Deprecated: Required parameter $langRoot follows optional parameter $assets in /home/xn910000/felelet.hu/plugins/system/cwtrafficcount/cwtrafficcount.php on line 489

Deprecated: Required parameter $limit follows optional parameter $stripHtml in /home/xn910000/felelet.hu/plugins/system/cwgears/helpers/tools.php on line 38

Deprecated: Required parameter $langRoot follows optional parameter $assets in /home/xn910000/felelet.hu/plugins/system/cwtrafficclean/cwtrafficclean.php on line 448

Deprecated: Required parameter $langRoot follows optional parameter $assets in /home/xn910000/felelet.hu/plugins/system/cwtrafficonline/cwtrafficonline.php on line 330

Deprecated: Required parameter $langRoot follows optional parameter $assets in /home/xn910000/felelet.hu/administrator/components/com_coalawebtraffic/helpers/coalawebtraffic.php on line 245
FELELET - orwelli világ
user_mobilelogo

Tagged in: orwelli világ

  • "Gyerekvédelmi" népszavazás (2022. 04. 14.)

    "Gyerekvédelmi" népszavazás (2022. 04. 14.)

     Figyelemelterelés, színjáték, mindkét nagy politikai oldalról.

    A gyerekvédelem az lenne, ha a családok nevelhetnék fel őket a kötelező óvoda, iskola, TV, telefon helyett; egészségtelen menzakoszt helyett piaci anyagokból készült ételekkel, mint azt az eredeti Ángyán koncepció lehetővé tenné. Engednék őket békében otthon megszületni, és nem tömnék agyon ismeretlen hatású kötelező oltásokkal. Lásd korábban: Mintha drogot adnánk a gyerekeinknek (2022. 02. 19.) Védekezni nem tudó gyerekek oltása (2022. 01. 26.) Védjük a gyerekeket? (2021. 07. 07.) (2021. 08. 29.) A tudományellenesek demokráciaellenesek? (2022. 02. 26.) http://felelet.hu/index.php/80-skg/299-szajzuhany-kotelezo-ovoda-globalizmus (2022. 01. 13.)

    A szavazás eredménye (ha nem csaltak a számlálásnál):

    elment szavazni 5,1 millió

     

    Fidesz kampány szerint szavazott 3,3 millió

    64%-a a szavazóknak

    41%-a az összes szavazásra jogosultnak

     

    Fidesz kampány (nem a gyerekek) ellen szavazott 1,9 millió

    36%-a a szavazóknak

    24%-a az összes szavazásra jogosultnak (az igeneket és az érvényteleneket értve ide)

     

    Elég rossz eredmény a Fideszre nézve, mikor azt akarták bizonyítani, hogy ebben a nyilvánvaló ügyben mögöttük áll az ország. (Korábban a 300 forintos vizitdíjjal mertek népszavazást kockáztatni. Fontos kérdésben soha.)

    Nem áll mögöttük a nép, mert érzi (gondolom, remélem), hogy az egész csak figyelemelterelés és szavazatgyűjtés.

    A Fidesz szavazatok jó részét a reklám jellegű agymosáson túl a vezetett választás és a félelem hozta.

    A Fideszben, de az egész rendszerben nem bízók meg el se mentek.

    Arányok szerintem, hasonlóan az oltáshívőséghez:

    36%-kényszerítettek, lefizetettek, plusz akik nem mentek el: 25-30% hisz a rendszerben és a kormányban

    24% nagyobb része bízik az ellenzékben és a rendszerben, mondjuk 15-20%

    A maradék 65% egy része közömbös, kb 50% nem hisz az egész választási színházban, se Fideszben (mint 3. Szdsz), se a baloldaliakban (mint 2. Szdsz).

    Kb. 10% még ad némi esélyt a választási rendszernek, ezek a két kis pártra szavaztak (nem a kutyára, hanem a független orvosokra és az akadémiára).

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • *** 2020-as Ángyán József interjú, 24.hu-ról (2020. 05. 19. - előre sorolva)

    2020-as Ángyán József interjú, 24.hu-ról (2020. 05. 19. - előre sorolva)

     

    ugrásaz interjú részre

     

    (előre sorolva a cikkek között, 2021. 01. 03.)

     kiegészítés 2021. 01. 27: Lázár János interjú a 24.hu-n, amiből kiderül, hogy Gödöllői egyetemet még jobban magának szerzi meg a fidesz, még több tisztességes ember eltávolításával...

    korábbi összefüggő a darvasbela.atlatszo.hu-n : Kisegítők és tartótisztek (2) – Beszélgetés Ángyán Józseffel: "A KTI felszámolása Orbán Viktor harmadik kormánya, Balog Zoltán felügyelő minisztersége és Tőzsér János rektorsága alatt, Gyuricza Csaba dékán és Urbányi Béla mb. KTI intézetigazgató, dékán-helyettes aktív szerepvállalásával valósult meg... nem csupán dékáni akció és még csak nem is belső ármány, vagy a másokon átgázoló erőszak vezetett ilyen fokú pusztításhoz... A pártállami időkben az egyetemi párttitkárt megnevezték. A mai módszerek úgy tűnik, más típusú „akarat-közvetítőket” kívánnak... éppen a ledózerolt intézetünk, a KTI volt hivatali helyiségeit bocsátották a rendelkezésére."

    (korábbi'Felelet' cikk)

     

    24.hu interjú:

    Ángyán József: Viktor azt mondta, „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”

    Nagy József 2020. 05. 19. 11:18

    kiemelések: Felelet.hu

    Rendszerváltós Nagyinterjú a professzorral, aki nem kért a mézezett pórázból, és elhagyta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

     

    Tényleg családi feszültséget okozott egy önnel készült 2014-es interjúnk?

    Csak a címe: „Ángyán: A feleségem szerint negyvenéves Kádár-korszak jön”. Amikor megláttam, fogtam a fejem, hogy mit szól majd ehhez a párom. Nem akartam én politikai aktort csinálni belőle. Szerencsére megbocsátott, a kommenteken pedig jót nevettünk.

    Tényszerű volt az a cím, hiszen a cikkben az Orbán-rendszer tartósságát firtatva ön így fogalmazott: „A feleségem például azt mondja, most ismét egy újabb olyan negyven év következik, mint a Kádár-korszak. De én optimistább vagyok. Nem működtethető a végtelenségig egy ilyen korrupt, velejéig romlott rendszer.” Azóta hat év telt el, s az Orbán-rendszer köszöni, virul.

    No, mi a tanulság?

    Mi lenne?

    Az, hogy a végén általában a feleségemnek lesz igaza.

    Elég sok van vissza az újra negyven évből.

    Annyira azért talán nem lehet igaza a páromnak.

    A történelem számos példával bizonyította, hogy egy rendszer, ami fölszámolja az erkölcsi alapjait, törvényszerűen elbukik.

    A Római Birodalom, sőt, a kommunizmus is pont így múlt ki.

    A kommunizmus gödöllői kimúlásából, a rendszerváltásból ön is kivette a részét, de az országos politikától akkor még meghátrált.

    Szerencsém van Gödöllővel, hiszen ez a város ütötte ki az első téglát a hazai kommunizmus falából. A helyi MDF-csoport az 1988. októberi alakuló ülésén eldöntötte, hogy visszahívja a választókerület országgyűlési képviselőjét, Cservenka Ferencnét, aki az Országgyűlés alelnöke, Pest megye párttitkára, a Központi Bizottság tagja, Kádár János jobbkeze volt akkoriban. Csodálatos harc kezdődött, aminek nyomán 1989 szeptemberére a fórumos Roszik Gábor lett a képviselőnk, ő hazánk első szabadon választott honatyája. Az agráregyetem aulájában tartott forró hangulatú nagygyűlésen még a csilláron is lógtak, sokan felszólaltak, előttem Gémesi Gyuri, a mostani polgármester, aztán jöttem én. Felemelő volt. Másnap félrehívott az egyetem személyzetise, hogy „barátilag ajánljuk, Ángyán elvtárs, keressen másik munkahelyet”.

    Mire ön?

    Annyit válaszoltam, hogy én azért kivárnám, mi lesz ebből a rendszerváltós ribillióból.

    Belépett valamelyik új pártba?

    A kereszténydemokratákhoz. Ma is úgy gondolom, hogy kellene nálunk is egy tisztességes keresztény-szociális párt. Azzal vett rá Szakáll Ferenc professzor úr a belépésre, hogy háromezer fő kell a pártalapításhoz, és ehhez szükség van rám is. Csatlakoztam hát az alapítókhoz, de amint kezdődtek a veszekedések, nem kellett hozzá sokat várni, kimenekültem. Korábban győzködtek más pártok is, hogy legyek az országgyűlési képviselőjelöltjük. Idővel lényegében beadtam a derekamat, és azt mondtam nekik, hogy beszéljék meg a feleségemmel is, az akkor négy pici, közösen vállalt gyermek mellett erről csak együtt dönthetünk. Ám Ildi, hála Istennek, úgy elzavarta őket, csak úgy porzott a nyomuk. Így úsztam meg a rendszerváltást. És ezért maradtam életben. Nem vicc. Úgy jártam volna, mint szegény Csengey Dénes, akit azonnal elvitt a szíve. Olyan vagyok, hogy ha belelkesedem, csinálom kétszáz százalékon, s amikor szembesülök a gazemberségekkel és a tehetetlenségemmel, végem. Ezt én akkor ilyen világosan nem tudtam, a feleségem viszont igen. Vigyázott rám. Már akkor jobban ismert engem, mint én magamat. Tudta, némely kihívásra nemet kell mondanom, úgyis jön másik. Jött is, másfél évtizeddel később, azt se volt egyszerű túlélni.

    Ne rohanjunk annyira előre. Honnan lesz gödöllői agrárprofesszor az ember?

    Anyai nagyapám Somogyszob tanítója volt, az apai ág sarjai pedig, ameddig a szem ellát, siófoki jobbágyok, majd megbecsült parasztgazdák voltak. A nagyapám az ötvenes években kuláklistára került, úgy érte el a huszonöt holdas határt, hogy a törvény szerinti ötös szorzóval felszorozták a szőlejét. Mindent elveszített, amit a családja évszázadok alatt összerakott. Egy kis darabka földet, pár sor szőlőt és egy pincét hagytak meg neki, onnantól odakint töltötte a napjait, fogyasztotta a borát, be-behívta az arra járókat, este magától hazavitte a szekér. Úgy halt meg, hogy valamitől megriadtak a lovak, beesett közéjük, és bár kapaszkodott az istrángba, lába tört, amputálták, napokig agonizált. A fia, édesapám pedagógus lett, nyelvtanár, angol, német, latin és orosz, a kilencvenhetet töltötte nyáron. Én magam falun cseperedtem, osztatlan alsóban tanultam meg írni, olvasni, utóbb kitűnőre érettségiztem a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban, német és idegenvezetés tagozat, oroszból is van nyelvvizsgám.

    Kitűnő érettségivel nem volt szokás az agrárra menni.

    A vér valószínűleg nem válik vízzé, a génjeimben lehet a vonzódás a földhöz, a faluhoz, a vidékhez. És persze ott a családi kishitűség is. A kuláklét és az istenesség retorziójaként a kommunizmus beleverte a famíliába, hogy nekünk úgysem sikerülhet, ráadásul abban az évben a gödöllői agráron előnyt élveztek a somogyiak. A gimnáziumi tanáraim csodálkoztak, szerintük orvosi, ügyvédi vagy közgazdászi pályán lett volna a helyem. 1972-ben kezdtem az egyetemet, de nem sokat ültem Gödöllőn, jártam a világot, pályáztam külföldi tanulmányutakra, akkoriban kevés agrárhallgató beszélt idegen nyelvet. Mindemellett jól ment a tanulás, népköztársasági ösztöndíjas voltam. A végzés előtt írtam egy tudományos diákköri dolgozatot, lényegében térinformatikát csináltam a térinformatika előtt, vagyis egymásra helyezett fóliák segítségével elemeztem földterületeket. Megtetszett a dolog az akkori növénytermesztési tanszékvezetőnek, állást ajánlott az egyetemen. Menyhért professzor, későbbi mentorom mellett kezdtem gyakornokként, aztán tanársegéd, adjunktus, docens, az ezredfordulóra egyetemi tanár, professzor lettem. Doktoráltam, kandidáltam, habilitáltam, mindent, amit kínál és elvár a tudományos pálya.

    Szépen elvolt az államszocializmusban?

    Az első perctől kritizáltam, hogy az agrár-felsőoktatás nem foglalkozik a környezettel és az emberrel, kizárólag a termeléstechnológiát oktatja. Kimutattam, hogy ez a rendszer feléli a tájat, pusztítja az élővilágot, egészségtelen élelmiszert állít elő, ráadásul elszakítja az anyaföldtől a földművest, ipari munkást csinál belőle. Az agrár- és vidékstratégiai területen idővel nevet szereztem. A páromnak köszönhetően nem szippantott be a politika, a rendszerváltás után is koncentrálhattam a programom fejlesztésére, oktatására. Stefanovits professzor úrral, az Akadémia agrárosztályának akkori elnökével a gödöllői egyetemen megalapítottuk a környezetgazdálkodási agrármérnök szakot és az azt gondozó Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet. „Csikócsapatunk” minden teendőt ellátott, professzor úr pedig igazgatónkként megvédett minket az irigyektől és az ipari mezőgazdaság nagyhatalmú apostolaitól. A kilencvenes évek közepén vettem át tőle a stafétát. Tíz új tanszéket alapítottunk, természetvédelmi, környezetgazdálkodási, tájökológiai, nem sorolom, mindben az összefüggéseket, a különböző területek kapcsolatait kutattuk. Az a bajom a tudománnyal úgy általában, hogy szétszed, analizál, iszonyú mélyre ás, ám még a szomszédos „gödrökben” lapátolók sem értik egymást. Én viszont kifejezetten összerakó, szintetizáló alkat vagyok. Fenntartható mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégiákat dolgoztunk ki, világkonferenciát rendeztünk, ahová Mexikótól Indiáig jöttek a téma csúcselőadói. Nem agrártechnológusokat képeztünk, hanem agrárértelmiséget. Két évtized alatt kétezer diplomát adtunk ki, s adnánk ki ma is, ha nem kerültem volna szembe az eredeti programját megtagadó Fidesszel és vezetőjével.

    Merthogy csak beleártotta magát a politikába, igaz, jóval a rendszerváltás után.

    Másodjára már nem tudtam elugrani a közélet elől. Igazából boldogult Torgyán József tehet mindenről. Az EU-csatlakozás okán a gödöllői intézetünkben az ezredfordulóra kidolgoztuk a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot. Ennek kapcsán elég sokat jártam előadni, és egy bécsi konferencián összebarátkoztam vezető néppárti politikusokkal, Riegler osztrák alkancellárral, az Európai Ökoszociális Fórum vezetőjével, Molterer soros elnök agrárminiszterrel és Fischlerrel, az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési főbiztosával. Szerveztünk egy közös konferenciát Gödöllőre. Megígérték, hogy jönnek, ám a protokoll megkívánja, hogy hívja meg őket és legyen ott a magyar agrárminiszter is. Azt hittem, mi sem egyszerűbb ennél, de Torgyán nem ért rá. Sebaj. Amúgy is készítettünk egy hatrészes filmsorozatot a programhoz, bejelentkeztem hát hozzá riporterként. Na, erre ráharapott az öreg, Isten nyugosztalja, hiú ember volt. Az interjú során persze kiderült, hogy nem ismeri az általa jegyzett programot, így a vágás során alig sikerült összegereblyézni néhány értelmes mondatot. Az interjú végén fölvetettem a konferenciát. Kiszólt a titkárnőnek, hogy „hol leszek én akkor?”. Visszakiabál a hölgy, hogy „Dél-Amerikában, miniszter úr”. Erre kitalálta, hogy egy beosztottját küldi maga helyett, mert „az úgyis olyan egyetemi ember”. Győzködtem, hogy az alkancellárt és az EU-biztost nem fogadhatja egy osztályvezető, de tett rám magasról. Így viszont nem jöttek a nyugati nagyágyúk sem, hanem egy-egy munkatársukat küldték. A konferencia ezzel együtt lezajlott, de elhatároztam, hogy elkezdem járni azt a vidéket, Szabolcsot, Mátészalkát és környékét, ahonnét képviselőnek választották.

    Bosszúból?

    Az emberekkel akartam beszélni, ha már vele, a pesti ügyvéddel nem sikerült zöld ágra vergődni. Fórumokat tartottam, Pesten felültem a vonatra, útközben néztem a tájat, készültem, vártak az állomáson, elvittek a helyszínre, beszéltem, hazavonatoztam. Néha a párom is elkísért, volt rögtön visszajelzés, hol lehetnék pontosabb, ügyesebb, idővel akár ő is kiállhatott volna, ismerte minden gondolatomat. Gyorsan szót értettem az emberekkel, adtak kézről kézre a falvak. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségéhez, a Magoszhoz is eljutott a hírem, fölkértek szakértőnek, gyorsan bedolgoztam magam. Gyurcsány Ferenc volt kormányon, de nem úgy állt a gazdatársadalomhoz, a mezőgazdasághoz, különösen a támogatások kifizetéséhez, ahogy illett volna, ezért egy országos nagygyűlésen a gazdák és vezetőik úgy döntöttek, hogy traktorostul feljönnek tüntetni Budapestre, de nem ám csupán pár órára, hanem több napra. Elfoglalták a Felvonulási, majd a Kossuth teret is. 2005 februárjában én is mondtam két beszédet. Negyvenezer ember előtt!

    Izgult?

    Az elején igen, nem akármi volt a tét, ám minél nagyobb a tömeg, annál könnyebben találom meg a közös hangot, gyorsan egy hullámhosszra kerülünk.

    Itták a szavaimat, annyira tűzbe hoztam a közönséget, hogy ha azt mondom, irány a Parlament, tán be is törik az épület kapuját.

    Mi történt volna, ha betörik?

    Bevinni az embereket egy helyzetbe könnyű, de kihozni őket onnan kemény dió. A készenléti rendőrség alighanem bedózerolt volna minket a Dunába. De legalább megtanulta volna a politika, hogy tilos hülyének nézni azokat, akik az egész ország számára megtermelik a mindennapi betevőt.

    Tárgyalással, forgács és vér nélkül is célt értek.

    Mert három héten át megállás nélkül zajlott a demonstráció, miközben kitartóan egyeztettünk a hatalommal. Ráadásul közeledett március tizenötödike, és a kormányzó MSZP-sek, különösen Lendvai Ildikó, egyre idegesebbek lettek, hogy baj lesz abból, ha a parasztok fönt maradnak traktorostul Budapesten. Emiatt a végén hirtelen engedtek sok mindenben, sőt, hazahozták Gyurcsányt valahonnét Koreából, aláírni a kialkudott harminckilenc pontot. Emlékszem, vasárnap volt, Benedek Fülöp államtitkár vitt át bennünket kocsival a minisztériumból a Parlamentbe, a vezetők aláírták a megállapodást, aztán kisiettünk a Felvonulási térre, a mai Ötvenhatosok terére, amit akkorra már átneveztek Gazdák terére, és a nagy sátorban bejelentettük: sikerült! Elképesztő ováció kerekedett, euforikus hangulat, fantasztikus szeretet áramlott felénk ott és később szerte az országban. Hihetetlenül megnőtt az addig sem kicsi renomém, mert úgy jött le a gazdáknak, hogy az Ángyán professzornak sikerült sarokba szorítania a kormányt.

    Hárman képviselték a gazdákat, Jakab István elnök, Bagi Béla alelnök és ön.

    Pista volt a főtárgyaló, a vidékfejlesztési, költségvetési kérdéseket és az európai ügyeket én vittem, a nyomásgyakorló demonstrációs megmozdulásokat pedig Bagi Béla alelnök irányította.

    A Magosz már akkor a Fidesz kottájából játszott.

    Inkább az a helyzet, hogy Orbán a sikerrel zárult megmozdulást követően igyekezett rátelepedni a szervezetre, miután rájött, komoly politikai hasznot húzhat az együttműködésből. A Magosz százezreket ért el a falvakban, ahol úgy tekintettek a Fideszre, mint ami annyira távol áll a vidéktől, hogy az árvízi gátra is öltönyös palikat és tűsarkúban tipegő nőciket küld.

    Ön a Fidesz-Magosz együttműködésnek köszönheti, hogy a 2006-os országgyűlési választáson bejutott a parlamentbe.

    Öt helyet kapott a gazdaszervezet a Fidesz-listán, szabadon tölthette fel, és az egyik mandátumot nekem szánták. Én voltam a gumicsizmás professzor. Nincs túl sok a magamfajtából, ugyanis az akadémiai körökben, a tudomány magas várából nézve általában lealacsonyítónak tartják a nép közé vegyülést. Én viszont akkor érzem jól magam, ha látom a tekinteteket.

    A felesége mit szólt az ön magoszosodásához és a parlamenti képviselőséghez?

    Kemény meccs volt. Jakab Pista óriási pozőr, kijött a gödöllői családi házunkhoz, szó szerint térdre borult a feleségem előtt, arcán az állandó kényszermosolyával, hogy szükségük van rám. Még egy mobiltelefont is hozott, hogy azon tartsuk folyamatosan a kapcsolatot. Miután távozott, a feleségem azt mondta, össze ne álljak ezzel az emberrel. Á, mondom, félreismered, rendes gyerek ez a Pista.

    A 2006 és 2010 közötti ciklust ellenzékben töltötte a Fidesz s vele ön.

    De azért dolgoztunk keményen, továbbra is jártam az országot, rengeteg vidéki ember szavazatát köszönheti nekem a párt.

    A 2010-es választásokat kétharmaddal nyerte a Fidesz, önből kormánytagot, földművelési államtitkárt csinált Orbán Viktor.

    Amire a legkevésbé sem számítottam. Úgy kezdődött, hogy Fazekas Sándor, frakciótag, jogászgyerek, polgármester Karcagról, félrehívott egy szendvicsezésen, hogy „a Főnök kiadta, rakjak össze anyagot az agráriumról és a vidékről, kimennék hozzád konzultálni”. Mondtam, persze, gyere, mindössze harminc éve foglalkozom a témával. Kijött, és egy álló napon keresztül beszélgettünk.

    Egynapos gyorstalpaló elég, hogy alkalmassá váljon az ember mezőgazdasági miniszternek?

    Sanyi dicséretére legyen mondva, jogászhoz méltóan szivacsagya van, nem jegyzetelt, csak kérdezett, nézett, hallgatott és mindent megjegyzett.

    Diktafon a belső zsebbe, aztán a titkárnő begépeli.

    Na, ez eszembe se jutott.

    Hogy néz ki egy miniszteri tanrend?

    Kezdtük az alapoknál, mennyi földünk van, abból mennyi az erdő, a szántó, milyen a birtokszerkezet. Aztán elővettem az iparszerű mezőgazdaság problémáit, és érvekkel alátámasztva megosztottam Sanyival a megoldást is: európai mintára a családi gazdaságokat kell támogassa az állam. Mert a családi gazdaság tradíció, megtartja a népességet, a helyi közösségeket, munkát, megélhetést ad, és képes megőrizni a tájat, a környezet értékeit, az élhető világot. Beszéltünk a mozaikos, színes gazdálkodási szerkezet előnyeiről, a fenntartható, környezetéhez alkalmazkodó mezőgazdaság alapelemeiről, a hagyományos állattartás fontosságáról, az istállótrágya szerepéről a talaj szerkezetének és termékenységének fenntartásában, és sok egyébről. Azt is átvettük, hogy a versenyképesség miatt sem kell aggódni, mert az okos családi gazdák szövetkeznek, együtt vásárolnak vetőmagot, gépet, együtt dolgozzák fel és együtt értékesítik a termékeiket, csak ebben segítenie kell őket az államnak. A nap végére eljutottunk addig, hogy törvénykezéssel hogyan mozdítható helyes irányba a rendszer. Illően megköszönte, hazament. Eltelt pár hét, amikor is hívott Szijjártó Péter, Orbán táskahordozója voltakkoriban, ma külügyminiszter, hogy menni kéne a Főnökhöz Felcsútra ekkor meg ekkor. Nézem a naptáramat, mondom, az nekem nem jó, elígérkeztem Mosonmagyaróvárra, egy fórumra, nem csaphatom be őket. De csak erősködött, hogy átérek a fórumra, megoldják, majd ők átvisznek. Beleegyeztem, azt hittem, Viktor búcsúzásképpen meg akarja köszönni az ellenzékben végzett munkámat. Fazekassal együtt érkeztünk, egyszerű parasztház ízlésesen felújítva, és akkor még stadion sem volt, ami kitakarná.

    Viktor szívélyesen fogadott, meg voltam fázva, kapart a torkom, hallotta a hangomon, hogy nem az igazi, kérdezte, főzzön-e egy teát. Biccentettem, mire meglepetésemre odaállt a sparhelt mellé, fával szépen betüzelt, látszott, nem először csinálja, jó teát készített, megittuk a faragott asztal mellett.

    Aztán a közepébe vágott: „Professzor úr, ő lesz a miniszter.” És Sanyira mutatott. „Remélem, nem haragszol, hogy lesz főnököd” mondta mosolyogva, majd hozzátette, hogy „téged hívlak mellé államtitkárnak”. Azt is megjegyezte, hogy ő csak a minisztereivel tárgyal, de én más vagyok, végigküzdöttem vele az elmúlt négy évet, és kéri, segítsek. Néztem, mint a moziban. Kérdem, mi lenne a program. Mire felsorolt néhány fontosabb dolgot, láthatóan felkészítették belőlem, majd Fazekashoz fordulva: „Sándor, oszd meg a professzor úrral a programot!” És ő, ha izgulósan is, de visszamondta ezen a vizsgán a tanultakat, méghozzá jelesre, a családi gazdaságokat, szövetkezésüket és a környezetgazdálkodást állítva a középpontba. Az összes hívószavamat tudta, Orbán végig elégedetten bólogatott, időnként ráerősített. Azt pedig már maga a Főnök nyomatékosította, hogy a családokkal akar szövetséget kötni, nem a multikkal.

    Ön is kérdezhetett?

    Kérdeztem is. Például azt, hogy mi lesz a Fidesz liberálisaival. Azt felelte nevetve, hogy külföldre küldte mindet, „azért vannak kint, hogy ne legyenek itthon”. Érdeklődtem, mit tesz a párt földügyes könyöklőivel, hisz mind azt hiszi, hogy miniszter meg államtitkár lesz belőle. Azt mondta, erre ne legyen gondom, jóllakatja mindet, az egyikük mögött nincs senki, elüldögél a parlamentben, a másikat meg föltesszük egy magas polcra, ahonnét semmibe nem szólhat bele”. Azóta is országgyűlési képviselők, egyikük házalelnök, jó magas pulpituson, nulla hatáskörrel.

    Turi-Kovács és Jakab?

    Mindegy a név. Fontosabb, hogy ott, Felcsúton, a mosonmagyaróvári fórum miatt a táskámban lapult a vidékprogramom vázlata, tizenöt oldal, átadtam Viktornak azzal, hogy ha tetszik a kottám, megpróbálkozhatunk a koncerttel, ha nem, biztosan talál őhozzá jobban passzoló karmestert. Hétfőn azzal kaptam vissza a paksamétát, hogy rendben, tetszik, meg van véve. Tényleg végigolvasta, a margón kézírással a megjegyzései, olyanok például, hogy neki nem a tőkével van baja, hanem csak a spekuláns tőkével.

    A széljegyzetekkel győzte meg önt?

    Azokkal is. Meg azzal, hogy zseniálisan megérzi, kit mivel vehet le a lábáról.

    Önt mivel?

    Engem a rendkívül hihetően és szinte szó szerint elmondott, számomra fontos hívószavakkal, no meg a közvetlenséggel, a sparhelttel, a betüzeléssel meg a saját kezűleg készített teával.

    Felcsút estéjén mit mondott otthon?

    Letudtam a mosonmagyaróvári fellépést, majd lelkesen meséltem a páromnak, micsoda fantasztikus ember ez a Viktor, és hát az lesz a program, amit én a legjobbnak találok, csodálatos, megmentve a vidék.

    Mire a felesége?

    Csóválta a fejét. Tudta, nem fogom találni a helyem a fiúk között.

    Ön megbánta, hogy bement a kormányba?

    Végül is nem. Több lettem azzal, hogy belülről is körbenéztem a nagypolitikában. És nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy mindent megpróbáltam.

    Orbán viszont megbánta az ángyános frigyet, hiszen elég hamar összetűzésbe kerültek. Mit kalkulált el önnel kapcsolatban?

    Tán azt hitte, ha már bent vagyok, megfognak az előjogok, a szolgálati autó, a sofőr, a titkárság, az, hogy államtitkár uraznak, és mindezekért cserébe majd csak engedek az elveimből, a szakmai, vidék- és gazdacsaládpárti elkötelezettségemből.

    Nyilván azt is számításba vette, hogy köztudott: aki egyszer elszegődik hozzá, büntetlenül nem szegülhet szembe.

    Kezdettől lehettek kétségei velem kapcsolatban, jelét is adta, de bizonyára nem akartam észrevenni ezeket.

    Milyen jeleket?

    Beszédes példa az az eset, amikor mindketten felléptünk egy magoszos nagygyűlésen. A szocik agrárminisztere, Gráf József volt a fő műsorszám, alapvetően tisztességes, jó szakember, eljött meghallgatni őt egy komplett fideszes sor, Orbán, Varga Miska, Matolcsy Gyuri, Font Sanyi. Nem tudtuk, miről beszél majd Gráf, és nekem az volt a feladatom, hogy hozzászóló magoszosként tegyem helyre a minisztert. A közönség frenetikus ovációval fogadta a beszédemet. Ezután Orbán azzal kezdte a mondandóját, hogy „ha valamit kérhetnék az életemben, az lenne, hogy ne kelljen Ángyán miniszter úr után színpadra lépnem”. Igen, minisztert mondott! Pedig hol voltam én akkor még az államtitkárságtól is! Jakab Pista mesélte utóbb, hogy a Főnök úgy dicsért a hátam mögött, hogy „jó nagyon a professzor úr, csak nehogy palotaforradalmat csináljon”. Utólag úgy ítélem meg, hogy Orbán nemigen tűri a párton belüli rendetlenséget, a belső bandaháborút, ezért lép föl tűzzel-vassal a renitensek ellen, nem mellesleg megfojtva így a kreativitást. Csak azt nem értem, hogy nem látta előre, hogy hiába visz be a kormányába, ha gazemberséggel találkozom, nem hagyhatom szó nélkül! Hát én az emberek szemébe kell nézzek!

    Lehet, 2010 tavaszán Orbán még a családi gazdaságokban hitt, s menet közben jött rá, hogy kifizetődőbb, ha a mezőgazdaságban is a nemzeti burzsoáziát építi.

    Lehet így is, de lehet másképpen is. Utólag egyre inkább az az érzésem, hogy eredetileg sem gondolta komolyan az általam képviselt és az ellenzéki Fidesz által folyamatosan hirdetett agrár- és vidékprogram végrehajtását.

    Mikor ment neki először Orbánnak?

    2011 nyarán rádöbbentem, hogy megvezettek. Elkészült az előterjesztés arról, mi legyen a sorsuk a rövidesen lejáró állami földbérleti szerződéseknek. Behozták elém az anyagot, átolvastam, s láttam, hogy ez bizony nem a családi gazdaságokhoz, hanem ahhoz a bizonyos „nemzeti” tőkéhez irányítja a termőföldet.

    Száznyolcvanezer hektárról volt szó, a teljes magyarországi mezőgazdasági terület, az 5,3 millió hektár mindössze bő három százalékáról.

    Üzenetértéke volt a dolognak. Értékválasztás! Száznyolcvanezer hektárral több ezer családi gazdaságot lehetett volna megerősíteni, a demográfiai földprogramban gazdálkodni akaró fiatal párokat elindítani, vidéken tartani. E helyett azt a száznyolcvanezer hektárt odaadták a haveroknak. Pontosan értik a fiúk, hogy a termőföld stratégiai cikk: a globális felmelegedés és az elsivatagosodás miatt egyre kevesebb van belőle, enni viszont muszáj, ráadásul egyre több az éhes száj. Termelsz rajta, plusz folyamatosan nő az ára, spekulálhatsz rá. Spekulálnak is. Szerintem viszont a politikusnak nem az a dolga, hogy spekuláljon a saját zsebére, hanem az, hogy szolgálja a népét.

    Az előterjesztést kézbe véve verte az asztalt?

    Előbb még én, naiv azt hittem, hogy tévedés, kihúztam a szöveg felét, beleírtam a jót, visszaadtam, elvitték, eltelt pár nap, s megkaptam ismét az eredeti verziót. Szó szerint. Még a látszatra sem ügyeltek, arra, hogy azt hihessem, van közöm ahhoz, ami az államtitkárságom illetékességi területén történik. Miniszterhelyettesként alig volt beleszólásom abba, hogy a következő húsz évben ki használja az állami földet.

    Mit tett?

    Abban a félévben épp Magyarország látta el az EU soros elnöki tisztét. Fazekassal megegyeztünk, hogy ő jár külföldre, én pedig tartom itthon a frontot. Jobbára én mentem kormányülésre is. Mondom egyszer Sándornak, hogy „te, ezt a földügyet felvetem a miniszterelnöknek”. Azt feleli: „Ne tedd!” „De hát nem ebben egyeztünk meg.” „Akkor se tedd, azt tanácsolom.” Ráhagytam. És persze már a soron következő kormányülésen előálltam azzal, hogy mi ez az irány, hová kerül a föld, nem erről volt szó, elveszítjük a vidéket, kisemmizzük a családokat. Megfagyott a levegő. Orbán egy előttem addig ismeretlen arcát mutatta, rideg, elutasító lett, helyretett.A kormányülés után rákérdezett, hogy mi volt ez, azt feleltem, hogy én ezt az egészet nem tudom megemészteni. „Máskor, ha problémád van, hívj föl” – válaszolta kurtán. A következő hónapokban lett pár problémám, hívtam, kerestem, de sose értem el. Megértettem: szó sincs félreértésről, azt a szöveget tették elém a minisztériumban, amit a kormányfő rendelt.

    A parlamenti folyosón és kormányüléseken aztán is találkoztak sokszor.

    Formális és fagyos volt mind. Ahogy a sajtóba is kikerült, a kormányülések úgy zajlottak, hogy Viktor érkeztére fölálltunk. Nem zavart, tudomásul vettem, hogy itt ez a szokás. Körbement, mindenkivel kezet fogott, ám amikor hozzám elért, ugyan nyújtotta a kezét, de nem nézett a szemembe, a tekintete már a sorban utánam következőt kereste. Csinált ilyet korábban is. Lakiteleken vettünk részt egy rendezvényen, és a szűk körű vacsorán a házigazda Lezsák Sándor úgy ültetett le bennünket, hogy jobbján Csurka Pista bátyám, balján én, mellettem a feleségem, vele szemben pedig Orbán. A párom szúrta ki, hogy amikor olyasmiről beszélt Viktor, ami nyilvánvalóan nekem szólhatott, akkor sem rám nézett, hanem Csurkára.

