Andrással készít interjút Ficsur Benedek (2020. 03. 06.)

    Kedvcsináló:

    A konzervatív lázadók szabadságharcot hirdetnek a totális ellenőrzés, a technológiai gazdasági rendszerek zsarnoksága ellen.

    Európában... okostelefont nyomunk a gyermekek kezébe, így is sikerül belőlük engedelmes fogyasztót, önálló gondolkodásra képtelen alattvalót nevelni.

    Visszaköveteli magának az értelmes munkát, az ép és szép környezetet, a tartalmas és biztonságot nyújtó emberi kapcsolatokat.

    Magyarországon az agrár-környezetvédelem és a víz-visszatartó gazdálkodás volna...

    A gépkocsi- és teherforgalom csillapítása... a német autóipar gyarmatán eretnek gondolatnak számít.

    Magyarországon sem találunk az államtól független középosztályt, hiszen azt a bolsevizmus módszeresen megsemmisítette. A késő kádári korban felnövekvő új középosztály pedig szervilizmusra és ügyeskedésre szocializálódott.... Továbbra is az állam ellenőrzi a civil társadalmat.

    A változásra vágyó, önálló kezdeményezésre képes fiatalok döbbenetesen nagy számban hagyják el az országot.

    A fiatalok észrevegyék... egy minden ízében ellenőrzőtt és manipulált kommunikációs gépezet termináljai csupán.

    A népvándorlással menekülők... elüldözésük otthonaikból, majd utaztatásuk és kifosztásuk jövedelmező üzletág. Ha ezt a terrorszervezetektől a feketegazdaságon át a hatalmi elitekig húzódó gazdasági láncolatot szét lehetne robbantani, sok probléma megoldódna.

     

     "Vitatható ökopolitika" vitaestek:

     https://tatk.elte.hu/content/vitathato-okopolitika.e.2061

     

     

  • Neves kutatók álltak ki az oltási kényszer ellen (2018-as hír - 2020. 04. 25.)

    Neves kutatók álltak ki az oltási kényszer ellen (2020. 04. 24.) a Nebáncsvirág Egyesület honlapjáról 2018. 02. 09-i írás

    https://nebancs.hu/34-hirek/275-franciaorszag-neves-kutatok-alltak-ki-az-oltasi-kenyszer-ellen.html

     Az elmúlt évben eddig példátlan kötelezési hullám söpört végig a világban a gyermekkori oltások terén. Németország, Svédország és Nagy-Britannia egyszerűen elutasította a szigorítási törekvéseket. Romániában, ahol közben egy valódi járvány is borzolta a kedélyeket, szintén nem sikerült elérni, hogy az állam a törvény teljes szigorával kényszerítse ki az oltásokat. Ez utóbbi esetben, a romániai ortodox egyház oldaláról is komoly ellenálás mutatkozott.

     Olaszországban sokkolta a közvéleményt az új törvény, amely súlyos büntetések kilátásba helyezésével kényszerítené a szülőket az újonnan bevezetett kötelező oltások beadatására.
    A civilek tömegtüntetéseken való bátor kiállása miatt a kormány később engedményekre kényszerült az eredeti elképzeléséhez képest. Mind a kötelezni tervezett oltások számát, mind az azok elmaradását szankcionáló intézkedések súlyát mérsékelni kényszerültek.
    Franciaországban annak ellenére született jelentős szigorításokat elrendelő törvény, hogy a lakosság jogos aggodalmait neves orvosok szakmailag alátámasztották. Ausztrália biztosra ment. Egyszerűen megtiltotta az egészségügyben dolgozó szakembereknek, hogy bármely – vakcinákkal kapcsolatos – aggályuknak hangot adjanak. Az intézkedés nyomatékosítására a kormány állásvesztést és börtönbüntetést is kilátásba helyezett.

    Franciaországban valami gyönyörű csoda történik!

