A Mandiner hetilap VII évf. 27. számából – végre egy jó szám (2025. 07. 03.)

sajtószemle

 

Frissítés 2025-07-12

két levél az újságnak:

címzett:         Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

        

2025. júl. 3.

Tisztelt szerkesztőség!

A kezdetektől máig végre a mostani egy jó szám, amit érdemes végre elolvasni sőt ajánlani is. Remélem, nem csak kivételes. Az MTA interjú korrektnek tűnik. És bátor is (hacsak nem ez is kormányzati megrendelés)

Tetszett még:

Tamáskodás: hiszékenység vagy bizonyosság a hit?

Egy intelligencia, amiről nem veszünk tudomást

A polihisztor földrajztudós emlékezete

Nagy-Britannia szégyene – Charlie Peters a Mandinernek (bár a címlap nagyon bulvár)

Nem rossz:

Győrffí Ákos, Fekete Istvánról.

Olasz konyha olaszok nélkül

Uri Dénes Mihály: A gasztronómiai hazafiságról

Van benne némi jó:

Hogyan neveljünk egészséges felnőttet? (Bár a hátlap nyilván nem igaz)

Üldöztetve a kereszténység bölcsőjében

Politikai hadjárat a szivárvány mögött

Szerintem továbbra is hazug propagandacikk sajnos:

A magára talált ország III

 

 

2025. júl. 3.

Tisztelt szerkesztőség!

Előző levelemből az általunk hagyományosan papírkiadásban előfizetett újságukról:

A kezdetektől máig végre a mostani (VII/28.) egy jó szám, amit érdemes végre elolvasni sőt ajánlani is. Remélem, nem csak kivételes. Az MTA interjú korrektnek tűnik. És bátor is...

És az új számról:

Valóban, megint egy megszokott érdektelen, pártállami szám következett. Csak abban jobb a Magyar Nemzetnél, hogy Önöknél még névvel vállalják a propagandacikkeket, nem "Munkatársunktól" a felirat.

Az MTA cikk folytatása siralmas. Természetesen a válaszadó bármint mondhat, de hogy az újságíró a nyitó kérdésben rögtön a saját újságukban egy hete megjelent szöveget hazugul csúsztatással rosszindulattal megváltoztassa, az a 1950-es években is ritkaság volt. (Az első válaszban említett "félhivatalos" ügy is hazugság az előző számban olvasottakhoz képest. Az utolsó mondat ugyanitt gonosz hazaárulást feltételez az MTA-tól.) És a második kérdés is agresszív, a válaszadó helyett máris támadó megjegyzés, egyben hazug, szintén a előző riportból is nyilvánvalóan. Fölöslegesen buzgó az újságíró, hiszen a kormánytag úgyis felmondaná a leckét.

Egyetlen öröme a figyelmes olvasónak, hogy a cikk írója különbözik. A korrekt, valódi újsághoz méltó riport Őry Krisztina munkája, a hazug rosszindulatú pedig Kovács Andrásé. Nem csodálkoznék, ha előbbit elbocsátanák. De örülnék, ha mégis csak a hozzá hasonlóak maradnának meg az elméletben "keresztény, polgári, konzervatív" és általában a magyar sajtóban.

Mi a cél? A kevés olvasó elbutítása? A megbízónak való megfelelés? A magyar néprészek egymás ellen uszítása? Egyiknek sem látom értelmét ezekkel a cikkekkel.

Javulást kívánok:

Sámsondi Kiss Gergely

építész, népzenész

https://mandiner.hu/belfold/2025/07/mit-szolgal-ma-az-mta-a-nemzetet-vagy-onmagat-hanko-balazs-a-mandinernek

Mit szolgál ma az MTA: a nemzetet vagy önmagát? – Hankó Balázs a Mandinernek

2025. július 12. 

A cikk eleje:

Boszorkányüldözés folyik a Magyar Tudományos Akadémia ellen, sőt Freund Tamás elnök a Mandinernek arról beszélt, nemzetárulással ér fel, hogy egyesek a tagok tudományos teljesítményét, valamint az Akadémia szervezeti gazdálkodását kritizálják. Ilyen első évfordulóra számított miniszterként? 
Gróf Széchenyi István kétszáz évvel ezelőtt azért alapította az MTA-t, hogy a nemzetet szolgálja a magyar nyelv védelmén keresztül. A 19. század derekán ez jelentette a magyar szuverenitás megőrzésének garanciáját. A veszélyek korát éljük, éppen ezért az MTA-nak és szélesebb értelemben a magyar tudománynak napjainkban is a magyar nemzet – társadalmi vagy gazdasági – érdekeit és szuverenitását kellene szolgálnia. Ezzel szemben az Akadémia hivatalos vagy az elnök által félhivatalosnak minősített megnyilatkozásai – ha egyáltalán létezik ilyen – nem ezt tükrözik. Egy pillanatra képzeljük el, ha a reformkor meghatározó nemzeti kérdéseiben ezen szellemiséggel egyező nyilatkozatok születtek volna, akkor azokat az alapítási céllal megegyezőnek találták volna? 

Az MTA láthatóan nem érzi kötelezőnek magára nézve ezt a szempontot. Ha megnézzük az előző hónapok eseményeit, akkor azt látjuk, hogy a kutatóhálózat megújításának módjában sincs egyetértés az Akadémiával.

 

 

EREDETI CIKKEM:

 

  ’Felelet’:

Hét év alatt az első szám, amit érdemes elolvasni. Egy tisztességes interjú, és több érdekes cikk, és szinte semmi a megszokott gusztustalan hazug propagandából. Nem hiszek a szememnek. Mi lehet a háttérben? Ha így folytatják, ők is megszűnnek.

Még lehetne jobb, de már egy iskolai hármast érdemel az eddigi számok egyes, másfeles jegye után.