    Miért?

    Freud azt mondaná, tudat alatt az járt a fejében, hogy jól átvertem én ezt a szegény Ángyánt. Nincs jobb magyarázatom.

    Ön egyre üzengetett a párton és a sajtón keresztül Orbánnak, míg végül 2012 januárjában lemondott az államtitkárságról. De még hónapokkal ezután, áprilisban is így fejezett be egy interjút: „Egy valami nagyon bánt. Felcsúton a tea mellett még azt kérdezte, „ugye nem haragszol, ha lesz főnököd?”, aztán a lemondásom utáni frakcióülésen már úgy fogalmazott, nincs szüksége kis miniszterekre az államtitkári posztokon. Én úgy érzem, kínosan – tán időnként a kelleténél is jobban – ügyeltem arra, hogy ne tévesszek szerepet. Én azért jöttem, mert hívott, és azért, hogy segítsek. Segítsek az általa kiválasztott miniszternek, és segítsek mindenekelőtt neki úrrá lenni a nehézségeken, és végrehajtani egy valódi néppárti rendszerváltást. Amely végre felemelkedést hozhat a gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék számára. Sajnálom, hogy ezt a törekvésemet másképp értelmezte. Kérem őt, térjünk vissza oda, ahonnét indultunk: a néppárti politikához, segítsük földdel és minden egyéb lehetséges eszközzel a vidéki közösségeket, a helyi gazdacsaládokat és a fiatalokat. És tényleg tartsuk távol a gazdasági érdekcsoportokat a döntéshozataltól. Ha elszánja magát, engem Gödöllőn megtalál. Ebből a harcból én sem akarok kimaradni. Ha erre hív, jövök. Életem vége felé közeledve még egy ilyen kalandba, azt hiszem, belevágnék.” Miben bízott még ekkor is?

    Abban, hogy mégis meggondolja magát Viktor. Aki, mint kiderült, szintén békét akart velem, illetve próbált hallgatásra bírni. Lázár Jánosra, az akkori frakcióvezetőre bízott, gondolom, olyasmi szöveggel, hogy „kösd le az Ángyán nevű elszabadult hajóágyút”. Minden héten beszélgettünk Jánossal, és egy alkalommal azzal állt elő, hogy a miniszterelnök úr szeretne egy, a Miniszterelnökség égisze alatt működő nemzetstratégiai intézetet, amely összehangolná a tárcák stratégiáit és programjait, egységes fazont és irányt adva a kormányzati munkának. Amit egyébként korábban én vetettem föl Orbánnak. Ezt bízták volna rám: kitalálni, felállítani, működtetni.

    Hozzátette, csinálhatom akár Gödöllőn, mindent megkapok hozzá, épületet, ötven státuszt, és egyúttal lehetnék az egyetem rektora is. Ügyes húzás, tudták, mekkora bánatom, hogy üldözik az embereimet, márpedig ebbe az intézetbe kimenthettem volna jó párat.

    Megkérdeztem Lázártól, mire jó egy ilyen hivatalt vezetni, ha a kormányzati irány pont az ellenkezője annak, mint amit én helyesnek ítélek, ám ő egyre csak azt hajtogatta, hogy „hidd el, ez egy nagyon-nagyon jó ajánlat, ilyet nem dob föl bárkinek a Főnök”.

    És?

    Nem sokat gondolkodtam: nem kértem a mézezett pórázból. Így érkezett el 2013 februárja. A tavaszi parlamenti szezon előtt többnapos kihelyezett frakcióülésre utaztunk, itt vált véglegessé és egyértelművé a szakítás. Napirendre került a földtörvény parlamenti megvitatása, amihez utóbb hetven módosító indítványt nyújtottam be a tatabányai fideszes képviselőtársammal, Bencsik Jánossal közösen, mondanom sem kell, hogy mindet leszavazták. Na, szóval a frakcióülésen szót kértem, sejtettem, ez itt a búcsú, ennek megfelelően előadtam minden bánatomat. A föld- és birtokpolitikai ügyek mellett megvilágítottam azt is, mi a különbség az alaptörvény-módosítás által preferált integrátorok és a családi gazdaságok létrehozta szövetkezetek között: az előbbi rátelepszik a fürtre, s kiszívja a hasznot, az utóbbi alulról szerveződik és visszaoszt a gazdáknak. Fazekas akart válaszolni, ám Orbán ingerülten magához ragadta a szót. A lényegről, a szövetkezetről meg az integrációról nem beszélt, viszont szinte kiabálva olyanokat vágott a fejemhez, hogy kútmérgező vagyok, és a saját fészkembe piszkítok. Itt hangzott el az azóta sokat citált, a maffia gondolkodásmódját idéző mondata, hogy „aki tisztességesen viselkedik, ha megsebesül is a csatatéren, kihozzuk, de aki nem, arra mi is lőni fogunk”. Értsd: a kritika tilos és életveszélyes. Lesütött szemmel hallgatták a frakciótagok, sose látták ilyennek. Megdöbbentek a megfélemlítés ilyen nyíltságán. Amit aztán maximálisan igazolt az idő: az olyan hepciáskodókkal, mint én, kegyetlenül leszámolt Orbán, viszont azokat a „tisztességesen viselkedő” fideszeseket, akik akár milliárdos köztörvényes bűncselekményeket követtek el, zömmel kimentette az igazságszolgáltatás keze közül.

    Mengyi Voldemort börtönben, Simonka György bíróság előtt, Boldog István alatt billeg a sámli. Pedig az ő lojalitásukra nem volt panasz.

    Tán a megengedettnél jobban dolgoztak saját zsebre. És rajtuk is lehet demonstrálni. Vagy pechjükre az történt, hogy nyomozott egy-egy ügyben az ügyészség, s mire kiderült, hogy a képviselő urak is benne vannak, akkora halom papír gyűlt össze, annyian tudtak róla, hogy lehetetlen volt elsikálni az ügyet. Orbán egy ponton túl nem kockáztatja a politikai tőkéjét. Ám ilyenkor is dacos: nem akkor enged, amikor napvilágra kerül a szélhámosság, és akkor sem, amikor bírálják miatta, hanem később, amikor lecsendesedik az ügy. A „juszt is” mentalitás irányítja. Támadják az emberemet? Juszt se küldöm el. Ha bírálják a felcsúti kisvasutat, megépíti Bicskéig, és ha folytatják a bírálatot, kis túlzással arra ébredhetünk egy reggel, hogy Berlinig fut a sínpár.

    Juszt is, juszt se. Őt nem lehet falhoz állítani. Ő nem szenvedhet vereséget. Ő mondja meg, kiből mi lesz.

    Politikai hiba esetén is ez a képlet. A volt egészségügyi miniszter, Mikola István a szinglihordázásával a 2006-os kampányban leverte a biztosítékot, Orbán hátravonta, öt évvel később kiküldte Párizsba az OECD-hez, manapság meg Canberrában nagykövet. Az Orbán után legtehetségesebbnek tartott fideszes, Lázár János miniszterként húzott, mint az igásló, Európában is meg tudott szólalni, megjegyzem, egyszer akár utód is lehet belőle, bár belső körökben nem túl népszerű, ráadásul leszélhámosozta Csányi Sándort, ami nálunk szintén nem sok jót ígér a karrier szempontjából, na, szóval ő meg azt a hibát követte el, hogy túlerősödött. A Főnök azonnal leszedte, mehetett vissza Hódmezővásárhelyre meg a parlament leghátsó sorába.

    Azon a 2013. februári kihelyezett frakcióülésen őszintének tűnt Orbán dühe?

    Ma se tudom eldönteni, mennyi volt belőle a műsor. Miután elhatározta, hogy megszabadul tőlem, adta magát, hogy példát statuáljon rajtam. Hadd suttogja a had, hogy „te, ha az Ángyánt, akit ő hozott ide, így kivégzi, mit tesz velem, ha lépést tévesztek?!” A képviselők többségének nincs alternatív egzisztenciája, ha kirúgja alóluk a parlamentet, nincs hová visszavonulni. Pláne kartácstűzben.

    Ön még ezt követően is maradt a Fidesz-frakcióban, egészen 2013 júniusáig. Miért?

    Hittem, képes leszek megszólítani pár fideszes képviselőtársamat.

    Sikerült?

    Esélyem sem volt rá. A tatabányai Bencsik János is kihátrált mellőlem, mögülem, miután rájött, hogy vannak még tervei az életben. Pedig jólelkű ember, ahogy a frakciótagok többsége is az, „piszoárbeszélgetéseken” kiálltak mellettem.

    Mi hangzik el piszoárbeszélgetéseken?

    „Professzor úr, de jó neked.” „Miért, Józsikám?” „Te vagy az egyetlen szabad ember a frakcióban.”

    Megérti őket?

    Inkább sajnálom. Szegények, ők csak a piszoárban élték meg a szabadságot. Konkrét beszélgetést idéztem! Az illető 2014 után magas állami pozícióba került, távol a frakciótól.

    Orbán hogyhogy nem lökte ki önt azonnal a képviselőcsoportból?

    Magam sem értem. Talán akkor nem akart ezzel a lépéssel politikai kockázatot vállalni. A kihelyezett frakcióülésen mindenesetre azt mondta, hogy „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”.

    Az utolsó parlamenti évét függetlenként ülte végig. De aztán a 2014-es országgyűlési választásra több ellenzéki párt, köztük az LMP és a Jobbik is hívta a listájára. Mindenkit elhajtott. Miért?

    Mert addigra teljesen kiábrándultam a parlamenti munkából, végtelenül értelmetlennek éreztem az egészet. Mondtam is az LMP-s Schiffer Andrásnak, hogy a fideszes fiúk úgyis átnyomnak, amit akarnak, az ellenzék jobban tenné, ha távol tartaná magát a Háztól, mert csak a demokratikus paravánt biztosítja a trógerségekhez. Szóval nem volt kedvem üldögélni odabent a semmiért.

    Azért csak a nevét adta azon a választáson egy parlamenten kívüli, alig ismert erő, az Élőlánc Magyarországért támogatására. Miért?

    A barátaim csinálták, csupa tisztességes ember, felkértek, hogy a választáson támogassam őket, így, bár sem egyéni, sem listás jelöltjük nem voltam, nem tehettem meg, hogy ne segítsek. És az alapötlet is tetszett, ami tulajdonképpen az általam kezdeményezett Tisztesség és Emberség Szövetsége mozgalomtól származott: a százhat egyéni választókerületben ne a pártfőnök által kijelölt gombnyomogató bábuk induljanak, hanem keressünk helyben megbecsült embereket, akiket az életük hitelesít a helyi közösség előtt, akiket még nem sarazott össze a politika, akik mögött szakmai és emberi teljesítmény áll. Velük tényleges, korrekt vitákra, értelmes konszenzusokra képes szakértői parlamentet lehetett volna összeállítani.

    Az Élőlánc csúnyán leszerepelt.

    Mert nem volt se médiája, se pénze. Semmije se volt. Tán kilenc körzetben sikerült összeszedni a szükséges számú ajánlócédulát, így nem lett országos lista, nem jutottak el a választókhoz. Sok hasznomat már csak amiatt sem látták, mert 2013 nyarán műtöttek pajzsmiriggyel, év végére álltam talpra, pár hónapom maradt az országjárásra.

    A választási kudarc után visszament az egyetemre.

    Pár hónapra. Az akkor friss dékán, Gyuricza Csaba a tanítványom volt, az én kezemből vette át a diplomáját. Ennek ellenére a 2014-es választások után az első dolga volt indoklás és jogutód nélkül megszünteti a közel negyedszázados intézetünket. Meg is kapta érte a Júdás-pénzt, hamarosan a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal államtitkári rangú vezetője lett, ma pedig a mezőgazdasági kutatóintézeti hálózatot összefogó Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója.

    Én pedig szomorúan nyugtáztam, hogy Viktor beváltja az ígéretét: leradírozza az életművemet, nem engem, hanem a környezetemet teszi tönkre.

    Nem volt elég megszüntetni az intézetemet, továbbmentek: a volt munkatársaimat ellehetetlenítették, a felsőoktatási törvényben törölték az alapszakok közül a vezetésemmel alapított és a régióban elsőként indított környezetgazdálkodási agrármérnöki szakot, és még csak az sem érdekelte őket, hogy ezzel ártanak az országnak és számos egyetemének, ahol időközben megtelepedett ez a képzés.

    Ebben az időben az ön barátjához, Balog Zoltán emberminiszterhez tartozott az oktatásügy. Beszélgettek?

    Inkább felebarátomnak mondanám Zolit. Keresztény ember, már csak ezért sem voltunk rosszban. Annak idején tiszteltük és becsültük egymást. Nincs és nem is volt vele elintéznivalóm. Inkább neki lehet elintéznivalója a lelkiismeretével, és nem csak velem kapcsolatban. Azt hiszem, szép hosszú beszélgetés elé néz az Úristennel.

    Kért bárki politikustól segítséget? Legalább annyit, hogy közvetítsenek ön és Orbán között?

    Csak „összeángyánoztam” volna olyanokat, akiket nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni. Távozásom óta az a beszéd a Fideszben pont elég az ellehetetlenüléshez, hogy „te, ez szokott társalogni a proffal”.

    Kishantos is odalett.

    Az az orbáni bosszú számomra legfájdalmasabb fejezeteinek egyike. Kishantoson huszonegy éven át működött az államtól bérelt 452 hektáron egy világviszonylatban egyedülálló biogazdaság és egy nemzetközi rangú népfőiskola. Létrehozásában egyetemi tanárként annak idején magam is részt vettem, államtitkárként segítettem a működését. 2013-ban kellett volna meghosszabbítani a bérleti szerződést, amit annak ellenére megfúrtak, hogy az Orbán által formálisan elfogadott, széljegyzetelt államtitkári programomban nevesítve szerepelt a kishantosihoz hasonló tudásközpontok létrehozása. Az ország legjobb, biogazdálkodással feljavított termőterülete fideszes haveroké lett. És mi volt az első dolguk? Megszórták műtrágyával a bioföldet. Ez nálam a hazaárulás kategóriája. Két barátom, Ácsné Éva és Bolye Feri vitte a hátán a gazdaságot, Feri belehalt a sokkba. Engem ellehetetlenítenek, kit érdekel? De ez! Végtelenül kegyetlen. És pitiáner. A Főnök elvárásai szerint a földdel tesznek egyenlővé mindent, ami velem kapcsolatos. Aztán felhintik sóval, Kishantost történetesen pétisóval.

    Ön szerint mi mozgatja a miniszterelnököt?

    Általában jellemző rá, hogy mást mond, mint amit tesz. Nyugatra üzente sok éve valamelyik balhé után, hogy „ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek”. De, tartok tőle, még ennél is „ravaszabb” a helyzet: nem azt mondja, amit gondol, és nem azt teszi, amit mond. Vagyis teljesen mindegy, mit mond, az csak „politikai termék”, a gondolatai és a tettei is teljesen mások, mint a duma.

    A liberális oldalról a Fideszhez sodródott Petri Lukács Ádám nyilatkozta a minap a Válasz Online-nak a koronavírusos felhatalmazási törvény kapcsán: „Ha az ember sportoló, mondjuk kosaras, akkor csinálhat bármit, ha labda kerül a kezébe, megpróbálja bedobni. Ilyen a politikus is. Nem hagyja ki a ziccert. Legyen ez bármilyen cinikus, én ezt tehát sporteredménynek látom. Orbán átlátott egy helyzetet és ki is használta.”

    Egyetértek abban, hogy Orbánt mindenekelőtt a politikai haszon érdekli, és az érdekei szerint ügyesen használja ki az adódó lehetőségeket. Mély nyomot hagyott bennem az, amikor egy Putyin-látogatás apropóján szembesítették az újságírók az akkori kormányszóvivőt, Giró-Szász Andrást azzal, hogy a nyugati szövetségesek nem örülnek Orbán és az orosz elnök összekapaszkodásának. Giró-Szász valami olyasmit felelt, hogy egyes uniós országok értékalapú politikát folytatnak, mások érdekalapút, és mi az utóbbiakhoz tartozunk. Lefordítom: ennek a társaságnak igazából nincsenek elvei, értékei, melyek vezetnék őket az életben és politikában, következésképpen, ha az érdekek úgy kívánják, szívfájdalom nélkül félreteszik a fennhangon hirdetett értékeket, és akár az ellenkezőjét mondják, teszik, mint előző nap. De ha nincs érték, mi marad belőled? Ki vagy te értékek nélkül? Semmi. Váz. Gyakran szónokolnak a családról is, és valóban családokat képviselnek, ám sajnos csupán néhány konkrét famíliát. Őket nevezik nemzeti tőkéseknek. Amikor államtitkárként soroltam a miniszteremnek a disznóságokat, egyre azt szajkózta, hogy „meg kell egyeznünk a nemzeti tőkével”. Azt feleltem felindultan, hogy: „Sándor, ezek gazemberek, szétlopják a nemzeti vagyonunkat, egy részük már a rendszerváltás óta hordja haza a cuccot. Ez a nemzeti tőke? Egy ilyen züllött kompániára milyen nemzet épülhet, mi lesz velük belőlünk?!” A másik vérforraló duma a keresztény értékekre és azok védelmére való örökös hivatkozás. Miközben a magát kereszténynek valló kormányunk naponta szegi meg a tízparancsolat szinte minden pontját, különösen a paráznaságra, a hazugságra és a lopásra vonatkozó tételeket. Itt van például a migránsozás, ami a fenyegetettségre, a háborús pszichózisra alapozott kommunikáció szempontjából zseniális, csak épp összeegyeztethetetlen a keresztény erkölcsökkel. Nagy bánatom, hogy a magyar püspöki kar, a saját pápáját megtagadva asszisztál ehhez az erkölcsi mélyrepüléshez, egyedül a volt váci megyéspüspök, Beer Miklós atya szólalt föl ellene, ki is közösítették.

    Ön beengedne minden menekültet, migránst?

    Szó sincs róla, ám Viktorék hülyének nézik és hülyítik a népet, úgy uszítanak a menekülők ellen, hogy évek óta alig látni migránst a magyar határon, és az a pár száz fő is nyugatra tart. Másrészt napnál világosabb, hogy Európával közösen kell megoldást találni a menekültkérdésre, hiszen, ha majd a klímaváltozás és a háborúk hatására tényleg százmilliók indulnak el, nincs az a kerítés, ami megállítja a szerencsétleneket. Harmadrészt: nyilván szigorú felső határa van a kontinens befogadóképességének, és csak az jöhet, aki hajlandó együttműködni, integrálódni. A csibészeket ki kell szűrni, a szabályokat be kell tartatni, a renitenseket haza kell zsuppolni. Ez összefér a kereszténységgel. Az viszont nem, hogy nőket, gyerekeket hagyunk vízbe fúlni, és azok elé is szögesdrótot húzunk, akik a lebombázott falujukból menekülve próbálják menteni a családjukat. Amúgy meg mi is migránsok vagyunk, a Jóisten áldja meg! Kipcsakok! És ha valaki nem tudná, pont azzal igázható le egy vallás, ha a hívei nem képviselik, csak hirdetik a tanokat. Ajánlom Szent István intelmeit Szent Imre herceghez: légy barátságos az idegenekkel, fogadd be őket. Ezt üzeni az államalapítónk. Olyat viszont nem olvastam tőle, hogy bocsáss ki letelepedési kötvényeket, tedd zsebre ezek milliárdos hasznát, és mosolyogva ereszd európai szövetségeseidre a maffiózókat. És olyan keresztényi ideáról sem hallottam prédikálni, hogy akinek pénze van, jöhet, akinek nincs, az pusztuljon. Mit keresett itt a macedón szélhámos exminiszterelnök, akit a hazájában börtönre ítéltek?! A kormány hozta be állami kocsival, szabadon flangálhatott, lejárt vásárolni a boltba, el sem dugták a nép szeme elől. Még szavazhatott is az itteni önkormányzati választásokon! Azt mondta rá Orbán, hogy a barátunk. Hát, nekem ugyan nem a barátom ez a Gruevszki nevű politikusbűnöző.

    Az mitől van, hogy ön is csak akkor emelte föl a hangját az orbáni világ ellen, amikor az önnek fontos területen, a földügyben mohósodott meg a fideszes nemzeti burzsoázia? Korábban nem zavarták a mészároslőrincek?

    Az elejétől láttam gazemberségeket, de azzal hessegettem el a kételyeimet, hogy a fő irány azért jó. Azon az ominózus felcsúti, kormányába meghívó beszélgetésen azt is mondtam Viktornak: „Nézd, elfogadom, hogy nem lehet mindig nyílegyenesen a szent cél felé tartani, különösen nem egy miniszterelnöknek, ám azt nem szeretném megérni, és ahhoz nem fogok asszisztálni, hogy az ellenkező irányba haladunk.” Azt felelte, hogy „professzor úr, tökéletesen megértelek és egyetértek veled”.

    Végzetesen naiv voltam, hogy hittem neki. Tán kezdettől az volt a cél, amit én „csupán” mocskos eszköznek hittem: a hatalom bármi áron történő megszerzése és megtartása.

    Aminek egyik lába a nemzeti burzsoázia kitenyésztése és fölhizlalása, csak hogy legyen, aki állja a politikai cecheket.

    Pár éve még ön is azt nyilatkozta, hogy Orbán a foglya a helyzetnek.

    Tévedtem: nem a foglya, hanem az irányítója.

    Ön pedig Gödöllő foglya. Fél évtizede lényegében remeteként él itt.

    A remete tán túlzás, de való igaz, hogy túl sokat nem mozdulok ki. Amint elértem a korhatárt, vagyis 2015 márciusában, kértem a nyugdíjazásomat. Önkéntes, belső száműzetésben élek, kapcsolatomat a külvilággal minimalizáltam.

    Nem tanítana inkább?

    Tán tanítanék, bár korábbi egyetemi teljesítményeim minden lenyomatát eldózerolták. Ráadásul az összes magyar egyetem rektorát és kancellárját a kormány nevezi ki. Melyikőjük merne katedrát adni nekem? Tavaly augusztus huszadikán díszpolgárává választott Gödöllő. Ennek örültem. Annak kevésbé, hogy noha a hír fölkerült az egyetem honlapjára, három óra múltán levették, nyoma se maradt, észbe kapott a „vétkes”, remélem, nem állították szőnyegszélre.

    Megél a nyugdíjából?

    Az országgyűlési képviselőség majd az államtitkárság megdobta az alapomat, így a nyugdíjam tisztes megélhetést biztosít, és sose voltak nagy igényeim.

    Mire is kéne több? Lövessem ki magam a Holdra? Minek gyűjtögetni, harácsolni? A halotti ruhán nincsen zseb – tartja a mondás. Amúgy nem olyan rossz ám remetének lenni.

    Bár néha eszembe jut, hogy odafönt majd bizonyára számon kérik rajtam, miként gazdálkodtam a tálentumommal, és azon az égi kollokviumon tétel lehet az is, hogy szabad-e önként kilépni közéletből, tanításból, amikor lenne még mondanivalója az embernek. Azzal nyugtatom magam, hogy ezen a mostani terepen tehetetlen vagyok. Aztán, ha netán fordul a világ, előbújhatok, ha még kellek. Ha nem, úgy is jó. A családommal próbáljuk átmenteni magunkat boldogabb időkre.Van egy csodálatos feleségem és öt felnőtt gyermekünk, nyolc unokánk. Az elsőszülött fiam Péter harminchét éves, igazi bölcsész, gimnáziumi tanár, de egy évvel ezelőtt, miután megszületett a harmadik gyermekük, a túlterheltség és a megélhetési nehézségek miatt pályaelhagyó lett, de azért „tanár urazzák” a cégénél. Ildikó lányunk tanító, februárban szülte a nyolcadik unokánkat, Katalin lányunk nálunk, a mi szakunkon végzett az egyetemen, otthon van a gyerekeivel, közben pályázatokat ír egy cégnek, és gazdálkodnak a tanyájukon. Rita lányunk a kertészetit végezte, második gyermekével ő is gyesen, Tamás fiunk pedig tavaly nősült mérnök-informatikus. Két fiú között három lány, ez a mi „családi szendvicsünk”. Szóval, ami engem illet: családapaként tisztességgel hozzátettem a részem a mi közösségünkhöz, a magyar nemzethez, ám bevallom, lelkiismeret-furdalásom van azért, hogy túlságosan sokat voltam távol a családomtól, foglalkoztam sok, ma már haszontalannak tűnő dologgal. Az pedig, hogy az úgynevezett rendszerváltásból csak annyit hoztunk ki, amennyit, tán nem csak az én bűnöm.

    Mennyit hoztunk ki belőle?

    Sokkal kevesebbet, mint lehetett volna. Beszélni lehet szabadon, ez jó, most is elmondhatom a véleményemet, csakhogy annyit ér, mintha a Hyde Parkban hangzana el: semmi hatása. És az is jó, hogy kinyílt a világ: mehetsz és vissza is jöhetsz.

    Ha megy az ember, utóbb érdemes visszajönnie?

    Amikor ezt a kérdést teszi föl egy-egy volt hallgatóm, azt felelem: nézd, nem tudok ma olyat mondani, amivel visszatarthatnálak. Ha én lennék annyi idős, mint te, én sem akarnám iszapbirkózásban felőrölni az erőmet, az éveimet, nekiindulnék, aztán, ha ránk köszönt az a tisztességesebb világ, visszajönnék. Hallom, az uniós pénzből már nem húsz-harminc százalékot kell visszazsugázni „alkotmányossági díjként” a párthoz és ügyintéző főkorifeusaihoz, hanem ötvenet. Kell ez egy értelmes fiatalnak? A szakterületemen a java elment. A minisztériumokban, tisztelet a kevés kivételnek, olyanok maradtak, a kutyámat nem bíznám rájuk, nemhogy az országot. A kontraszelekció ma tán súlyosabb, mint a Kádár-rendszerben, bár igaz, hogy ott a lezárt határ tartott itthon sokakat. És tényleg, mit is mondhatnék arra, hogy „professzor úr, olyan nyert előttem egy pályázaton, akiről tudom, hogy sokkal gyengébb anyagot adott be, mint én, viszont fideszes”? Ami itt megy, annak semmi köze a nemzetépítéshez. Én nem ilyen társadalmat képzeltem. Hanem keresztényt és szociálisat. Vagyis szolidárisat. Ez nagyon nem az. Most van egy szűk milliárdos, urizáló, pökhendi réteg, mely bármit megengedhet magának, és alatta egy széles, leszakadó roncstársadalom, melyben egyre csak gyűlik az elkeseredés és a feszültség. Az államtitkárságról pár héttel előttem lemondott tatabányai képviselőtársamnak annak idején sikerült megkérdeznie Orbántól, hogy mi erre a helyzetre a Fidesz válasza, mi lesz, ha a feszültség robbanáshoz vezet. És tudja, mit mondott a miniszterelnök? Azt, hogy „majd a Pintér elintézi”. Ismétlem: majd a belügyminiszter elintézi. És csak remélem, de igazából nem hiszem, hogy a közmunkára gondolt, s nem a hagyományos karhatalmi eszközök bevetésére.

    Mivel telt a tegnapi napja?

    Utolsó lelkiismereti vállalásaim egyikeként dolgozom a fideszes állami földprivatizáció, vagyis az intézményesített földrablás dokumentálásán. Megyénként publikálom a vizsgálódásaim eredményét, s ha a gondviselő ad nekem időt a végére érni, egyberendezem, kortörténeti dokumentumként kiadható könyv készülhet belőle. Üdítőbb elfoglaltság, hogy gondozom a kertemet, s közben olykor órákon át lesem a madarakat. Megnyugtatnak, helyesek, összeütöttem nekik és rendszeresen feltöltök három etetőt. A minap például éppen azon álmélkodtam, hogy a csuszka a fa törzsén fejjel lefelé is képes kienni belőle a magot. Ha jobban belegondolok, van itt nálam parlament: madárparlament. Igaz, ezek is feszt azon ügyeskednek, ki kit csap el az etetőtől.

     

     

     

     

     

  • 50-es évek címlapja (2022. 04. 14.)

    50-es évek címlapja (2022. 04. 14.)

    A János kórház bejáratánál egy ingyenes újság található: Metropol.

    Ez, ha jól tudom, egy népbutító reklámújság. Nem országépítő, keresztény, konzervatív, polgári.

    Címlapján ez áll (2022. 04.05.)

    Győzelem utáni 1. nap: Másfél órás kormányülés - Orbán Viktor: A munka nem állhat meg!

    (belső oldalon: Bayer Zsoltnak már a választás estéjén jelezte.)

     

    'Felelet'

    Ez Rákosi idejére emlékeztet. Arra meg gyerekkoromból emlékszem, hogy Kádár rádióbeszédeiben azt mondogatta: dolgozzunk többet.

    Most a kormányra kell büszkék lennünk, mert "dolgoznak"? Vagy a nép nem állhat meg a munkával? Mi azt hittük, vagy azt hittük, hogy ők azt hiszik, hogy a munka megállhat?

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • A figyelemelterelésről a kormánysajtóban (2022. 06. 13.)

    A figyelemelterelésről a kormánysajtóban (2022. 06. 13.)

    Az alábbi cikkről:

    2022. 06. 04: Magyar Nemzet újság, Fricz Tamás írása:

    A WEF és a WHO jelentette veszélyek.

    Továbbra is érdekes, hogy egy-egy igazságmorzsát engednek megjelenni. Vagy akad mégis egy-egy ellenálló, aki a kormány nemzetárulása ellenében próbál cselekedni itt is?

    Korábbi hasonló cikkekről itt.

     

    'Felelet':

    Túl a veszélyek említésén a legérdekesebb a cikk végén lévő mondat (levonva annak szokásos agresszív felsőbbrendű megalázó részét):

    "Nem kellene most már nagyobb figyelmet szentelni ezekre a folyamatokra... ( a leszerepelt baloldali figurák napi hőbőrgései helyett)"

    Azaz: Az összes kormánypárti hír és beszélgető műsor célja 12 éve a figyelemelterelés a valódi, fontos dolgokról. (No meg a szép, boldog, kulturált magyar közösségi lét megakadályozása.)

    A "leszerepelt" figurák a fidesz által fenntartott szereplők. Vajon Ángyán urat minek minősíti a fidesz-hivatal? Leszerepeltnek, hőbörgőnek?

    Érdekes még ez:

    "A digitális világpénz... micsoda lehetőség a világ összes állampolgárának rabszolgává tételére."

    Az utóbbi 10-20 évben a kormány és a sajtó állandóan a digitális pénzhasználatot magasztalja és erőlteti. Akkor a kormány rabszolgának akar minket, csak eddig ezt titkolták?

    További idézet:

    "Ez egy globális diktatúra az állampolgárok egészsége felett a világ egyik legkorruptabb... testülete által."

    Mármint a WHO által elrendelhető járvány, lezárás, szűrés, kötelező oltás.

    De akkor a magyar kormány által elrendelt lezárás, kijárási tilalom, oltáskényszer nem diktatúra? Vagy az, de csak lokális? Vagy a magyar kormány csak a nemzetközi elvárásokat teljesítette ezekkel, lokálisan a globálist?

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • A hatalom kegyetlen - most Budaházyval (2022. 12. 29.)

    A hatalom kegyetlen - most Budaházyval (2022. 12. 29.)

    'Felelet'

    Akinek volt komolyabb élménye a Fidesz élcsapatával, az már 1988-tól (máig, rengetegszer) megtapasztalhatta ezt a kegyetlenséget, amikor valamely, a Fidesz hatalmával kapcsolatos dologról volt szó. (Pl. helyi szervezetek másképp szavazása, mint a központ.) Akkor még kevesebben tudták, mint ma (például én sem, mint lelkes Fidesz tag), hogy a Fidesz hatalma össze van fonódva a manapság "Soros" hatalomnak hívott megszálló-kifosztó nemzetközi pénzügyi csapattal.

    Most az új köztársasági elnök-asszony, akiből valami Kádár és Göncz féle "nép anyája" figurát próbálnak létrehozni, "megkegyelmezett". Csak épp nem Budaházynak.

    A tegnapi (szerdai) kormánylap (Magyar Nemzet) még azt sem árulta el, hogy melyik hét fő kapott a tizenhétből kegyelmet, csak ma árulta el olvasóinak - a népnek, hogy Budaházy maga sem szabadul a terrortól. Ehhez is végig kell olvasni egy cikket, a címben nem merik említeni. Semmi más információ. Lehet, hogy olyanok kaptak kegyelmet, akikre csak kis pénzbüntetés várt, de a 15-20 éve meggyötört hazafiak nem.

    Szegény Budaházy pedig évek óta kedvesen beszél a Fidesz hatalomról. Nem hiszem, hogy őszintén, csak élni akar, a családjával együtt.

    Természetes a kegyelem elmaradása.

    Ugyanezt játszották el az otthonszülés főalakjával, Geréb Ágnessel. Őt is hosszasan meg kellett hurcolni, hogy a magyar nők ne merjenek természetesen-boldogan szülni. Ez szükséges a Fidesz-Szdsz bábkormányok céljaihoz, azaz a magyar népesség fogyasztásához, a családok lelki tönkretételéhez, és a kötelező oltásokkal is a népet gyengítő-betegítő orvostársadalom erősítéséhez, hatalom mellé állításához.

    Hogy is adhatna az Szdsz testvérpártja kegyelmet a mindenkori diktatúra ellen fellépőknek, mikor a "szemkilövő" rendőrkapitánya a mai "bátor fővezér" örökös főrendőrének a jóbarátja, amint azt a 2010-es választás éjszakáján közölték velünk, miheztartás végett. Nem bátoríthatják a magyar népet, hogy küzdjenek a külhatalmak által rájuk erőltetett bábkormányok ellen. A "baloldal" megszervezte a 2006-os terrort, a jobboldal meg felszámolta Ángyán József életművét, csak két példát hozva az egyirányú cselekvésre.

    Persze zseniális stratégáik is vannak a pénzügyi, adminisztratív és sajtóhatalom megsegítésére.Érdekes, ahogy (most is sikeresen) próbálnak egyensúlyozni, hogy a nép nagyobb része ne lázadjon fel, ezzel az álszent részleges amnesztiával. Külön gyalázat és embertelenség, hogy Karácsonykor kegyetlenek.

     

    korábbi írás

     

    Egy optimistább vagy politikusabb nézőpont:

     

    A hét vádlottnak adott köztársasági elnöki eljárási kegyelem áttörés és biztató a többiekre nézve a Budaházy-Hunnia ügyben

    (Nemzeti Jogvédő Szolgálat közleménye, 2022. december 27., www.njsz.hu)

    A Nemzeti Jogvédő Szolgálat, mint a jogi visszásságokkal teli Budaházy-Hunnia büntetőeljárást kezdettől fogva nemzeti jogvédő monitorozással követő és a vádlottak kegyelemben részesítése mellett kiálló jogvédő szervezet örömmel értesült arról, hogy dr. Novák Katalin köztársasági elnök a mai napon a 17 vádlottból hetet eljárási kegyelemben részesített. A többi tíz terhelt– köztük a nem jogerősen 17 éves fegyházbüntetésre ítélt Budaházy György – kegyelmi ügyében viszont a döntését a jövő márciusban várható újabb másodfokú bírósági határozathozatal utánra halasztotta, kérelmeiket el nem utasította.