     Franciaország 2018. január elsejétől összesen 11-féle fertőző betegség elleni oltást tett kötelezővé, melyek beadatását két éves korig megköveteli. Idén júniustól az oltatlan gyermekeket kizárja a közösségekből, szüleiket pedig súlyos pénzbírsággal és akár börtönnel fenyegetik.
     Két neves professzor, Luc Montagnier, aki a HIV vírus felfedezéséért Nobel-díjat kapott, és Henri Joyeux, aki szintén nemzetközi díjjal elismert rákkutató, szakmai alapú kifogást emelt a kötelezés ellen. Állásfoglalásuk franciául itt olvasható. – Magyarra fordítva.

    részlet ebből:

    Íme, mitől lehet tartani:

    Hirtelen csecsemőhalál, még ha ez ritka is (Bölcsőhalál)Az elkövetkező években súlyos és fogyatékossággal járó krónikus autoimmun betegségek, különösképp a legtöbb vakcinában jelen levő nagy mennyiségű alumínium adjuváns miattBizonyos fajta rákok kockázata a csontokat, izmokat, porcokat érintően... szarkómák, melyek végelenül súlyosak a kamaszokra és fiatal felnőttekre nézve, az alumínium adjuvánsos vakcinákat kapott állatoknál már bizonyítottan.

    A gyermekek immunstátuszát illetően semmiféle észrevétel nincs megfogalmazva. Semmi nem hangzik el a szoptatás ösztönzésére –tiszteletben tartva az anya választási jogát –, holott ez a WHO ajánlása és ez biztosítja a legjobb természetes védelmet.[1] A szoptatás lehetővé teszi a vakcinálást 2 éves koron túlra, amennyiben a szülők egészségesek.A brutális növelést a kötelező oltások számában és a szankciókban a Szolidaritási és Egészségügyi Miniszter, Agnès Buzyn szorgalmazta „a franciák védőoltások irántibizalmának helyrehozatala” egyik eszközeként.Ez félreértelmezése a Közegészségügynek, melynek minisztere –a vakcinagyártók támogatását élvezve –a családokra kívánja hárítani a felelősséget.

    A 11 vakcina 6.hetes és a 2 éves kor alatti gyerekek immunrendszerére gyakorolt hatása önmagában is sok kérdést vet fel, melyeket a Tudomány mindeddig nem válaszolt meg, különösképp a krónikus gyulladásos vagy autoimmun betegségek előfordulására vonatkozóan.

    Röviden, a 11 vakcina kötelezővé tétele lehetővé teszi, hogy a vakcinákra vonatkozó törvénykezés összhangban legyen a gyártók által előírt állapottal, miután a gyógyszertárakban elérhetetlennétettékaz egyszerű DTP-t, anélkül, hogy a családok igényeit figyelembe vették volna.

    Végül, azt állítják, hogy a hepatitisz B vakcina két éven belül nem okoz neurológiai károsodást, későbbi károsodás sem jósolható, miközben tudjuk, hogyévente 25-tel nő a szklerózis multiplex (SEP) esetek száma (összesen 700 ilyen gyermek van Franciaországban), kezdve a 6 év körüliektől és az átlagosan 11-12 év körüliekig.

    2005-ben az Unesco 193 ország, köztük Franciaországegyetértésével, elfogadta a Bioetika és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez kimondja, hogy bármely orvosi beavatkozás csakis az érintett személy előzetes, szabad és elégséges tájékoztatáson alapuló beleegyezésével történhet meg.

    Az oltásról való döntésnek az egyes orvosok és a családok felelősségi körében kellene maradnia, elkerülve azt a jelenséget, hogy figyelmen kívül hagyják az újszülött öröklött sajátságait, hajlamait, életkörülményeit és az egyes betegségektől való megfertőződés valódi kockázatát.Ezek azok az információk, melyeket az orvosnak kell beszereznie, és elképzelhetetlen, hogy ez ne történjék meg: nem lehet vakon/ vaktában oltani. Ez a norma a legtöbb európai országban,ahol nem fertőzöttebbek a gyermekek, mint Franciaországban, holott nem kötelező az oltás.