Érdekes cikkek:

1.: (12.o.) Bátor (hacsak nem ez is megrendelt) és jó interjú (Bár jobb lenne, ha nem ilyesmivel kéne az időnket tölteni, de a kormány most erre kényszerít)

Őry Krisztina

Megnyugszanak-e a kedélyek az Akadémián? – Freund Tamás MTA elnököt kérdeztük

Nagyinterjú

2025. július 03.

https://_bimi.mandiner.hu/belfold/2025/07/megnyugszanak-e-a-kedelyek-az-akademian-freund-tamas-a-mandinernek

’Felelet’: vitaindítónak szánják (ebben az újságban, a Magyar Nemzetben már sok gyalázkodó cikk volt és szintén egy váratlan tisztességes interjú), bár épp az egyik kérdésben említik, hogy Lánczi András már szerepelt náluk a témában. A teljes cikk alább olvasható, aláhúztam és dőlt betűvel is jelöltem a szerintem fontosabb részeket.

2.: (66.o.)

https://mandiner.hu/belfold/2025/07/tamaskodas-hiszekenyseg-vagy-bizonyossag-a-hit

Tamáskodás: hiszékenység vagy bizonyosság a hit?

Jó írás. Úgy látszik már a még lehetőséghez jutó újságíróknak is elegük van a hatalom pénzhajhász életviteléből.

Ajánlott könyv:

Carlos Eire: The Flew – A History of the Impossible (2023)

Utánajárhatott volna az újság, hogy mikor lesz magyarra lefordítva!

3.: (64.o.)

A növényvilágról, a materializmusról. Jó.

Böszörményi-Nagy Gergely

Egy intelligencia, amiről nem veszünk tudomást

Charles Darwin és a laissezfaire kapitalizmus kétszáz éven át az állatok királyságára irányította a Homo sapiens figyelmét, a növények azonban legalább annyira izgalmasak. Talán nem mozognak, de támogatják és védik a hozzátartozóikat, dealeket kötnek, és ravaszul átverik az ellenségeiket...

Ajánlott könyv a cikkben:

Zoë Schlanger: Fényevők (2025) – magyarul is!             

https://mandiner.hu/kultura/2025/07/egy-intelligencia-amirol-nem-veszunk-tudomast

Mivel nem olvasható itt, nem másolhatok be idézeteket, időm meg nincs rá. Csak annyi megjegyzés, hogy egy dologgal nem értek egyet, miszerint a növényeknek nincs érzelmük. Ki tudja?

https://www.lira.hu/hu/konyv/szakkonyv/orvosi/fenyevok

4.: (62.o.)

A polihisztor földrajztudós emlékezete

Idén emlékezik meg a hazai tudománytörténet Xántus János születésének kétszázadik évfordulójáról. A polihisztor négy kontinensen szerzett tapasztalatai, több száz cikke, könyvei és gyűjteményei okán kora megbecsült tudósai közé tartozott.

https://mandiner.hu/kultura/2025/07/a-polihisztor-foldrajztudos-emlekezete

Jó írás egy fontos emberről, állatkertről, múzeumról.

5.: (30.o.)

Boris Kálnoky

Nagy-Britannia szégyene – Charlie Peters a Mandinernek

Charlie Peters 2023-as dokumentumfilmjének hatására országos vizsgálatot rendelt el Keir Starmer brit miniszterelnök, miután évtizedekig védtelenek voltak a szisztematikus nemi erőszak áldozatai, főként kiskorú fehér lányok. A GB News riporterével a sokáig lappangó jelenség okairól beszélgettünk.

https://mandiner.hu/kulfold/2025/07/nagy-britannia-szegyene-charlie-peters-a-mandinernek

Hogyan dolgoznak a szexuális visszaéléseket elkövető bandák?

A gyermekek szexuális kizsákmányolásával foglalkozó csoportok egy steril kifejezés a gyermekek elleni nemi erőszak, a barbárság, az elképzelhető legszörnyűbb bűncselekmények némelyikének és sok esetben a kínzásnak a leírására. E szervezett bandák tagjai elhitetik a fiatalokkal, főként a 10 és 16 év közötti lányokkal, hogy szerelmi kapcsolatban állnak velük, hogy szeretik őket. Aztán amint kialakult a bizalom, a közelség kizsákmányolássá, majd szélsőséges fizikai és szexuális erőszakká változik...

Charlie Peters

1983-ban született. Az Edinburgh-i Egyetem filozófia szakán végzett, a brit hadsereg veteránja, globális terrorizmus­ellenes műveletekben is részt vett. Díjnyertes oknyomozó és háborús riporter, a GB News munkatársa. A szexuális visszaélést elkövető bandák botrányáról szóló tudósítása számos magas rangú politikus lemondásához vezetett. Széles körben úgy vélik, hogy munkája hozzá­járult ahhoz a döntéshez, hogy országos nyilvános vizsgálatot indítsanak a jelenséggel kapcsolatban.

’Felelet’

megjegyzések:

Fontos, jó cikk, téma lenne, de sajnos elrontja, hogy:

• A címlapon szerepeltetés csak hatásvadászat. A szöveg is ugyanott: „A nyugati világ legnagyobb pedofil botránya.” Ez legfeljebb bulvár színvonal. Persze bűnös az angol nép, de inkább a saját dolgainkat tegyük címlapra, akár az MTA ügyet vagy a többszáz év alatt a hatalom és az azt kiszolgáló vízügy és erdészet stb. által elsivatagosított Magyarországot.
• A honlapon meg bejön egy 18 év alatti tiltó figyelmeztetés. Ez álszent, hazug dolog, és ha törvény kötelez rá, akkor pláne. A reklámok, a politikai reklámok, a kötelező oktatás, oltás, a számítógéphasználatra ösztönzés – ezek veszélyeztetik a fiatalságot, nem egy ilyen szolid cikk.
• A cikkben előbb pakisztáni elkövetőkről írnak, és csak aki továbbolvassa, tudja meg, hogy a legtöbb elkövető „magányos fehér férfi”. Ez a sokéves agymosó kormánypropagandával egyezik meg, amivel Ferenc pápa ellen is uszítottak. És valóban, a 35. oldalon Boris Kálnoky cikkében már úgy írja: a tettesek többsége pakisztáni. Ezt nevezzük hangsúlyozással, kiemeléssel, csúsztatással történő hazugságnak, ami már ugyanabban az újságban önállósul.

---

további, szintén részben érdekes írások:

6.: (65.o.)

Győrffí Ákos, Fekete Istvánról. Könyveket is ajánl: Ködös Utak, Rózsakunyhó, A magam erdeiben

7.: (60.o.)