    Bár álláspontunk szerint – ahogy azt többször kifejtettük – minden vádlott esetében indokolt lett volna az eljárási kegyelem és ez lett volna a gordiuszi csomó igazi átvágása, mégis ezt a döntést előremutató lépésnek, áttörésnek tekintjük. Egy bíztató előjelnek arra, hogy ezt, a gyurcsányi önkény és jogtiprások lenyomatát magán viselő, az igazságszolgáltatás tekintélyét súlyosan megtépázó, balliberális politikai leszámolás célzatával indított ügyet kegyelmi úton meg tudja és akarja oldani a nemzeti kormányzat, felismerve annak jogi képtelenségeit és ezért a milliónyi magyar által joggal elvárt, nemzeti érdekű politikai megoldás szükségességét.

    A mostani döntés előrevetíti azt, hogy ha másodfokon fennmaradna az eljárásban maradt Budaházyval és 9 társával a koncepciós és koholt bizonyítékokra alapozott terrorvád, akkor a kegyelem végrehajtási kegyelem formájában kiterjed rájuk is. Értelmezésünk szerint a bíróságok kaptak egy utolsó esélyt arra, hogy a számtalan korábbi jogellenességet és visszásságot korrigálják, törvényes döntést hozzanak, amely álláspontunk szerint csak a felmentés lehet.

    Mindezt igazolni látszik, hogy a köztársasági elnök a döntéséről kiadott közleményében közölte: az úgynevezett “Budaházy-ügy” is rámutat arra, hogy a bírósági eljárások ésszerűtlen elhúzódása elfogadhatatlan, és sérti az emberek igazságérzetét. Üzenetértékű az is a közleményében, hogy sajnálatosnak tartja, hogy a bíróság közel másfél évtized alatt sem tudott jogerős döntést hozni, továbbá „az előzetes letartóztatásban töltött idő és a 13 éve tartó vesszőfutás az érintetteket és családjaikat alaposan megpróbálta.” Az is figyelemre méltó, hogy felhívta a jogalkotó és jogalkalmazó szerveket, hogy tegyenek lépéseket a bírósági döntéshozatal felgyorsítása érdekében.

    A kegyelemben részesültek személyét pontosan nem tudni, de annyit ki lehet következtetni, hogy közülük ötöt többségében terrorcselekmény miatt ítéltek el, de a többiekénél csekélyebb mértékű szabadságvesztésre, kettőt pedig felmentettek a 13,5 éve zajló eljárás megismételt első fokú szakaszában idén márciusban.

    Mindez az érintettek számára azt jelenti, hogy- az igazságügyi miniszter minden bizonnyal rövidesen bekövetkező ellenjegyzését követően – a minden vádlott tekintetében benyújtott ügyészi fellebbezések és az elítélt vádlottak fellebbezései miatt jelenleg másodfokon zajló, terrorcselekmény és más bűncselekmények miatti büntetőeljárás egyszer s mindenkorra véget ér velük szemben.

    Ezen eljárással kapcsolatosan – a miniszteri ellenjegyzést követően – semmilyen jogkövetkezmény már nem érintheti őket és mentesülnek az elsőfokon kiszabott tetemes, összesen 30 millió forint bűnügyi költség rájuk eső milliós nagyságrendű részétől is.

    A kegyelmi döntéseket a várható ellenjegyzéseket követően az igazságügyi miniszter megküldi a Fővárosi Ítélőtábla részére. A büntetőeljárási szabályok szerint a kegyelmi döntésről szóló ellenjegyzett határozatot az eljárást megszüntető határozatával együtt a terheltnek, a védőnek és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének ugyanis az a bíróság kézbesíti, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van. A Fővárosi Ítélőtábla egyébként a másodfokú tárgyalásokat és határozathozatalt már kitűzte jövő februárra és március elejére.

    Az idén októberben neves nemzeti elkötelezettségű közszereplőkből és elismert művészekből megalakult Budaházy Bizottság az Igazságtételért civil szerveződéssel és számos szervezettel, emberrel együtt sokan szorgalmaztuk ennek a félresiklott és gyurcsányi koncepciós szerinti Hunnia terrorpernek a kegyelmi lezárását.

    Magyar emberek százezreinek, de még a jogászok köreiben is elementáris erejű felháborodást és megdöbbenést váltott ki a Fővárosi Törvényszék eljáró bírája, a sokak szerinti elfogultan és szakmaiatlanul ítélkező dr. Ignácz György 2022. március 16-án, megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítéletével Budaházy Györgyre és 16 vádlott társára összesen 117 év szabadságvesztést szabott ki. 117 évet mértek ki 17 olyan magyar emberre, akiknek összesen 30 gyermekük van, és akiket terroristának akarnak nyilvánítani, miközben az állítólagos, 15 évvel ezelőtti terrorcselekmények miatt senkinek nem esett bántódása.

    A bírósági szakaszban és főleg a megismételt eljárásban bebizonyosodott, hogy a vádban szereplő cselekményeket  úgy és abban a formában, ahogy a vádhatóság állította, nem követhették el a vádlottak. Inkább megdőltek ezek, mint megerősödtek volna. Máig nincs kétséget kizáró bizonyíték a vádlottak ellen és ilyen már nem is lehet. Mindezen visszásságokról a Nemzeti Jogvédő Szolgálat már többször ITTITT és ITT beszámolt.

    Az eljárás nyomozati szakaszában, 2009-ben is számos jogsértés történt, többek között terhelő vallomásokat kényszerítettek ki meg nem engedett módszerekkel akkori gyanúsítottakból. A vád „koronatanúja” 2010-ben azt közölte dr. Gaudi-Nagy Tamással és egy másik volt képviselőtársával, hogy vele szemben számos jegyzőkönyvet eredményező kényszervallatást alkalmaztak Budaházyékra teendő terhelő vallomások elérése érdekében. Erről a büntetőperben a volt képviselők tanúvallomást tettek, de ezt a bíró nem fogadta el mentő bizonyítékként, de dr. Gaudi-Nagy Tamás ellen viszont alaptalanul fegyelmi felelősségre vonást kezdeményezett az ügyvédi kamaránál az ítélethirdetést követően kifejtett véleménye miatt, amely eljárás fegyelmi vétség hiányában azonban megszüntetéssel ért véget.

    Az egyes súlyos eljárási szabálysértések (pl. a már említett „koronatanú”-nak a vádlottak és a védelem távollétében, otthonában történt kihallgatása) és a bizonyítékok önkényes értékelése mellett még az is igazolja dr. Ignácz György bíró aggályos eljárását, hogy az ítélet indokolásakor sokak számára egészen meghökkentő és felháborító, sértő minősítgetéseket engedett meg magának olyan stílusban és hangnemben, amelyek a Bírói Etikai Kódexet sérthették.

    Ezekre és későbbi eljárási szabálysértésekre hivatkozva (a kegyelmi kérelmekkel is lassan, illetve hiányosan intézte) a Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesülete elnöke, Gőbl György novemberben fegyelmi és büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezte. Ennek kapcsán derült ki, hogy ősszel dr. Ignácz György bírói kinevezést nyert a Fővárosi Ítélőtáblára, éppen ahol jelenleg a Budaházy-Hunnia ügy másodfokon elbírálására vár.

    Budaházy Györgyöt és öt társát letartóztatták az ítélet után, amelyből Budaházy csak október végén szabadult, jelenleg ő és négy vádlott bűnügyi felügyelet alatt áll, egy vádlott pedig még mindig letartóztatásban van. Budaházy eddig már több mint 3,5 fél évet töltött letartóztatásban, további hasonló időszakot más kényszerintézkedések hatálya alatt. Mindez esetében – feltételes szabadságra bocsátással számolva – kiszabott 5 év 9 hónap fegyház vagy 6 év 7 hónap börtönbüntetésnek felel meg. Ha esetében maradna a 17 éves fegyházbüntetés, akkor – mivel a mindenkire tévesen alkalmazott bűnszervezeti minősítésre tekintettel kizárt feltételes szabadságra bocsátás miatt – csak 2036-ban szabadulhatna.

    Dr. Gulyás Gergely kancellária-miniszter szerint is teljesen leszerepelt az igazságszolgáltatás ebben az ügyben. Úgy fogalmazott, hogy: ” ez olyan mértékben sérti a jogbiztonságot, olyan mértékben sérti a jogállami alapelveket, hogy az biztos, hogy a bíróság ebben az ügyben már leszerepelt”  és “elfogadhatatlan, türhetetlen, hogy ilyen ügyekben nincs jogerős döntés 13-14 év után, ezután már jó döntést nem lehet hozni.”

    Ez a mostani kegyelmi döntés is megerősíti, hogy a Budaházy György és 16 társa elleni, Budaházy-Hunnia ügyként ismert, koncepciós büntetőeljárás olyan mértékben siklott ki a törvényesség medréből, hogy ezt már csak rendkívüli igazságtétellel: kegyelmi döntéssel lehet helyreállítani. Az igazságszolgáltatás iránti közbizalom visszaállítása érdekében is szükséges ezen, az igazságügyi rendszerre és a Kormányra nézve is tehertételt jelentő ügynek – törvényes felmentő ítélet hiányában – kegyelmi úton történő lezárása számos jogi, politikai, humanitárius és nemzetstratégiai indok miatt.

    Honfitársi üdvözlettel:

    Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd,

    a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • A korrupció pestise - előszó - Robert F Kennedy Jr (2021. 11. 27.)

    A korrupció pestise - előszó - Robert F Kennedy Jr (2021. 11. 27.)

    A korrupció pestise
    Dr. Judy Mikovits - Kent Heckenlively, JD
    Veszélyes-e az emberiség számára a védőoltás?

    eredeti cím (2020 április): Plague of Corruption: Restoring Faith in the Promise of Science (Children’s Health Defense)

    itt olvasható 

    pár napja magyarul is kapható

    korábbi filmek:

    ‘Plandemic: The Hidden Agenda Behind Covid-19’ – 26 perces (2020 május)

    Plandemic: Indoctornation ( 84 perces) 2020. 08. 18.)

     

     

     

     

  • A Magyarok Világszövetségének felhívása, aláírásgyűjtés (2021. 01. 06.)

    A Magyarok Világszövetségének felhívása, aláírásgyűjtés, további adatok (2021. 01. 06.)

     

    MVSZ Sajtószolgálat

    2020. december 28.

    A Magyarok Világszövetsége az alábbi tiltakozást és cselekvésre szólító felhívást hozza ezennel nyilvánosságra

    Tiltakozás és felszólítás cselekvésre a SARS-COV-2 kényszeroltás ellen

    (folyt. lent.)

     

    aláírásgyűjtés

    Egyetértek azzal, hogy védőoltásra senkit ne lehessen kötelezni,
    és annak hiánya miatt senkit ne lehessen büntetni vagy korlátozni. 

    (A KözösNevező nevű szervezettől (?). Szomorú és szégyen, hogy ismertebb, megbízhatóbb szervezet nem kezdeményezett aláírásgyűjtést.)

     

    Nyílt levél

    az operatív törzshöz és a kormányhoz, orvosokatisztanlatasert.hu

    ebből:

    • Önök szerint a fertőzöttség milyen %-os aránya szükséges ahhoz, hogy bezárathassanak vállalkozásokat, megvonva megélhetésüket, munkanélkülivé téve emberek tízezreit, korlátozhassák az egészséges emberek mozgását, korlátozhassák a gyülekezés jogát, alapvető emberi jogokat?
    • Ki határozta meg, ki mérte meg és validálta ezt a %-os értéket? Egyáltalán, meghatározta-e valaki?
    • Milyen alapon kényszerítik a lakosságot egészségkárosító hatások elszenvedésére, úgy mint gyerekek maszk viselése vagy maszkok viselése szabad téren, egészséges emberek lakásaikba zárása, amely mind az immunrendszer gyengülésével is jár?
    • Az amerikai CDC, a WHO legutóbbi publikációit és egyéb tudományos munkákat felhasználva, a portugál munkaügyi bíróság ítéletét figyelembe véve kérjék be a laboroktól és hozzák nyilvánosságra, hogy melyik laborban milyen melegítési ciklusszámot alkalmaztak a PCR teszteknél!
    • Tudomásuk van-e arról, hogy a PCR teszt nem alkalmas diagnosztikai célokra, a tesztet nem erre tervezték, és a PCR teszt eredménye orvosi diagnózis és egyéb laborlelet nélkül nem jelenthet automatikusan fertőzöttséget?
    • Amennyiben a laborokban alkalmazott melegítési ciklusok miatt falspozitív az eredmény, ezeket az eredményeket azonnal semmisítsék meg! A járványügyi adatokat azonnal korrigálják!

      

    Vírusinfók Máshol el nem érhető információk vírusokról, járványokról

    hatások

    Jelenleg nem ismert, a test melyik sejtjeibe hatol be az oltóanyagból származó mRNS; ez lehet az ivarsejtek képződési útvonala és az idegsejtek is.

    Transverse Myelitis (gerincvelő gyulladás) – ez a mellékhatás az Astra / Zeneca által kifejlesztett oltóanyagnál lépett fel. Következménye tartós gerincbénulás (harántbénulás) lett

    hidegrázás (>30%)  ízületi fájdalom  (>20%)  38,5°C fölötti láz (>10%)

     

    PCR teszt

    magyar fordítás, ábra innen:

    A New York Times augusztus 29-én egy terjedelmes írást közölt, melyben több neves virológust, epidemiológust szólaltatott meg, akik azon a véleményen vannak, hogy a PCR-tesztekben alkalmazott 37-40 es ciklusszám torz eredményekhez vezet, amennyiben egészséges személyeket is fertőzöttnek minősít. A megszólaló szakemberek szerint akár 90 % is lehet a hamisan fertőzöttnek minősítettek aránya.

     

    DR. SUCHARIT BHAKDI professzor előadása

    nexusmagazin.blog.hu-ról

    Egy neves infektológus koronavírussal kapcsolatos nyílt levele Németország kancellárjához

     

    kínai oltások...

    1 23   

     

    Milyen lehetséges veszélyeket rejt a koronavírus elleni oltás

    a HPV vakcina mellékhatásai fényében?   neoltsal.blog.hu

    az AstraZeneca oltóanyag-gyártó – ami „élen jár” a koronavírus elleni védőoltás kifejlesztésében – felfüggesztette a COVID-19 elleni vakcina tesztelést, mert súlyos rendellenességek léptek fel a kipróbálás folyamán. Bár maga a cég nem adott pontos számokat, egyes hírek arról szólnak, hogy a tesztelt személyek 40%-ánál léptek fel nem kívánt reakciók. A Children Health Defense információi szerinte e súlyos mellékhatások egyike egy nőnél lépett fel, akinél gerincvelő-gyulladáshoz hasonló tünetek léptek fel.

    Japánban2013-ban felfüggesztették a HPV oltás ajánlását, mivel más oltásokhoz képest hétszer gyakoribb volt a súlyos mellékhatás, és tízszer gyakoribb volt a maradandó károsodás.

     

    A HPV oltásnak oki szerepe lehet a méhnyakrákos esetek növekedésében. A Gardasilt 2006-ban vezették be Svédországban, s 2010-ben a 12 éves lányok 80%-a, a 13-18 évesek 59%-a lett beoltva. A legidősebb oltott lány 23 éves volt 2015-ben, s a 20-29 évesek közt nőtt meg leginkább a méhnyakrák gyakorisága. Az oltás maga nem szükségképpen okoz rákot, viszont serkentheti a már elindult rákos folyamatot. A korábbi vizsgálatok szerint, akik már az oltáskor fertőzöttek voltak a 16-os vagy 18-as HPV vírussal, azok nem reagáltak az oltásra fokozott védettséggel, azaz a már fertőzötteknél az oltás már hatástalan volt. Az amerikai gyógyszerhatóság (FDA), amikor értékelte a Gardasil hatását azoknál is, akik oltás előtt már fertőzöttek voltak, megállapította, hogy ezeknél az oltás súlyosbította az állapotot (megnőtt körükben a Cin2 és Cin3 fázisok gyakorisága). Náluk az oltás hatékonysága mínusz 25.8%-os volt.

     

    A Japánban tapasztalt és jelentett (ez fontos, hogy ne legyen korrupt a rendszer, és ne legyenek eltusolva az esetek) mellékhatások eredményeként a japán kormányzati egészségügyi szervek abbahagyták a HPV oltás ajánlását. Először 2013 júniusban függesztették fel a Gardasil ajánlását, majd 2014 februárban tartottak egy szimpóziumot a HPV elleni oltásokról. A konferencián az egyik orvos több, mint 20 beteget mutatott be, akiknek az oltást követően sclerosis multiplex betegsége lett.

    itt   itt

     

    CHD Team:

    Az angol HPV ellen oltott fiatalok közt növekszik a méhnyakrák gyakorisága

    A közegészségügyi szervezetek a kezdetektől lelkesen támogatták a HPV oltást, mint amely a „legjobb védelmet nyújtja fiatal embereknek bizonyos típusú rákokkal szemben a későbbi életükben”. Azonban egy aggasztó, angol kutatók által publikált új vizsgálat  és az új adatok is azt mutatják, hogy a méhnyak rák gyakorisága megugrott az angol 25-29 évesek közt

     

    Egy valódi jogvédő kulisszák mögötti küzdelme

    2021-01-04

    A technológia véleményem szerint géntechnológiának tekinthető. S mi a géntechnológia? Egyszerűen így tudnám megfogalmazni:egy élőlény génállományába bevisznek vagy eltávolítanak onnan egy vagy több gént, azzal a céllal, hogy a tulajdonságait megváltoztassák. Ez illik az oltásra, ugyanis az RNS génnek tekinthető, s része az emberi génállománynak. Az oltóanyag bevisz egy gént, s a sejt az mRNS-en kódolt tüskefehérjét fogja termelni. Tehát mind a 3 feltétel fennáll, hogy az oltást géntechnológiai oltásnak nevezzük.

     

    oltás adatlap

    COVID-19 mRNS vakcina (nukleozid-módosított) BioNTech Pfizer

     

    Mvsz Sajtószolgálat

    2020. december 28.

    A Magyarok Világszövetsége az alábbi tiltakozást és cselekvésre szólító felhívást hozza ezennel nyilvánosságra

    Tiltakozás és felszólítás cselekvésre a SARS-COV-2 kényszeroltás ellen

    A Magyarok Világszövetsége megrökönyödéssel tapasztalja, hogy hosszú hónapok retorikájával szemben a Magyarország kormányát vezető miniszter Karácsony előtti nyilatkozata, majd ezt követően a miniszterelnök nyilatkozatai is arról árulkodnak, hogy magyar államhatósági részvétellel „oltási igazolvány” bevezetését készítik elő, amely alapján lehetővé válna a magukat a „vakcinázásnak” önként alá nem vető emberek súlyos, hátrányos megkülönböztetése.

    A legmagasabb kormányzati szinten bejelentett szándék fölülírja az eddigi kormányzati retorikát. Többé nem igaz, hogy az új koronavírus kapcsán bevezetésre kerülő „vakcina” nem lesz kötelező! Azzal, hogy a kormányzat aggodalom nélkül helyez kilátásba lehetséges korlátozásokat azokkal az emberekkel szemben, akik nem vetik alá magukat a „vakcinázásnak”, azzal nemcsak hátrányos megkülönböztetést követ el velük szemben, vélelmezett egészségi állapotuk alapján, hanem egyenesen kényszeroltássá teszi a SARS-COV-2 kapcsán bevezetésre kerülő „vakcinát”. Ez a szándék elfogadhatatlan és megengedhetetlen. Külön fájdalom, hogy ezt a pálfordulást Jézus urunk és általa a remény születésének ünnepére időzítették.

    A történtek miatt megrendült bizalommal ugyan, de az ország alkotmányos rendjéhez, már az Aranybullában megfogalmazott „jus resistendi et contradicendi” jogához ragaszkodva tiltakozunk e szándék ellen, és haladéktalan cselekvésre szólítjuk fel Magyarország kormányát.

    1. Ne támogassa, és határolódjék el. Felszólítjuk Magyarország kormányát, hogy haladéktalanul állítsa le minden olyan tevékenység támogatását, amely (1) a „vakcina” bárminemű közvetlen vagy közvetett eszközzel történő kötelezővé tételét eredményezné, illetve (2) az emberek „oltási igazolással” való megkülönböztetését tenné lehetővé. Ugyanakkor tegye egyértelművé, hogy ilyen megkülönböztető eszköz bevezetéséhez soha nem fog hozzájárulni.

    2. Egészítse ki az Alaptörvényt. Felszólítjuk Magyarország kormányát, hogy éljen az Országgyűlésben élvezett kétharmados többségével, és haladéktalanul terjessze elő az Alaptörvény tizedik, az összes eddiginél indokoltabb módosítását, amely megtiltja az embereknek egészségi állapotuk szerinti hátrányos megkülönböztetését. Tiltsa meg ez a törvénycikk az új koronavírus, annak mutációi és esetleges újabb változatai elleni „vakcinákat’ elutasító emberek bármilyen hátrányos megkülönböztetését. Az Országgyűlést arra hívjuk, hogy sürgősséggel tűzze tárgysorozatára, és hajtsa is végre ezt az Alaptörvény-kiegészítést.

    3. Lépjen a visegrádi országok és az EU-tagállamok irányában. Felszólítjuk Magyarország kormányát, hogy haladéktalanul keresse meg a visegrádi országok, valamint az Európai Unió minden kormányát és parlamentjét, és kérje tőlük a fent részletezett magyarországi intézkedésekkel azonos értékű lépések megtételét az alapvető emberi szabadságjogok és a jogállamiság védelmében.

    4. Helyezze kilátásba a vétóját az EU-ban. Felszólítjuk Magyarország kormányát, hogy helyezze kilátásba: meg fogja vétózni az Európai Unió valamennyi olyan intézkedését, amelyek alapján lehetővé válna az emberek kötelező jellegű beoltása avagy hátrányos megkülönböztetése az oltás hiánya miatt. Magyarország kormánya az EU-ban az elmúlt években számos alkalommal élt vétójogával Izrael érdekeinek, illetve saját, kormányzati érdekeinek védelmében. Itt az ideje annak, hogy Magyarország kormánya éljen nagyhatalmi státusából fakadó vétójogával a magyar emberek és az Európai Unió összes lakosa alapvető emberi jogainak védelmében is.

    5. Vizsgálja meg az emberiesség elleni bűncselekmény alapos gyanújának fennállását. Felszólítjuk Magyarország kormányát, hogy kezdeményezze nemzetközi tudományos testület létrehozását annak igazolására vagy cáfolatára, hogy az új koronavírus tudatos és célzott emberi tevékenység eredményeként jött létre. Addig is, amíg ez a nemzetközi testület feláll, hozzon létre saját hatáskörében ilyen testületet. Annak feltételezésére, hogy az új koronavírus tudatos és célzott emberi tevékenység eredménye, nyomós okot ad Luc Montagnier, az AIDS-vírust azonosító, Nobel-díjas francia virológus 2020 tavaszán tett bejelentése, miszerint bizonyítottnak látja, hogy az új koronavírus laboratóriumban készült, tehát emberi tevékenység eredménye. Erősítik ezt a gyanút mindazok az intézkedések, amelyek nehezítették az új koronavírus azonosítását és a hatékony gyógymódok megtalálását. Első helyen említjük az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) javaslatára számos országban elrendelt boncolási tilalmat és korlátozásokat.

    6. Kezdeményezze az ENSZ rendkívüli közgyűlésének összehívását. Felszólítjuk Magyarország kormányát, hogy kezdeményezze az ENSZ rendkívüli közgyűlésének összehívását azzal a feladattal, hogy az új koronavírus létrehozásával kapcsolatos bármilyen emberi részvételt nyilvánítson az emberiesség ellen elkövetett, világszerte üldözendő bűncselekménnyé, amely soha nem évül el.

    7. Kérje az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésezését. Felszólítjuk Magyarország kormányát, kérje az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésezését azzal a feladattal, hogy hozzon határozatokat, amelyek világszerte lehetővé teszik az új koronavírussal kapcsolatos bűnüldözést, a gyanúsítottak vád alá helyezését. Terjedjenek ki a Biztonsági Tanács nemzetközi vizsgálódást lehetővé tevő határozatai azokra, az egész emberiséget érintő egyéb fenyegetésekre is, amelyek vizsgálatát hadászati és egyéb szempontú titoktartás ürügyén jelenleg korlátozzák, illetve ellehetetlenítik. Ide tartozik egyebek mellett a Chemtrail, a HAARP, az 5G, az emberi genóm módosítása, az ember klónozása.

    Az új koronavírus megjelenése és az annak kapcsán elrendelt világzárvány súlyos kihívás elé állította az emberiséget és benne a magyar nemzetet is. Ez arra kényszerít, hogy haladéktalanul hagyjunk fel a bárgyú, tétova védekezéssel, és az emberi élet védelmében a kihívással azonos léptékű tettekre szánjuk el magunkat.

    Kérjük Magyarország kormányának határozott, megalkuvás nélküli, a magyar nemzet és az egész emberiség érdekében történő, haladéktalan cselekvését.

    2020–2021 fordulója legyen sorsfordító erejű!

    Budapest, 2020 decembere

    Magyarok Világszövetsége

    MVSZ Sajtószolgálat

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • A Mandiner hetilap VI évf. 7. számáról (2024. 03. 21.)

     

    A Mandiner hetilap VI évf. 7. számáról (2024. 03. 21.)

     

     

    https://mandiner.hu/kultura/2024/02/traktorok-es-burokratak

    2024. február 14.

    Jásdi István

    ’Felelet’: Az az érdekes, hogy a semmitmondó újságban megjelenhetett egy, ha finoman is, de kormánykritikus cikk.

    (A jelenleg zajló francia, lengyel tüntetések kapcsán. Magyarországon már lényegében nincsenek gazdák, akiket az itthoni kormány így hív, azok az Szdsz-fidesz NER lovagjai és a nemzetközi bankárok földbirtokosai, a traktorokat azokon dolgozó bérmunkások vagy számítógépek vezetik. Még 2005-ben a gazdatüntetésen voltak igazi gazdák, azokat Ángyán Úrral együtt jórészt tönkretette Orbán uralma.)

    idézetek:

    ...egyik másik magyar hatóság nem megfelelni akar Brüsszelnek, de rendszeresen túlteljesít...

    (A gazdákat súlyosan terhelő bürokratikus dolgokról következik az újságcikkben néhány példa, de ezerből válogat, ennyi baj van.)

    ... HACCP 2005...

    ... Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ...

    ... kötelező visszaváltás rendszer...

    ... borkóstoló helyen kötelező online számla és rendelésfelvétel...

    ... áfakulcsonként számlázás...

    ... 70 féle borospalack gyártási lapja helyett tízezer borfélét nyilvántartani az üvegvisszaváltáshoz...

    ... ezek nem EU előírások, ez szorgalmi feladat. Amihez többezer kistermelő kell asszisztáljon. Amíg össze nem dől a rosszul felépített, fölös adatokkal túlzsúfolt rendszer.

    ’Felelet’: Feltehetően ezek nem egyszerűen a bürokrácia automatikus burjánzásai, hanem a kormány ezek segítségével teszi tönkre a valódi parasztság maradékát. Összevethető a Somogyi Győző írásaiból megismert jelenségről, a vidék tönkretételéről. Ma egy rádióműsorban rendőrfőnökök beszéltek lelkesen arról, hogy már drónokkal ellenőrzik az autókat, sőt saját védelmünkben a gyalogosokat is. A legrosszabb rémfilm orwelli diktatúráját építik...

     

     



  • A maszkviselés súlyos egészségügyi károkat okoz (2021. 04. 26.)

    A maszkviselés (főleg gyermekeknél) súlyos egészségügyi károkat okoz (2021. 04. 26.)
    Levél M C-nek a gyermekek maszkkötelezettségére vonatkozóan

    Felelős Szülők és Emberek Közösségének levele M tisztifőorvos asszonynak, a Nemzeti Népegészségügyi Központnak.

    Tisztelt... tisztifőorvos asszony, tisztelt NNK!

    A gyermekek maszkviselésével kapcsolatos 53103-2/2020/KTEF iktatószámú adatigénylésünkre adott válaszában írásban Ön úgy nyilatkozott, hogy egészségkárosító hatásokról nincsen tudomása a maszkok viselésével kapcsolatban.

    Csatoltan küldjük ezúton a Stanford Egyetem (Stanford University) összesítő tanulmányát.

    Ez a tanulmány nagy mennyiségű információval és a vonatkozó tudományos anyagokkal támasztja alá az alábbiakat:

    1. A maszkviselés (főleg gyermekeknél) súlyos egészségügyi károkat okoz és többszörösére növeli a különféle megbetegedések (pl. influenza) kockázatát.

    2. Egyértelműen kijelenti, hogy a Sars-cov-2 koronavírus elleni védekezésben a maszk viselésének védelmi funkciója és hatása nincsen.

    A 385/2016. (XII. 2.)a fővárosi és megyei kormányhivatal, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatal népegészségügyi feladatai ellátásáról, továbbá az egészségügyi államigazgatási szerv kijelöléséről szóló kormányrendelet alapjánÖn mint közfeladatot ellátó személy büntetőjogi felelősséget visel.

    Mivel a csatolt tudományos munka és az alárenelt vonatkozó tanulmányok alapján a gyermekek maszkviselésre kötelezése, vagy ennek csak hallgatólagos engedélyezése is egyértelműen veszélyezteti a gyermekeket és számukra egészségügyi kárt okoz, haladéktalanul kérjük az EMMI iskolai protokolljának frissítését, a maszkviselési rész törlését, és ennek azonnali kikomunikálását az iskolák igazgatói felé.

    A gyermekek maszkviselésének előírása, vagy maszkviselés hallgatólagos támogatása sérti a gyermekek egészséghez való alapjogát, és álláspontunk szerint megvalósítja a Btk. 165. § szerinti foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést, mely szerint: aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

    Ha figyelemfelhívó levelünk hatására sem történik semmilyen változás, akkor álláspontunk szerint a Btk. 165. § (3) szándékos veszélyeztetés bekezdése is megvalósul. Mivel több levelünkben, többször írásban tudományos alátámasztással jeleztük az egészségügyi hatásokat, felhívtuk a figyelmet a várható egészségügyi károkra, és ezeket az információkat Ön folyamtosan figyelmen kívül hagyta.

    Álláspontunk szerint a gyermekek maszkviselési problémájának figyelmen kívül hagyása vagy a tanulmány elolvasását követően a maszkviselés megengedése / támogatása megvalósíthatja a Btk. 208. § (1) bekezdés szerinti kiskorú veszélyeztetését, mely szerint: a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy – ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él –, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

    A Büntető törvénykönyv kimondja, hogy az emberi élet, a testi épség és az egészség védelme kiemelkedő fontosságú, ezért nemcsak ezeknek a sérelmével, hanem az ezeket a jogtárgyakat veszélyeztető cselekményekkel szemben is indokolt büntetőjogi védelmet biztosítani.

    Az alaptörvény is védi a gyermekek egészségét az alábbi alaptörvényekkel. A maszkhordási kötelezettség egészségkárosító és személyiségromboló hatása miatt az alábbi alapjogokat sérti:

    XVI. cikk (1), (2), (3) bekezdés,

    –                      „Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.

    XX. cikk

    –                      „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

    Itt szeretnénk hivatkozni arra, hogy foglalkozási szabálynak tekintjük az NNK Szervezeti és Működési Szabályzatát, amely egyértelműen rendelkezik az egészségvédelmi kötelezettségről.

    Az országos tisztifőorvos feladata és hatásköre:

    5.1.1. b) közreműködik a népegészségügyi stratégia elkészítésében, felelős az ezzel összefüggő feladatok ellátásáért, illetve felel az intézményi stratégia előkészítéséért;

    5.1.2. Az országos tisztifőorvos a felügyeleti, ellenőrzési és kontrolling feladatok körében:

    c) ellenőrzi az NNK részére a jogszabályok által előírt feladatok végrehajtását;

    5.1.3. 2) megkeresésre szakmai kérdésekben állást foglal, véleményt nyilvánít,

    3) felhívást intézhet közegészségügyi-járványügyi, egészségfejlesztési, valamint egészségügyi igazgatási intézkedések megtételére, ha azok a lakosság érdekében szükségesek, valamint az intézkedések elmaradása esetén a miniszter útján intézkedés céljából megkeresi az arra feladatkörrel rendelkező minisztert,

    ae) közreműködik a miniszter szakmai irányítása keretében az alábbi területeken:

    2) szakmai sajtómegjelenéssel kapcsolatos feladatok megszervezésében,

    b) a kormányhivatal és járási hivatal számára

    bb) a szakmai feladatellátással kapcsolatosan szakmai eljárásrendeket, útmutatókat és elvi állásfoglalásokat, valamint iratmintákat ad ki,

    c) folyamatosan értékeli az ország járványügyi helyzetét és szükség szerint kihirdeti a járványhelyzetet;

    d) részt vesz a közegészségügyi, járványügyi, munkaegészségügyi, egészségügyi igazgatási tárgyú, valamint az egészségfejlesztésre és az egészségügyi ellátás fejlesztésére irányuló jogszabályok előkészítésében, továbbá véleményezi a közigazgatási egyeztetésre érkező egyéb jogszabály-tervezeteket;

    j) felelős az állampolgárok tájékoztatásával, panaszaik, közérdekű bejelentéseik kivizsgálásával összefüggő feladatok ellátásáért;

    k) felügyeli a transzparencia irányelvek érvényesülését;

    m) felügyeli az NNK nyilvántartási és hatósági tevékenységével kapcsolatos feladatait;

    Stanford-University összefoglaló tanulmány a maszkok káros élettani hatásairól és a viselés egészségügyi következményeiről (valamint a Sars-cov2 koronavírus elleni védekezben való viselésük feleslegességéről)

     Nincs tudományos és klinikai alapja a maszkok viselésének, mint védelmi stratégia, tekintettel arra a tényre, hogy a maszkok korlátozzák a légzést, hipoxémiát és hypercapniát okoznak, és növelik a légúti szövődmények, az önszennyeződés és a fennálló krónikus állapotok súlyosbodásának kockázatát.”