    Tartottak (állam)pogári egyeztetést, de ellentétben azzal, amit ma a legtöbb média és a hatóságok állítanak, ez az egyeztetés nem az oltáskötelezés javára hangzott el.A Le Monde Diplomatique2018. januári száma felidézi, hogy a vakcinákról szóló polgári egyeztetés elnöke, Alain Fischer kollégánk „nem említette meg közérdekű nyilatkozatában, hogy 2013-ban kapott egy 100.000 eurós Sanofi-Pasteur Intézet díjat. Továbbá, a nyilvánosságra hozott következtetések nem az egyeztetés legfontosabb pontjait tükrözték.”

    Amikor Agnès Buzyn, a miniszterasszony megnyugtatja a családokat, azt állítva, hogy ezt az adjuvánstmár 90 éve megelégedéssel használják, nem veszi számításba sem az injektált mennyiséget, sem a mellékhatásokat, melyek az allergiás reakciók erősödésében mutatkoznak meg. Ezek a mellékhatások korábban kevésbé voltak jegyezveés mérgező hatásuk csekélyebbvolt, mivel kevesebb alumíniumról volt szó. Nem beszélve a mostanában használt még ártalmasabb gyakorlatról, melynek során intramuszkulárisan injektálják az oltóanyagot.Ráadásul a környezetünkben bekövetkező jelentős változások is ( élelmiszereink vegyiszennyeződése a gyomirtószerek révén, az endocrin zavarok, és talán az elektromágneses szennyeződés is) meggyengíthetik a vakcinák által kiváltott immunreakciókat, miközben az alumínium behatolását támogatják csecsemők agyába.

    -Az alumíniumot kivonták a kozmetikai termékekbőlbőrön át felszívódó természete miatt, mely növeli a mellrák kockázatát.Az állatokat, a szépészeti cikkeket szentesítették, de a gyermekek számára szóló vakcinákat nem, vagyis az alumíniumot közvetlenül izomba oltják , megkerülve a védelmüket (bélgát, bőr).

    A csecsemők számára kötelezővé tett, izomba oltott 11 vakcina 3,8 mg alumíniumot tartalmaz, ami messze meghaladja a felnőttek számára engedélyezett normát.

    Japánban, 1975-ben, 37 hirtelen halálesetet jegyeztek fel és hoztak kapcsolatba a vakcinákkal. 1975 és 1988 között a japán kormány beszüntette a két éves kor előtti védőoltásokat. A hirtelen csecsemőhalálról tett bejelentések eltüntek egészen addig, míg vissza nem tértek a 3 hónapostól 48 hónaposkorúak szabad vakcinálásához, és a hirtelen halálesetek száma ismét emelkedésnek indult.

    A családok nagyfokú vonakodása a 11 kötelezővé tett oltás ellen azzal is magyarázható, hogy az Engedélyeztetéshez -a gyógyszerekhez hasonlóan -, a vakcinák is legyenek alávetve szigorú tesztelésnek.

    Az egészségügyi hatóságok nem veszik figyelembe a vakcinákban rejlő –az általukelismertnél több és súlyosabb lehetséges komplikációt. Az autizmus, [14] a fibromyalgia, a krónikus fáradtság, a narcolepsia és más autoimmun betegségek eseteit tulajdonítják a betegek az oltással kapcsolatosnak, s számuk túl sok ahhoz [15], hogy határozottan kizárhatnánkőket.