Olasz konyha olaszok nélkül

Gianni Annoni

Jó cikk főleg a hamisításról, pocsék minőségről.

Kár, hogy nem vették a bátorságot, hogy ajánljanak jókat.

https://mandiner.hu/kultura/2025/07/olasz-konyha-olaszok-nelkul

Megjegyzéseim:

Olaszországban is kell tartani a hamisítástól. Utolsó ottjártamkor bő 15 éve már Velencében a főutakon rengeteg bóvli-ételárus volt pocsék minőséggel, és a multik országszerte kezdték kiszorítani az olasz családi fagylaltozókat.

Az, hogy csak egy szűk rétek szeretne jót, nem teljesen igaz. A becsapás és hazugság és a reklámipar következménye.

8.: (59.o.)

Uri Dénes Mihály: A gasztronómiai hazafiságról

Közepes cikk, annyira nem érdekes, de nem is rossz

Megjegyzés: Amit Márairól említ, feltehetően másról volt szó, mégpedig a piacvédelemről, a magyar gazdák védelméről, nem a magyar ízekről.

9.: (26.o.)

Kőnig Róbert

Hogyan neveljünk egészséges felnőttet?

Longevity – divatos kifejezés, emberek milliói próbálják szokásaikat az egészséges életmód szabályaihoz igazítani. Alapvetően hasznos trendről van szó, de tudjuk: felnőttként rendkívül nehéz változtatni berögződött viselkedésmintáinkon. Jó hír azonban, hogy gyermekeinknek könnyen segíthetünk.

Mindannyian szeretnénk, hogy gyermekeink boldogan és egészségesen nőjenek fel, és sikeresek legyenek az életben. A mindennapi rutinok számos lehetőséget rejtenek, hogy már egészen kis korban lefektessük az egészséges életvitel alapjait. Ezek az egészséges táplálkozás, a testmozgás, a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, a stresszkezelés, az egészséges társas kapcsolatok és a rizikócsökkentés. Adódik viszont egy probléma: bármit próbálunk tanítani nekik, ők akkor is a példaképeik viselkedését fogják követni. És hogy kik azok? Mi vagyunk, szülők...

https://mandiner.hu/belfold/2025/07/hogyan-neveljunk-egeszseges-felnottet

Megjegyzések:

• Az újság hátlapján hirdetik a kollégát, mint aki a legfontosabb egészségügyi kérdésekre válaszol. Szerintem ezek ma: a szerintem nagyon káros orvosipart segítő (kötelező) szűrések, főleg a kismamák rémisztgetései, a kötelező várandós vizsgálatok, a szinte kötelező kórházi beavatkozó erőszakos orvosi szülés, a családtól való elvétel például a kötelező óvoda vagy a nem támogatott részidős munka vagy épp a „gyerekvédelem” által, és főként a kötelező oltások, valamint a vegyiparnak asszisztáló hatalom, tudósság, sajtó és hivatal miatti rettentő vegyszerbevitel a talajba, ivóvízbe, ételekbe, és az ezt támogató reklámipar az őt támogató hatalommal együtt valamint a kormány és a reklámipar által ránk bocsájtott stressz.
• Az idegen és divatszavak használatát nem szeretem, károsnak tartom. A cikkben: Longevity (mi a nyavalya az?), trend, minőségi idő.
• A legfontosabb a cikkben, hogy megemlíti, miszerint semmi cukrosat nem szabadna innunk. („cukros ital”). Kicsit írhatna még erről. És az ételek? Ételalapanyagok? A boltokat 90%-ban ki kéne üríteni ehhez! A Kólák uralják magyarországot, még a vizet is ők adják a legtöbb étteremben. Most találtam egy 1994-es kiadványt a tervezett EXPO-ról, már ott is a Kóla a fő hirdető. Ha megmérgezi a termékeit, az ország 95%-a meghal.

10.: (20.o.)

Üldöztetve a kereszténység bölcsőjében

Fontos téma

11.: (8.o.)

Politikai hadjárat a szivárvány mögött

https://mandiner.hu/belfold/2025/07/politikai-hadjarat-a-szivarvany-mogott

Rimóczi Norbert

A fasiszták támadást indítottak az emberi jogok ellen – de „soha nem lesznek képesek betiltani a szerelmet” Politikai hadjárat a szivárvány mögött

Hormonterápia népszerűsítése, fasisztázás és kormányellenes uszítás – erről szólt a Budapesti büszkeség menete. A rendezvényen megjelentek a magyar kabinet politikáját rendszeresen támadó európai politikusok is, s utólag Magyar Péter is reagált a demonstrációra. Riportunk.

’Felelet’:

persze ez ingyen olvasható, gondolom, a propaganda célból. Lent mellékelem, kiemeléssel.

Vesd össze ezzel a szerintem jó felvezetésű rövid írásukkal (ellenkező!):

https://mandiner.hu/belfold/2025/06/van-e-kincs-a-szivarvany-vegen-ki-prajdozott-ossze-kit-mi-valtozik-a-hetvegi-esemeny-utan

Van-e kincs a szivárvány végén? Ki prájdozott össze kit? Mi változik a „hétvégi esemény” után?

Mi volt ez? Az Orbán-rendszer nagy megreccsenése, vagy nincs itt semmi látnivaló? És mi következik abból, ami szombaton Budapesten történt?

2025. június 30.

Németh Róbert

A lényegét tekintve egy kormányellenes tüntetés. Kétségtelenül a legnagyobb időtlen idők óta. Kis túlzással mindenki kiment, akit meg lehet mozdítani. Még azok is ott voltak, akik a legtöbb más esetben nem mennek ki. Még azok is, akik amúgy egy Pride-ra nem mennének ki. Külön figyelemreméltó egyébként, hogy a kormányellenes indulatokat időtlen idők óta legnagyobb tömeggel képviselni képes rendezvény a Pride. Ennek az oka egyfelől – és főként – a gyülekezési jog körüli valóban nagyon kellemetlen matatás, a tiltás, ami azonban és valójában a Schrödinger tiltása volt, hiszen tiltás is volt, meg nem is, de nevezhetjük éppenséggel magyar népmesei tiltásnak is, mert – lásd még: az okos lány – hozott is tiltást, meg nem is. A másik ok nem újdonság: a Pride egy ideje már nem meleg polgárjogi tüntetés, hanem politikai érzületek kifejezésének felülete, tudatipari produkció és bulika. A politika ma már jelentős részben popkultúra, és a popkultúra életérzést árul. A Pride is életérzést árul.