    „Az arcmaszk viselése mechanikusan korlátozza a légzést azáltal, hogy növeli a légmozgás ellenállását mind a belégzési, mind a kilégzési folyamat során. A száj, az orr és az arcmaszk között csapdába esett levegő többször visszalélegzésre kerül, így alacsony O 2 és magas CO 2 koncentrációt létrehozva hipoxémiát és hypercapniát okoz. A súlyos hipoxémia kardiopulmonáris és neurológiai szövődményeket is kiválthat. Az artériás vér alacsony oxigéntartalma myocardialis ischaemiát, súlyos ritmuszavarokat, jobb vagy bal kamrai diszfunkciókat, szédülést, hipotenziót, syncopét és pulmonalis hypertoniát okozhat. Az arcmaszk használatának eredményeként kialakuló krónikus alacsony fokú hipoxémia és hypercapnia súlyosbíthatja a meglévő kardiopulmonáris, metabolikus, érrendszeri és neurológiai állapotokat. (A mellékelt táblázat összefoglalja az arcmaszk viselésének élettani, pszichológiai hatásait és azok lehetséges hosszú távú következményeit az egészségre.)

    Az arcmaszk ezen túlmenően a baktériumokat is visszatartja, visszavezeti a maszk belső és külső rétegére. Ezek a mérgező összetevők így ismételten visszajutnak a testbe, önfertőzést okozva. Az arcmaszkokon keresztüli lélegzés növeli a hőmérsékletet és a páratartalmat a száj és az arcmaszk közötti térben, ami a maszk anyagából mérgező részecskék felszabadulását eredményezi. Szisztematikus irodalmi áttekintés szerint a maszkok aeroszolos szennyezettségi szintje 13-202 549 különböző vírust tartalmaz. A szennyezett levegő magas baktérium- és mérgező részecskekoncentrációkkal történő visszalégzése, alacsony O 2 és magas CO 2 -szint mellett, folyamatosan kihívást jelent a test homeosztázisára, önmérgezést és immunszuppressziót okozva.

    A szöveti arcmaszknál azonban még egy nagyon káros hatást figyeltek meg: több mint 13-szor nagyobb kockázattal [relatív kockázat = 13,25 95% CI (1,74–100,97) növelte az influenzaszerű betegségek kockázatát. A szövetmaszkok jelentős egészségügyi és biztonsági problémákat hordoznak, ideértve a nedvességvisszatartást, az újrafelhasználást, a rossz szűrést és a fertőzések kockázatának növekedését.

    Pszichológiai károkozás bizonyítása:

    Mivel korábbról szinte semmilyen információ nem állt rendelkezésre a gyermekek (és felnőttek) maszkviseléssel kapcsolatos hosszú távú tapasztalatairól, készült egy összesítés a szülői tapasztalatok alapján.

    Az eredmények az alábbiak voltak:

    2020.10.26-ig összesen 20 353 ember használta a nyilvántartást, akik összesen 25 930 gyermekről adtak meg adatokat. A maszk átlagos viselési ideje napi 270 perc volt. Maszk viseléséből eredő károsodásokról a szülők 68% -a számolt be. Ezek az alábbiak: Ingerlékenység (60%), fejfájás (53%), koncentrációs nehézségek (50%), kevesebb boldogság (49%), vonakodás az iskolába / óvodába járástól (44%), rossz közérzet (42%) a tanulás zavara (38%) ) és álmosság vagy fáradtság (37%).

    Pszichológiailag az arcmaszk viselése alapvetően negatív hatással van a viselőjére és a közeli személyre. Az arcmaszkok viselése miatt, melyek az arc fontos, mimikát közvetítő részét eltakarják az alapvető ember-ember közötti kapcsolat sérül, és az önazonosság. 

    A hipoxiás és hiperkapnici állapotot okozó arcmaszkok viselése, amely folyamatosan kihívást jelent a normális homeosztázisra, aktiválja a „harcolj vagy menekülj” stresszreakciót, amely az emberi test fontos túlélési mechanizmusa. Az akut stressz válasz magában foglalja az idegrendszer, az endokrin, a szív- és érrendszeri, valamint az immunrendszer aktiválódását. Ezek közé tartozik az agy limbikus részének aktiválása, stresszhormonok (adrenalin, neuro-adrenalin és kortizol) felszabadítása, a véráramlás eloszlásának megváltozása (a perifériás erek értágulata és a zsigeri erek vazokonstrikciója) és az immunrendszer válaszának aktiválása ( makrofágok és természetes gyilkos sejtek szekréciója). A maszkot viselő emberekkel való találkozás aktiválja a veleszületett stressz-félelem érzelmeket, ami elemi reakció minden veszélyben lévő vagy életveszélyes helyzetben lévő ember számára, például halál vagy ismeretlen, kiszámíthatatlan kimenetel esetén. Míg az akut stresszreakció, amely másodpercekig, vagy percekig tart adaptív reakció a kihívásokra és a túlélési mechanizmus része, a krónikus és tartós stressz-félelem állapota már káros hatással van a testi és lelki egészségre. Az ismételten vagy folyamatosan aktivált stressz-félelem válasz a testet túlélési módra készteti, fenntartva a vérnyomás növekedését, a gyulladáscsökkentő állapotot és az immunszuppressziót.

    A maszkok viselésének hosszú távú gyakorlata erősen pusztító egészségügyi következményekkel jár. A hosszan tartó hipoxiás-hiperkapnikus állapot veszélyezteti a normális fiziológiai és pszichológiai egyensúlyt, rontja az egészséget, és elősegíti a meglévő krónikus betegségek kialakulását és előrehaladását. A hipoxia szintén fontos szerepet játszik a rák kialakulásában. 

    A krónikus stressz, valamint az oxigénhiányos és hiperkapnikus állapotok felborítják a test egyensúlyát, és fejfájást, fáradtságot, gyomorproblémákat, izomfeszültséget, hangulati zavarokat, álmatlanságot és felgyorsult öregedést okozhatnak. Ez az állapot elnyomja az immunrendszert, így az nem képes megvédeni a testet a vírusoktól és baktériumoktól, csökkenti a kognitív funkciókat, elősegíti a súlyos egészségügyi problémák kialakulását és súlyosbítását, beleértve a magas vérnyomást, a szív- és érrendszeri betegségeket, a cukorbetegséget, a rákot, az Alzheimer-kórt, a növekvő szorongást és depressziós állapotokat és társadalmi elszigeteltséget okoz.

    Egy tanulmány a vér oxigén szintjének jelentős csökkenését is megállapította műtéti, viszonylag steril körülmények között, állandó hőmérséklet és páratartalom mellett. Ez a hatás fokozottan jelentkezik egy nem kontrollált hétköznapi, főként zárttéri környezetben. Olyan emberek között, akik nincsenek a maszk viseléséhez sem hozzászokva.

    Kutatók oximéter segítségével 53 sebész vér oxigénszintjét vizsgálták. Mérték a vér oxigénellátását műtét előtt, valamint a műtétek végén. Azt találták, hogy a maszk jelentősen csökkentette a vér oxigénszintjét (pa0 2 ). Minél hosszabb ideig viselték a maszkot, annál nagyobb volt a vér oxigénszintjének csökkenése. Az oxigénszint csökkenése (hipoxia) nem csak az agyat károsítja, hanem az immunitást is, mely a kórokozókkal való védekezésben elemi fontosságú. Gátolhatja a vírusfertőzések leküzdésére használt fő immunsejtek típusát, az úgynevezett CD4 + T-limfocitát és stimulálja a Tregs nevű erőteljes immungátló sejtet. Ez meghatározza az esetleges fertőzések, köztük a sars-cov2 fertőzésének lefolyását, és sokkal súlyosabbá teszi a fertőzés következményeit. Lényegében a maszk igen erősen megnövelheti a fertőzések kockázatát, amely, ha bekövetkezik emiatt sokkal rosszabb kimenetelű lehet. „

    Dr. Margareta Griesz-Brisson PhD, Európa egyik vezető neurológus tanácsadója, orvosjogi-szakértő, a londoni Neurológiai Klinika orvosi igazgatója. Szakterülete a neurológia és neuro-regeneráció. Több nyilatkozatában is megerősítette, hogy a maszkviselés, főleg hosszútávon oxigénhiányos állapotot eredményez.  Az emberi agy nagyon érzékeny az oxigénhiányra. Vannak idegsejtjei, többek között a hippokampuszban, amelyek nem maradhatnak 3 percnél hosszabb ideig oxigén nélkül – mert azt már nem élik túl.
    A kialakuló veszélyes állapotra utaló tünetek: fejfájás, álmosság, szédülés, koncentrációs problémák, reakcióidő lelassulása – a kognitív rendszer reakciói. Ha azonban a páciens már krónikus oxigénhiányban szenved, ezek a tünetek mind megszűnnek, mert a szervezet hozzászokik. 
    A másik súlyos probléma, hogy az agy idegsejtjei nem képesek regenerálódni. Tehát abban az esetben, ha a páciens leveszi az arcmaszkot és ismét szabadon oxigénhez jut, az elveszett idegsejtek már nem fognak regenerálódni, így maradandó és életre szóló egészségkárosodást szenved.
    Elmondása szerint, mivel a gyermekek agyának a fejlődéshez igen nagy mennyiségű oxigénre van szüksége, a maszkok használata számukra egészségügyileg teljesen ellenjavallt és épp ezért tilos.  Az oxigénhiány gátolja ugyanis az agy fejlődését, és az ennek következtében bekövetkezett károsodás NEM fordítható vissza.

    Méreganyagok a maszkokban:

    A legtöbb FFP2 maszk gyapja egy hőre lágyuló anyag: polipropilén. Ezen kívül nagy mennyiségben vannak jelen a maszkokban ragasztók, kötőanyagok, antioxidánsok és UV-stabilizátorok. A hamburgi Környezetvédelmi Intézet és a lüneburgi Leuphana Egyetem kutatói illékony szerves szénhidrogéneket is találtak a tanúsított maszkokban. Néhány maszkban nagy mennyiségben voltak formaldehid vagy anilin, majd további mesterséges illatanyagok, amelyek célja elfedni a kellemetlen kémiai szagokat. A kék színű műtéti maszkok esetében a kobaltot általában festékként is használják. Összességében ez egy olyan vegyi koktél, amelynek toxicitását soha nem tesztelték, és hosszú távú hatásait sem. Viselője a kémiai összetevőkön túl még azok a mikroszálas részecskéket is belélegzi, amelyek megfelelő méretűek ahhoz, hogy megtelepedjenek a tüdőben, vagy onnan haladjanak tovább a testen keresztül.

    Különösen problémásak azok a mikroplasztikus szálak, amelyek leválnak a maszk gyapjúról. Ezek WHO szálakként is ismertek. „A baleset és munkavédelmi előírások magas szinten kezelik őket a munkavédelem területén, mivel igen veszélyesek, valamint a német Szövetségi Munkabiztonsági és Egészségvédelmi Intézet linkjei is felsorolják a különböző TRGS-eket és az ilyen veszélyes anyagok kezelésének technikai szabályait. Az emberek pedig mindenféle munkabiztonsági ismeret és védelem nélkül pontosan ezeket a veszélyes anyagokat hordják az arcukon. A tüdőkárosodás így vírus nélkül is bekövetkezik.”

    A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a maszk gyapjú mikroplasztikus szálainak kopása az idő múlásával jelentősen megnő. A mechanikai igénybevétel a fel- és levételkor fokozott szálkopáshoz vezet. Azok az orvosok vagy nővérek, akik csak akkor viselik a maszkot, amikor elmennek a műtőbe vagy az intenzív osztályra, és a maszkokat akkor dobják el, amikor kijönnek, sokkal kevesebb mikroszál belélegzés veszélyének vannak kitéve, mint azok, akiknek hosszabb utakon vagy sok esetben munkahelyen iskolában, kell viselniük a maszkokat órákon át. 

    A maszkok belső terében keletkezett meleg, nedves légkör, kedvez a káros baktériumok elszaporodásának, így sok maszkot viselő, egészséges gyermek fertőződik meg. A használati útmutatóban rögzítik azt is, hogy: „A használt maszkokat fertőtleníteni kell, vagy másod – harmadosztályúvá kell őket minősíteni.” „Ha a maszkot viselő személy köhög, tüsszög vagy légszomja van, használatát azonnal abba kell hagyni.” A maszkot maximum 2 órán át javasolják viselni, egyébként az egészségügyi intézményekben és a műtőkben 20 percenként javasolják a maszkok cseréjét. Ezek a követelmények a hétköznapi használat során teljesíthetetlenek, illetve ilyenkor olyan bakteriális, virális hatások is érik a maszkot, melyek a műtő steril körülményei között nem fordulhatnak elő, s melyek igen magas mértékben növelik a fertőzések kockázatát!

    Ezeket az egészségügyi eszközöket nem hétköznapi vagy utcai használatra tervezték. Céljuk, hogy műtőben, viszonylag steril körülmények között és állandó hőmérsékleten megvédjék a beteg sebeinek véletlen szennyeződését, és viselőjüket a testnedvek fröccsenéseitől vagy permetezésétől. 

    Egyéb bakteriális stb. szennyeződések:

    A házi-készítésű maszkoknál viselőjük gyapjún, pamuton vagy textilszöveten keresztül lélegezik. A kilélegzett pára lecsapódik a szálakra, mely a szálak mikrostruktúrájához kapcsolódik. A vírusok nagyon jól képesek túlélni ebben a számukra ideális környezetben.

    Az egész nap használt koszos, nedves maszk miatt pedig gyorsan kialakulhat egy súlyos staphylococchus fertőzés amely egyetlen antibiotikumra sem reagál és az orrüregen keresztül az egész légző-rendszert megbetegítheti. Ennek kórokozója az emberek 10%-ának orrnyílásában alapvetően is megtalálható. A maszkok rásegítő nedves közege és visszatartó ereje nélkül azonban általában nem okoz komolyabb megbetegedést.  A maszk viselésével azonban a kilélegzett vírusok nem tudnak elmenekülni, és az orrjáratokban koncentrálódnak. Súlyosabb esetben bejutnak a szaglóidegekbe és rajtuk keresztül aztán az agyba, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az agy azon területéhez, amely a közelmúlt emlékezetével és a memória konszolidációjával foglalkozik. 

    Prof. Detlev Krüger, 27 évig, 1989-től 2016-ig volt a Berlini Charité és a Virológiai Intézet igazgatója megállapítása szerint „A szájmaszkok a különböző légzőrendszert megbetegítő kórokozók szétterítését, széthordását eredményezik.”

    “A Kalifornia Egyetemen (Davis) dolgozó kollégáktól megjelent Nature (Scientific Reports) cikk alapján bizonyos, hogy a műtéti maszkok, mint amilyen a zárt KN95, illetve feltehetőleg a szellőztetett N95 csökkenthetik csak jelentősen légúti mikrométeres részecskék kibocsátását köhögés, beszéd vagy szájon át való légzés kapcsán. A házi készítésű szövetmaszkok viszont jelentősen emelik vagy sokszorozzák a légúti mikronos részecskék kibocsátását!
    Ezen eredmények azt mutatják, hogy akár tiszta, akár szennyezett pamutmaszkokból származó rostrészecskék aeroszolos terjedése is egy vírusjárványt erősítő tényező lehet minden vizsgált légzésforma esetében.

    Levelünkhöz az alábbi mellékleteket küldjük:

    ·         Stranford-university tanulmány és forrásai (angol és magyar nyelven)

          Arcmaszkok a COVID-19 időszakban: Egészségügyi hipotézis           

    ·         Michael Braungart professzor, a hamburgi Környezetvédelmi Intézet tudományos igazgatójával készült szakmai interjú (német és magyar nyelven)

    ·         Az 53 sebészorvos bevonásával végzett maszktanulmány: Preliminary report on surgical mask induced deoxygenation during major surgery

    ·         Margareta Griesz-Bisson német neurológus cikk magyar és angol nyelven (German Neurologist Warns Against Wearing Facemasks: ‘Oxygen Deprivation Causes Permanent Neurological Damage)

    ·         Szülők bevonásával a maszk gyermekekre gyakorolt pszichológiai és fizikai hatásáról készült vizsgálat magyar nyelven. (Corona children studies “Co-Ki”: First results of a Germany-wide registry on mouth and nose covering (mask) in children)

    Kelt: 2021. április 20.

    Köszönettel:

    Felelős Szülők és Emberek Közössége

     

     

     


     

     

     

  • A tudományellenesek demokráciaellenesek? (2022. 02. 26.)

    A tudományellenesek demokráciaellenesek? (2022. 02. 26.)

    Magyar Nemzet Lugas hétvégi magazin (Tíz éve még egész színvonalas volt)

    2022. 02. 26. szám 3. oldal:

    A tudatlanság térfoglalása

    Riport Boldogkői Zsolttal, a Szegedi TudományegyetemOrvosi Biológiai intézetének vezetőjével

    (A cikkben a tudományellenes jelentése, ha valaki az 'államilag' elfogadott nézeteket megkérdejelezi. Lehet általánosan szó védőoltásokról, vagy manapság a covid eljárásokról, maszkról, lezárásokról stb.)

    részletek:

    Tíz éve foglalkozom ismeretterjesztéssel.

    Az alternatív orvoslás taglalása igen heves reakciókat váltott ki. ('Felelet': pár éve a homeopátiát is erősen támadják a kormányzati erők.)

    A nyílt tudományellenesség pszichológiai indíttatású, és nem hat rá sem a tudományos ismeretterjesztés, sem maguknak a tényeknek a bemutatása.

    Ha ez a nagy tömeg nem csak kifogásokat keresne, felvette volna a kínai oltást, ami hagyományos. ('Felelet': Azt értem, hogy szerinte a világ fele kifogást keres a lényegében kötelezővé tett covid oltás ellen. De arról nem beszél, hogy ezek az embermilliárdok a kormányok erős propagandája ellenére miért nem hisznek nekik.)

    Az erőszakos tudományellenesség ('Felelet:' mire gondol vajon?) bizonyos formái jelentős állambiztonsági kockázatot jelentenek, sőt a tudatlanság térfoglalása veszélyt jelent a demokráciára... ('Felelet': Rákosi és Sztálin se mondhatta volna szebben!)

     

    'Felelet'

    Ha ma ilyen egy intézetvezető, érthető, hogy Semmelweis felfedezése ellenére miért gyilkolta tovább még évtizedekig az európai hivatalos orvoslás anyák tízezreit, és őt magát miért ölték meg egy bolondokházába zárva.Nyílván ő is állambiztonsági kockázat volt.

    A témával kapcsolatban remélem, hogy a jelen járvány-oltás ügy következtében végre felébred a társadalom, és a cikkben is említett, a társadalom által eltűrt vagy éppen elvárt gyerekkori védőoltásokról megtudja a valóságot, és eltörlik azokat.

     

     

     

     

     

     

     

  • Anglia - inkább az oltottak halnak meg (2021. 11. 18.)

    Anglia - inkább az oltottak halnak meg (2021. 11. 18.)
     
     
     
    Copy_of_anglia_2021_okt_1_a.jpg
     
     
    anglia_2021_okt_1.jpg
     
     
     
     

    A teljes mértékben beoltottak a Covid-19 halálesetek 83%-át, a kórházi kezelések 68%-át és a megbetegedések 55%-át tették ki Angliában - civilekatisztanlatasert.hu

    Az "a" táblázat összesítése a cikkben:

    "Nem oltott lakosság = 538 haláleset 17,5%
    Részben vakcinázott lakosság = 85 haláleset
    Teljesen beoltott lakosság = 2447 haláleset. 80%  (összesen 3070)


    Ez azt jelenti, hogy az október 4. és október 31. közötti Covid-19 halálesetek 83%-a a beoltott lakosságra esett, míg a be nem oltottak csak 17%-át tették ki."

     
     Felelet:
     
    Úgy tűnik, Angliában még a hivatalos nyilvántartás szerint is, a "covid pozitív" halottak között nemhogy alig van oltott, hanem inkább több, mint ami az oltottsági arány szerint arányos lenne.

    Azaz a 3. oldal szerint Angliában 61-66% (2, 1 oltás) lett 2021. október végéig beoltva.

    Ha oltástól függetlenül egyenletesen halnának az angolok, 61% kéne legyen a halottak aránya is, ehelyett 80%. Tehát oltással a hivatalos statisztika szerint is könnyebb meghalni.

    (Bár a szövegben valahogy próbálják a számokat kedvezőbben értelmezni a táblázatok megjegyzéseiben, a 21. oldalon és az összefoglalásban a 29. oldalon....)

    Másik oldalról viszont még rosszabb lehet az oltás: Nem szerepelnek a halálesetek között az éppen negatív tesszttel elhunytak, valamint az oltás miatt például szívinfarktussal meghaltak.

     

     

     

     

     

     

     

  • Ángyán József a kínai egyetemről, hazaárulásról (2021. 04. 20.)

    Ángyán József a kínai egyetemről, hazaárulásról (2021. 04. 20.)

    2021. 04. 20 Ángyán József levele

    Fudan Budapest - a kínai pártegyetem hazai kormányzati letelepítése

    Kedves Barátaim!

    Egy - nekem szinte felfoghatatlan, meghaladni gondolt állapotokat felidéző, vészjósló - kormányzati tervről szóló hírrel kapcsolatban írok.

    Nem tudom, hogy mennyire kíséritek figyelemmel a bennünket körülvevő világ történéseit, de én csak utólag, Darvas Béla professzor írásából (undefined, undefined) szereztem tudomást a kínai pártegyetem magyarországi letelepítésének kormányzati szándékáról, ami mélységesen felháborított, és az ügy számomra a rendszer szintű, állami rangra emelt hazaárulás és korrupció megalapozott gyanúját is felveti. De azt a tragikus helyzetet is jelzi, hogy milyen mértékben kerülhetett a magyar kormány a kínai gazdasági-politikai érdekek fogságába, ami számunkra nem túl bíztató jövőt vetít előre. Isten legyen irgalmas hozzánk és utódainkhoz!

    Az íráshoz - hallgatási fogadalmamat időlegesen felfüggesztve - magam is hozzászóltam, mert úgy gondolom, hogy ezt már valóban nem lehet szó nélkül hagyni. Véleményemet - amelyet megjegyzésként más posztokhoz (pl. undefined) is hozzáfűztem - a csatolt fájlban olvashatjátok. Ebben "nemzeti konzultációs kérdések" formájában a projektet érintő legsúlyosabb ügyeket mintegy magamnak összegeztem, de a "kereszténységet védelmező" kormányunknak is szíves figyelmébe ajánlom..

    A szerintem tévútról bennünket visszafordító Gondviselésben bízva, az ügy és lehetséges következményei végiggondolását kérve, szeretettel és barátsággal: Jóska

    U.i.: levelemet és csatolt véleményemet a közvéleménynek is szántam, így az szabadon terjeszthető

     

    Ha Kína hitelt nyújt

     

    Azt mondja Róna Péter professzor (Klubrádió, 13.10), hogy az afrikai, de európai vagy akár dél-amerikai országoknak nyújtott kínai hitelek közös jellemzője, hogy:

    - rendszerint olyan célra nyújtják, amit a beruházás saját tevékenységének eredményéből nem tudnak visszafizetni,

    - a szerződéseknek rendre van egy titkos záradéka, amely azt tartalmazza, hogy amennyiben a hitelezett ország nem tudja visszafizetni a hitelt, akkor jelentős nemzeti vagyon kerül át kínai tulajdonba.

    Utánanéztem, a nemzetközi sajtóból néhány példa:

    - Sri Lanka a legfontosabb kikötőjét kénytelen "bérbe adni" Kínának, amit Kína hadikikötőként használ,

    - Görögországban a legfontosabb kikötő került többségi kínai tulajdonba, ("Pireusz kikötője lesz a kínai sárkány feje" )

    - Venezuelában a teljes olajkitermelésre tette rá Kína a pecsétjét,

    - A legújabb: az Észak-Macedóniában kínai hitelből épített autópályára felvett kínai hitelt az EU-val akarja visszafizettetni. Ez nem sikerült, így jelentős földterületek kerülnek Kína tulajdonába.

    A szakirodalom ezt "rabló hitel"-nek nevezi.

    A magyar és a kínai kormány között létrejött (Belgrád - Budapest vasút), és létrehozandó(?) (kínai egyetem) hitelszerződéseknek nemcsak a záradéka, de a teljes szerződés titkos... sőt, az is titkos, hogy miért titkos.

     

    Fudan Budapest Egyetem

     

    Az újabb fejleményekkel kiegészített megjegyzés Darvas Béla professzor posztjához (2021. 04. 17.)

    ('Felelet': nem tudtam bemásolni)

    Tisztelt Professzor Úr! Kedves Béla!

    Nagyon köszönöm, hogy ráirányítottad a figyelmet a nem akármilyen Fudan Budapest Egyetem projektre. Személyes tapasztalataidon is alapuló megjegyzéseiddel, kételyeiddel és ellenérzéseiddel mélységesen egyetértek, azokhoz – szíves engedelmeddel – néhány további megjegyzést és egy – tán leginkább a kormányhoz címzett – javaslatot fűznék.

    Nos 2003-ban Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása – ezzel szuverenitásunk egy részének kétségtelen feladása – ügyében még országos népszavazás volt. Azóta sokat fejlődhetett az ország, vezetése ma „sokkal jobban teljesít”, hiszen úgy tűnik a bonyolultabb – „hova kerüljön a biciklitároló” típusú, a közösséget megosztó, sorsdöntő – kérdések „ösznemzeti” megvitatásával szemben a kelethez, annak diktatúráihoz való csatlakozást érintő „egyszerű ügyekben” nemhogy népszavazásra, de még csak „nemzeti konzultációra” sincs szükség. A kormány és annak feje – „a magyaroktól kapott teljeskörű felhatalmazás” jegyében nem először – „az emberek” és a törvényhozás megkérdezése nélkül is dönteni tudott a kínai elköteleződés újabb lépése mellett.

    Áttanulmányozva ezt a "nagyívű" projektet, a "kiváló" döntés végleges „nemzeti megpecsételése” jegyében mégsem volna tán haszontalan legalább pl. az alábbi kérdésekben „nemzeti konzultációt” tartani:

    Egyetért-e Ön azzal, hogy 31 évvel a rendszerváltás és 17 évvel az EU-csatlakozás után

    • az a sanghaji Fudan egyetem, a Kínai Kommunista Párt elitegyeteme létesítsen Budapesten, 520 ezer négyzetméteren, részben a tervezett ferencvárosi, 12 ezres kollégiumi negyed, a Budapest Diákváros helyén, 4-5 karból álló, 5-6 ezer hallgatót és mintegy 500 oktatót befogadó önálló egyetemi campust, amely egyetem
    • együttműködik a kínai hírszerzéssel, külön kémiskolát működtet, és a Kínai Kommunista Párt elitképzőjeként tanárainak és hallgatóinak legalább negyede párttag?
    • alig két éve chartájában a gondolat- és kutatási szabadságról szóló részeket a Kínai Kommunista Párt iránti hűségnyilatkozattal helyettesítette?
    • kinyilvánította, hogy az egyetem alapvető vezetője a KKP egyetemi bizottsága?
    • ahol a párt iránymutatásainak megfelelően az oktatás és kutatás nem érintheti egyebek mellett az alkotmányos demokrácia, a civil társadalom, a sajtószabadság, a KKP bírálata, a kínai szocializmus nehézségei és az emberi jogok területeit?
    • ahol Hszi_Csin-ping – Mao Ce-tung-ot is megszégyenítő – iránymutatása szerint az egyetemi oktatás és oktatásszervezés lényege az ideológiai és a politikai munka, minden tudomány Marx elméletén alapul, az egyetem dolga pedig ezt a hallgatókban szüntelenül tudatosítani, hogy mindannyian a szocialista alapértékek rendíthetetlen híveivé váljanak?
    • már 2024-től Fudan Hungary Egyetem néven működjön, amit – a magyar állam alóli egyetem-kiszervezések mintájára – egy kínai-magyar vagyonkezelő alapítvány hoz létre és tart majd fenn?
    • a projekt 100 MrdFt közvetlen magyar költségvetési forrásból és 450 MrdFt – a magyar állam által, a Budapest-Belgrád vasút beruházás mintájára felvett – kínai hitelből valósuljon meg, amelyet teljes egészében Magyarország fizet?
    • a nyilvánosságra került kormányelőterjesztésnek és titkos kormányhatározatnak megfelelően
    • a főváros és a kormány előzetes megállapodása alapján sokezer magyar diáknak tervezett, modern kollégiumi és közösségi tereket ígérő Budapest Diákváros projektet felrúgva, területének egy jelentős részén, azt kiszorítva,
    • kizárólagosan kínai kivitelezésben – kínai technológiával, munkaerővel és építési anyagok felhasználásával – épüljön meg,
    • a jogi szabályozásnak pedig – tán már nem is meglepő módon – mielőbb „el kell érni azt a pontot, ahol a beruházással összefüggő folyamat már nem állítható le”?
    • az építkezést – az EU vonatkozó szabályozásának való megfelelést „nem relevánsnak” tekintve – arra a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalatra bízzák,
    • amelyet a Népi Felszabadító Hadsereggel, vagyis a kiber-kémkedést és technológiai hírszerzést jórészt felügyelő kínai katonasággal való szoros kapcsolata miatt, a velünk NATO-szövetséges Egyesült Államok védelmi minisztériuma 2017-ben feketelistára tett?
    • amely 2012-ben az Afrikai Unió székházát – mint öt év után kiderült – egyfajta kínai "hírszerzési központként" építette meg, titkosszolgálati lehallgatási és információ-továbbító technikával/technológiával szerelte fel?
    • amelynek nemzetközi beruházásait az elmúlt 10-12 évben ezen túl is korrupciós és/vagy kémkedési ügyek sorozata (pl.: fülöp-szigeteki útépítés, bahamai luxushotel- és kaszinóépítés, pakisztáni autópálya építés, ausztrál építővállalat felvásárlás kísérlete, stb) kísérte?
    • (a poszt utáni legújabb fejleményként) a Kormány javaslatára az Országgyűlés úgy módosítsa a vonatkozó törvényt, hogy
    • az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli székhelyű (azaz jelen esetben kínai – a szerző) felsőoktatási intézmény akkor folytathasson nálunk oklevelet adó képzési tevékenységet, ha Magyarország és a külföldi intézmény székhelye szerinti állam (azaz jelen esetben Kína – a szerző) kormánya által kötött nemzetközi szerződésben szerepel, és
    • képzése a magyar felsőoktatási intézmények képzésével egyenértékű, amely esetben
    • a felsőoktatási intézmény székhelye szerinti államban (azaz jelen esetben Kínában – a szerző) elismert végzettséget tanúsító oklevelek és fokozatok legyenek adhatóak, továbbá
    • az oktató- és kutatómunkára, az intézmény működésére az intézmény székhelye szerinti állam (azaz jelen esetben Kína – a szerző) előírásait kell alkalmazni?

    A további tájékozódáshoz, a kérdések mérlegeléséhez és megalapozott megválaszolásához egyebek mellett pl. az alábbi forrásokat és azóta megjelent írásokat is ajánlom az érdeklődők szíves figyelmébe:

    ('Felelet': nem tudtam bemásolni)

    Érdemes a kormányzati propaganda szócsövének írását is elolvasni, amely nem a tényeket cáfolja, vagy a döntés megalapozottságát igazolja, hanem a titkos kormánydöntés kiszivárgását – jól bevált gyakorlata szerint – a főpolgármester személye elleni támadásra használja:

    ('Felelet': nem tudtam bemásolni)

    A figyelemfelhívó írásért ismételt köszönettel, a – szerintem az állami, rendszer szintű korrupció és hazaárulás megalapozott gyanúját is felvető – projekt további fejleményeit, a körülötte kialakuló kormányzati terelést és hazudozást is figyelemmel kísérve, szeretettel és barátsággal: Jóska

    Gödöllő, 2021. április 19.

    Ángyán József

     

     

     

     

     

  • Az oltottak halnak meg (2022. 07. 25.)

    Az oltottak halnak meg (2022. 07. 25.).)

    2022. 07. 15. orvosokatisztanlatasert.hu-ról

    Kovid statisztikák külföldről

    Egy kis statisztika Angliából. 2022. április 1. és május 31. között a kovid diagnózissal elhunytak közül 288-an voltak oltatlanok, 4.647-en kétszer oltottak, 4.215-en pedig háromszor oltottak.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Az újságírásunk a mélypont felé tart (2021. 09. 23.)

    Az újságírásunk a mélypont felé tart (2021. 09. 23.)

    A Magyar Nemzet napilap 2021. szept. 22-i,

    "A koronavírus annyi áldozatot követel, mint a spanyolnátha"

    című cikke alkalmából.

     'Felelet'

    A cikk végén a címmel ellenkezőleg azt olvashatjuk, hogy a spanyolnáthának világszerte 50 millió halálos áldozata volt, a mostaninak eddig 5 millió. A mai négyszeres népesség miatt ez 40-szer kisebb halálozás, és ha hozzáteszzük azt, hogy még az autóbalesetben meghaltakat is Covid áldozatnak tüntetik fel (lásd 'Bayer Zsolt: Alig van áldozat' c. írásban, ami szerint csak a számolt áldozatok 3 százaléka igazi), a különbség legalább 400-1200-szoros!

    Ezerszer ártalmatlanabb a Covid a Spanyolnál. (Persze a kormányzati intézkedések, félelemkeltés, hazudozás, lezárások, tilalmak, maszkok, oltások valóban ártalmasok.) Érdekes összevetés a mai hlyzettel, hogy a Mikkel Hindhede-nek köszönhetően egészségesen étkező Dáiában nem volt járvány.

    Nem hiszem, hogy Sztálin és Rákosi idejében ennél nagyobbat hazudtak volna az újságok.

    Felelősségre vonás esetén azt mondanák az újság védői, hogy az alcímből kiderülhet, hogy a főcím az Egyesült Államokra (USA) vonatkozik... De még akkor is többszörös hazugság a cikk. A spanyolnátha a háborúban legyengített Európát érintette, ezt veti össze zűrösen a mai Amerikával.

    Érdekes a szinte betegesen pontosnak mutatkozó, de talán azt célző forma, hogy higgyünk a tájékoztatásnak: Az utolsó mondatban egy adott napszakig ("hétfő este") ad meg 4,69 millió halottat! Mintha napszakra pontosan tudnánk a halottak darabszámát. Miközben ezerszeres hazugság a valóság. És közben a magyar statisztika (KSH) is még hónapok után is módosítja a halottak számát, nem a covidot, hanem az összhalálozást. Azaz rendkívül lassú és pontatlan az adatáramlás. (Akkor legalább kimásolt volna a cikkiró egy számot a worldometers.info-ról, ami most például 4,736,031. Itt a halálozásban egyébként harmadikak vagyunk..)

     

     

     

     

     

     

     

  • Boldogság, nevelés - könyvajánló (2021. 01. 14.)

    Boldogság, nevelés - könyvajánló (2021. 01. 14.)

    Mit keres ez a téma egy közéleti honlapon?

    Az ajánlott könyvekből kiderül, hogy a közélet, politika, történelem, háborúk, emberi boldogtalanság, családok szomorúsága hogyan következik a civilizációnk nevelési szokásaiból, szabályaiból, hogyan adódnak a bajok mindig tovább, minden jószándék ellenére, és merre van a megoldás.

