user_mobilelogo
Mandiner, harmadik szám, 2019. októver 1.

Tisztelt szerkesztőség!

Az első benyomás kellemetlen volt.

A címlap a trágársággal kacérkodik, mint a „konzervatív” újságírók egy része már harminc éve. És ugyanez a „bátor”, polgárpukkasztó(?) kifejezés a belső címben és a cikkben is megismétlődik. A beszélgetés második kérdése (harmadik sor!) pedig már igazán gusztustalan. Persze a „jobboldali” újságok általában az idézés mögé bújtatták trágár, újító hajlamaikat. Mert akkor nem ők a tettesek, csak bátran idéznek. Az olvasók kedvéért, mint más művészek a színházlátogatók és mozifilm nézők „kedvéért”. Én nem kérek ebből, még akkor sem, ha a „keresztény, nemzetmentő” kormány fő TV-s (sóhajtozó) szószólója percenkért trágárkodik tízezrek előtt. Persze Márai szerint a polgárság a mindenkori ellenség, és az erkölcs és a nyelv rombolása fontos igénye egyes hatalmaknak. ("Hallgatni akartam" kötet, kettő/3. fejezetrész)

Más kérdés, hogy miért épp egy trágár újságíró az egyetlen alternatív főpolgármester jelölt a szocialista mellett? Őt választani a kisebb rossz választása, és éppen ezt ő is ellenzi. Gyanús az újság, hogy valójában cseles kormányjelölt-propaganda. Megszólaltatni az ellenzéket, de rögtön ellenszenvessé tenni. A bőrfejű címlap póz (lefelé hajtott fej, mintha öklelni akarna), a sötét-fekete szín, a vallásosokat sértő idézet, a trágárság, és az erős mondanivaló kifejtetlensége, ami így hazugságnak, butaságnak tűnhet. Persze az, hogy az első számokat a kormánylappal együtt ingyen dobták a postaládákba, már megmutatja az újság megbízóját. A megszüntetett Heti Válasz helyett egy ellenzékpótló újság létrehozása, hadd olvassa ezt, aki vágyik többféle véleményre.

Másfelől a cikkben elhangzanak valóban rendkívül fontos, sehol meg nem jelenő, bár itt sem kifejtett gondolatok. (Miért nem kérdezett rá az újságíró? Az olvasók helyett? Nem ez a dolga?) Ezek:

1.: Orbánt a maffia irányítja, például a parkolási. Akkor feltehetjük, hogy fontosabb dolgokban még inkább? Paks? Földek? Ángyán? Stratégiai partnerek?

2.: „háztáji ellenzék fenntartása” (két helyen is említve). Akkor az is lehetséges, hogy a valódi ellenzékét a Fidesz számolta fel? MDF? Keresztények? Jobbik?

3.: „Gyurcsány nélkül nem lenne kétharmad.” Akkor ezért szerepeltetik 2006 óta állandóan? Beszélnek róla állandóan? Mossák vele össze az összes ellenzéket? Ezért nincs börtönben sem ő, sem a bűnös rendőrök?

Még az utolsó bekezdés érdekes, arról jobb lett volna többet kérdezni (a zöld, élhető város). Hisz az a lényeg, a valóság, a cél, a program, a cikk többi része csak a politikai harc.

A Kárpátalja-film cikk jó lehetett volna. Nagyon fontos téma. Az embernek meghozza a kedvét a filmhez, egészen az utolsó bekezdés elolvasásáig. Ott kiderül(?), hogy a film állást foglal a háborús történésekben az oroszok ellen. (Az amerikai bábkormány mellett?) Kár a filmért. Szánalmas az a rész is, ahol egy „erős, sérült” katona akart az orosz főtanácsos ellen „igazságot” szolgáltatni. A másik fél nem mondhatja el a véleményét? A film hazudhat ezreknek?

Igazán jó, érdekes, tartalmas cikket keveset találtam. (A pécsi cikknél érdekes lett volna kitérni az eladósodott városok 2013-as adósságátvállalására. Mert az rettentő igazságtalan volt, hasonlítható az 1947 és 1962 közötti magántulajdonnal kapcsolatos történésekhez. A becsületesen gazdálkodó közösségek fizessék a pazarlók közösségek adósságát? Vagy ha a városvezetés sikkasztotta el a pénzt, akkor az ő gazdagodásukat fizesse az egész ország?)

1.: Váratlanul értékes cikk a Vincent Liegey interjú. Nagyon jó! Ráadásul épp a 25 éve (1994) semmibe vett környezetvédelemről, városi életről szól.

2.: Örültem a Dresch interjúnak is. Jó lenne ezután egy Somogyi Győző beszélgetés a valóban legfontosabb kérdések cenzúrázása nélkül. És a magyar népzenei közösség tagjaival is lehetne egy sorozat. Vagy akár egy visszaemlékezés a Kalamajka együttes korán meghalt zenészeire.

3.: Tetszett még Patak Márta írása a szennai skanzenről, a hagyományos életről. Főleg egy mondata: „még árnyékát sem tudja visszaadni skanzen vagy hagyományőrző sokaság” (és itt a mai iskolákra, erdei iskolára is gondol). Erről lehetne sokat írni, sokakkal beszélgetni: A mai élet, az ezt kierőszakoló folyamatok, törvények, iskolarendszer.

4.:  Tartalmas és fontos Böszörményi Nagy Gergely „Analóg bosszú” írása. (A cím számomra mesterkélten figyelemfelhívó.) A „luddita” szó jelentését tudni kéne? Az utolsó mondat a technológiai lobbiról (annak hatalmáról) és az oktatásról rendkívül fontos. Folytatható téma.

Összegzés.

Hatvanhat oldalon volt négy jó cikk, és egy érdekes, de gyanús választási írás. A sok fölösleges, gyenge, időt rabló cikk miatt pedig az olvasó esetleg egy jóba már bele se kezd, sőt ki se nyitja az újságot. Nem tudom, ajánlható-e.

Persze másfelől az is ritkaság, hogy 4-5 jó, érdekes, fontos írást találjon az ember valahol. A tévékben, rádiókban már 30 éve legfeljebb éjszaka elrejtve jelenik meg valami jó, mint minap egy tavalyi Sára Sándor beszélgetés újrajátszása (Kettesben, Szabó Anett, 2018. május 20., Echo/HírTV).

 További örömteli újságírást kívánok

Sámsondi Kiss Gergely

ÚJ ÍRÁSOK