„Felelet”:

Valóban mindig is Pride ellenes voltam, bár csak a sajtón keresztül zavart, nem láttam élőben. És megértem, akik annyira szeretnének már egy tisztességes magyar kormányt, hogy ne kelljen félni, menekülni, stresszelni állandóan, hogy még a Pride-ra is kimennek, ha utálták is eddig.

Szerintem hazug propagandacikk:

12.: (24.o.)

A magára talált ország III

Giró-Szász András

CIKKEK:

Teljes cikk:

Megnyugszanak-e a kedélyek az Akadémián? – Freund Tamás MTA elnököt kérdeztük

Jó ideje nem éppen felhőtlen az MTA és a kormány viszonya. A fennállásának 200. évfordulóját ünneplő intézmény jubileumi közgyűlése előtt az akadémikusok egy csoportja azzal fenyegetőzött, hogy ha a miniszterelnök elmegy, tiltakozásul elhagyják a termet. Hogyan jutottunk el idáig? 
Magyarország miniszterelnökének ott lett volna a helye a jubileumi ünnepségsorozat nyitó­rendezvényén. Két hónappal annak a bizonyos belső munkaanyagnak a kiszivárogtatása előtt küldtem el felkérő levelemet a kormányfőnek, hogy tartson ünnepi beszédet, de nem válaszolt. (’Felelet: talán előre meg volt tervezve a társadalmat tovább osztó, figyelemelterelő akció) Sulyok Tamás köztársasági elnök két héten belül jelezte részvételi szándékát. Egyébként fenyegetésről szó sem volt, a gazdasági és jogtudományok osztályának belső vitaanyaga arról szólt, hogy az osztályelnököt felkérik, tájékoztassa az elnökséget a veszélyről, hogy esetleg lesznek néhányan, akik kivonulnának, ennek tudatában szervezzük meg az ünnepi közgyűlést. A kiszivárogtatók és az erre azonnal vevő média persze másként tálalta ezt a nem a nyilvánosságnak szánt írást. 

Nyilván ennek is megvan az előzménye, nem ez az első ilyen incidens. 
Nem e valóban rendkívül káros esemény miatt romlott meg a viszonyunk a kormánnyal. Régóta szenved ez a kapcsolat attól, hogy rendszeresen az Akadémiának tulajdonítanak olyan nyilatkozatokat, amelyeket az sohasem tett. Az MTA tagjai, doktorai – a társadalom bármely rétegéhez hasonlóan – megosztottak politikai és világnézeti kérdésekben,  de egyik oldal szimpatizánsai sem fogalmazhatnak meg pártpolitikai, napi politikai üzeneteket az Akadémia nevében, nem is teszik. Magánemberként persze azt nyilatkoznak, amit akarnak. Az vitatható, hogy a nevük mellett szerepeltethetik-e ilyen esetekben, hogy az MTA tagjai. A többségi vélemény szerint igen, mert olyan titulusról van szó, amit a doktorátushoz hasonlóan kiérdemeltek a munkásságukkal. Ha valaki a neve mellé írja, hogy dr., és azt a PhD-t mondjuk az ELTE-n szerezte, senki nem fogja számonkérni az ELTE-n az illető magánszemélyként tett nyilatkozatát. Ha egy akadémikus például a Hun-Ren egyik intézetének kutatójaként nyilatkozik, akkor az Akadémia vagy a Hun-Ren lesz a felelős annak tartalmáért? Ha magánemberként teszi, akkor szerintem egyik sem. 

Értem, hogy tisztelnie kell mindenki politikai hovatartozását, ám az Akadémia elnökeként az is a feladata, hogy az intézmény rangjához hűen a ház falain kívül tartsa a politikai csatákat. Nem? 
Természetes, hogy a hasonló politikai nézeteket valló, aktívan politizáló akadémikusok, MTA-­doktorok agytrösztcsoportokba, egyesületekbe tömörülnek. Ilyen például a konzervatív Professzorok Batthyány Köre, több mint 170 akadémikusi és MTA-doktori tagsággal, illetve a baloldali-liberális Stádium 28 Kör, csaknem 100 taggal. Szervezetileg egyik körnek sincs köze az MTA-hoz, egyetlen ülést sem tartottak az Akadémián vagy annak támogatásával. A kormányzat és a konzervatív média mégis rendszeresen akadémiai állásfoglalásnak tekinti a Stádium nyilatkozatait, és érdekes módon a Batthyány-körét még véletlenül sem.  Ebből számomra az derül ki, hogy boszorkányüldözés folyik az Akadémia ellen, a legváltozatosabb módokon próbálják ellenzéki központnak beállítani. 

Sokan úgy tartják, egy hangos baloldali kisebbség maga előtt tolja a konszolidált akadémikusi többséget. Vagyis a többség mukkanni sem mer. Nem így van? 
Nem. Az Akadémián eltérő világnézetű, politikai szimpátiájú tudósok működnek együtt. A tudományos közéletben egyetlen politikai irányzat vagy klikk sem tud meghatározó szerepet kapni. Az ilyen befolyásolási kísérleteket a tudósok valamennyi ma aktív nemzedéke elutasítaná, és idegen, külső beavatkozásként kezelné. Ritkán és keveseknek tud olyat ígérni egy politikai vagy gazdasági tényező, amiért ezt megéri vállalni. Akik mégis megteszik, kiesnek a tudományos közéletből, és annak a zsoldjába kerülnek, akinek elfogadták a feltételeit és a támogatását. Ezek a személyek továbbra is tudósnak tekintik magukat, de tudományos értelemben már nem autonómok, a tudományos értékrend fölé helyezik megbízóik politikai, gazdasági értékrendjét. Aki jól ismeri a tudomány belső életét, az tisztában van vele, hogy a tudósok túlnyomó többségét erős autonómiaigény jellemzi. Amennyiben ez megvan, akkor a vérbeli tudós kutatással, oktatással, közfeladatok ellátásával, pályázatírással foglalkozik, és nem pazarolja az idejét másra. 