    1.: Summerhill - A. S. Neill, 1967 (a kiadónál is kapható)

    2.: Kezdetben volt a nevelés - Alice Miller, 1983 (Pont kiadó; a kétezeregykiadónál is kapható)

    3. Mérgező ​szülők - Susan Forward, 1989 (itt is kapható)

    4. (kapcsolódó, de nehezebb olvasmány): Emberi játszmák (1964) és Sorskönyv (1972) - Eric Berne

     

    Summerhill - A. S. Neill

    Az iskola idén lett száz éves! (honlapjuk itt)

    SummerHill - Teljes film, magyar felirattal itt. 100 perc

    Summerhill(angol nyelvű film) 28 perc

    Wikipédiaszócikk.

    BBC film az iskola bezárása elleni küzdelemről, a perről

    Magyar cikk: Fóti Péter: Látogatás Summerhillben, 2010. október 4-5.

    ebből idézve:

    "...a történelem a 70-es évek második felében másféle fordulatot vett, és a Summerhillt követő iskolák elsorvadtak elsősorban azért, mert anyagilag nem bírták a versenyt, az adófizetők pénzéből finanszírozott “ingyenes” állami iskolákkal. Summerhill azonban fennmaradt... Angliában az 1988. évtől, az „Education Reform Act” életbe léptetésétől az iskola egyre jobban a gazdasági érdekeknek a kiszolgálójává vált, és az oktatási bürokrácia a maga sajátos mindent mérő, mindent uniformizálni és ellenőrizni akaró hatalma egyre jobban érvényesült... Őfelsége tanfelügyeleti igazgatósága végül 1999-ben elhatározta, hogy a 90-es évek eleje óta a különös tekintettel megfigyelendő iskolák listájára (titokban) felvett iskolát megpróbálja bezáratni úgy, hogy olyan dolgokra kényszeríti, amelyeket az iskola úgysem fog teljesíteni. Amíg fennhangon hirdették, hogy az iskolának az angol iskolarendszer tradíciói szerint joga van egy saját filozófiára, addig konkréten ennek a rendszernek egyik legfőbb oszlopát körmönfont érvekkel megtámadták. Ez az elv kimondta, hogy az iskolai órák látogatása önkéntes jellegű."

    (a cikk írója által ajánlott nevek. John Holt, George Dennison, James Herndon, Herbert Kohl, Edgar Friedenberg)

     kapcsolódó:

    David Gribble: Real Education (Az igazi nevelés) angolul csak - Summerhill (részletek magyarul: EUDEC demokratikusnevelés honlapról)

     

     Kezdetben volt a nevelés

     ....... keresem a rövid idézeteket....

     

     Mérgező szülök

     .......keresem a rövid idézeteket....

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Budaházy (2022. 10. 27.)

    Budaházy (2022. 10. 27.)

    magyarjelen.hu 2022. október 28., péntek

    Szolidaritási éhségsztrájkba kezdtek a Budaházy Bizottság tagjai
    Horváth Tamás

     

    Az akcióhoz bárki csatlakozhat.

    Szolidaritási éhségsztrájkba kezdtek a Budaházy Bizottság az Igazságtételért tagjai Budaházy György és társai szabadulásáért – olvasható a szerkesztőségünk részére eljuttatott sajtóközleményben.

    Mint írják, ennek jegyében 2022. október 26. (szerda) reggel 10 órától két-két teljes napon át a Hazatérés Templomában tartózkodnak, s ez alatt csak vizet vesznek magukhoz. A helyszínen orvos is jelen lesz.

    A közlemény szerint elsőként Budaházy György édesanyja és testvére, Budaházy Edda vállalkozott a szolidaritási éhségsztrájkra, valamint Varga Domokos György író, újságíró, a Szilaj Csikó főszerkesztője.

    Az akció célja ugyanaz, mint Budaházy Györgyé, aki így kívánja felhívni a figyelmet az ellene foganatosított eljárások és ítéletek égbekiáltóan jogtalan és igazságtalan voltára, valamint így kíván nyomatékot adni annak a kérésének és az egyre szélesedő társadalmi elvárásnak, hogy őt és társait mielőbb köztársasági elnöki eljárási kegyelemben részesítsék.

    A Budaházy Bizottság az Igazságtételért tagjai azt kérik, hogy szabadság- és igazságszerető honfitársaink közül minél többen nyilvánítsák ki együttérzésüket és támogatásukat Budaházy és társai ügyében a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen.

    Hozzátették, aki támogatja az ügyet, otthon vállalkozzon jelképes, szolidaritási éhségsztrájkra, vagy pedig személyesen vegyen részt és csatlakozzon a Hazatérés templomában (1051 Budapest, Szabadság tér 2.) 2022. november 4-éig folytatandó tiltakozáshoz.

    “Bízunk benne, hogy addig az ország vezetése, a köztársasági elnök asszonnyal egyetemben kinyilvánítja szándékát és akaratát a milliónyi magyar által vágyott kegyelmi igazságtételre” – zárul a közlemény.

    Egyre több közszereplő áll ki Budaházy mellett

    ('Felelet: jó emberek - lásd cikk címkéjét)

    Mint arról korábban a Magyar Jelen is beszámolt, Budaházy György október 24-től kezdett éhségsztrájkba mindaddig, amíg a vele kapcsolatos jogtalanságok fennállnak. A börtönben sínylődő hazafi levelét – amely többek között az éhségsztrájkról szóló részt is tartalmazza – testvére, Budaházy Edda olvasta fel a Mi Hazánk október 23-i megemlékezésén a Corvin közben.

    Néhány nappal korábban, október 21-én pedig arról az örömteli fejleményről tudtunk hírt adni, hogy Kondor Katalin kezdeményezésére megalakult a Budaházy Bizottság az Igazságtételért, melynek tagjai nemzeti elkötelezettségű, tekintélyes közéleti személyek és megbecsült szakemberek..

    A bizottság jelenlegi tagjai (a lista folyamatosan bővül):

    Kondor Katalin, dr. Csókay András, Petrás János, Korbuly Péter, dr. Kőrösi Mária, Duray Miklós, dr. Drábik János, Tőkés László, dr. Morvai Krisztina, Stefka István, Pongrátz András (’56-os szabadságharcos), dr. Petrányi-Szöőr Anna, dr. Gaudi-Nagy Tamás, ifj. Hegedűs Lóránt, Varga Domokos György, Budaházy Edda, Mikus Márton István, Szent-Iványi Ágnes, dr. Popély Gyula, Szamosi Tímea, Borbély Zsolt Attila, dr. Liebmann Katalin, Füssy Angéla, Szilágyi Ákos, Gonda László, dr. Galla János, Vass István Mátyás (’56-os szabadságharcos), Petrás Mária, Döbrentei Kornél, Gonda László, Gőbl György, Ágoston Balázs, dr. Papp Lajos, Szikora Róbert, Moys Zoltán, Skrabski Fruzsina, Barabás Géza, Beke István, Szőcs Zoltán, Mészáros Zoltán.

    A tiszteletbeli tag pedig a nemrég elhunyt ’56-os szabadságharcos, Wittner Mária.

     

     

     

     

  • Carlo Maria Viganò érsek a járványról (2021. 05. 01.)

    Carlo Maria Viganò érsek a járványról (2021. 05. 01.)

    Erdély.ma honlapról:

    A világjárvány bűnrészesei – interjú a megdöbbentő összefüggésekről Carlo Maria Viganò érsekkel (I. rész)

    2021-04-08

    A koronavírus járványnak nevezett eseményekkel kapcsolatban sok mindent el lehet mondani a globális és a helyi média tájé-koztatásáról, kivéve azt, hogy kiegyensúlyozott és objektív lenne. Szinte mindegy, mit néz, olvas az ember, ugyanaz a monda-nivaló és üzenet jön le pártállástól függetlenül mindenhol. Ezeknek köszönhetően olyan közhangulat alakult ki, hogy aki akár csak kérdések formájában veti fel a kételyeit, arra is inkvizíciós módszerekkel csapnak le akár a saját ismerősei, barátai.

    Akik fel merik vállalni a véleményüket ugyanolyan kevesen vannak, mint a korábbi náci és kommunista diktatúra időszakában. A tömeg akkor is ment egy irányba, mert mindenhol azt hallotta, arra kell haladni. A következményeket ismerjük.

    Carlo Maria Viganò érsek a kevesek közzé tartozik. Tudós, egyházi vezető, főpap, pásztor.

    Az elmúlt hetekben több levelezőlistán terjed egy interjú magyar nyelven, Carlo Maria Viganò érsekkel, ami eredetileg német nyelven jelent meg. A hozzánk eljutott változatoknál nem derült ki a fordító személye, aki kitűnően érti ugyan a német nyelvet, de a magyar változat sok helyen pontatlan, zavaros, nem volt megfelelő. Az Erdély.ma egyik önkéntes munkatársa felhasználva a korábbi változatot, újrafordította az interjút, ami a Deutsche Wirtschaftsnachrichten c. lapban jelent meg egy hónappal ezelőtt. Azért vállaljuk ennek a közlését, mert olyan gondolatokat tartalmaz, amelyek nem kerülhetnek be a magyar nyelvű médiafelületek oldalaira, ugyanakkor egyetemes üzenete van, ami a Kárpát-medencére is kiterjed.

    Carlo Maria Viganò (1941) a katolikus egyház érseke, aki 2011. és 2016. között az Egyesült Államok apostoli nunciusaként tevékenykedett. Viganòt 1968. március 24-én szentelték pappá. Utroque iure doktori címet szerzett (mind a kánon, mind a pol-gári jog területén). 1973-ban lépett a Szentszék diplomáciai szolgálatába, és az iraki és a nagy-britanniai pápai diplomáciai képviseleteknél dolgozott, 1978 és 1989 között az Államtitkárságon töltött be tisztségeket. 1989. április 4-én Strasbourgban, az Európa Tanács különmegbízottjának és a Szentszék állandó megfigyelőjének nevezték ki. 2009-2011 között a Vatikánvárosi Állam kormányzója volt, megreformálta Vatikán város pénzügyeit és költségvetést, számos korrupciós esetet tárt fel. Rengeteg kérdésben Ferenc pápával ellentétes állásponton van. Korábban többször is Donald Trump volt amerikai elnökhöz fordult, aki kedvezően reagált a  felvetéseire, és mindenkit arra buzdított, hogy olvassa el Viganò gondolatait.

      

    – Excellenciás uram, Ön személy szerint hogyan éli meg a koronavírus okozta válságot?

    – A korom, érseki státuszom és zárkózott életem nem hasonlítható ahhoz, amit az emberek többségének el kell viselnie. Egy éve már én sem tudok elutazni, hogy meglátogassam azokat, akiknek szükségük lenne egy vigasztaló szóra. Ha valódi világjárványról lenne szó, nem okozna gondot, hogy önként elfogadjam a polgári és egyházi hatóságok döntéseit, mert felismerném, hogy az embereket a fertőzéstől kívánják megvédeni. Viszont ahhoz, hogy világjárványról beszélhessünk, először is izolálni kell a vírust; az kell, hogy a vírus súlyos legyen, amiből nem lehet azonnal kigyógyulni és a vírus áldozatai a lakosság nagy részét tegyék ki.

    Ehelyett tudjuk, hogy a SARS-CoV-2 soha nem volt izolálva, csak szekvenálva; hogy idővel gyógyítható az elérhető kezelések alkalmazásával, és hogy ehelyett a WHO és a helyi egészségügyi tisztviselők abszurd protokollok és kísérleti vakcinák rákényszerítésével bojkottálták az ilyen kezeléseket; hogy az elhunytak száma 2020-ban teljes mértékben összhangban van az előző években elhunytak átlagával.

    Ezeket az adatokat már a tudományos közösség is elismerte, még ha a média továbbra is cinkosan hallgat róluk.

    Egy olyan tervnek vagyunk tanúi, aminek egyáltalán nincsenek tudományos alapjai, és aminek egyetemes felháborodást kellene kiváltania. Az érintettek beismerése alapján tudjuk, hogy ezt az ál-világjárványt évekig tervezték, elsősorban a nemzeti egészségügyi rendszerek meggyengítésére és a pandémiás korlátozó intézkedésekre alapozva. Tudjuk, hogy egy nagyon sajátos forgatókönyvet követtek, ami azért született, hogy minden országban ugyanazt a választ adják, és hogy egységesítsék a diagnózisokat, a kórházi kezeléseket, az eljárásokat, az elszigetelési intézkedéseket és a polgároknak globális szinten adott információkat. A COVID-19-et azzal az egyetlen céllal rendezték meg, hogy erőszakkal korlátozzák a természetes szabadságjogokat, az alkotmányos jogokat, a szabad vállalkozáshoz és a munkához való jogot.

    A probléma nem önmagában a COVID, hanem annak felhasználása, ami a Világgazdasági Fórum által néhány évvel ez-előtt bejelentett Nagy Újraindítás megvalósítása érdekében történt, és amit ma pontról-pontra hajtanak végre azzal a szándékkal, hogy elkerülhetetlenné tegyék azokat a társadalmi változásokat, melyeket egyébként a lakosság többsége el-utasítana és elítélne.

    Mivel a sokat dicsért demokrácia, ami a médián keresztül jól befolyásolható, nem tette volna lehetővé a globalista elit által kí-vánt társadalombefolyásolási projekt megvalósulását, szükség volt egy világjárvány fenyegetésére – amit a fősodratú média pusztítónak mutatott be –, hogy meggyőzzék a föld teljes népességét, hogy alávesse magát a korlátozásoknak és a zárlatoknak vagyis egy valóságos házi őrizetnek, hogy elfogadja, hogy programok maradnak el, az iskolai órákat felfüggesztik, sőt az istentiszteleteket is betiltják; és mindezt úgy érték el, hogy az összes érintett bűnrészes lett, különösen a politikai vezetők, az egészségügyi tisztviselők, sőt maga az egyházi vezetés is.

    Az ebből fakadó károk, amelyeknek még nincs vége, hatalmasak és sok esetben helyrehozhatatlanok. Kimondhatatlan fáj-dalmat érzek, amikor a világjárvány kezelésének pusztító következményeire gondolok: családok mennek tönkre, gyermekek és fiatalok testi és lelki egészségét veszélyeztetik és megfosztják őket a szocializációhoz való joguktól, az idősotthonok lakóit egyedül hagyták meghalni, a rákos és súlyos betegek kezelését teljesen elhanyagolták, a vállalkozókat csődbe vitték, a hí-vektől megtagadták a szentségeket és a szentmisén való részvétel lehetőségét....

    Ilyeneket inkább egy háború okoz, nem pedig egy szezonális influenza, amit, ha időben kezelnek, 99,7% -ban élnek túl azok, akiknek nincsenek már meglévő betegségei. És fontos, hogy ebben az őrült rohanásban a szakadék felé, az egészséges élet alapelveit is figyelmen kívül hagyják, csak hogy gyengítsék az immunrendszerünket: otthon maradunk bezárva, távol a napfénytől és a friss levegőtől, miközben passzívan szenvedünk a televízió médiaterrorizmusától.

    Vajon milyen keményen fogják elítélni azokat, akik tudatosan betiltották a kezeléseket, és nyilvánvalóan téves protokol-lokat írtak elő annak érdekében, hogy számos olyan haláleset legyen, amely legitimálja a társadalmi méretű riasztást és az abszurd elzárási intézkedéseket? Milyen büntetés vár azokra, akik szándékosan megteremtették egy globális gazdasági és társadalmi válság feltételeit a kis- és középvállalkozások tönkretétele és a multinacionális vállalatok növekedése érdekében; akik bojkottálták vagy megtiltották az elérhető gyógymódokat, hogy kedvezzenek a gyógyszeripari vállalatoknak; akik vakcinaként mutattak be génszérumokat, kitéve a populációt egy kísérletnek, melynek még mindig ismeretlen eredményei és mellékhatásai minden bizonnyal súlyosabbak, mint a COVID tünetei; kik támogatták ezt az apokaliptikus narratívát a Parlament székeiben és a média szerkesztőségekben? És a katolikus hierarchia legmagasabb szintjein lévő személyek, akik bűnrészesek ebben a groteszk komédiában: hogyan fognak elszámolni a lelkiismeretükkel Isten előtt, amikor életük végén a színe elé kell majd járuljanak?

    – Az Egyesült Államok egykori elnökének, Donald Trumpnak küldött levelében nemcsak a „mély államra” utalt – amit már széles körben ismernek–, hanem egy, a háttérhatalom által uralt „mély egyházra” is. Megmagyarázná ezt?

    – A „mély állam” kifejezés nagyon jól visszaadja a párhuzamos hatalom gondolatát, amely híján van a legitimitásnak, de mégis eljár közügyekben, bizonyos érdekek mentén. A mély állam az elitet segíti a közjóval szemben, amit az állam kötelessé-ge előmozdítani. Ugyanígy fel kell ismernünk, hogy az elmúlt néhány évtizedben hasonló hatalom állandósult az egyházi szférá-ban is, amit én mély egyháznak neveztem el és amely saját érdekeinek érvényesítését Krisztus Egyházával, legfőképpen a salus animarum [a lelkek üdvössége] céljaival helyezi szembe.

    Ahogy az állami szférában jelen vannak a rejtett hatalmak, amelyek a kormányok döntéseit irányítják és a globalista programot követik, a katolikus egyházban is nagyon erőteljes a lobbi, amely ugyanilyen célokkal bitorolja a hierarchia csúcsát. Valójában mind az államot, mind az egyházat egy olyan törvénytelen hatalom foglalja el, amelynek ezek megsemmisítése és az Új Világrend létrehozása a végső célja. És nem összeesküvés-elméletekről vagy politikai fantáziáról beszélünk: ez bizonyított tény, ami közvetlenül a szemünk előtt zajlik, azt is beleértve, hogy az ENSZ főtitkára nemrég megerősítette, hogy a vírust az eltérő vélemények elnyomására használták.

    – Milyen mértékű az átfedés a mély állam és a mély egyház között, legalábbis a nyugati világban?

    – Az átfedés a mély állam és a mély egyház között több fronton is megfigyelhető. Az első kétségtelenül az ideológiai szint: a globalista gondolkodás forradalmi, katolikusellenes és lényegében szabadkőműves mátrixa mindkét területen jelen van, és nem csak 2013 óta. Elég csak figyelembe venni a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat megünneplése és az úgynevezett Diákmoz-galom ( az 1968-as anarchista diáklázadások szervezete – szerk. megj.) születésének időbeli egybeesését: a doktrinális és liturgi-kus „aggiornamento” [modernizáció] olyan hajtóerőt jelent az új generációk számára, aminek közvetlen hatása volt a társadalmi és politikai életre.

    A második front a mély állam és a mély egyház belső dinamikájában rejlik: mindkettő tagjai közé sorol olyan embereket, akik nemcsak intellektuálisan és lelkileg, hanem erkölcsileg is deviánsak. A szexuális és pénzügyi botrányok, melyek mind a politika és az intézmények, mind a katolikus hierarchia nagyon magas rangú tagjait is érintették, azt mutatják, hogy a korrupció és a bűn olyan elem, ami egyrészt egyesíti őket, másrészt pedig a hatékony elrettentés eszközei, hiszen zsarolhatóságukat mutatja.

    Perverzióik miatt a neves politikusok és prelátusok arra kényszerülnek, hogy engedelmeskedjenek a globalista program-nak még akkor is, ha együttműködésük ésszerűtlennek, meggondolatlannak vagy a polgárok és a hívők érdekeivel ellenté-tesnek tűnik. Ezért vannak olyan elöljárók, akik az elit parancsára lerombolják nemzetük gazdaságát és szociális hálóját; ezért vannak főleg bíborosok és püspökök, akik a gender elméletet és a hamis ökumenizmust terjesztik, és ezzel megbotránkoztatják a katolikusokat: mindketten gazdájuk érdekeit szolgálják, elárulva a nemzet vagy az egyház szolgálatát.

    Másrészt az Új Világrend csakis egy szabadkőműves ihletésű egyetemes vallás segítségével tud megvalósulni, amelynek egy ökumenikus, pauperista [általánosan elszegényedett], ökológiai és progresszív vezető áll majd az élén. Ki lenne alkalma-sabb erre a szerepre, mint Bergoglio, akit az elit tetszése és a bálványimádó pachamama kultusszal beoltott tömegek ostoba lelkesedése övez?

    – Milyen bizonyítékok vagy jelek vannak erre?

    – Úgy gondolom, a legvilágosabb bizonyítékot pont a pandémia hozta. A hierarchia legmagasabb szintű vezetőinek behódolása a mesterségesen előidézett COVID-veszélyhelyzet őrült intézkedéseinek – amelyet a média világszerte szégyentelenül felerősített – odáig jutott, hogy betiltsák a liturgikus ünnepségeket, még mielőtt a polgári hatóságok ezt kérték volna; hogy a szentségek kiszolgáltatását megtiltsák még a haldoklók számára is; hogy szürreális szertartásokkal ratifikálják a mainstream narratívát, ad nauseam [hányingerig] ismételve az összes új kifejezést: ellenálló képesség, inkluzivitás, „semmi sem lesz már úgy mint régen”, új reneszánsz, Build Back Better, és így tovább; hogy az abortuszból származó magzati anyaggal előállított genetikai szérumot „erkölcsi kötelességként” népszerűsítsék, amely még mindig kísérleti fázisban van, és amelynek hosszú távú hatásai nem ismertek. És nem csak az: „Az Inkluzív Kapitalizmus Tanácsa”, amit globalista vezetők támogatnak (akik közül kiemelkedik Lady Lynn Forester de Rothschild – szerk. megj.) – a Vatikán részvételével hivatalosan is jóváhagyja a Világgazdasági Fórum Nagy Újraindítás projektjét, beleértve az egyetemes alapjövedelmet és az ökológiai átmenetet. A Santa Marta házban a transzhumanizmusról is elkezdtek beszélni, makacsul figyelmen kívül hagyva ennek az ideológiának az antikrisztusi természetét, hogy kifejezésre juttassák engedelmességüket a gondolkodás diktatúrája iránt. Mindez szörnyű, és felmerül a kérdés, hogy az Úr meddig fogja még eltűrni ezt a sértést a szolgálóitól.

    Másrészt, a malthuziánus ökológiához való megszállott ragaszkodás olyan hírhedten katolikusellenes egyének kinevezéséhez vezet a Pápai Életvédő Akadémiára, akik támogatói a demográfiai hanyatlásnak a sterilizálás, abortusz és az eutanázia által. Ők, a bizonyítottan Bergoglio-hű prelátus irányítása alatt, teljesen megsemmisítették a II. János Pál által alapított akadémia céljait, tekintélyes támogatást biztosítva az uralkodó ideológiának ugyanúgy, mint annak, aki még bitorolja is a tekintélyt a katolikus egyházban. Nem meglepő, hogy Walter Ricciardi professzort, az olaszországi zárlatot és a maszkok használatát szorgalmazó egyik úgynevezett „szakértőt” a közelmúltban az Akadémia tagjának nevezték ki úgy, hogy nincs semmilyen tudományos bizonyíték a maszkok hatásosságáról, és ez ellentétes a WHO ajánlásaival is. Tegnap érkezett a hír, hogy Mario Benottit, aki az olaszországi COVID-vészhelyzetben a kínai szállítási szerződések közvetítője volt, Pietro Parolin bíboros ajánlotta.

    Mindez felfedi a mély állam és a mély egyház együttműködését egy olyan förtelmes kombinációban, melynek célja egyrészt a nemzeti szuverenitás, másrészt az Egyház isteni küldetésének lerombolása. Nyugtalanító összefüggések merülnek fel az amerikai választási csalással, a vuhani laboratóriumban létrehozott vírussal, és végül a kínai diktatúra kereskedelmi kapcsolataival, a maszkok (melyeknek nincs CE-jelölése) elsődleges beszállítójával Olaszország és sok más nemzet részére. Úgy tűnik számomra, hogy ez már most több mint puszta gyanú.

    Vége az I. résznek, folytatás itt.

    – Egy ellenvetés azoktól, akik összeesküvés-elméletnek tartják mindezt, így szólna: hogyan lehetséges, hogy a világon szinte minden országban szinte minden politikus részt vesz ebben a játékban? Kinek lehet annyi hatalma és befolyása, hogy a fél világot elszigeteltségbe kényszerítse?

     – Mondok egy példát. Az egyház egy nemzetek feletti intézmény, a világ minden részén jelen van egyházmegyékkel, plébáni-ákkal, közösségekkel, kolostorokkal, egyetemekkel, iskolákkal és kórházakkal. Mindezek a szervezetek a Szentszéktől kapják az utasításokat, és amikor a pápa imát vagy böjtöt rendel el, akkor a világ összes katolikusa engedelmeskedik; ha a Római Kúria dikasztériuma ad ki irányelveket, a világ összes katolikusa követi ezeket. A hatékony hierarchikus struktúrának köszönhetően az irányítás széles körű és azonnali hatású. Ugyanez történik a különböző államokban a nemzeti határokon belül: amikor a jogalkotó jogszabályokat alkot, a felelős szervek végrehajtják a törvényeket.

    A mély állam és a mély egyház is hasonló módon működik: mindkettő erősen hierarchikus struktúrát képvisel, amelyből a „de-mokratikus” elem gyakorlatilag hiányzik. A parancsokat felülről adják, és akik megkapják, azonnal végrehajtják abban a tudatban, hogy az engedetlenség szakmai sikertelenséghez, társadalmi megbélyegzéshez, sőt bizonyos esetekben fizikai halálhoz is vezethet. Ezt az engedelmességet zsarolással érik el: előléptetlek, hatalmat adok neked, gazdaggá és híressé teszlek, cserébe azt kell tenned, amit mondok. Ha engedelmeskedsz és hűséges vagy, akkor hatalmad és vagyonod gyarapszik, ha nem engedelmeskedsz, akkor véged. Valószínűleg a német olvasók ezen a ponton ösztönösen Goethe Faustjára gondolnak.

    A politikusok, akik ma a nemzeteket kormányozzák, néhány kivételtől eltekintve mind a mély állam tagjai. Ha nem így volna, akkor nem ott tartanának, ahol most. Gondoljunk csak a tavaly november 3-i amerikai elnökválasztásra: mivel Trump elnök nem szeretett volna megbarátkozni a globalista egység gondolatával, úgy döntöttek, hogy eddig még soha nem látott mértékű választási csalással, az emberek akarata ellenére elűzik. Az Egyesült Államokban folyamatban lévő jogi folyamatok alátámasztják a csalás és a szabálytalanság vádját. Úgy vélem, hogy az elkövetkező hónapokban  ennek a csalásnak más bizonyítékai is elő fognak kerülni, melyek által véletlenül pont egy progresszív demokrata  katolikus került a Fehér Házba, aki tökéletesen idomul a Nagy Újraindítás programjához. Közelebbről megvizsgálva úgy tűnik, hogy XVI. Benedek lemondása és Jorge Mario Bergoglio megválasztása ugyanezt a forgatókönyvet követte, és ugyanaz a hatalmi lobbi vezényelte le.

    Állítólag Németországban is olyan hírek terjednek, melyek szerint a világjárvány kezelése során az adatokat úgy hamisították meg, hogy azzal legitimálhassák a polgárok jogainak megsértését. És annak ellenére, hogy aggasztóan sok embernél voltak az úgynevezett vakcinának káros mellékhatásai, vagy meghaltak miatta, továbbra is az oltási kötelezettséget mantrázzák, habár már nyilvánvaló az is, hogy ez nem garantálja az immunitást, és hogy nem mentesít sem a társadalmi távolságtartás, sem a kötelező maszkviselés alól.

    Okunk van azt hinni, hogy a COVID kezelése ugyanazon irányítás alatt ugyanazzal a forgatókönyvvel került megszerve-zésre. Néhány nappal ezelőtt New York állam kormányzója, Andrew Cuomo elismerte, hogy utasítást kapott a Londoni Imperial College-tól, amelyet a Bill és Melinda Gates Alapítvány finanszíroz, hogy idős embereket fogadjanak be egészségügyi intézményekbe – idős embereket, akik a helytelen terápiás protokoll miatt haltak meg, lélegeztetőgépre kényszerítve. És merő véletlen, hogy az amerikai filantróp számos nemzeti intézményt – beleértve kormányokat is – támogat, amelyek aztán gazdaságilag egy olyan magánszemélytől függenek majd, aki a bolygó egy világjárványnak köszönhető elnéptelenedéséről elmélkedik.

    Azt kérdezi tőlem: kinek lehet annyi hatalma és befolyása, hogy a fél világot elszigeteltségbe kényszerítse? Azoknak, akik ha-talmas erőforrások felett rendelkeznek, mint például Bill Gates és Soros György; azoknak, akik képesek a WHO-t is finanszírozni és annak döntéseit befolyásolni és hatalmas nyereségre szert tenni, mivel gyógyszeripari vállalatok részvényesei is.

     – Donald Trump egykori elnökhöz írt nyílt levelében a világosság és a sötétség erői közötti összecsapásról beszélt. Ha most visszatekint 2020-ra, mit gondol, hogyan alakult ez az összecsapás mostanáig?

     – Mint a földi ügyekben mindig, a jó és a rossz, a fény és a sötétség gyermekei közötti háború úgy tűnik, inkább az utóbbi javára dől el. A sátánnak, aki princeps huius mundi [a világ vezetője], nagyon sok jól megszervezett követője és végtelen számú szolgája van. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a jók számszerűen kevesebben vannak és rosszul szervezettek, gyakran névtelenek, és szinte mindig híján vannak minden olyan hatalomnak vagy gazdasági eszköznek, ami lehetővé tenné, hogy ugyanolyan hatékonysággal cselekedjenek, mint ellenségeik. De ez mindig is így volt, mert a győzelem nem a jó embereké, hanem Krisztusé. Ego vici mundum: én vagyok az, aki legyőztem a világot, figyelmeztet minket erre az Úr. Mi kevéssel járulunk hozzá ehhez, és néha ugyan hősiesen, de Isten kegyelme nélkül semmire nem jutunk: nihil potestis facere.

    2020 arra kényszerített minket, hogy a globalista Medúza szemébe nézzünk, és megmutatta nekünk, hogy milyen könnyű a mély államnak egy egészségügyi zsarnokságot rákényszeríteni emberek milliárdjaira. A nagyon magas túlélési arányú vírus, melyet nem is izoláltak, instrumentum regni [a királyság eszköze] lett, és ebben a kormányon levők, a média és az egyházi vezetés is bűnrészes. A bezárások által kiváltott gazdasági válságnak szükségszerűvé kell tennie az adósság eltörlését és az uni-verzális alapjövedelem intézményét, a magántulajdonról való lemondásért és az egészségügyi útlevél útján történő nyomon követés elfogadásáért cserébe. Aki visszautasítja a vakcinát, azt olyan fogolytáborokba internálhatják, melyeket már számos országban, köztük Németországban is előkészítettek. A bíróságok engedni fogják, hogy az alkotmányos és vallási jogainkat semmibe vegyék, mindezt egy örökös vészhelyzet nevében, ami felkészíti a tömegeket a diktatúrára. Ez vár ránk a Nagy Újraindítás szerzőinek beismerése szerint.

    De az egymást követő szigorításokhoz, melyeket nevetséges és azóta bizonyítottan megcáfolt indokokkal vezettek be, eddig a tömegek egyfajta fideisztikus [a hitet a tudománynál többre becsülő és előnyben részesítő felfogás] hozzájárulást adtak, ami súrolja a babona határait. Az úgynevezett szakértők abszurd állításait megkérdőjelező „tagadás” vádja miatt sokan megér-tették, hogy a COVID-ot pontosan azért mutatják be vallási vonatkozásúnak, hogy ne lehessen megkérdőjelezni, mert ha tudományos szempontból tekintenék, akkor úgy kellene kezelni, mint az elmúlt évek összes többi koronavírusát. Ezek az ellent-mondások sokak szemét felnyitották, a média pimasz talpnyalása és az ezt ellenzők közösségi média általi cenzúrájának megsokszorozódása ellenére is.

     – Milyen lenne a világ, ha azok az erők kerülnének fölénybe, amelyeket a sötétség erőinek nevez?

     – Egy olyan világban, amelyben a mély állam uralkodna, a Jelenések könyvében, az egyházatyák és a különböző misztikusok által leírt legrosszabb forgatókönyv valósulna meg. Ez egy pokoli királyság lenne, amelyben mindent, ami a keresztény társada-lomra csak távolról is emlékeztet – a vallástól a törvényekig, a családtól az iskoláig, az egészségtől a munkáig –, betiltaná-nak, megsemmisítenének és kiforgatnának. A heteroszexuálisokat üldöznék; az egy férfi és egy nő által alkotott családokat betiltanák; a gyerekeket béranyák szülnék; cenzúráznák a történelmet; a vallást lejáratnák; az őszinteséget és a fegyelmet kicsú-folnák; a becsületet fasiszta fogalomnak állítanák be; a férfiasságot elítélnék, mert „mérgező”; az anyaságot helytelenítenék, mivel az „nem fenntartható”; az öregeket eutanáziára kényszerítenék; a betegség csak haszonszerzési alkalomnak minősülne; az egészségre úgy tekintenének, mint ami gyanús. És két évszázados agymosás után még a híres demokráciát is megtagadnák azok nevében, akik kormányoznak majd minket, persze mindezt a közegészség nevében, a választásokat is félretéve.

    Csak Krisztus királyságában lehet békesség és igazi egyetértés. A sátán zsarnokságában terror, elnyomás, a jó elleni háború uralkodik és jóváhagyják a legsúlyosabb bűnöket.

     – Mit gondol, mit lehet tenni, hogy elkerüljük az ilyen fejleményeket?

     – Gondoskodnunk kell arról, hogy ami eddig történt, az ne érhesse el végső célját. El lehet és el kell ítélnünk azokat a hazugsá-gokat és megtévesztéseket, melyeket naponta etetnek meg velünk azok, akik ostoba rabszolgáknak tekintenek minket. Azt hiszik, hogy képesek lesznek hatásuk alá vonni anélkül, hogy bármilyen reakció lenne a részünkről. Ha olyan törvények vannak, amelyek megfosztják a polgárokat természetes jogaiktól, mindenkinek bátran fel kell emelnie a hangját tiltakozásul, megkövetelve a bíráktól, hogy hallgassák ki és ítéljék el a globális puccs felelőseit.

    Nem engedhetjük meg, hogy egy bizottság által létrehozott világjárvány mumusa miatt a nemzeteket először rettegésben tartsák, majd leigázzák egy mesterségesen előidézett gazdasági és társadalmi válsággal, sem azt, hogy a lakosságot a szabadság olyan szintű korlátozásának tegyék ki, ami a törvénynek és a józan észnek is ellentmond. Ha szilárdan tudunk állni, és nem hátrálunk meg a diktatúra elől, akkor a mély állam visszavonul és kedvezőbb alkalomra fog várni, és lesz időnk megakadályozni a zsarnokság kialakulását. De ha engedünk, akkor visszafordíthatatlanná tesszük ezt a pokoli tervet.