     A velük elsőként egyetértő 120 francia orvos aláírásával megtámogatva felhívást intéztek az egészségügyben dolgozó szakemberek felé, hogy közös erővel térítsék az Egészségügyi miniszter asszonyt jobb belátásra. Kezdeményezésüknek mostanra közel 8 ezer szakmai támogatója van. https://www.11vaccinsobligatoires.com/appel-montagnier-joyeux/

     

    Követeléseik a következők:

    • Ne legyen kötelező az oltás a gyermek két éves kora előtt, kivéve, ha egy felelős orvos szükségesnek ítéli és előírja.
    • Az oltás időpontjának kitolása érdekében legyen figyelembe véve az anyatejben lévő antitestek általi védelem, hogy az minél több gyermek hasznára lehessen (az anya szabad választása szerint), mint ahogy ez a WHO ajánlása is.
    • Engedélyeztetéshez – a gyógyszerekhez hasonlóan - a vakcinák is legyenek alávetve szigorú tesztelésnek.
    • A csecsemők hathetes korában felesleges hepatitisz B elleni oltási kötelezettség legyen eltörölve.
    • Fejlesszenek ki nem-toxikus adjuvánst a vakcinákban, mint amilyen az ártalmatlan kalcium-foszfát, hiszen határozott tudományos bizonyíték áll rendelkezésre az alumínium toxicitására vonatkozóan.

     Gondoljunk tisztelettel ezekre a bátor szakemberekre, akik sem megtéveszteni, sem megfélemlíteni nem hagyták magukat, és ragaszkodnak a gyógyításra tett esküjükhöz! Őszinte kiállásuk segíthet visszaállítani az orvosokba vetett közbizalmat, és elérni, hogy a tudomány fejlődése valóban a jövendő generációk érdekeit szolgálja.

     

    A Nebáncs honlap keretes írása:

     Hogyan lehetséges, hogy a közegészségügyi törekvések ellentmondásba keverednek a tudomány eredményeivel? Úgy, hogy a magánvagyon megtalálja a módját, hogy saját üzleti érdekeinek érvényt szerezzen a politikai döntésekben. Jótékony milliárdosok hatalmas összegeket adományoznak egészségügyi, oktatási vagy politikai célokra. De mi a különbség jótékonyság és befektetés, illetve adomány és vesztegetés között? Ezek az emberek a vagyonuk segítségével befolyást szereznek, ráadásul olyan területeken, ahol közpénzek elosztása is történik. Így biztosak lehetünk benne, hogy befektetésük busásan megtérül. Gyakorlatilag döntéshozókká válnak úgy, hogy senki nem választotta meg őket. Érthetetlen, hogy míg Soros György esetében ezt a kormányok felismerik és sérelmezik, Bill Gates hasonló ügyeskedése kevésbé zavarja őket. Pedig utóbbi GAVInéven közös vállalatot alapított a WHO-val, a vakcina gyártókkal, a szintén gyanús Világbankkal és kormányokkal, ahol együtt határozzák meg a globális egészségpolitika irányát.

    Ha valaki nem gyógyszertárakat és orvosokat veszteget meg kisstílű módon, hanem magát a WHO-t, a bukás esélye minimális.

     

     

  • Nincs remény? (2020. 09. 17.)

    Nincs remény, avagy a 2010 utáni Magyarország (2020. 09. 17.)

    Felelet.hu:

    A rendszerváltoztatásig bíztunk a nyugatban, a kapitalizmusban, a demokrácia várt eljövetelében. (Persze a történelemben vagy a nyugati valóságban tájékozottabbak talán okosabbak voltak.)

    Utána mindig akadtak személyek, pártok (alternatívák, ellenzék, értelmiség, mozgalmak, közösségek), akikben reménykedhettünk.

    A szabadságharc 50. évfordulójának (2006) meggyalázása után a Fidesz, "Orbán eljövetelében" bízott az ország nagyobb része. (És várta türelmesen "az elmúlt 8 év" végét.)

    Ma nincs a hazai politikában, közéletben látható remény. Az összes szóba jöhető, rokonszenvesebb pártot felszalámizták, beolvasztották, a jó, alkalmas embereket félretették, elijesztették a közélettől. (pl. Ángyán József, Élőlánc) Az ellenszenveseket, vállalhatatlanokat meghagyták nekünk, sőt erősítették őket mindenkori "ellenzéknek". Az évforduló megtiprói az alkotmányozó többség akarata szerint örökre érintetlenek, érinthetetlenek, büntethetetlenek, megismerhetetlenek. De ez is szükségszerű, hisz a magyar népet rendszeresen, generációnként meg kell félemlíteni, hogy ne csináljon "rebelliót".