Az is csak véletlen, hogy épp a minap adott ki az Akadémia biológiai osztálya egy állásfoglalást, amely szerint nem igaz, hogy csak két nem létezik? Nem gondolja, hogy ez is egy forszírozott konfrontáció az alaptörvény áprilisi módosítása kapcsán? 
A kiadott közlemény azt támasztja alá, hogy csak két nem létezik, ezért sem értem a konzervatív oldal háborgását, hiszen ugyanazt mondjuk. Idézek az állásfoglalásból: „A felsorolt interszex állapotok, működési rendellenességek nem jelentenek külön nemet…” Vagyis  a biológia nem támasztja alá, hogy kettőnél több nem létezne! Az állásfoglalás tudományos tényeket sorol, amelyekkel felhívja a figyelmet, hogy a két nem közötti átmeneti, interszex állapotok, fejlődési rendellenességek különleges figyelmet és kezelést igényelnek. „Ha csak a két biológiai nemet deklarálnánk az eltérések figyelembevétele nélkül, az marginalizálhatná azokat az embereket, akik nem illeszthetők be ezekbe a kategóriákba.” Ez a mondat azt jelenti, hogy ha két biológiai nemet deklarálunk, és tekintettel vagyunk az eltérésekre, akkor senkit nem marginalizálunk. 

Megválasztásakor keményen tiltakozott az akadémiai kutatóhálózat kiszervezése ellen. Az átalakítás megtörtént, létrejött a Hun-Ren, ám máig rendezetlen az ingatlanok ügye. A múlt év végén úgy tűnt, sikerült megegyezniük a kormánnyal, hogyan áll az ügy?
Valóban sikerült a decemberi rendkívüli köz­gyűléssel elfogadtatnom, hogy az ingatlanjainkat eladjuk az államnak, amely ingyenesen továbbadja őket a Hun-Rennek. Sajnálatos, hogy időközben az egyik akadémikusunk bíróságon megtámadta az erre felhatalmazó közgyűlési határozatot, azt remélve, hogy ha nem adjuk el az ingatlanokat, akkor majd az intézetek is visszatérnek. A magyar jogrend szerint ehhez joga van. Várjuk a bírósági döntést, ám közben új helyzet állt elő: a kormány eltérni látszik a szándéknyilatkozattól, amelyet a Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetőjével közösen írtunk alá, és amely kimondja, hogy az állam a megvásárolt ingatlanokat a kutató­hálózat használatába és tulajdonába adja. Jelen állás szerint ez nem teljesül. Ebben a helyzetben ismét a közgyűléshez kell fordulnom, hogy így is egyetért-e az ingatlanok eladásával. A közgyűlési döntés függvényében könnyen lehet, hogy a per is tárgytalanná válik. 

Schmidt Mária történész egy hónappal ezelőtt külön írást szentelt a Magyar Tudományos Akadémiának, amelyben az utolsó sztálinista intézménynek nevezte. Találkozott azóta Schmidt Máriával? Miért nem ment el vitázni vele és Lánczi Andrással, amikor hívták? 
Az M5 kerekasztal-beszélgetésére valóban kaptam meghívást, de miután világossá vált, hogy a műsorvezetővel együtt négy vádlóval szemben kell egyedüliként védenem az Akadémiát, egyértelmű volt, hogy nincs esély korrekt vitára. A beszélgetést a hazai és nemzetközi diplomáciában edződött Oberfrank Ferenc, az Akadémia köztestületi igazgatója vállalta, de még arra sem kapott lehetőséget a műsorban, hogy végigmondja a válaszait. Most legalább önnek elmondhatom, hogy mit gondolok a sztálinista Akadémia vádjáról. Kosáry Domokos MTA-elnök és Antall József miniszterelnök már 1991-ben elkezdtek egyeztetni az Akadémia megújításáról, a miniszterelnök a regnálása alatt valamennyi MTA-közgyűlést megtisztelte a jelenlétével. Az akadémiai törvényt végül 1994-ben fogadták el, Mádl Ferenc terjesztette az Országgyűlés elé. Az új jogszabály alapjaiban újította meg az Akadémia működését: megváltozott a jogállása, köztestületté alakult, megszűnt a politikai befolyás, kizárólag tudományos teljesítmény alapján válhat valaki akadémikussá. Kosáry, Antall, Mádl és mások mellett a változások alapjait Szabad György és Szentágothai János rakták le. Aki a mai Akadémiát sztálinistának nevezi, az nemcsak tévúton jár, de az ő emléküket, erőfeszítéseiket gyalázza. 

Lánczi András filozófus szintén politikai térfoglalásról beszélt lapunknak. Idézem: „Úgy alakították ki a rendszert, hogy politikai kontrollt gyakoroljanak az egyetemek felett, az akadémiai nagydoktori címmel akarták őket sakkban tartani.” Nincs e soroknak valóság­alapjuk? 
Az Akadémia apparátusa 1949 és 1989 között valóban az állampárt felügyelete alatt állt. A tudományos közösséget és közéletét a politika eltorzította, de nem tudta teljesen kisajátítani. Lánczi értelmezésének és következtetéseinek alig van közük a valósághoz, azt is torzítják. Mondandójának jelentőségét az adja, hogy közvetíti, egyben befolyásolja egy meghatározó politikai kör véleményét. Mivel alig ismeri a tudományos közéletet, és nem is vesz részt benne, sokkal inkább a politikai világban otthonos, annak elvárásai, érdekei, törekvései alapján értékel. Erős tájékozatlanságról tanúskodik az a feltételezés, hogy az Akadémia bármivel is sakkban akarná tartani az egyetemeket. Az intézmény feladatait, működését ugyanis az akadémikusok határozzák meg, akiknek több mint kétharmada egyetemi oktató, kutató, vagy az volt. Ez lenne a saját farkába harapó kígyó? Az MTA doktora minősítés pedig egy rendkívül értékes szolgáltatás a tudományos közösségnek, ezt a címet ugyanis olyan disszertációval lehet megszerezni, amely mintegy száz szakértő tudós kezén megy keresztül. Ezt a szolgáltatást az a munkáltató, díjbizottság vagy pályázati fórum veszi igénybe, amelyik akarja. A nagydoktori már régóta nem kötelező elvárás a professzori kinevezéshez, bár az egyetemek többsége továbbra is él a lehetőséggel, hiszen így jut objektív, megbízható külső véleményhez.  Mivel a politikában a látszat fontosabb, mint a realitás, többen az Akadémiára nézve hátrányos látszatot, ellenségképet igyekeznek a közvéleményre erőltetni. Ez méltatlan és kontraproduktív. (’Felelet: hacsak nem a zavarkeltés, elterelés és összeuszítás a cél) Az MTA-ellenesek táborát már nemigen lehet növelni, a tudományos élet összezár, az aktív szimpatizánsok pedig mintha gyarapodnának. Alig hiszem, hogy ebből bárkinek is értékelhető haszna lehet, egy-két elvakult és szolgálatkész személyen kívül.