    Ne felejtsük el, hogy katolikusként nagyon nagy felelősségünk van mind lelkipásztoraink, mind a bennünket irányítók felé. Engedelmességünk viszont abban a pillanatban megszűnhet és meg is kell szűnnie, amikor arra kérnek minket, hogy bűnös vagy az egyház tanításaival ellentétes törvényeknek engedelmeskedjünk. Ha az ellenállásunk olyan szilárd és bátor, mint a mártíroké volt egykor, akkor mi is tehetünk érte, hogy megszerezzük azokat a kegyelmeket, amelyek megváltoztathatják az emberiség nagy részét, és késleltethetik a végidők üldöztetéseit.

    Imádkozzunk tehát hittel a Legszentebb Szűzhöz, a győzelmek királynőjéhez, a keresztények védelmezőjéhez, hogy ő legyen a vezetőnk ebben a történelmi csatában. Legyen mellette a dicsőséges Mihály arkangyal, aki a pokolba taszítja a sátánt és a többi gonosz szellemet, a qui ad perditionem animarum pervaganturt mundo [akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban].

     

    hu.endoftimenews.com honlapról:

    27-04-2021

    Müller bíboros, Vigano érsek, és mások is elutasítják a nagy újraindítást

    2021.február 5. (LifeSiteNews) – Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció emeritus prefektusa a közelmúltban észrevételeket tett Edward Pentinnek, a National Catholic Register újságírójának a nagy újraindítás jelenlegi vitájáról, amelyet a Davosi Világgazdasági Fórum (WEF) támogat. Ebben az összefüggésben a bíboros komoly figyelmeztetést fogalmazott meg a nyugati tőkés szervezetek és Kína egyesülését illetően, amely új „egységes tőkés szocializmust” alkot.

    Január 29-én a német prelátus elmondta Pentinnek, hogy a két oldal – „a profithajhász kapitalizmus, a nyugati országok „Big Tech óriásai” és „a Kínai Népköztársaság kommunizmu-sa” – ma „összefognak és összeolvadnak egy egységes tőkés szocializmusba, „új gyarmatosítást” valósítanak meg. Ezekkel a megjegyzésekkel úgy tűnik, hogy arra utal, hogy itt a nagy pénzügyi hatalmak és a kommunista államok – elsősorban Kína – egyesülésének vagyunk tanúi, amelynek célja a világ irányítása, miközben a tömegeket tartanak szocialista társadal-makban ellenőrzés alatt, és elnyomják őket. Emlékezni lehet itt a nyugati országok koronavírus válságra adott közelmúltbeli válaszára, amely számos szabadságjog eltiprásához vezetett az egészségügyi válság jegyében.

    A Great Reset a Világgazdasági Fórum (WEF) által kiadott program, amely a koronavírus-válságot használja annak alapvető átalakításra, ahogyan mi emberek együtt élünk ezen a földön. A WEF azt állítja a honlapján, hogy „a COVID-19-re már válaszul látott változások azt bizonyítják, hogy lehetséges gazdasági és társadalmi alapjaink újraindítása” Az előre jelzett gazdasági és környezeti válságok fényében a WEF azt javasolja, hogy „teljesen új alapokat kell építenünk gazdasági és társadalmi rendszereink számára”. Hogy hogyan kellene kinézni társadalmaink ezen újjáépítésének e globális pénzügyi és gazdasági szereplők szemében, az jól látható a saját videójukban, amelynek a címe: 8 jóslat 2030-ra a világ számára.

        Ez a videó azt jósolja, hogy „semmit sem fogunk birtokolni, és mégis boldogok leszünk. Bármit akarunk, bérelni fogjuk, és azokat drónok fogják házhoz szállítani.” A magántulaj-don eltörlése mellett – amely a szocialista ideológiák tipikus célja – a WEF a kereszténységen alapuló nyugati értékek végét is látja: „ A nyugati értékek a töréspontig próbára lesznek téve”. Meg kell kérdezni, hogy milyen értékek fogják felváltani ezeket a „nyugati értékeket”, és honnan fognak származni.

        Müller bíboros megjegyzései fontosak, mert kérdőre vonják ezeket az új ideológiai programokat.

    Miközben üdvözli a gazdasági és politikai területekről érkező embereket, hogy találkozzanak és megvitassák a fontos kérdéseket, a német bíboros kíváncsi arra, hogy a WEF tulajdonképpen milyen „emberiségképpel” rendelkezik. Ugyanakkor a bíboros arra figyelmeztetett, hogy ennek az újonnan egyesülő erőnek – a nagy kapitalista entitások Kínával való együttműködésének – a célja a gondolkodás, a beszéd és a cselekvés abszolút ellenőrzése”.

    Müller bíboros megjegyzései rámutatnak a korunkat meghatározó digitális világ jelentőségére, és arra, hogy ez hogyan hat az emberi létre. Úgy látja, hogy egy „homogenizált embert” hoznak létre, akit „könnyebben lehet irányítani”.

        „Megkezdődött a digitális ember orwelli világa” – magyarázta. „A tömegek tudatának teljes összhangját a médián keresztül kell elérni.” Müller bíboros itt a 19. századi francia szerzőre, Gustave Le Bonra utalt, aki A tömeg lélektana című könyvében ilyen helyzetet jósolt.

    Müller bíboros elutasította azt az elképzelést is, miszerint a Nagy Újraindítás és ideológiai tervei pusztán „összeesküvés-elméletek” lennének, és hozzátette, hogy a totalitárius rendszerek „mindig minden kritikát összeesküvés és felforgatás elméletek kreálásának minősítettek”. Utalt a 20. századi totalitárius uralomra vonatkozó számos figyelmeztetésre, és kifejtette, hogy azokat „összeesküvés-elméletekként aligha lehetne hitelteleníteni, mivel a politikai fejlemények igazolták azokat”.

    Figyelmeztetve, hogy a Nagy Újraindítás ígéreteit és a nagyon gazdag alapítványok hasonló programjait ne vegyük ártatlan törekvéseknek, a német főpap kijelentette, hogy „a nagy alapítványok és a nyílt társadalmak vezetőinek filantróp hozzáállásában való vak bizalom csak a valóság teljesen naiv tagadása.”

    Emlékeztetjük itt olvasóinkat arra a tényre, hogy Joe Biden amerikai elnök szövetségben áll a Great Reset programmal, sőt új programját „Build Back Better”-nek nevezi, egy olyan szlogennek, amelyet a Világgazdasági Fórum is használ. A Világgazdasági Fórum egyidejűleg igazodik Kínához, és meghívta Xi Jingping elnököt, hogy tartson előadást a 2021-es éves (virtuális) ülés nyitónapján. A WEF maga is az együttműködésre való „történelmi lehetőségnek” nevezte a fórumon való részvételét. ”

    2020 októberében Müller bíboros már figyelmeztetett arra, hogy Biden-nek az Egyesült Államok elnökévé való megválasztása súlyos következményekkel járhat az Egyesült Államokra, valamint a világ demokráciáira nézve, különösen Kína növekvő hatalmának fényében.”

    Müller bíboros 2021 januárjában kifejezte azon aggodalmát, hogy a WEF előrejelzése szerint a „nyugati értékek” hamarosan elérik a töréspontjukat. A Kath.net osztrák katolikus hírportálnak nyilatkozva a bíboros kifejtette, hogy a Biden-adminisztráció „koncentrált politikai, média- és gazdasági erejével az élen áll az utóbbi 100 év legkifinomultabb brutális kampányában, hogy kereszténytelenítse a kultúrát.” Megállapításai kapcsolódnak ahhoz a tényhez, hogy Biden elnök már tett lépéseket az abortusz támogatása, valamint az LMBT napirendje érdekében.

     

     

     


     

     

     

  • Carlo Maria Viganò érsek beszédet mond (2021. 10. 11.)

    Carlo Maria Viganò érsek beszédet mond (2021. 10. 11.)
     
    (A fordítás nem tökéletes)

    kapcsolódó olaszul:

    ansa.it - Viganò says COVID doesn't exist, Paglia dismayed - 10 November 2021

    Visione TV - visionetv.it - Carlo Maria Viganò: "Contro il golpe globale è tempo di organizzare una coalizione internazionale

     
     

    A mi “Ariadné fonalunk” a család, a nemzet társadalmi és vallási szövetének, kultúránknak a védelme, amely megkerülhetetlenül keresztény, katolikus és római.

    Carlo Maria Viganò érsek beszédet mond a Velencei Dokumentum konferencián

    2021. október 11. (LifeSiteNews) (wikipedia)

    https://www.lifesitenews.com/

    Viganò cikkei itt és itt

    jelen cikk itt:  Abp. Viganò: the ‘pandemic Sanhedrin’ is spinning a ‘labyrinth’ of COVID lies

     

     

     

    – Az alábbiakban Carlo Maria Viganò érsek szombaton Rómában és szerte Olaszországban összegyűlt olasz néphez intézett beszédének fordítása olvasható.

    Önök ma összegyűltek Rómában, a Piazza del Popolon és Olaszország számos más terén, ahogyan világszerte emberek százezrei fejezik ki ellenállásukat a globális zsarnokság létrehozásával szemben. Minden nemzet polgárainak milliói, a média süket csendje mellett, kiáltották a saját “Nem!” szavukat. Hónapok óta: Nemet a világjárványos őrületre, Nemet a zárlatokra, a kijárási tilalomra, a védőoltások előírására, Nemet az egészségügyi útlevélre, az elit által rabszolgasorba taszított totalitárius hatalom zsarolására.

    Majdnem két év telt el a bolygó rémálmának kezdete óta. Lépésről lépésre beléptünk egy labirintusba. Kezdetben a beltéri maszkok voltak; aztán jöttek a zárlatok önigazolással; majd a kijárási tilalom … emlékeztek? Minden alkalommal, amikor szembesültünk egy olyan visszaéléssel, amely a vészhelyzet miatt indokoltnak tűnhetett, elfogadtuk, hogy hagyjuk magunkat megfosztani egy kis szabadságtól. Lépésről lépésre. Megakadályozták, hogy templomba menjünk, elhagyjuk a házat, dolgozzunk, iskolába járjunk, meglátogassuk szeretteinket, sőt, még a kórházban haldokló rokonokat is. Lépésről lépésre. Egy bizonyos esti órában az utcáinkon csak az Amazon és a JustEat szállítmányok lovasait láttuk: A Nagy Újraindítás új áldozatait, a Rendszer új rabszolgáit, sok kisvállalkozóval, üzletek, bárok és éttermek tulajdonosaival együtt, akiket abszurd, törvénytelen és kontraproduktív szabályok miatt csődbe kényszerítettek.

    Nem is beszélve arról a lelki összeomlásról, amely sokunkat érintett, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig: egyeseket megfosztottak minden társadalmi kapcsolattól, a többieket kezelés nélkül bezárták az RSA-ba, és egy miniszteri protokoll alapján halálra ítélték őket. Lépésről lépésre hozzászoktunk a gondolathoz, hogy egy műszaki-tudományos bizottság dönthet – legalábbis nekünk azt mondták -, hogy a vírus csak este 6 óra után terjed, vagy hogy a bárokban álló és nem ülő vendégeket is érint, hogy a templomokban vagy múzeumokban fertőz, de nem az ingázó vonatokon vagy a diákokkal teli buszokon.

    Lépésről lépésre elhitették velünk, hogy egy szezonális influenza, mint bármely más koronavírus, emberek ezreit ölheti meg, anélkül azonban, hogy elmondták volna, hogy a háziorvosoknak és a kórházi osztályoknak megtiltották a kezelést, várva, hogy a betegség súlyosbodjon. Nem mondták el nekünk, hogy a COVID-ot az egészségügyi hatóság ajánlása alapján tüdőbetegségként kellett kezelni, miközben keringési eredetű volt; nem mondták el, hogy a boncolásokat betiltották, és a holttesteket elhamvasztották, hogy megakadályozzák a betegség okainak feltárását és a gyógyítás módjának megértését.

    De közben megmutatták nekünk Figliuolo tábornok katonai teherautóit, megrakodva holttestekkel; és vigyáztak arra, hogy ne magyarázzák el, hogy ezek a teherautók néhány koporsót tartalmaztak, amelyeket Bergamóban halmoztak fel egy olyan időszak után, amikor a temetkezési vállalatot megakadályozták a holttestek összegyűjtésében és a temetésük megszervezésében. De micsoda hatással volt az egész lakosságra, amely otthon, a televízió előtt ült, hipnotizálva a médiaterrorizmustól, amelyet a propaganda legcinikusabb elvei szerint tudományosan megterveztek!

    Gondoljunk az idősekre, akik távol vannak szeretteiktől, megfosztva minden vigasztalástól, még a lelki vigasztalástól is – még a papoknak is megtiltották, hogy belépjenek, hogy elvégezhessék az extrém kenetet! – kénytelenek elszenvedni ezt a mindennapos kalapálást, látni ágyszomszédjukat meghalni, szemtanúi lenni a náluk is magányosabb emberek kétségbeesésének. Ma már kiderült, hogy a propofol, a farmakológiai kóma előidézésére használt altatószer beadását nemcsak az önkéntes gyilkosságért letartóztatott Montichiari Primarius alkalmazta, hanem az összes kórházban bevett gyakorlat volt, amint azt a Primarius elnöke egy interjúban megerősítette, és mint dr. Rock.

    A gyakorlatban a legnagyobb nyugalommal közlik velünk, hogy tavaly a Covid súlyos betegeit, mielőtt intubálták volna őket, Propofollal nyugtatták, annak tudatában, hogy ez a halálukat okozta volna. És azért mondják ezt ilyen szemtelenül, mert nyilvánvalóan meg vannak győződve arról, hogy egyikünknek sem lesz kifogásolni valója, hogy egyetlen bíró sem fog aktát nyitni, hogy egyetlen újságíró sem fogja feljelenteni ezt a legújabb botrányt, hogy egyetlen politikus sem meri majd kritizálni a miniszterelnököt vagy az egészségügyi minisztert.

    Lépésről lépésre eljutottunk oda, hogy kénytelenek vagyunk – hogy ne veszítsük el a munkánkat, és hogy normális tevékenységet végezhessünk – bemutatni egy olyan dokumentumot – a zöld igazolványt -, amely igazolja a fertőző és fertőző oltásokkal és lényegében megbízhatatlan maszekok egészségi állapotát. Mert mint tudjuk, a vakcina nem véd a fertőzés ellen, és a maszkok nem garantálják, hogy az eredmény megfelel a valóságnak. Miért? Egy olyan influenzára, amely gyógyítható lenne – és amelyet sok esetben dokumentált sikerrel gyógyítottak is, ahol hagyták -, de amelynek gyógyíthatatlannak kellett lennie, hogy legitimálják a vakcinák tesztelését a hétköznapi szabályoktól eltérően.

    És mindig ezekben a napokban – amikor az igazság egyre inkább napvilágra kerülni látszik – megtudjuk néhány orvos nyilatkozataiból, hogy a tamponok, amelyek alapján a házba zártak minket, vagy nevetséges és kimerítő karanténra kényszerítettek; a tamponok, amelyeket ránk kényszerítettek, hogy kimutassák a pozitív eseteket, hogy felhasználhassák a híres szakértői statisztikákhoz, megbízhatatlanok. És ma büntetlenül mondják nekünk, miután tönkretették egy egész nemzet gazdaságát, társadalmi szerkezetét, pszichofizikai egyensúlyát. De ha ezekre a tamponokra ma nincs szükség, akkor tegnap sem volt rájuk szükség; és ezt nemcsak az “összeesküvés-elméletek” mondták, hanem saját feltalálóik is, azt állítva, hogy nincs diagnosztikai hasznuk. De mivel ma a maszkokat azért kell delegitimálni, mert ezek jelentik az egyetlen – bár drága – alternatívát a kísérleti génszérum beoltásával szemben, mágikus módon már nem megbízhatóak, míg korábban törvény szerint azok voltak. Kicsit olyan, mint a COVID este 6 után.

    Nemrég említettem a labirintust, amelybe beléptünk. Pontosabban: Egy labirintus, amelyben azok nyomában találtuk magunkat, akik azt ígérték, hogy kijutunk, jól tudva, hogy nincs kijárata. Minden egyes lépéssel, amit megtettünk, belépve ennek a labirintusnak az útvesztőjébe, eltévedtünk és eltévedtünk.

    Mert ez egy labirintus. Az áltudományos állítások, a logikai ellentmondások, az apodiktikus kijelentések, az új COVID papok, a pandémiás Szanhedrin által hirdetett dogmák kusza szövevénye.

    Semmi következetes és racionális nincs abban, amit mondanak nekünk, és éppen azáltal, hogy elhisszük, hogy amit mondanak nekünk, annak van értelme, egyre beljebb és beljebb megyünk a labirintusba. “Oltassuk be magunkat, hogy megmentsük a gyengéket és az időseket, akiket nem lehet beoltani” – mondták nekünk, miközben beoltották a gyengéket és az időseket. “Oltassuk be magunkat, hogy levehessük a maszkot, és újra elkezdhessünk élni”, és nem sokkal később rájöttünk, hogy nemcsak a maszkot kell viselnünk, hanem hogy egy adag szérum már nem elég, de még kettő sem, sőt talán három sem.

    Eközben a gyengék és az idősek még a dupla adag után is belehalnak a COVID-ba, és ha túlélik, az azért van, mert a kórházakban – tagadjátok meg, ha tudjátok – egy ideje a COVID-betegeknek az azitromicint adják, amit a bélparaziták elleni gyógymódnak állítanak be, de nagyon jól tudják, hogy a vírus ellen használják. Azért, hogy ne ássák alá a vakcinák hitelességét, és természetesen nem a betegek egészségének érdekében.

    Ki kell jutnunk ebből az útvesztőből, kedves barátaim. De nem juthatunk ki belőle azzal, hogy egyszerűen csak tiltakozunk a zöld útlevél ellen, amely csak az elnyomás legújabb eszköze, és bizonyára nem az utolsó. Természetesen: A zöld útlevél egy jogi tévedés, egy gyűlöletes zsarolás, a világjárványriadó ürügyének bizonyítéka; de ha a zöld útlevelet is visszavonjuk, akkor maradna az az abszurditás, hogy egy gyógyítható vírust halálosnak tartunk, amely nem okozott több halálesetet, mint az elmúlt néhány évben; az az abszurditás, hogy olyan maszkokat viselünk, amelyek nem csak haszontalanok – a “szakértők” saját bevallása szerint -, hanem éppen ellenkezőleg, súlyos tüdőbetegségeket és agyi patológiákat okoznak; az abszurditás, hogy egy “vakcinát” olyan gyógyszernek tekintsünk, amely nem a védettséget szolgálja, és amelyről bebizonyosodik, hogy olyan súlyos mellékhatásai vannak, hogy az elmúlt tíz év összes vakcinájának halálos áldozatát az alkalmazás néhány hónapja alatt meghaladja; az abszurditás, hogy hagyjuk beoltani magunkat egy olyan kísérleti gyógyszerrel, amely a DNS-ünkre hat, és genetikailag módosított organizmusokká tesz minket; az abszurditás, hogy olyan utasításokat és protokollokat követünk, amelyeket mintha varázslók és nem lelkiismeretes orvosok írtak volna, tekintettel az ellenutasítások sorozatára, amelyek mostanra szánalmasak lettek.

    Az abszurditás komolyan és higgadtan cáfolni olyan botrányos és hamis állításokat, amelyek nem érdemelnek választ. Draghié: “Aki beoltatja magát, az megmenekül, aki nem oltatja be magát, az meghal” hazugság; azt mondani, hogy “A beoltottak nem halnak bele a Covidba” hamis, mint ahogy az is hamis, hogy a COVID halálos betegség, hiszen csak akkor válik azzá, ha nem kezelik. És hamis az is, hogy nincs kezelés, mert ezeket a sokat hangoztatott kezeléseket az európai hatóságok most megelőző céllal alkalmazzák az afgán menekülteken, akiket néhány hete fogadtunk be.

    Ez mind hamis. Hamis adatok a COVID halálesetekről. A tamponok hamis megbízhatósága. A vakcinák hamis hatékonysága és veszélytelensége. Hamis felvételek az intenzív osztályon. Az oltottakat érintő “hirtelen megbetegedések” hamis “nem korrelációja”. Hamis híradások, hamis szórakoztató műsorok hamis szolgáltatásai, amelyekben a szokásos “szakértők” és virostarok közreműködnek, hamisak a statisztikusok előrejelzései. Lépjünk ki a labirintusból!

    Elutasítjuk a média narratíváját, talán úgy döntünk, hogy kikapcsoljuk a televíziót, amely mára pokoli tabernákulummá változott. Szakítsuk meg azoknak a logikai rövidzárlatát, akik még akkor is a beleegyezésünket követelik, amikor szemérmetlenül hazudnak. És ahhoz, hogy kijussunk a labirintusból, kedves barátaim, olyan szemmel kell nézni a dolgokat, amely nem korlátozódik egyetlen tényre, hanem mindezt egy tágabb keretben látja, amelyben a járvány egy olyan társadalmi mérnöki eszköz, amelyet művészien provokáltak azzal a céllal, hogy elvezessenek minket a zöld hágóhoz, a teljes ellenőrzéshez, a természetes és alkotmányos szabadságjogok korlátozásához egy olyan Nagy Újraindítás nevében, amelyet egyikünk sem akar, amelyet soha senki nem kért meg minket arra, hogy megszavazzuk, amely a hatalmat és a vagyont egy elit – a Gateshez és Soroshoz hasonló “filantrokapitalisták” – kezében összpontosítja, akik az emberiség többi részét rabszolgák és vásárlók tárházának tekintik, akiknek oda kell adniuk azt a minimális – a semmiből létrehozott és adósságként rájuk nehezedő – pénzt, amely arra szolgál, hogy megvásárolhassák az elit által előállított árukat; természetesen olcsó munkaerővel előállított árukat, akiket arra kényszerítenek, hogy mindent megtegyenek a túlélésért. Miközben arra készül, hogy eladja nekünk a levegőt, a vizet és a napfényt, talán a zöld vészhelyzet ürügyén és Greta Thunberg nevetséges Fridays for Future-jének nyomására.

    Kilépünk a labirintusból, felismerve, hogy a hatalommal van probléma: a polgári hatalom, amely nem törekszik a polgárok közjójára, és a vallási hatalom, amely nemcsak hogy nem törődik már a hívek örök üdvösségével, hanem egy pokoli sárkány torkába szolgáltatja őket. Úgy jutunk ki a labirintusból, hogy megtanulunk kritikusan ítélkezni, nem hagyjuk magunkat megtéveszteni azoktól, akiknek ilyen visszaélések, hazugságok és bűnök vannak a tarsolyában, hogy ne feltételezzük, hogy velünk szemben másként fognak viselkedni. A labirintusból annak tudatában lépünk ki, hogy egy világháború van folyamatban, amelyet nem valódi fegyverekkel, hanem nem hagyományos fegyverekkel vívnak, mint például az információ cenzúrázása, az orvosok rabszolgasorba taszítása, a politikusok, a bírák és a bűnüldöző szervek cinkossága; egy olyan háború, amely ártatlan áldozatokat hagy maga után, amely tönkreteszi a társadalmat, amely az embereket még a testük előtt a lelkükben érinti, amely mindaz ellen lett meghirdetve, ami civilizációnkra, kultúránkra, hitünkre, értékeinkre emlékeztet. Egy háború a fény és a sötétség, a jó és a rossz között. Fel kell ismernünk, hogy ha idáig jutottunk, azt nagyrészt a hitetlenségünknek köszönhetjük, annak, hogy hagytuk, hogy mások döntsék el Isten helyett, mi a helyes és mi nem, hogy a tolerancia nevében megengedtük, hogy a természetjog megsértését és a keresztény erkölcs elfajulását, a gyermekek méhen belüli meggyilkolását, a betegek és idősek megölését, a gyermekek és fiatalok megrontását.

     

     ANGOL EREDETI AZ ÚJSÁGBÓL

    Our ‘Ariadne's thread’ is the defense of the family, of the social and religious fabric of the nation, of our culture which is inescapably Christian, Catholic and Roman.

    Mon Oct 11, 2021 - 2:19 pm EDT

    (LifeSiteNews) — The following is a translation of Archbishop Carlo Maria Viganò’s address to the Italian People gathered in Rome and throughout Italy on Saturday.

    You have gathered today in Rome, in Piazza del Popolo, and in many other squares in Italy, as hundreds of thousands of people around the world manifest their opposition to the establishment of a global tyranny. Millions of citizens of every nation, in the deafening silence of the media, have been shouting their own “No!” For months: No to pandemic madness, No to lockdowns, curfews, the imposition of vaccinations, No to health passports, to the blackmail of a totalitarian power enslaved by the elite.

    Almost two years have passed since the beginning of this planetary nightmare. We entered a labyrinth step by step. At the beginning it was the masks indoors; then came the lockdowns with self-certifications; then the curfew … remember? Each time, faced with an abuse that might seem justified by the emergency, we have accepted to let ourselves be deprived of a bit of freedom. Step by step. They prevented us from going to church, leaving the house, working, going to school, visiting loved ones and even dying relatives in the hospital. Step by step. At a certain time of the evening, in our streets, we saw only the riders for the Amazon and JustEat deliveries: New victims of the Great Reset, new slaves of the System, together with many small entrepreneurs, owners of shops, bars and restaurants, forced into bankruptcy by absurd, illegitimate and counterproductive rules.

    Not to mention the psychological breakdown that has affected many of us, from the youngest to the oldest: some deprived of any social contact, the others confined in the RSA without treatment, condemned to die by a ministerial protocol. Step by step, we got used to the idea that a Technical-Scientific Committee could decide — so at least we were told — that the virus circulated only after 6 p.m., or that it hit standing and not-sitting patrons in bars, that it infected in churches or museums but not on commuter trains or buses full of students.

    Step by step, they made us believe that a seasonal flu like any other coronavirus could kill thousands of people, without however telling us that general practitioners and hospital wards had been forbidden to administer treatment, waiting for the disease to worsen. They did not tell us that COVID, on the recommendation of the health authority, had to be treated as a lung disease, while it was of circulatory origin; they did not tell us that autopsies had been prohibited and that the corpses were cremated, to prevent them from discovering the causes of the disease and understanding how to cure it.

    But in the meantime they showed us General Figliuolo’s military trucks, loaded with corpses; and they were careful not to explain that those trucks contained a few coffins, accumulated in Bergamo after a period in which the funeral home had been prevented from collecting the bodies and organizing their funerals. But what an impact, on the entire population, confined at home in front of the television, hypnotized by media terrorism, scientifically planned according to the most cynical principles of propaganda!

    Think of the elderly, far from their loved ones, deprived of any comfort, even spiritual — even priests were forbidden to access to administer Extreme Unction! — forced to suffer this daily hammering, to see their bed neighbor die, to witness the despair of people even more lonely than them. Today we discover that the administration of Propofol, an anesthetic used to induce pharmacological coma, was not only practiced by the Primary of Montichiari arrested for voluntary murder, but was common practice in all hospitals, as confirmed in an interview by the President of the Primaries and as Dr. Rock.

    In practice, they are telling us with the utmost tranquility that last year the seriously ill of Covid, before being intubated, were sedated with Propofol, in the knowledge that this would have caused their death. And they tell us so brazenly, because they are evidently convinced that none of us will have anything to object, that no magistrate will open a file, that no journalist will denounce this latest scandal, that no politician will dare to criticize the Prime Minister or the Minister of Health.

    Step by step, we have come to see ourselves forced, in order not to lose our job and to be able to carry out normal activities, to present a document — the green pass — which certifies the state of health of contagious and contagious vaccinated and substantially unreliable masks. Because, as you know, the vaccine does not protect against infection and the masks do not guarantee that the result corresponds to reality. For what? For a flu that could be cured — and which in many cases has been cured with documented success, where they left it — but which had to be incurable, in order to legitimize the testing of vaccines in derogation from ordinary rules.

    And always in these days — days when the truth seems to come more and more to light — we learn from the statements of some doctors that swabs, on the basis of which they confined us to the house or forced us to ridiculous and exhausting quarantines; the swabs they imposed on us to detect positive cases to use for the famous expert statistics are unreliable. And they tell us today, with impunity, after having ruined the economy, the social fabric, the psychophysical balance of an entire nation. But if those swabs aren’t needed today, they weren’t needed yesterday either; and not only the “conspiracy theorists” said so, but their own inventors, claiming that they had no diagnostic use. But since today masks need to be delegitimized because they are the only alternative — albeit expensive — to the inoculation of the experimental gene serum, they are magically no longer reliable, whereas before they were by law. A bit like COVID after 6 p.m.

    A little while ago I mentioned the labyrinth into which we have entered. More precisely: A labyrinth in which we found ourselves following those who promised us to get out, knowing full well that it has no exit. With every step we have taken, entering the maze of this labyrinth, we have strayed and lost.

    Because this IS a labyrinth. A tangle of pseudoscientific affirmations, of logical contradictions, of apodictic proclamations, of dogmas proclaimed by the new COVID priests, by the pandemic Sanhedrin.

    There is nothing consequential and rational in what we are told, and it is precisely in believing that what they tell us makes sense, that we go further and further into the labyrinth. “Let’s get vaccinated to save the frail and the elderly who cannot be vaccinated,” they told us, while vaccinating the frail and the elderly. “Let’s get vaccinated to be able to take off the masks and start living again,” and shortly after we discovered that not only should we have to wear the masks, but that one dose of serum was no longer enough, and not even two, and perhaps not even three.

    Meanwhile, the frail and the elderly die of COVID even after the double dose, and if they survive it is because in hospitals — deny me, if you can — for some time the patients of COVID have been given azithromycin, making it appear as a cure against intestinal parasites but knowing full well that it is used against the virus. In order not to undermine the credibility of vaccines, certainly not for the health of patients.

    We have to get out of this maze, dear friends. But we cannot get out of it by simply protesting against the green pass, which is only the most recent tool of repression, and certainly not the last. Of course: The green pass is a legal aberration, a hateful blackmail, a proof of the pretext of the pandemic alarm; but if also revoking the green pass, there would remain the absurdity of considering a curable virus deadly that has not caused more deaths than those of the past few years; the absurdity of wearing masks that are not only useless — by the very admission of the “experts” — but which, on the contrary, cause serious lung diseases and brain pathologies; the absurdity of considering a “vaccine” as a drug that does not serve to give immunity and that proves to have such serious side effects, to overcome the deaths of all vaccines in the last ten years in just a few months of administration; the absurdity of letting us inoculate an experimental drug that acts on our DNA, making us genetically modified organisms; the absurdity of following directions and protocols that seem written by sorcerers and not by conscientious doctors, given the series of counter-orders that have now reached the pathetic.

    The absurdity of seriously and calmly refuting statements so scandalous and false that they do not deserve an answer. Draghi’s: “Whoever gets vaccinated is saved, whoever doesn’t get vaccinated dies” is a lie; to say “The vaccinated do not die from Covid” is false, just as it is false to say that COVID is a deadly disease, since it becomes such only if it is not treated. And it is false that there are no treatments, because those much discredited treatments are now used by the European authorities for preventive purposes on the Afghan refugees we welcomed a few weeks ago.

    It is all false. False data on deaths from COVID. False reliability of the swabs. False efficacy and non-dangerousness of vaccines. False admissions in intensive care. False “non-correlation” of “sudden illness” affecting the vaccinated. False news alerts, false services of entertainment programs in which the usual “experts” and virostar intervene, false the predictions of statisticians. Let’s get out of the maze!

    We reject the media narrative, perhaps deciding to turn off the television, which today has turned into an infernal tabernacle. Let’s break the logical short circuit of those who demand our consent even when they lie shamelessly. And to get out of the labyrinth, dear friends, it is necessary to look at things with a look that is not limited to single facts, but sees them all in a broader framework, in which the pandemic is a social engineering tool artfully provoked with the aim to take us to the green pass, to total control, to the limitation of natural and constitutional freedoms in the name of a Great Reset that none of us want, that no one has ever asked us to vote, which concentrates power and wealth in the hands of an elite — that of the “philanthrocapitalists” like Gates and Soros — and who consider the rest of humanity as a reservoir of slaves and customers, to whom to give that minimum of money — created out of nothing and which weighs on them as a debt — that it serves to allow them to buy the goods that this elite produces; goods produced with cheap labor, of course, forced to do everything to survive. While he prepares to sell us air, water and sunlight, perhaps under the pretext of the green emergency and under the pressure of Greta Thunberg’s ridiculous Fridays for Future.

    We leave the labyrinth, recognizing that there is a problem of authority: civil authority that does not pursue the common good of citizens, and religious authority that has not only stopped caring for the eternal salvation of the faithful, but delivers them into the jaws of an infernal dragon. We get out of the labyrinth by learning to use critical judgment, not to be deceived by those with a record of such abuses, lies and crimes, so as not to let us assume that they will behave differently with us. We leave the labyrinth realizing that a world war is underway, fought not with real weapons, but with unconventional weapons, such as censorship of information, the enslavement of doctors, the complicity of politicians, magistrates and law enforcement agencies; a war that leaves innocent victims in its path, that destroys society, that affects people in the soul even before the body, that has been declared against everything that recalls our civilization, our culture, our faith, the our values. A war between light and darkness, between good and evil. We must recognize that, if we have come to this point, we owe it in large part to our infidelity, to letting others decide for God what is right and what is not, to allowing that in the name of tolerance allowed the violation of natural law and the degeneration of Christian morality, the murder of children in the womb, the killing of the sick and the elderly, and the corruption of children and young people.

    What is happening today is the poisoned fruit of decades of dissolution, of rebellion against the Law of the Lord, of sins and vices that cry out for vengeance in the sight of God. Providence shows us how the world can become, when it abandons the Lordship of Jesus Christ and places under the bondage of Satan.

    Mine are not apocalyptic words — as some say — but a severe warning, as a Pastor, to return to God, to recognize that where Christ the King and Mary Queen do not reign, the cruel and ruthless tyranny of the devil reigns, which promises universal brotherhood, while he wants only your destruction on earth and your eternal damnation.

    Jesus Christ is King and Lord of History, in His hands are the fates and destinies of each of us, of the States and of the Holy Church. He will not allow us to succumb to the onslaught of the enemy of mankind. Return, let us all return to him, with the trust of the prodigal son who humbly asks his father to forgive him and to welcome him back into his home. Let us go back to being Christians, proud of our Faith and of the civilization that Religion has built up in the course of two thousand years of history. Let’s go back to defending in civil and political commitment those non-negotiable values that today we see denied and trampled on. But above all — I beg you, I implore you — let us go back to living in the Grace of God, to frequent the Sacraments, to practice the virtues, to be Christians consistent with the promises of Baptism, authentic witnesses of Christ.

    To get out of the labyrinth, it is necessary to retrace the path taken backwards: our “Ariadne’s thread” is the defense of the family, of the social and religious fabric of the nation, of our culture which is inescapably Christian, Catholic and Roman.

    We Italians are not racists! In the name of Charity that over the centuries has represented one of the pride of Christian Europe, we can welcome those who are persecuted and proscribed by their country, but we cannot be responsible for the exploitation of millions of migrants, under the pretext of hospitality. We know that their immigration to Europe was planned by the elite to destroy our civil, cultural and religious identity; it serves the elite to create social chaos, to introduce underpaid labor, to foment wars among the poor and to deprive the countries they come from of their young people.