    Ez az utolsó 10 év hatalmának igazi, mérhetetlen gonoszsága, hogy a reményt is elvette tőlünk. Az idősek pedig - akiknek már nincs reményük kivárni egy Bach-korszak, egy Rákosi-korszak hosszát - saját lelki békéjük védelmében ösztönösen kénytelenek hinni a hatalomnak, és akkor viszont mindenben, így a pápaellenességben (itt, itt, itt, itt, itt), bevándorlás hisztériában, vírus kezelésben, Ángyán megtiprásában...

    Persze magasabb szinten van remény.

    Ahogy II. János Pál pápa 1978. október 22-én (a magyar szabadságharc kezdete, amit a lengyelek és az olaszok is számon tartanak!) az első szavaival mondotta: Ne féljetek!

    És maga a közélet, közhangulat, közgondolkodás, közérzet is rendkívül gyorsan, váratlanul, a világi hatalmasok (ide értve az együttműködő egyházvezetőket is) tervei ellenében megváltozhat - a nagymértékű befolyásolás, népbutítás, megfélemlítés, hűbéri kiszolgáltatottság és nemzetközileg segített új teljeskörű telefonos-műholdas "lehallgatás" ellenére.

     

     

  • Ökoláger - Magyar Nemzet Lugas (2020.02.15.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet Lugas - Terján Nóra: Ökoláger (2020. 02. 15.)

    Meglepóen bátor és jó cikk. Érthetetlen, hogyan jelenhetett meg, hiszen ellentmond az ugyanitt sorban megjelenő, minden más véleményt megalázó írásoknak.

    Ugye már többször olvashattuk az utóbbi hónapokban, hogy a ketrecben a tyúk boldogabb, mint a szabadban. Védve van, állandóan ehet. Talán az ilyen gondolkodású döntéshozók próbálják az embereket is ketrecben tartani. Például Kádárék a lakótelepekbe tuszkolták a szabad és önálló! falusiakat...

    Örültem a cikknek. Évek óta nem volt hasonló.

    A z idézetek mellé írom az emberekre vonatkozó hasonlóságokat is. Mind (ember, állat, természet)  fontos lenne.

    "évi hetvenezer majmot, kutyát, macskát 'használnak' fel tudományos célból. Mire? (Felelet.hu: Talán mesterséges járvány-fegyverek megalkotására? Amivel a kormányokat zsarolva jó drágán el lehet adni az ellenszérumot?

    "jogunk van a tehenek (lovak, kutyák) mesterséges megtermékenyítésére" (Persze: ha a szabad természetes/egészséges/boldog (otthon) szülést/születést megtilthatjuk mindenkinek, vagy a drágán kiképzett női felsővezetőből kioerálják a női szerveit, akkor ezt is lehet...)

    "ellopjuk a síró borját" (Az embernek meg szülés után vették/veszik el a síró csecsemőjét, beteszik a többi üvöltő közé, cukorral mérgezik anyatej helyett; sok helyen pár hét után munkába kell állni, lehetetlen szoptatni.; a 3-5 éves gyereket elvesszük ('kiemeljük') a családból az iskolarendszerbe...)

    "a bolygón valóságos lágerekbe, nagyüzemi hizlaldákba és ketrecekbe zárva tartjuk az élővilágot"

    "szabályozunk, kerítésekkel...." (Kerítéssel, zárakkal, tilos táblákkal bőven szabályozzuk az embereket is. A város, falu fő látható elemei a kerítések, közművezetékek, reklámok és csak mellesleg a házak is.)

     "Kapirgáló tyúkhoz jutni lehetetlen"

    "a legtöbb hús dugig van antibiotikummal"

    Köszönöm.