Sok támadás éri az Akadémiát tagjainak kiválasztása, teljesítménye, elöregedése kapcsán. Mennyire érzi megalapozottnak ezeket a kritikákat? 
Meg kell hagyni az Akadémiának a szabadságát abban, hogy önépítési folyamata során a mennyiségi mellett milyen minőségi jellemzőket vesz figyelembe. Az MTA-t támadók a maguk által egyénileg torzított számokkal és mutatókkal bűvészkednek. Sokan ráálltak arra, hogy a mutatókat etikátlan módon manipulálják, erre Magyar­országon is van példa. Ezért is fontos a mennyiségi mutatók mellett a minőségiek figyelembevétele. Az akadémikusválasztás során az Akadémia mindig is a teljes életút és életmű megítélésére törekedett. Így a tudományos életmű minőségi ismérveit, a tudományterületi sajátosságokat, az oktatási, utánpótlás-nevelési, tudományirányítási, a hazai és külföldi tudományos társasági munkát, a tudományos tanácsadási és tudomány-­népszerűsítési tevékenységet is mindig figyelembe vette az akadémikusságra ajánlott személyek értékelésekor. Ami az életkort illeti, az MTA hangsúlyt fektet a fiatal kutatók bevonására a Fiatal Kutatók Akadémiájának kiemelt támogatása révén. Mivel a köztestület nem munkahely, valóban nincs a tagságnak felső korhatára. Semmi okunk nincs arra, hogy kizárjuk idősebb köztestületi tagjainkat, akadémikusainkat a testületből. Az idős akadémikusok, akik a digitális korszak előtt kerültek be az MTA-ba, hátrányban vannak publikációs adataik nyilvántartásában. Ez vezethet oda, hogy felületes és rosszindulatú érdeklődők az előző évtizedek meghatározó fontosságú, iskolateremtő egyéniségei közül többeket is jelentéktelennek minősíthetnek. Egy nyolcvanéves akadémikustól egyébként sem elsősorban új publikációt vár az ember, neki más feladatai vannak a mentorálás, a tanítványok karrierjének segítése, a tudományos ismeretterjesztés terén. Hajdani olimpiai bajnokaink is kapnak életjáradékot annak ellenére, hogy már nem képesek olyan sportteljesítményre, mint aktív sportoló korukban. Akadémikusaink is sok dicsőséget, meg­becsülést szereztek az országnak, amiért megérdemlik az anyagi elismerést. Hetvenéves kora feletti teljesítménye alapján Albert Einstein valószínűleg a világ egyetlen akadémiájának sem lehetett volna a tagja. Visszautasítom a magyar tudóstársadalom szakmai teljesítményének megkérdőjelezését, alaptalan leminősítését.  Felelőtlennek és légből kapottnak, tisztességtelen bűnbakkeresésnek tartom a magyar tudóstársadalom hibáztatását társadalmi vagy gazdasági problémákért. 

Ugyancsak gyakori vád, hogy az Akadémiának nincs átlátható programja, gazdálkodása, át kellene világítani. Mi erről a véleménye? 
Az Akadémia kritikusai gyakran a „kutatóhelyek gyenge nemzetközi teljesítményét” kérik számon, holott 2019 óta nincsenek is kutatóhelyeink… Az Akadémia a szűkös kereteiből egyetemi és kutatóhálózati kutatócsoportokat, egyes kutatókat támogat kiválósági pályázatok útján, mint a Lendület, a Bolyai­-ösztöndíj vagy nemzeti programok. E csoportok többsége messze jobban teljesít, mint más egyetemi vagy kutatóintézeti csoportok. Az utóbbi évek Európai Kutatási Tanács (ERC) kiválósági pályázati nyerteseinek fele a Lendület csoportokból került ki, holott az Akadémia által kiosztható pályázati keret a tizede sincs az egyéb állami kutatásfinanszírozási forrásoknak. Állunk elébe bármilyen hatékonysági átvilágításnak! Sajnos mindig lehet találni az intézményben személyes okokból csalódó tudósokat, akik az Akadémia működéséről mit sem tudnak, a tényekkel nem foglalkoznak, de majd elvégzik ezt a piszkos munkát. Ezzel tovább rombolják az egyik leg­nagyobb hazai és nemzetközi tekintélynek örvendő intézmény presztízsét, és kockára teszik a jövőjét, megfosztva a magyar társadalmat nemzeti büszkeségének egyik legfontosabb pil­lérétől, egy biztos tájékozódási ponttól a mai áltudományokkal, információrobbanással, válságokkal terhelt világunkban. Ez véleményem szerint már közel jár a nemzetáruláshoz. (’Felelet: Azaz a feltehetően Orbán, vagy Orbán utasítóinak parancsára futó egész ügy indítói, véghezvivői Orbánostul, újságíróstul közelítik a hazaárulást, szándékosan vagy tudatlanul.)