    To get out of the labyrinth, we must resist with courage and firmness, as our fathers were able to oppose the dictatorships of the last century. Civil disobedience, coordination of protest actions, contacts with the movements of other states, union in an anti-globalist alliance that ensures help and support against the authorities subservient to the system. A serene resistance, nourished by the awareness that the world envisaged by the Great Reset is not our world, since it is founded on an ideology of death, on an anti-human and anti-Christic thought, and which is based only on the strength of weapons or on blackmail towards those who cannot rebel.

    They forget, these wretched servants of the New Order, that theirs is a utopia, indeed a hellish dystopia, which is repugnant to all of us precisely because it does not consider that we are not made of electromagnetic circuits, but of flesh and blood, of passions, of affections, of acts of heroism and generosity. Because we are human, made in the image and likeness of God, endowed with intelligence and free will. But this, the demons cannot understand: for this they will fail miserably.

    And so that this day on which you publicly and courageously manifest your opposition to the impending tyranny does not remain sterile and devoid of supernatural light, I invite you all to recite with me the words that the Lord has taught us. Let us do it with fervor, with an impulse of charity, invoking the protection of Our Lord and His Most Holy Mother on all of us, on our families, on our homeland and on the whole world: Our Father, who art in heaven …

     

     

     

     

     

     

  • Családellenes szülészet (2022. 05. 26.)

    Családellenes szülészet (2022. 05. 26.)

    válaszonline.hu cikk (régi Heti Válasz)

    'Felelet:' Kivételesen egy bátor, igaz újságcikk, nagyon kényes, talán a legfontosabb témában. Egyetlen nagy hibája, hogy az otthonszülésről, annak Fidesz alatti, népszerűsítés helyetti ellehetetlenítéséről nem szól. Szerintem a cikk is bizonyítja, hogy a keresztény-családbarátnak álcázott kormányzás valójában népirtás.

    a cikk:

    Eltűnnek a családbarát állami szülészetek, tarolnak a magánkórházak

    Élő Anita – Thuróczy Piroska

    2022.05.24

    Alaposan átrendezte a fővárosi szülészetek forgalmát a hálapénz tavaly januári kivezetése. A lapunk által készített ábrákból kiderül: vannak olyan közkórházak, amelyek forgalma 15-20 százalékkal esett vissza, a legfontosabb tb-finanszírozású kivétel a Szent Imre Kórházé, ahol 14 százalékkal több baba született. Tarolnak a magánkórházak, tavaly akkorát nőtt a forgalmuk, hogy megtörtént az elképzelhetetlen: több nagy közkórházat is leköröztek. A paraszolvenciával ugyanis a választott orvos rendszere is megszűnt, ezért a családbarát születésélményre vágyó nők inkább intézményt választanak, ha már szülészt nem tudnak. A szocializmus maradékát fel kellett számolni, de a fürdővízzel együtt a gyereket is sikerült kiönteni: a családbarát szülészet intézményi formája is megszűnt Magyarországon.

    – Amikor kiderült, hogy kisbabát várok, a magánrendelésen azt mondta az orvosom: nem tud bejönni a szülésemhez, mint az első gyerekemnél. Sajnos nem lehet. Megdöbbentem, főleg, amikor azt mondta: nemhogy nála, még a kórházában sem szülhetek. Nála azért nem, mert már nem lehet orvost választani a közkórházak szülészetein, a kórházban pedig azért nem, mert három kerülettel arrébb lakom, és nem tudnak területükön kívüli beteget fogadni. Így átjelentkeztem egy barátnőmhöz a XI. kerületbe. Most már szülhetek a Szent Imre Kórházban – meséli a 32 éves, ötödik hónapban járó tanárnő, Kovács Zsófia, milyen hatással van a személyes helyzetére az egyébként a szülészeteken is rengeteg torzulást okozó hálapénz megszüntetése. 

    Esete nem egyedi. Noha tavaly mintegy két százalékkal csökkent a 11. kerületi lakosok száma, az ott született kisbabáké 19 százalékkal nőtt, és 44 százalékkal megugrott azoké, akik a gyerek két hónapos kora előtt elköltöztek Újbudáról – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és Lehoczky Péter Gábor, a kerületi védőnői szolgálatot felügyelő újbudai Szent Kristóf Szakrendelő főigazgatójának adataiból. Jórészt az utóbbiak közül kerülhetnek ki azok, akik vélhetően csak szülni jelentkeztek be a kórház ellátási területére.

    Milyen okok vezettek oda, hogy az egyébként is érzékeny életszakaszban lévő várandós nők a hivatalos lakcímük megváltoztatására kényszerülnek? 

    2021 januárja nagy változást hozott a magyar egészségügyben, innentől a Büntető Törvénykönyv (Btk) súlyosan szankcionálja a hálapénz adását és kapását. A szülészet világát a döntés különösen erősen érintette. 

    Tavaly – ettől persze függetlenül – a fővárosban öt százalékkal csökkent a születések száma a KSH adatai szerint. Budapesten tíz közkórházban lehet szülni, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) lapunk által kikért adatai szerint ezek közül hatban öt százaléknál nagyobb mértékű volt a visszaesés, előfordult 15-20 százalékos csökkenés is. Egyes intézményeknél – például a Dél-pesti Centrumkórház esetében – ezt indokolhatta a koronavírusos betegek ellátásában vitt kiemelkedő szerep. 

    Szembeötlő azonban a Szent Imre Kórház kiugró, 14 százalékos növekedési adata. A nagy mozgást elsősorban a természetes születést kereső nők tudatos intézményválasztása okozta. 2018-2020 között évente hozzávetőlegesen 2500-2600 kisbaba született a Szent Imrében, a 2021-ben közel 2900. 

    – A Szent Imre Kórház szülőszobáján térdeltem a földön, a felsőtestemmel az ágyra borulva vajúdtam. Hallottam, ahogy az orvos megbízza a szülésznő gyakornokot; vizsgáljon meg. Megijedtem, nem bírom ki, ha most hanyatt fektet az ágyon, a háton fekvés elviselhetetlen fájdalommal jár. A szülésznő nem tudta, mit tegyen, az orvos azonban közbeszólt: ne mozgasson, alkalmazkodjon az én helyzetemhez – érzékelteti Nagy Anna egygyermekes anya, miért fontos a szülő nőknek a családbarát szülészet, ahol alapelv, hogy a szülés kísérői igazodjanak az ő igényeikhez, és nem nekik kell a fájások közben felvenni azt a pozíciót, ami a legkényelmesebb az orvosnak vagy a szülésznőnek.

    Szülés lakcímváltással

    Hogyan történhetett meg, hogy a Szent Imre orvosai 300 babával többet segítettek világra, mint az előző években? Az érintett nőket kérdezve hamar körvonalazódik a válasz:

    – Az előző babámat hanyatt fekve kellett megszülnöm, iszonyú nehéz volt. Azt hallottam, a Szent Imrében bármilyen pozícióban lehet szülni; de nem ennek a kórháznak a körzetéhez tartozom, ezért felmerült bennem, ha indul a szülés, és oda megyek, akkor talán már nem küldhetnek el – mondja a harmadik gyermekét váró, tolmácsként dolgozó, harmincas évei végén járó Szabó Eszter. (Cikkünkben az anyák nevét kérésükre megváltoztattuk.)

    – Vágyom arra, hogy minél kevesebb orvosi beavatkozással szülhessek. Úgy tudom, a Szent Imrében nyitottak a természetes szülésre – fogalmazott lapunknak Horváth Rebeka, aki a Szent Imrében szülök/szültem Facebook-csoportban kért tanácsot az átjelentkezéssel kapcsolatban. 

    – Egy barátnőm mesélt róla, milyen jó élmény volt kádban szülni, mennyire ellazította, segítette a meleg víz. Én is szeretnék valami hasonlót átélni – indokol Kiss Judit, harminc körüli építész.

    Közös pont, hogy ezek a kismamák alacsony kockázatú terhesség után medikális beavatkozástól mentes szülésre vágynak. Ám ez az érzés korábban is sok magyar nőben megvolt. Miért most alakítja át ez ilyen jelentősen a szülészetek forgalmát? Korábban, ha a kismamák találtak egy-egy természetes szemléletű szülészorvost, hálapénz ellenében megfogadhatták, és családbarát ellátásban részesülhettek. Ám az orvosválasztásnak ez a lehetősége tavaly január óta megszűnt. 

    „Hölgyem, ne az orvosban bízzon, hanem a kórházban” – mondogatják azóta a szülészek a várandósoknak. A jogalkotók alapelve ugyanis az volt, hogy a „beteg” ezentúl személyek helyett intézményekbe helyezze a bizalmát. Ám a szülészetek esetében ez nem olyan egyszerű,

    itthon ugyanis egy-egy kórházon belül is óriási különbség tapasztalható az orvosok szemléletében. Ugyanazon a szülészeten az egyik orvosnál szabad állva vajúdni, másiknál nem, és esetleg a szülés elengedhetetlen része a gátmetszés. 

    – A nők egyre nagyobb része vágyik a családbarát születésélményre, és ez növelheti a a később vállalt gyermekek számát – erősíti meg Bálint Balázs országos szülészeti szakfelügyelő főorvos. – Ám azt kapják, ami van, ami jut. Valószínűleg sok kórházban dolgozik egy-két olyan kolléga, aki ezeket az elveket a gyakorlatban is alkalmazza. A szülő nők egy része mindent megtesz, hogy olyan intézményben szüljön, ahol több ilyen orvos és szülésznő dolgozik.  A fővárosban például megnőtt azoknak a várandós nőknek a száma, akik „kaparnak maguknak egy kórházhoz közeli lakcímet”, rokonokhoz vagy barátokhoz jelentkeznek be, hogy a kiszemelt kórház ne küldhesse el őket – mondja a főorvos. 

    Műtét nélkül 

    A választásra a családoknak jó okuk van, például ha egy ikerterhességnél szeretnék elkerülni a „kötelező” császármetszést – Magyarországon két kézen megszámlálható azoknak a szülészeteknek a száma, ahol császármetszés után hüvelyi szülés levezetésére vállalkoznak.

    – A harmadik gyermekemet októberben szültem – meséli Németh Katalin, aki szintén a 11. kerületbe jelentkezett át. – Az első babám császármetszéssel jött világra, a második gyermekemet viszont természetes úton szültem. A lakóhelyemhez tartozó kórház protokollja szerint császármetszés után csak újabb császár jöhetett volna, hiába volt már közben egy másik szülésem. A Szent Imrébe azért mentem, mert ott megpróbálhattam ezt, és szerencsére sikerült. 

    Az intézményválasztás tétjét érzékelteti, hogy a Szent Imre Kórházban a császármetszés aránya 2021-ben 22 százalék volt; a második legalacsonyabb mutatójú Dél-pesti Centrumkórházban már 32 százalék, míg három kórházból ötven százalék feletti (Péterfy, Honvéd, Semmelweis) adatot jelentettek. 

    Ha viszont egy kórház a kapacitásai határához ér, nem köteles ellátni a területén kívülről érkezőket. Így jön a képbe, hogy bejelentkeznek egy 11. vagy 22. kerületi ismerőshöz, a kórház kötelező ellátási területe ugyanis erre a két fővárosi kerületre terjed ki. A jelenség nem új, de a hálapénz megszüntetésével gyakoribbá vált. Ám hogyan történhet meg az, egy magát családbarátnak hirdető országban egy nő a szüléssel kapcsolatos alapvető vágyait ennyire nehezen érheti el? Bálint Sándor szülészorvos, az első magyarországi alternatív szülőszoba létrehozója szerint

    „a népek sorsa a szülőszobán dől el”. Miközben Magyarországon a kormányzat pénzbeli támogatások sorával igyekszik ösztönözni a gyermekek megszületését, az első és legalapvetőbb problémával a családok magukra maradnak. 

    Számtalan nő él át rossz, megalázó, sőt sok esetben traumatikus szülést. Az Ablak a világra szülészeti adatbázis az anyák visszajelzései alapján működik, nem reprezentatív, de 12 ezer nő adatait rögzíti. A kérdőívet kitöltők kétharmadánál alkalmaztak gátmetszést (az Egészségügyi Világszervezet, a WHO ajánlása 10 százalék), a szülések harmadát indítják hormon adagolásával vagy más beavatkozással (WHO ajánlás 10 százalék), a szülések több mint felénél repesztik meg rutinszerűen a magzatburkot (a WHO nem javasolja), a szülések közel felénél alkalmazzák a hasba könyöklést (a WHO nem javasolja). A NEAK adatai alapján 2021-ben a hazai szülések 41 százalékánál végeztek császármetszést, miközben a WHO 10–15 százalékot tart indokoltak.

    Másállapotot a szülészetben! mozgalom anyai beszámolói alapján is siralmas összkép bontakozik ki. Rendszeresen visszatérő motívum a nő megkérdezése nélküli beavatkozás, a megalázás, a bizonytalanság, a meztelenül várakoztatás és a csecsemő anyától való elkülönítése.

    Pedig az örömteli szülést átélt nők könnyebben lesznek magabiztos anyák, nagyobb arányban szoptatnak. Az egészséges anya-gyermek kötődés korai kialakulása egész további közös életükre pozitív hatással lesz, és az apa is jó élményként raktározza el gyermeke születését. A traumatikus szülés ezzel szemben nyomasztó terhet helyez az anyára, a babára és a szülőszobai eseményeket tehetetlenül szemlélő apára egyaránt. Egy családbarát országban a nulladik lépés lenne a gondtalan várandósság és a családbarát szülés biztosítása. Úgy tűnik, a hálapénz fontos és jóindulatú kivezetése tovább nehezített a helyzeten, holott ez, valamint a magánpraxisok és az állami ellátás szétválasztása fontos és jó lépés. A hirtelensége, részleteinek átgondolatlansága viszont számos problémát okozott a szülészeti ellátásban, a legtöbb kórház ugyanis úgy döntött, megszünteti a választott orvos rendszerét, és csak az ügyeletes orvosnál való szülést teszi lehetővé a kismamák számára.

    A szülés természetes folyamatában jártas szakemberek szerint a szülés körülbelül nyolcvan százalékban lelki, és csak húsz százalékban testi folyamat. A szülés testi és lelki értelemben is intim esemény, amelynek alapfeltétele, a nő és a szülést kísérők jó, bizalmon alapuló kapcsolata. Sok nő pittyegő gépek, gyógyszerek és kék ruhás emberek között érzi magát komfortosan; ők jó helyzetben vannak ma Magyarországon, a medikális szemléletet gondosan átadják az egyetemeken és az ország minden kórházában számtalan jó szakember alkalmazza ezt.

    Szép számmal vannak viszont azok, akik természetes, medikális beavatkozástól mentes szülésre vágynak. A „háborítatlan”, vagy alternatív szülésnek is nevezett szemléletben dolgozó orvosok és bábák a női test saját, működő rendszerében bíznak. Fő feladatuknak tekintik, hogy a szülő nőt támogassák, kísérjék a saját útján, miközben folyamatosan figyelik az eseményeket és csak akkor avatkoznak közbe, amikor valóban szükséges. A nőt és az ő igényeit helyezik a középpontba, nem ők akarják irányítani a szülést.

    2021 januárja előtt még volt némi esélyük arra, hogy a hazánkban dolgozó maroknyi alternatív szemléletű orvost vagy szülésznőt megkeressék, de ők tavaly januártól a törvény szerint nem ígérhetik meg a várandós nőnek, hogy jelen lesznek a szülésénél, ezzel a természetes szülésre vágyó kismamák esélyei jelentősen romlottak.

    – Ha észreveszek egy kisebb-nagyobb elváltozást a nőgyógyászati magánrendelésemen, akkor azt szoktam mondani: „Kedves asszonyom, én vagyok az egyetlen orvos Magyarországon, aki egy állami intézményben nem operálhatja meg” – érzékelteti a helyzetet Bálint főorvos. – Ugyanez történik a várandósgondozáson megjelentekkel is, a saját orvosuk nem mehet be hozzájuk levezetni a szülést. Egy kivétellel: ha éppen ő az ügyeletes, mert akkor a magánbetege gyermekét is segíthet világra hozni. A szigornak persze oka van: így próbálják a döntéshozók bezárni a kiskapukat a hálapénz előtt. 

    Hirtelen láthatóvá vált az orvoshiány

    A paraszolvencia megszüntetésének nemkívánatos hatásaként kiderült, milyen nagy a munkaerőhiány a szülészeteken. A probléma nem új, de eddig nem látszott, mert a kórházak „ingyen” munkaerőhöz jutottak, hiszen az ügyeletes orvosok, szülésznők mellett mindig bent volt még kettő-négy-nyolc vagy még több választott szülész is az éjszakai, hétvégi időszakokban. 

    Most az ügyeleteket egy-két orvos és esetleg bába viszi el. Nemhogy az optimális, „egy szülő nőhöz egy szülésznő” elvet nem tudják tartani, de a nagyobb forgalmú osztályokon előfordul, hogy négy-öt-hat szülő nőre jut egy bába, miközben az orvosoknak a nőgyószati pácienseket is el kell látniuk. Ez már önmagában gátja a természetes szemléletnek, hiszen hogyan tudnák a szülőszobák között rohangálva figyelemmel kísérni egy vajúdó nő testi, lelki változásait? 

    – Magyarországon a családbarát ellátás intézményesen gyakorlatilag megszűnt létezni, mert nincsenek meg a személyi feltételei – állítja az országos szakfelügyelő főorvos, aki szerint sürgős változásokra van szükség. 

    Az orvosválasztás megszűntével gyakran a szemlélet megválasztása is ellehetetlenül. Hiába megy be a kismama a kórházba a szülésével kapcsolatos vágyakkal, hiába szerepelnek azok a 2019-ben kiadott családbarát szülészeti alapelvek között, ha az éppen jelenlévő orvos nem járatos ezen a területen, és ezen nem könnyű változtatni. 

    – Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy magyar sofőrt hirtelen beültetnek egy londoni autó volánja mögé. Bár tud kocsit vezetni, fogalma sincs, hol merre kell kanyarodni, ami nem túl biztonságos. Aki orvostanhallgató kora óta csak medikális módszerekkel, háton vezetett szülést látott, nem tudja, mit kell kezdeni függőleges testhelyzet esetén, vagy hogyan működik a női test magától, gyógyszerek nélkül. Az orvos ilyen esetben ugyanúgy nem tud megfelelő biztonságot nyújtani, mint a másik autót vezetni – fogalmaz Bálint Balázs. 

    A főorvos látott már példát arra, hogy egy kizárólag medikális eszközökkel dolgozó orvos, megismerve a természetes szemlélet hatékonyságát és biztonságosságát, maga is változtatni kezdett a módszerein. Ha sikerülne megfelelő továbbképzési rendszerrel elérni a szemléletváltozást, sokat javulhatna a helyzet. Addig, akinek nem tetszik, hogy annál szül, aki éppen jut, mehet a magánklinikára, és fizetheti a több százezer, esetenként millió forint feletti díjat. És sokan meg is teszik.

    Korábban elképzelhetetlen lett volna, ami történt: tavaly a tíz legnagyobb forgalmú szülészetből kettő fizetős volt. Ábránkon a 2019-es utolsó „békeévhez” képest mutatjuk meg, hogyan rendeződött át a szülészetek forgalma:

    2021-ben a TritonLife Róbert Magánkórház a 7. legjelentősebb fővárosi szülészetté vált, alig maradva le az egyik legnagyobb fővárosi intézménytől, a Szent János Kórháztól. A Maternity Magánklinika szintén bekerült a legnagyobb forgalmú osztályok közé, olyan közintézményeket utasítva maga mögé, mint az Uzsoki kórház. Jól látszik tehát, hogy nemcsak a fővárosi születések számának 2021-es csökkenése miatt esett a közkórházak forgalma, hanem azért is, mert egy-két év alatt több mint 1200 szülés tűnt el a közfinanszírozott rendszerből, és áramlott át a magánszektorba. 

    Mit kellene tehát tenni?

    Bálint főorvossal ezeket is sorra vettük:

    1. Hozzá kell nyúlni a közkórházak finanszírozási rendszeréhez, anyagiakkal is motiválni kell az intézményeket arra, hogy az alternatív szülészeti módszereket részesítsék előnyben. (Ma például egy kórház több pénzt kap a császármetszésért, mint a hüvelyi szülésért.) 

    2. Sürgető a szülésznők bérének rendezése, az ő fizetésük ugyanis a hálapénz kivezetésekor inkább csak jelképesen nőtt. Márpedig a szülészet az a terület, ahol a történelmi jelentőségű béremelés ellenére csökkentek a jövedelmek. 

    3. Június elseje után megszűnik a koronavírus-járvány miatt bevezetett felmondási tilalom az egészségügyben. Félő, hogy a szülésznők nagy számban áramolnak át a magánszülészetekre. Az ideális az volna, ha megemelnék a bérüket, és ezzel együtt több felelősséget kaphatnának. A kockázatmentes, rendben zajló szülések kísérését egy jól képzett, gyakorlott bába is tökéletesen el tudja látni, az orvos csak a biztonságos hátteret nyújtja. 

    4. Német mintára mindenütt meg kellene honosítani a behívós rendszert: ha kettőnél több szülő nő jut egy szülésznőre, akkor sürgősséggel munkába kellene állítani egy készenlétes dolgozót. 

    5. Lehetővé kellene tenni a biztosítottak számára a szabad orvosválasztást. A várandós nő egy előre meghatározott összeg kórházi pénztárba történő befizetésével választhatná meg, kik legyenek jelen a szülőszobán, ha ez fontos számára. Ma erre a közkórházakban nincs lehetősége.

    ×××

    Központi intézkedésekre lenne tehát szükség, annál is inkább, mert a kormány által korábban megígért új, családbarát szülészeteknek nyomuk sincs. Még 2016-ban jelentették be, hogy a két egyházi kórház – a református Bethesda Gyermekkórház és a katolikus Budai Irgalmasrendi – közös, természetes szemléleten alapuló szülészetet indít. Az új épület alapkövét 2018 márciusában le is rakták, de az építkezés még nem indult el. 

    Nehéz helyzetben vannak tehát az anyák. A cikkünkben már megszólaltatott Szabó Eszter, akinek már csak hat hete van a szülés várható időpontjáig, így éli meg ezt: 

    – Nincsenek bonyolult vágyaim. Nem a fájdalomtól félek, hanem a bizonytalanságtól. Szeretném zavartalanul átadni magam az élménynek, hogy gyermekem születik, de másfél hónappal a szülés előtt még mindig nem tudom, hova menjek, ahol ezt az egyszerűnek tűnő kérésemet teljesíteni tudják.

     

     

    a cikkben hivatkozva:

    A születést nem lehet megállítani – Bálint Balázs vírusról, lombikról és hálapénzről

    Borbás Barna·2020.11.18

    Napi halálozási adatokra, megtelt hullaházakra, bezárt osztályokra figyel az ország, miközben van az egészségügynek egy szeglete, ahol az életet semmilyen veszélyhelyzet sem állíthatja meg. Bálint Balázs országos szülész-nőgyógyász szakfelügyelő a Válasz Online-nak azt mondja: a járvány az ő munkájukat is elérte, tartalékaik fogyóban, de a szülés nem az a műfaj, „amit esetleg el lehet halasztani”. A budai Szent Imre Kórház egyik legismertebb orvosát, a Keresztény Anyasági Központ programvezetőjét a járványhelyzet értékelésén túl az elmúlt időszak legforróbb, szakmájába vágó vitáinak – lombik, hálapénz – kommentálására kértük. Bálint Balázs elmondja: van gondja az új egészségügyi törvény megfogalmazásával, hívő orvosként nem ítéli el a lombikprogramot, a szülészeti hálapénz pedig szerinte valójában nem is hálapénz. Nagyinterjú.

     „A Szent Imre Kórházban dolgozom, emellett hol a Bethesdában szeretnék szülészetet, hol az Irgalmasrendiben nőgyógyászatot szervezni, néha cserkészvezető, néha presbiter vagyok.” Egy idézet bizonyítékul, hogy Bálint Balázs nem unatkozik. Ráadásul a legkeresettebb szülész-nőgyógyászok egyike, az úgynevezett természetes szemléletű szülészet úttörője. Hogy utóbbi mit jelent? Varga Katalin pszichológus-professzor frappáns megfogalmazásában: fantasztikusan csinálni a semmit. A „háborítatlan szülés” elve szerint a szakemberek szükség esetén avatkoznak közbe, egyébként hagyják, hogy a női test folyamatai a maguk természet adta ütemében történjenek.

    Beszélgetésünket eredetileg az asszisztált reprodukciós eljárások – köznevesülten: a lombik – körül kirobbant vitától indítottuk volna, de a durvuló járványhelyzet miatt a vírussal kezdjük.

    „Fogyóban a tartalékaink”

    – Mit éreznek a rendkívüli helyzetből?

    – A szülés nem epeműtét, amit esetleg el lehet halasztani. Veszélyhelyzet ide vagy oda, a baba elindul. Ebből a szempontból tehát nem nagyon változott az életünk. Egyelőre az érvényben levő látogatási és szüléskísérési protokoll sem sokkal drasztikusabb, mint az influenzajárványnál. Egyedül talán a szigorú maszkviselés a különbség. Persze igazolt COVID-os szülő nő esetében azért más a helyzet.

    Maszkban vajúdnak a kismamák?

    – Elvben igen, azonban ez nem könnyű, a szülés nehezítő körülmények nélkül is komoly fizikai teljesítmény, amihez ügyesen kell lélegezni. Mi, orvosok is rosszabb helyzetben vagyunk, hiszen nem látunk arcokat, nehezebb a kommunikáció. Szerencsére az apás szülés engedélyezett, csak a látogatások nem. Jobb is, ha mindenki otthon van, nem a kórházban. Nem csak járványszempontból.

    – Hanem?

    – Most, hogy nincsenek látogatók, kiderült, milyen sok idejük van az anyukáknak. A látogatás kedves gesztus, de sokszor zavarja az anya-gyermek kapcsolatot. Nálunk a kórházban előfordul, hogy a nap folyamán több vendég is érkezik a váróba egy édesanyát meglátogatni és a babát megnézni. Erre most nincs lehetőség. Az anyák „jobb híján” a kicsikkel foglalkoznak. Nem is látok síró gyereket. Már csak az okostelefont kellene valahogy hátrébb szorítani a fontossági sorrendben.

    – Átvezénylés vagy intézményi fertőzés sújtja önöket?

    – Egyelőre nálunk nincs emberhiány, de semmi kétségem, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Több kollégánkat már átvezényelték COVID-ellátásba.

    – Orvosokat?

    – És bábákat. Ugyanannyi munkára kevesebben vagyunk, de az ellátás ebben a pillanatban nincs veszélyben. Viszont előfordult már, hogy egy kolléga családi okból szeretett volna műszakot cserélni, de rövid úton kiderült, hogy erről legfeljebb saját magával tud egyezkedni. Fogyóban vannak a tartalékaink. Ezért is kell nagyon óvatosnak lennünk, nehogy megfertőződjünk. Bár, ahogy nézem a tendenciát, minket is utolér a járvány, nincs mese.

    – Biztos benne?

    – Oké, hogy van maszk, oké, hogy odafigyelünk, de mégis csak kórházban dolgozunk, szoros kontaktban. Ha nem a vírus ér utol, akkor az átvezénylés. Ha holnap jön az utasítás, hogy nekem is mennem kell, akkor nincs mit tenni, ez szükséghelyzet. De egyelőre nem ezen gondolkodom, hanem azon, hogy gond nélkül fenn tudjuk tartani az ellátást.

    „Nem ítélem el a lombikot”

    – „A lombikprogramot teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból” – Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke október végén ezt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak. Szavait nagy felhördülés követte, és a témában megnyilvánult Novák Katalin családügyi miniszter is, aki határozottan kiállt a lombik mellett. Ön nemrég felszólalt volna a Katolikus Szeretetszolgálat és az EMMI által Természetes gyermekáldás címmel szervezett, a járványhelyzet miatt elhalasztott konferencián, ahol az „egyházi tanítás szerint elfogadható” módszereket mutatták volna be. Hívő orvosként kinek ad igazat: a püspöknek vagy a miniszternek?

    – Könnyű dolgom van, mindkét oldalt meg tudom érteni. Mi több: bizonyos szinten egyet is tudok érteni mindkét oldallal.

    – Hogyan?

    – Az összes keresztény egyház bibliai alapú tanítása, hogy az élet kezdete a fogantatás. Nem a születés, nem az első ultrahangkép: a fogantatás. Ebből az következik, hogy a lombikban, mesterségesen megtermékenyített petesejtet is emberi életnek kell tartanunk. Azt is, amit nem „használnak fel” – és éppen ez a probléma a lombikkal bibliai alapokról szemlélve. Egészségügyi szempontból ugyanis muszáj annyi petesejtet megtermékenyíteni, amennyit lehet, ám végül nem feltétlenül az összeset ültetik az anyaméhbe. Hívőként az ezzel kapcsolatos erkölcsi problémát megértem. Ugyanakkor az orvostudomány hatalmas vívmánya a lombik, melynek segítségével rengeteg olyan családban született baba, ahol másként nem sikerülhetett volna. És tegyük hozzá: ők ugyanolyan teljes értékű gyerekek, mint a nem-lombikosok.

    A gyerekszám-növelésben érdekelt államnak valójában mindegy, hogy hogyan fogannak a babák. Éppen ezért nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a kormányzat azt mondja: erkölcsi okból mégsem támogatja a lombikot. Így viszont az egyház és az állam közti elvi ellentét feloldhatatlan.

    – Ön tehát nem ítéli el a lombikot, mégis olyan szülészeti centrum építésében vesz részt, ahol nem végeznek ilyen megtermékenyítést?

    – Nem ítélem el, mert tudományosan nem tudom elvetni. Ugyanakkor az etikai dilemmát sem tudom feloldani. Én nem végzek lombikos beavatkozást, de ha van olyan páciensem, aki sok próbálkozás után ezt választja, akkor megértem őt, nem fogom meggátolni, a döntés az övé.

    – Ezzel csak egy probléma van: ha Veres Andrást komolyan veszem, akkor ön hívő orvosként ennyit sem mondhatna. „Az élet kezdete a fogantatás”…

    – A lombikkal kapcsolatos álláspontot nem Veres püspök úr találta ki: VI. Pál pápa Humanae vitae című, 1968-as enciklikája óta ezt tanítja a katolikus egyház, vagyis ez komoly alapon nyugvó álláspont. Református emberként pedig bátran állíthatom, hogy lényegét tekintve ugyanazt mondja a lombikról a többi keresztény egyház is, habár az álláspontját nem jeleníti meg ennyire erőteljesen. Én is ezt az irányt képviselem, miközben értem és tudom, hogy tudományos szempontból a lombik lehetősége komoly eredmény.

    – A lombik mellett érvelők indulatukban sokszor mondják, hogy nekik gyermektelen papok ne írják elő, mit és hogyan lehet csinálni. Lát arra esélyt, hogy az egyházak változtatnak az élet kezdetéről szóló álláspontjukon? Sok várandósság például ikerterhességnek indul, ám végül egy baba lesz belőle, mégsem mondjuk, hogy a kettő között gyilkosság történt.

    – Nem hiszem, hogy az egyházi álláspont változni fog. Fentebb épp arról beszéltünk, hogy az élet kezdetéről szóló tanítás a Szentírásból származik, vagyis minden korszakban megállja a helyét. A megoldás az, ha a két rendszer békésen működik egymás mellett. És ha az állam és az egyház képviselői le tudnak ülni beszélni. Novák Katalin miniszterasszonyt és Veres András püspök urat is személyesen ismerem, két értékes emberről van szó, ha egy asztalhoz ülnének, valószínűleg hamar közös nevezőre jutnának.

    – Mit ért egymás mellett békésen működő rendszereken?

    – Hogy hozzunk létre olyan termékenységi központot, ahol – az összes keresztény egyház tanításának és elvárásának megfelelően – művi beavatkozások nélkül is eredményesek tudunk lenni, és amelyet az állam ugyanúgy támogat, mint a már létező központokat.

    – Ez lenne az épülőKeresztény Családi Centrum, melynek ön a vezetője. Már működnek? Ha igen, milyen struktúrában?

    – Több szálon dolgozunk 2016-17 óta, csak sajnos lassan forognak a kerekek. A kormánydöntés úgy szólt, hogy a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza kiegészül egy szülészeti osztállyal, és ehhez társult a Budai Irgalmasrendi Kórház, akik pedig azt mondták, szívesen megcsinálnák ennek a nőgyógyászati részét. Két külön intézmény, mégis egy projekt, és mindkettő szakmai programjának én vagyok a felelőse. A kettőt együtt Keresztény Anyasági Központnak neveztük el. A Bethesda esetében új épületbe kellett kezdeni, az Irgalmasrendi nőgyógyászati osztálya, illetve annak épülete felújítás alatt áll – mondanom sem kell, hogy világjárvány nélkül is körülményes folyamatok ezek. Reméljük, hogy legkésőbb másfél év múlva meg tudjuk nyitni ezt az osztályt, és vele párhuzamosan, ha csökkentett módban, ideiglenes jelleggel is, de elindulhat a szülészet.

    – Vagyis a Keresztény Anyasági Központ együtt lesz a Bethesda szülészete és az Irgalmasrendi Keresztény Családi Centruma, benne a lombikmentes meddőségi ellátással?

    Termékenységi ellátással. Nem szeretem a „meddőségi” szót, akkor sem, ha az a hivatalos megfogalmazás. Mégis csak a termékenység a cél.

    – Valóban. És mit kínálnak a lombik helyett?

    – Két, az Egyesült Államokban kifejlesztett protokollt használunk. Az egyik a Fertility Education & Medical Management (FEMM), a másik a NaPro Technológia melyeknek az a lényege, hogy nem művi, sok ráhatást alkalmazó kezelés után kapjuk meg az érett petesejtet, hanem a pácienst mélyebben kivizsgálva, szigorúbb protokollokat használva, az egészséget állítjuk helyre, mely után a megtermékenyülés létrejön.

    „Ez nemzetstratégiai kérdés”

    – Az új Bethesda-szülészet beharangozójában a következő jelzőket lehet olvasni: alternatív, családbarát, anyaközpontú. Vagyis 2020-ban is kuriózumként tálalnak valamit, ami nyugatabbra már alapvető: hogy az esetek 50 százalékában nem császármetszéssel „kapják ki” a gyereket, hogy lehet kádban vajúdni, hogy hagyják az aranyórát – és még sorolhatnánk. Meddig kell ezt még idehaza alternatívnak nevezni?