Friss hír: négy bölcsész- és humán tudományi kutatóközpont kikerül a Hun-Ren alól, és a jövőben az ELTE keretein belül működik tovább. A döntéssel szemben az Akadémia határozottan felemelte a szavát.
A testület és az én személyes álláspontom hosszú évek óta ismeretes: fejlesztendő, megőrizendő nemzeti értéknek tartom az egységes magyar kutatási hálózatot. Az Akadémia akkor is kiállt a hálózat egysége mellett, amikor hat évvel ezelőtt már világos volt, hogy minden tiltakozás ellenére el fogják csatolni tőlünk. A bölcsészettudományok a nemzeti kultúra megőrzése szempontjából is elengedhetetlen fontosságúak, a társadalomtudományok és a társadalom-, illetve természettudósok közös munkáját igénylő multidiszciplináris kutatások szerepe világszerte felértékelődőben van. Nem leválasztásra, hanem sokkal inkább a tudományterületek közti szinergiák kiaknázására, integrálására volna szükség. Ehhez képest másodlagos jelentőségű, hogy ki a fenntartó, de a most javasolt megoldás számtalan problémát vet fel. Ilyen gyorsasággal, elfogadható indokok és jól definiált előnyök, valamint az esetleges negatív hatások felmérése nélkül nem várható, hogy a tudományos közösség támogassa a lépést. Nagy a veszélye annak, hogy e tudományos műhelyek az ELTE szervezetében idővel feloldódnak, szétforgácsolódnak, ellehetetlenülnek. Nem véletlen, hogy az ügy kapcsán lemondott a Hun-Ren irányítótestületének három tagja, és sorra jelentek meg a döntést ellenző nyilatkozatok. A kutatóintézetekben végzett friss felmérés szerint az érintett kutatók 90 százaléka kifejezetten ellenzi a döntést. 

Egy korábban kiszivárgó levél arról tanúskodott, hogy nincsen megelégedve a társadalomtudósok teljesítményével, most mégis értük aggódik. Ezek szerint ez változott? 
Annak idején sajnos sokan félreértelmezték a mondataimat és a levelem célját, ami a humán intézetek mentése volt. Kizárólag a rosszul teljesítő társadalomtudósokat kritizáltam, eszembe sem jutott általánosítani, és ezt a kormányzatnak is javaslom. Kiváló bölcsészeink és társadalomtudósaink a nemzeti tudományok képviselői, kutatásaik eredményei a nemzeti identitástudat erősítését szolgálják, nemzeti büszkeségünk tartópillérei. A Magyar Tudományos Akadémia az ország legmagyarabb intézménye, a nemzet intézménye, amelyet nem uralkodók vagy az egyház hozott létre, hanem hazánk patrióta polgárai. Le kellene végre állítani az MTA elleni méltatlan, a tényeket ignoráló, elferdítve bemutató támadásokat, mert a tudomány képviselőinek és barátainak többségét világnézettől, pártszimpátiától függetlenül taszítják. Az eltelt kétszáz év történetéből is nyilvánvaló, hogy az Akadémia mindig akkor tudta a legjobban teljesíteni küldetését, a tudomány művelését és terjesztését, amikor hagyták dolgozni.

Freund Tamás 

1959-ben született Zircen. Neurobiológus, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett biológusi diplomát. Négy év oxfordi kutatás után az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetéhez került, 2002-ben az igazgatója lett. Számos európai egyetemen volt vendégkutató, 2014-től az MTA élettudományi alelnöke, 2020-tól az intézmény elnöke. A Magyar Érdem- rend középkeresztje kitüntetés, a Széchenyi-, az Agy- és a Prima Primissima díj birtokosa, Budapest díszpolgára.

Az MTA elnökei

2002–2008 Vizi E. Szilveszter: orvos, farmakológus

2008–2014 Pálinkás József: atomfizikus

2014–2020 Lovász László: matematikus

2021– Freund Tamás: neurobiológus

a cikk eleje:

Tamáskodás: hiszékenység vagy bizonyosság a hit?

A keresztény teológia szerint a hit nem hiszékenység, hanem bizonyosság.

Szilvay Gergely

„Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” – mondta Szent Tamás apostol tanítványtársainak, mivel „lemaradt” Jézus halála utáni első megjelenéséről. A következő megjelenésekor így szólt az Úr Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás erre felkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” Jézus pedig így felelt: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek” (Jn 20,24–29).

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.

Teljes cikk:

A múlt szombaton annak ellenére lezajlott a Karácsony Gergely főpolgármester által meghirdetett Budapesti büszkeség rendezvény – vagyis az „újragombolt” Budapest Pride –, hogy a rendőrség betiltotta a gyűlést. Jelentős tömeg vonult a Városháza parkból a Műegyetem elé, riportban mutatjuk be, mi mindent láttunk és hallottunk. 

Színes társaság 

Rendkívül változatos közeget találtunk. Az első meglepetés akkor ért minket, amikor keffijeh kendős antifasisztákkal találkoztunk. Ők a HVG-nek független anarchistaként definiálták magukat, akik a Pride eredeti szellemiségét képviselik, vagyis azt szeretnék elérni, hogy a melegek és a szexuális kisebbségek „kivívják szabadságukat” a kapitalizmussal és a hatalommal szemben. Egyébként az antifa az a baloldali csoport, amelynek tagjai 2023-ban több járókelőt megtámadtak a becsület napi kitörés-emléktúra idején. Őket az az Ilaria Salis vezette, akit 2024-ben az olasz Zöldek és Baloldaliak Szövetsége az Európai Parlamentbe delegált; azóta EP-képviselői minőségében támadja Magyarországot. 

Szintén arab kendőben jelent meg Greta Thunberg klímaaktivista is, aki legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy egy Madleen nevű hajón humanitárius segélyt próbált eljuttatni a blokád alatt álló Gázai övezetbe. Az izraeli hatóságok lekapcsolták a járművet, és arra kötelezték a csapat tagjait, hogy videófelvételeket nézzenek a Hamasz vérengzései­ről.

(’Felelet: Micsoda óvoda ez az Izrael is. Mutassák akkor az általuk elkövetett vérengzéseket, kezdve az Izrael megalapítása előtti terrorakcióval. Unom, hogy 50 éve Izrael a fő hír a sajtónkban, és hogy jobban támogatja a kormány mint például a valódi magyar gazdákat, nem az annak nevezett oligarchákat.)

A svéd mozgalmár mostani videóbejelentkezésében azt mondta, hogy a fasiszták támadást indítottak az emberi jogok ellen, de „soha nem lesznek képesek betiltani a szerelmet”. 

Egy csoport marxista fiatalokból állt, ők vélhetőleg az elnyomott munkások osztályharcát fedezték fel a bulizó közönségben. Azonban már az osztályharcosok sem a régiek, hiszen a Marx-táblákkal és vörös zászlóval gyülekező résztvevők kitartóan álltak sorba a 4500 forintért árusított Pride-pólókért. 

Megjelent az európai liberális–kommunista­–zöld társaság színe-java. 

Tiszteletét tette a politikai munkásságát elsősorban Magyarország támadására alapozó Daniel Freund német zöldpárti európai parlamenti képviselő és Nicolae Ștefănuță, az EP alelnöke. A román politikus már Karácsony Gergely pénteki sajtótájékoztatóján is részt vett, és arról beszélt: az EU-csatlakozással a közös európai alapértékeket is elfogadják a tagállamok, ezért ha ötvenezer ember részt akar venni egy békés rendezvényen, akkor joga van hozzá Magyarországon is, a hatóságoknak pedig kötelességük megvédeni a rendezvényt és a résztvevőket. Feltűnt a meneten a magyarellenes véleményéről elhíresült Elly Schlein, az olasz Demokrata Párt vezetője is, aki a minap azt állította, hogy Orbán Viktor Donald Trump utasítására belülről akarja meggyengíteni az Európai Uniót. Schlein egyébként hevesen támogatta Ilaria Salis EP-képviselői indítását, hogy mandátumhoz jutva kiszabadulhasson a magyar börtönből. 

Transzneműséget propagáló szóróanyag 

Jelen voltak az ismert hazai Soros-féle ngó-k, mint a Közélet Iskolája Alapítvány, az Artemisszió Alapítvány, a Civil Kollégium Alapítvány, a Transparency International Magyarország és a Háttér Társaság. Utóbbi a transzneműséget propagáló szóróanyagot osztogatott. Az oldalán is megtekinthető brosúrák feminizáló és maszkulinizáló hormonok szedését népszerűsítik, hormon­kezelésekről adnak tájékoztatást, és azt sugallják, hogy a mellékhatásaik – például a sterilitás – akár visszafordíthatók, azt azonban elismerik, hogy erre nincs garancia. Közvetlenül a Háttér Társaság sátra mögött személyesen Fellegi P. Tamás árulta az általa írt, Magyar Péterről szóló könyvet. 

Az eseményen kint volt a Szexpozitív Egyesület is, amelynek a honlapját csak úgy lehet megtekinteni, ha a látogató nyilatkozik arról, hogy nagykorú – de a felvonuláson minden korlátozás nélkül standoltak. „A Szexpozitív Egyesület haladó és tapasztalatfókuszú szemléletével, valamint képzett és felkészült szakemberei által abban ad támogatást és valós tapasztalati irányokat számodra, hogyan tedd magadévá azt az önfeledt gyönyört és stabil vágyat, amiről mindig is tudtad, hogy a tiéd” – írja magáról a szervezet. 

Ki mit nyert? 

’Felelet’: Ez a fontos és értelmes bekezdés, persze nem merték kiemelni, de legalább itt leírták, az is valami.

Szerettük volna megismerni, hogy ki milyen szándékkal jött a rendezvényre. Az egyik vonulótól például megtudtuk, hogy ő „nem buzi”, csak a kormányellenes tüntetésre jött. Ez a hozzáállás a Műegyetem előtti téren elhangzott beszédek alatt is nyilvánvaló volt, mivel a leghangosabb éljenzések és pfujolások akkor törtek fel, amikor a beszélők Orbán Viktort, a Fideszt vagy a kormányt támadták. Ellenben többször csend, esetleg halk egyetértés hallatszott, amikor a Pride eredeti célja került szóba a színpadon. 

A vonulók egyébként a tervezettnél csaknem két órával később érték el a rendezvény helyszínét. Amikor a tömeg eleje a Műegyetem előtti térre ért, a vége még az Erzsébet hídon haladt. Karácsony Gergely az elsők között lépett színpadra, szerinte Budapest ereje a sokszínűségben van, és azt hangoztatta, hogy csak akkor lehet szabadság, ha nincs megkülönböztetés, és csak akkor beszélhetünk gyermekvédelemről, ha a gyerekeink azok lehetnek, akik akarnak. A főpolgármester arra kérte a jelen­lévőket, hogy fogják meg egymás kezét, ezzel is kifejezve a nemzeti egységet. 

Magyar Péter nem állt ki a rendezvény mellett, ám az esemény másnapján egy a miniszterelnököt kritizáló posztban reagált rá. 

A Publicus Intézet és a Nézőpont Intézet mérése szerint a magyar társadalom többsége elutasítja a genderpropagandát, illetve a Pride-ot. A Nézőpont vasárnapi gyorselemzése szerint a szombati felvonulás körüli politikai vitában a Fidesz és Orbán Viktor stratégiai győzelmet aratott az ellenzékkel szemben. Magyarázatuk szerint a miniszterelnök csapdába csalta a baloldalt, amely kizárólag a tüntetés megrendezésére fókuszált, figyelmen kívül hagyta annak szélesebb társadalmi következményeit, a legfontosabb pedig, hogy nem számolt a közvélemény többségének véleményével. 

Az elemzés idézi a közvélemény-­kutatási adatokat, amelyek szerint a választók 51 százaléka elutasítja a Buda­pest Pride felvonulást a gyermekvédelem érdekében. Az arány meghaladja még a Fidesz szavazóbázisát is, ami 44 százalékos.

’Felelet’: 51%. Ez a magyar néprészek tökéletes egymás elleni uszítása. A profi polgárháború. Profi oszd meg és uralkodj a mindenkori SZDSZ-Fidesz titkos koalíció részéről, a külföldi hatalom céljára a magyar nemzet ellen.

Az, hogy a Pride ellenzői­nek tábora a társadalom többségét képezi, a Nézőpont Intézet szerint demokratikus értelemben egyértelmű előnyt jelent a kormánypártnak, az ellenzék a hangos utcai jelenléte ellenére a kisebbségi álláspontot vállalta fel. Vagyis a tömeg láttán a bel-pesti értelmiség és a kormányellenes holdudvar örülhet, ám szigorúan politikai hasznosság szempontjából a Fidesz alighanem jobban járt a történtekkel.