    – Csupán a régies szóhasználat miatt alakult így, de valóban, ideje lenne ezt már normálisként kezelni. Tavaly sikerült elfogadtatni az új, családbarát alapelvekre épülő szülészeti irányelvet, mely legalább rögzít egy sor ellátást, amely ebbe a körbe tartozik, így ma már nem nézik feltétlenül csodabogárnak azt, aki nem hanyatt fekve akar szülni. Ezzel együtt még mindig elmaradunk a nyugaton bevett hasonló irányelvektől. Van továbbá az EMMI által kiírt Családbarát Szülészet Pályázati Program, egy 10 milliárd forintos keret. Több lépcsőben lehetett pályázni, hogy a kórházak új, modernebb szülőszobákat alakíthassanak ki.

    – A szülőszoba fontos, de ez mit javít az orvosok szemléletén?

    – Tényleg az a kulcs, de azért az infrastruktúra sem utolsó. Gondoljon bele: van olyan kórház, ami azért pályázott, hogy legyen egyágyas szülőszobája. Mert eddig nem volt! Magyarországon, 2020-ban. Visszatérve a szemlélethez: jó hír, hogy a minisztérium a pályázati pénz utolsó etapját csak azzal a feltétellel adta oda, ha az intézmény vállalta, hogy beiskolázza a dolgozókat – szülészorvosokat, bábákat, csecsemős nővéreket, gyermekgyógyászokat –, méghozzá kötelező jelleggel. Olyan kurzust kell elvégezniük, amelyen új szemléletű előadásokat hallgatnak. Ahol szembesülhetnek azzal, hogy lehetséges az, hogy tíz szülésből nem nyolc zajlik epidurális, vagyis gerincközeli érzéstelenítéssel, amikor az asszony kis túlzással azt sem tudja, mikor szült meg.

    – Idehaza ráadásul a szülések majdnem fele műtéti úton, császármetszéssel ér véget. Részben – valljuk be – kényelmi okból, holott ez a babának és az anyának sem jó.

    – Csak az a probléma, hogy ez sok orvos szemében nem evidencia. Még ma sem. Több modulelőadást tartottam már, és

    előre mindig azt hittem, hogy amiről beszélni fogok, nem újdonság, hogy a csapból is ez folyik. Ehhez képest végtelenül aranyos kollégák és kolléganők csak néztek, és az arcukon látszott a döbbenet. Háborítatlan szülés? Ilyen van?

    – Jól fogadták?

    – Többen kérték, hogy menjek hozzájuk főorvosnak. Komolyra fordítva: ezek az előadások, tudásmegosztások nagyon fontosak, csak sajnos most a COVID miatt nem tudjuk megtartani ezeket.

    – Szülészet és nőgyógyászat területén ön a Nemzeti Népegészségügyi Központ által megbízott országos szakfelügyelő. Az ember úgy képzeli, hogy ilyen minőségben nem oktatgat, hanem odapörköl.

    – Csak a gond az, hogy nem lehet évtizedes berögzöttségeket parancsszóra, egyik napról a másikra megváltoztatni. Nem várhatom el a szülésorvostól vagy a bábától, hogy csak azért, mert az új szülészeti irányelvben le van írva a vízben szülés, akkor ő holnaptól vízben szüléseket kísérjen. Ennek idő kell, először is a fejekben. Amikor nagyjából egy évvel ezelőtt megkaptam a szakfelügyelői kinevezésemet, Kásler Miklós miniszter úr behivatott négyszemközti beszélgetésre. Nem vagyok sem osztályvezető, sem professzor, meg akart hát nézni magának. Azzal bocsátott el, hogy a legfőbb cél a császármetszések arányának leszorítása.

    – Ezt ön mivel tudja elérni?

    – A már említett szemléletváltással. Ezen felül javasoltam egy vizsgálati metódust, melynek segítségével az országos tisztifőorvos hivatalán keresztül meg lehet nézni, hogy egy-egy intézményben miért kirívó a császármetszések esetszáma. Nehéz ügy, mert mindennek az alapja, hogy az orvosok félnek a perektől. Legyen műtét, mert ha túl vagyunk rajta hamar, akkor biztosan nem lesz a szülésből orvosi per. Van olyan kolléga, aki ebből a megfontolásból nem is vállal hüvelyi szülést. Hozzáteszem: szerintem ez mélyen etikátlan hozzáállás.

    – Szakfelügyelőként nyilván ennél többet is mondhat.

    – A jogköröm ugyan leír bizonyos jogosítványokat, de kicsi porszem vagyok az államigazgatásban.

    – Ezt hogy érti?

    – A háttér hiányzik mögülem ahhoz, hogy én azt mondjam bármelyik szülészeti osztály vezetőjének, hogy kedves barátom, nagyon örülök, hogy dolgoztok, de szerintem itt vagy ott nem csináljátok jól.

    A szakfelügyelő ad absurdum azt is javasolhatja a tisztifőorvosnak, hogy ideiglenesen zárjanak be egy osztályt. A jogkör megvan, az erős közigazgatási hátteret, ezáltal a valódi súlyt – na, azt már nem látom. Bár ennek most talán a COVID lehet az oka.

    – Az egyik legfontosabb kormányzati cél, hogy legyen több gyerek. Márpedig nincs gyerek szülés nélkül,és a traumatizált első szülés meg is akadályozhatja a második-harmadik gyerek világra jöttét.

    – Ez pontosan így van: évtizedes kutatások támasztják alá, hogy azok a nők, akik jónak tartják az első szülésélményt, később átlagosan közel kétszer annyi gyereket szülnek, mint azok, akiknél ugyanez az élmény rossz volt. Ez tehát nemzetstratégiai kérdés. Sok beadványban megírtam ezt már több miniszternek.

    „Ez nem hálapénz”

    – Az új Bethesda-szülészet amellett, hogy alternatív és családbarát, vállalt céljuk szerint hálapénzmentes is lesz. Akinek van gyereke, pontosan tudja, hogy összességében százezreket kell leszurkolni Magyarországon, csupán a „normális” szülésért. Nem illúzió itt teljes paraszolvencia-mentességet hirdetni?

    – Mindjárt az elején szögezzük le: a szülészeti hálapénz nem hálapénz. Hálapénz az, amikor az embernek – például – vakbélgyulladása lesz, kórházba kerül, és a folyamat végén fizet a sebésznek. A szülész és a bába esetében azt kell megfizetni, hogy ők bármikor, akár a vasárnapi ebédtől felállva, az éj közepén az ágyból kikelve rendelkezésre állnak. Ez extra munka költsége. Tudom, hogy bennünket sokan utálnak, főleg az orvoskollégák, mert hogy micsoda pénzeket keresünk. Pedig a kórházi parkolóban nem én tűnök ki a nyolcéves Opelemmel.

    – Az imént hálapénz helyett „extra költséget” említett, de valahogy azt is ki kell fehéríteni, hogy vége legyen a borítékos korszaknak. Általánosságban jó az az út, amit a kormány a hálapénz kriminalizálására választott?

    – A céllal egyetértek, azonban csak remélni tudom, hogy a törvény megfogalmazása nem végleges. Azt írja ugyanis, hogy ha az orvos egyszer nem-állami keretek között már ellátta a páciensét, akkor ugyanazzal a betegséggel, ugyanazt az embert állami keretek között már nem láthatja el. A cél, ugye, a magán- és az állami egészségügy szétválasztása. És ez nagyon rendben van, hiszen tiszta vizet kell önteni a pohárba. De a szülészetben ez egyszerűen nem működik, mégpedig a személyhez kötöttség miatt.

    – A jelek szerint a szülészet meg is kapja a kivételes státuszt a készülő egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényben.

    – Szerintem pedig nem a szülészetet kellene külön kezelni, hanem mindenkire azonos elveket alkalmazni. A személyhez kötöttségnek ugyanis nem csak a szülészetnél van pozitív hatása. Mi van akkor, ha valaki, aki epekőműtétre vár, azt mondja, nem mindegy, ki lesz az orvosa, ő Kovács doktort szeretné? Az egészségbiztosító nem azt fizeti, hogy pont Kovács doktor végezze el a műtétet, hanem azt, hogy a beteg megkapja az ellátást. És ha a beteg ennek ellenére is Kovács doktort akarja? Semmi akadálya: a megfelelő összeget tessék befizetni a kórházi pénztárnál, és Kovács doktort kapja. Ezen az alapon az összes szakterület orvosára érvényes lehetne a „választott orvos” rendszer, beleértve a szülészetet is.

    – Radikális forgatókönyv. Bárki mondhatja, hogy ez elhozza a szegények kórháza – gazdagok kórháza világot.

    – Igaza van, és nem is tudom feloldani ezt a dilemmát. De ne legyünk szemforgatók: így van ez most is. Ugyanezt a világot éljük, csak a befizetés feketén megy, és hálapénznek hívják.

    – A törvénnyel kapcsolatos észrevételeit jelezte a kormány felé is?

    – Igen, a javaslataimat igyekeztem eljuttatni a döntéshozóknak, beleértve az érintett minisztériumokat és még az Orvosi Kamarát is. Meglátjuk, hogy kezdenek-e ezzel valamit, hiszen lássuk be, ez az apró változtatás láncreakciót is kiválthat, amely lehetővé és egyben akár szükségessé tenné a teljes egészségbiztosítási rendszer átgondolását.

     

     

    Vágás futószalagon: soha nem volt még ennyi császármetszés itthon, de a rossz tendencia megfordítható

    Borbás Barna·2019.11.14

    A minap nyilvánosságra került adatok szerint drámaian nőtt a császármetszéssel végződő szülések aránya Magyarországon. A Válasz Online országos összesítést végzett, a helyzet értelmezéséhez pedig szülésznő és klinikai szakpszichológus segítségét kérte. A konklúzió világos: csak a hosszú évek óta késlekedő szülészeti irányelv és a kommunikációs forradalom képes megfordítani a rossz tendenciát. Egészségügyi mélyfúrás és párhuzamos interjú.

    Szeptember végén egy Nők Lapja-cikknek köszönhetően váltak elérhetővé a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő legfrissebb, 2018-as számai a magyarországi császármetszések és gátmetszések arányáról, kórházankénti bontásban. Ebből derült ki, hogy akad olyan szülészet, ahol három év alatt tíz százalékponttal nőtt a műtétek aránya. Országosan több mint egy tucat kórház van, ahol a szülések fele (45–50) százaléka végződik császármetszéssel.

    Néhány példa: a váci Jávorszky Ödön Kórházban és a Tolna Megyei Balassa János Kórházban 45, a nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórházban 50, a balassagyarmati Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézetben 48 százalék volt a császármetszési arány 2018-ban. A fővárosi csúcstartó továbbra is a Honvéd Kórház (56) és a Semmelweis Egyetem (54).

    Lapunk összesítette az adatokat, és kiderült: a műtéti szülések aránya országosan átlépte a 40 százalékot – egészen pontosan: 40,08 – és a tendencia egyértelműen emelkedő.

    A magyar arány nemzetközi összehasonlításban extrém magas: a vonatkozó OECD-statisztika szerint az EU-tagállamok közül arányaiban csak a lengyelországi kórházakban végeznek több császármetszést. A 35 államot tömörítő OECD-sorban pedig Magyarország hátulról a negyedik. Az alábbi ábrán az EU-tagállamok sora látható, élénk kékkel Magyarország pozíciója. A sor elején Hollandia és Finnország, középmezőnyben a csehek és a spanyolok.

    A császármetszések száma az EU tagországaiban, 1000 főre vetítve, 2017-es vagy a legutóbbi elérhető adatok alapján (forrás: OECD Health Statistics, Health care utilisation)

    Pici eltérés van az OECD és az Egészségbiztosítási Alapkezelő számaiban. A 40 százalékos arány előbbi szerint 2017-hez képest közel 3, utóbbihoz képest 1 százalékpontos romlást mutat. Mindkét mutató finanszírozási adatokon alapul, mely a szakemberek szerint ugyan torzíthat, de a tendencia megállapítására kétségtelenül alkalmas. Az pedig világos: 2006-ban még csak a szülések 29 százaléka volt császármetszéses Magyarországon, a 2010-es évekre meghaladta a 35 százalékot, most pedig a 40-et.

    Ezek után két kérdésre kell válaszolni: miért baj ez, illetve magyar sajátosság-e az emelkedő császárfrekvencia? Utóbbi ügy egyszerűbb: szerte a nyugati világban romlanak a számok, hiszen a nők egyre idősebb korban vállalják az első gyereküket, ami kihívás elé állítja a szülészeket. És ahol az első szülés műtéttel végződik, ott nagyobb eséllyel azzal fog a második is. A hatvanas évekig leginkább az anya életének megmentése érdekében végeztek császármetszést, majd a veszélyben levő baba miatt fordultak ehhez a módszerhez. Aztán megjelent a harmadik tényező: a tervezhetőség. A műtét biztosabb megoldásnak tűnik nőnek és orvosnak is.

    És mi a baj vele?

    A műtéti útnak szövődményei lehetnek, megnehezíti a következő gyermek vállalását és a már otthon lévő nagyobbak ellátását is. Ennél is súlyosabb probléma, hogy valójában sokkal kevesebb nő akar császármetszéssel szülni, mint ahogy az ma Magyarországon és szerte a világban jellemző.

    Az ellátás ilyen mértékű medikalizáltsága azt mutatja, hogy nem a nők és a családok szempontjai az elsők a szülészeti ellátásban. A jól támogatott, minél inkább a maga természetes medrében zajló szülés számos pszichés és fiziológiai előnnyel jár. Persze emellett nehezen kiszámítható, időigényes, és ezért tervezhetetlenné teszi a nőgyógyászok életét, ezért is programoznak és rövidítenek le annyi szülést.

    A G7 portál szeptember elején statisztikákkal és ábrákkal mutatta be, hogy Magyarországon harmadával kevesebb gyerek születik hétvégéken és ünnepnapokon, mint egy átlagos hétköznap. A különbség folyamatosan nőtt az utóbbi évtizedekben. „Az eltérést nem magyarázhatják természetes tényezők, hanem egészségügyi intézményi okok állnak mögötte” – írták. Más szavakkal: az ellátórendszernek kényelmetlenebb a hétvégi működés, ezért amit lehet, inkább „beprogramoznak” hétfőtől péntekig. Inkább kiveszik műtéttel a gyereket.

    Nem önmagában a császármetszéssel van tehát probléma – nagyjából a szülések 12 százalékánál abszolút indokolt –, hanem a szülészeti ellátás szemléletmódjával. Magyarországon sok szó esik a tervezett, de meg nem született gyerekekről. Nincs statisztika, amely megmutatná, hány gyerek „marad bent” kifejezetten a traumatizált vagy szövődményekkel terhelt első szülés miatt, de nyilvánvalóan komoly szerepe van a meg nem születéseknél.

    ×××

    Hogy a feltárjuk az emelkedő császárfrekvencia okait és a javítási lehetőségeket, szakemberekhez fordultunk. Párhuzamos interjút készítettünk az egyik legjobb hírű szülésznővel és az ellátás reformját szorgalmazó legaktívabb civil szerveződés képviselőjével.

    Nováky Rita: „Ez az egész társadalmat érintő kérdés”

    „Vannak csoportjaim, amelyekbe kifejezetten olyan császármetszés utáni kismamák járnak, akik a második babájukat természetes úton szeretnék világra hozni. Nap mint nap látom: van igény a szülésélmény-feldolgozásra, mindenhonnan, a legkülönbözőbb kórházakból és élethelyzetekből jönnek hozzánk” – kezd beszélni munkájáról Nováky Rita szülésznő. Perinatális (magyarul: a szülés időszaka körüli) tanácsadóként, mentálhigiénés szakemberként is dolgozik, és minden tevékenységében a „háborítatlan szülés” iskoláját követi, melynek lényege, hogy a szakemberek csak szükség esetén avatkoznak a szülésbe, egyébként hagyják, hogy a női test folyamatat a maguk ütemében történjenek.

    Ennek az iskolának a császármetszés nem mumus, hanem – mint Nováky Rita fogalmaz – orvosi eszköz, amelyet akkor használnak, ha – komplikáció miatt vagy a baba biztonsága érdekében – feltétlenül indokolt. A szülésznőt arra kértük, segítsen értelmezni az Egészségbiztosítási Alapkezelő friss adatait, az okokkal és javítási lehetőségekkel együtt.

    – A magyar császármetszés-adatok szerint hatalmas eltérések vannak város és város, kórház és kórház között. Mitől függ, hogy egy intézmény jobb vagy rosszabb értékeket produkál?

    – Az adott szülészeti osztály vezetőjének szemléletétől.

    – Vagyis teljesen esetleges.

    – Igen. Rögtön a lényegnél vagyunk:

    Magyarországon semmilyen érvényes, fölsőbb szakmai szintről származó szabályozás, irányelv sem létezik arra, hogy minek kell történnie a szülőszobákban.

    Helyette vannak „alulról jövő” intenciók: a főorvosok szemlélete, szocializációja, neveltetése a döntő. Nemcsak a császármetszésekben, a szülés többi folyamatánál is.

    – Azokban az országokban, ahol van szakmai irányelv, ott kevesebb a császármetszés?

    – Vegyük az angol példát: a szigetországbeli szülészetek erősen szabályozottak, és a protokollok nagy részét évente felülvizsgálják. Jobbak is a statisztikáik: Magyarországon a szülések 40 százaléka torkollik műtétbe, Nagy-Britanniában 27.

    – Tehát megvan a „csodaszer”: a felülről szabályozás.

    – Egyértelmű, hogy szükség van rá. De távolról sem ez a magas császárfrekvenciák egyetlen oka.

    – Mi még?

    – Három okot említek: 1) az orvosi perektől való félelem; 2) az egészségügyi személyzet, vagyis az orvos, szülésznő és a segítők társadalmi elismertsége, megfizetettsége; 3) az orvoslás feudális rendszere.

    – A másodikat nem szükséges magyarázni. De a perek súlya ilyen nagy?

    – A per általi fenyegetettség meghatározó az orvosok között. És ne feledjük: azért még soha sem marasztaltak el orvost, mert császármetszést csinált. Azért viszont igen, mert nem csinált. Laikusoknak furcsán hangozhat, hiszen mégiscsak egy műtétről van szó, de a szüléseknél a császármetszés a „tutibb”, tervezhetőbb megoldás – még ha nagyobbak is szövődmény-kockázatai. Az osztályvezető pedig mondhatja: inkább rontsuk az OECD-statisztikát, de legyen nyugi nálunk.

    – Mit ért az orvoslás „feudális rendszerén”?

    – A magyarországi szülőszobákat a hierarchia gyakrabban határozza meg, ritkábban a csapatmunka. Hadd lépjek vissza egyel, mert ez az egész társadalmat érintő kérdés: első osztályos korunktól, sőt már óvodától fogva abban szocializálódunk, hogy van fölöttünk egy hatalommal bíró személy, akinek a döntése megkérdőjelezhetetlen. Ez a hatalommal bíró személy az iskolában a tanár, a műtőben az orvos, akinek a szülésznő és az anyuka is aláveti magát. Nincs kérdés; alámegyünk a tekintélynek. Olyan esetekben is, amikor kérdezni, ellenvetni kellene. A szülésznőnek és az orvosnak pedig csapatban dolgozni, egyenrangú felekként.

    – Az orvos és a szülésznő egyenrangú?

    – Sok nyugati országban szülésznői kompetencia önállóan szülést vezetni. Az orvost akkor hívják, ha szükség van rá.

    – Összefoglalva: az alulfinanszírozottság, a szabályozatlanság és a rossz társadalmi minták az okai a rossz magyar császármetszési adatoknak?

    – Hadd hozzak be még egy szempontot. Talán „spirituálisan” hangzik, de minden egyes kórházi dolgozónak, aki a szülés folyamatait kíséri, van saját születésélménye, erre rakódva pedig rengeteg, már a szakmai életében megszerzett tapasztalata és nyilván sok kudarca is. Ezek mind-mind meghatározók. Ha egy orvos óvatos és biztosra megy, abban szerepe lehet akár a saját születésélményének is. És ne feledjük, anyáink és nagyanyáink hogyan szültek… Olyan lelki szempont ez, ami csak nagy odafigyeléssel, érzékenyen kezelhető, javítható.

    – Mit kellene tenni azért, hogy a tendencia megforduljon, és kevesebb császármetszés legyen Magyarországon?

    – Az első: a kommunikáció. Az előbb beszéltem a feudális rendszerekről, az alávetettségről – ezen legtöbbet a kommunikáció javíthat. A szakmai döntéseket a szülőszobában is a szakma képviselőjének kell meghozni. Ha én azt mondom, hogy adott beavatkozásra szükség van, akkor azt a legjobb tudásom szerint mondom, de semmi sem történhet úgy, hogy ne értené az édesanya vagy a család, hogy miért van szükség arra a döntésre. Ha elégtelen a kommunikáció, jön a bizalmatlanság. Előfordul, hogy a kismamák percre lebontott szülési tervet hoznak elém. Mennyi-mennyi félelem van ezekben! És persze mindig látszik, melyik internetes fórumról másolták. Az efféle szülési terv tünet: jelzi, hogy valami korábban nem volt rendben a kommunikációval.

    – Ezt sorolta első helyre. Mi van még?

    – A szakmai protokoll elengedhetetlen. Hogy összeüljön végre egy szakmai grémium, fogja az összes „evidence based”, vagyis a statisztikailag igazolt, tudományos bizonyítékokra épülő adatot, és megalkosson egy szülészeti szabályrendszert. Nem tíz évre – háromra. Legfeljebb. Mert aztán felül kell vizsgálni. Csak így lehet elhagyni az esetlegességeket, a „így szoktuk” típusú szülészeti megoldásokat. És itt nem csak azokról van szó, amelyeknek közvetlenül a császárfrekvenciákhoz van köze. Kiemeljük a rendszerből a császármetszést, mert megragadható mutatókkal, történetekkel, miközben csak egyetlen elem a sok közül.

    – Milyen elemekre céloz?

    – Mondok mást, ami jól megfogható: bőrkontaktus, vagyis a születés után azonnal az anyára tett újszülött. Sokszorosan bizonyított a jótékony hatása. A születés hatalmas küzdelem a gyermeknek, és csak az anyára téve nyerhet vissza energiát. Mégis van szülészet, ahol két perces érintkezést „engedélyeznek”, aztán elviszik a gyereket. Le kell hát írni, szabályozni, hogy az „aranyóra” tényleg egy óra, addig nem visszük el a gyereket.

    ×××

    Nováky Rita biztos abban, hogy az országos szülészeti protokoll tudásfeltételei adottak, hiszen a konszenzus a legtöbb kérdésben rendelkezésre áll. Döntés kérdése, hogy a minden egyes lépést szabályozó brit mintát követjük-e, vagy pedig a németet, ahol léteznek szövetségi és tartományi szintű protokollok. A szülésznő szerint kulcskérdés az is, hogy minden kórházban legyen egy olyan főorvos, aki meg is követeli a munkatársaitól a szakmai normákat, mert „minden szabályozás pontosan annyit ér, amennyire betartatják”.

    Roszik Linda: „A rossz szervezeti kultúra a legjobban képzett embert is magával sodorja”

    „Az amerikai szülésemkor értettem meg, milyen, ha nem vagyok orvoshoz kötve, mégis biztonságban érzem magam. Adott volt egy osztály, ahol a szakemberek hasonló szemléletben dolgoztak, így kisebb volt a jelentősége annak, hogy éppen ki kíséri a szülésemet, mert mindenkinek fontos volt, hogy úgy történjen az ellátás, ahogy nekem jó. A számomra fontos kísérőim korlátozás nélkül velem lehettek. Ma Magyarországon két szélsőséges álláspont van: ragaszkodj az orvosodhoz, akkor nem érhet meglepetés, vagy menj ügyeletbe szülni, és legfeljebb kicsit üvöltöznöd kell a jogaidért. Szeretném hinni, hogy van más opció is” – magyarázza motivációját Roszik Linda. A klinikai szakpszichológus a Másállapotot a Szülészetben! Mozgalom aktivistája, mely az elmúlt években szakmai egyeztetésekkel, vitairatokkal, kampányokkal és anyai beszámolókkal hívta fel a figyelmet a szülészeti ellátás hiányosságaira.

    – Facebook-oldalukon több alkalomról is beszámoltak, amikor Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár egyeztetésre hívta önöket a készülő „családbarát szülészeti szakmai irányelv” tartalmáról. Ez vethet véget a teljes szabályozatlanságnak?

    – Jó hír, hogy valami készül, a baj az, hogy lassan, nem átlátható folyamatként, és egyelőre csak remélhetjük, hogy a nők szempontjai is meg fognak jelenni benne. A szakma és a közelmúltig a minisztérium is szemet hunyt afelett, hogy a magyar szülészeti ellátás esetlegességeken alapul. Ez nagyon nincs rendben. Egyszer hallottam szakorvostól konferencián a mikrofonba mondani, hogy „nekünk ez kényelmes”. Máig sem tudom eldönteni, viccelt-e.

    – A kormány tavaly meghirdette a Családbarát Szülészet Programot. Ez megoldás?

    – Jelen pillanatban ez elsősorban pályázati rendszert jelent, melynek segítségével az intézmények korszerűsíthetik a szülészeti osztályokat. Ez rendben is van; fontos, hogy legyen például légkondicionáló a szülészeteken. (’Felelet: Szerintem az éppen veszélyes. Inkább földszintes parkos épület kell.) De önmagában ettől egyetlen anya sem kap jobb ellátást. Most, a második fordulóban jönne az igazán lényeges rész: a szemléletformálás.

    – Ez lenne, ugye, a „családbarát szülészeti szakmai irányelv”. Láttak már ebből konkrétumot?

    – Több szövegváltozattal is találkoztunk. Államtitkár-asszony valóban megkért minket, hogy más szervezetek mellett mondjuk el a véleményünket. Nem tudjuk, hol tart a folyamat. Amit eddig láttunk, arról azt tudjuk mondani, hogy kerültek bele nagyon jó dolgok és 30 éve meghaladott elemek is.

    – Mik a jó dolgok?

    – Az aranyóra, vagyis a születés utáni folyamatos bőr-bőr kontaktus az anya és a baba között az a terület, ahol talán leginkább elindult a változás. Ez látszott az eddigi irányelv-változatokon, és ez nagyon jó dolog. De amíg nincs végleges szöveg, nehéz értékelni. Egy biztos: társadalmilag támogatott irányelv csak akkor fog születni, ha bevonják az egyeztetési folyamatba a nőket képviselő szervezeteket, mozgalmakat, és beépítik a nők, családok igényeit.

    – Mi az, amit hiányolnak?

    – A szülést és a születést nem lehet pusztán orvosi-biológiai történéssé egyszerűsíteni. Az ellátás – és így az irányelv – részét kell, hogy képezze az informált döntéshozatal, a támogató jelenlét és az empatikus kommunikáció. Ezen kívül valamiféle értékelő-visszajelző rendszer beépítése elengedhetetlen. A szülészeti ellátás meghatározó eleme a nők, az apák, a családok megélése; nem elég a gátmetszés- és császármetszés-statisztikákat böngészni, ha az ellátás minőségéről akarunk információt szerezni. Kevés az érdemben elemezhető adat, nincs utánkövetés, monitorozás. Mondok mást is: jelenleg nincs semmilyen nyomás a kórházakon, szülészeteken, hogy visszaszorítsák a császármetszések számát.

    Portugáliából ismert a gyakorlat, hogy kórházanként meghatározzák, mi az a százalékos arány, ameddig kifizetik a császármetszések utáni állami támogatást. Bizonyos szint fölött egyszerűen megvonják a központi forrást.

    – Azért ez durva.

    – Lehet vele vitatkozni, de világosan kifejez egy irányt, és hatni tud a tendenciákra. Portugáliában ehhez ráadásul képzés és erőteljes kampány is kapcsolódott. Ha valaki nem szereti a drasztikus eszközöket, kezdetnek elég átvenni a nemzetközi szakmai szervezetek legfrissebb állásfoglalásait. A WHO mellett ott van az egy évvel ezelőtt útnak indított Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés (International Childbirth Initiative, ICI), amelyben minden mérvadó szakmai szervezet globálisan érvényes ajánlásokat fogalmaz meg.

    – A magyar tendenciákat látjuk. Mi az a pont, ahol elsődlegesen javítani kell?

    – Nehéz megmondani, de a lényeges pontok között említendő az első császármetszés megelőzése. Mert ha az első szülés műtéttel ért véget, akkor lasszóval kell szakembert fogni, aki vállalja, hogy a második alkalommal hüvelyi szülést kísér.

    – Ha a rossz magyarországi császárfrekvenciák okát három pontban kellene meghatározni, mit mondana?

    – Fontos, hogy ez nem kizárólag magyarországi jelenség, és a hirtelen növekedés elég újkeletű. Vagyis nem egyszerű megválaszolni a kérdést. Ami biztos, hogy sokat nyom a latban: 1) a szakmai-szervezeti kultúra; 2) az orvosképzés hiányosságai; 3) a szülésznők alárendelt szerepe.

    – Mit ért alárendelt szerepen?

    – A bábai modell hiányát. A magyar ellátás „főszereplői” az orvosok. A szülésznő gyakran, mint egy asszisztens van jelen a szülésnél, nem hozhat valódi döntéseket, mert nem is várják el tőle. Ne legyen félreértés: nem vagyunk, én magam sem vagyok sem orvos-, sem beavatkozásellenes. Egyszerűen a külföldi adatok azt mutatják, hogy ahol a szülésznő nagyobb szerepet kap a szülő nő folyamatainak támogatásában, ott kevesebb műtétre van szükség, kisebb a császármetszések aránya. A komplikáció nélkül lezajló szüléseknél tulajdonképpen nincs is szükség orvosra.

    – Amikor rossz „szakmai-szervezeti kultúráról” beszél, mire gondol?

    – Hiába kapnak az orvostanhallgatók jó képzést, ha utána bekerülnek egy kórház napi „darálójába”, és azt látják, hogy a szülő nő szempontjai sokadlagosak. A rossz szervezeti kultúra a legjobban képzett embert is magával sodorja.

    – Hogy érzi, ma közelebb van az egységesen anya-, baba- és családbarát szemléletű magyar szülészetek kora?

    – Közelebb, mint 5 éve volt. Ma ez már társadalmi téma. A szakma és a politika sem tudja félretenni.

    ×××

    Beszélgetéseink alapján világos: mindenekelőtt a hosszú évek óta késlekedő, részletes szülészeti irányelv és a minden félre ható kommunikációs forradalom képes megfordítani a rossz tendenciát. A császármetszésekről szóló három évvel ezelőtti írásunk konklúziója ez volt: jó volna elkerülni, hogy úgy tekintsünk a szülésre, mint ami csak abban különbözik egy másik operációtól, hogy nem daganatot vagy vakbelet, hanem magzatot vágnak ki az anyából. Ma sem tudunk jobb végszót.

     

     A G7 cikkből:

    G7_cikk_hétvégi_szülések.jpg

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Digitális diktatúra -Szakács Árpád (2023. 11. 27.)

    Digitális diktatúra -Szakács Árpád (2023. 11. 27.)

    https://magyarjelen.hu/szakacs-arpad-be-tudja-e-etetni-a-magyarokat-cukros-toni-a-digitalis-rabszolgasaggal/

    részlet:

    Amíg az Európai Parlamentben az összes magyar képviselő asszisztál a digitális diktatúra kiépítéséhez, Cristian Terhes román EP-képviselő a digitalizálással kapcsolatban már két évvel ezelőtt, 2021. június 1-én arra figyelmeztetett: „Lassan, de biztosan az Európai Unió másolja és megvalósítja a kínai kormányzati stílust, átalakítva Európát a szabadság és a jólét teréből egy hatalmas koncentrációs táborrá, amelyet az eurokraták irányítanak, és a Big Brother segítségével központosított rendszert, az európaiak életének minden aspektusát szeretnék mikromenedzselni és ellenőrizni.”

    Európai színtéren még rengeteg hasonló tényfeltáró írás, vélemény figyelmeztet a veszélyre, csak Magyarországon sajátos a helyzet ismét: a magát értelmiséginek képzelők hada ebben a kérdésben is cinkosan hallgat. Érdekes módon a balliberális politikai oldalt sem zavarja az emberi szabadságunk kérdése, a magát magyar nemzeti kereszténynek tartó politikai elit pedig ebben az ügyben is megtalálta a szövetségesét Gyurcsányban, akivel szemben a színpadon harcol, a háttérben pedig együttműködik. Akárhogy is álljunk a kérdéshez, ez az erőltetett digitalizálás minden szempontból bűzlik. Nemcsak azért, mert a kibertér bűnözői előtt is egy új terület nyílik meg, gondoljunk csak a Pegasus szoftverre, amivel a legvédettebb telefonokat is feltörték. Vagy mennyire leszünk mi védve, amikor a Moszad-vezér telefonja sincs biztonságban? Esetleg mi lesz, ha meghibásodik a telefon, lemerül, ellopják stb. stb. Ezektől függetlenül nem árt alaposan meggondolni, hogy a telefonunkba engedjük-e a Rogán-féle cukormázas technokratákat. Már csak amiatt is, mivel semmi keresnivalójuk nincs ott.

    Szakács Árpád

     

     https://24.hu/belfold/2019/01/07/terfigyelo-kamerak-belugyminiszterium-pinter-sandor-szitakoto/#

    A költségekről a kormányzat eddig nem nyilatkozott, csupán a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság bírálatából tudható, hogy mekkora összeggel számolnak. Péterfalvi Attila hivatala szerint a projektben 35 ezer kamera képfolyamainak folyamatos gyűjtése valósulna meg a Kormányzati Adatközpontban. A 25 ezer terrabájtnyi megfigyelési adat folyamatos kezelése 50 milliárd forint közpénz elköltését jelenten.

    A 24.hu által kérdezett szakértők szerint viszont ez az összeg végül lehet sokkal nagyobb is, hiszen a belügyi zsargonban Szitakötő fedőnevet viselő projektben csak a megfelelő minőségű kamerák beszerzési költsége megközelítheti a 40 milliárd forintot.

     

    Tarlós István főpolgármester feleségének 50 ezer forintos bírsága után a belügyminiszter közleményben tiltotta meg az önkormányzatoknak, hogy saját rendszerüket az autósok bírságolására használják.

    Egyes hírek szerint az is szerepel a tervekben, hogy a parkolóautomaták következő generációját is bevonják a hálózatba, és olyan nagylátószögű kamerákkal látják el, amelyek nem az autóforgalmat, hanem a járdát és az ott zajló gyalogosforgalmat figyelnék.

    (

    https://24.hu/belfold/2017/03/30/tarlos-felesege-50-ezres-birsagot-kapott-a-szepvolgyi-uti-keresztezodesben/

    A főpolgármester fenntartotta álláspontját, hogy a III. kerületi kereszteződésben szabálytalanul büntetik az autósokat. A felvételeket készítő kamerát egy fővárosi tulajdonban lévő oszlopra szerelték fel, ám ehhez nem kértek hozzájárulást a fővárostól – állította Tarlós.

    (Felelet: Nem az a baj, hogy értelmetlen és káros szabályok alapjám sarcolnak?)

     

     https://444.hu/2022/10/15/igy-epul-pinter-megfigyelo-birodalma